Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény - T/2599. számú törvényjavaslat - indokolása
INDOKOLÁS
Részletes indokolás
I. Általános rendelkezések
Az 1-3. §-hoz
Az épített környezet védelme az építési törvény új szabályozási területe. A korábbi "igazgatási jellegű" szabályozástól eltérően döntő változást jelent, hogy a törvény rendező elveként - összhangban a környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel - az épített környezet fogalma került bevezetésre, s történelmileg először kötődik össze a környezet ügye és az építés ügye. A környezeti értékek komplex védelme ugyanis csak úgy valósulhat meg, ha az értékvédő szemlélet a törvény egészét áthatja.
Tekintettel arra, hogy magyar jogszabályban az épített környezet fogalma, illetve az épített környezet alakítása és védelme eddig még nem került meghatározásra, szükséges a törvény szabályozási körébe tartozó ezen tevékenységek egyértelmű és deklaratív felsorolása.
Ugyanitt pontosítja a törvény az építésügy fogalmát is, amennyiben ez az épített környezet alakítására és védelmére vonatkozó legszélesebb körű szabályozások és jogalkalmazások összessége.
A törvény az épített környezet egészét átfogja, azzal a jogtechnikailag és szakmailag elkerülhetetlen szűkítéssel, hogy a közlekedési, távközlési, közmű- és energiaellátási, vízi és bányaműveléssel kapcsolatos (ún. sajátos) építményfajták, valamint a műemlékvédelem alatt álló építmények és területek tekintetében a törvényt a rájuk vonatkozó külön törvényekkel együtt kell alkalmazni. Ezen építmények esetében a rájuk vonatkozó törvények és kormányrendeletek rendelkezései az irányadóak. Amennyiben azok az építmény vonatkozásában rendelkezést nem tartalmaznak, illetve nincs erre vonatkozó külön jogszabály, úgy a törvény rendelkezéseit kell rájuk alkalmazni.
A fogalom-meghatározásokkal a törvény régi hiányt pótol. Ezek a fogalmak az épített környezet alakításának és védelmének azon alapfogalmai, amelyek egységes használata és értelmezése mind az átmeneti, mind a jövőbeni szabályozás nélkülözhetetlen feltétele.
A törvény ugyancsak teljesen új vonása, hogy megfogalmazza azokat a legáltalánosabb követelményeket, amelyek teljesülését az épített környezet alakítása során - a településrendezéstől a konkrét építésig - következetesen biztosítani szükséges.
A felsorolt követelmények az intézkedések tudatos, tervezett voltát; a környezet egészével szemben támasztott társadalmi érdekek és igények figyelembevételét; a környezeti, műszaki, használati, biztonsági és értékvédelmi előírások betartását és az eljárások, illetőleg intézkedések teljes nyilvánosságát és közösségi ellenőrizhetőségét emeli ki.
A 4-6. §-hoz
Az államigazgatási rendszer átalakulása szükségessé teszi, hogy a törvény egyértelműen és elhatárolható módon rögzítse az állami és az önkormányzati szervezetek feladatait.
Az épített és természeti környezet alakítására és védelmére vonatkozó általános irányítási feladat- és hatáskörét a Kormány a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter útján látja el. A törvény - a jelenlegi jogszabályokkal összhangban - ezt erősíti meg, hangsúlyozva, hogy az ún. sajátos építményfajták tekintetében, illetőleg az építés, mint ipari-gazdasági tevékenység irányításában más minisztereknek is jelentős feladataik vannak. Itt jelennek meg új tényezőként a feladatok irányításában és végrehajtásában szintén résztvevő centrális alárendeltségű területi szervek, melyek jelenleg területi főépítészi szervezet formájában működnek.
Az önkormányzatok e törvény hatálya alá tartozó feladatait - a helyi önkormányzatokról szóló, módosított 1990. évi LXV. törvénnyel, illetve a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló, módosított 1991. évi XXIV. törvénnyel (a továbbiakban: Ötv.) összhangban - a törvény pontosítja, részletezi, egyértelművé teszi.
A törvény végrehajtása során számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a helyi építési szabályokat és a településrendezési terveket nem közvetlenül a település érdekéből, hanem általánosabb (országos) közérdekből kell elkészíteni, felülvizsgálni, módosítani, de előfordulhat, hogy a település érdekében való módosításhoz is a kormányszervek határozottabb kezdeményezésére van szükség, ezért a törvény felhatalmazást ad arra, hogy ilyen esetekben a település kötelezhető legyen azok felülvizsgálatára, szükség szerinti módosítására.
II. A településrendezés
A 7-8. §-hoz
A törvény az országban bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások által megkövetelt igények és elvárások szerint a településrendezés egész területén (témakörében) megfelelő jogi szabályozást kíván adni.
A törvény igen tömören - sok esetben csak az elvet, irányt vagy célt megjelölve - foglalja össze rendelkezéseit. A rendelkezések általában keretjellegűek, melyek lehetőséget és felhatalmazást adnak a részletek országos vagy helyi (települési önkormányzati) rendeletekkel való szabályozására.
A törvény tárgyanyagának egyes részeiről más törvényeink és egyéb jogszabályaink is szólnak, tehát meg kell találni az illető részekre nézve a kellő összhang biztosítását, vagy éppen azt, hogy melyik jogszabály vagy annak egyes rendelkezései milyen értelemben tekintendők hatályban állónak.
Az említett megváltozott körülmények indokolják, mint irányító beavatkozás közérdekű szükségessége, a településrendezés céljának, feladatának (témájának) és jogi szabályozásának meghatározását.
A törvény egységesen és kötelezően megállapítja a településrendezés, a helyi építési szabályzat, a településrendezési tervek és a településrendezés megvalósulását biztosító sajátos jogintézményi kifejezéseket.
A településrendezés igen sokirányú tevékenység gyűjtőfogalma, mely lényegében a település területének megfelelő felhasználását és az ezzel kapcsolatos építkezést, ezek révén a kedvező településszerkezet és településkép kialakítását, továbbá a település működőképességét biztosító feladatok megvalósítását jelenti.
A településrendezés törvényi szintű szabályozására azért van szükség, hogy az egyetemes közérdekek és az egyéni érdekek összhangja érvényesülhessen, továbbá, hogy a fejlődés gyorsabb és kiegyensúlyozottabb legyen. Ugyanakkor a törvény törekszik az egyén minden szolgáltatásáért legalább a rendezettség, a jogbiztonság elmaradhatatlan ellenértékeit biztosítani.
Az emberi élet egyik elkerülhetetlen velejárója az építés, melynek során az ember erőteljesen beavatkozik a természetes környezet viszonyaiba. A településrendezés célja, hogy a benne meghatározott rendszer és módok szerint alakuljon ki az építéssel a település. A törvény szabályozni kívánja a településrendezési viszonyokban az ingatlanok tulajdonosainak, használóinak, a településrendezési tevékenységet végző szervezeteknek a magatartását.
A törvény a tulajdonhoz való jog biztosítása mellett megfogalmazza a tulajdon társadalmi funkciójának elvét: a tulajdon a tulajdonos számára nem csak jogokat jelent, hanem kötelezettségeket is a tekintetben, hogy a tulajdon használata a közjót, a közérdeket kell, hogy szolgálja. A törvény ezért részletesen előírja, hogy a településrendezési tevékenység során mely elvárásoknak kell kötelezően megfelelni, és miként kell azok biztosítása érdekében eljárni.
A településrendezés csak akkor tud a gyakorlati igényeknek megfelelni, ha a település egész területére kiterjedő, alaposan átgondolt településfejlesztési döntésre (elhatározásra) támaszkodik, amely a település fejlődése szempontjából figyelembevehető minden tényezővel számol. A település külterületének gazdasági vagy más rendeltetés szerinti tagozását és az esetleges későbbi fejlődés irányát, valamint a belterületen létesíteni kívánt jelentősebb fejlesztéseket, így a településrendezés "programját" a megvalósításuk várható ütemezésével együtt településfejlesztési döntésekben (településfejlesztési koncepció) kell megállapítani.
A településfejlesztési döntések a település jövőbeni fejlesztésének elgondolását, illetve az ezzel összefüggő prioritásokat foglalja magába (mit, mikor). Ez elsősorban nem műszaki, hanem településpolitikai dokumentum, amelynek kialakításánál - a széleskörűen értelmezett - természeti adottságok mellett a társadalmi, gazdasági, finanszírozási szempontoknak van döntő szerepük.
A településfejlesztési döntések kidolgozása és megállapítása - összhangban az Ötv.-el - a települési önkormányzat képviselőtestületének feladata.
A településrendezés feladata a településfejlesztési döntések megvalósítása érdekében a legmegfelelőbb műszaki megoldások kimunkálása (hol, hogyan) és tervi megfogalmazása. A településrendezéshez szükséges követelmények közül azokat, amelyek rajzban nem fejezhetők ki vagy nem alkalmasak arra, helyi építési szabályzatba kell foglalni.
A törvény előírja, hogy a településrendezési feladatát - a helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján - a települési önkormányzatoknak a településrendezés országos, térségi és helyi eszközei, valamint a településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények alapján kell ellátniuk.
A törvény meghatározza a településrendezés eszközeinek rendszerét és az azon belüli összefüggéseket.
A 9. §-hoz
A bekövetkezett változások megkövetelik a településrendezés során az érintett területen jelentkező állampolgári és egyéb érdekek átfogó figyelembevételét. A törvény ezért előírja a településrendezés folyamatába az érdekeltek kétlépcsős megoldással történő bevonását. A "korai", illetőleg a "formai" részvétel lehetőséget ad az érintettek számára településük fejlődésének, rendezésének tényleges és érdemi alakítására. A településrendezési gyakorlatnak a településfelújítás, a belső fejlődés felé történő fordulásával a korábbinál erősebben kell a kialakult összefüggésekhez nyúlni, ez a körülmény is az érintettek erőteljesebb együttműködését követeli meg.
A törvény a tulajdonjogból vezeti le az építéshez való jogot. A tulajdonjog egyik legfontosabb részjogosítványa, hogy a tulajdonos a tulajdonát a rendeltetésének megfelelően szabadon használhatja. Ez azt jelenti, hogy önmagában a földtulajdon joga nem foglalja magában az építéshez való jogot, az csak a jog (törvény vagy helyi rendelet) által beépíthetőnek nyilvánított ingatlan tulajdonosát illeti meg, ezért az említett jog meg is határozza mindazokat a követelményeket, amelyek a beépítés feltételei.
A 10-11. §-hoz
A törvény minden települést kötelez arra, hogy meghatározott időn belül elkészítse a település igazgatási területének távlati felhasználására, a település térszerkezetének kialakítására vonatkozó településszerkezeti tervét.
A településszerkezeti terv alapvető feladata, hogy a település teljes igazgatási területére, annak környezeti, természeti, táji és műszaki adottságait figyelembe véve, az ezekhez illeszthető településfejlesztési célokból és településpolitikai prioritásokból adódó földhasználatok fajtáira a település előrelátható szükségleteinek megfelelően meghatározza az alapelveket. Így elsősorban a bel- és külterületet, a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területeket, az azokon belüli tagozódásokat.
A törvény szerint a településszerkezeti tervet - az Ötv. rendelkezéseinek megfelelően - a települési önkormányzat képviselőtestülete hagyja jóvá.
A törvény a település területszerkezetét, - felhasználását meghatározó önkormányzati határozatot "előkészítő településrendezési eszköznek" tekinti. E sajátosságából következik, hogy megállapításai mindenekelőtt magára a települési önkormányzatra, és nem alapvetően az állampolgárra nézve kötelező erejűek jogi tekintetben. A határozat az ingatlanok korábbi használatához fűződő építési jogokat nem érinti (Így például egy eddig mezőgazdasági termelésre használt területnek a településszerkezeti tervben beépítésre szánt területként való megjelenítéséből még nem adódik a tulajdonos számára építési jog, mivel e terv az egyes ingatlanok beépíthetővé nyilvánítását nem teszi még lehetővé.).
A 12. §-hoz
A törvény a szabályozási tervet az építési szabályzat - rajzi kiegészítéseként - határozza meg, amely a település teljes területére vagy annak egyes részeire készülhet. A törvény előírja, mely esetekben kötelező a szabályozási terv készítése, hogy az a jóváhagyott településszerkezeti tervvel ellentétes ne legyen.
A törvény a beépítés feltételeit (a telkek méretét, beépítési módját, beépítettségét, kötelező beépítési vonalát és az épületek homlokzatmagasságát) a szabályozási tervbe - ezzel a helyi építési szabályzatba - rendeli meghatározni, tekintettel arra, hogy a településrendezésben az egyetemes érdekeknek és a közérdek szempontjainak kell érvényesülniük (és nem a magánfelek akaratának vagy érdekének). Mindez nem zárhatja ki azonban a magánfelek kezdeményezéseinek a közérdekkel összeegyeztethető érvényesülését: ezért írja elő a törvény a településrendezés nyilvánosságát.
A szabályozási terv feladatából következően annak léptékét úgy kell megválasztani, hogy megállapításai az egyes telkekre nézve követhetőek legyenek.
A 13. §-hoz
A törvény előírja, hogy az építés rendjét településenként helyi építési szabályzattal kell biztosítani. A helyi építési szabályzat a település területén (területein) az építés rendjét biztosító, jogilag kötelező megállapításokat tartalmazza a megengedhető építési hasznosításra vonatkozóan. A törvény a helyi önkormányzatok és szerveik feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény alapján a helyi települési önkormányzat képviselőtestületének lehetőséget biztosít, hogy a helyi, területi sajátosságoknak megfelelően szabályozza az építés helyi viszonyait.
A 14. §-hoz
A törvény - tekintettel a főváros kétszintű önkormányzatiságára, összhangban az Ötv.-vel - e vonatkozásban sajátos rendelkezéseket állapít meg.
A 18-19. §-hoz
A törvény "építésjogi szempontok"-ra vonatkozó előírásai általános szabályként rögzítik, hogy hol, miként és mit lehet építeni. A törvény három esetcsoportot különböztet meg. Az építés alapvető feltétele az építésre kialakított telek, terület megléte (építési telek). A telkek minősítése és beépítési feltételeinek meghatározása az országos jogszabályokban, a településrendezés helyi jogi eszközeiben történik, így ebből következően helyi építési szabályzattal, szabályozási tervvel rendelkező területen csak az azokban foglaltaknak megfelelő építés lehetséges. Az átmeneti időszakban előfordulhat azonban, hogy nincs a területre vonatkozóan sem helyi építési szabályzat, sem szabályozási terv, ilyen esetekre nézve a törvény általános törvényi szintű szabályozást ad, megkülönböztetve a már beépült területet és a külterületet.
A 20-22. §-hoz
A törvény a korábban használt "telekalakítási és építési tilalom" fogalma mellett bevezeti a "változtatási tilalom" fogalmát, melynek lényege továbbra is a kitűzött településrendezési célok megvalósíthatóságának biztosítása.
Lényeges különbség, hogy a változtatási tilalommal terhelt ingatlanon semmiféle értéknövelő változtatás (erre utal a név is) nem hajtható végre, nem csak a telekalakítással és építéssel járó változtatás. Fontos, hogy a tilalmat a települési önkormányzat képviselőtestületének rendeletben kell megállapítania. Ha a helyi rendelet másként nem szól, 3 év eltelte után a tilalom a törvény erejénél fogva automatikusan hatályát veszti, azonban ha az elrendelés feltétele továbbra is fennáll, legfeljebb egy esetben egy évvel meghosszabbítható.
A 23-24. §-hoz
A törvény telekalakításra vonatkozó rendelkezései a korábbiakhoz képest új rendelkezéseket nem tartalmaznak.
A rendezett település, az emberhez méltó települési környezet biztosítása szükségessé teszi, hogy az építés csak meghatározott követelményeknek megfelelően legyen lehetséges, ezért a törvény meghatározza ezen követelményeket. Az egyes telkek, területek tulajdonjoga tehát nem jelenti azok beépítésének alanyi jogát is, az csak a követelmények teljesülése esetén illeti meg a tulajdonosokat.
A követelmények, elsősorban a közúti kapcsolat és a közművek megléte, az érintett terület előkészítését igénylik, ami ebből eredően a települési önkormányzat számára jelent feladatot.
A 25. §-hoz
A törvény az elővásárlási jognak két fajtáját különbözteti meg. A települési önkormányzat számára a törvény biztosítja a közérdekű célok megvalósítása érdekében az "általános" elővásárlási jogot, továbbá lehetőséget teremt felhatalmazásával, hogy a képviselőtestület saját rendeletében "különös" (konkrét) elővásárlási jogot állapítson meg. A törvény meghatározza az elővásárlási jog gyakorlásának szabályait.
A 26-27. §-hoz
A kisajátításról az 1976. évi 24. törvényerejű rendelet rendelkezik, mely meghatározza, milyen célokra van kisajátításnak helye és milyen eljárással. A törvény a meglévő kisajátítási jog rendszerét nem bontja meg, csak kiegészíti a településrendezési feladatok megvalósítása érdekében történő alkalmazását.
A törvény az érintett tulajdonosok érdekét szolgáló közút megvalósítása érdekében lehetővé teszi kisajátítás jogcímen, kisajátítási eljárás nélkül a telekből az úthoz szükséges telekterület lejegyzését. Fontos megjegyezni, hogy ez a lehetőség a (nem a tulajdonosok érdekét szolgáló) közút (pl. autópálya) kialakításához szükséges telekterület igénybevételére nem alkalmazható.
A 28. §-hoz
A törvény a rendezett, emberhez méltó igényeknek megfelelő települési környezet biztosítása érdekében előírja, hogy az építés feltétele az egyes telkek, területek közúttal és közművekkel történő ellátásának biztosítása. Tekintettel arra, hogy az "építési feltételek" megállapítása a településrendezési tervben, helyi építési szabályzatban történik, amely így a települési önkormányzat feladata és jogköre, a törvény indokoltnak tartja, hogy e feltételek biztosítása, ha jogszabály arra mást nem kötelez, az önkormányzat kötelezettsége legyen.
A törvény lehetőséget ad az önkormányzat számára, hogy a közút és a közművesítés költségeit, mivel azok elsősorban az érintett tulajdonosok érdekét szolgálják, közművesítési hozzájárulásként részben vagy egészben az érintett tulajdonosokra átháríthassa. A tulajdonosok közötti költségfelosztás szabályait a törvény szerinti alapelvek figyelembevételével az önkormányzat saját helyi rendeletében állapítja meg.
A 29. §-hoz
Bizonyos esetekben a közérdek megkívánja a településrendezési feladatok soron kívüli, gyors megvalósítását. A törvény ezért lehetőséget ad, hogy ilyen esetben a települési önkormányzat beépítési, helyrehozatali vagy beültetési kötelezéseket állapítson meg a helyi építési szabályzatában. Tekintettel arra, hogy a kötelezettségek elrendelése a tulajdonosi jogokat érintik, azok elrendelése esetén az önkormányzatnak megfelelő támogatási eszközökről is gondoskodnia szükséges.
A 30. §-hoz
A törvény differenciált kártalanítási szabályokat állapít meg mindazokra az esetekre, amikor valamely településrendezési intézkedés következtében az ingatlan korábbi rendeltetése, felhasználási módja megváltozik és ebből a tulajdonosnak kára származik. Ilyen esetekben a tulajdonost kártalanítás illeti meg.
A törvény meghatározza a kártalanítás feltételeit és mértékét, továbbá indokoltnak tartja, hogy ha az ingatlan engedélyezett felhasználását annak megállapításától 3 éven belül változtatják meg, úgy a kártalanítás feltétel nélkül követelhető legyen.
A kártalanítást a kedvezményezett köteles megfizetni. A kártalanítás a felek megállapodásának tárgya, ennek hiányában a bíróság dönt.
III. Az építési folyamat szabályozása
A 31. §-hoz
Az építmények elhelyezése és kialakítása során a törvény olyan új követelményrendszert állít fel, amelyik összhangban van a hazai gyakorlattal, a környezet-, a természetvédelem, valamint az építészeti értékek védelmének újszerű követelményeivel, és harmonizál az európai szabályozással. A 31. § (2) c)-h) pontokban felsorolt hat ún. lényeges követelmény az Európai Közösség 89/106 számú vonatkozó Direktívájának (törvényének) általános körű átvétele. Ezen követelmények kötelező figyelembevétele európai kapcsolódásunk feltétele, egyben alapja az építési műszaki szabályozás egész kialakuló hazai rendszerének.
A törvény ezen paragrafusaiban felsorolt általános követelmények előírása azért fontos, mert ezeket sem a vállalkozási szerződések, sem a különböző hatósági engedélyek tételesen nem tartalmazhatják, ugyanakkor betartásukat a társadalom érdekeinek védelme megköveteli az építési tevékenység résztvevőitől. A törvényben előírtak a megrendelő-tervező-kivitelező célirányos együttműködését is elősegítik.
A 32-33. §-hoz
Az elmúlt évtizedek gyakorlata az építés és az építészet fogalmának összemosására törekedett. A két fogalom közötti különbség megszüntetésének egyik sajátos eszköze volt az "építéstervezés" fogalmának bevezetése. Az építészeti-műszaki tervezés, valamint a mérnöki-műszaki tervezés - mint az épített környezet igény-oldalát megjelenítő tényező - fogalmának tisztázása és természetes funkciójának helyreállítása - összhangban a kamarai törvénnyel - e törvény feladata. Az "építészeti-műszaki tervezés" és a "mérnöki-műszaki tervezés" megkülönböztetése még akkor is fontos, ha a két terület esetenként átfedésben jelenik meg.
A különbség a létrehozandó műnek az épített vagy táji környezetben betöltött funkciójában érhető tetten. Az építmények (mint egybefüggő teherhordó és egyéb szerkezetek) minden esetben mérnöki-műszaki teljesítményként is minősítendők, ám ilyen értelmű megfelelőségük nem ad automatikusan garanciát arra, hogy az épített környezetet gazdagító, minőségét emelő, kultúrahordozó alkotásról van-e szó. Az épített környezet óriási anyagi és kulturális értéke és az abba való beavatkozás általában visszafordíthatatlan következményei miatt az építészeti-műszaki tervezés jogosultsághoz kötése közérdekből indokolt. Fontos eleme a törvénynek a jogosultság rendje, hogy minden tevékenységet, amely befolyásolja az épített környezetet, csak arra jogosult végezhet. A tervező munkájáért anyagi és erkölcsi felelősséggel tartozik, a megbízó érdekét képviseli, és egyidejűleg felelősséggel tartozik az épített környezet kultúrája iránt, beleértve annak múltját és jövőjét. Az építészeti-műszaki tervezési jogosultság megszerzésének, megőrzésének, elvesztésének szabályozása részleteiben a szakmai szervezetek (kamarák) feladata. A jogosulatlan, kontár tevékenység ellenőrzése és szankcionálása a hatóság kötelessége. A szerzői jog az építészeti-műszaki tervezés területén az érvényes szerzői jogi törvény (1969. évi III. törvény) szerint is fennáll, és az alkotó munka megbecsülését, ösztönzését, valamint védelmét hivatott kifejezésre juttatni. Az építmények tervezése és vállalkozásba adása szempontjából alapvetően új vonása a törvénynek a tervezés, illetve az építés vállalkozásként való felfogása és a vállalkozásra vonatkozó általános szabályok adaptálása a folyamatban résztvevők kapcsolatának, jogainak és kötelezettségeinek ilyen alapon való szabályozása. Új építmények tervezése során felmerülő konkrét területfelhasználási, beépítési, építészeti, kert- és tájtervezési, funkcionális stb. problémák megoldását segíti szakmailag a tervpályázat (építészeti, településrendezési), melyet jogszabályban meghatározott esetekben és módon kötelező kiírni.
A 34. §-hoz
Az építési engedélyezési eljárás célja, hogy az épített környezet alakításával kapcsolatos tevékenységek jog- és szakszerűségét biztosítsa. Az építés engedélyezése komoly szakértelmet igénylő, számos szakhatóság (esetenként szakértő) bevonását megkívánó, az érdekeltek jogos érdekeinek összehangolását is szolgáló, döntéseiben - megvalósulás esetén - gyakorlatilag visszafordíthatatlan, felelősségteljes államigazgatási eljárásforma. Indokolt ezért, hogy a törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény (Áe) 15. §-ban kapott felhatalmazással élve az érdemi határozat meghozatalára a kérelem előterjesztésétől, illetve az eljárás hivatalból történő megindításától számított legfeljebb 60 napot biztosítson. Az építésügyi hatósági engedély kiadása előtti helyszíni szemle kötelezővé tétele jelentős többletfeladat a hatóság számára. Azonban az így nyerhető tapasztalatok magának a hatóságnak adnak biztosítékot a helyes döntés kialakításához és ez a szomszédjogok védelme szempontjából is nagyon fontos.
A 35-37. §-hoz
Az építési engedélyezési eljárás előtt (az ingatlan megszerzése vagy értékesítése előtt) az ingatlan felhasználhatóságát segíti elő a beépítési, építészeti, településképi, természet-, táj- és környezetvédelmi, egészségügyi, tűzvédelmi, valamint más műszaki követelményeket tisztázó elvi engedély.
Az építési engedély iránti kérelem elbírálása során az elsőfokú építésügyi hatóság többek között köteles meggyőződni arról is, hogy a tervezett építkezés megfelel-e az országos és a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak, valamint az építmények elhelyezése és kialakítása kielégíti-e az általános érvényű alapvető követelményeket.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 42. § (1) bekezdése és 62. § (3) bekezdése alapján az építésügyi hatóság engedélye, illetve döntést tartalmazó határozata egyben szakhatósági engedély, vélemény is, mivel a szakhatóságnak az állásfoglalása csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható meg.
E jogszabályhely (azzal, hogy külön nem tér ki rá) eltörölte az építési jogosultság igazolásának az építési engedélyezési eljárás során kötelező vizsgálatát. Az építési engedély ugyanis egy olyan műszaki jogosítvány, amely az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el, és nem mentesít más "jogosítványok" megszerzésének kötelezettsége alól. Az állampolgároknak a tulajdonukkal kapcsolatos jogait az Alkotmány és a Ptk. szabályozza, a tulajdonjogot érintő vitás kérdések csak polgári peres úton jogorvosolhatóak. Az építési jogosultság igazolásának vizsgálata mellőzésével az építésügyi igazgatás jelentős mértékben "tehermentesülne" a felesleges eljárási lépésektől (pl. eljárás felfüggesztése jogerős bírói ítéletig, elvi engedélyezések jognyilatkozat pótláshoz stb.). Az állampolgárok (tulajdonosok, építtetők) saját felelősségévé válik - az építési engedélyezési eljárástól függetlenül - az ingatlannal való rendelkezési jog megszerzése. Az építtető a jogerős és végrehajtható építési engedéllyel - annak megszerzése után - csak akkor élhet, ha az ingatlannal rendelkezni jogosult hozzájárulását ehhez megszerezte. Ennek be nem tartása polgári jogi következményeket (pl. az építkezés bírói úton történő leállítása stb.) von maga után.
A 38-41. §-hoz
Az építés, mint iparűzés, annyiban igényel sajátos szabályozást, amennyiben a termék, az építmény nemzeti kincs, tehát nem lehet csak a közvetlenül érdekelt felek magánjogi megállapodásának függvénye. Közérdek tehát, hogy az építési tevékenység végzése a rendezési terveknek és az építésügyi szabályoknak megfelelően, jó minőségben történjék, s a nemzeti vagyon részét képező, ingatlanállomány megóvása megfelelő színvonalú legyen. A közösség és vagyontárgyai biztonsága (szerkezeti állékonyság, tűzvédelem, higiénia stb.) elengedhetetlen. Az építési tevékenységet (új létesítmény létrehozása, meglévő fenntartása, bővítése, átalakítása, bontása stb.) vállalkozási szerződés alapján (Ptk szabályai szerint) olyan kivitelező hajthat végre, aki e tevékenység végzéséhez jogosultsággal rendelkezik. Az építési tevékenység végrehajtásához az építtető szabadon választhatja meg a kivitelezőket azok közül, akik megfelelő hazai jogosultsággal rendelkeznek. Ez a piaci gazdálkodás alapvető feltétele is. A magán pénzforrásokból építkező szabadon dönthet általában abban is, hogy a résztvevőket bizalmi alapon vagy versenyeztetés-pályáztatás útján választja ki. Partnerválasztás közpénzeken megvalósuló (amikor mindent vagy többségében mindent az állam, vagy az önkormányzat finanszíroz) építési tevékenység esetén a közbeszerzésekről szóló törvény előírásai alapján versenykötelezettséghez köthető.
A törvény egyértelművé teszi, hogy az építés felelősség és szakértelem kérdése is egyúttal, ezért e tevékenység felelős szakmai irányítását (felelős műszaki vezető) jogszabályban meghatározott szakmai feltételekhez köti. Mindez nem érinti a kivitelező (mint vállalkozó) egyéb jogszabályokban rögzített jogait, kötelezettségeit és felelősségét.
A 45-46. §-hoz
Az építési tevékenység ellenőrzését, ezzel a közérdek érvényre juttatását elsősorban a hatósági ellenőrzési feladatok ellátásával kell biztosítani. Az állampolgárok építési fegyelmét, kultúráját leginkább az építési tevékenység ellenőrzésével - szükség szerint szankcionálással - lehet befolyásolni.
Ott, ahol az ellenőrzés megfelelő gyakoriságú, megfelelően következetes, és a végrehajtás minden esetben nyomon követhető és megvalósul, ott az állampolgárok építési jogbiztonsága, fegyelme, a szomszédjogok és közösségi érdekek biztosítása, érvényre juttatása is megfelelő. Az építmények, építési termékek használat során bekövetkezett állapotváltozásainak minőségi ellenőrzését hívatott az építésfelügyelet elvégezni.
A 47-49. §-hoz
Új eleme a törvénynek, hogy a fennmaradási engedély kiadásával kapcsolatos - sokszor és joggal kifogásolt - mérlegelési jogkört csökkenti (de nem törli el), s csak olyan esetben teszi lehetővé, amikor az egyébként engedély nélkül vagy attól eltérően megépült építmény önmagában szabályos (azaz megfelel az általános és szakmai követelményeknek), vagy azzá tehető, s ilyen módon építési engedély is kiadható lett volna rá, illetve a szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen.
Ez az előírás erősíti a jogbiztonságot, egyidejűleg csökkenti a környezet minden mértéken felüli rombolásának korábbi lehetőségét és sajnálatos gyakorlatát.
Az 50. §-hoz
Az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos e jogszabályhelyen felsorolt lényeges feladatok végrehajtását pénzügyi eszközökkel kívánja a Kormány támogatni a Központi Környezetvédelmi Alap pénzügyi forrásából.
Az 51. §-hoz
A szabálytalan építkezéseket az eddiginél jobban érvényesülő kivitelezői felelősség megállapításával kívánja csökkenteni a törvény. Lehetővé teszi, hogy - a jelenlegi gyakorlattól eltérően - az építési engedély nélküli, illetve engedélytől eltérően és az építési szabályokat sértő módon megépített építmények esetében szükségessé váló munkálatok elvégzésére, illetve a bontás elrendelésére az építtető mellett a kivitelezőt is kötelezni lehet (ő erre anyagi okokból is gyorsabban reagál). Új eleme a törvénynek az is, hogy az építésügyi hatóság jogkörét - a tűrésre kötelezés terén - kibővíti.
Az 52. §-hoz
Az építésügyi hatósági tevékenység nem egyéb, mint az épített környezet alakítására és védelmére megállapított szakmai szabályok érvényesítése az egyedi eljárásokban, függetlenül attól, hogy az ügyfél állami szerv, önkormányzat, jogi vagy magánszemély. Az építésügyi hatóságoknak - függetlenül jogi vagy intézményi beilleszkedésüktől az államszervezeti struktúrába, csakis a hatalmi szervek által hozott döntések (jogszabályok) alapján, a szakmai érték és érdekviszonyok érvényesítésével, az egyedi hatósági ügyekben adható hatáskör.
Az építésügyi hatóságok magas szintű szakmai felkészültségének és befolyásmentes döntési pozíciójának biztosítása ugyanakkor elsőrendű közérdek.
Az építésügyi hatóságok jelenlegi rendszere - települési önkormányzati jegyzőhöz utalása - sem szakmai szempontból, sem kizárási (összeférhetetlenségi) okokból nem tartható. Ilyen számú építésügyi hatóságot megfelelő számú, felkészült szakemberekkel belátható időn belül nem lehet ellátni.
Rendkívüli jogbizonytalanságot és szakszerűtlenséget okoz az a mai joggyakorlat is, amely a kizárási okok kiküszöbölésére a település saját tulajdonát, vagy érdekeltségét érintő ügyeknek - közigazgatási hivatali döntéssel - más települési önkormányzathoz történő utalásáról intézkedik.
A törvény a jelenlegi rendszer gyökeres megváltoztatását eredményezi.
Az építésügyi hatósági jogkör első fokon mindvégig megmarad az önkormányzati szférában, azzal az eltéréssel a korábbi rendszertől, hogy az elvi építési, az építési, a bontási, használatbavételi és fennmaradási engedélyezési, valamint az ezekkel kapcsolatos ellenőrzési és kötelezési ügyekben nem minden település kap építésügyi hatósági jogkört, hanem csak a városi (fővárosi kerület) jegyzője. Amennyiben a települési önkormányzat tartósan biztosítja a meghatározott szakmai feltételeket (önállóan vagy társulásban), úgy községi jegyző is kaphat építésügyi hatósági jogkört [lásd 53. § (2) bekezdés].
A másodfokú jogkört a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal látja el.
Az 53. §-hoz
Nagyon fontos új eleme a törvénynek az is, hogy a közérdekkel összhangban rögzíti az építésügyi hatósági ügyek döntésre való szakmai előkészítését és végrehajtását végző ügyintézők alkalmazásának szakmai feltételeit.
Fontos az is, hogy a korábbi rendeleti szintű szabályt törvényi szintre emeli, s ezáltal kizárja a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 4. §-a szerinti helyi mérlegelési, felmentési jogkör gyakorlását.
IV. Az épített környezet fenntartása, használata és értékeinek védelme
Az 54-57. §-hoz
Az építészeti örökség, az épített környezet értékeinek védelme a törvény új szabályozási területe. Az értékvédő, értékmegőrző és továbbfejlesztő szemlélet a törvény egészét áthatja. Tekintettel azonban az értékvédelem szerteágazó összefüggésrendszerére, az új szemléletű megközelítés igényére, egyes fogalmak meghatározásának szükségességére, a törvény egy egész fejezetet szentel az értékvédelem témakörének.
A törvény megkülönbözteti az országos jelentőségű kulturális értékeket - ezek a műemlékek - és a helyi építészeti örökség részét képező, helyi védelem alatt álló területeket és építményeket.
A műemlékek védelmének részletes szabályozásával - szakmai okokból - külön törvény foglalkozik.
A helyi védelem gyakorlása alapvetően helyi közügy, amely ugyanakkor nem nélkülözheti a jogszabályi megalapozást és szakmai megerősítést.
V. Vegyes- és záró rendelkezések
Az 58-62. §-hoz
A törvény a jelenleg hatályos 1964. évi III. törvényhez képest a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség lényeges kiterjesztését javasolja (ezért már új elemnek értékelhető) a településrendezés, az építésügyi igazgatás és a környezeti értékek védelme terén, az ezekkel összefüggő tevékenységek ellátásához szükséges módon és mértékben.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelően törvényi szinten került meghatározásra a hatósági nyilvántartások és a bennük kezelhető személyes adatok fajtája, illetve a nyilvántartásokat vezető szervek és szervezetek.