739/B/1999. AB határozat

az Országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 1. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az Országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó álláspontja szerint az Országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény (a továbbiakban: Oitv.) 1. §-a ellentétes az Alkotmány 20. § (2) bekezdésével, mert az ítélőtábla létrehozása nem közérdek, a bírák túlterheltsége a rendelkezésre álló eszközökkel csökkenthető, ezért a képviselők a közpénzeket nem hatékonyan használták fel.

2. Az Alkotmány 20. § (2) bekezdése kimondja:

"Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik."

3. Az Oitv. 1. §-a "Az Országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapítása" cím alatt a következőkről rendelkezik:

"(1) A bírósági szervezet részeként, törvényben meghatározott feladatok ellátására 2003. január 1. napjától Országos ítélőtábla kezdi meg működését.

(2) Az Országos ítélőtábla székhelye Budapest, illetékessége az ország egész területére kiterjed."

II.

Az indítvány megalapozatlan.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Oitv. vizsgált rendelkezése nem áll alkotmányos szempontból értékelhető összefüggésben az Alkotmány 20. § (2) bekezdésében foglaltakkal. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése a szabad mandátum elvét fogalmazza meg, amellyel összefüggésben a 2/1993. (I. 22.) AB határozat kimondta: "A szabad mandátum lényege, hogy a képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát nem utasítható és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselő a parlamentben szabadon, meggyőződése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető." (ABH 1993, 33., 38.)

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584., 586.; 743/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 417-418.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005., 1007.; 575/B/1992. AB határozat, ABH 1999, 456-460.)

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2000. október 3.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró