BH+ 2013.4.142 Az 1949. évi 20. tvr.-nek az Alkotmánybíróság által történt megsemmisítését követően az állam, vagy az, aki tőle az adott ingatlan tulajdonjogát átruházással megszerezte, már nem kérheti a tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését [Ptk. 116. § (1) bek., 1949. évi 20. tvr. 1. §].

A levéltári iratok között fellelhető adatlap szerint a B.-család tulajdonában álló - perbeli - ingatlanon üzemelő vendéglőben 1948-ban a munkavállalók száma a tíz főt meghaladta. Erre tekintettel az 1949. évi 20. tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 1.§ (1) bekezdés a) pontja alapján a jogszabálynál fogva állami tulajdonba került a B. Vendéglő egésze, élére vállalatvezetőt neveztek ki.

Az államnak a perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga 1953-ban, a Vendéglátóipari Vállalat kezelői joga pedig 1951-ben kizárólag 1/5 tulajdoni hányadra lett bejegyezve. A további 4/5 tulajdoni illetőség tekintetében az állam tulajdonjogának és az X. Vendéglátó Vállalat kezelői jogának a bejegyzésére csak az 1981. november 2-án kelt földhivatali határozattal került sor. A bejegyzés a B.-család egyik tagja, Sz. V.-né által használati díj iránt indított perben a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 44.Pf.24.789/1980/2. szám alatt hozott ítéletének indokolása és a Belkereskedelmi Minisztérium 1980. június 25-én kelt, a bíróság megkeresésére adott állásfoglalása alapján megtörtént.

Az alperesek jogelődje, K. A.-né született B. M. a fenti 4/5 tulajdoni hányadból korábban őt megillető 1/5 tulajdoni hányadra vonatkozólag ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítása iránt indított pert, amelyben a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a 43.Pf.25.591/1991/3. számú jogerős ítéletével a keresetnek helyt adott és elrendelte a bejegyzés kiigazítását és tulajdonjogának eredeti bejegyzés jogcímén való visszajegyzését. Az 1991. február 5-én kelt ítélet indokolása szerint a bíróságnak csak azt kellett vizsgálnia, hogy a földhivatali bejegyzés téves-e, azaz a földhivatal 1981. november 2-án kelt határozatában megjelölt okiratok alkalmasak-e a bejegyzés tárgyát képező jog keletkezésének, illetve megszűnésének igazolására. A bíróság megállapította, hogy az 1972. évi 31. tvr. (Inytvr.) 15.§ (2) bekezdésében foglaltaknak a bejegyzés alapjául szolgáló ítélet nem felel meg, mert a határozat alapjául szolgáló okiratok földhivatali bejegyzésre nem voltak alkalmasak. A másodfokú bíróság ugyanakkor rögzítette, a pernek nem lehet tárgya annak a vizsgálata, hogy a perbeli ingatlan egésze 1945 után állami tulajdonba került-e vagy sem, ezért az ezzel kapcsolatos alperesi bizonyítási indítványnak nem adott helyt.

Utóbb a B.-család korábbi tagjai közül mások is pert indítottak ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítása címén tulajdonjoguk visszajegyzése érdekében, azonban a keresetnek helyt adó jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a Pfv.I.24.328/1998/8. számú határozatával a jogerős ítélet vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezve a keresetüket elutasította. E határozat indokolása szerint nem szorul kiigazításra az a földhivatali bejegyzés, amelyet a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok tartalmának megfelelően foganatosítanak.

Az X. Vendéglátó Vállalat mint állami vállalat gazdasági társasággá alakítását a Vállalati Tanács 1991 júniusában kezdeményezte, melyre figyelemmel az ÁVÜ az 1989. évi XIII. törvény és az 1988. évi VI. törvény (társasági törvény) alapján átalakulás címén létrehozta az X. Kft.-t. Az alapító okirat 3. pontjában az alapító megállapította, hogy az X. Kft. az X. Vendéglátó Vállalatból az 1989. évi XIII. törvény előírásai alapján átalakulással jön létre, ennek alapján az annak általános jogutódja. A 4. pont értelmében az X. Vendéglátó Vállalat megszűnésének és az X. Kft. létrejöttének időpontja 1991. december 31. A II. fejezet 1. pontja szerint a létrehozott társaság egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság. A III. fejezet kimondja, hogy az ÁVÜ az 1989. évi XIII. törvény 21.§ (2) bekezdése alapján az önkormányzatokat megillető belterületi föld értékének megfelelő üzletrészt az Önkormányzatnak kiadta és így többszemélyes Kft.-vé alakult át.

Az X. Vendéglátó Vállalat az 1991. december 31-i átalakulási vagyonmérlegében "előprivatizáció alá eső álló- és forgóeszköz érték" megjelölés alatt az ingatlanok vagyonértékelésénél 205. sorszámon szerepelteti a B. Vendéglőt 22 000 000 forintos összértéken.

Az X. Kft. és a felperes között 1993-ban egyesülési szerződés jött létre. Ennek 1. pontja szerint az egyesülés módja a társasági törvény 356. § (2) bekezdése szerinti beolvadás. A 2. pont értelmében a beolvadás időpontja 1993. május 1., míg a 3. pont szerint a felek megállapodnak abban, hogy a beolvadás során az X. Kft. megszűnik és a vagyona, mint egész beolvadás jogcímén a szerződés 2. pontjában meghatározott naptári napon a felperesre mint általános jogutódra száll át.

A perbeli ingatlan tulajdonosa összesen 24/30 (4/5) tulajdoni hányadban jelenleg a felperes. Ebből az X. Kft. 18/30 (3/5) tulajdoni hányadra vonatkozó tulajdonjogának bejegyzésére 1992. május 16-i ranghelyen jogutódlás címén került sor. Ez a perek folyományaként törlésre, majd 2003. február 3-án visszajegyzésre került, de már a felperes mint jogutód nevére. A további 6/30 (1/5) tulajdoni hányadra, a felperes tulajdonjogának a bejegyzésére 2003. július 21-én - eredeti állapot helyreállítása címén - került sor.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket az ingatlanon fennálló összesen 6/30 (1/5) tulajdoni illetőségére - a Magyar Állam és az X. Kft. közbenső tulajdonszerzésére utalással - tulajdonjoga bejegyzésének a tűrésére.

Elsődleges kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy a Tvr. alapján eredetileg a Magyar Állam szerzett tulajdonjogot az ingatlanon és a rajta található B. Vendéglőn, a kezelői jog pedig az X. Vendéglátó Vállalathoz került. A privatizáció során az X. Vendéglátó Vállalat az X. Kft. gazdasági társasággá alakult át, a kezelésében lévő vagyon - beleértve a perbeli ingatlant is - teljes egészében ez utóbbi cég tulajdonába került. Utóbb a Kft. beolvadt a felperes Rt.-be, amely így annak jogutódja.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a felperes jogelődjének államosításra alapított tulajdoni igénye a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 18.P.86.796/1989. számon folyamatban volt perben már jogerősen elutasításra került. Álláspontjuk szerint a perbeli ingatlan nem tartozott a Tvr. hatálya alá, mert a Tvr. a vendéglátóipari vállalatokat nem érintette és azt a mellékletét képező felsorolásban sem tüntették fel. Ezt meghaladóan, az államosítás során a tulajdonjog megszerzéséhez szükséges ingatlan-nyilvántartási bejegyzés külön államigazgatási hatósági aktust igényelt, amely a bíróság ítéletével nem pótolható. Hivatkoztak a 27/1991. (V. 20.) AB határozatra is, amely a Tvr.-t megsemmisítette.

Álláspontjuk szerint ezért államosítás címén tulajdoni igényt már nem lehet érvényesíteni. Továbbá a perben rendelkezésre álló okiratok alapján nem látták bizonyítottnak az államosításnak, illetőleg a felperes által hivatkozott jogutódlási folyamatnak a tényét.