942/B/1997. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 73/A. § a) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetés és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 73/A. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénnyel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére előterjesztett indítványt és az alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt is, amely pártok nyilvántartásba vétele alkotmányellenességének megállapítására irányul.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó 1997. szeptember 5-én a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi IIl. törvény (a továbbiakban: Pp.) 73/A. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítását kérte, a beadvány tartalma szerint azért, mert ez a szabály a Legfelsőbb Bíróság előtti nemperes eljárásokban is kötelező jogi képviseletet ír elő a fellebbező fél számára. Az indítványozó szerint nemperes eljárásban irreális követelmény a jogi képviseletre való kötelezés, különösen ahol nincs ellenérdekű fél. Álláspontja szerint a kifogásolt szabály az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében és 64. §-ában szereplő alapvető jog lényeges tartalmát korlátozza, és ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével.

Indítványozta azt is, hogy "az Alkotmánybíróság állapítsa meg az Alkotmány végtelenített ideiglenességének mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességét".

Az indítványra okot adó konkrét üggyel kapcsolatban - amelyben társadalmi szervezet nyilvántartásba vételét tagadta meg a Pest Megyei Bíróság a 4. Pk. 60.296/1996/6. számú végzésével - alkotmányjogi panasszal is fordult az Alkotmánybírósághoz az indítványozó "mivel a párt részére más jogorvoslati lehetőség nincs biztosítva".

Másik beadványában azt is kérte az indítványozó, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki egyes nyilvántartásba vett "pártok nyilvántartásba vételének alkotmányellenességét a jogállamiság helyreállítása érdekében".

II.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.

Az Alkotmány 64. §-a szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.

Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

A Pp. 73/A. §-a szerint:

"A jogi képviselet kötelező:

a) a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a fellebbezést (felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára,

b) törvényben meghatározott egyéb esetben."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 64. §-a a petíciós jogot szabályozza. Ennek alapján az illetékes állami szerveknek a külön jogszabályok által megállapított egyik alapvető funkciója a kérelem vagy panasz elbírálása és orvoslása (987/B/1990. AB határozat, ABH 1991. 527., 528-530.).

A fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet előírása viszont nem a 64. § előírásai szerint minősülő kérelemmel vagy panasszal, hanem az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében szabályozott alapvető jog, a jogorvoslat megvalósulásának egyik formájával [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 27., 27-39.], a fellebbezéssel hozható kapcsolatba.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szabályai tekintetében az Alkotmánybíróság már vizsgálta a Pp. 73/A. § a) pontjának a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a fellebbezést előterjesztő fél számára kötelező jogi képviseletet előíró rendelkezése alkotmányellenességét és az indítványt elutasította [501/B/1997. AB határozat, ABH 1999. 581.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994. 584.]. Az Alkotmánybíróság ezeket a döntéseket a jelen ügyben is irányadónak tekinti: a hivatkozott ügyekben előterjesztett kérelmek alapjául szolgáló okok a kérelmek elbírálása óta nem változtak meg.

Kötelező jogi képviselet előírása önmagában nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szabályaival sem. A 422/B/1991. AB határozat megállapítása szerint az Alkotmány, illetve annak 70/A. § (3) bekezdése konkrét intézkedéseket nem határoz meg. Az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó törvényi intézkedéseknek széles skálája van, s a különböző szabályozási módok közül a jogalkotó - az Alkotmány rendelkezéseit tiszteletben tartva - szabad belátása szerint választhat (ABH 1992. 471., 472; ugyanilyen értelemben 2100/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 554., 557., 581/B/1990. AB határozat, ABH 1992. 645., 646., 1588/B/1991. AB határozat, ABH 1994. 510., 512.).

Az Alkotmánybíróság vizsgálta a Pp. 73/A. § a) pontjának a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél számára kötelező jogi képviseletet előíró szabályát is. Megállapította, hogy az nem ütközik a személyek hátrányos megkülönböztetését tilalmazó szabályba (Alkotmány 70/A. §). Az a körülmény, hogy a jogi képviselet költséggel jár, nem szükségszerűen rekeszti ki a személyeknek valamilyen meghatározott körét, pl. bizonyos, szűkös vagyoni helyzetben lévőkét a kérelem előterjesztésének jogából. A Legfelsőbb Bíróság a polgári peres eljárás általános szabályainak megfelelő alkalmazásával jár el. Ebből következően ha a pártfogó ügyvéd kirendelésének általános feltételei fennállnak, erre az eljárásban lehetőség van éppen a vagyoni helyzettel kapcsolatos hátrány kiküszöbölésére (141/B/1993. AB határozat, ABH 1994. 584., 586).

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése, 64. §-a és 70/A. § (3) bekezdése sérelmét állító indítványt az Alkotmánybíróság minderre figyelemmel elutasította.

2. Az Alkotmány 32/A. § (1)-(2) bekezdése és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) és c) pontja szerint az Alkotmánybíróság hatásköre a törvénybe vagy az alacsonyabb szintű jogforrásba foglalt jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének vagy nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára terjed ki. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül és nem semmisítheti meg az Alkotmány egyetlen rendelkezését sem. Ha valamely rendelkezés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával az Alkotmány részévé vált, fogalmilag sem lehet annak alkotmányellenességét megállapítani [23/1994. (IV. 29.) AB végzés, ABH 1994. 375., 376.].

Értelemszerűen nincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak arra sem, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány alapján az Alkotmány kiegészítésére vagy módosítására hívjon fel. Ezért az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény tekintetében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére előterjesztett indítványt visszautasította.

3. A beadványokból megállapítható, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasznak nevezett kérelmét az indítványra okot adó konkrét ügyben hozott, 1997. március 25. napján jogerőre emelkedett elsőfokú határozat ellen, "jogorvoslati lehetőségként" nyújtotta be.

Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. § a)-h) pontjainak felsorolása határozza meg. Sem ez a felsorolás, sem más jogszabály nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe az egyedi ügyben hozott bírósági határozatok törvényességének felülvizsgálatát. Ilyen esetekben az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasítja (pl.: 1317/D/1995. AB határozat, ABH 1996. 820.).

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 2001. február 19.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró