Tippek

Pertörténet AI-összegzése

Az AI egy per teljes lefolyását, tehát az ügyben született valamennyi (első-, másodfokú, felülvizsgálati, alkotmánybírósági stb.) határozatot összefoglalja egy rövid, jól strukturált dokumentumban.
Bővebben »

AI-csevegés a jogszabállyal

Szabadszöveges kérdéseket tehetünk fel a jogszabályoknak. A válaszokat a Mesterséges Intelligencia a jogszabály normaszövegét értelmezve fogja megadni.
Bővebben »

Elgépelés kijavítása AI-jal

Ha esetleg elgépelte a keresett kifejezést, kijavítja Önnek az AI!

Bővebben »

AI-szinonimák a keresésben

Kereséskor az "AI-szinonimák kérése" gombra kattintva rokon értelmű fogalmakat kérhet a keresett kifejezésre.

Bővebben »

Döntvényláncolatok

Egymásból is nyithatók egy adott ügy első-, másodfokú, felülvizsgálati stb. határozatai. Kisfilmünkben megmutatjuk ezt a funkciót.

Bővebben »

Iratminták a Pp. szövegéből

Kisfilmünkben bemutatjuk, hogyan nyithat meg iratmintákat a Pp. szövegéből. Bővebben »

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). Bővebben »

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

Bővebben »

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

Bővebben »

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

Bővebben »

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

Bővebben »

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

Bővebben »

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. Bővebben »

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

Bővebben »

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

Bővebben »

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

Bővebben »

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

Bővebben »

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

Bővebben »

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

Bővebben »

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

Bővebben »

3356/2024. (X. 8.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.VI.35.024/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Boldizsár Balázs ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó az egyedi ügy felperese volt.

[3] Az elsőfokú adóhatóság 2021. május 11-ével kezdődően az adó és költségvetési támogatás alapjának és összegének vizsgálatára irányuló adóellenőrzést végzett az indítványozónál. A vizsgálat eredményeként adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg az indítványozó terhére, emellett adóbírságot szabott ki, valamint késedelmi pótlékot számított fel.

[4] Az elsőfokú adóhatóság 2022. február 4-én küldte el az elsőfokú határozatot elektronikus úton az indítványozó jogi képviselője részére, majd azt a jogi képviselő február 7-én vette át, az indítványozó pedig február 14-én. A határozat fellebbezés hiányában 2022. március 10-én vált véglegessé.

[5] Az indítványozó - jogi képviselője útján - 2022. március 16-án fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú határozattal szemben. Az elsőfokú adóhatóság arról tájékoztatta az indítványozót, hogy a fellebbezés elkésett, azonban lehetősége van igazolási kérelem előterjesztésére. Ezt az indítványozó 2022. március 24-én megtette, azonban az elsőfokú adóhatóság arra az álláspontra jutott, hogy az igazolási kérelem nem alkalmas a határidő elmulasztásának kimentésére, ezért azt végzésével elutasította.

[6] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (a továbbiakban: alperes) az indítványozó fellebbezése folytán eljárva helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság végzését. Arra alapította a másodfokú végzést, hogy az indítványozó, valamint jogi képviselője az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 36. § (4)-(5) bekezdései, valamint az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) 1. § 23. pontja és 9. § (1) bekezdése értelmében elektronikus kapcsolattartásra kötelesek. Az indítványozó önhibája, illetve annak hiánya szempontjából nincs jelentősége annak, hogy 2022. február 7-én a könyvelést végző gazdasági társaság képviselője nyitotta meg az ügyvédi iroda cégkapujára elhelyezett döntést, míg a jogi képviselő azt csak később, február 23-án tette meg, és a könyvelő belépéséről csak később szerzett tudomást. Az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 89. § (1) bekezdése és (9) bekezdés a) pontja alapján a küldemény átvételére jogosult meghatalmazottnak kell tekinteni azt, aki részére a cégkapumegbízott az adott cégkapuhoz hozzáférést biztosított. A hozzáférés biztosítása tekintetében a felelősség a gazdálkodó szervezetet terheli.

[7] Az indítványozó keresetet terjesztett elő a másodfokú végzéssel szemben. Elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság változtassa meg a támadott végzést, adjon helyt az igazolási kérelemnek és állapítsa meg azt, hogy a határozatot az elsőfokú adóhatóság jogszabálysértően kézbesítette. Másodlagosan azt kérte, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül az alperes végzését az elsőfokú végzésre kiterjedően, és kötelezze új eljárásra az adóhatóságot.

[8] A Budapest Környéki Törvényszék elutasította az indítványozó keresetét.

[9] A törvényszék az elsőfokú ítélet indokolásában az Eüsztv. 14. § (4) bekezdés a) pontjára, az Air. 79. § (4) bekezdésére, valamint a Korm. r. 89. § (9) bekezdés a) pontjára hivatkozott. A gazdálkodó szervezet küldemény átvételére jogosult meghatalmazottjának kell tekinteni azt a dokumentumot vagy kézbesítési igazolást fogadó személyt, aki részére a cégkapumegbízott az adott cégkapuhoz hozzáférést biztosított. Az Eüsztv.-ben és az Air.-ban foglalt kézbesítési feltételek teljesültek, ezért az elsőfokú adóhatóság határozata kézbesítettnek minősül. Annak, hogy az ügyvédi irodában ki nyitja meg a küldeményt, az ügy elbírálása szempontjából nincs jelentősége.

[10] Az, hogy a megnyitó személy nem értesítette az ügyvédi iroda vezetőjét, az ügyvédi irodára és a könyvelő cégre tartozik. Az elsőfokú adóhatóság kézbesítéssel összefüggő magatartása nem értékelhető megtévesztőnek, mert nincs olyan jogszabályi előírás, amelynek értelmében az adózó nevének és adószámának szerepelnie kellene az elküldött fájl nevében. A cégkapu elérésének kényszerű biztosítása, illetve az ily módon hozzáférésre jogosult személy hibázása az önhiba hiányát nem igazolja.

[11] Az indítványozó a Budapest Környéki Törvényszék jogerős ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriánál. Elsődlegesen azt kérte, hogy a Kúria változtassa meg a jogerős ítéletet, semmisítse meg a közigazgatási végzéseket és kötelezze ismételt eljárásra az adóhatóságot. Másodlagosan azt kérte, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a jogerős ítéletet és kötelezze a bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára.

[12] Az indítványozó a felülvizsgálati kérelem befogadásának indokolásául a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. (1) bekezdés a) pont aa), ab) és ad) alpontjaira, valamint b) pontjára hivatkozott. Az ügy érdemére kiható jogszabálysértésként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta azt, megsértette-e az adóhatóság az Air. tájékoztatással, jóhiszemű eljárással és a kapcsolattartás közérthetőségével összefüggő szabályait, az Eüsztv. jóhiszemű, kölcsönös együttműködésre vonatkozó követelményeit és az elektronikus ügyintézést támogató, jogszabályban előírt feltételeket biztosító rendszerfolyamatok ügyfél érdekeinek figyelembevételével történő kialakítására vonatkozó kötelezettségeit, mennyiben volt jogszabálysértő az, hogy a küldeményen nem az indítványozó (adózó), hanem a jogi képviselő adatai voltak feltüntetve, valamint azt, hogy a jogi képviselő jogszabály kötelező rendelkezése miatt biztosított (korlátozott) hozzáférést a könyvelő cég számára.

[13] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta.

[14] A befogadást megtagadó végzés indokolása szerint a felülvizsgálati kérelem nem felel meg a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontjainak. Nem merült fel olyan elvi jelentőségű jogkérdés, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást. A döntés nem gyakorol jogi hatást a társadalom szélesebb körére; az a körülmény, hogy az emberek egyre gyakrabban élnek az elektronikus kézbesítés lehetőségével, önmagában nem meríti ki a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja szerinti feltételt. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja tekintetében az indítványozó nem adott elő olyan sérelmet, illetve az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegést, ami a befogadást indokolttá tenné; e kritérium teljesüléséhez nem elegendő pusztán az eljárási szabályszegés állítása.

[15] A Kúria a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjával összefüggésben arra mutatott rá, hogy az indítványozó által hivatkozott jogesetek tárgyukat tekintve különböznek a jelen ügytől, ezért a támadott ítélet nem tér el jogkérdésben a Kúria közzétett határozatától.

[16] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény R) cikk (1)-(3) bekezdéseinek, XXIV. cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének, 25. cikk (2) és (3) bekezdésének, valamint 28. cikkének sérelmére történő hivatkozással kérte a Kúria végzésének megsemmisítését a Budapest Környéki Törvényszék ítéletére kiterjedően.

[17] Az indítványozó a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben előadta, hogy az eljáró bíróságok elzárták őt a jogorvoslat lehetőségétől azzal, hogy nem vizsgálták érdemben a keresetét, illetve a felülvizsgálati kérelmét. Az Alaptörvény 28. cikkére hivatkozással állította, hogy a bíróságok számára alkotmányos kötelezettség a jogszabályok adta mozgástéren belül a jogszabály céljának érvényre juttatása.

[18] A Budapest Környéki Törvényszék figyelmen kívül hagyta az ügyben irányadó jogszabályok - az Air., az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény és az Eüsztv. - rendelkezéseit. Nem volt tekintettel az adóhatóságot terhelő tájékoztatási, együttműködési, rendeltetésszerű joggyakorlási kötelezettségére, nem vette figyelembe, hogy a jogi képviselő jogszabályon alapuló kötelezettsége miatt biztosított hozzáférést a cégkapuhoz, és nem vette figyelembe a munkajogi, illetve a polgári jogi - megbízási szerződésen alapuló - felelősség eltérő természetét. Általános adóhatósági gyakorlat, hogy a küldeményen annak az adózónak a nevét és adószámát tüntetik fel, aki a küldemény címzettje. A cégkapurendszer működése a jogi képviselő működése körén kívül eső, objektív ok, amiért a jogi képviselő nem tartozik felelősséggel.

[19] A panasz szerint a Kúria megsértette az indítványozó jogorvoslathoz való jogát azzal, hogy nem fogadta be és nem vizsgálta érdemben a felülvizsgálati kérelemben előadottakat. A panasszal támadott végzés indokolásában írtakkal ellentétben a felülvizsgálati kérelem rámutatott azokra a körülményekre, amelyek a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa), ab) és ad) alpontjaiban foglalt kritériumoknak eleget tesznek. Az indítványozó által előadott, az adóhatóság jóhiszemű eljárását, a jogi képviselő és a könyvelő felelősségi viszonyát érintő kérdések az ügy érdeméhez kapcsolódó, elvi jelentőségű jogkérdések, amelyek a Kúria kötelezettségévé teszik a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását. E kérdések "nyilvánvalóan és okszerűen" érintik a társadalom szélesebb körét, és nincs olyan kúriai döntés, ami ezek tekintetében iránymutatást tartalmazna.[1]

[20] Az indítványozó által előadottak szerint a Kp. 118. § (1) bekezdése kógens rendelkezés, a benne foglaltak teljesülése esetén a Kúria mérlegelési lehetőség nélkül köteles érdemben elbírálni a felülvizsgálati kérelmet. Ez a Kp. 118. § (1) bekezdésének és az Alaptörvény 28. cikkének együttes értelmezéséből következik, ugyanis csak ezen a módon biztosítható a jogvédelem tényleges érvényesülése a bírósági eljárás során. A Kúria kizárólag akkor tagadhatja meg a befogadást, ha a felhívott rendelkezésben foglalt valamennyi feltétel teljesülése "nyilvánvalóan és egyértelműen kizárható", ellenkező esetben az Alaptörvénnyel ellentétes módon gátolja a jogorvoslat igénybe vételét.

[21] A Kúria e kötelezettségének garanciális jelentőségét fokozza a közigazgatási per egyfokú jellege. A Kúria a konkrét ügyben nem vette figyelembe a jogszabály célját.

[22] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az indítványozó azt adta elő, hogy a Budapest Környéki Törvényszék és a Kúria alapos ok nélkül, indokolási kötelezettségüknek eleget nem téve utasították el a kérését.

[23] A Budapest Környéki Törvényszék nem vizsgálta az indítványozó közigazgatási perben tett részletes észrevételeit, kifogásait. Az alperes támadott végzésének felülvizsgálata a formai szempontokra szorítkozott, továbbá a törvényszék nem végezte el az irányadó jogi előírások "rendszertani értelmezés keretében" egymásra, illetve a jogalkotó céljára és az Alaptörvényre figyelemmel történő értelmezését. Az eljáró adóhatóságok törvénysértő módon jártak el, ezt a törvényszéknek az indítványozó mint ügyfél javára kellett volna értékelnie, nem pedig a terhére.

[24] A Kúria ugyancsak nem vette figyelembe az indítványozó részletes kifogásait, észrevételeit. A befogadhatóság kapcsán önkényesen döntött, nem volt tekintettel sem a jogalkotó céljaira, sem az Alaptörvény rendelkezéseire. A támadott végzés indokolása nyilvánvalóan okszerűtlen, az pusztán az indítványozó joggyakorlásának meghiúsítására irányult.

[25] A Kp. 118. § (1) bekezdése nem biztosít diszkrecionális jogot a Kúria számára a befogadás tekintetében, ezért, hacsak a befogadás nem zárható ki nyilvánvalóan és egyértelműen, valamennyi befogadási feltétel alapján, a Kúriának kötelezettsége lett volna érdemben foglalkozni a felülvizsgálati kérelemmel.

II.

[26] Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

"R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.

(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

(3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni."

"XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár."

"XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni."

"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

[...]

(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

"25. cikk (2) A bíróság dönt büntetőügyben, magánjogi jogvitában, a közigazgatási határozatok törvényességéről, az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról és törvényben meghatározott egyéb ügyben.

(3) A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz."

"28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."

III.

[27] 1. Az Alkotmánybíróságnak először az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról kellett döntenie. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.

[28] 1.1. Az indítványozó jogi képviselője 2023. április 17-én vette kézhez a Kúria végzését, majd június 16-án, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti hatvan napos határidőn belül nyújtotta be a panaszt.

[29] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A határozott kérelem feltételeit az Abtv. 52. § (1b) bekezdése - annak a)-f) pontjai - rögzítik. A panasz ezeknek a feltételeknek megfelelt az alábbiak szerint.

[30] A panasz tartalmazza azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza. Ugyancsak tartalmazza az eljárás megindításának indokait és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Továbbá tartalmazza az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megsértett rendelkezéseivel, és kifejezett kérelmet ad elő a sérelmezett bírói döntés, valamint jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére.

[31] A panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogra alapított részében nem felel meg a határozottság követelményének, mert nem fejti ki egyértelműen és világosan, miben valósult meg ezen alapvető jog sérelme, az adóhatóság eljárása során milyen módon sértette meg az Alaptörvény e rendelkezését. Ezért ez a panaszelem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának.

[32] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[33] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján tehát az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett: a támadott bírói döntés az ügy érdemében hozott, vagy eljárást lezáró döntésnek minősül-e, az indítványozó kimerítette-e a jogorvoslati lehetőségeit, érintettnek minősül-e, illetve Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja-e a panaszban.

[34] Az indítványozó a fellebbezéssel és a közigazgatási per igénybevételével kimerítette rendes jogorvoslati lehetőségeit, egyúttal a rendkívüli jogorvoslatok köréből élt a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogával.

[35] Az Alkotmánybíróság igazolási kérelem tárgyában több ízben hozott visszautasító végzést arra hivatkozással, hogy a támadott bírói végzések nem az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti, eljárást befejező döntések (lásd pl.: 3464/2023. (XI. 7.) AB végzés, 3465/2023. (XI. 7.) AB végzés). A végzések hivatkoznak az Alkotmánybíróság 3349/2017. (XII. 20.) AB végzésére, amelyben a panasz tárgya hasonlóképpen egy igazolási kérelmet elutasító végzés volt. Ezért szükséges elöljáróban tisztázni, hogy a jelen ügyben támadott bírói döntések nem esnek-e kívül az Abtv. 27. § (1) bekezdése által meghatározott körön (amely esetben szükségszerűen visszautasításnak lenne helye).

[36] A jelen ügyben a Budapest Környéki Törvényszék ítéletben döntött az indítványozó kereseti kérelme felől. A törvényszék az igazolási kérelem elutasítása miatt utasította el a keresetet (9.K.701.532/2022/13. számú ítélet, Indokolás [19]), ezért érdemi döntésben indokolt vizsgálni, egyformán figyelembe vette-e a bíróság "a jogbiztonságot és az egyén bírósági úthoz való alapjogát" (vö. 3149/2019. (VI. 26.) AB határozat, Indokolás [50]). Továbbá a Kúria a Kp. 118. § (1) bekezdését alkalmazva, mérlegelési jogkörben döntött a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 32. § (5) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság a Kúria támadott végzésén keresztül a jogerős ítéletet is vizsgálja.

[37] A Kúria a támadott végzéssel visszautasította a felülvizsgálati kérelmet, azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Kúria olyan döntése, amelyben megállapítja, hogy felülvizsgálati eljárásra nincs lehetőség, az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti, a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, ezért alkotmányjogi panasszal támadható. Így a Kúria jelen végzésével szemben is van helye alkotmányjogi panasz előterjesztésének.

[38] Az indítványozó az adóügyben ügyfélként (adózóként), a közigazgatási perben felperesként vett részt, ezért kétséget kizáróan érintettnek minősül.

[39] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, Alaptörvényben biztosított jognak minősülnek.

[40] Az Alaptörvény R) cikk (1)-(3) bekezdései, valamint 25. cikk (2)-(3) bekezdései az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében nem biztosítanak az indítványozó számára olyan jogot, amire alkotmányjogi panasz alapítható (pl. 3039/2022. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [28], 13/2020. (VI. 22.) AB határozat, Indokolás [11]).

[41] Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes a tekintetben is, hogy az Alaptörvény 28. cikke, jóllehet a bírói jogértelmezés alkotmányos kereteit jelöli ki, Alaptörvényben biztosított jogként önmagában nem értelmezhető, arra alkotmányjogi panasz nem alapítható (3107/2023. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [22]); azonban a jelen ügyben az indítványozó arra következetesen az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel összefüggésben hivatkozott.

[42] Az Abtv. 31. § (2) bekezdése szerint ha egy ügyben alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanabban az ügyben érintett indítványozó által, azonos jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye. Az indítványozó által támadott kúriai végzéssel összefüggésben az Alkotmánybíróság nem folytatott le alkotmányossági vizsgálatot, ezért a res iudicata nem áll fenn.

[43] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 29. §-ának való megfelelés szempontjából is vizsgálnia kellett a Kúria végzésének megsemmisítésére irányuló panaszt. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.

[44] Az alapügy tárgya az volt, terheli-e önhiba az indítványozót abban, hogy elesett az érdemi jogorvoslat lehetőségétől, a Kúria előtti eljárás tárgyát pedig az képezte, megfelel-e a felülvizsgálati kérelem a befogadás feltételeinek. Az indítványozó nem a saját magatartása és nem közvetlenül a jogi képviselő magatartása folytán került késedelmes helyzetbe, hanem azért, mert a jogi képviselő meghatalmazottja belépett a jogi képviselő cégkapujába, amiről az utóbbi csak később szerzett tudomást. Ez a többszörösen közvetett közrehatás felveti annak kérdését, hogy az olyan körülmény, amire az indítványozónak nem volt és nem is lehetett ráhatása, eredményezheti-e a jogorvoslat lehetőségétől való elesést, illetve az ilyen következményt megállapító bírói döntés összhangban van-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel. Az Alkotmánybíróság szerint ennek megítélése felveti a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, ezért az alkotmányjogi panasz annak ellenére érdemi vizsgálatot igényel, hogy a Kúria nem tekintette a felülvizsgálati kérelem befogadását indokolttá tevő elvi jelentőségű jogkérdést felvető eljárási szabályszegésnek ezt a kérdést. Ezt a belátást megerősíti az Alkotmánybíróságnak az az állásfoglalása, hogy "ha a kereseti kérelem elutasítására az igazolási kérelem elutasítása miatt kerül sor, csak olyan esetben képezi alkotmányossági vizsgálat tárgyát, amikor a bíróság nem tartja be azt az alkotmányossági követelményt, hogy a jogbiztonságot és az egyén bírósági úthoz való alapjogát egyformán figyelembe kell vennie. Amennyiben a bíróság a mulasztás vétlenségére vonatkozó mérlegelése ezen követelménnyel nem megy szembe, az Alkotmánybíróság alkotmányossági vizsgálatának korlátot szab az a hatásköri szabály, miszerint az Alkotmánybíróság nem válhat "negyedfokká", vagyis kizárólag törvényességi okból nem bírálhatja felül a bíróság döntését" (3149/2019. (VI. 26.) AB határozat, Indokolás [50]; 3075/2020. (III. 9.) AB végzés, Indokolás [8]).

[45] E megfontolásokra figyelemmel az Alkotmánybíróság tanácsa 2023. november 28-i ülésén az alkotmányjogi panaszt befogadta.

IV.

[46] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[47] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt áttekintette, majd összegezte azokat az alkotmányossági szempontokat, amelyeket eddigi gyakorlata során az igazolási kérelemmel összefüggésben megfogalmazott.

[48] 1.1. A 3112/2015. (VI. 23.) AB határozat előzményét képező eljárásban az indítványozó adóalany - az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményező felperes - jogi képviselőjén keresztül felülvizsgálati kérelmet akart előterjeszteni az ügyében született jogerős ítélet ellen. A jogi képviselő a felülvizsgálati kérelemhez nem csatolta a meghatalmazását - a hiánypótlási felhívás ellenére sem -, ezért a kérelmet a Kúria érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az indítványozó ezt követően kérte a jogerős ítélet ismételt kézbesítését, immár személyesen az ő részére - nem pedig a korábban eljárt jogi képviselő részére. A kérését arra alapította, hogy a Kúria szerint a jogi képviselője nem rendelkezett képviseleti joggal, ezért a jogerős ítéletet neki személyesen kell kézbesíteni. Ezt követően új jogi képviselővel új felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, azonban azt a Kúria res iudicata-ra hivatkozással elutasította.

[49] Ebben az ügyben az Alkotmánybíróságnak arról kellett döntést hoznia, ellentétes-e a tisztességes bírósági eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való joggal az, hogy a bíróság elutasította az ismételt felülvizsgálati kérelmet. Az ügy nem közvetlenül függ össze az igazolási kérelemmel. Azonban a határozatban az Alkotmánybíróság röviden kitért arra, hogy "[a] mulasztás igazolásával összefüggő, illetve a kézbesítési körülmények mint tényszerű és joggyakorlati kérdések mérlegelése nem az Alkotmánybíróság, hanem a Kúria döntési jogkörébe tartozik, amennyiben az az eljárás tisztességtelenségének az alkotmányossági szintjét (alaptörvényi mércéjét) nem éri el" (Indokolás [27]).

[50] A 9/2017. (IV. 18.) AB határozat előzményi tényállásának a jelen ügy szempontjából releváns eleme az, hogy az alapügyben eljáró kormányhivatal téves tájékoztatást adott az indítványozó ügyfélnek, és a helyes eljárási jogszabályhely megjelölése mellett a törvényi 15 nap helyett 30 napot adott meg határozata jogorvoslati tájékoztatásában. Ezt az Alkotmánybíróság "különösen félrevezető körülménynek" tekintette (Indokolás [28]); és a kormányhivatal mint felügyeleti szerv végzésével szemben benyújtott keresetet elutasító bírósági végzést - mint a jogorvoslathoz való jogot sértő bírói döntést - megsemmisítette.

[51] A 3149/2019. (VI. 26.) AB határozat előzményi tényállása szerint az indítványozót rendes felmondással elbocsátották a munkahelyéről arra hivatkozással, hogy a munkaköre megszűnt. Az elbocsátás okáról kiderült, hogy nem valós, mert a munkaköre egy részét egy harmadik személy vette át. Azonban az indítványozó ezt az igényérvényesítési határidőn túl észlelte. A panasz a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra hivatkozással támadta az alapügyben meghozott jogerős végzést. Az Alkotmánybíróság a bírói úthoz való jog korlátozásának arányossága fényében tartotta elbírálandónak az ügyet és arra mutatott rá: "két elv: a hatékonyság, vagyis az eljárás mielőbbi befejezéséhez fűződő érdek, valamint az eljárás alá vont személyek jogai érvényesítésének követelménye ellentétbe kerül egymással" (Indokolás [32]).

[52] Az igazolási kérelemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság úgy fogalmazott a panaszt elutasító határozatban: "[a] vétlen mulasztás fennállta, vagyis hogy a fél önhibáján kívül mulasztotta el a keresetindítási határidőt és ezáltal eleshet a bírói úttól és ugyanakkor a jogérvényesítés elhúzódásának megelőzése a jogbiztonság érdekében azt a követelményt támasztja a bíróság elé, hogy mindig az adott ügy konkrét körülményeire figyelemmel, és ne automatizmusként bírálja el a mulasztás igazolására felhozott érveket". Az Alkotmánybíróság e tétel illusztrálásaként hivatkozik a BH2012.14. számú bírósági határozatra is, amely szerint a jogi képviselővel eljáró fél esetében sem automatikus a jogi képviselő mulasztásának adminisztratív vagy ügyviteli hiányosságként kezelése: a bíróság értékelheti az akadályozó körülmény objektív jellegét, amely a mulasztás vétlenségét megalapozza (3149/2019. (VI. 26.) AB határozat, Indokolás [49]). A panaszt az Alkotmánybíróság arra tekintettel utasította el, hogy a fél jogi helyzetéről való tájékozódásának elhúzódása nem értékelhető a javára az igazolási kérelem vonatkozásában (Indokolás [52]). "[A]z indítványozó által felvetett feltételnek az elfogadásával a bíróság túl szélesre tárná a vétlen mulasztás fogalmát, és a bírósághoz fordulás jogát aránytalanul nagyobb súllyal venné figyelembe a jogbiztonság elvének rovására" (Indokolás [53]).

[53] Ugyanebben a határozatban az Alkotmánybíróság kitért a "negyedfokká válás" - azaz a rendes bíróság döntésének pusztán szakjogi alapú felülbírálata -, illetve az érdemi alkotmányossági vizsgálat elhatárolására. Azt a mércét alakította ki, hogy "ha a kereseti kérelem elutasítására az igazolási kérelem elutasítása miatt kerül sor, csak olyan esetben képezi alkotmányossági vizsgálat tárgyát, amikor a bíróság nem tartja be azt az alkotmányossági követelményt, hogy a jogbiztonságot és az egyén bírósági úthoz való alapjogát egyformán figyelembe kell vennie" (Indokolás [50]).

[54] 1.2. A fentiek alapján az igazolási kérelemmel kapcsolatos, az Alkotmánybíróság által lefektetett releváns alkotmányossági követelmények a következőképpen foglalhatók össze.

[55] Az igazolási kérelem mint az eljárási mulasztás kimentését lehetővé tevő eljárásjogi intézmény alkotmányjogi megítélésének alapja az az ellentét, amelynek egyik oldalán a hatékonyság követelménye található, a másikban pedig az az érdek, hogy az eljárásban részt vevő személyek akkor is érvényesíthessék jogaikat, ha elmulasztották a nyitva álló határidőt. E körben az önhiba hiánya, annak valószínűsítése kiemelten jelentős, és ennek fontosságát a fent bemutatott gyakorlat alapján az Alkotmánybíróság is tekintetbe veszi. A hatóság mulasztása alaptörvény-ellenességet eredményezhet (vö. 9/2017. (IV. 18.) AB határozat). Ugyanakkor a fél érdekkörébe eső körülmények tekintetében az alkotmányossági mérce szigorúbb (vö. 3149/2019. (VI. 26.) AB határozat). Emellett az Alkotmánybíróság hangsúlyt fektet arra, hogy a vétlenség megítélése nem válhat automatizmussá. Mindebből pedig az következik, hogy indokolt esetben az Alkotmánybíróság nem zárkózik - nem zárkózhat - el ab ovo attól, hogy a tisztességes eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jog fényében értékelje, megfelel-e az alkotmányosság követelményének az igazolási kérelem elutasítása.

[56] 2. Az Alkotmánybíróság az egyedi ügy releváns jogi kontextusát a következőképpen foglalja össze.

[57] Az Eüsztv. 2. § (1) bekezdése kötelezővé teszi az elektronikus ügyintézést biztosító szervek számára, hogy biztosítsák ügyeik elektronikus intézését az ügyfelekkel, a 9. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján pedig az ügyfélként eljáró gazdálkodó szervezet, valamint a b) pont alapján az ügyfél jogi képviselője is köteles az elektronikus ügyintézésre. Ezt kifejezetten az adóhatósági eljárás vonatkozásában megerősíti az Air. 36. § (1) bekezdése és (4) bekezdés d) pontja, egyúttal az (5) bekezdés rögzíti azt, hogy az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett adózó meghatalmazottjával az adóhatóság elektronikus úton tart kapcsolatot. Ennek alapján nem volt kétséges, hogy az adóhatóság köteles volt biztosítani az elektronikus ügyintézés lehetőségét, az indítványozónak mint ügyfélnek pedig kötelessége volt az, hogy elektronikus úton vegyen részt az adóhatósági eljárásban, az Eüsztv. és a Korm. r. szabályai szerint. Az adóhatósági irat - a jelen esetben az elsőfokú határozat - Air. 79. § (3) bekezdése, valamint az Eüsztv. 14. § (4) bekezdés a) pontja alapján akkor minősül kézbesítettnek, ha a hivatalos elérhetőséget biztosító szolgáltató a küldemény ügyfél által történő átvételét igazolja vissza, az igazolásban feltüntetett időpontban. E szabályok alapján állapította meg az adóhatóság, majd a bíróság azt, hogy a jelen ügyben az első letöltés dátumával, azaz 2022. február 7-én álltak be a kézbesítés joghatásai.

[58] 3. Az egyedi ügyben az elsőfokú adóhatóságnak, a másodfokon eljáró alperesnek, majd a Budapest Környéki Törvényszéknek arról kellett döntenie, jogilag megalapozottan hivatkozott-e az indítványozó arra, hogy az általa meghatalmazott jogi képviselő könyvelését végző gazdasági társaság képviselőjének gondatlan eljárása nem róható a terhére, nem ad alapot az indítványozó önhibájának megállapítására, ezért az igazolási kérelemnek helyt kell adni. Az Alkotmánybíróságnak ezzel összefüggésben, szigorúan az ügy alkotmányjogi vonatkozásaira fókuszálva azt kellett vizsgálnia, tisztességesen járt-e el a bíróság az ügy elbírálása során, illetve sértette-e az indítványozó jogorvoslathoz való jogát - elvonta-e őt a jogorvoslat lehetőségétől - az, hogy nem adott helyt az igazolási kérelemnek.

[59] Az Alkotmánybíróság az eljárási jogosítványok gyakorlásának jogi korlátozása kapcsán úgy foglalt állást, hogy "a tisztességes eljáráshoz való jognak, így ennek részeként a fél bírósághoz fordulása jogának korlátozása a jogbiztonság elvére tekintettel megfelel a szükségesség elvének". A jogbiztonság tehát igazolhatja a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog korlátozását, az ugyanis "kettős követelményt támaszt a jogalkotóval szemben": egyfelől meg kell teremtenie "a létrejött jogviszonyok stabilitásának eljárásjogi biztosítékait", másrészt azonban ez nem eredményezheti a jogbiztonságból levezethető eljárási garanciák sérelmét, a jogbiztonság követelményéből ugyanis "következik az igazságszolgáltatás és az államigazgatás kiszámítható és hatékony működése, de a címzettek joggyakorlásának biztosítása is" (lásd mindehhez: 3149/2019. (VI. 26.) AB határozat, Indokolás [31]). Ezt a megfontolást vette figyelembe az Alkotmánybíróság a 3102/2023. (III. 14.) AB határozat meghozatalakor is, amelyben a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 151. § (1) bekezdése "három hónap eltelte után" szövegrészének alaptörvény-ellenességét vizsgálta. A határozat konklúziója szerint a vizsgált szövegrész, amely az igazolási kérelem előterjesztésének objektív határidejét rögzítette, azért nem ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, mert azok "korlátozása a polgári és a közigazgatási bírósági eljárások esetében szükséges, mert ezáltal biztosítható a tisztességes bírósági eljárás alapjogán keresztül megvalósítható eljárási jogbiztonság: elkerülhetővé válik az eljárások észszerűtlenül elhúzódó időtartamon belüli megindításának a lehetősége, illetve biztosítható az egyes eljárások észszerű időben történő befejezésének egyik összetevője" (3102/2023. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [108]).

[60] Az Alkotmánybíróság tehát az eljárási jogok és kötelezettségek, és e körön belül az igazolási kérelem tételes jogi szabályozásával kapcsolatos gyakorlatát a bírósághoz fordulás joga és a (hatékony) jogorvoslathoz való jog, illetve az észszerű időn belüli elbírálás joga és a jogbiztonság egymással konkuráló szempontjainak kiegyensúlyozásával alakította ki.

[61] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság feladata a jogerős bírói döntés, valamint a Kúria felülvizsgálat befogadását megtagadó végzése alaptörvény-ellenességének vizsgálata.

[62] A Budapest Környéki Törvényszéknek a fentebb körvonalazott jogszabályi keretek között, az imént bemutatott alkotmányossági prioritások mellett kellett állást foglalnia az igazolási kérelem megalapozottságáról. A törvényszék ehhez megjelölte az irányadó jogszabályi előírásokat: kellő alapossággal számot adott arról, mely dátumtól számít kézbesítettnek az adóhatósági határozat, és bemutatta ennek jogi jelentőségét.

[63] Ezt követően a törvényszék úgy foglalt állást, nem zárja ki az indítványozó önhibáját az a körülmény, hogy a jogi képviseletét ellátó ügyvédi iroda cégkapurendszerébe a könyvelést végző gazdasági társaság képviselője lépett be, ez ugyanis olyan kérdés, ami mindenekelőtt az ügyvédi iroda és a könyvelést végző gazdasági társaság érdekkörébe tartozik: "az ügyvédi iroda feladata és felelőssége biztosítani, hogy legyen olyan személy, aki a cégkapuhoz hozzáférve küldeni és fogadni tudja az iratokat. Csak és kizárólag annak van jelentősége, hogy a küldemény 2022. február 7-én az ügyvédi iroda részéről megnyitásra került. Az a körülmény, hogy ez a megnyitó személy a könyvelő volt, a kézbesítés szabályszerűségét nem befolyásolja" (a Budapest Környéki Törvényszék 9.K.701.532/2022/13. számú ítélete, Indokolás [17]).

[64] A jelen ügyben az eljárás során keletkezett dokumentumoknak a címzetthez való eljuttatása az Eüsztv. által megkövetelt cégkapurendszeren keresztül, elektronikus úton történt, eljárásjogi jelentősége azonban annak van, hogy ez az elektronikus eljuttatás egyben kézbesítés is volt. A kézbesítés az ügyben született döntésről, annak tartalmáról való tájékoztatáson túlmenően joghatással is jár: az elsőfokú adóhatóság döntésének kézbesítésével megnyílt a fellebbezési határidő, vagyis elkezdődött az a pontosan meghatározott időtartam, amelyen belül eredményesen előterjeszthető az első fokú határozat jogerőre emelkedését megakadályozó, a meghozott döntés másodfokú hatóság általi felülvizsgálatát lehetővé tevő rendes jogorvoslat iránti kérelem, a fellebbezés. Ebből az is következik, hogy a határidő elmulasztása esetén a fellebbezés előterjesztése - mint elmulasztott eljárási cselekmény - csak igazolási kérelem mellett pótolható. Az Alkotmánybíróság a 3102/2023. (III. 14.) AB határozatban világossá tette, hogy az igazolási kérelem határidőhöz kötöttsége a jogbiztonságra és az észszerű időn belüli eljáráshoz való jogra tekintettel nem korlátozza sem szükségtelenül, sem aránytalanul az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), illetve (7) bekezdését. A törvényszék mérlegelése az önhiba fennállását illetően ezen alkotmányos szempontok alapján is értékelendő.

[65] A Budapest Környéki Törvényszék ítéletében megfogalmazott álláspont nem sértette az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. A bíróságnak a hatásköréből fakadó - és a bírói függetlenséggel is összefüggő (25/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [26] - kötelezettsége következetesen és részrehajlásmentesen alkalmazni az eljárás kereteit meghatározó jogszabályokat. Nem ellentétes a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal az, hogy a bíróság úgy ítélte meg, a jogi képviselő érdekkörébe tartozik, ezért a mulasztás igazolása tekintetében nem zárja ki az önhibát az, ha a jogi képviselő a cégkapujába belépni jogosult könyvelővel való hiányos kommunikáció miatt tévesen értesült a fellebbezési határidőről.

[66] Az Alkotmánybíróság a fentebb összegzett gyakorlata értelmében figyelemmel van arra, hogy a hatóság mulasztása alaptörvény-ellenességhez vezethet, miközben a fél érdekkörébe eső körülmények tekintetében az alkotmányossági mérce szigorúbb. A jelen esetben nem merült fel adat a hatóság mulasztására nézve. Ellenkezőleg: az Air. 79. § (4) bekezdése értelmében az adóhatósági irat - a meghatalmazott képviselő mellett - a meghatalmazott képviselővel rendelkező adózó részére is kézbesíthető. E rendelkezés nem kógens, csupán lehetőséget biztosít az adóhatóság számára; mindazonáltal a jelen esetben az elsőfokú adóhatóság élt vele, így kétszeresen gondoskodott róla, hogy az indítványozó mint ügyfél értesülhessen a fellebbezési határidő pontos tartamáról. Nem ütközik a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogba az, ha a bíróság úgy ítéli meg - a keresettel támadott határozatot hozó hatósággal egyetértésben -, a mulasztás igazolása kapcsán elvárható a jogi képviselőtől, hogy figyelemmel legyen arra, ki, mikor lép be a meghatalmazása alapján a cégkapujába.

[67] A fent írtak irányadók az alkotmányjogi panasznak arra az elemére is, mely szerint a Budapest Környéki Törvényszék az ítéletével elzárta az indítványozót a jogorvoslattól.

[68] 4. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseire hivatkozással kezdeményezte a Kúria felülvizsgálat befogadását megtagadó végzésének megsemmisítését. Álláspontja szerint a Kp. 118. § (1) bekezdése kógens jellegű, nem biztosít mérlegelési lehetőséget a Kúria számára a befogadás tekintetében, ezért a Kúria köteles lett volna befogadni és érdemben vizsgálni a felülvizsgálati kérelmét.

[69] Az Alkotmánybíróság a gyakorlatában következetesen mérlegelési jogkörben hozott döntésként értékeli a Kúria Kp. 118. § (1) bekezdése alapján hozott végzését (lásd újabban: 3183/2024. (V. 17.) AB végzés, Indokolás [20]), ezért nem vonható le olyan, akár a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból, akár a jogorvoslathoz való jogból fakadó következtetés, mely szerint e törvényi előírás nem mechanikus alkalmazása alaptörvény-ellenességet eredményez.

[70] A Kp. 117. § (4) bekezdése a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatának előfeltételeként jelöli meg a befogadhatóság okának megjelölését, vagyis a felülvizsgálati kérelemnek teljesítenie kell a befogadhatóság valamely követelményét annak érdekében, hogy a Kúria az ügy érdemével foglalkozzon. A Kúria a támadott végzésben a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságát vizsgálva úgy látta, nem teljesültek a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa), ab) és ad) alpontjaiban, valamint b) pontjában meghatározott feltételek. A Kp. 118. §-ának indokolása a felülvizsgálat jogegységesítő, valamint jogorvoslati funkcióját azonosítja. E rendkívüli jogorvoslat tehát egyfelől egy eszköz a Kúria számára, hogy - a fél kezdeményezése folytán - biztosítani tudja a jogalkalmazás következetességét, kiszámíthatóságát és a végső soron a törvény előtti egyenlőség érvényesítését szolgáló jogegység fenntartását, másfelől pedig lehetőséget biztosít a fél számára, hogy kezdeményezze az ügy érdemére kiható jogszabálysértés orvoslását. A felülvizsgálat befogadhatóságának vizsgálata tehát részben a Kúria Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott alkotmányos rendeltetéséhez kapcsolódik.[2]

[71] A Kúriának a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból fakadó alkotmányos kötelezettsége a jelen esetben az volt, hogy kellő alapossággal számot adjon arról, hogy az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata indokolt volt-e a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása, a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége vagy a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt (vö. 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]). E kérdéseket a támadott végzésben megválaszolta (a Kúria Kfv.VI.35.024/2023/2. számú végzése, Indokolás [24]-[27], [29], valamint [31]). A Kp. 118. §-ának tételes rendelkezéseiből, valamint azok indokolásából, így a felülvizsgálat kettős rendeltetéséből egybehangzóan az következik, hogy összhangban van a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal az, ha a Kúria nem értékeli automatikusan befogadhatónak a felülvizsgálati kérelmet kizárólag azon az alapon, hogy a benne felvetett jogkérdés érinti a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél jogi helyzetét, hanem figyelemmel volt a Kp. 118. §-ában tételesen felsorolt - az ügy konkrét sajátosságain túlmutató - szempontokra is, és ezekről részletesen indokolt döntésben ad számot.

[72] Az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben megállapította, hogy az egyfokú fellebbezési rendszer kielégíti a belőle fakadó követelményt, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat (22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [85]), azonban az Alaptörvény által megkövetelt mértéken túli jogorvoslat esetén is az a kötelezettség terheli a jogalkalmazót, hogy azt a jogorvoslat céljával összhangban, az Alaptörvényből levezethető követelményeknek megfelelően, így hatékonyan és ténylegesen érvényesítse (14/2015. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [43]; ennek megerősítéséhez újabban lásd: 3539/2023. (XII. 21.) AB határozat, Indokolás [43]).

[73] A jelen ügyben támadott végzésben az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, ami a jogorvoslathoz való jog kiüresedését eredményezte volna vagy alaptörvény-ellenesen elvonta volna az indítványozót a jogorvoslat lehetőségétől. A Kúriát az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése alapján az a kötelezettség terhelte, hogy a Kp. 118. §-át annak céljával összhangban alkalmazza, és ennek alapján döntsön a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról. A felülvizsgálat fentebb bemutatott kettős funkciója fényében a Kúria nem zárta ki alaptörvény-ellenesen a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának lehetőségét.

[74] 5. A Kúria támadott végzése, továbbá a Budapest Környéki Törvényszék ítélete nem sértette meg sem az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, sem a jogorvoslathoz való jogát. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.

Budapest, 2024. szeptember 24.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1478/2023.

Lábjegyzetek:

[1] Az Alkotmánybíróság Határozatai 2024/21. számában hivatalosan megjelent "Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa), ab) és ad) pontjaiban" szövegrészt elírás miatt javítottuk.

[2] Az Alkotmánybíróság Határozatai 2024/21. számában hivatalosan megjelent "Kp. 118. § (1) bekezdés aa), ab) és ad) alpontjaiban" szövegrészt elírás miatt javítottuk.

Tartalomjegyzék