173/2010. (IX. 30.) AB határozat
a települési szilárdhulladék-gazdálkodással összefüggő önkormányzati feladatokról, különösen a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 61/2002. (X. 18.) Főv. Kgy. rendelet 32. § (9) bekezdése alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és bírói kezdeményezések alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a települési szilárdhulladék-gazdálkodással összefüggő önkormányzati feladatokról, különösen a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 61/2002. (X. 18.) Főv. Kgy. rendelet 32. § (9) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt e határozat közzététele napjával megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a települési szilárdhulladék-gazdálkodással összefüggő önkormányzati feladatokról, különösen a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 61/2002. (X. 18.) Főv. Kgy. rendelet 32. § (9) bekezdése a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróságon 2.P.XVIII.21.729/2009/9., illetve 2.P.XVIII.22.209/2009/3. számokon folyamatban levő eljárásokban nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két bírói kezdeményezés, valamint egy utólagos normakontrollra irányuló indítvány érkezett, melyben a települési szilárdhulladék-gazdálkodással összefüggő önkormányzati feladatokról, különösen a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 61/2002. (X. 18.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Ör.) 32. § (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az indítványozók.
Az Alkotmánybíróság a tárgyukban összefüggő indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január 3.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az egyik indítványozó szerint az Ör. támadott rendelkezése ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, valamint 57. § (1) és (5) bekezdésével. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés a közszolgáltató döntésére bízza, hogy a települési szilárd hulladékkezelési közszolgáltatással kapcsolatos díjhátralékot adók módjára kívánja-e behajtani, vagy a díjhátralék beszedése iránt polgári eljárást kezdeményez-e. Hivatkozott a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 26. § (1) bekezdésére is, melynek értelmében a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtható köztartozásnak minősülnek. Az indítványozó szerint a Hgt. egyértelműen fogalmaz, nem enged eltérést az adók módjára való behajtás szabálya alól, míg az Ör. 32. § (9) bekezdése választási lehetőséget teremt a közszolgáltató számára, így e rendelkezés magasabb szintű jogszabállyal ellentétes.
Az indítványozó szerint az Ör. támadott rendelkezése "hibás jogértelmezés forrásává vált", hiszen a közszolgáltató a díjhátralékot valamely díjbeszedőnek engedményezi, utóbbi pedig számtalan polgári pert kezdeményez, amit a bíróságok befogadnak, az eljárást lefolytatják, holott - szerinte a Hgt. rendelkezéseinek megfelelően - a díjhátralék nem perelhető.
Az indítványozó előadja azt is, hogy a települési szilárd hulladékkezelés olyan közszolgáltatás, mely valamely tevékenység elvégzésére irányul, és háromoldalú jogviszonyt jelent, ahol a települési önkormányzat és a közszolgáltató között kötelmi jogviszony jön létre, míg a jogviszony harmadik alanya, az ingatlantulajdonos a hatósági tevékenység alanya, sem az önkormányzattal, sem a közszolgáltatóval szerződést nem köt, így polgári jogviszonyból jogai, kötelezettségei nem keletkeznek, az ingatlantulajdonos felé a közszolgáltató "az önkormányzat kinyújtott karjaként jár el". Az indítványozó szerint éppen a hatósági jogviszony miatt rendeli adók módjára behajtani a díjhátralékot a Hgt. 26. § (1) bekezdése is, és az eljárásra nem a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (a továbbiakban: Pp.), hanem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) kell alkalmazni.
Az indítványozó bíró a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróságon 2.P.XVIII.21.729/2009/9., illetve 2.P.XVIII.22.209/2009/3. számokon folyamatban levő ügyei felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó bíró szerint az Ör. 32. § (9) bekezdése ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és 44/A. § (2) bekezdésével, melyet a következőkkel indokol. A Hgt. 21. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez, és tart fenn. A hulladékkezelési közszolgáltatásra vonatkozó részletes szabályokat Budapest főváros területén az Ör. tartalmazza, 10. § (3) bekezdése rendelkezik a hulladékkezelési közszolgáltatás kötelező igénybevételéről. A felek közötti jogviszonyt tehát nem polgári jogi szerződés, hanem önkormányzati rendelet - azaz jogalkotói aktus - hozza létre, így nem érvényesül a "megrendelő", azaz az ingatlantulajdonos szerződési szabadsága; az ingatlan tulajdonjogának a megszerzésével automatikusan a hulladékkezelési közszolgáltatás jogviszonyának alanyává válik. A Hgt. 26. § (1) bekezdése a hulladékkezelési közszolgáltatás díjhátralékát, az ezzel összefüggésben keletkezett késedelmi kamatokat, és költségeket adók módjára behajtható köztartozásnak minősíti, és a behajtást a települési önkormányzat jegyzőjéhez telepíti. Az indítványozó bíró hivatkozik arra is, hogy az adók módjára történő behajtás egy másik közszolgáltatás, a parkolási díj kapcsán is megjelenik, viszont a parkolásnál a "szolgáltatás" igénybevétele önkéntes, míg a hulladékkezelési közszolgáltatás esetében törvény alapján kötelező, így - szerinte - "a szolgáltatással kapcsolatos jogviták intézményes keretei is szűkebb körben vonhatók meg". A Hgt. 26. §-a (3)-(4) bekezdéseiben az adók módjára történő behajthatósághoz igényérvényesítési módot is hozzárendel. A Hgt. 26. §-ához fűzött előterjesztői indokolás is utal arra, hogy a rendelkezés célja a közszolgáltatás zavarmentes fenntartása érdekében az igényérvényesítési eljárás idejének lerövidítése. Az indítványozó bíró szerint sem a Hgt., sem a hozzá fűzött indokolás nem tartalmaz utalást a hulladékkezelési közszolgáltatási díj polgári jogi jellegére, és nem teszi lehetővé az adók módjára történő behajtás mellett a díjigény polgári bíróság előtti érvényesítését.
A Hgt. 23. § f) pontja szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletben állapítja meg az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét. Az indítványozó bíró szerint sem ez a rendelkezés, sem pedig a Hgt. - miniszteri rendeletalkotásra felhatalmazó - 59. §-a nem teszik lehetővé a képviselő-testületek számára a hulladékkezelési díj igényérvényesítési módjának kiterjesztését, ez az indítványozó bíró szerint egyébként is törvényi szintű szabályozást igényel.
Budapest főváros illetékességi területén a hulladékkezelési közszolgáltatási díj polgári bíróság előtti - "egyéb" -igényérvényesítési lehetőségét az R. támadott rendelkezése teremti meg. Az indítványozó bíró szerint a jogérvényesítési lehetőségek ilyen bővítése több szempontból is problematikus. Az alternatív jogérvényesítés lehetőségét egyrészt alacsonyabb szintű jogszabály nyitja meg kifejezett felhatalmazás nélkül, úgy, hogy egyébként a bírói út kifejezést nem használja, másrészt ez a jogszabály - a Hgt. 39. § (3) bekezdésre utalva - magasabb szintű jogszabály megalkotásáig, mint feltétel bekövetkezéséig kívánja ezt a lehetőséget megteremteni. Az indítványozó bíró szerint ez azt is jelenti, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály a törvényi rendelkezést akkor engedi "maradéktalanul" érvényesülni, "ha a magasabb fórum az adott kérdéssel kapcsolatban még egyszer megnyilvánul". Az indítványozó bíró szerint a Hgt. 26. § (1) bekezdése azzal, hogy a hulladékkezelési közszolgáltatási díjat adók módjára behajtható köztartozásnak minősíti, kizárja az ilyen követelések polgári bíróság előtti érvényesíthetőségét. Álláspontja szerint a "behajtható" kifejezés nem jelent választási lehetőséget az igényérvényesítési módok között, hanem - hasonlóan az azonnal végrehajtható kifejezéshez - a kötelezett választhat az önkéntes jogkövetés és az állami kényszer között.
Az indítványozó bíró szerint gyakori hivatkozási alap a díjhátralék polgári bíróság előtti érvényesítésére az engedményezés; szerinte azonban a követelés jogcíme, jogi természete az engedményezéssel nem változik. A hulladékkezelési közszolgáltatási díj - a közszolgáltatás kötelező igénybevétele miatt - közjogi vonásokkal rendelkező magánjogi követelés, hiszen jogosultja az Ör. 10. § (4) bekezdésében megjelölt gazdasági társaság. Azonban azáltal, hogy a Hgt. értelmében adók módjára behajtható köztartozásnak minősül, az egyébként magánjogi jellegű tartozás közjogi eszközökkel lesz érvényesíthető.
Az indítványozó bíró szerint ezen az sem változtat, hogy a hitelezői oldalon változás következik be a követelés engedményezése folytán. Így tehát a bíró érvelése szerint a Hgt. 26. § (1) bekezdése a bírósági igényérvényesítés helyett, kizárólagosan kijelöli a hulladékkezelési közszolgáltatási díj érvényesítési módját, ezt a rendelkezést sérti az Ör. 32. § (9) bekezdése.
Az indítványozó bíró aggályosnak tartja a "két párhuzamos jogérvényesítési forma" egymás melletti szabályozását a jogállamiság szempontjából is. Szerinte a hatalommegosztás elvéből fakadó kérdés az, hogy létezhet-e kétféle díjbehajtási eljárás egy "állami-önkormányzati feladat elvégzéséből fakadó díjkövetelés esetén". A jogbiztonság szempontjából felvetődik szerinte, hogy eredményez-e az egyik igényérvényesítési mód a másikra kiható perfüggőséget, illetve hogyan alakul a jogerő kérdése, valamint miképpen viszonyul a kétféle igényérvényesítési módhoz a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata. Indokolása alátámasztásául hivatkozik a bíró gyakorlatban előforduló ellentmondásokra is.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az indítványozók által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. [...]
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Hgt. érintett rendelkezései:
"26. § (1) A hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtható köztartozásnak minősülnek."
"39. § (3) A települési önkormányzatokat a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezéséért - figyelemmel a közszolgáltatás színvonalára - a költségvetési törvényben biztosított módon és összegben feladathoz kötött támogatás illeti meg. A támogatás megállapításának részletes szabályait külön jogszabály határozza meg."
3. Az Ör. támadott rendelkezése:
"32. § (9) Ha a Közszolgáltató nem igényli a díjhátralék (7)-(8) bekezdés szerinti, adók módjára történő behajtást, úgy a díjhátralék beszedése iránt jogosult, a Hgt. 39. § (3) bekezdése szerinti jogszabály megjelenéséig maga vagy megbízottja útján eljárni."
III.
Az indítványok megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette az indítványokkal érintett jogi szabályozást.
1.1. A helyi önkormányzatok jogalkotási hatáskörének terjedelmét az Alkotmány, illetőleg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkot, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat rendeletet. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében - többek között -a köztisztaság és településtisztaság biztosítása. A településen keletkező szilárd hulladék összegyűjtése, keletkezési helyéről történő elszállítása hatékonyan intézményesített közszolgáltatás keretei között valósítható meg. Az Ötv. 63/A. § e) pontja értelmében a fővárosi önkormányzat gondoskodik a hulladékártalmatlanítás önkormányzati feladatainak ellátásáról; biztosítja a településtisztaságot, gondoskodik a települési kommunális szilárd és folyékony hulladék gyűjtéséről, elhelyezéséről, ártalmatlanításáról és hasznosításáról, kijelöli az elhelyezéshez szükséges lerakóhely területét.
A Hgt. 21. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként a települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez, és tart fenn. A Hgt. 20. § (1) bekezdése az ingatlantulajdonos kötelességévé teszi az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladék gyűjtését, és a begyűjtésre feljogosított hulladékkezelőnek történő átadását. A Hgt. 23. § f) pontja szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben határozza meg az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét. A Hgt. 26. § (1) bekezdése hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralékot és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamatot, valamint a behajtás egyéb költségeit adók módjára behajtható köztartozásnak minősíti. A Hgt. 26. § (2) bekezdése értelmében a díjhátralék keletkezését követő 30 napon belül a közszolgáltató felhívja az ingatlantulajdonos figyelmét a díjfizetési kötelezettségének elmulasztására és felszólítja annak teljesítésére. A felszólítás eredménytelensége esetén a díjhátralék keletkezését követő 90. napot követően a közszolgáltató
- a felszólítás megtörténtének igazolása mellett - a díjhátralék adók módjára történő behajtását a települési önkormányzat jegyzőjénél kezdeményezi [Hgt. 26. § (3) bekezdés]. A települési önkormányzat jegyzője
- a kezdeményezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül - a külön jogszabályban [Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)] meghatározottak szerint intézkedik a díjhátralék, késedelmi kamat és a felmerült költségek behajtása érdekében, majd a behajtott díjhátralékot, késedelmi kamatot, valamint a közszolgáltatónak az ezzel kapcsolatban felmerült és behajtott költségeit nyolc napon belül átutalja a közszolgáltatónak [Hgt. 26. § (4) bekezdés].
1.2. A fent ismertetett rendelkezések alapján alkotta meg az önkormányzat képviselő-testülete az Ör.-t, melynek 10. § (1) bekezdése értelmében a hulladékkezelési közszolgáltatás Budapest főváros közigazgatási területére terjed ki, az ott keletkező valamennyi ingatlan tulajdonosánál, tulajdonosi közösségénél (például: lakásszövetkezet, társasház), birtokosánál vagy használójánál (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) települési szilárd hulladékra a hulladék Fővárosi Önkormányzat által szervezett begyűjtésére [Ör. 10. § (2) bekezdés]. Az Ör. 10. § (3) bekezdése szerint az ingatlantulajdonos az Ör.-ben meghatározottak szerint jogosult és köteles igénybe venni a hulladékkezelési közszolgáltatást. Az Ör. 14. § (1) bekezdése értelmében az ingatlantulajdonos köteles a Fővárosi Önkormányzat által szervezett közszolgáltatás igénybevételére: az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladék e rendeletben előírtak szerinti gyűjtésére, a Közszolgáltatónak történő átadására, valamint a közszolgáltatási díj megfizetésére.
Az Ör. 32. § (7) bekezdése megismétli a Hgt. 26. § (1) bekezdésében foglaltakat: a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtható köztartozás. Az Ör. 32. § (8) bekezdése részletesen szabályozza a behajtás módját, míg az Ör. 32. § támadott (9) bekezdése a következőket tartalmazza: ha a Közszolgáltató nem igényli a díjhátralék Ör. 32. § (7)-(8) bekezdés szerinti, adók módjára történő behajtást, úgy a díjhátralék beszedése iránt jogosult - a Hgt. 39. § (3) bekezdése szerinti jogszabály megjelenéséig - maga vagy megbízottja útján eljárni.
2. Az indítványozók azt kifogásolták, hogy az Ör. 32. § (9) bekezdése olyan igényérvényesítésre teremt lehetőséget, amelynek nincsen törvényi alapja, oly módon, hogy további feltételhez, a Hgt. 39. § (3) bekezdése szerinti jogszabály megjelenéséhez köti az adók módjára való behajtást. Az Alkotmánybíróság az adott ügyben tehát azt vizsgálta, hogy az Ör. támadott rendelkezése ellentétes-e a Hgt. 26. § (1) bekezdésében foglaltakkal, és ezáltal az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével.
2.1. A Hgt. 23. §-a szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:
a) a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatással ellátott terület határait;
b) közszolgáltató megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határait, amelyen belül a közszolgáltató a közszolgáltatást rendszeresen köteles ellátni;
c) a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit - beleértve az egyes ingatlanfajtákra vonatkozó speciális szabályokat -, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit;
d) a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját, valamint a közszolgáltatás igénybevételének - jogszabályban nem rendezett - módját és feltételeit;
e) a közszolgáltatással összefüggő - jogszabályban nem rendezett - települési önkormányzati feladat- és hatáskört;
f) az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét;
g) a közszolgáltatással összefüggő személyes adatok (közszolgáltatást igénybe vevő neve, lakcíme, születési helye és ideje, anyja neve) kezelésére vonatkozó rendelkezéseket;
h) a gazdálkodó szervezet számára - a 20. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel - a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett, nem elkülönítetten gyűjtött és a 13. § alapján nem hasznosított
vagy ártalmatlanított hulladéka tekintetében a közszolgáltatás kötelező igénybevételét a 21. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel.
2.2. Az Alkotmánybíróság a 105/B/2001. AB határozatában - a Hgt. egyes rendelkezéseinek vizsgálata során - utalt arra, hogy "a jogalkotó hatáskörébe tartozik annak mérlegelése és meghatározása, hogy az állami kötelezettségekből -ideértve egyes köztisztasági és a településtisztasági feladatot is - milyen jogalkotási és környezetvédelmi teendők adódnak, és a feladatok elvégzéséről milyen szervek útján gondoskodik. Természetesen a jogalkotó a környezet állapotának romlását nem engedheti meg, hanem kötelessége az emberi egészség, a természeti és az épített környezet védelme és megőrzése. E körbe tartozik a települési hulladék okozta szennyezés minimalizálása, a keletkező hulladék szervezett elszállítása, környezetkímélő ártalmatlanítása. A településen keletkező szilárd és folyékony hulladék összegyűjtése, keletkezési helyéről történő elszállítása, valamint az ártalmatlanítására irányuló tevékenység csak célratörően megszervezett, intézményesített közszolgáltatás keretei között valósítható meg. (... ) Az intézményesítetté tett gondoskodás az egyetlen hathatós biztosítéka a hulladéktermelők önkényétől független önkormányzati feladatellátás eredményes teljesítésének, a súlyos környezeti és közegészségügyi veszélyek kiküszöbölésének". (ABH, 2003, 1348, 1351.) A Hgt.-hez fűzött indokolás szerint akkor sem állhat le a közszolgáltatás működtetése, amennyiben az ingatlantulajdonos díjfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, azonban díjfizetés nélkül a közszolgáltatást működtető személy költségei nincsenek biztosítva. Ezen egyensúly megteremtése érdekében teszi lehetővé a törvény az esedékességkor meg nem fizetett díj adók módjára való behajtását.
A helyi önkormányzat jogalkotási hatásköre a hulladékkezelési közszolgáltatás terén nem korlátlan, kereteit a Hgt. határozza meg. A Hgt. nem ad a képviselő-testületeknek általános felhatalmazást rendeletalkotásra, hanem 23. §-ában konkrétan meghatározza azokat a szabályozási tárgyakat, melyekben a képviselő-testület - a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására - rendeletet alkothat. Ennek megfelelően a képviselő-testületnek nincsen lehetősége a Hgt. 26. § (1) bekezdésben rögzített adók módjára történő behajtáshoz képest más igényérvényesítési módok szabályozására.
Ez a szabályozás az Alkotmánybíróság a 949/B/2000. AB határozata szerint alkotmányosan aggálytalan: "[a] köztisztaság folyamatos biztosítása, a közegészségügy védelme érdekében e szervezetek segítése az ingatlantulajdonosokat terhelő elmaradt díjhátralékok hosszadalmasabb bírósági úton történő végrehajtása helyett az adók módjára történő behajtással ésszerű indokokon alapul." (ABH 2008, 1789, 1796.) A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a képviselő-testület az Ör. 32. § (9) bekezdése megalkotásával túllépte a törvényben meghatározott rendeletalkotási hatáskörét, mert a Hgt. 26. § (1) bekezdésével ellentétes, így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is sértő szabályozást alkotott. Ezért az alkotmányellenes rendelkezést az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
2.3. Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a Hgt. 39. § (3) bekezdése szerint a települési önkormányzatokat a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezéséért - figyelemmel a közszolgáltatás színvonalára - a költségvetési törvényben biztosított módon és összegben feladathoz kötött támogatás illeti meg. A támogatás megállapításának részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.
A Hgt. 59. § (1) bekezdés m)-n) pontjaiban felhatalmazza a Kormányt, hogy rendeletben szabályozza a közszolgáltatás ellátásáért a települési önkormányzatot megillető támogatás megállapításának szabályait, illetve a fedezetre vonatkozó részletes feltételeket. Az Alkotmánybíróság a 35/2004. (X. 6.) AB határozatában megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy a Kormány a Hgt. 59. § (1) bekezdés n) pontjában kapott rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazásnak nem tett eleget. Ez a mulasztás azóta is változatlanul fennáll, azonban ez nincs alkotmányjogi összefüggésben a hulladékkezelési díjak behajtásának jogi szabályozásával, így a jogszabály megalkotásához, mint feltételhez a díjak behajtásának szabálya nem köthető. 3. Az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerint a bíró - az eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét kellene alkalmaznia, amelynek alkotmányellenességét észleli. Az indítványozó bíró a megjelölt ügyekben nem kérte alkalmazási tilalom kimondását, azonban - az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának megfelelően -a bíró által az Abtv. 38. §-a alapján kezdeményezett ügyekben az Alkotmánybíróság konkrét normakontrollt gyakorol; nem pusztán a megtámadott norma alkotmányosságáról és megsemmisítéséről kell döntenie, hanem az alkotmánybírósági eljárás tárgya annak elbírálása is, hogy a vitatott szabály a bíróság előtt folyó eljárásban alkalmazható-e vagy sem. [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91.]
Az Abtv. 42. §-a alapján a megsemmisített rendelkezés az Alkotmánybíróság határozatának közzététele napján veszti hatályát. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy az Alkotmánybíróság kimondja az alkotmányellenes szabály konkrét ügyben való alkalmazhatóságának tilalmát, ha a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke azt indokolja. Ezért az alkotmányellenes rendelkezés megsemmisítésével egyidejűleg az Alkotmánybíróság úgy rendelkezett, hogy az alkotmányellenesnek ítélt szabályozás a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróságon folyamatban levő 2.P.XVIII.21.729/2009/9., illetve 2.P.XVIII.22.209/2009/3. számú ügyekben nem alkalmazható.
A közszolgáltató a megsemmisítést követően kizárólag a Hgt. 26. § (2)-(3) bekezdésében [valamint a jelen ügyben az Ör. 32. § (8) bekezdésében] rögzített eljárás szerint - az elévülési időn belül - kezdeményezheti a díjhátralék adók módjára behajtását az önkormányzat jegyzőjénél, erre elegendő idő áll rendelkezésére. 4. Az egyik indítványozó az R. 32. § (9) bekezdésének az 57. § (1) és (5) bekezdésébe ütközését is állította. Mivel azonban az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányellenességét a fentiek alapján az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével összefüggésben megállapította, e rendelkezésnek az indítványban felhívott további okokból és más alkotmányi rendelkezésekkel fennálló ellentétét állandó gyakorlata szerint már nem vizsgálta. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.]
A megsemmisítés következtében - polgári bírósági út hiányában - a díjhátralék érvényesítése körében indított polgári peres eljárásokat meg kell szüntetni. Ez nem zárja ki, hogy a közszolgáltató a hulladékkezelési díjhátralékot (késedelmi kamatot, egyéb költségeket) az elévülési időn belül - adók módjára behajtható köztartozásként - érvényesítse. A díjigények ilyen érvényesítése során az érdekelt számára az Art. szerinti jogorvoslati lehetőségek természetesen igénybe vehetők.
A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Budapest, 2010. szeptember 28.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1284/B/2009.