62013CJ0244[1]

A Bíróság (második tanács) 2014. július 10-i ítélete. Ewaen Fred Ogieriakhi kontra Minister for Justice and Equality és társai. A High Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2004/38/EK irányelv - 16. cikk, (2) bekezdés - Az uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjainak huzamos tartózkodási joga - A házastársak közös életének vége - Más élettársakkal történő azonnali letelepedés a folyamatos ötéves tartózkodási időszak alatt - 1612/68/EGK rendelet - 10. cikk, (3) bekezdés - Feltételek - Az uniós jog valamely tagállam általi megsértése - A szóban forgó jogsértés jellegének vizsgálata - Az előzetes döntéshozatalra utalás szükségessége. C-244/13. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2014. július 10. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2004/38/EK irányelv - 16. cikk, (2) bekezdés - Az uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjainak huzamos tartózkodási joga - A házastársak közös életének vége - Más élettársakkal történő azonnali letelepedés a folyamatos ötéves tartózkodási időszak alatt - 1612/68/EGK rendelet - 10. cikk, (3) bekezdés - Feltételek - Az uniós jog valamely tagállam általi megsértése - A szóban forgó jogsértés jellegének vizsgálata - Az előzetes döntéshozatalra utalás szükségessége"

A C-244/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court (Írország) a Bírósághoz 2013. április 30-án érkezett, 2013. április 19-i határozatával terjesztett elő az előtte

Ewaen Fred Ogieriakhi

és

a Minister for Justice and Equality,

Íroszág,

az Attorney General,

az An Post

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta (előadó) tanácselnök, J. L. da Cruz Vilaça, G. Arestis, J.-C. Bonichot és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. március 6-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- E. F. Ogieriakhi saját képviseletében,

- a Minister for Justice and Equality, Írország, az Attorney General és az An Post képviseletében E. Creedon és B. Lydon, meghatalmazotti minőségben, segítőik: R. Barron SC, E. Brennan BL és R. Barrett adviser,

- a görög kormány képviseletében T. Papadopoulou, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Enegren, C. Tufvesson és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. május 14-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.) 16. cikke (2) bekezdésének, valamint a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.) 10. cikke (3) bekezdésének az értelmezésére, másrészt pedig a huzamos tartózkodási jogra irányuló fő kérdésre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek - az uniós jog megsértése miatt benyújtott kártérítési keresettel összefüggésben az uniós jognak az érintett tagállam által történő nyilvánvaló megsértése fennállásának ezen bíróság általi értékelése során - a nemzeti bíróság által történő előterjesztése hatásainak a meghatározására vonatkozik.

2 E kérelmet E. F. Ogieriakhi és a Minister for Justice and Equality, Írország, az Attorney General és az An Post között folyamatban lévő olyan jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya olyan kártérítés iránti kérelem, amelyet a felperes a Francovich és társai ítéleten (C-6/90 és C-9/90, EU:C:1991:428) alapuló ítélkezési gyakorlat alapján nyújtott be e tagállammal szemben Írországnak a 2004/38 irányelv átültetésére vonatkozó kötelezettségei állítólagos megszegése miatt.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2004/38 irányelv

3 A 2004/38 irányelv (17) preambulumbekezdése értelmében:

"A huzamos tartózkodás joga azon uniós polgárokban, akik a hosszú távú letelepedés mellett döntöttek a fogadó tagállamban, az uniós polgárság érzését erősíti, emellett az Unió egyik alapvető célja, a társadalmi kohézió előmozdításának kulcseleme. A huzamos tartózkodás jogát ezért valamennyi uniós polgár és családtagjaik számára biztosítani kell, ha öt évig folyamatosan a fogadó tagállamban tartózkodnak az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelően, és ha nem álltak kiutasítási intézkedés hatálya alatt."

4 A 2004/38 irányelvnek a "Fogalommeghatározások" című 2. cikke a következőket mondja ki: "Ezen irányelv alkalmazásában:

1) »uniós polgár«: egy tagállam állampolgárságával rendelkező bármely személy;

2) »családtag«: [...]

a) a házastárs;

3) »fogadó tagállam«: az a tagállam, ahova az uniós polgár költözik azért, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát gyakorolja."

5 Ezen irányelv "Kedvezményezettek" című 3. cikke (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

"Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaikra."

6 Ugyanezen irányelv "Tartózkodás joga három hónapot meghaladóan" című 7. cikke (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik: "(1) Valamennyi uniós polgárt megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén három hónapot meghaladó időtartamra, ha: [...] (2) Az (1) bekezdésben meghatározott tartózkodás jogát ki kell terjeszteni azokra a családtagokra, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárt kísérik vagy hozzá csatlakoznak a fogadó tagállamban, feltéve hogy az uniós polgár megfelel az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett feltételeknek."

a) munkavállalók vagy önálló vállalkozók a fogadó tagállamban [...]

7 Az említett irányelv 13. cikkének (2) bekezdése értelmében: "A második albekezdés sérelme nélkül a válás [helyesen: házasság felbontása], az uniós polgár házasságának érvénytelenítése vagy a 2. cikk 2. b) pontjában említett regisztrált élettársi kapcsolatának megszüntetése nem érinti azon családtagjainak tartózkodási jogát, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, ha: A huzamos tartózkodási jog elnyeréséig az érintett személyek tartózkodási joga továbbra is attól a követelménytől függ, hogy bizonyítani tudják, hogy munkavállalók vagy önálló vállalkozók, vagy elegendő forrással rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodásuk ideje alatt, és teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek a fogadó tagállamban, vagy a fogadó tagállamban már beilleszkedett olyan család tagjai, amelynek egyik tagja megfelel ezeknek a feltételeknek. Az »elegendő forrást« a 8. cikk (4) bekezdése határozza meg. Ezek a családtagok kizárólag személyes alapon tartják meg tartózkodási jogukat."

a) a válásnak, a házasság érvénytelenítésének vagy a 2. cikk 2. b) pontjában említett regisztrált élettársi kapcsolat megszüntetésének kezdeményezését megelőzően [helyesen: a házasság felbontására vagy a házasság érvénytelenítésére irányuló bírósági eljárást, vagy a 2. cikk 2. b) pontjában említett regisztrált élettársi kapcsolat megszüntetését megelőzően] a házasság vagy a regisztrált élettársi kapcsolat legalább három évig fennállt, ebből egy évig a fogadó tagállamban; vagy

b) a házastársak vagy a 2. cikk 2. b) pontjában említett élettársak közötti megegyezés vagy bírósági végzés alapján az a házastárs vagy élettárs gyakorol szülői felügyeleti jogot [helyesen: gyakorol szülői felügyeleti jogot az uniós polgár gyermekei felett], aki nem valamelyik tagállam állampolgára;

c) ezt olyan különlegesen bonyolult körülmények indokolják, mint a házasság vagy regisztrált élettársi kapcsolat fennállása alatti családon belüli erőszak áldozatává válás; vagy

d) a házastársak vagy a 2. cikk 2. b) pontjában említett élettársak közötti megegyezés vagy bírósági végzés alapján az a házastárs vagy élettárs rendelkezik a kiskorú gyermek láthatásának jogával, aki nem valamelyik tagállam állampolgára, feltéve hogy a bíróság úgy rendelkezett, hogy a láthatásnak a fogadó tagállamban kell történnie; és mindaddig, amíg ezt előírták.

8 A 2004/38 irányelvnek "A huzamos tartózkodás joga" című IV. fejezetében az irányelvnek a 16. cikke, amely "Az uniós polgárokra és családtagjaikra vonatkozó általános szabályok" címet viseli, a következőket mondja ki:

"(1) Azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott. Erre a jogra nem vonatkoznak a III. fejezetben előírt feltételek.

(2) Az (1) bekezdést azokra a családtagokra is alkalmazni kell, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárral jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban.

(3) A tartózkodás folyamatosságát nem érinti az évi hat hónapot meg nem haladó ideiglenes távollét, sem a kötelező katonai szolgálat miatti hosszabb távollét, sem a legfeljebb 12 egymást követő hónapig tartó egyszeri távollét, amelyre olyan fontos okokból kerül sor, mint terhesség és szülés, súlyos betegség, tanulmányok folytatása vagy szakképzés vagy másik tagállamba vagy harmadik országba történő kiküldetés.

(4) A már megszerzett huzamos tartózkodási jog csak a fogadó tagállamtól való két egymást követő éven át tartó [helyesen: két egymást követő évet meghaladó] távollét esetén veszik el."

9 Ugyanezen irányelv 18. cikke értelmében:

"A 17. cikk sérelme nélkül, az uniós polgár azon családtagjai, akikre a 12. cikk (2) bekezdése és a 13. cikk (2) bekezdése vonatkozik, és akik megfelelnek az ott meghatározott feltételeknek, huzamos tartózkodási jogot szereznek a fogadó tagállamban való ötéves folyamatos, jogszerű tartózkodást követően."

Az 1612/68 rendelet

10 A 1612/68 rendelet 10. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Állampolgárságuktól függetlenül a következők jogosultak azzal a munkavállalóval letelepedni, aki az egyik tagállam állampolgára, és aki egy másik tagállam területén áll alkalmazásban: (2) A tagállamok lehetővé teszik az (1) bekezdés rendelkezése alá nem tartozó családtagok letelepedését, ha a fent említett munkavállaló tartja el őket, vagy vele közös háztartásban élnek abban az országban, ahonnan a munkavállaló érkezett. (3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a munkavállalónak családja számára a foglalkoztatása szerinti régióban a helyi munkavállalók vonatkozásában átlagosnak tekintett lakással kell rendelkeznie; ez a rendelkezés azonban nem vezethet a hazai és másik tagállambeli munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetéshez."

a) a munkavállaló házastársa és azok a lemenő egyenes ági rokonaik, akik 21 évnél fiatalabbak, vagy a munkavállaló eltartottjai;

b) a munkavállaló és házastársa felmenő egyenes ági, eltartott rokonai.

Az ír jog

11 A 2004/38 irányelv rendelkezéseit az ír jogba az Európai Közösségekről (személyek szabad mozgása) szóló 2006. évi rendelet (European Communities [Free Movement of Persons] Regulations 2006, SI 2006, 656. sz., a továbbiakban: a 2006. évi rendelet) ülteti át.

12 Az említett rendelet 12. cikke biztosítja ezen irányelv 16. cikkének átültetését.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13 E. F. Ogieriakhi, nigériai állampolgár 1998 májusában érkezett Írországba, és politikai menedékjog iránti kérelmet nyújtott be. 1999 májusában házasságot kötött L. Georges francia állampolgárral. Házasságkötését követően visszavonta menedékjog iránti kérelmét és az 1999. október 11. és 2000. október 11. közötti időszakra tartózkodási engedélyt szerzett. Ezen időszak lejártát követően tartózkodási engedélyének megújítását kérte, az engedélyt a 2000. október 11. és 2004. október 11. közötti időszakra adták meg.

14 Az 1999 és 2001 között időszakban E. F. Ogieriakhi és házastársa Dublinban (Írország) különböző címeken, bérelt lakásokban éltek együtt.

15 Röviddel 2001 augusztusa után L. Georges elhagyta a családi otthont, hogy egy másik férfival költözzön össze. Ezután maga E. F. Ogieriakhi is elhagyta az említett lakást, hogy egy ír állampolgárral, C. Maddennel éljen, akivel 2003 decemberében közös gyermeke született. Nyilvánvaló, hogy L. Georges-nak 2002-től semmilyen szerepe nem volt E. F. Ogieriakhi számára lakás nyújtásában vagy biztosításában.

16 Az 1999 októbere és 2004 októbere közötti időszakban - egy hónap kivételével - L. Georges vagy dolgozott, vagy társadalombiztosítási ellátásokban részesült, utóbbiak esetében azzal a feltétellel, hogy munkát keres. 2004 decemberében elhagyta Írországot, és véglegesen visszatért Franciaországba.

17 E. F. Ogieriakhi és L. Georges 2009 januárjában váltak el. E. F. Ogieriakhi ugyanezen év júliusában házasságot kötött C. Madennel. E. F. Ogieriakhi utólagosan honosítás révén 2012-ben megszerezte az ír állampolgárságot.

18 2004 szeptemberében E. F. Ogieriakhi tartózkodási engedélyének megújítását kérte. E kérelmet azonban azzal az indokkal utasították el, hogy E. F. Ogieriakhi nem tudta bizonyítani, hogy L. Georges ebben az időszakban - ebben a tagállamban dolgozva vagy tartózkodva - gyakorolta az őt az EU-Szerződés alapján megillető jogokat, ugyanis a Minister for Justice and Equality bizonyítékai arra utaltak, hogy L. Georges 2004 decemberében munkavégzés céljából visszatért Párizsba (Franciaország).

19 A 2004/38 irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejártát követően E. F. Ogieriakhi körülbelül a 2007-es év közepén Írországban huzamos tartózkodási engedély megszerzése iránti kérelmet nyújtott be azzal az indokkal, hogy 1999-től 2004-ig jogszerű, folyamatos, ötéves tartózkodási időszakot töltött ott L. Georges-zsal az említett időszakban fennállt házassága miatt.

20 E kérelmet a Minister for Justice and Equality 2007 szeptemberében elutasította, és úgy vélte, hogy a 2006. évi rendelet rendelkezései értelmében E. F. Ogieriakhit nem illeti meg a tartózkodási jog Írországban, mivel nincs bizonyíték arra, hogy a házastársa az említett időszakban még gyakorolta ebben a tagállamban az őt a Szerződés alapján megillető jogokat.

21 2007 októberében E. F. Ogieriakhit elbocsátották az An Postnál (állami postatársaság) betöltött postai levélválogatói munkaköréből, azzal az indokkal, hogy nem rendelkezett Írországban tartózkodási joggal.

22 Mivel E. F. Ogieriakhi úgy vélte, hogy ebben az államban megszerezte a huzamos tartózkodás jogát, keresetet terjesztett elő a Minister for Justice and Equality határozatával szemben, amely keresetet a High Court 2008 januárjában azzal az indokkal utasította el, hogy a 2006. évi rendelet nem alkalmazható a hatálybalépését megelőző tartózkodásokra.

23 E. F. Ogieriakhi nem fellebbezett azonnal ezen határozat ellen. Mindazonáltal a Lassal-ítéletet (C-162/09, EU:C:2010:592) követően - amely ítéletből kitűnik, hogy a 2006-ot megelőző tartózkodás főszabály szerint tekinthető úgy, hogy az teljesíti az ötéves folyamatos tartózkodás kritériumát - E. F. Ogieriakhi a Supreme Courttól a jogorvoslati határidő meghosszabbítását kérte annak érdekében, hogy fellebbezést nyújthasson be előtte. A Supreme Court 2011. február 18-i határozatával elutasította e kérelmet, megjegyezte azonban azt, hogy a Minister for Justice and Equality elfogadta a korábbi határozat felülvizsgálatát, valamint hogy lehetséges E. F. Ogieriakhi számára az általa szükségesnek tartott valamennyi kereset előterjesztése, beleértve azokat, amelyek az uniós jogon alapulnak.

24 A Minister for Justice and Equality a 2007. szeptemberi határozatának felülvizsgálatát követően 2011. november 7-én megadta E. F. Ogieriakhi számára a huzamos tartózkodási jogot, azzal az indokkal, hogy megfelel a 2006. évi rendelet által előírt valamennyi releváns feltételnek.

25 E. F. Ogieriakhi - hivatkozva a Francovich és társai ítéletből (EU:C:1991:428) következő ítélkezési gyakorlatra - ezért a High Court előtt a 2004/38 irányelv rendelkezéseinek a nemzeti jogba való megfelelő átültetésének állítólagos hiánya miatt elszenvedett kár megtérítése iránt kártérítési keresetet terjesztett elő. E kérelem különösen azokon a veszteségeken alapul, amelyeket E. F. Ogieriakhi munkaszerződésének 2007. október 24-én azon indokból történt felmondása következtében szenvedett el, hogy már nem rendelkezett tartózkodási joggal Írországban.

26 A kérdést előterjesztő bíróság ezen ügyet vizsgálva úgy vélte, hogy az E. F. Ogieriakhi által a Francovich és társai ítéleten (EU:C:1991:428) alapuló ítélkezési gyakorlat alapján az uniós jog hibás átültetése címén (és amely az említett jog hibás alkalmazására is vonatkozott) előterjesztett kereset azon feltételtől függ, hogy E. F. Ogieriakhi bizonyítja, hogy 2007 októberében az An Posttól történt elbocsátásának időpontjában tartózkodási jogban részesült egy legalább ötéves folyamatos időszakban (egészében vagy részben, 2006 előtt vagy azt követően), valamint hogy e tartózkodási jog az uniós jogból következett.

27 E körülményekre tekintettel a High Court úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Olyan körülmények között, amikor a pár 1999 májusában házasságot kötött, 1999 októberében tartózkodási jogot állapítottak meg, legkésőbb 2002 elején a felek megegyeztek a különélésben, és 2002 végére mindkét házastárs teljesen más párral kezdett együtt élni, megállapítható-e, hogy az uniós polgár házastársa, aki ebben az időben maga nem volt valamelyik tagállamnak állampolgára, a 2004/38[...] irányelv 16. cikkének (2) bekezdése értelmében »az uniós polgárral jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkod[ott] a fogadó tagállamban«?

2) Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó, és emlékezve arra, hogy a 16. cikk (2) bekezdése alapján a 2006 áprilisát megelőző öt év folyamatos tartózkodásra hivatkozva huzamos tartózkodási jogot kérő, harmadik ország állampolgárának azt is igazolnia kell, hogy tartózkodása összhangban állt többek között az 1612/68[...] rendelet 10. cikkének (3) bekezdésének feltételeivel, az a tény, miszerint e vélelmezett ötéves időszak alatt az uniós polgár elhagyta otthonát, és a harmadik ország állampolgára ezt követően mással kezdett együtt élni abban az új otthonban, amelyet nem a (korábbi) uniós polgár házastárs nyújtott vagy biztosított, azt jelenti-e, hogy ezzel nem teljesülnek a 10. cikk (3) bekezdésének említett feltételei?

3) Amennyiben az első kérdésre igenlő, a második kérdésre pedig nemleges válasz adandó, akkor annak értékelése céljából, hogy valamely tagállam rosszul ültette-e át, vagy más módon elmulasztotta-e megfelelően átültetni a [2004/38] irányelv 16. cikke (2) bekezdésének [feltételeit], önmagában az a tény, miszerint az uniós jog megsértése miatt előterjesztett kártérítési keresetet tárgyaló nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését tartotta szükségesnek a felperes huzamos tartózkodási jogosultságára irányuló fő kérdésben, olyan tényező-e, amelyet e bíróságnak figyelembe kellene vennie annak meghatározása során, hogy nyilvánvaló-e az uniós jog megsértése?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első és a második kérdésről

28 Az együttesen vizsgálandó első két kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2004/38 irányelv 16. cikkének (2) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy valamely harmadik országbeli állampolgárt - aki az ezen irányelv átültetésének időpontját megelőző folyamatos ötéves időszakban valamely tagállamban tartózkodott az említett tagállamban munkavállaló uniós polgár házastársaként - úgy kell tekinteni, mint aki megszerezte az e rendelkezésben előírt huzamos tartózkodási jogot, jóllehet a házastársak az említett időszakban úgy döntöttek, hogy különválnak és más élettársakkal éltek együtt, az említett állampolgár által elfoglalt lakást pedig uniós polgár házastársa már nem nyújtotta számára, és nem is bocsátotta a rendelkezésére.

29 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a 2004/38 irányelv 16. cikkében előírt huzamos tartózkodási jog megszerzése érdekében az ezen irányelv átültetésének időpontját, nevezetesen 2006. április 30-át megelőzően az ezen időpontnál korábbi uniós jogszabályokkal összhangban történő, folyamatos ötéves tartózkodást figyelembe kell venni (Lassal-ítélet, EU:C:2010:592, 40. pont).

30 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2004/38 irányelvben szereplő "korábbi uniós jogszabályok" kifejezést - amelyről a Lassal-ítélet (EU:C:2010:592) 40. pontjában van szó - úgy kell érteni, mint amely az ezen irányelv által kodifikált, felülvizsgált és hatályon kívül helyezett jogszabályokra vonatkozik (Alarape és Tijani ítélet, C-529/11, EU:C:2013:290, 47. pont).

31 Továbbá a Bíróság azt is kimondta, hogy kizárólag a 2004/38 irányelvben előírt feltételeknek megfelelő tartózkodási időszakok vehetők figyelembe az ezen irányelv értelmében vett huzamos tartózkodási jognak az uniós polgár egyik tagállam állampolgárságával sem rendelkező családtagjai által történő megszerzése tekintetében (Alarape és Tijani ítélet, EU:C:2013:290, 42. pont).

32 Ebből következik, hogy amikor a folyamatos ötéves tartózkodási időszak részben vagy egészben a 2004/38 irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt teljesül az ezen irányelv 16. cikkének (2) bekezdése értelmében vett huzamos tartózkodási jog hivatkozhatósága érdekében, az említett időszaknak meg kell felelnie az említett irányelvben előírt feltételeknek, valamint az abban az időszakban hatályos uniós jog által előírt feltételeknek, amikor e tartózkodás megvalósult.

33 Márpedig, mivel az 1612/68 rendelet képezte a tényállás megvalósulása idején hatályos szabályozás tárgyát, először azt kell elemezni, hogy az E. F. Ogieriakhi által eltöltött folyamatos ötéves időszak megfelel-e a 2004/38 irányelv által előírt feltételeknek, ezt követően pedig azt, hogy az említett időszak az említett rendelet által előírt feltételeknek is megfelel-e.

34 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság a 2004/38 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének elemzése alkalmával kimondta, hogy az uniós polgár egyik tagállam állampolgárságával sem rendelkező családtagjai huzamos tartózkodási jogának megszerzése mindenesetre egyrészt attól függ, hogy ezen uniós polgár maga megfelel az ezen irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében rögzített feltételeknek, másrészt pedig attól, hogy az említett családtagok vele tartózkodtak az érintett időszak alatt (Alarape és Tijani, EU:C:2013:290, 34. pont).

35 Az alapügyben szóban forgó ügyben nem vitatott, hogy L. Georges az érintett időszak teljes tartama alatt teljesítette a 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében rögzített feltételeket.

36 Márpedig, mivel az említett irányelv 16. cikkének (2) bekezdése a huzamos tartózkodási jognak az uniós polgár családtagjai általi megszerzését azon feltételtől teszi függővé, hogy az uniós polgár családtag "vele" (az uniós polgárral) jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodott, az a kérdés merül fel, hogy a házastársaknak az érintett időszakban nemcsak az együttélés, hanem különösen a házastársi tényleges életközösség hiánya miatt történt különválása akadályozza-e az említett feltétel teljesülését.

37 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a házastársi kapcsolat mindaddig nem tekinthető felbontottnak, amíg megszűnését az illetékes hatóság ki nem mondta, és ez nem áll fenn azoknak a házastársaknak az esetében, akik csupán egymástól külön élnek, még akkor sem, ha szándékukban áll, hogy később majd el fognak válni egymástól, és így a házastársnak nem kell feltétlenül állandó jelleggel együtt élnie az uniós polgárral ahhoz, hogy származékos tartózkodási jog jogosultja lehessen (Diatta-ítélet, 267/83, EU:C:1985:67, 20. és 22. pont, valamint Iida-ítélet, C-40/11, EU:C:2012:691, 58. pont).

38 Következésképpen E. F. Ogieriakhi huzamos tartózkodási jogának - a 2004/38 irányelv 16. cikkének (2) bekezdése alapján történt -megszerzése tekintetében nem releváns az a tény, hogy a házastársak az 1999. október 11. és 2004. október 11. közötti időszakban már nem éltek együtt, sőt más élettársakkal éltek együtt.

39 Mivel ugyanis a házastársak 2009 januárjáig házasok maradtak abban a tagállamban, ahol L. Georges a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta, E. F. Ogieriakhi az említett időszakban nem veszítette el az uniós polgárt a fogadó tagállamban kísérő vagy hozzá csatlakozó házastársra vonatkozó feltételt, így teljesíti az említett irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében előírt kritériumokat.

40 Továbbá ezen értelmezés megfelel a 2004/38 irányelv rendelkezéseinek megszorító értelmezésére és az e rendelkezések hatékony érvényesülésének akadályozására vonatkozó tilalom szükségességének. E tekintetben meg kell állapítani, hogy amennyiben az említett irányelv 16. cikkének (2) bekezdése szó szerinti értelmezés tárgyát képezné, a harmadik ország állampolgára a házastársa által tett egyoldalú intézkedések miatt sebezhetővé válna, ez pedig ellentétes lenne az említett irányelv szellemiségével, mivel az irányelv céljainak egyike pontosan az, hogy - (15) preambulumbekezdése értelmében - az uniós polgár családtagjai részére, akik a fogadó tagállam területén tartózkodnak, jogi védelmet kell nyújtani annak érdekében, hogy bizonyos esetekben és bizonyos feltételek mellett kizárólag személyes alapon megtarthassák tartózkodási jogukat.

41 Ugyanakkor a 2004/38 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint a huzamos tartózkodási jog megszerzése érdekében az uniós polgárral történő tartózkodás kötelezettsége csak abban a meghatározott esetben tekinthető teljesítettnek, ha a házastárs - aki az uniós polgárral a fogadó tagállamban tartózkodik - nem szakított meg minden házastársi életközösséget az utóbbival, nem tűnik koherensnek ezen irányelv említett céljával, különösen pedig a tartózkodás tekintetében az említett irányelv 13. és 18. cikkében a korábbi házastársak javára - bizonyos feltételek mellett - a házasság felbontása esetén elismert jogokkal összefüggésben.

42 Ahogy ugyanis azt a főtanácsnok indítványának 49-53. pontjában megállapította, az ilyen értelmezés az érintett harmadik ország állampolgárai tekintetében a házasság felbontása esetén kedvezőbb rendszer alkalmazásával járna, mint különélés esetén, miközben az említett állampolgár az utóbbi esetben még fenntartja a házastársi kapcsolatot, következésképpen pedig továbbra is a 2004/38 irányelv értelmében vett uniós polgár családtagja marad.

43 Az 1612/68 rendelet által előírt feltételeket tekintve különösen az a kérdés merül fel, hogy a tagállami állampolgár munkavállaló tekintetében az említett rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében előírt arra vonatkozó feltétel, hogy a munkavállalónak családja számára a foglalkoztatása szerinti régióban a helyi munkavállalók vonatkozásában átlagosnak tekintett lakással kell rendelkeznie, teljesített-e, ha e munkavállaló elhagyta a családi otthont, a házastárs pedig egy másik élettárssal él együtt egy olyan új lakásban, amelyet az említett munkavállaló nem nyújtott és nem is biztosított e házastárs részére.

44 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság már pontosította az 1612/68 rendelet 10. cikke (3) bekezdésének a hatályát az e rendelet által követett célkitűzés - tehát a munkavállalók szabad mozgásának megkönnyítése - fényében.

45 Ekképpen a Bíróság a Diatta-ítélet (EU:C:1985:67) 18. pontjában kimondta, hogy az említett cikk, azzal kapcsolatban, hogy a migráns munkavállaló családtagjának joga van letelepedni a munkavállalóval, nem követeli meg, hogy az érintett családtag állandó jelleggel ott lakjon, csupán azt, hogy a munkavállalónak a családja fogadása tekintetében átlagosnak tekinthető lakással kell rendelkeznie, úgyhogy nem lehet tehát eleve elfogadni azt a követelményt, miszerint a családnak állandó jelleggel közös háztartásban kell élnie.

46 Továbbá a Bíróság megállapította, hogy az 1612/68 rendelet 10. cikkének (3) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az átlagosnak tekinthető lakással rendelkezés feltétele csak az egyes családtagok munkavállaló általi fogadásának feltétele (Bizottság kontra Németország ítélet, 249/86, EU:C:1989:204, 12. pont), úgyhogy mindenesetre az e rendelkezés tiszteletben tartása csak abban az időpontban értékelhető, amikor a harmadik ország állampolgára megkezdte közös életét az uniós házastárssal a fogadó tagállamban, a jelen esetben 1999-ben.

47 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első két kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/38 irányelv 16. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely harmadik országbeli állampolgárt - aki az ezen irányelv átültetésének időpontját megelőző folyamatos ötéves időszakban valamely tagállamban tartózkodott az említett tagállamban munkavállaló uniós polgár házastársaként - úgy kell tekinteni, mint aki megszerezte az e rendelkezésben előírt huzamos tartózkodási jogot, jóllehet a házastársak az említett időszakban úgy döntöttek, hogy különválnak, és más élettársakkal kezdtek együtt élni, az említett állampolgár által elfoglalt lakást pedig uniós polgár házastársa már nem nyújtotta számára, és nem is bocsátotta a rendelkezésére.

A harmadik kérdésről

48 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az uniós jog megsértése miatt előterjesztett kártérítési keresettel összefüggésben az a tény, hogy a nemzeti bíróság szükségesnek ítélte az alapügyben szóban forgó uniós jogra vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés feltételét, tekinthető-e döntő tényezőnek annak meghatározásához, hogy fennáll-e ezen jognak a tagállam általi nyilvánvaló megsértése.

49 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy azon elv, amely szerint valamely állam felelős az uniós jog neki felróható megsértésével a magánszemélyeknek okozott kárért, szerves része a Szerződés rendszerének (Francovich és társai ítélet, EU:C:1991:428, 35. pont; Brasserie du pêcheur és Factortame, C-46/93 és C-48/93, EU:C:1996:79, 31. pont, valamint British Telecommunications, C-392/93, EU:C:1996:131, 38. pont).

50 Hasonlóan emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság azt is kimondta, hogy az uniós jog három feltétel fennállásakor ismeri el a kártérítéshez való jogot, nevezetesen: a megsértett jogszabály célja, hogy a magánszemélyeket jogokkal ruházza fel, a jogsértés kellően súlyos, és közvetlen okozati összefüggés áll fenn a tagállamot terhelő kötelezettség megsértése és a jogsérelmet szenvedett személyek kára között (Brasserie du pêcheur és Factortame ítélet, EU:C:1996:79, 51. pont).

51 A második feltételt illetően a Bíróság, miután megállapította, hogy a döntő tényező annak megállapításához, hogy egy uniós jogsértés kellően súlyos-e, az, hogy a tagállam mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte-e, megjelölte azokat a kritériumokat, amelyeket a nemzeti bíróságok - amelyek kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek az alapügyek tényállásának megállapításában és a szóban forgó uniós jogsértések minősítésében - figyelembe vehetnek, mint például a megsértett jogszabály egyértelműségének és pontosságának fokát (Brasserie du pêcheur és Factortame ítélet, EU:C:1996:79, 55., 56. és 58. pont).

52 A Bíróság azonban több alkalommal is kimondta, hogy a lehető legszélesebb lehetőség biztosított a nemzeti bíróságok számára arra, hogy a Bírósághoz forduljanak, ha azt állapítják meg, hogy az előttük folyamatban lévő ügyben az uniós jog rendelkezéseinek értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó kérdések merülnek fel (Križan és társai ítélet, C-416/10, EU:C:2013:8, 64. pont).

53 Továbbá ahogy azt a főtanácsnok indítványának 62. pontjában megállapította, pusztán az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés ténye nem korlátozhatja az eljáró bíróság szabadságát. Az arra a kérdésre adott válasz ugyanis, hogy az uniós jogsértés kellően súlyos-e, nem az EUMSZ 267. cikkben előírt lehetőségnek magának a gyakorlásából következik, hanem a Bíróság által szolgáltatott értelmezésből.

54 Márpedig meg kell állapítani, hogy a nemzeti bíróságok számára elismert azon lehetőség, hogy a Bírósághoz forduljanak - amennyiben azt szükségesnek tartják az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezéséhez, még akkor is, ha a feltett kérdést már eldöntötték - kétségtelenül korlátozott lenne, ha az ilyen lehetőség gyakorlása az uniós jog nyilvánvaló megsértése fennállásának a megállapítása tekintetében döntő lenne, adott esetben az uniós jog megsértése miatt az érintett tagállam felelősségének a megállapítása érdekében. Ezért az ilyen hatás veszélyeztetné az előzetes döntéshozatal iránti eljárás rendszerét, célját, valamint jellemzőit.

55 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jog megsértése miatt előterjesztett kártérítési keresettel összefüggésben az a tény, hogy a nemzeti bíróság szükségesnek ítélte az alapügyben szóban forgó uniós jogra vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés feltételét, nem tekinthető döntő tényezőnek annak meghatározásához, hogy fennáll-e ezen jognak a tagállam általi nyilvánvaló megsértése.

A költségekről

56 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely harmadik országbeli állampolgárt - aki az ezen irányelv átültetésének időpontját megelőző folyamatos ötéves időszakban valamely tagállamban tartózkodott az említett tagállamban munkavállaló uniós polgár házastársaként - úgy kell tekinteni, mint aki megszerezte az e rendelkezésben előírt huzamos tartózkodási jogot, jóllehet a házastársak az említett időszakban úgy döntöttek, hogy különválnak, és más élettársakkal kezdtek együtt élni, az említett állampolgár által elfoglalt lakást pedig uniós polgár házastársa már nem nyújtotta számára, és nem is bocsátotta a rendelkezésére.

2) Az uniós jog megsértése miatt előterjesztett kártérítési keresettel összefüggésben az a tény, hogy a nemzeti bíróság szükségesnek ítélte az alapügyben szóban forgó uniós jogra vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés feltételét, nem tekinthető döntő tényezőnek annak meghatározásához, hogy fennáll-e ezen jognak a tagállam általi nyilvánvaló megsértése.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.