BH 2019.3.78 A Kúria következetes joggyakorlata szerint nem tisztességtelen feltétel az olyan kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek a kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak [18/1999. (II. 5.) Korm. r. 1. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és a II. rendű alperes mint adóstársak 2008. július 23-án a hitelező I. rendű alperessel közjegyzői okiratba foglalt "Ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződés"-t kötöttek. A szerződés III. pont második és harmadik bekezdése (a továbbiakban: kikötés) szerint "A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként, az adósoknak hitelezőnél vezetett számlái és a hitelező vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az adósok és zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az adós terhére fennálló kölcsön- és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a hitelező felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa."

[2] Közjegyző tanúsítvány igazolta, hogy az I. rendű alperes a kölcsönszerződést 2015. december 22-én azonnali hatállyal felmondta, a felperes tartozása, 19 098 974 forint és járulékai egy összegben esedékessé vált. Az I. rendű alperes a szerződésből eredő követelését a III. rendű alperesre engedményezte.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes a keresetében a kikötés érvénytelenségének a megállapítását kérte a fogyasztóval kötött szerződésekben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § (1) bekezdés b) és j) pontjai alapján.

[4] Az I. és a III. rendű alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította a kikötés érvénytelenségét. Indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209. § (1) és (3), a 209/A. § (2) bekezdés, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 195. § (1) és (6) bekezdés, a Rendelet 1. § (1) bekezdés b) és j) pontjai, a BDT 2011.2502. és 2015.3420. szám alatt közzétett eseti döntések felhívásával megállapította, hogy a kikötés tisztességtelen, mert feljogosítja az I. rendű alperest arra, hogy döntsön a szerződésszerű teljesítésről, és a fogyasztó terhére megfordítja a bizonyítási terhet.

[6] A másodfokú bíróság az I. és III. rendű alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásában a kikötést maga is tisztességtelennek ítélte. Nem tulajdonított jelentőséget az I. alperes által hivatkozott, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 136. § (1) bekezdés e) pont, 142. § rendelkezésének, sem a végrehajtás fellebbezésben felhívott szabályainak, sem annak, hogy az I. rendű alperest jogszabály kötelezi az adós tartozására vonatkozó nyilvántartás vezetésére, az egyenleg időszakonként történő közlésére. A jogerős ítélet szerint a kikötés nemcsak egy hipotetikus hátrányt okozó, technikai jellegű rendelkezés, hanem olyan szerződési feltétel, amely a fogyasztó hátrányára megfordítja a bizonyítási terhet, a Rendelet 1. § (1) bekezdés j) pont alapján tisztességtelennek minősül. A kikötés megkönnyíti a fogyasztóval szemben az igényérvényesítést és megnehezíti a fogyasztó jogait a hitelező könyveiben, nyilvántartásaiban szereplő tartozás összegének vitatása során. Feljogosítja az I. rendű alperest arra is, hogy maga döntse el: a felperes teljesítése szerződésszerű-e, vagy nem, miután a nyilvántartása tartalmát maga állapítja meg, így ő dönti el, hogy mit ismer el a felperes teljesítésének és mit nem. Emiatt a kikötés a Rendelet 1. § (1) bekezdés b) pont alapján is tisztességtelen, semmis.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] Az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Érvelése szerint téves jogértelmezésen alapul a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a szerződési feltétel a Rendelet 1. § (1) bekezdés b) és j) pont alapján tisztességtelen.

[8] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[9] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[10] A Kúria a keresettel támadotthoz hasonló szerződéses kikötés tisztességtelenségének a megítélése kérdésében kialakult következetes, a BH 2018.146. és EBH 2018.G1. szám alatt közzétett eseti döntéseiben összegzett, és a jelen perben is irányadónak tekintett joggyakorlata szerint nem feleltethető meg a Rendelet 1. § (1) bekezdés b) és j) pontjaiba foglalt tisztességtelen feltételnek az olyan kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek a kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak.

[11] A jelen ügyben eljárt bíróságok is tévesen, a Rendelet normaszöveggel ellentétes értelmezésével és alkalmazásával állapították meg a perbeli kikötés tisztességtelenségét [Kúria Pfv.VI.21.906/2017/9., Gfv.VII.30.478/2017/9.]. A Kúria jelen ügyben is utal arra, hogy a tisztességtelenség megállapításának a Ptk. két módját ismeri: egyrészt a bíróság mérlegelésére bízza azt, másrészt - kizárva a bírói mérlegelést - törvényi felhatalmazás alapján a Rendelet nevesít tisztességtelennek minősülő feltételeket. A Rendelet 1. § (1) bekezdésében felsorolt ok miatt tisztességtelen feltételek ún. fekete listába tartozó kikötések, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről hozott 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) mellékletét ültetik át.

[12] Az irányelv mellékletének 1. m) pont első fordulata alapján tisztességtelennek tekinthetők azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy megadják a jogot az eladó vagy szolgáltató számára annak megállapítására, hogy az áruk vagy szolgáltatások megfelelnek-e a szerződésnek. Az e rendelkezést jogharmonizációs céllal implementáló Rendelet 1. § (1) bekezdés b) pont értelmében tisztességtelen az a szerződési feltétel, amely kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A jogerős ítélet szerint érvénytelen feltétel nem feleltethető meg ezen ab ovo tisztességtelen szerződési feltételnek: az I. rendű alperest nem jogosítja saját szolgáltatása szerződésszerűségének a megítélésére. A jogerős ítélet szerinti értelmezés a jogszabályszöveggel ellentétes (BH 2018.146.).

[13] Az irányelv mellékletének 1. q) pontja alapján tisztességtelennek tekinthetők azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybevételében, különösen [...] olyan bizonyítási terhet róva a fogyasztóra, amelyet az alkalmazandó jog értelmében rendesen a másik szerződő félnek kellene viselnie. Az e rendelkezést implementáló Rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontja értelmében tisztességtelen az a szerződési feltétel, amely a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban: EuB) következetes joggyakorlata értelmében a fogyasztó kárára előidézett "jelentős egyenlőtlenséget" a felek megállapodása hiányában irányadó nemzeti szabályok elemzése útján kell értékelni annak megítélése érdekében, hogy a szerződés a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza-e a fogyasztót, és ha igen, akkor mennyiben. A "jelentős egyenlőtlenség" eredhet önmagában abból, hogy kellően súlyos mértékben sérül a fogyasztónak mint szerződéses félnek az alkalmazandó nemzeti rendelkezések szerinti jogi helyzete (C-415/11., C-226/12.). A nemzeti jogunkban a bizonyítási teher eljárásjogi fogalom, valamely anyagi jogi igény polgári perben történő érvényesítése esetén a jogvita érdemi eldöntése szempontjából releváns tény bizonyítatlansága következményére, a bíróság érdemi döntésében kifejezésre jutó hátrányára utaló szabály [Pp. 3. § (3) bekezdés]. Alkalmazásra akkor kerül, ha a bizonyításra kötelezett fél nem tesz eleget e kötelezettségének. A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valónak fogadja el. Eszerint a főbizonyítás a kereset vagy a keresettel szembeni védekezés alapjául szolgáló tények fennállására, valóságára, míg az ellenbizonyítás - a főbizonyító fél perbeli ellenfelének a cselekményeként - ugyanezen tények fenn nem állására, valótlanságára vonatkozik. A bizonyítási teher átfordulása azt jelenti, hogy a fő- és az ellenbizonyítás iránya felcserélődik. Ez alapulhat törvényi vélelmen, eljárásjogi rendelkezésen (pl. sajtó-helyreigazítási per) vagy anyagi jogi szabályon [pl. a Ptk. 242. § (1)-(2) bekezdésben szabályozott tartozáselismerés]. A perbeli kikötés esetén egyik sem jön szóba. A szerződési kikötés a bizonyítás kötelezettségét és terhét nem változtatja meg a felperes hátrányára, a főbizonyítás irányát nem cseréli fel. A Kúria utal arra is, hogy a közjegyzői ügyleti okiratban foglalt kölcsönszerződés a formája, közokirati írásbeli alakja folytán nyújt lehetőséget a közvetlen bírósági végrehajtásra. Az adós a tartozása vitatása esetén végrehajtási - korlátozó vagy megszüntető - per indítására kényszerül, e perben pedig a bizonyítás az általános szabályok szerint terheli. Ezért a kikötés a fogyasztó jogait nem érinti, kedvezőtlenebb jogi helyzetbe nem hozza, a bizonyítási terhet nem változtatja meg [Kúria Pfv.VI.20.507/2017/4.; Pfv.VI.20.595/2017/5., Pfv.VI.21.906/2017/9.].