EH 2005.1213 A közjegyzőt a hagyatéki eljárás lefolytatásáért az örökössel szemben a jogszabályban meghatározott munkadíj és költségtérítés nem hagyatéki hitelezőként illeti meg, így megfelelő hagyatéki vagyon hiányában is megilleti [Ptk. 677. és 679. §; 1991. évi LXI. tv. 1. §; 14/1991. (XI. 26.) IM r. 1. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét - melyben az alperest a folyamatban volt póthagyatéki eljárás 3440 forint összegű közjegyzői munkadíja és kamatai megtérítésére kérte kötelezni - elutasította.
A megállapított tényállás szerint néhai L. I. örökhagyó szükségképpeni örököse az alperes, aki az alaphagyatéki eljárásban az örökhagyó 556 forint készpénzét és 13 164 forint takarékbetét követelését örökölte. A közjegyző a póthagyatéki eljárásban az alperes részére további 14 912 forint készpénzhagyatékot adott át. Az örökhagyót az önkormányzat temettette el és azzal kapcsolatban 62 960 forint temetési számlát nyújtott be az alperesnek. Az alperes a számla alapján 19 336 forintot az önkormányzat részére átutalt. A póthagyatéki eljárás költségeiről kiállított közjegyzői számla kiegyenlítését az alperes megtagadta, a Ptk. 677-678. és 679. §-aiban foglaltakra hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság a kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a felperes által igényelt munkadíj és költség a Ptk. 677. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hagyatéki tartozásnak minősül. Az alperes által örökölt hagyaték a temetési költség részbeni kifizetését követően nem fedezi a sorrendben a temetési költséget követő hagyatéki tehernek minősülő hagyatéki eljárás költségét, az örökös pedig csak az örökség erejéig tartozik helytállni.
A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3440 forintot és annak 2001. augusztus 15-étől 2002. szeptember 31-éig járó évi 11%-os, 2003. január 1-jétől a kifizetésig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot, valamint 12 000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
Az ítélet indokolása szerint a közjegyzőt az 1991. évi XLI. törvény alapján végzett közjegyzői tevékenységéért illeti meg az ellenszolgáltatás, amit a hivatalból indult eljárás esetében az abban érdekelt fél köteles megfizetni. A felperes a He. 31. §-ában meghatározott esetekben köteles a hagyatéki eljárást lefolytatni, azt nem tagadhatja meg arra hivatkozással, hogy a hagyaték nem fogja fedezni munkadíját és költségeit, ezért nem kíván hagyatéki hitelezővé válni. A közjegyző a hagyatéki eljárásban nem hagyatéki hitelezői minőségben vesz részt, hanem mint annak lefolytatására a jogszabály által feljogosított és kötelezett személy. Munkadíját és költségeit nem a Ptk. 677-680. §-ok szerint minősítetten és a hagyaték erejéig korlátozottan érvényesítheti, hanem a 14/1991. (XI. 26.) IM rendeletben rögzítettek szerint. Az alperes ezért a hivatalból indult eljárás anyagi velejáróit nem háríthatja át a közjegyzőre.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása és a felperes perköltségben való marasztalása iránt az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelem részletesen kifejtett indokai szerint a közjegyzői munkadíj és költség a Ptk. 677. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hagyatéki tartozásnak minősül, melynek kielégítési sorrendjét a Ptk. 578. § (1) bekezdése az örökös korlátozott felelősségét pedig a 679. § (1) bekezdése szabályozza. A jogszabály helyes értelmezéséből következően az örökhagyó vagyonával szemben fellépők hagyatéki hitelezők, és a törvény ebben a körből nem emeli ki a közjegyzőt. A 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet szerint ugyan a közjegyzőt eljárásáért munkadíj illeti, a rendelet azonban nem tartalmazza azt, hogy az örökös hagyatéki vagyon hiányában is köteles azt megfizetni. A másodfokú bíróság jogszabályértelmezése ezért téves és sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (2) bekezdését is, mert az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogvita elbírálása során mindenekelőtt a közjegyző tevékenységének a minősítése szükséges.
Az Alkotmánybíróság 1994-95-ben több határozatában (108/8/92., 944/B/1994., 30/2004. AB határozat) rámutatott arra, hogy a közjegyzők az igazságszolgáltatási tevékenység részét alkotó jogalkalmazói tevékenységet végeznek. Az 1999. évi XLIV. törvény által módosított Ktv. (1991. évi LXI. törvény) 1. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint: a közjegyzői foglalkozás gyakorlásának szabályai közjogi tartalmúak; a közjegyzői tevékenységi formák normatívan előírtak és formalizáltak. Annak ellenére, hogy a közjegyző tevékenységének a szolgáltatásokért fizetendő díjra tekintettel vannak gazdaságra kiható vonatkozásai, hiszen az jövedelemszerzésre irányuló tevékenység, a jövedelmi-gazdasági vonatkozások a közjegyző érdemi tevékenységével (amely nem gazdasági jellegű tevékenység) összefüggésbe nem hozhatók, az egyértelműen az állam igazságszolgáltatási tevékenységének részeként jogszolgáltató hatósági tevékenység.
A Legfelsőbb Bíróság 3/2004. számú PJE határozata (BH 2005/3. szám) egyértelműen kimondta, hogy a közjegyző tevékenysége közhatalmi tevékenységnek minősül.
A közjegyzői tevékenységért járó ellenérték sem szabadpiaci megállapodás tárgya, hanem őt tevékenységéért jogszabályban: a 14/1991. (XI. 26.) IM rendeletben meghatározott díj és költségtérítés illeti meg. A közjegyző akár kérelemre, akár hivatalból jár el, közte és az ügyfél között magánjogi jogviszony nem jön létre, közöttük közjogi jellegű jogviszony keletkezik. Azáltal, hogy a tevékenységének jövedelmi gazdasági vonatkozásai vannak, vagyis, hogy a szolgáltatásokért díjazásra jogosult, amelynek alapján adójogi jogalany, illetve a társadalombiztosítási szabályok szerint biztosítottnak számít, nem érinti azon érdemi tevékenységét, hogy a közjegyző a Ktv. 1. §-ának (4) bekezdése szerint a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.
A Ptk.-nak a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott szabályai 1960. május 1. napján léptek hatályba. Abban az időben a közjegyzőség a bíróságok szervezetének részét képezte, így fel sem merülhetett, hogy a közjegyző a munkájának ellenértékéhez a Ptk. 677. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a hagyatéki tartozások sorrendjében juthasson hozzá. A közjegyzőség 1992. január 1-jén kivált a bíróság szervezetéből, de az adójogilag önálló gazdálkodóként nyilvántartott közjegyzők tevékenységükért díj és költségtérítésre jogosultakká váltak. A Ktv. ugyan a Ptk. rendelkezéseit nem módosította, a hagyatéki eljárás rendelkezései azonban - akár kérelemre, akár hivatalból indult az eljárás - azt szolgálják, hogy tisztázzák az örökséggel kapcsolatos tényeket, elrendezzék az örökléssel szükségszerűen együtt járó jogi átalakulást, ez pedig nem függhet attól, hogy van-e olyan aktív hagyaték, amelyből az önálló vállalkozó közjegyző díja és költsége kielégíthető. Helyes ezért a jogerős ítélet jogi álláspontja abban, hogy a közjegyző az örökössel szemben munkadíj és költség iránti igényét nem hagyatéki hitelezőként és a hagyatéki vagyontárgyakból illetve azok értéke erejéig, hanem attól függetlenül, jogszabály alapján érvényesítheti.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a fenti indokbeli kiegészítéssel a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.