BH 2022.8.214 A munkáltató azon eljárása, hogy a Budapesttől 400 kilométeres távolságra lakó, 62 éves, hosszabb ideje fizetés nélküli szabadságon levő (ideiglenesen erre az életformára berendezkedő) felperest nagyon rövid határidő biztosítása mellett kívánta a megállapodáson alapuló fizetés nélküli szabadságról egyoldalúan visszahívni, a felperes munkahelytől távol maradó magatartása mellett sem alapozhatja meg a rendkívüli felmentést [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 123. § (5) bek. b) pont; a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 33/A. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2016. július 1-jétől létesített közalkalmazotti jogviszonyt az alperessel, amely alapján annak kardiológiai és angiológiai belgyógyászati osztályán orvos munkakörben foglalkoztatták. Munkavégzése alatt - b.-i állandó lakhelyére figyelemmel - a lakhatást ingyenesen a nővérszálláson biztosították részére.

[2] Az osztályvezető főorvos 2019. november 11-én a korábbi kórtermi beosztást megváltoztatta, amelyet a felperes nem fogadott el. Az intézményből eltávozott, ezt követően a munkát nem vette fel, majd néhány nap elteltével 3 hónap fizetés nélküli szabadság engedélyezése iránt nyújtott be kérelmet. Az alperes orvos igazgatója a fizetés nélküli szabadsághoz hozzájárult, majd a felperes kérésére azt 2020. május 25-ig ismételten meghosszabbította.

[3] A Magyarországon 2020 tavaszán kezdődő koronavírus-járvány miatt az alperes feladatai megnövekedtek, szakember hiány lépett fel nála, emiatt 2020. április 17-én az alperes orvos igazgatója megkereste az intézményhez kirendelt kórházparancsnokot, és 2020. április 20-tól 6 belgyógyász szakorvos kirendelését kérte, ezt azonban elutasították.

[4] Ezt követően az alperes 2020. április 21-én a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 123. § (5) bekezdés b) pontjára hivatkozással a felperes fizetés nélküli szabadságát megszakította, és munkavégzés céljából 2020. április 23-ával az intézménybe visszarendelte a járványhelyzet okozta szakemberhiányra figyelemmel. Tájékoztatta a felperest, hogy amennyiben az utasításnak nem tesz eleget, az a szükséges és arányos mértékű munkáltatói intézkedést vonhatja maga után. A jogorvoslat lehetőségéről is kioktatták a felperest, aki 2020. április 21-én és 22-én elektronikus levélben jelezte ellenérzéseit, hivatkozva az osztályvezető főorvossal kialakult rossz kapcsolatára is.

[5] Az alperes 2020. április 22-én megismételte visszarendelő nyilatkozatát, nyomatékosan felhívta a felperes figyelmét arra, hogy másnap reggel 8 órakor köteles az alperes orvos igazgatójánál megjelenni. Tájékoztatta, hogy távolmaradása megalapozza a közalkalmazotti jogviszony azonnali hatállyal történő megszüntetését.

[6] A felperes még ezen a napon válaszlevelében további tájékoztatást kért a tervezett munkavégzésről. Erre válaszolva tájékoztatták, hogy képesítésének (belgyógyász-kardiológus), munkaköri leírásának megfelelő munkavégzésre kerül beosztásra, figyelemmel a járványügyi helyzetben fennálló belgyógyász szakorvos hiányra. Továbbiakban a felperesnek szakmai képzettségének megfelelő belgyógyász tevékenységet kell ellátnia napi 12 órás műszakban, a fennálló járványügyi veszélyhelyzetben pedig az alperes a munkavállalót jogosult a munkaköri feladataitól eltérő feladatokra is beosztani a betegellátás biztosításának fenntartása érdekében.

[7] A felperes további részletes tájékoztatást kért a várható foglalkoztatásról, de 2020. április 23-án munkavégzésre nem jelent meg.

[8] A következő napon az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszüntette. Az intézkedésben arra hivatkozott, hogy a felperes 2020. április 23-án a munkavégzésre kijelölt helyen nem jelent meg, rendelkezésre állási kötelezettségét alapos ok nélkül megtagadta, távollétét nem igazolta, mindössze az osztályvezetővel megromlott viszonyára, lakása 400 kilométerre lévő távolságára hivatkozott, amelyek távolmaradás kimentésére nem voltak alkalmasak. A megromlott személyes viszonnyal kapcsolatban utalt az e körben folytatott egyeztetésekre és a felperes együttműködésének hiányára, ezzel összefüggésben pedig arra, hogy a felperes több alkalommal kifejezetten megtagadta a számára kiadott orvosszakmai feladatok ellátását, az osztályos referáló keretében meghatározott feladatokat ignorálta, eltávozott az osztályról, munkavégzésre önhatalmúlag nem jelent meg, illetve rámutatott a klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos felperesi mulasztásokra is. Az alperes a felperes magatartását az Mt. 52. § (1) bekezdés a) és b) pontjába, illetve a 6. § (2) bekezdésébe ütközőnek minősítette, amellyel megítélése szerint a felperes kimerítette a rendkívüli felmentés alkalmazhatóságának a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 33/A. § (1) bekezdés a), b) pontjában írt feltételeit.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[9] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg rendkívüli felmentéssel, továbbá 4 800 000 forint elmaradt jövedelem kártérítéskénti megfizetését, 912 000 forint munkáltatói járadék megtérítését, 8 000 000 forint végkielégítést és annak munkáltatói járulékát, valamint 7 000 000 forint sérelemdíjat igényelt.

[10] Érvelése szerint a felmentés jogellenes volt, mert a fizetés nélküli szabadságról visszarendelése során az alperes jogellenesen járt, a tájékoztatási kötelezettségét megszegte, továbbá aránytalanul rövid időt határozott meg számára a munkavégzésre történő visszaálláshoz. Nem vizsgálta miképpen lehetne alternatív megoldást találni a munkahelytől való távolság és életkora ismeretében. Vitatta a felmentési ok világosságát, valóságát és okszerűségét.

[11] A sérelemdíj tekintetében a munkához való alapjog, az egészséghez való jog, az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség, valamint a jóhírnév sérelmére hivatkozott továbbá arra, hogy a klinikai vizsgálatokat nem folytathatja. Érvelése szerint a munkáltató jogellenes intézkedése következtében nem jutott hozzá a 40 éves jubileumi jutalomhoz sem.

[12] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

[13] Hivatkozása szerint a felperes munkavégzésével számos esetben merült fel probléma, a járványhelyzet következtében fennállt a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan sértő azon ok, amely alapján jogszerűen történt a fizetés nélküli szabadságról való visszahívás. Ennek ellenére a felperes a munkahelyén nem jelent meg, ami olyan súlyos kötelezettségszegés, amely megalapozza a rendkívüli felmentést.

[14] A sérelemdíj körében előadta, hogy önmagában a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése még annak jogellenessége esetén sem alapozza meg a megnevezett személyiségi jogok megsértését, illetve a sérelemdíj fizetési kötelezettséget. A személyiségi jogi jogsértések nem kerültek bizonyításra, a klinikai vizsgálatvezetői tisztség megszűnése, illetve a 40 éves jubileumi jutalom elmaradása pedig legfeljebb vagyoni kárként és nem nemvagyoni hátránynak minősülhetne.