3111/2024. (III. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.043/2023/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.043/2023/5. számú ítélete alaptörvény-ellenessége megállapítását és a Székesfehérvári Törvényszék 9.P.20.327/2022/7. számú ítéletére kiterjedő megsemmisítését.

[2] 1.1. A megelőző peres eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozó, aki az eljárásban mint felperes vett részt, 2016. június 16-tól 2020. november 9-éig, majd 2021. október 21-től 2022. április 1-ig töltötte szabadságvesztés büntetését a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben (a továbbiakban: I. rendű alperes). Az indítványozót 17 alkalommal szállították át megőrzésre a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetbe (a továbbiakban: II. rendű alperes). Az indítványozó büntetés-végrehajtásának megkezdését megelőzően számos betegségben szenvedett: magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, prosztata túltengés, krónikus prosztatagyulladás, porckorongsérv, és felmerült nála gerincsérv lehetősége is. Betegségeit gyógyszeresen kezelték. A bv. intézetbe történő befogadásakor rögzítésre került az állapotán túl az is, hogy milyen állandó gyógyszereket szed, és cukorbetegsége miatt milyen diétát kell folytatnia. Fogva tartása alatt rendszeres orvosi ellátásban részesült, többször átszállították a büntetés-végrehajtás központi kórházába urológiai, kardiológiai, általános belgyógyászati szakellátásra és kontroll vizsgálatokra. Szabadulását követően korábbi alapbetegségein túl köszvényt, krónikus veseelégtelenséget, cukorbetegsége szövődményeként a színlátás elvesztését, perifériás idegrendszeri károsodást diagnosztizáltak nála, és prosztata műtét elvégzése vált szükségessé. A nyaki és ágyéki gerincrészt, vállat, csípőizületet és a térdeket is érintő mozgásszervi problémái miatt járókerettel tudott közlekedni, majd 2022. év közepétől tolószékbe kényszerült.

[3] Az indítványozó módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az alperesek megsértették emberi méltóságát a fogva tartása során, ezért kérte az alperesek kötelezését megfelelő elégtétel adására bocsánatkérő magánlevél formájában. Kérte továbbá az I. rendű alperest 46 265 000 forint sérelemdíj és 9 253 000 forint kártérítés, a II. rendű alperest 3 735 000 forint sérelemdíj és 747 000 forint kártérítés megfizetésére, mert álláspontja szerint a fogva tartása során az alperesek nem biztosították számára a jogszabályban előírt egészségügyi ellátást, ezért egészsége visszafordíthatatlanul károsodott. Mindezeken túlmenően kérte az alperesek egyetemleges kötelezését 15 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére, mert véleménye szerint a tárgyalásokra történő szállítása embertelen módon történt.

[4] A Székesfehérvári Törvényszék mint elsőfokú bíróság a 9.P.20.327/2022/7. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az okiratok nem támasztják alá az indítványozó által előadottakat. A csatolt ambuláns lapok szerint az indítványozó alapbetegségei már bevonulását megelőzően is fennálltak. Az első fokú bíróság a fogva tartás idején keletkezett orvosi iratokból pedig arra következtetett, hogy az indítványozó folyamatos orvosi ellátásban részesült, az alperesek biztosították számára a szakorvos által felírt és előírt gyógyszereket. A szállítások embertelen körülményei miatt előterjesztett igény kapcsán az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az indítványozó felhívás ellenére sem jelölte meg, hogy az alperesek mely magatartással, és mely személyiségi jogát sértették meg, és nem fejtette ki azt sem, hogy a szállítások kapcsán milyen jogszabályi előírásokat sértettek meg.

[5] A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Pf.I.20.043/2023/5. számú ítéletével - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 382. §-a alapján - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy az indítványozó egészségi állapota romlására ambuláns lapokat és egyéb iratokat csatolt, és életminősége változására, valamint az alperesek felróható magatartására tanúbizonyítási indítványt is előterjesztett. Utalt arra is, hogy az indítványozó szakértő kirendelésére tett indítványt, azonban a perfelvétel lezárását megelőzően ezt már nem tartotta fenn, annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság tájékoztatta arról, hogy orvosszakértői bizonyítás lefolytatását tartja indokoltnak. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy mivel a szakértői bizonyítás hiánya az indítványozónak róható fel, ezért elmulasztása nem vezethet az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez.

[6] 1.2. Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panasszal támadott döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.

[7] Az indítványozó érvelése szerint a "nyilvánvaló egészségromlásom börtönbüntetésem alatti kialakulása és az alperesek elítéltek egészségügyi ellátására (szakorvosi vizsgálatára) meglévő kötelezettségének okirattal igazolt elmaradása ellenére is a tényállás tisztázásának hiánya, továbbá az ellentmondások feloldása hiányának bíróság általi elfogadása - így az alperesi (állami) szervek fegyveregyenlőséget nem hordozó pozíciójának bírói védelme - és evvel a fegyveregyenlőség és a tisztességes eljárás (fair trial) nem biztosítása sérti az alapvető jogokat".

[8] Az indítványozó a Pp. 265. §-ában foglaltakra utalással kifejtette, hogy bizonyítási kötelezettségének az eljárás során csatolt orvosi iratokkal eleget tett, és orvosi véleményekre hivatkozással feltárta, hogy egészségi állapota miért vezetett érdemi romláshoz fogva tartása miatt. Az indítványozó a Pp. 346. § (5) bekezdésére hivatkozással fejtette ki azt az álláspontját, hogy álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették az indokolt bírói döntéshez való jogát, mert "az ítéletek egyoldalúan a tényeket okiratokkal kétséget kizáróan bizonyító felperes érveinek és bizonyítékainak értékelése mellőzésével, majd ennek indokolásának teljes elmaradásával állapították meg a kereseti követelés alaptalanságát".

[9] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

[10] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-ában meghatározott esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az indítványozó jogi képviselője a jogerős ítéletet 2023. május 23-án vette át, míg az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2023. július 19-én nyújtotta be, ezért megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz határidőben került előterjesztésre.

[11] 2.2. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésén alapuló törvényi feltételeinek csak részben tesz eleget.

[12] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelmét pusztán állította, azonban a panasza nem tartalmazza "az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét" [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve az "indítványban foglalt kérelem részletes indokolását" [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: nem alkalmas az indítvány az érdemi elbírálásra, ha megjelöli ugyan az Alaptörvénynek azt a rendelkezését, amelyet sérülni vél, de nem indokolja meg - nem tartalmaz részletes érvelést arra vonatkozóan -, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a bírói döntés (3058/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [26]).

[13] 2.3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában sérelmezett ítélettel zárult ügyben felperes volt, a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.

[14] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[15] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét részben a fegyverek egyenlőségének elvével, részben az indokolt bírói döntéshez való joggal összefüggésben azért állította, mert álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen alkalmazták a Pp. 265. §-át és 346. § (5) bekezdését, és ennek folytán a tényállás feltárásának elmaradását az eljárási szabályok megsértésével a hátrányára értékelték.

[16] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy "[a]z Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel" (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). "Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon [...]" (3137/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [9]).

[17] Az indítványozó érvelésére tekintettel az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy szakjogi - így nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó alkotmányossági - kérdésnek tekinti, hogy a Pp. 265. §-át és 346. § (5) bekezdését a bíróságok helyesen alkalmazták-e. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint: "Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).

[18] Az Alkotmánybíróságok következetes gyakorlata szerint hangsúlyozza azt is, hogy a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok feladata. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik felhatalmazással. A bíróság ezen értékelő tevékenysége nem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [24]; 3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).

[19] Az Alkotmánybíróság a fentiekben hivatkozott gyakorlatának megfelelően a jelen ügyben is azt állapította meg, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza valójában a bírósági eljárás felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, az eljáró bíróságok tényállás-megállapításának, bizonyítékértékelésének, valamint jogértelmezésének és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja.

[20] Mindezek alapján az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetett aggályok a támadott bírói döntés érdemi alkotmányossági vizsgálatát nem teszik lehetővé, mert az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

[21] 4. A kifejtettek szerint az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felelt meg a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, továbbá az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt törvényi kritériumoknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2024. március 5.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.

alkotmánybíró

Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1681/2023.