1155/B/2006. AB határozat

a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 171. § (1) bekezdése - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és 8. § (1)-(2) bekezdésével összefüggő - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 171. § (1) bekezdése - az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével összefüggő - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 189. § 2. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

Indokolás

I.

Az indítványozó a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 171. § (1) bekezdése és a 189. § 2. pontja rendelkezéseit sérelmezte, mivel a Ket. hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyek tekintetében - álláspontja szerint - nem derül ki, milyen jogszabályt kell alkalmazni. A Ket. 189. § 2. pontja ugyanis hatályon kívül helyezte az államigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Áe.) és a 171. § (1) bekezdése szerint a Ket. hatálybalépését követően indult ügyekben és a megismételt eljárásban a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni, de az indítványozó szerint a Ket. nem mondja meg, hogy a folyamatos ügyekben mely jogszabály alkalmazandó. Az indítványozó ezért jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálata keretében kérte visszamenőleges hatállyal megsemmisíteni az indítvánnyal támadott törvényi rendelkezéseket, amelyek szerinte sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, a 7. § (1) bekezdésének és a 8. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit.

Az indítvány benyújtását követően a törvényalkotó több alkalommal módosította a Ket. rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában az érdemi vizsgálatot a Ket. elbíráláskor hatályos rendelkezése vonatkozásában folytatta le.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései a következők:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "

"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. "

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. "

2. A Ket. indítvánnyal érintett - az indítvány benyújtásakor hatályos - vizsgált rendelkezése:

"171. § (1) E törvény rendelkezéseit a törvény hatálybalépése után indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni. "

3. A Ket. indítvánnyal érintett - az elbíráláskor hatá-lyos - vizsgált rendelkezése:

"171. § (1) E törvény rendelkezéseit - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépésük után indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni. "

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó a Ket. 171. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével való ellentétét állította, mivel álláspontja szerint a Ket. támadott rendelkezése "nem biztosítja a végrehajtó hatalmi ág egyik fő egységének, a közigazgatási szervezeteknek eljárási szabályait, ezáltal az állampolgárok, a közigazgatási eljárásokban ügyfélként szereplőek jogbiztonságát alapvetően veszélyezteti, sérti".

"Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos deklarálása tartalmi kérdésekben tovább utal az egyéb, nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. " [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 158. ] A jogállamiságból levezethetően ilyen alkotmányos elv a jogbiztonság. "A jogbiztonság kettős követelményt támaszt a jogalkotóval szemben. Ennek megfelelően elsősorban a létrejött jogviszonyok stabilitásának eljárásjogi biztosítékait kell megteremtenie. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás hatékony működésének biztosítása ugyanakkor nem eredményezheti a jogbiztonságból levezethető eljárási garanciák sérelmét azáltal, hogy a címzettek számára biztosított alkotmányos jogok gyakorlását akadályozza meg.

A jogbiztonság követelményéből következik az igazságszolgáltatás és az államigazgatás kiszámítható és hatékony működése, de a címzettek joggyakorlásának biztosítása is. E követelményeknek azonban megfelelő egyensúlyban kell lenniük a jogi szabályozásban. " [46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488, 499. ]

"Önmagában az, hogy egy jogszabály, illetőleg adott esetben jogszabályi rendelkezések a maguk összefüggéseiben értelmezésre szorulnak, alkotmányossági kérdést nem vet fel. A jogállamiság elvéből, követelményéből azonban az is következik, hogy a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Annak alkotmánybírósági értékelése, hogy ilyen alkotmányosan nem tolerálható helyzet mikor áll fenn, mindig az adott jogszabály normatartalma alapján ítélhető meg. " (754/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1050, 1054.) Az Alkotmánybíróság ezért jelen esetben is azt vizsgálta, hogy a Ket. 171. § (1) bekezdése kifogásolt rendelkezésének normatartalma hordoz-e ellentmondást, amely a jogalkalmazás során jogértelmezéssel nem oldható fel, illetve az adott jogi környezetben a jogalkalmazó szerv jogértelmezése önkényes döntésekhez vezethet-e. Az Alkotmánybíróság szerint a Ket. indítvánnyal támadott rendelkezése világos és egyértelmű normatartalommal bír. Törvényileg - és így bárki által megismerhetően és az érintettek részére előre kiszámítható módon - szabályozottak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai, az egyes eljárási szereplőket megillető jogok, illetve terhelő kötelezettségek megfelelő módon biztosítják az eljárási garanciákat. A Ket. 171. § (1) bekezdése egyértelműen rendezi, hogy e törvény rendelkezéseit - a Ket. 12. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyekben a hatálybalépésük után indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni, ha törvény eltérően nem rendelkezik. Ebből következően a Ket. hatálybalépését megelőzően indult, folyamatban lévő ügyeket - a megismételt eljárások kivételével - még az Áe. rendelkezéseinek alapulvételével kell eldönteni. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e szabályozás alapján az indítványozó által vélelmezett jogbiztonság veszélyeztetése - és így az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme - nem állapítható meg, azért az indítványt e vonatkozásban elutasította.

2. Az indítványozó álláspontja szerint a Ket. 171. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdését is, azonban az Alkotmány XII. fejezetében meghatározott, konkrét alapvető jog sérelmét nem állította.

"Az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége [Alkotmány 8. § (1) bekezdés]. Az államnak ez a kötelezettsége nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell az alapvető jogok megsértésétől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről. " [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302. ] Valamely alapjog tartalmának meghatározása, lényegi garanciáinak megállapítása kizárólag törvényben történhet. Az alapjogok szabályozása a formai alkotmányosság tekintetében csak akkor elégíti ki az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt követelményt, ha az törvényi szinten történik [29/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 148, 155. ].

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely alapjog lényeges tartalmát az a korlátozás sérti, amely - valamely más alapvető jog vagy alkotmányos cél érdekében - nem elkerülhetetlenül szükséges, továbbá, ha szükséges is, a korlátozás által okozott jogsérelem az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.

A Ket. 171. § (1) bekezdése és az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-527.; 221/B/1997. AB határozat ABH 2000, 683-685.; 321/H/1999. AB határozat, ABH 2002, 1444, 1446.; 763/B/2001. AB határozat, ABH 2008, 1829, 1835.), ezért az Alkotmánybíróság a Ket. 171. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e vonatkozásban elutasította.

3. Az indítványozó szerint - konkrét nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály megjelölése nélkül - a Ket. 171. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdését, mert "[n]em biztosítja a nemzetközi jog azon alapvető elvének érvényesülését sem, mely a közigazgatási eljárások lehetőség szerinti gyors lefolytatását mondja ki", mivel álláspontja szerint a Ket. hatálybalépésekor, 2005. november 1. napján folyamatban lévő ügyek lezárása jogkövető módon nem lehetséges. Az indítványozó az indítványában nem jelölt meg olyan nemzetközi szerződést, amely az általa hivatkozott alapvető elvet tartalmazza. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 21. § (3) bekezdése szerint az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága. Ezért az Alkotmánybíróság a Ket. 171. § (1) bekezdése - az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével összefüggő - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § c) pontja alapján visszautasította.

4. Az Alkotmánybíróság eljárása alatt a Ket. 189. §-át a törvényalkotó az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 744. pontjával 2007. július 1-jével hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. §-a értelmében - főszabályként - csak hatályban levő jogszabály, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. Tekintettel arra, hogy az indítvány nem tartozik ezek körébe, valamint az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály az indítványozó által kifogásolt szabályozást már nem tartalmazza, s ezzel az indítvány tárgytalanná váltak, ezért az Alkotmánybíróság a Ket. 189. § 2. pontja alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.

Budapest, 2011. január 25.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére