EH 2019.09.M20 A munkáltató által ismerten a partnere által a közöttük lévő szerződés teljesítéséhez kapcsolódóan nyújtott vendéglátás, azaz a megrendelőnél a helybeli szokásoknak megfelelően adott vacsorán a munkavállalói részvétel a munkáltató üzleti érdekébe és a gazdasági működésének kockázatába tartozik. A munkavállaló ezzel összefüggő megbetegedése esetén a munkáltató megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a bekövetkezett kárt az ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bekezdés a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2007. június 7-től állt alkalmazásban az alperesnél gépjárművezető munkakörben.
[2] A felperes és öt gépjárművezető munkatársa 2014. október végén Üzbegisztánba teljesítettek fuvarfeladatot, élő állatot szállítottak. A munkavállalók közül a felperes volt a munkáltató képviselője, ő tartotta a kapcsolatot az alperes irányítójával és a megbízóval.
[3] A megbízó üzbegisztáni telephelyére történt megérkezést követően a megrendelő tulajdonosa az alperes munkavállalóit vacsorára hívta meg a telephelyen lévő étkezőbe.
[4] Üzbegisztánban a megrendelők jellemzően vacsorameghívással fogadják a gépjárművezetőket. Az alperesnek tudomása volt arról, hogy a munkavállalói ilyen jellegű vacsorákon részt szoktak venni.
[5] A felperes és munkatársai a vacsorameghívást elfogadták, az ételek között volt egy tradicionális szárított sajtgolyó, amelyből a felperes és három másik munkavállaló fogyasztott, majd a vacsorát követően rosszul lettek.
[6] A felperes a vacsora után másfél-két nap múlva ért az üzbég-kazah határhoz, ekkor jelentkezett nála láz, fáradtságérzés, hasmenés, majd hányás is.
[7] A felperesnél 2014. november 16-án a kórház ízületi panasz, derékfájdalom, kéz-, térd-, boka- és ízületi gyulladás miatt postinfekciós polyarthritis és salmonella átmeneti hordozása diagnózist állapított meg.
[8] A kormányhivatal határozata értelmében a felperes egészségi állapota 2015. március 1-től 45%-os, C2. minősítési kategóriába tartozik, amelyre tekintettel részére 2015. november 26-tól rokkantsági ellátást állapítottak meg havi 99 985 forint összegben.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[9] A felperes módosított keresetében az egészségkárosodásáért fennálló kártérítési felelőssége alapján sérelemdíj, elmaradt jövedelem, adómentes jövedelem megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
[10] Arra hivatkozott, hogy munkavégzése során súlyos egészségromlást szenvedett el, ezért a munkáltató felelőssége a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdés alapján fennáll.
[11] Utalt arra, hogy a rábízott fuvarfeladat teljesítése közben Üzbegisztánban 2014. október végén a megrendelő által biztosított reprezentatív jellegű vacsorán vett részt, amelyet követően súlyosan megbetegedett.
[12] Az orvosi szakvélemény és az orvosi dokumentumok a felperes előadása szerint egyértelműen alátámasztják, hogy az egészségi állapotában súlyos, maradandó romlás a perbeli megbetegedés miatt következett be, a káresemény és a felperes állapota között az okozati összefüggés fennáll, ezért az alperes kártérítési felelőssége egyértelműen megállapítható.
[13] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kár az alperes ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény miatt következett be, amelyre nem volt tényleges befolyásolási lehetősége, mivel nem kellett azzal számolnia, hogy a munkavállalók a megbízó telephelyén vacsoráznak, tudomása szerint a sofőrök a kamionokra magukkal vitt ételeket szokták fogyasztani. Az alperes szerint a váratlan, a tudomásán és befolyásolási lehetőségén kívül eső körülmény miatt az ok bekövetkezését nem tudta sem elkerülni, sem elhárítani.
[14] A kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, mivel saját elhatározásából vett részt ismeretlen helyen, munkaidőn kívül tartott vacsorán, ahol a számtalan felszolgált étel közül saját döntése szerint fogyasztott tejterméket.
[15] A káresemény nem áll a munkavégzéssel összefüggésben, mivel az nem a felperes munkakörébe tartozó feladatai ellátása során, hanem munkaidőn túl, a felperes szabad elhatározásán alapuló és nem a munkáltató által szervezett étkezésen történt.
Az első- és másodfokú ítélet
[16] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a keresetet elutasította.
[17] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása értelmében a keresetlevél benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján a perben az alperest terhelte a kártérítési felelősség alóli mentesülés körében annak bizonyítása, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolni, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa, vagy a kárt kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta.
[18] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett, tekintettel arra, hogy az alperes megrendelője által adott vacsorán a felszolgált ételek minősége a munkáltató ellenőrzési körén kívül esik és egyben elháríthatatlan is, ezért amennyiben ezzel összefüggésben is keletkezett a felperes egészségkárosodása, az alperes mentesül a kártérítési felelősség alól.
[19] Az elsőfokú bíróság kimondta, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kárt kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta volna.
[20] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[21] A törvényszék ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetésével a másodfokú bíróság is egyetértett.
[22] Kiemelte, hogy az alperes a keresetben foglaltakat egyrészt azért vitatta, mert a felperes megbetegedése nem áll összefüggésben a munkaviszonyával, másrészt mentesülésre hivatkozott. Indokolása értelmében az elsőfokú bíróság ugyan utalt az Mt. 166. § (1) bekezdésére, azonban arra vonatkozó álláspontját nem fejtette ki, hogy a felperes megbetegedését milyen okból tekintette a munkaviszonyával összefüggésben állónak. Ezzel kapcsolatban a törvényszék kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalásának "a munkaviszonnyal összefüggésben" feltétellel kapcsolatos iránymutatása értelmében a munkavállalót ért kárnak valamilyen formában összefüggésben kell állnia a munkaviszonnyal. Ezen összefüggés azonban nem csupán akkor állapítható meg, ha a munkavállalót a munkaköri feladatai ellátása közben éri baleset, vagy szenved valamilyen egészségkárosodást, hanem adott esetben akkor is, ha a munkavállaló a munkáltató érdekében végez egyéb tevékenységet.
[23] Az alperes azt nem vitatta, hogy Üzbegisztánban szokásosan a megrendelő a fuvarfeladatot teljesítő gépkocsivezetőket vendégül látja. A tanúk az eljárás során megerősítették, hogy ugyan nem volt elvárás a munkáltató részéről a vacsorán való részvétel, ugyanakkor úgy vélték, hogy a meghívás visszautasítása amellett, hogy a meghívó felé sértés, a munkáltatóra hátrányos következményekkel járhatna. A tanúk vallomásai alapján a törvényszék szerint a gépjárművezetők a munkáltató képviselőjének tartották magukat, és az érdekében cselekedtek, így a munkaviszonnyal való összefüggés igazolt.
[24] Az eljárás adatai alapján nem volt az megállapítható, hogy a kárt kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta volna, ugyanakkor az elsőfokú bíróság helyesen értékelte úgy, hogy az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja szerinti mentesülési körülmények fennálltak.
[25] A törvényszék indokolásában utalt arra, hogy az ellenőrzési kör arra a körre szorítja a munkáltató kártérítési felelősségét, amelyben lehetősége, egyben kötelezettsége is a károk megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele. Az ellenőrzési körön minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége volt a munkáltatónak. E körben a törvényszék is azt állapította meg arra, hogy a munkáltató telephelyétől több ezer kilométer távolságban milyen minőségű ételt szolgálnak fel a gépkocsivezetőknek, az alperesnek semmilyen ráhatása nem volt, vagyis ez az ellenőrzési körön kívül esett.
[26] Az elháríthatatlansággal összefüggésben a törvényszék azt emelte ki, hogy az alperes a károsodás bekövetkezését akkor háríthatta volna el, ha megtiltja, hogy a gépkocsivezetők eleget tegyenek a meghívásnak, azonban a vacsora tényéről az alperesnek nem volt tudomása. A vendéglátás Üzbegisztánban sem volt általános, így az alperesnek a meghívással számolnia sem kellett, ezért nem volt lehetősége és oka ilyen utasítás kiadására.
[27] A törvényszék nem értett egyet azzal a felperesi érveléssel, miszerint köztudomású, hogy a keleti országokban a higiénés körülmények miatt nagyobb a fertőzésveszély, így kockázatos az ottani ételek fogyasztása is, ezért az alperesnek a megelőzés érdekében intézkednie kellett volna. Az az elvi lehetőség, hogy a keleti ételek fogyasztása esetén fennállhat a károsodás absztrakt veszélye, nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy annak bekövetkezésével a munkáltatónak számolnia is kellett.
[28] A törvényszék álláspontja szerint az alperestől abban az esetben lett volna elvárható, hogy a hasonló betegségek megelőzése érdekében intézkedést tegyen, ha korábban már előfordult volna hasonló eset.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[29] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és azt, hogy a Kúria közbenső ítélettel döntsön a kereset jogalapjáról és az elsőfokú bíróságot a követelés összegszerűsége tekintetében új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasítsa.
[30] Másodlagosan indítványozta, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az első- és másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezze a Kúria.
[31] Utalt arra, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes arra is hivatkozott az eljárás során, hogy a szállított állatok miatt, illetve a vontatójármű tisztítása okán is bekövetkezhetett a megfertőződés.
[32] Arra hivatkozott, hogy az ügyben eljárt bíróságok nem tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vontak le. Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 166. § (1) és (2) bekezdését, a 167. § (1) és (2) bekezdését, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. § (3) bekezdését, 54. § (2) bekezdését, a Pp. 3. § (3) bekezdését, a 163. § (1)-(3) bekezdéseit, a 164. § (1) bekezdését, valamint a 206. § (1) bekezdését jelölte meg.
[33] A felperes szerint az első- és másodfokú bíróság a megbetegedését a munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezettnek tekintette, ezáltal a munkáltató felelősségének fennállása a munkaviszonyával való okozati összefüggés okán a felperes részéről bizonyított. A felperesnek nem kellett bizonyítania, hogy a megbetegedést milyen okból, konkrétan milyen fertőző forrásból szerezte, az eljárt bíróságok tévesen szűkítették le a kimentési feltételek vizsgálatát, hiszen ehhez elsődlegesen az alperesnek kellett volna kétséget kizáróan bizonyítania, hogy a fertőzés oka a vacsorán felszolgált étel volt.
[34] A rendelkezésre álló bizonyítékokból az a következtetés vonható le, hogy a munkáltató a vendéglátási szokásokkal tisztában volt, a gyakorlatról értesült, amelyet alátámaszt az a tény is, hogy valamennyi tanú kötelességének érezte a részvételt a vacsorán. Előadta, hogy a vacsorának volt egy hivatalos jellege, ahol a munkavállalók a munkáltató képviselőjének voltak tekinthetők, ebből az a következtetés vonható le, hogy kiterjedt a munkáltató ellenőrzési köre az eseményre, hiszen a követendő eljárásról, az elvárt magatartásról informálnia kellett és lehetett volna a munkavállalókat.
[35] A tanúk vallomásaival ellentétes ítéleti következtetéseket vont le az elsőfokú bíróság. Az alperes az egészséges és biztonságos munkavégzéssel összefüggő, az Mt.-ben és az Mvt.-ben meghatározott kötelezettségét megszegte, illetve nem bizonyította, hogy az azzal kapcsolatos kötelezettségének eleget tett volna.
[36] Az ellenőrzési kör nem a felszolgált étel minőségére, vagy annak ellenőrizhetőségére vonatkozik, hanem arra, hogy a munkavállaló külföldi kiküldetésben töltött munkavégzése alatt a munkáltatót terheli-e felelősség a munkavállalók étkezésével kapcsolatban. Előadása szerint okszerűtlenül állapították meg a bíróságok, hogy a munkáltatónak csak akkor kellene a megbetegedés kockázatát felismernie, ha az ismétlődik.
[37] A jogerős ítélet indokolása önmagának is ellentmondó, mivel az előreláthatóság körében megállapítja, hogy ha a munkáltató tudja, hogy megbetegedés már előfordult, akkor a munkavállalók étkezését megtilthatta volna, vagyis egyértelműen rögzíti annak a kézenfekvő és egyszerű módját, hogy a munkáltató a vacsora vonatkozásában annak elfogyasztására tiltást, vagy akár kockázatokra való figyelemfelhívást, tájékoztatást is adhatott volna, amely az ellenőrzési körbe tartozás miatt elvárható is lett volna. Ezzel összefüggésben hivatkozott az EBH 2016.M10. számú jogesetre is a tekintetben, hogy az anyaghiba olyan kockázat, amelynek következményét a munkáltatónak viselnie kell egy esetleges munkabaleset bekövetkezése során. Álláspontja szerint az anyaghibához hasonló a kiküldetésben lévő munkavállaló esetében az elfogyasztott ételtől megfertőződésnek a kockázata.
[38] A felperes ezt meghaladóan hivatkozott az EBH 2011.2426. számú döntésre, amelyből véleménye szerint az a következtetés is levonható, hogy a távolságban és kulturálisan hazánktól távol álló, életszínvonalban és körülményekben jelentősen elmaradt országban felmerülő kockázatok értékelése a munkáltató felelősségi körébe tartozik.
[39] A perrel érintett esetben nem azt kellett vizsgálni, hogy a munkáltató tudhatta-e azt, hogy romlott lesz-e az étel, és azt neki el kellett, vagy lehetett volna objektíve hárítani, hanem azt, hogy a munkaviszonnyal összefüggésben a megrendelő telephelyén történt események, jelen esetben az étkezés kockázata olyan "üzemi körbe tartozik-e", amely a munkáltatóval összefügg.
[40] Az ellenőrzési kör vizsgálatát nem lehet leszűkíteni arra, hogy az adott károsodás vonatkozásában a munkáltató lehet-e felelős azért, hogy a munkavállaló milyen ételt eszik. Az eljárt bíróságok érvelését elfogadva a balesetekért nem lenne felelős a munkáltató, hiszen ha azt egy műszaki hiba, vagy hibás anyaghasználat okozná, akkor bármikor kimenthetné magát olyan hivatkozással, hogy arra nincsen ráhatása.
[41] Előadta azt is a felperes, hogy az köztudomású, hogy Üzbegisztánban a fuvarfeladat szerinti célállomáson olyan közegészségügyi viszonyok a jellemzőek, amelyek a hazaiaktól eltérnek, alacsonyabb színvonalúak. Az egészségügyi és higiénés előírások betartása a munkáltató munkavédelmi feladatkörébe tartozik.
[42] A megbetegedés elkerülhető lett volna, ha az alperes tájékoztatta volna a munkavállalókat, hogy mely ételek fogyasztása biztonságos, hogy honnan, milyen forrásból étkezhetnek, vagy akár azzal, hogy előírta volna, hogy csak lezárt, megfelelően hűtött késztermék, vagy hőkezelt étel fogyasztható. Az elvi lehetősége mindenképpen megvolt az alperesnek, hogy a kárt megelőzze.
[43] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[44] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[45] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként megjelölte ugyan az Mt. 166. §-ának (1) bekezdését, illetve a 167. § (1)-(2) bekezdéseit, melyekkel összefüggésben a Kúria a következőket állapította meg.
[46] Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának tartalma szerint a felperes által megjelölt egészségkárosodás a munkaviszonnyal összefügg. A törvényszék ítéletében pedig azt állapította meg, hogy a felperes kára a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett, továbbá megítélése szerint az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kimentési indokot az alperes nem bizonyította, a kárt nem kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
[47] A jogerős ítélet előzőekben részletezett megállapításaival szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, ezért a Kúria megállapította, hogy a felperes kára a munkaviszonnyal összefüggésben következett be.
[48] A törvényszék helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes az eljárás során utalt ugyan arra, hogy elviekben a szállított állatoktól is megfertőződhetett, ezzel összefüggésben azonban a tényelőadási kötelezettségének [Pp. 121. § (1) bekezdés e) pont] nem tett eleget. A felperes a keresetlevélben és az eljárás során lényegében a vacsorán fogyasztott étellel összefüggésben bekövetkezett megbetegedésben jelölte meg az egészségkárosodásának az okát, a csatolt orvosi dokumentáció is ezt tartalmazza, ezért a szállított állatokkal kapcsolatos felülvizsgálati előadása már nem volt értékelhető.
[49] Az eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjaik folytán az Mt. 167. §-a (kármegosztás) törvényi feltételeit nem vizsgálták, így azok nem képezhetik a felülvizsgálati eljárás tárgyát sem.
[50] Az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja értelmében [a munkáltató] mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolni, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. E mentesülési ok több együttes feltétel meglétét írja elő. A felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben a Kúriának elsődlegesen abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a perbeli esetben az alperes ellenőrzési körébe tartozott-e a felperes vacsorán való részvételével összefüggésben bekövetkezett károsodás.
[51] Az ellenőrzési kör arra a körre szorítja a munkáltató kártérítési felelősségét, amelyben lehetősége, egyben kötelezettsége is a károk megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele. Az ellenőrzési körön minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége volt a munkáltatónak. Ennek értékelése során a baleset közvetlen okát és a balesethez vezető egész munkafolyamatot vizsgálni kell: a munkamódszer megválasztását, az ahhoz biztosított munkaeszközt, a munkavállalói létszámot, szakismeretet, mert ezek biztosítása a munkáltató kötelezettsége, így arra befolyása, ráhatása van (EBH 2016.M10., 2018.M20.).
[52] Önmagában a munkáltató telephelyén kívül végzett munka vagy szolgáltatás ellátása nem eredményezi a kár ellenőrzési körén kívüli bekövetkeztét (EBH 2016.M9.).
[53] A munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a feladatainak ellátása, az ezzel összefüggő személyi magatartás, a munka megszervezése; a termeléshez (munkavégzéshez) szükséges anyag, felszerelés, berendezés, energia tulajdonsága, állapota, mozgatása, működése, általában a termelés kockázata [1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény a munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről II. 2. pont].
[54] Az Mvt. 2. §-ában foglalt szabályokat az Mvt. 54. § (7) bekezdés a), b) pontja rendelkezései töltik meg tartalommal. Az Mvt. 54. § (2) bekezdés és az Mt. 51. § (4) bekezdés vonatkozó szabályozásával összhangban a munkáltató felelősségi körébe utalja az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtését. A munkafeladatokat, a munkavégzést a munkáltatónak úgy kell megszerveznie, hogy a munkavállaló a kötelezettségeit teljesíteni tudja, az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek messzemenő figyelembevételével. Ezzel kapcsolatban a munkáltatót terheli az egészséges és biztonságos munkafeltételek és eszközök biztosításán túl az azokkal összefüggő tájékoztatás, oktatás, a kockázati tényezők előzetes felmérése, várható veszélyek azonosítása, illetve a szabályszerű működtetés ellenőrzésének a kötelezettsége is.
[55] A munkavédelmi szabályok objektív jellegűek, azok megsértése megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja azokat nem tartotta meg, vagy megszegte, illetve elmulasztotta.
[56] Az ügyvezető a vallomásában akként nyilatkozott, hogy Kazahsztánban, Üzbegisztánban többször előfordult az, hogy állatokat szállító kamionok esetén meghívta a megrendelő a gépjárművezetőket vacsorára. A "perbeli üzbegisztáni céghez máskor is vittek árut". A jól végzett szolgáltatást hálálja meg a partner a vacsorával. A munkáltató nem ellenezte, hogy ilyen vacsorán részt vegyenek a munkavállalók, de elvárás sem volt. Úgy fogalmazott az ügyvezető, hogy ez a megvendégelés kifejezi a hálát, nem a cég felé, hanem a sofőrök felé. Stabil a partneri kapcsolat a megrendelőkkel, ebben szerepet játszik a szolgáltatás színvonala is, hogy hogyan szállítják ki az árut a gépjárművezetők. Ha valaki felajánlja a vacsorát, akkor életszerű az, hogy elfogadják azt a sofőrök.
[57] F. A. tanú megerősítette, hogy szokás Üzbegisztánban a megvendégelés, ezzel a megrendelő a jóindulatát fejezi ki. P. M. tanú elmondta, hogy Üzbegisztánban mindig (vagy minden második fuvarnál) vendégül látják a megrendelők a sofőröket, amelyet nem szokás visszautasítani. Ha a felperes mint a munkáltató képviselője nemet mondott volna a vacsorára, az sértő lett volna.
[58] B. S. tanú úgy nyilatkozott, hogy: "Ha meghívnak minket, akkor nem túl jó visszautasítani, mivel megsértjük őket, hogyha nem fogadjuk el […] szerintem a munkáltató tudott arról, hogy szokásos, hogy a keleti országokban megvendégelnek minket."
[59] P. G. tanú azt mondta el, hogy Üzbegisztánban mindig meghívják a sofőröket, akik mindig elfogadják a vacsorát, mivel a visszautasítás degradáló, lenéző lett volna a megrendelőre, ami problémát jelentett volna, és az alperes meg is "feddte" volna őket. A tanú úgy fogalmazott, hogy: "Mi a céget képviseltük a megjelenésünkkel, a viselkedésünkkel."
[60] B. J. tanú egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a munkáltató tudott arról, hogy megvendégelik a sofőröket ezen az üzbegisztáni telephelyen, ahol a tanú négyszer-ötször járt. Az alperes nem mondta azt, hogy vegyenek részt a vacsorákon, de azt sem mondta, hogy ne vegyenek, annak ellenére, hogy azokról tudomása volt.
[61] A tanúk vallomásaiból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes - annak ellenére, hogy tudott a keleti, elsősorban üzbegisztáni gyakorlatról - nem tett semmilyen intézkedést. Nem hívta fel a munkavállalók figyelmét a közegészségügyi, higiénés körülmények különbözőségéből adódó várható veszélyekre, azokról nem adott tájékoztatást. Nem alkotott szabályzatot vagy utasítást a megvendégelésekkel összefüggésben, továbbá nem végzett kockázatértékelést az egészségkárosodás lehetőségével kapcsolatban. Ezen tényeket az eljárt bíróságok nem értékelték megfelelően.
[62] A munkáltató üzleti partnere által nyújtott vendéglátás, az üzbegisztáni megrendelőnél a helybeli szokásoknak megfelelően adott vacsorán való munkavállalói részvétel nyilvánvalóan a munkáltató üzleti érdekébe tartozik, továbbá adott esetben a munkafeladat teljes körű ellátásához kapcsolódott.
[63] A peradatok összességéből az volt megállapítható, hogy a felperes és a többi gépjárművezető azért fogadták el egy idegen, a higiénés körülmények miatt köztudomásúan nagyobb fertőzésveszéllyel és egészségügyi kockázattal járó országban a munkáltató gazdasági partnerének vacsorameghívását, mert annak esetleges visszautasítása az alperesre nézve hátrányos lett volna, a megrendelő megsértése egyértelműen nem szolgálta volna az alperes gazdasági érdekét.
[64] Helytállóan hivatkozott arra a felperes, hogy a jogerős ítélet megállapította, hogy a vacsorán való részvétel a felperes munkaviszonyával állt összefüggésben, ebből és az előzőekből (a munkáltató által ismert, szokásosan a munkafeladathoz kapcsolódó eltűrt gyakorlatból) pedig okszerűen az következik, hogy az az alperes ellenőrzési körén belüli volt.
[65] Kétségtelen tény, hogy a felszolgált étel minőségére a munkáltatónak nincs közvetlen ráhatása, befolyása, azonban az adott esetben a vacsora a termelés kockázatába eső tényként értékelendő. Az alperes annak ellenére, hogy a külföldi megrendelők eljárásáról, szokásáról tudott, ezzel összefüggésben nem végzett kockázatértékelést, nem írt elő a munkavállalói számára követendő eljárást, nem hívta fel a figyelmüket az általa nem ellenőrizhető ételek fogyasztásával összefüggésben felmerülő veszélyekre.
[66] A Kúria azt állapította meg, hogy a felperes a megrendelő által biztosított vacsorán a munkáltató érdekében, a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésével összefüggésben vett részt, amely körülményre a munkáltató ellenőrzési köre kiterjedt, ezért az alperes a kimentési kötelezettségének nem tett eleget.
[67] Az előzőek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a felperes 2014. október végén történt üzbegisztáni munkavégzésével összefüggésben bekövetkezett egészségkárosodásáért kártérítési felelősséggel tartozik. Az elsőfokú bíróságnak a kereset összegszerűsége tekintetében az eljárást folytatnia kell.
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.442/2018/4.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Rózsavölgyi Bálint előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Karácsony Dorina ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője:
Dr. Vámos Marianna ügyvéd
(Papcsák Ügyvédi Iroda)
A per tárgya: kártérítés megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.159/2018/6.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.M.524/2016/31.
Rendelkező rész
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.159/2018/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.M.524/2016/31. számú ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes a felperes 2014. október végén történt üzbegisztáni munkavégzésével összefüggésben bekövetkezett egészségkárosodásáért kártérítési felelősséggel tartozik.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kétezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak külön felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.
Ez ellen a közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2007. június 7-től állt alkalmazásban az alperesnél gépjárművezető munkakörben.
[2] A felperes és öt gépjárművezető munkatársa 2014. október végén Üzbegisztánba teljesítettek fuvarfeladatot, élő állatot szállítottak. A munkavállalók közül a felperes volt a munkáltató képviselője, ő tartotta a kapcsolatot az alperes irányítójával és a megbízóval.
[3] A megbízó üzbegisztáni telephelyére történt megérkezést követően a megrendelő tulajdonosa az alperes munkavállalóit vacsorára hívta meg a telephelyen lévő étkezőbe.
[4] Üzbegisztánban a megrendelők jellemzően vacsorameghívással fogadják a gépjárművezetőket. Az alperesnek tudomása volt arról, hogy a munkavállalói ilyen jellegű vacsorákon részt szoktak venni.
[5] A felperes és munkatársai a vacsorameghívást elfogadták, az ételek között volt egy tradicionális szárított sajtgolyó, amelyből a felperes és három másik munkavállaló fogyasztott, majd a vacsorát követően rosszul lettek.
[6] A felperes a vacsora után másfél-két nap múlva ért az üzbég-kazah határhoz, ekkor jelentkezett nála láz, fáradtságérzés, hasmenés, majd hányás is.
[7] A felperes 2014. november 16-án a kórház ízületi panasz, derékfájdalom, kéz, térd, boka és ízületi gyulladás miatt postinfekciós polyarthritis és salmonella átmeneti hordozása diagnózist állapított meg.
[8] A kormányhivatal határozata értelmében a felperes egészségi állapota 2015. március 1-től 45%-os, C2. minősítési kategóriába tartozik, amelyre tekintettel részére 2015. november 26-tól rokkantsági ellátást állapítottak meg havi 99.985,- forint összegben.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[9] A felperes módosított keresetében az egészségkárosodásáért fennálló kártérítési felelőssége alapján sérelemdíj, elmaradt jövedelem, adómentes jövedelem megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
[10] Arra hivatkozott, hogy munkavégzése során súlyos egészségromlást szenvedett el, ezért a munkáltató felelőssége a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdés alapján fennáll.
[11] Utalt arra, hogy a rábízott fuvarfeladat teljesítése közben Üzbegisztánban 2014. október végén a megrendelő által biztosított reprezentatív jellegű vacsorán vett részt, amelyet követően súlyosan megbetegedett.
[12] Az orvosi szakvélemény és az orvosi dokumentumok a felperes előadása szerint egyértelműen alátámasztják, hogy az egészségi állapotában súlyos, maradandó romlás a perbeli megbetegedés miatt következett be, a káresemény és a felperes állapota között az okozati összefüggés fennáll, ezért az alperes kártérítési felelőssége egyértelműen megállapítható.
[13] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kár az alperes ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény miatt következett be, amelyre nem volt tényleges befolyásolási lehetősége, mivel nem kellett azzal számolnia, hogy a munkavállalók a megbízó telephelyén vacsoráznak, tudomása szerint a sofőrök a kamionokra magukkal vitt ételeket szokták fogyasztani. Az alperes szerint a váratlan, a tudomásán és befolyásolási lehetőségén kívül eső körülmény miatt az ok bekövetkezését nem tudta sem elkerülni, sem elhárítani.
[14] A kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, mivel saját elhatározásából vett részt ismeretlen helyen, munkaidőn kívül tartott vacsorán, ahol a számtalan felszolgált étel közül saját döntése szerint fogyasztott tejterméket.
[15] A káresemény nem áll a munkavégzéssel összefüggésben, mivel az nem a felperes munkakörébe tartozó feladatai ellátása során, hanem munkaidőn túl, a felperes szabad elhatározásán alapuló és nem a munkáltató által szervezett étkezésen történt.
Az első- és másodfokú ítélet
[16] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a keresetet elutasította.
[17] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása értelmében a keresetlevél benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján a perben az alperest terhelte a kártérítési felelősség alóli mentesülés körében annak bizonyítása, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolni, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa, vagy a kárt kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta.
[18] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett, tekintettel arra, hogy az alperes megrendelője által adott vacsorán a felszolgált ételek minősége a munkáltató ellenőrzési körén kívül esik és egyben elháríthatatlan is, ezért amennyiben ezzel összefüggésben is keletkezett a felperes egészségkárosodása, az alperes mentesül a kártérítési felelősség alól.
[19] Az elsőfokú bíróság kimondta, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kárt kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta volna.
[20] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[21] A törvényszék ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetésével a másodfokú bíróság is egyetértett.
[22] Kiemelte, hogy az alperes a keresetben foglaltakat egyrészt azért vitatta, mert a felperes megbetegedése nem áll összefüggésben a munkaviszonyával, másrészt mentesülésre hivatkozott. Indokolása értelmében az elsőfokú bíróság ugyan utalt az Mt. 166. § (1) bekezdésére, azonban arra vonatkozó álláspontját nem fejtette ki, hogy a felperes megbetegedését milyen okból tekintette a munkaviszonyával összefüggésben állónak. Ezzel kapcsolatban a törvényszék kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalásának "a munkaviszonnyal összefüggésben" feltétellel kapcsolatos iránymutatása értelmében a munkavállalót ért kárnak valamilyen formában összefüggésben kell állnia a munkaviszonnyal. Ezen összefüggés azonban nem csupán akkor állapítható meg, ha a munkavállalót a munkaköri feladatai ellátása közben éri baleset, vagy szenved valamilyen egészségkárosodást, hanem adott esetben akkor is, ha a munkavállaló a munkáltató érdekében végez egyéb tevékenységet.
[23] Az alperes azt nem vitatta, hogy Üzbegisztánban szokásosan a megrendelő a fuvarfeladatot teljesítő gépkocsivezetőket vendégül látja. A tanúk az eljárás során megerősítették, hogy ugyan nem volt elvárás a munkáltató részéről a vacsorán való részvétel, ugyanakkor úgy vélték, hogy a meghívás visszautasítása amellett, hogy a meghívó felé sértés, a munkáltatóra hátrányos következményekkel járhatna. A tanúk vallomásai alapján a törvényszék szerint a gépjárművezetők a munkáltató képviselőjének tartották magukat, és az érdekében cselekedtek, így a munkaviszonnyal való összefüggés igazolt.
[24] Az eljárás adatai alapján nem volt az megállapítható, hogy a kárt kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta volna, ugyanakkor az elsőfokú bíróság helyesen értékelte úgy, hogy az Mt.166. § (2) bekezdés a) pontja szerinti mentesülési körülmények fennálltak.
[25] A törvényszék indokolásában utalt arra, hogy az ellenőrzési kör arra a körre szorítja a munkáltató kártérítési felelősségét, amelyben lehetősége, egyben kötelezettsége is a károk megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele. Az ellenőrzési körön minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége volt a munkáltatónak. E körben a törvényszék is azt állapította meg, hogy arra, hogy a munkáltató telephelyétől több ezer kilométer távolságban milyen minőségű ételt szolgálnak fel a gépkocsivezetőknek, az alperesnek semmilyen ráhatása nem volt, vagyis ez az ellenőrzési körön kívül esett.
[26] Az elháríthatatlansággal összefüggésben a törvényszék azt emelte ki, hogy az alperes a károsodás bekövetkezését akkor háríthatta volna el, ha megtiltja, hogy a gépkocsivezetők eleget tegyenek a meghívásnak, azonban a vacsora tényéről az alperesnek nem volt tudomása. A vendéglátás Üzbegisztánban sem volt általános, így az alperesnek a meghívással számolnia sem kellett, ezért nem volt lehetősége és oka ilyen utasítás kiadására.
[27] A törvényszék nem értett egyet azzal a felperesi érveléssel, miszerint köztudomású, hogy a keleti országokban a higiénés körülmények miatt nagyobb a fertőzésveszély, így kockázatos az ottani ételek fogyasztása is, ezért az alperesnek a megelőzés érdekében intézkednie kellett volna. Az az elvi lehetőség, hogy a keleti ételek fogyasztása esetén fennállhat a károsodás absztrakt veszélye, nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy annak bekövetkezésével a munkáltatónak számolnia is kellett.
[28] A törvényszék álláspontja szerint az alperestől abban az esetben lett volna elvárható, hogy a hasonló betegségek megelőzése érdekében intézkedést tegyen, ha korábban már előfordult volna hasonló eset.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[29] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és azt, hogy a Kúria közbenső ítélettel döntsön a kereset jogalapjáról és az elsőfokú bíróságot a követelés összegszerűsége tekintetében új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasítsa.
Másodlagosan indítványozta, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az első- és másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezze a Kúria.
[30] Utalt arra, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes arra is hivatkozott az eljárás során, hogy a szállított állatok miatt, illetve a vontató jármű tisztítása okán is bekövetkezhetett a megfertőződés.
[31] Arra hivatkozott, hogy az ügyben eljárt bíróságok nem tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vontak le. Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 166. § (1) és (2) bekezdését, a 167. § (1) és (2) bekezdését, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. § (3) bekezdését, 54. § (2) bekezdését, a Pp. 3. § (3) bekezdését, a Pp. 163. § (1)-(3) bekezdéseit, a 164. § (1) bekezdését, valamint a 206. § (1) bekezdését jelölte meg.
[32] A felperes szerint az első- és másodfokú bíróság a megbetegedését a munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezettnek tekintette, ezáltal a munkáltató felelősségének fennállása a munkaviszonyával való okozati összefüggés okán a felperes részéről bizonyított. A felperesnek nem kellett bizonyítania, hogy a megbetegedést milyen okból, konkrétan milyen fertőző forrásból szerezte, az eljárt bíróságok tévesen szűkítették le a kimentési feltételek vizsgálatát, hiszen ehhez elsődlegesen az alperesnek kellett volna kétséget kizáróan bizonyítania, hogy a fertőzés oka a vacsorán felszolgált étel volt.
[33] A rendelkezésre álló bizonyítékokból az a következtetés vonható le, hogy a munkáltató a vendéglátási szokásokkal tisztában volt, a gyakorlatról értesült, amelyet alátámaszt az a tény is, hogy valamennyi tanú kötelességének érezte a részvételt a vacsorán. Előadta, hogy a vacsorának volt egy hivatalos jellege, ahol a munkavállalók a munkáltató képviselőjének voltak tekinthetők, ebből az a következtetés vonható le, hogy kiterjedt a munkáltató ellenőrzési köre az eseményre, hiszen a követendő eljárásról, az elvárt magatartásról informálnia kellett és lehetett volna a munkavállalókat.
[34] A tanúk vallomásaival ellentétes ítéleti következtetéseket vont le az elsőfokú bíróság. Az alperes az egészséges és biztonságos munkavégzéssel összefüggő, az Mt.-ben és az Mvt.-ben meghatározott kötelezettségét megszegte, illetve nem bizonyította, hogy az azzal kapcsolatos kötelezettségének eleget tett volna.
[35] Az ellenőrzési kör nem a felszolgált étel minőségére, vagy annak ellenőrizhetőségére vonatkozik, hanem arra, hogy a munkavállaló külföldi kiküldetésben töltött munkavégzése alatt a munkáltatót terheli-e felelősség a munkavállalók étkezésével kapcsolatban. Előadása szerint okszerűtlenül állapították meg a bíróságok, hogy a munkáltatónak csak akkor kellene a megbetegedés kockázatát felismernie, ha az ismétlődik.
[36] A jogerős ítélet indokolása önmagának is ellentmondó, mivel az előreláthatóság körében megállapítja, hogy ha a munkáltató tudja, hogy megbetegedés már előfordult, akkor a munkavállalók étkezését megtilthatta volna, vagyis egyértelműen rögzíti annak a kézenfekvő és egyszerű módját, hogy a munkáltató a vacsora vonatkozásában annak elfogyasztására tiltást, vagy akár kockázatokra való figyelemfelhívást, tájékoztatást is adhatott volna, amely az ellenőrzési körbe tartozás miatt elvárható is lett volna. Ezzel összefüggésben hivatkozott az EBH 2016.M10. számú jogesetre is a tekintetben, hogy az anyaghiba olyan kockázat, amelynek következményét a munkáltatónak viselnie kell egy esetleges munkabaleset bekövetkezése során. Álláspontja szerint az anyaghibához hasonló a kiküldetésben lévő munkavállaló esetében az elfogyasztott ételtől megfertőződésnek a kockázata.
[37] A felperes ezt meghaladóan hivatkozott az EBH 2011.2426. számú döntésre, amelyből véleménye szerint az a következtetés is levonható, hogy a távolságban és kulturálisan hazánktól távol álló, életszínvonalban és körülményekben jelentősen elmaradt országban felmerülő kockázatok értékelése a munkáltató felelősségi körébe tartozik.
[38] A perrel érintett esetben nem azt kellett vizsgálni, hogy a munkáltató tudhatta-e azt, hogy romlott lesz-e az étel, és azt neki el kellett, vagy lehetett volna objektíve hárítani, hanem azt, hogy a munkaviszonnyal összefüggésben a megrendelő telephelyén történt események, jelen esetben az étkezés kockázata olyan "üzemi körbe tartozik-e", amely a munkáltatóval összefügg.
[39] Az ellenőrzési kör vizsgálatát nem lehet leszűkíteni arra, hogy az adott károsodás vonatkozásában a munkáltató lehet-e felelős azért, hogy a munkavállaló milyen ételt eszik. Az eljárt bíróságok érvelését elfogadva a balesetekért nem lenne felelős a munkáltató, hiszen ha azt egy műszaki hiba, vagy hibás anyaghasználat okozná, akkor bármikor kimenthetné magát olyan hivatkozással, hogy arra nincsen ráhatása.
[40] Előadta azt is a felperes, hogy az köztudomású, hogy Üzbegisztánban a fuvarfeladat szerinti célállomáson olyan közegészségügyi viszonyok a jellemzőek, amelyek a hazaiaktól eltérnek, alacsonyabb színvonalúak. Az egészségügyi és higiéniás előírások betartása a munkáltató munkavédelmi feladatkörébe tartozik.
[41] A megbetegedés elkerülhető lett volna, ha az alperes tájékoztatta volna a munkavállalókat, hogy mely ételek fogyasztása biztonságos, hogy honnan, milyen forrásból étkezhetnek, vagy akár azzal, hogy előírta volna, hogy csak lezárt, megfelelően hűtött késztermék, vagy hőkezelt étel fogyasztható. Az elvi lehetősége mindenképpen megvolt az alperesnek, hogy a kárt megelőzze.
[42] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[43] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[44] A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[45] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként megjelölte ugyan az Mt. 166. §-ának (1) bekezdését, illetve a 167. § (1)-(2) bekezdéseit, melyekkel összefüggésben a Kúria a következőket állapította meg.
[46] Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának tartalma szerint a felperes által megjelölt egészségkárosodás a munkaviszonnyal összefügg. A törvényszék ítéletében pedig azt állapította meg, hogy a felperes kára a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett, továbbá megítélése szerint az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kimentési indokot az alperes nem bizonyította, a kárt nem kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
[47] A jogerős ítélet előzőekben részletezett megállapításaival szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, ezért a Kúria megállapította, hogy a felperes kára a munkaviszonnyal összefüggésben következett be.
[48] A törvényszék helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes az eljárás során utalt ugyan arra, hogy elviekben a szállított állatoktól is megfertőződhetett, ezzel összefüggésben azonban a tényelőadási kötelezettségének [Pp. 121. § (1) bekezdés e) pont] nem tett eleget. A felperes a keresetlevélben és az eljárás során lényegében a vacsorán fogyasztott étellel összefüggésben bekövetkezett megbetegedésben jelölte meg az egészségkárosodásának az okát, a csatolt orvosi dokumentáció is ezt tartalmazza, ezért a szállított állatokkal kapcsolatos felülvizsgálati előadása már nem volt értékelhető.
[49] Az eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjaik folytán az Mt. 167. §-a (kármegosztás) törvényi feltételeit nem vizsgálták, így azok nem képezhetik a felülvizsgálati eljárás tárgyát sem.
[50] Az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja értelmében [a munkáltató] mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolni, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. E mentesülési ok több együttes feltétel meglétét írja elő. A felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben a Kúriának elsődlegesen abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a perbeli esetben az alperes ellenőrzési körébe tartozott-e a felperes vacsorán való részvételével összefüggésben bekövetkezett károsodás.
[51] Az ellenőrzési kör arra a körre szorítja a munkáltató kártérítési felelősségét, amelyben lehetősége, egyben kötelezettsége is a károk megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele. Az ellenőrzési körön minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége volt a munkáltatónak. Ennek értékelése során a baleset közvetlen okát és a balesethez vezető egész munkafolyamatot vizsgálni kell: a munkamódszer megválasztását, az ahhoz biztosított munkaeszközt, a munkavállalói létszámot, szakismeretet, mert ezek biztosítása a munkáltató kötelezettsége, így arra befolyása, ráhatása van (EBH 2016.M10., EBH 2018.M20.).
[52] Önmagában a munkáltató telephelyén kívül végzett munka vagy szolgáltatás ellátása nem eredményezi a kár ellenőrzési körén kívüli bekövetkeztét (EBH 2016.M9.).
[53] A munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a feladatainak ellátása, az ezzel összefüggő személyi magatartás, a munka megszervezése; a termeléshez (munkavégzéshez) szükséges anyag, felszerelés, berendezés, energia tulajdonsága, állapota, mozgatása, működése, általában a termelés kockázata [1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény a munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről II. 2. pont].
[54] Az Mt. 51. § (4) bekezdése értelmében a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, amely követelmények megvalósításáért felelős, annak módját - a jogszabályok és a szabványok keretein belül - a munkáltató határozza meg [Mvt. 2. § (3) bekezdés].
[55] Az Mvt. 54. § (2) bekezdése kimondja, hogy a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét.
[56] Az Mvt. 54. §-a (7) bekezdésének a) és b) pontjai szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a szükséges utasításokat és tájékoztatást a munkavégzést megelőzően a munkavállalónak megadni, rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket.
[57] Az Mvt. 2. §-ában foglalt szabályokat az Mvt. 54. § (7) bekezdése a), b) pontja rendelkezései töltik meg tartalommal. Az Mvt. 54. § (2) bekezdés és az Mt. 51. § (4) bekezdés vonatkozó szabályozásával összhangban a munkáltató felelősségi körébe utalja az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtését. A munkafeladatokat, a munkavégzést a munkáltatónak úgy kell megszerveznie, hogy a munkavállaló a kötelezettségeit teljesíteni tudja, az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek messzemenő figyelembe vételével. Ezzel kapcsolatban a munkáltatót terheli az egészséges és biztonságos munkafeltételek és eszközök biztosításán túl az azokkal összefüggő tájékoztatás, oktatás, a kockázati tényezők előzetes felmérése, várható veszélyek azonosítása, illetve a szabályszerű működtetés ellenőrzésének a kötelezettsége is.
[58] A munkavédelmi szabályok objektív jellegűek, azok megsértése megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja azokat nem tartotta meg, vagy megszegte, illetve elmulasztotta.
[59] Az ügyvezető a vallomásában akként nyilatkozott, hogy Kazahsztánban, Üzbegisztánban többször előfordult az, hogy állatokat szállító kamionok esetén meghívta a megrendelő a gépjárművezetőket vacsorára. A "perbeli üzbegisztáni céghez máskor is vittek árut." A jól végzett szolgáltatást hálálja meg a partner a vacsorával. A munkáltató nem ellenezte, hogy ilyen vacsorán részt vegyenek a munkavállalók, de elvárás sem volt. Úgy fogalmazott az ügyvezető, hogy ez a megvendégelés kifejezi a hálát, nem a cég felé, hanem a sofőrök felé. Stabil a partneri kapcsolat a megrendelőkkel, ebben szerepet játszik a szolgáltatás színvonala is, hogy hogyan szállítják ki az árut a gépjárművezetők. Ha valaki felajánlja a vacsorát, akkor életszerű az, hogy elfogadják azt a sofőrök.
[60] F. A. tanú megerősítette, hogy szokás Üzbegisztánban a megvendégelés, ezzel a megrendelő a jóindulatát fejezi ki. P. M. tanú elmondta, hogy Üzbegisztánban mindig (vagy minden második fuvarnál) vendégül látják a megrendelők a sofőröket, amelyet nem szokás visszautasítani. Ha a felperes mint a munkáltató képviselője nemet mondott volna a vacsorára, az sértő lett volna.
[61] B. S. tanú úgy nyilatkozott, hogy: "Ha meghívnak minket, akkor nem túl jó visszautasítani, mivel megsértjük őket, hogyha nem fogadjuk el….szerintem a munkáltató tudott arról, hogy szokásos, hogy a keleti országokban megvendégelnek minket."
[62] P. G. tanú azt mondta el, hogy Üzbegisztánban mindig meghívják a sofőröket, akik mindig elfogadják a vacsorát, mivel a visszautasítás degradáló, lenéző lett volna a megrendelőre, ami problémát jelentett volna, és az alperes meg is "feddte" volna őket. A tanú úgy fogalmazott, hogy: "Mi a céget képviseltük a megjelenésünkkel, a viselkedésünkkel."
[63] B. J. tanú egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a munkáltató tudott arról, hogy megvendégelik a sofőröket ezen az üzbegisztáni telephelyen, ahol a tanú négyszer-ötször járt. Az alperes nem mondta azt, hogy vegyenek részt a vacsorákon, de azt sem mondta, hogy ne vegyenek, annak ellenére, hogy azokról tudomása volt.
[64] A tanúk vallomásaiból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes - annak ellenére, hogy tudott a keleti, elsősorban üzbegisztáni gyakorlatról - nem tett semmilyen intézkedést. Nem hívta fel a munkavállalók figyelmét a közegészségügyi, higiénés körülmények különbözőségéből adódó várható veszélyekre, azokról nem adott tájékoztatást. Nem alkotott szabályzatot vagy utasítást a megvendégelésekkel összefüggésben, továbbá nem végzett kockázatértékelést az egészségkárosodás lehetőségével kapcsolatban. Ezen tényeket az eljárt bíróságok nem értékelték megfelelően.
[65] A munkáltató üzleti partnere által nyújtott vendéglátás, az üzbegisztáni megrendelőnél a helybeli szokásoknak megfelelően adott vacsorán való munkavállalói részvétel nyilvánvalóan a munkáltató üzleti érdekébe tartozik, továbbá adott esetben a munkafeladat teljes körű ellátásához kapcsolódott.
[66] A peradatok összességéből az volt megállapítható, hogy a felperes és a többi gépjárművezető azért fogadták el egy idegen, a higiénés körülmények miatt köztudomásúan nagyobb fertőzésveszéllyel és egészségügyi kockázattal járó országban a munkáltató gazdasági partnerének vacsorameghívását, mert annak esetleges visszautasítása az alperesre nézve hátrányos lett volna, a megrendelő megsértése egyértelműen nem szolgálta volna az alperes gazdasági érdekét.
[67] Helytállóan hivatkozott arra a felperes, hogy a jogerős ítélet megállapította, hogy a vacsorán való részvétel a felperes munkaviszonyával állt összefüggésben, ebből és az előzőekből (a munkáltató által ismert, szokásosan a munkafeladathoz kapcsolódó eltűrt gyakorlatból) pedig okszerűen az következik, hogy az az alperes ellenőrzési körén belüli volt.
[68] Kétségtelen tény, hogy a felszolgált étel minőségére a munkáltatónak nincs közvetlen ráhatása, befolyása, azonban az adott esetben a vacsora a termelés kockázatába eső tényként értékelendő. Az alperes annak ellenére, hogy a külföldi megrendelők eljárásáról, szokásáról tudott, ezzel összefüggésben nem végzett kockázatértékelést, nem írt elő a munkavállalói számára követendő eljárást, nem hívta fel a figyelmüket az általa nem ellenőrizhető ételek fogyasztásával összefüggésben felmerülő veszélyekre.
[69] A Kúria azt állapította meg, hogy a felperes a megrendelő által biztosított vacsorán a munkáltató érdekében, a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésével összefüggésben vett részt, amely körülményre a munkáltató ellenőrzési köre kiterjedt, ezért az alperes a kimentési kötelezettségének nem tett eleget.
[70] Az előzőek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a felperes 2014. október végén történt üzbegisztáni munkavégzésével összefüggésben bekövetkezett egészségkárosodásáért kártérítési felelősséggel tartozik. Az elsőfokú bíróságnak a kereset összegszerűsége tekintetében az eljárást folytatnia kell.
A döntés elvi tartalma
A munkáltató által ismerten a partnere által a közöttük lévő szerződés teljesítéséhez kapcsolódóan nyújtott vendéglátás, azaz a megrendelőnél a helybeli szokásoknak megfelelően adott vacsorán a munkavállalói részvétel a munkáltató üzleti érdekébe és a gazdasági működésének kockázatába tartozik. A munkavállaló ezzel összefüggő megbetegedése esetén a munkáltató megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a bekövetkezett kárt az ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta.
Záró rész
[71] A felülvizsgálati eljárásban a felperes pernyertes lett, ezért az alperes köteles a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni a költségét.
[72] Perköltségként merült fel a felperes oldalán az őt képviselő ügyvéd munkadíja, melyet a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján határozott meg.
[73] A Kúria a közbenső ítéletre tekintettel az illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdése értelmében állapította meg figyelemmel az Itv. 39. § (3) bekezdés d) pontjára.
[74] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperes köteles megfizetni az államnak külön felhívásra a feleket megillető tárgyi költségfeljegyzési jog folytán meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban elnevezésű 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, valamint 15. § (1) és (3) bekezdései értelmében.
[75] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson bírálta el.
[76] Ez ellen a közbenső ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdésének e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2019. május 22.
Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. bíró