949/B/2000. AB határozat

a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 26. § (1), (2), (3) és (4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 26. § (1) bekezdésének az Alkotmány 70/K. §-ára alapított, valamint a 2005. december 29-éig hatályban volt 26. § (4) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárását megszünteti.

Indokolás

I.

1. Több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz, melyben az indítványozók a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 26. § (1), (2), (3) és (4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. A kifogásolt rendelkezések a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék adók módjára történő behajtásáról rendelkeznek.

Az egyik indítványozó szerint a Hgt. 26. §-ában az Országgyűlés az önkormányzatoknak feladatot adott a díjhátralék behajtására, de nem biztosította egyidejűleg az új feladat ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet, e mulasztásával a törvényhozó megszegte a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 87. § (2) bekezdésben, valamint - tartalma szerint - az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat. Az indítványozó a mulasztásra tekintettel kérte a Hgt. 26. § (1), (3) és (4) bekezdései visszamenőleges hatályú megsemmisítését.

A másik indítványozó (alkotmányjogi panasznak nevezett, de valójában utólagos normakontrollra irányuló) beadványában a Hgt. 26. § (1) bekezdésének az Alkotmány 9. §-ába és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközését állította, és az összefüggésre tekintettel a (2) és (3) bekezdés megsemmisítését is kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt törvényi szabályozás különbséget tesz a piacgazdaság körülményei között működő versenyszférában a gazdaság szereplői között, pedig az Alkotmány 9. §-ából az következik, hogy a különböző tulajdonformák egyenrangúak. Úgy vélte, hogy akkor nem lenne a szabályozás diszkriminatív, ha minden gazdasági társaság elmaradt ellenszolgáltatását "adók módjára" hajthatná be, vagy ha egyetlen gazdasági tevékenység elmaradt ellenszolgáltatását se lehetne adók módjára behajtani. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés ellentétes az Alkotmány 77. § (2) bekezdésével is.

A harmadik indítványozó a Hgt. 26. § (4) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközését állította. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy a rendelkezés szerint az önkormányzat a közszolgáltatási díjat csak akkor téríti meg a közszolgáltatónak, ha a díjhátralék behajthatatlannak bizonyul. "Ez a rendelkezés olyan bizonytalansági helyzetbe hozza pénzügyi szempontból a közszolgáltatót, amely nem felel meg annak a jogbiztonsági érdeknek, ami közszolgáltatás közérdekűségéből pedig következne." Az indítványozó a Hgt. több rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát is kérte. Az indítványnak ezen utóbbi részeit Alkotmánybíróság elkülönítette, azt új számon (183/B/2007.) tartja nyilván és bírálja el.

A negyedik indítványozó szerint az önkormányzatoknak az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott alkotmányos jogát korlátozta a törvényalkotó, amikor az önkormányzatok feladatkörét kiszélesítette a behajtással, ugyanakkor ennek anyagi fedezetét nem biztosította részükre. A törvény a hulladékszállítást végző szolgáltatókat az indítványozó szerint aránytalanul előnyösebb helyzetbe hozta a többi közüzemi szolgáltatóval szemben, mert a törvény a közérdek sérelmére preferálta a szolgáltató gazdasági előnyhöz jutását. A hulladékszállítóknak a többi szolgáltatóval szemben nem fűződik érdeke a gazdaságos működtetéshez, pedig egy közszolgáltató esetében is a piacnak kell befolyásolni és meghatározni a szolgáltató gazdálkodását. Álláspontja szerint a Hgt. 26. § (1) bekezdése sérti a tulajdonhoz való jogot, a köztulajdon és magántulajdon egyenlő védelmére vonatkozó alkotmányos követelményt, továbbá a gazdasági versenyszabadságot, hiszen indokolatlanul monopolhelyzetbe juttatja a hulladékszállítókat. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány 70/K. § sérelmére is. Szerinte az állampolgárok a díj behajtásának polgári jogi következményei helyett a települési önkormányzattal, mint közigazgatási hatósággal állnak szemben és ezért nem tudják a bíróságon bizonyítani a szolgáltató követelésének jogtalanságát, nem tudnak bírósághoz fordulni, jogorvoslattal élni, ennek következtében sérül az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésének rendelkezése, továbbá a behajtás miatt lényeges mértékben sérülhet az állampolgároknak az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt magánlakás sérthetetlenségéhez való joga is.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

2. Az Alkotmánybíróság az eljárás során megállapította, hogy az egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket megállapító törvények szervezetváltozással összefüggő módosításáról szóló 2005. évi CXXXI. törvény 71. § (1) és (2) bekezdése a Hgt. 26. § (1), (3) és (4) bekezdését módosította, és új (5) és (6) bekezdéssel egészítette ki. A Hgt. 2005. december 30. napjától hatályos 26. §-ának rendelkezései az indítványokban felvetett alkotmányossági kérdések szempontjából többségében lényegében azonos szabályozást tartalmaznak, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a hatályos rendelkezések tekintetében lefolytatta. Az új szabályozás az indítványok szempontjából egy lényegi változtatást mutat, nevezetesen a Hgt. 26. §-a nem tartalmazza a korábbi 26. § (4) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, mely szerint a települési önkormányzat a behajthatatlanság tényének megállapítását követő nyolc napon belül téríti meg a díjhátralékot a közszolgáltató részére. A korábbi 26. § (4) bekezdésének e rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tekintetében az Alkotmánybíróság az indokolásban kifejtettek szerint az eljárást megszüntette.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:

a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,

b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,

c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül,"

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(... )

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

"70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."

"77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.

(2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek."

2. A Hgt. kifogásolt rendelkezései:

"26. § (1) A hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtható köztartozásnak minősülnek.

(2) A díjhátralék keletkezését követő 30 napon belül a közszolgáltató felhívja az ingatlantulajdonos figyelmét a díjfizetési kötelezettségének elmulasztására és felszólítja annak teljesítésére.

(3) A felszólítás eredménytelensége esetén a díjhátralék keletkezését követő 90. napot követően a közszolgáltató -a felszólítás megtörténtének igazolása mellett - a díjhátralék adók módjára történő behajtását a települési önkormányzat jegyzőjénél kezdeményezi.

(4) A települési önkormányzat jegyzője - a kezdeményezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül - a külön jogszabályban meghatározottak szerint intézkedik a díjhátralék, késedelmi kamat és a felmerült költségek behajtása érdekében. A behajtott díjhátralékot, késedelmi kamatot, valamint a közszolgáltatónak az ezzel kapcsolatban felmerült és behajtott költségeit a települési önkormányzat jegyzője nyolc napon belül átutalja a közszolgáltatónak.

(5) Ha a közszolgáltatást igénybe vevő díjhátralékos nem tulajdonosa az ingatlannak és vele szemben lefolytatott behajtás eredménytelen, a díjhátralékot, késedelmi kamatot és a felmerült költségeket az ingatlan tulajdonosától, illetve vagyonkezelőjétől kell behajtani. Közös tulajdonban álló ingatlan esetében a tulajdonosok felelőssége egyetemleges.

(6) A behajthatatlan díjhátralék esetében ennek tényéről és okáról a települési önkormányzat jegyzője - a behajtás eredménytelenségét követő nyolc napon belül - igazolást ad a közszolgáltatónak."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság a Hgt. 26. § (1) és (4) bekezdését korábbi indítványok alapján már vizsgálta, ezért az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette, hogy az indítványok nem minősülnek-e "ítélt dolognak".

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor "res iudicata", ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 37/2004. (x. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]

Az Alkotmánybíróság a 393/B/2001. AB határozatában arról az indítványról döntött, amely azt kifogásolta, hogy a Hgt. 26. § (1) bekezdése "jogellenesen minősíti adónak a közszolgáltatás díját, kizárva ezzel a jogorvoslati lehetőséget." E határozatában az Alkotmánybíróság hivatkozott egy korábbi döntésére, amelyben megállapította, hogy "az Alkotmány nem határozza meg a közteher fogalmát, de a 821/B/1990. AB határozat ilyenként említi mindazokat "az állam javára előírható közbefizetéseket, amelyek az állam gazdasági tevékenységének, intézményei működtetésének fedezetét szolgálják". (...) A közteherviselésre, a közjogi bevételek körének megállapítására, így az e bevételek elmaradása esetén keletkező bevételkiesés, azaz tartozás köztartozássá minősítésére kizárólag törvény jogosult. (...) Az Alkotmánybíróság úgy ítélt e meg, hogy a Hgtv. 26. § (1) bekezdése - mint törvényi szabályozás -nem "jogellenesen" nyilvánította köztartozássá az ingatlantulajdonost a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért terhelő díjhátralékot. (ABH 2003, 1366, 1367-1368.) E határozatában az Alkotmánybíróság nem állapította meg a Hgt. 26. § (1) bekezdésének az Alkotmány 50. § (1) és (2) bekezdésébe ütközését, továbbá megalapozatlannak minősítette e rendelkezésnek az Alkotmány 70/K. §-ába ütközését állító indítványt, ezért azt elutasította.

A jelen ügyben az egyik indítványozó a Hgt. 26. § (1) bekezdésével kapcsolatban azonos okból szintén az Alkotmány 70/K. §-ának sérelmére hivatkozott, ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben "ítélt dolog" miatt - az Ügyrend 31. § c) pontja alapján - az eljárást megszüntette. A többi indítvány tekintetében "ítélt dolog" nem állapítható meg, mert az indítványozók a kifogásolt rendelkezésnek az Alkotmány más szakaszaiba ütközését állították, ezért az Alkotmánybíróság az indítványok érdemi vizsgálatát lefolytatta.

2. Az Alkotmánybíróság korábbi indítvány alapján már vizsgálta azt is, hogy megállapítható-e az Országgyűlés alkotmányos jogokat sértő mulasztása a behajthatatlan köztartozás megtérítése fedezetének biztosításával kapcsolatban. A 35/2004. (X. 6.) AB határozatában (ABH 2004, 504.) az Alkotmánybíróság a Hgtv. 26. § (4) bekezdésével összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította. E határozat indokolásában hivatkozott arra, hogy az "Alkotmánybíróság már több határozatában elvi éllel mutatott rá ugyanis, hogy amennyiben a jogalkotó törvényben kötelezően ellátandó önkormányzati feladatot állapít meg, akkor az ellátáshoz szükséges anyagi eszközök biztosítása azt a kötelezettséget jelenti, hogy a "szükséges pénzeszközökről - megfelelő saját bevételi források, illetőleg e feladatokkal arányban álló állami támogatás meghatározásával - köteles gondoskodni. ...[A]z Országgyűlés szabadon dönt arról, hogy miként gondoskodik a törvényben előírt feladatok ellátásának anyagi fedezetéről. (...) [Nem vezethető le a törvényhozónak az a kötelezettsége, hogy minden, törvényi szabályozásból eredő önkormányzati többletkiadást, a többletkiadás fedezeteként, célhoz rendelt állami költségvetési hozzájárulással köteles kompenzálni". [2/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 27, 31.; 18/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 137, 139.; 3/2000. (II. 25.) AB határozat, ABH 2000, 38, 42-43.; 47/2001. (XI. 22.) AB határozat, ABH 2001, 308, 318.]" (ABH 2004, 504, 508.)

Jelen ügyben is alkotmányellenes mulasztásnak véli két indítványozó azt, hogy az Országgyűlés nem biztosított az önkormányzatoknak a behajtás költségeire fedezetet, erre tekintettel azt kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy a Hgt. 26. § (1), (3) és (4) bekezdéseit nyilvánítsa alkotmányellenesnek és semmisítse meg. A 35/2004. (X. 6.) AB határozatában (ABH 2004, 504.) foglaltakat figyelembe véve, melyben az Alkotmánybíróság nem állapította meg a Hgt. 26. § (4) bekezdésével kapcsolatosan a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, - a határozatban foglalt, előzőekben idézett indokokat irányadónak tekintve -a Hgt. 26. § (1), (3) és (4) bekezdései nem ütköznek az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontjába, ezért azok megsemmisítésére irányuló indítványokat az Alkotmánybíróság elutasította.

3. Az indítványok alapján megvizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a Hgt. 26. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás, okoz-e hátrányos megkülönböztetést a hulladékkezelési közszolgáltatást végző, valamint a más gazdálkodó, szolgáltató szervezetek között, ahol a szolgáltatás ellenértékének elmaradása esetén nem vehető igénybe a hatékonyabb és gyorsabban eredményre vezető - adók módjára történő - behajtás lehetősége.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmánynak e rendelkezése a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelmény. A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy az állam részéről minden megkülönböztetés tilos lenne. Ez a tilalom kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. A hátrányos megkülönböztetés tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget a jogalanyok között. Hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás lényegi eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettségeik meghatározása. Nem lehet viszont hátrányos megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket. A diszkrimináció tilalma szempontjából csak az azonos helyzetben lévő jogalanyok közötti különbségtétel alkotmányellenes. [9/1990. (IV. 25.) ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.; 191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.]

Az Alkotmánybíróság 105/B/2001. AB határozatában - a Hgt. más rendelkezéseinek vizsgálata során - utalt arra, hogy "a jogalkotó hatáskörébe tartozik annak mérlegelése és meghatározása, hogy az állami kötelezettségekből - ideértve egyes köztisztasági és a településtisztasági feladatot is - milyen jogalkotási és környezetvédelmi teendők adódnak, és a feladatok elvégzéséről milyen szervek útján gondoskodik. Természetesen a jogalkotó a környezet állapotának romlását nem engedheti meg, hanem kötelessége az emberi egészség, a természeti és az épített környezet védelme és megőrzése. E körbe tartozik a települési hulladék okozta szennyezés minimalizálása, a keletkező hulladék szervezett elszállítása, környezetkímélő ártalmatlanítása. (...) Az intézményesítetté tett gondoskodás az egyetlen hathatós biztosítéka a hulladéktermelők önkényétől független önkormányzati feladatellátás eredményes teljesítésének, a súlyos környezeti és közegészségügyi veszélyek kiküszöbölésének." (ABH, 2003, 1348, 1351.) A Hgt.-hez fűzött indokolás szerint "akkor sem állhat le a közszolgáltatás működtetése, amennyiben az ingatlantulajdonos díjfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, azonban díjfizetés nélkül a közszolgáltatást működtető személy költségei nincsenek biztosítva. Ezen egyensúly megteremtése érdekében teszi lehetővé a törvény az esedékességkor meg nem fizetett díj adók módjára való behajtásának lehetőségét."

Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy a jogalkotó nem önkényesen tett megkülönböztetést a gazdasági tevékenységet, szolgáltatást végzők körén belül az elmaradt tartozások behajtása módja vonatkozásában a hulladékkezelési közszolgáltatást végző szervezetek javára. A köztisztaság folyamatos biztosítása, a közegészségügy védelme érdekében e szervezetek segítése az ingatlantulajdonosokat terhelő elmaradt díjhátralékok hosszadalmasabb bírósági úton történő végrehajtása helyett az adók módjára történő behajtással ésszerű indokokon alapul. Az Alkotmánybíróság a Hgt. 26. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján nem állapította meg, ezért az indítványokat elutasította.

4. Az egyik indítvány szerint a Hgt. 26. § (1) bekezdése sérti a gazdasági verseny szabadságát. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak feladata. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás fogalmilag és nyilvánvalóan ellentétes az államcéllal. [818/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 759, 761.; 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem alapozza meg az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének sérelmét az, ha az állam a - nyilvános pályázat útján kiválasztott, és az önkormányzattal a kötelező feladat ellátására szerződött, folyamatos teljesítésre kötelezett hulladékkezelési közszolgáltatók részére az elmaradt közszolgáltatási díj érvényesítésére a bírósági út helyett lehetővé teszi az adók módjára való behajtás lehetőségét, míg ezt a gazdaság minden szereplője számára nem biztosítja. A Hgt. 26. § (1) bekezdése az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt gazdasági verseny szabadságának követelményét nem sérti, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.

5. Az indítványozók a Hgt. 26. § (1) bekezdésének rendelkezését az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe, 13. § (1) bekezdésébe, az 57. § (1) és (5) bekezdésébe, az 59. § (1) bekezdésébe és a 77. § (2) bekezdésébe ütközőnek is tartották.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy 26. § (1) bekezdésének a hulladékkezelési közszolgáltatási díjhátralék adók módjára behajtható köztartozásnak minősítése és az Alkotmánynak a köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét rögzítő 9. § (1) bekezdése, a tulajdonhoz való jogot biztosító 13. § (1) bekezdése, az eljárási garanciákon túl a bírósághoz fordulás jogát magába foglaló 57. § (1) bekezdése, a bírósági, közigazgatási és más hatósági döntések elleni jogorvoslathoz való jogot biztosító 57. § (5) bekezdése között nincs érdemi alkotmányossági összefüggés. Ugyancsak nincs alkotmányjogilag értékelhető alkotmányossági összefüggés az adók módjára behajtható köztartozássá minősítés és az Alkotmánynak a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot biztosító 59. § (1) bekezdése, valamint a 77. § (2) bekezdésének rendelkezése között, mely szerint az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben is elutasította.

6. Az egyik indítványozó a Hgt. 26. § (4) bekezdését azért tartotta az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek, mert az önkormányzat csak a behajthatatlanság tényének megállapítását követően téríti meg a közszolgáltató részére a díjhátralékot.

A Hgt. módosított 26. § (4) bekezdése szerint a jegyző a behajtott díjhátralékot, késedelmi kamatot és a közszolgáltatónak az ezzel kapcsolatban felmerült és behajtott költségeit nyolc napon belül átutalja a közszolgáltatónak. A módosítást követően a Hgt. 26. § (6) bekezdése csak arról rendelkezik, hogy a behajthatatlan díjhátralék esetében ennek tényéről és okáról a települési önkormányzat jegyzője - a behajtás eredménytelenségét követő nyolc napon belül -igazolást ad a közszolgáltatónak. A módosítás már nem tartalmaz arra vonatkozó konkrét rendelkezést, - amit az indítványozó kifogásolt, - hogy a települési önkormányzat a behajthatatlanság tényének megállapítását követően téríti meg a behajthatatlan díjhátralékot a szolgáltatónak.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a módosított vagy hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét főszabály szerint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.], valamint akkor vizsgálja, ha a hatályát vesztő jogszabály helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.)

A jelen ügyben az indítvány utólagos normakontrollra irányult, ezért az Alkotmánybíróság a tárgytalanná vált indítvány tekintetében az Ügyrend 31. § a) pontja alapján az eljárást megszüntette.

Budapest, 2008. június 23.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s.

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, az aláírásban akadályozott

Dr. Kiss László

alkotmánybíró helyett

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró