62016CJ0430[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2018. szeptember 6. Bank Mellat kontra Az Európai Unió Tanácsa. Fellebbezés - Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) - Az atomfegyverek elterjedése elleni küzdelem - Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések - Ágazati intézkedések - Az iráni pénzintézetek részvételével történő pénzeszköz-átutalások korlátozásai - Az intézkedések megerősítése - A 2012/635/KKBP határozat és az 1263/2012/EU rendelet rendelkezéseiből eredő vitatott rendszer - Az iráni nukleáris kérdésre vonatkozó átfogó közös cselekvési terv végrehajtása - Az Európai Unió e kérdésre vonatkozó valamennyi korlátozó intézkedésének a megszüntetése - A vitatott rendszernek az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárás során való hatályon kívül helyezése - A Törvényszék előtti eljáráshoz fűződő érdekre való hatás - Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának hiánya. C-430/16. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2018. szeptember 6. ( *1 )

"Fellebbezés - Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) - Az atomfegyverek elterjedése elleni küzdelem - Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések - Ágazati intézkedések - Az iráni pénzintézetek részvételével történő pénzeszköz-átutalások korlátozásai - Az intézkedések megerősítése - A 2012/635/KKBP határozat és az 1263/2012/EU rendelet rendelkezéseiből eredő vitatott rendszer - Az iráni nukleáris kérdésre vonatkozó átfogó közös cselekvési terv végrehajtása - Az Európai Unió e kérdésre vonatkozó valamennyi korlátozó intézkedésének a megszüntetése - A vitatott rendszernek az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárás során való hatályon kívül helyezése - A Törvényszék előtti eljáráshoz fűződő érdekre való hatás - Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának hiánya"

A C-430/16. P. sz. ügyben,

a Bank Mellat (székhelye: Teherán [Irán], képviselik: M. Brindle és T. Otty QC, J. MacLeod és R. Blakeley barristers, valamint S. Zaiwalla, Z. Burbeza, A. Meskarian és P. Reddy solicitors)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2016. augusztus 2-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bishop és I. Rodios, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

az Európai Bizottság (képviselik: D. Gauci, J. Norris-Usher és M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben),

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: S. Brandon, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Gray barrister)

beavatkozó felek az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Rosas, C. Toader, A. Prechal (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. január 10-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2018. május 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével a Bank Mellat az Európai Unió Törvényszéke 2016. június 2-iBank Mellat kontra Tanács ítéletének (T-160/13, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2016:331) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2012. december 21-i 1263/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 356., 34. o., a továbbiakban: vitatott rendelet) 1. cikke 15. pontja vagy az említett rendelkezés annyiban történő megsemmisítése iránti keresetét, amennyiben az nem ír elő a Bank Mellat esetére alkalmazandó kivételt, valamint az arra irányuló kérelmét, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. október 15-i 2012/635/KKBP tanácsi határozat (HL 2012. L 282., 58. o.) 1. cikkének 6. pontja a Bank Mellat tekintetében nem alkalmazandó.

Jogi háttér és a jogvita előzményei

2 A Bank Mellat egy iráni kereskedelmi bank, amelynek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozatait végrehajtó különböző uniós jogi aktusok alapján befagyasztották a pénzeszközeit és gazdasági forrásait, mivel azt állapították meg, hogy e bank hozzájárul az atomfegyverek iráni elterjedéséhez. Ennek érdekében e bank nevét felvették az említett aktusok mellékleteiben foglalt listára.

3 A Törvényszék a 2013. január 29-iBank Mellat kontra Tanács ítéletben (T-496/10, EU:T:2013:39) megsemmisítette a Bank Mellatnak az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL 2010. L 195., 39. o.; helyesbítés: HL 2010. L 197., 19. o.) II. mellékletében, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19-i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL 2007. L 103., 1. o.) V. mellékletében, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25-i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL 2010. L 281., 1. o.) VIII. mellékletében, valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU rendelet (HL 2012. L 88., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 332., 31. o.; HL 2014. L 93., 85. o.) IX. mellékletében foglalt listára való felvételét (valamennyi érintett listára való felvételt illetően a továbbiakban: egyedi korlátozó intézkedések).

4 A Bíróság a 2016. február 18-iTanács kontra Bank Mellat ítéletben (C-176/13 P, EU:C:2016:96) elutasította a Törvényszék ezen ítéletével szemben benyújtott fellebbezést.

5 A jelen ügy a 2012/635 határozattal, illetve a vitatott rendelettel lényegében azonos formában módosított 2010/413 határozat 2. fejezetében és a 267/2012 rendelet V. fejezetében szintén lényegében azonos formában előírt, a pénzeszköz-átutalásokkal és a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos korlátozások rendszerére (a továbbiakban: vitatott rendszer) vonatkozik.

6 Konkrétan, a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontja módosította a 2010/413 határozat 10. cikkét. A vitatott rendelet 1. cikkének 15. pontja módosította a 267/2012 rendelet 30. cikkét, és kiegészítette azt a 30a. és a 30b. cikkel.

7 E módosításokkal a vitatott rendszer célja a 2010/413 határozat II. fejezetében és a 267/2012 rendelet V. fejezetében már előírt korlátozások ágazati rendszerének megerősítése volt.

8 A 2012/635 határozat (12) preambulumbekezdése kimondja:

"Az olyan pénzügyi vagy más eszközök vagy források átadásának megelőzése érdekében, amelyek hozzájárulhatnak Irán proliferációs veszéllyel járó nukleáris tevékenységéhez vagy nukleáris fegyverek hordozóeszközeinek kifejlesztéséhez, tilos az uniós és az iráni bankok és pénzügyi intézmények között tranzakciókat végrehajtani, az érintett tagállam által előzetesen jóváhagyott tranzakciók kivételével. Ez nem akadályozhatja meg a [2010/413] határozat alapján nem tiltott kereskedelmi forgalmat."

9 A vitatott rendelettel módosított 267/2012 rendelet (a továbbiakban: módosított 267/2012 rendelet) 30. cikke az egyrészről az Iránban letelepedett pénzváltók, hitelintézetek és pénzügyi intézmények, valamint fiókjaik és leányvállalataik, továbbá az iráni lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező személyek, szervezetek vagy szervek ellenőrzése alatt álló hitelintézetek, pénzügyi intézmények és pénzváltók, másrészről pedig az Unió pénzintézetei közötti pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos korlátozásokat írt elő.

10 A módosított 267/2012 rendelet 30. cikkének (2) bekezdése alapján konkrétan kizárólag a következőket lehetett teljesíteni: először is a humanitárius átutalások, másodszor a személyes pénzküldeményekkel kapcsolatos tranzakciók, harmadszor az egyedi kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban végzett átutalások - amennyiben azokat a 267/2012 rendelet nem tiltotta -, negyedszer a diplomáciai vagy konzuli képviselettel vagy a nemzetközi szervezettel kapcsolatos átutalások, ötödször az iráni személyek, szervezetek vagy szervek általi vagy elleni követelést teljesítő kifizetéshez kapcsolódó átutalások, valamint a hasonló természetű átutalások, hatodszor pedig a 267/2012 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítéséhez szükséges átutalások.

11 A módosított 267/2012 rendelet 30. cikkének (3)-(5) bekezdése szerint az e rendelet 30. cikkének (2) bekezdése értelmében a pénzeszközök engedélyezhető átutalásaira - adott esetben és az átutalások tárgyától függően, valamint különböző értékhatárok felett - előzetes értesítési kötelezettség és az illetékes nemzeti hatóság részéről előzetes engedélyezési kötelezettség vonatkozott.

12 A módosított 267/2012 rendelet 30a. cikke többek között a pénzeszközöknek az egyrészről az iráni személyek, szervezetek vagy szervek, valamint másrészről az e rendelet 30. cikkében nem szereplő uniós polgárok közötti átutalásaival kapcsolatos bizonyos korlátozásokat írt elő.

13 A 267/2012 rendelet 30b. cikkének (1) bekezdése értelmében az e rendelet 30. és 30a. cikkében előírt korlátozásokat nem kellett alkalmazni az említett rendelet 24., 25., 26., 27., 28. vagy 28a. cikke alapján adott engedélyekre.

14 A módosított 267/2012 rendelet 30b. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy e rendelet 30. cikke (3) bekezdése b) és c) pontjának, valamint 30a. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában az illetékes hatóságok az általuk megfelelőnek ítélt feltételek mellett adhatják meg az engedélyt, kivéve ha megalapozott indokok alapján megállapítható, hogy a kérelmezett átutalás megsérthetné a 267/2012 rendeletben szereplő tilalmak vagy kötelezettségek bármelyikét.

15 Az Iráni Iszlám Köztársasággal kötött, az iráni nukleáris kérdésre vonatkozó, 2015. július 14-i átfogó közös cselekvési terv (a továbbiakban: átfogó közös cselekvési terv) végrehajtása érdekében, amely minden nukleáris vonatkozású uniós korlátozó intézkedés megszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalást ír elő, a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2015. október 18-i (KKBP) 2015/1863 tanácsi határozat (HL 2015. L 274., 174. o.) 1. cikkének 17. pontja előírja, hogy többek között a 2010/413 határozat 10. cikkében foglalt intézkedések alkalmazását fel kell függeszteni.

16 Ugyanezen célból a 267/2012 rendelet módosításáról szóló, 2018. október 18-i (EU) 2015/1861 tanácsi rendelet (HL 2015. L 274., 1. o.) 1. cikkének 15. pontja előírja, többek között, hogy a 267/2012 rendelet 30., 30a., és 30b. cikkét el kell hagyni.

17 Végül, a 2010/413 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/1863 határozat alkalmazása kezdetének időpontjáról szóló, 2016. január 16-i (KKBP) 2016/37 tanácsi határozatból (HL 2016. L 11. I, 1. o.) és egy tanácsi tájékoztató jegyzékből (HL 2016. C 15. I, 1. o.) kitűnik, hogy a vitatott rendszer 2016. január 16. óta nem alkalmazandó.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

18 A Törvényszék Hivatalához 2013. március 15-én benyújtott keresetlevelével a Bank Mellat három kereseti kérelmet tartalmazó keresetet terjesztett elő, amelyek közül az első a vitatott rendelet 1. cikke 15. pontjának megsemmisítésére irányult, a második ugyanezen rendelkezés annyiban történő megsemmisítésére irányult, amennyiben e rendelkezés nem ír elő az ő esetére alkalmazandó kivételt, és a harmadik arra irányult, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontja rá nézve nem alkalmazandó.

19 A megtámadott ítéletben a Törvényszék e keresetet elutasította.

20 Először is a Törvényszék a megtámadott ítélet 38. pontjában megállapította, hogy az EUMSZ 275. cikk értelmében nem rendelkezik hatáskörrel a harmadik kereseti kérelemmel kapcsolatos határozathozatalra, azon az alapon, hogy az e harmadik kereseti kérelem keretében az EUMSZ 277. cikk alapján megfogalmazott jogellenességi kifogást nem az EUMSZ 275. cikk második bekezdése szerinti "természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedéseket előíró határozat" megsemmisítése iránti kereset alátámasztására terjesztették elő, mivel a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontjában megállapított intézkedések általános jellegű intézkedések, amelyek hatályát objektív kritériumokra hivatkozással határozták meg.

21 Ezt követően, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján a Törvényszék a megtámadott ítélet 59-61. pontjában a keresetet, mint elfogadhatatlant annyiban utasította el, amennyiben az egyrészt a 267/2012 rendelet azon 30a. cikkére vonatkozott, amelyet a vitatott rendelet 1. cikkének 15. pontja illesztett be, azzal az indokkal, hogy a Bank Mellat Iránban letelepedett pénzintézetként nem tartozik e rendelet hatálya alá, és másrészt amennyiben az a 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére vonatkozott, azzal az indokkal, hogy e rendelkezés közvetlenül nem érinti a Bank Mellatot, és ezenkívül végrehajtási intézkedéseket von maga után.

22 Ennek keretében a Törvényszék szintén elutasította a megtámadott ítélet 68-78. pontjában a Európai Unió Tanácsa által felhozott, arra alapított elfogadhatatlansági kifogást, hogy a keresetindítás időpontjában a Bank Mellatnak nem fűződött érdeke a vitatott rendelet 1. cikkének 15. pontjában előírt rendszer jogszerűségének vitatásához, mivel rá már vonatkoztak a 267/2012 rendelet alapján elfogadott, a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos egyedi intézkedések, azon alapvető indokkal, hogy amikor ezen egyedi intézkedések megsemmisítése a 2016. február 18-iTanács kontra Bank Mellat ítélet (C-176/13 P, EU:C:2016:96) kihirdetésével hatályosult, a Bank Mellat bármiféle további jogi aktus nélkül ténylegesen és ipso iure a vitatott rendszer - és az abból eredő valamennyi korlátozás - hatálya alá került, és továbbra is rendelkezik az e rendszer megtámadásához fűződő érdekkel.

23 Végül, az ügy érdemét illetően a Törvényszék elutasította a Bank Mellat által az első és a második kereseti kérelem alátámasztására felhozott négy jogalapot.

A felek kérelmei

24 A Bank Mellat azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- teljes egészében vagy a rá vonatkozó részében semmisítse meg a vitatott rendelet 1. cikkének 15. pontját;

- állapítsa meg, hogy a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontja rá nem alkalmazandó; és

- a Tanácsot kötelezze a fellebbezéssel és a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatos költségek viselésére.

25 A Tanács és az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Bank Mellatot kötelezze a költségek viselésére.

26 Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést és állapítsa meg a költségeit.

A fellebbezésről

A felek érvei

27 A Tanács elsődlegesen azt állítja, hogy a Bank Mellat nem igazolja az eljáráshoz fűződő érdekét, mivel a vitatott rendszert 2016. január 16-tól hatályon kívül helyezték.

28 A Bíróságnak a 2013. május 28-iAbdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C-239/12 P, EU:C:2013:331) 61. pontjában felidézett állandó ítélkezési gyakorlatára hivatkozva a Tanács úgy véli, hogy a Bank Mellat számára nem jár előnnyel a vitatott rendszer Bíróság általi megsemmisítése.

29 Ugyanis e vitatott rendszer megsemmisítése nem helyezi vissza a Bank Mellatot az eredeti helyzetébe, mivel ezen intézkedések általános hatállyal bírnak és valamennyi iráni pénzintézetre egyformán vonatkoznak. Nem eredményezi azt sem, hogy a Tanács a jövőre nézve megfelelő módosításokat tenne, mivel ezen intézkedéseket már megszüntették.

30 Egyébiránt a Tanács úgy véli, hogy a 2007. június 7-iWunenburger kontra Bizottság ítélet (C-362/05 P, EU:C:2007:322) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó helyzettől eltérően a vitatott rendszert hatályon kívül helyezték, és nem áll fenn más olyan releváns eljárás, amelyre a jövőre nézve hivatkozni vagy utalni lehet.

31 Továbbá, mivel a Törvényszék a megtámadott ítélettel megerősítette a vitatott rendszer jogszerűségét, ennek a Bíróság általi esetleges megsemmisítése semmilyen esetben szolgálhat az Unió felelősségének megállapítása iránti kereset alapjául, mivel a valamely jogszabály kellően súlyos megsértésére vonatkozó feltétel nem teljesül.

32 Végül a Tanács a 2013. május 28-iAbdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítéletre (C-239/12 P, EU:C:2013:331, 70-74. pont) hivatkozva hangsúlyozza, hogy a vitatott rendszer nem gyakorolt volna hatást a Bank Mellat jó hírnevére, mivel az egyedi korlátozó intézkedésekkel ellentétben a vitatott rendszer egyformán vonatkozott valamennyi iráni pénzintézetre.

33 E tekintetben e rendszer nem jelenti azt, hogy azt állították, hogy a fellebbező és a többi érintett iráni bank és pénzintézet támogatta az Iráni Iszlám Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységeit. Ugyanis, amint az a megtámadott ítélet 171-173. pontjából kitűnik, az említett rendszert igazolja az annak veszélye elleni fellépés szükségessége, hogy az iráni bankokat és pénzintézeteket - esetlegesen tudtuk nélkül - az említett tevékenységek elősegítésére használják fel.

34 A Bizottság kétségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a fellebbezőnek a jelen fellebbezés benyújtásának időpontjában az eljáráshoz fűződő bármilyen érdeke fennállt volna.

35 Ugyanis azon teljes időszak alatt, míg a Bank Mellat a vitatott rendszer hatálya alá tartozott, rá szigorúbb egyedi korlátozó intézkedések is vonatkoztak, ami azt eredményezi, hogy - amint az a megtámadott ítélet 75. pontjából kitűnik - a vitatott rendszer elfogadása nem gyakorolt rá nézve azonnali és tényleges hatást. Ennélfogva a vitatott rendszer megsemmisítése a Bank Mellat helyzetére semmilyen valós hatással sem bír.

36 Egyebekben, a fellebbező nem bizonyította, hogy az állítólagos jogellenesség az általa benyújtott jogorvoslat alapjául szolgáló körülményektől függetlenül a jövőben is megismétlődhet, így a 2007. június 7-iWunenburger kontra Bizottság ítéletben (C-362/05 P, EU:C:2007:322) megfogalmazott alapelv nem alkalmazandó.

37 Továbbá a Bizottság előadja, hogy a fellebbezés nem eredményezheti azt, hogy a fellebbező több kártérítést kapjon, mint amit a 2016. február 18-iTanács kontra Bank Mellat ítélet (C-176/13 P, EU:C:2016:96) alapján már kapott, figyelembe véve a jelen ítéletben szóban forgó egyedi korlátozó intézkedések kényszerítőbb jellegét. A Bank Mellat nehezen tudja igazolni a jó hírnevének a vitatott rendszer miatt azon időszak alatt bekövetkező megsértését, amikor egyedi korlátozó intézkedések hatálya alá is tartozott.

38 A Bank Mellat úgy véli, hogy továbbra is rendelkezik a vitatott rendszerrel szembeni eljáráshoz fűződő érdekkel, azon az alapon, hogy számára előnnyel jár az említett rendszer megsemmisítése.

39 Először is a Bank Mellat a 2007. június 7-iWunenburger kontra Bizottság ítéletre (C-362/05 P, EU:C:2007:322, 50-60. pont) analógia útján történő hivatkozással azt állítja, hogy meg kell akadályozni a Tanácsot abban, hogy az érintett szankciókat újra végrehajtsa vagy a jövőre nézve egy hasonló jogellenes aktust fogadjon el, adott esetben amikor e szankcióknak még 2023. október 20. - a hatályon kívül helyezésük jogerőssé válása - előtt történő újbóli bevezetéséről dönt, amelyet az átfogó közös cselekvési terv lehetővé tesz, ha az Iráni Iszlám Köztársaság nem tesz eleget bizonyos feltételeket.

40 Továbbá a pénzügyi embargó megszüntetése a kártérítési kereset alapjául szolgálhat.

41 Egyebekben az a tény, hogy egy aktust hatályon kívül helyeztek vagy hatályát vesztette, nem fosztja meg a felperest az annak jogellenségének megállapításához fűződő érdekétől, mivel a hatályon kívül helyezés vagy a hatályvesztés nem minősül megsemmisítésnek.

42 Végül a vitatott rendszer negatív hatással bír a Bank Mellat jó hírnevére, és megsemmisítése nem kártalanító jellegű jóvátételi formának minősül, mivel a Tanács azon állításai, amelyek szerint az iráni bankok - amelyek között feltétlenül szerepel Irán egyik legnagyobb bankja, a Bank Mellat is - közreműködnek az atomfegyverek elterjedésében, különösen hátrányosak főként e bankra nézve, mivel e bank a vele szemben előírt egyedi korlátozó intézkedések megsemmisítésére irányuló eljárás keretében bizonyíthatta, hogy nem támogatja az atomfegyverek elterjedését.

A Bíróság álláspontja

43 A Bizottság által támogatott Tanács lényegében azt állítja, hogy a Bank Mellatnak megszűnt a vitatott rendszerrel szembeni eljáráshoz fűződő érdeke, miután e rendszert 2016. január 16-i hatállyal megszüntették, amely megszüntetés célja az átfogó közös cselekvési terv végrehajtása.

44 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Tanács a Törvényszék előtt azt állította, hogy a keresetindítás időpontjában a Bank Mellatnak nem fűződött érdeke a vitatott rendelet 1. cikke 15. pontja jogszerűségének vitatásához, mivel rá már vonatkoztak a pénzeszközei és vagyoni eszközei befagyasztásával kapcsolatos egyedi intézkedések.

45 A megtámadott ítélet 74-77. pontjában a Törvényszék elutasította ezen elfogadhatatlansági kifogást a következő indokolás alapján:

"74 A jelen ügyben a keresetindítás időpontjában a [Bank Mellatra] vonatkoztak az atomfegyverek elterjedésében való állítólagos közreműködésével kapcsolatos egyedi korlátozó intézkedések. Ugyanis még ha e korlátozó intézkedéseket meg is semmisítette a [2013. január 29-iBank Mellat kontra Tanács ítélet (T-496/10, EU:T:2013:39)], az Európai Unió Bírósága alapokmányának 60. cikke értelmében ezek megsemmisítése a fellebbezéssel kapcsolatos határozathozatalig nem lép hatályba.

75 Ennek megfelelően természetesen igaz, hogy a vitatott rendszer elfogadása nem gyakorolt azonnali és tényleges hatást a [Bank Mellatra], mivel a vele szemben korábban megállapított egyedi korlátozó intézkedések szigorúbb korlátozásokat írtak elő. [...]

76 Mindezek után meg kell állapítani, hogy a vitatott rendszer mint olyan az Iránban letelepedett valamennyi pénzintézetre, ekként pedig a [Bank Mellatra] is vonatkozik. Ennek megállapítása többek között azt vonja maga után, hogy amennyiben végső soron a [Bank Mellatra] vonatkozó egyedi korlátozó intézkedések megsemmisítése - [a 2016. február 18-iTanács kontra Bank Mellat ítélet (C-176/13 P, EU:C:2016:96) kihirdetését követően] - hatályosult, a [Bank Mellat] bármiféle további jogi aktus nélkül ténylegesen és ipso iure az említett rendszer - és az abból eredő valamennyi korlátozás - hatálya alá kerül.

77 E körülmények között a jelen ügyben annak megállapítása, hogy a [Bank Mellatnak] nem fűződik érdeke a [vitatott] rendelet 1. cikkének 15. pontjával szembeni eljáráshoz, a hatékony bírói jogvédelemhez fűződő jogának megsértését eredményezné, mivel a rá vonatkozó egyedi korlátozó intézkedések jogerős megszűnését követően a vitatott rendszer hatálya alá tartozna, de a keresetindítási határidő elmulasztása miatt nem kérhetné a [vitatott] rendelet 1. cikke 15. pontjának megsemmisítését."

46 Márpedig a megtámadott ítélet 76. pontjának második mondatában szereplő állítás nyilvánvalóan téves, mivel a 2016. február 18-iTanács kontra Bank Mellat ítélet (C-176/13 P, EU:C:2016:96) kihirdetése következtében 2016. február 18. - a Bank Mellatra vonatkozó egyedi korlátozó intézkedések megsemmisítése hatályosulásának időpontja - óta a Bank Mellat nem került ténylegesen és ipso iure az említett rendszer hatálya alá, hiszen e rendszer 2016. január 16-i hatállyal már megszüntetésre került.

47 Következésképpen, a megtámadott ítélet 77. pontjában szereplő megfontolásokkal ellentétben nem jelenthető ki, hogy a Bank Mellat megőrizte a vitatott rendszerrel szembeni eljáráshoz fűződő érdekét azzal az indokkal, hogy számára biztosítani kellene annak lehetőségét, hogy e rendszer megsemmisítésére irányuló keresetet nyújthasson be, mivel e rendszer 2016. február 18-tól rá nézve alkalmazandóvá vált.

48 Mivel a vitatott rendszer hatályon kívül helyezésére a megtámadott ítélet kihirdetését megelőzően került sor, felmerül az a kérdés, hogy e megtámadott ítélet megszünteti-e a Bank Mellatnak az e rendszer megsemmisítése iránti kereset benyújtása tekintetében az eljáráshoz fűződő érdekét.

49 Mivel az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának hiánya miatti okafogyottság kérdését - amelyet a Törvényszék eljárási szabályzatának 131. cikke és a Bíróság eljárási szabályzatának 149. cikke alapján az uniós bíróságok hivatalból vizsgálhatnak - a Bíróság a jelen fellebbezés keretében, adott esetben hivatalból vizsgálhatja, hogy az említett hatályon kívül helyezés megszüntette-e a Bank Mellatnak a Törvényszék előtti eljáráshoz fűződő érdekét (lásd analógia útján: 2009. április 23-iSahlstedt és társai kontra Bizottság ítélet, C-362/06 P, EU:C:2009:243, 22. pont; 2014. február 27-iStichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ítélet, C-132/12 P, EU:C:2014:100, 45. pont).

50 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a felperes eljáráshoz fűződő érdekének - a kereset tárgyára tekintettel - a kereset benyújtásakor kell fennállnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. A jogvita tárgyának - az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan - a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (2013. május 28-iAbdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-239/12 P, EU:C:2013:331, 61. pont; 2017. november 9-iHX kontra Tanács ítélet, C-423/16 P, EU:C:2017:848, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51 Ebben az összefüggésben mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy a 2013. május 28-iAbdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítéletből (C-239/12 P, EU:C:2013:331) eredő következtetések kiterjeszthetők-e az olyan intézkedésekre, mint amilyeneket a vitatott rendszer előír.

52 Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben lényegében az a kérdés merült fel, hogy a fellebbező megőrizte-e az eljáráshoz fűződő érdekét annak érdekében, hogy egy olyan rendelet megsemmisítését kérje, amely alapján a nevét felvették azon személyek és szervezetek listájára, akiket, illetve amelyeket azzal gyanúsítanak, hogy terrorista szervezettel állnak összeköttetésben, és akiknek, illetve amelyeknek valamennyi pénzeszközét és vagyoni eszközét ennek alapján befagyasztották, amikor e névfelvételt egy olyan rendelettel törölték, amelyet az e rendeletek közül az elsővel szembeni keresetnek a Törvényszék előtti benyújtását követően fogadtak el.

53 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a fellebbező megőrizte az eljáráshoz fűződő érdekét, mivel nevének az említett listára a vitatott aktus alapján történő felvétele számára biztos nem vagyoni kárt okozott a jó hírnevének "az érintett személyek valamely terrorszervezettel összeköttetésben állóként való közmegjelölését kísérő helytelenítő értékítélet, valamint bizalmatlanság" általi sérelme tekintetében, és mivel ezen aktus esetleges megsemmisítése jellegénél fogva a számára előnnyel jár, azaz hogy becsületét helyreállítása, valamint az említett nem vagyoni kárát bizonyos formában megtérítse.

54 Márpedig a 2013. május 28-iAbdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítéletből (C-239/12 P, EU:C:2013:331) eredő e következtetések nem terjeszthetők ki az olyan ágazati korlátozó intézkedésekre, mint amilyeneket a vitatott rendszer előírt.

55 Ugyanis az ilyen ágazati korlátozó intézkedések nagymértékben különböznek az ezen utóbbi ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó pénz- és vagyoni eszközök befagyasztására vonatkozó egyedi intézkedésektől, hiszen általános jelleggel alkalmazandók az Iráni Iszlám Köztársaság valamennyi bankjára és pénzintézetekre nézve.

56 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az olyan általános hatályú korlátozó intézkedések, mint a szóban forgó ágazati intézkedések, nem konkrétan meghatározott természetes vagy jogi személyekre irányulnak, mivel ezen intézkedések hatályát objektív kritériumokra hivatkozással határozták meg (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 97. pont).

57 A jelen esetben a vitatott rendszer által előírt korlátozó intézkedések célja alapvetően abban állt, hogy megtiltsák az Unió és az Iráni Iszlám Köztársaság bankjai és pénzintézetek közötti tranzakciók végrehajtását, az érintett tagállam által előzetesen jóváhagyott tranzakciók kivételével, az olyan pénzügyi vagy más eszközök vagy gazdasági erőforrások - adott esetben az említett bankok és pénzintézetek tudta nélkül történő - átadásának megelőzése érdekében, amelyek hozzájárulhatnak ezen állam atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó nukleáris tevékenységeihez vagy nukleáris fegyverek hordozóeszközeinek kifejlesztéséhez.

58 Márpedig az a körülmény, hogy egy olyan bank vagy pénzintézet tevékenységeit, mint a Bank Mellat, érinthették a szóban forgó ágazati korlátozó intézkedések, nem jelenti azt - amint arra a főtanácsnok indítványának 41. cikkében szintén rámutatott -, hogy ezen intézkedések az e szervezetnek tulajdonítható meghatározott magatartás szankciójának minősülnek, mivel ezen általános hatályú intézkedések ez utóbbinak az atomfegyverek iráni elterjedésében való esetleges közreműködésétől függetlenül alkalmazandók.

59 Ennélfogva, az egyedi hatályú korlátozó intézkedésektől eltérően nem állítható, hogy a szóban forgó általános hatályú korlátozó intézkedések egy adott gazdasági szereplő részére a jóhírnév sérelme tekintetében biztos nem vagyoni kárt okozhatnak, hasonlóan az érintett személyek például valamely terrorszervezettel összeköttetésben állóként való közmegjelölését kísérő helytelenítő értékítélet, valamint bizalmatlanság által okozott kárhoz (lásd ebben az értelemben: 2013. május 28-iAbdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-239/12 P, EU:C:2013:331, 70. pont) vagy, hogy ezen intézkedések esetleges megsemmisítése jellegénél fogva előnnyel járna a Bank Mellat részére becsületének helyreállítása formájában és így az ilyen nem vagyoni kár bizonyos formában történő megtérítését nyújtaná a részére.

60 Továbbá a vitatott rendszer által előírt korlátozó intézkedéseknek azon bizonyos jogokra és szabadságokra gyakorolt valószínűsíthető hatásait illetően, amelyekre az érintett bankok és pénzintézetek esetlegesen hivatkozhatnak, mivel az említett intézkedések többek között megakadályozhatták volna számos pénzügyi ügylet teljesítését, emlékeztetni kell arra, hogy - amint azt a Bíróság több alkalommal megállapította - a korlátozó intézkedések fogalmilag olyan következményekkel járnak, amelyek többek között érintik a tulajdonhoz való jogot és a szakmai tevékenységek szabad gyakorlását, ezáltal kárt okozva azon feleknek, akiknek semmilyen felelősségük nincs a szankciók meghozatalához vezető helyzetet illetően (lásd ebben az értelemben: 1996. július 30-iBosphorus ítélet, C-84/95, EU:C:1996:312, 22. pont; 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 149. pont).

61 Márpedig, feltételezve akár megtéríthető kár fennállását is, meg kell állapítani - amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 75. pontjában szintén helyesen rámutatott -, hogy a vitatott rendszer elfogadása nem gyakorolt külön és tényleges hatást a Bank Mellatra, mivel a vitatott rendszer alkalmazásának teljes időtartama alatt a vele szemben megállapított egyedi korlátozó intézkedések szigorúbb korlátozásokat írtak elő. Így amennyiben ez utóbbi korlátozások a pénz- és vagyoni eszközeinek általános befagyasztását jelentették, a Bank Mellat semmiképpen sem hajthatott végre a vitatott rendszerben előírt ágazati intézkedések által megtiltott pénzügyi tranzakciót.

62 Ennélfogva az átfogó közös cselekvési terv végrehajtása keretében a vitatott rendszer 2016. január 16-i hatályon kívül helyezése következtében a vitatott rendszer uniós bíróságok általi megsemmisítése már nem járhatott olyan előnnyel a Bank Mellat számára, amely igazolhatja az eljáráshoz fűződő érdek megőrzését.

63 E következtetést nem vonhatja kétségbe a Bank Mellat azon érve, miszerint az eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradása a Bíróság által a 2007. június 7-iWunenburger kontra Bizottság ítéletben (C-362/05 P, EU:C:2007:322) kialakított elven alapulna, mivel meg kell akadályozni a Tanácsot abban, hogy újabb olyan korlátozó intézkedéseket hajtson végre, mint amelyeket a vitatott rendszer előír és amelyeket a Bank Mellat jogellenesnek tart, amennyiben az Iráni Iszlám Köztársaság nem tesz eleget az átfogó közös cselekvési terv által vele szemben előírt bizonyos feltételeknek.

64 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy bizonyos körülmények között a felperesnek továbbra is érdeke fűződhet az eljárás során hatályon kívül helyezett jogi aktus megsemmisítéséhez, annak érdekében, hogy a megtámadott jogi aktus kibocsátója a jövőben megfelelő módosításokat tegyen, és ily módon elkerülje a jogi aktushoz állítólag kapcsolódó jogellenesség ismétlődésének kockázatát (2013. május 28-iAbdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-239/12 P, EU:C:2013:331, 63. pont).

65 Az ítélkezési gyakorlat által így kialakított elvet azonban - amint arra a főtanácsnok indítványának 44. pontjában szintén rámutatott - olyan helyzetekre kell korlátozni, amelyekben a felperes pontosan és konkrétan bizonyítja az állítólagos jogellenesség ismétlődésére vonatkozó kockázat fennállását.

66 Márpedig a Bank Mellat az e kockázat megvalósulását valószínűsítő tényezők pontos megjelölése nélkül annak általános állítására szorítkozott, hogy az ismétlődés ilyen kockázata fennáll.

67 Ugyanis, amennyiben véglegesen nem zárható ki, hogy a jövőre nézve újból korlátozó intézkedéseket fogadjanak el az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben, - amint azt a Bank Mellat is állította - ilyen esetben egy olyan új helyzetről lenne szó, amely adott estben vagy a vitatott rendszer által előírtakhoz hasonló intézkedések vagy más jellegű intézkedések formájában vezet be korlátozó intézkedéseket. Ugyanakkor még azt is feltételezve, hogy a vitatott rendszer jogellenes, amit a Bíróság nem állapított meg, egy ilyen állítólagos jogellenességnek az e rendszerhez hasonló korlátozó intézkedések jövőre nézve történő elfogadása általi ismétlődésére vonatkozó egyszerű feltevés nem elegendő - tekintettel többek között arra, hogy a Tanács a korlátozó intézkedések tárgyának meghatározására vonatkozóan széles mozgástérrel rendelkezik (2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 88. pont) - egy ilyen ismétlődés kockázatának kellően pontos és konkrét bizonyításához annak érdekében, hogy a Bank Mellat megőrizhesse a jelen eljárásban az eljáráshoz fűződő érdekét.

68 Ebből következik, hogy a jelen ítélet 50. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatban kialakított elvekre tekintettel a Törvényszéknek már nem szükséges határoznia a Bank Mellat által a vitatott rendszerrel szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetről, mivel az eljárás folyamán és a megtámadott ítélet kihirdetését megelőzően a Bank Mellatnak megszűnt minden olyan érdeke, amely az e vitatott rendszerrel szembeni eljáráshoz fűződik. Ugyanis e rendszernek 2016. január 16-i hatállyal történő megszüntetése következtében és a jelen ítélet 51-67. pontjában tett megállapításokra tekintettel ez a kereset - annak eredményénél fogva - nem járhat előnnyel a Bank Mellat számára.

69 A fenti megfontolások összességére tekintettel a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

A Törvényszékhez benyújtott keresetről

70 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi. Ebben az esetben ez a helyzet.

71 Mivel a megtámadott ítéletet a Bank Mellatnak a Törvényszék előtti eljáráshoz felperesként fűződő érdeke fennmaradásának hiánya miatt hatályon kívül kell helyezni, meg kell állapítani, hogy a Bíróságnak már nem szükséges határoznia a Bank Mellat által a Törvényszékhez benyújtott keresetről.

A költségekről

72 A Bíróság eljárási szabályzata 142. cikkének megfelelően, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Bizottság maga viseli saját költségeit.

73 Mivel a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezték, de a Bank Mellatnak megszűnt a Törvényszék előtti eljáráshoz felperesként fűződő érdeke, úgy kell határozni, hogy a Bank Mellat és a Tanács maga viseli mind a fellebbezési eljárásban, mind az elsőfokú eljárásban felmerült saját költségeit.

74 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bíróság dönthet úgy, hogy az elsőfokú eljárásba beavatkozó azon fél, aki részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában, maga viselje saját költségeit.

75 Következésképpen az Egyesült Királyság és a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke 2016. június 2-iBank Mellat kontra Tanács ítéletét (T-160/13, EU:T:2016:331) hatályon kívül helyezi.

2) Nem szükséges határozni a Bank Mellat által T-160/13. számon benyújtott, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2012. december 21-i 1263/2012/EU tanácsi rendelet 1. cikke 15. pontjának vagy az említett rendelkezésnek annyiban történő megsemmisítése iránti keresetről, amennyiben az nem ír elő a Bank Mellat esetére alkalmazandó kivételt, valamint az arra irányuló kérelméről, hogy az Európai Unió Törvényszéke állapítsa meg, hogy az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. október 15-i 2012/635/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének 6. pontja a Bank Mellat tekintetében nem alkalmazandó.

3) A Bank Mellat és az Európai Unió Tanácsa maga viseli mind a fellebbezési eljárással, mind az elsőfokú eljárással kapcsolatos saját költségeit.

4) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.