51/2011. (VI. 24.) AB határozat
a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 2009. december 31. napjáig hatályos 170. § a) pontjának alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 2009. december 31. napjáig hatályos 170. § a) pontjának "egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és számított személyi jövedelemadó előleget" szövegrésze alkotmányellenes volt, ezért az a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 5.M.2307/2009. szám alatti perében nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
1. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság bírája az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján - az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett - fordult az Alkotmánybírósághoz, és kérte a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 170. § a) pontjának "egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és számított jövedelemadó előleget" szövegrésze megsemmisítését, valamint a konkrét ügyben való alkalmazásának kizárását. A perben kártérítési igényről kell dönteni a Hszt. 170. § a) pontjára figyelemmel, amely az elmaradt jövedelem meghatározásának módjáról úgy rendelkezik, hogy a kár összegéből le kell vonni az elmaradt illetményre eső nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és számított személyi jövedelemadó előleget.
Az indítványozó azt állította, hogy a kifogásolt rendelkezés hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a Hszt. hatálya alá tartozókra nézve, mert a keresetveszteségi járadék számítására vonatkozóan az egyéb foglalkoztatási jogviszonyokban alkalmazandó szabály ettől eltérően rendelkezik. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 182. § a) pontja szerint a kártérítés összegének kiszámításánál az elmaradt munkabérre eső nyugdíjjárulékot kell levonni. A kezdeményező bíró szerint a vázolt megkülönböztetés miatt a támadott szabályozás sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Érvelésében - többek között - utalt a jogállamiságból fakadó azon követelményre, hogy a különböző foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények ne tartalmazzanak indokolatlan megkülönböztetést. Az indítványozó további követelménynek tekinti az azonos jogintézmények egyező szabályozását, így különösen a keresetveszteséget elszenvedett károsultak egységes megítélését.
A kezdeményezést előterjesztő bíró hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság egyik határozatára, amely az általa támadott rendelkezéssel azonos, de egy másik törvényben foglalt szabályozást semmisített meg.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló 2009. évi CXLI. törvény 76. § (7) bekezdése érdemben módosította a Hszt. támadott szabályozását. A módosítás lényege, hogy 2010. január 1. napjától a Hszt. 170. § a) pontja értelmében a kár összegéből már nem kell levonni a munkavállalói járulékot és a számított személyi jövedelemadó előleget; a levonás csak a nyugdíjjárulékra és az egészségbiztosítási járulékra terjed ki.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.) A konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján - mivel ilyenkor az alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség - az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Mivel a jelen ügy bírói kezdeményezésre folyik, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a folyamatban lévő ügyben alkalmazott, normatartalmát tekintve már hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezésre nézve folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezése:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A Hszt. 2009. december 31. napjáig hatályban volt vizsgált rendelkezése:
"170. § A kártérítés kiszámításánál a kár összegéből le kell vonni:
a) az elmaradt illetményre eső nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és számított személyi jövedelemadó előleget,"
III.
Az indítvány megalapozott.
1.1. Bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az emberi, állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. "Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes" [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is - hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.].
A diszkrimináció vizsgálatának előkérdése tehát, hogy az alapjoggal, illetőleg az alapjognak nem minősülő egyéb joggal kapcsolatban állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e. Az Alkotmánybíróság 432/B/1995. AB határozata értelmében ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "[s]zemélyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon (ABH 1990, 78., ABH 1991, 162., ABH 1994, 744.)". (ABH 1995, 789, 792.)
1.2. A Hszt. 162-178. §-ai szabályozzák a fegyveres szerv kártérítési felelősségét. Ennek megfelelően a fegyveres szerv a szolgálati viszonnyal összefüggésben keletkezett kárért vétkességre tekintet nélkül felel. Az indítvánnyal támadott szövegrész, annak a szabályozásnak az egyik részeleme, hogy mit kell levonni a kártérítés összegének kiszámításánál. A 170. § szerint le kell vonni
a) az elmaradt illetményre eső nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és számított személyi jövedelemadó előleget,
b) az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátás ellenértékét,
azt a pénzösszeget:
c) amelyet a hivatásos állomány tagja munkaereje hasznosításával megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna,
d) amelyhez a hivatásos állomány tagja (illetve annak hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott,
e) amelyhez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.
Más munkavállalókra az Mt. 182. §-a határozza meg azt, hogy a munkáltató kártérítési felelősségénél mit kell levonni a kártérítés összegének kiszámításánál. Eszerint a kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni
a) az elmaradt munkabérre eső nyugdíjjárulékot;
b) az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást;
c) amit a munkavállaló munkaereje hasznosításával megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna;
d) amihez a munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott;
e) amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.
Az Mt. e szabályát kell alkalmazni a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. § (2) bekezdés a) pontja következtében a közszolgálati jogviszonyra, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 83. §-a értelmében pedig a közalkalmazotti jogviszonyra is.
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 75. §-a szerint az ügyészségnek az ügyésszel szemben az ügyészségi szolgálati viszonyból eredő kártérítési felelősségére és a kártérítés iránti igény érvényesítésének rendjére a Munka Törvénykönyvének a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Megállapítható, hogy a Hszt. és az Mt., Ktv., Kjt., valamint az Üsztv. hatálya alá tartozó személyek egyaránt foglalkoztatottaknak minősülnek, foglalkoztatási jogviszonyban állnak.
A foglalkoztatási jellegű szolgálati viszonyban állók a többi, foglalkoztatási jogviszonyban álló személlyel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alkalmazásában a kár összegének meghatározása szempontjából azonos szabályozási körbe tartoznak. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 94. § a) pontja - a fentiektől eltérően - egyedi megoldást alkalmaz, mert a kár összegéből levonni rendeli az egészségbiztosítási járulékot és a munkavállalói járulékot is, ugyanakkor osztja a többi foglalkoztatási jogviszonyban alkalmazott megoldást, vagyis a számított személyi jövedelemadó előleg levonására vonatkozó kötelezést nem tartalmazza.
2. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak a továbbiakban azt kellett vizsgálnia az Alkotmány 70/A. §-a tükrében, hogy az azonos szabályozási körbe tartozó alanyok között tett, a támadott szabályban megjelenő annak a különbségtételnek, amelynek következtében az indítvány szerint egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülhetnek, van-e alkotmányos indoka.
2.1. Az Alkotmánybíróság 42/2003. (IX. 19.) AB határozatával (ABH 2003, 453.; a továbbiakban: Abh.) bírálta el azt az indítványt, amely a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt., az Abh.-ban Tv. a megjelölése) 191. § a) pontjának a jelen ügyben vizsgált szövegrésszel azonos szabályozására vonatkozott. Ugyanakkor a korábbi ügyben benyújtott indítvány csak a "munkavállalói járulékot és számított személyi jövedelemadó előleget" szövegrész alkotmányellenességét kérte megállapítani, az "egészségbiztosítási járulékot" szövegrészre az indítvány nem terjedt ki.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta, az alkotmányellenességet megállapította, és a támadott szövegrészt a határozat közzétételével egyidejűleg megsemmisítette.
Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy: "[a] kártérítési jog klasszikus intézménye az ún. káronszerzés tilalma, amely szerint a károkozás nem vezethet a károsult alaptalan gazdagodásához, vagyis a kárösszegből le kell vonni a károkozó magatartás során vagy következtében előálló vagyoni előnyöket. [635/D/1994. AB határozat, ABH 1998, 897.]
Ehhez hasonlóan a munka végzésére irányuló egyes jogviszonyokra vonatkozó szabályok (Mt., Ktv., Kjt., Üsztv., Tv. [a Hjt. itt használt rövidítése], Hszt.) is abból indulnak ki, hogy a munkáltatót ugyan teljes kártérítési kötelezettség terheli, de ez nem jelenti azt, hogy a máshonnan megtérülő kárösszegeket figyelmen kívül lehetne hagyni. Az Mt. 182. §-a a munkavállaló anyagi előnyszerzésének szab gátat, illetve a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségét célozza.
A kártérítés összegszerűségét a bíróság határozza meg. A munka végzésére irányuló jogviszonyokat szabályozó említett jogszabályok e bírói döntés egyes szempontjairól szólnak, amikor a kár összegének kiszámításánál levonni rendelnek meghatározott összegeket." (ABH 2003, 453, 458.)
Az Alkotmánybíróság korábbi döntése meghozatalakor azt is figyelembe vette, hogy: "[a]z Szja tv. [a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény] értelmében a számított adó az összevont adóalap után az adótábla szerint megállapított adó. Az összevont adóalap adóját a számított adóból kell meghatározni, a törvény rendelkezéseinek figyelembevételével. Az Szja tv. ezenkívül tartalmaz az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezményeket is. A befizetendő adó az Szja tv. értelmében az összevont adóalap adójának a kedvezmények levonása után fennmaradó része.
Mindezekből az következik, hogy a számított adó és a befizetendő adó összege egymástól eltérhet.
Az, hogy a támadott szabály már a kártérítés összegének meghatározásánál is a számított személyi jövedelemadó-előleget levonni rendeli, hátrányos a károsultra nézve. Ez még akkor is így van, ha a kártérítés így kiszámított összege után személyi jövedelemadót nem kellene fizetnie. Olyan szabály azonban, amely ezt előírja, nincs. A jövedelmet pótló kártérítés összege az Szja tv. értelmében nem adómentes.
A kifejtettek szerint a számított személyi jövedelemadó-előleg levonása a károsultra nézve hátrányos, mert egyrészt a kártérítés összege a vizsgált körben nem adómentes bevétel, másrészt a károsult által ténylegesen fizetendő adó számos körülménytől függően kevesebb is lehet, mint a Tv. 191. § a) pontja szerinti számított személyi jövedelemadó-előleg." (ABH 2003, 453, 459-460.)
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban további indokolatlan különbségtételt is feltárt az alábbiak szerint: "[a] Tv. rendelkezései értelmében a kár összegének meghatározásánál az átlagkeresetből kell kiindulni. Az átlagkereset összege tartalmazza az átlagkeresetet terhelő közterheket is.
A Tv. 191. § a) pontja a kártérítés összegének meghatározásánál az átlagkeresetet terhelő egyes közterhek levonását rendeli el.
Ezek között - ellentétben az Mt., a Ktv., a Kjt. és az Üsztv. szabályaival - szerepel a számított személyi jövedelemadó-előlegen kívül a munkavállalói járulék is." (ABH 2003, 453, 460.)
A 21/1990. (X. 4.) AB határozat értelmében az a kérdés, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizsgálható, ugyanaz a kritérium a kontextustól függően minősülhet diszkriminatívnak. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. Ha azonban adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van (ABH 1990, 73, 78.). Erre a kérdésre az Abh. a következő választ adta: "[a] jelen esetben a kár összegszerűségének meghatározásánál az ismertetett különbségtételeknek nincs alkotmányos indoka. Sem a jogviszonyok eltérő sajátosságai, sem a kártérítési kötelezettség részben eltérő feltételei az adott esetben nem indokolják ésszerűen azt, hogy - a teljes kártérítés előírása mellett - a kártérítés összegszerűségére mégis más szabályok vonatkozzanak.
Az Alkotmánybíróság ezért a támadott szabályt az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése sérelme miatt alkotmányellenessé nyilvánította és megsemmisítette." (ABH 2003, 453, 460.)
2.2. A jelen eljárásban az Alkotmánybíróság teljes egészében irányadónak tekintette az Abh.-ban kifejtetteket, és döntését ugyanazokra - a fentebb idézett - alkotmányossági érvekre alapozta. A Hszt. érintett szabályozására vonatkozó bírói kezdeményezés - mint arra már történt utalás - annyiban különbözik az Abh.-ban vizsgált indítványtól, hogy a konkrét ügyben eljáró bíró kérte az "egészségbiztosítási járulékot" szövegrész-elem alkotmányellenességének megállapítását is.
Erre vonatkozóan ugyanazt az álláspontot képviselte az Alkotmánybíróság, mint az Abh.-ban vizsgált másik két szövegrész-elem tekintetében. A megkülönböztetés tilalmába való ütközést vizsgálva, az Mt., és az egyéb, foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények az irányadóak ebben az esetben is. Az Alkotmánybíróság ezt figyelembe véve, megállapította, hogy egyik felhívott foglalkoztatási törvény sem tartalmazza az egészségbiztosítási járulék levonására vonatkozó kötelezettséget. Mivel a Hszt. vizsgált szabályozása e tekintetben is ellentétes az Mt., és az Mt. szabályozását átvevő Ktv., Kjt. és Üsztv. alapul szolgáló szabályaival, így az a megkülönböztetés tilalmába ütközik.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította a Hszt. 2009. december 31. napjáig hatályos 170. § a) pontjának "egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és számított személyi jövedelemadó előleget" szövegrésze alkotmányellenességét, egyúttal az alkalmazási tilalomról is döntött.
A határozat közzétételét az alkotmányellenesség megállapítása miatt rendelte el az Alkotmánybíróság.
Budapest, 2011. június 21.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 376/B/2010.