3494/2023. (XII. 1.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.30.210/2022/22. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó (a továbbiakban: indítványozó1.) jogi képviselői útján (dr. Farkas Zsolt Tamás ügyvéd és dr. Fejes Gábor ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Kúria Gfv.30.210/2022/22. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a megjelölt közbenső ítélet sérti Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.

[2] Az egri útépítő társaság (a továbbiakban: indítványozó2.) és a debreceni útépítő társaság (a továbbiakban: indítványozó3.) indítványozók jogi képviselőjük útján (dr. Fazakas Balázs ügyvéd) az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő, amelyben kérték a Kúria Gfv.30.210/2022/22. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozók álláspontja szerint a megjelölt közbenső ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) bekezdését, 28. cikkét, valamint az I. cikk (4) bekezdését.

[3] A műszaki szolgáltató részvénytársaság (a továbbiakban: indítványozó4.) jogi képviselője útján (dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd) az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Kúria Gfv.30.210/2022/22. számú közbenső ítéletének alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisí­tését. Az indítványozó álláspontja szerint a megjelölt közbenső ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, valamint a B) cikket.

[4] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye szerint a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) 2004-ben a Vj-27/2003/16. számú határozatában megállapította, hogy az indítványozók versenykorlátozó módon felosztották egymás között a 2002-ben meghirdetett autópálya építési munkák elvégzését, amellyel a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak. A GVH az indítványozókkal szemben különböző összegű bírságokat szabott ki. A határozattal szemben az indítványozók keresetet nyújtottak be, melyet a Fővárosi Bíróság ítéletével elutasított, amelyet a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyott. A jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta.

[5] A NIF Zrt. 2007 szeptemberében az indítványozók fizetésre való sikertelen felszólítása után, 2007 novemberében keresetet nyújtott be különböző jogcímeken, melyet az eljáró bíróságok elutasítottak arra tekintettel, hogy a károsodás nem nála következett be.

[6] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint a felperes Magyar Állam 2012. október 12-én szerződésen kívül okozott kártérítés jogcímén kereseti kérelmet nyújtott be annak érdekében, hogy a bíróság 4 439 289 457 Ft és annak késedelmi kamatai egyetemleges megfizetésére kötelezze az indítványozókat.

[7] Az elsőfokú bíróság a harmadszorra megismételt eljárásában a 21.G.41.192/2020/39. (továbbiakban: elsőfokú ítélet) számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése és az indítványozó4. csatlakozó fellebbezése folytán a másodfokú bíróság a 10.Gf.40.351/2021/11. (a továbbiakban: másodfokú ítélet) számú rész- és közbenső ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperest megilleti az a jog, hogy a GVH határozatával már megállapított magatartás tanúsítása folytán a vagyonában bekövetkezett vagyoncsökkenést az indítványozóktól, mint egyetemleges kötelezettektől kártérítésként követelje, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[8] A Kúria felülvizsgálati kérelem alapján a Gfv. VI.30.210/2022/22. számú (a továbbiakban: közbenső ítélet) közbenső ítéletében a jogerős rész- és közbenső ítélet - elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó - részítéleti rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperest megilleti az a jog, melyet a GVH határozatában megállapított, a Tpvt. 11. §-ába ütköző magatartás tanúsításával okozott, a vagyonában bekövetkezett csökkenést az indítványozóktól, mint egyetemleges kötelezettektől kártérítésként követelje. A kúriai közbenső ítélet elvi tartalma szerint a versenykorlátozó megállapodással harmadik személynek okozott kár a kartellmegállapodástól időben is elkülönülő, kartellfelárat tartalmazó szerződésben realizálódik, annak megkötése, illetve teljesítése során következik be. A kár oszthatatlan szolgáltatás esetén a szerződés teljesítésével, az átadás-átvétellel, és a már teljesített előteljesítések elszámolásával; a kár továbbhárítása esetén a végső fogyasztó kára a tulajdonszerzésével és az ahhoz kapcsolódó elszámolással következik be, ezért ez az időpont az elévülés kezdete.

[9] 2. Az indítványozó1. álláspontja szerint a támadott közbenső ítélet az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megjelenő tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát sérti azzal, hogy a Kúria az elévülés kezdő időpontjára vonatkozó döntését olyan körülményre alapozta, amely az indítványozó számára nem volt ismert, ezért álláspontját nem tudta megfelelően kifejteni. Alkotmányjogi panaszában a német és az osztrák alkotmánybírósági gyakorlat "meglepetés"-ítéletekre vonatkozó megállapításaira hivatkozott. Az indítványozó1. hivatkozása szerint nem a Kúria elévülés kapcsán elfoglalt jogi álláspontját vitatja - bár azzal nem ért egyet - hanem azon alapjogsérelmét kívánja orvosolni, amely abból adódott, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Kúria megvonta azon jogát, hogy a korábban egyik fél által sem hivatkozott, és a perben korábban eljáró egyik fórum előtt soha fel nem merült jogi álláspont és a releváns tények kapcsán előadja az álláspontját. Előadta továbbá, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése alapján a jogorvoslathoz fűződő joga is sérült azáltal, hogy a Kúria ezen jogértelmezését a továbbiakban már nem tudja vitatni.

[10] Az indítványozó2. és indítványozó3. együttesen előterjesztett alkotmányjogi panasza szerint sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való joguk azzal, hogy a Kúria közbenső ítéletében olyan tények alapján hozott érdemi döntést, amelyet a feleknek nem volt módja vitatni, mivel a Kúria az eljárása során egyáltalán nem jelezte, hogy az autópályaszakaszok átadásának és az ezzel kapcsolatos elszámolásnak bármiféle jelentőséget tulajdonít. Ugyanezen okból kifolyólag hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése megsértésére is.

[11] Előadta továbbá, hogy az Alaptörvény 28. cikke sérült azáltal, hogy a Kúria megszegte az elévülésre vonatkozó szabályokat nem a józan észnek, a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos cél szerint értelmezte, hanem a törvényi céljával és az elévülés nemzetközi joggyakorlatával ellentétes módon.

[12] Az indítványozó2. és indítványozó3. az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogbiztonság és normavilágosság követelményének megsértésére is hivatkoztak.

[13] Az indítványozó4. szerint sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való joga és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga. Az indítványozó4. alkotmányjogi panaszát azzal indokolta, hogy a támadott közbenső ítélet olyan ténybeli alapon nyugszik, amelyre nem állt módjában nyilatkozni az eljárás során, továbbá e tekintetben a tényállás hipotetikus, bizonyítékokat nem jelöl meg, jogi levezetése nem világos. Az indítványozó4. állítása szerint a közbenső ítélet lényegében elvonja a hatékony jogorvoslathoz való jogát. A törvényes bíróhoz való jog sérelmét az indítványozó4. abban látja, hogy az újabb naptári évre vonatkozó ügyelosztási rend folyamatban lévő ügyben való alkalmazásával kényszerítő ok nélkül, igazgatási jellegű döntéssel megváltozott az ügyében eljáró bírói tanács összetétele, amelyről az indítványozókat nem is értesítették. Az indítványozó4. az indokolt bírói döntéshez való joga és a jogbiztonság megsértésére is hivatkozott.

[14] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[15] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[16] A testület megállapította, hogy az indítványozók érintettnek tekinthetők és a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítették.

[17] Az indítványozók megjelölték az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezésként az Abtv. 27. §-át. Az indítványozók megjelölték továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, a B) cikk (1) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, a 28. cikket valamint az I. cikk (4) bekezdését.

[18] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Alaptörvény B) cikke nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, így arra alkotmányjogi panaszt alapítani az indítványozónak nincs lehetősége (3258/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [6]; 3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [9]; 3115/2016. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [30]). Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése vonatkozásában a visszaható hatályú jogalkotás, illetve a felkészülési idő hiányára való hivatkozás kivételével alkotmányjogi panasz benyújtására nincs lehetőség (3059/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]). Az indítványozó2., az indítványozó3. és az indítványozó4. alkotmányjogi panaszukat a B) cikk (1) bekezdése vonatkozásában nem ezen esetekre alapították, ezért indítványuk ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek.

[19] Az indítványozó2. alkotmányjogi panaszában foglalt érvelés kapcsán az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indoklás [29]).

[20] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.

[21] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha alkotmányjogi panasz esetén egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az e) pont szerint egyértelműen indokolni kell, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

[22] Az indítványozó2. alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdésére is hivatkozott, azonban indítványa e rendelkezésre vonatkozóan indokolást nem tartalmaz, így e vonatkozásban az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjának nem felel meg, ezért érdemben nem bírálható el. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: "Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására" (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).

[23] Az indítványozó4. a törvényes bíróhoz való jogának megsértését abban látta, hogy megváltozott az ügyében eljáró bírói tanács összetétele. Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az Abtv. értelmében az Alkotmánybíróság nem folytat le hivatalból bizonyítási eljárást, mivel az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik, továbbá az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia, valamint az Abtv. 52. § (6) bekezdése értelmében az indítvány mellékleteként meg kell küldeni az Alkotmánybíróság részére azokat a dokumentumokat, amelyek az indítványban foglaltakat igazolják. Következésképpen az a körülmény, hogy az indítványozó4. a bírói tanács összetételének megváltozása folytán a törvényes bíróhoz való jogának sérelmére vonatkozóan alkotmányjogi panaszát hiányosan, illetve azt alátámasztó dokumentumok nélkül küldte meg, nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjának, ezért érdemben nem bírálható el.

[24] Az indítványozó2. alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének a megsértésére is hivatkozott, azonban a bírósági eljárás vonatkozásában a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelme az indítványozó által kifogásolt kontextusban nem értelmezhető (3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]), ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó2. vonatkozó érvelését az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése körében értékelte.

[25] Az indítványozó1. és az indítványozó4. az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást, azonban az a hatékony bírói jogvédelem sérelmével összefüggésben tartalmilag megfeleltethetők az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó érveiknek, ezért az Alkotmánybíróság az indítványozók vonatkozó indokolását e körben értékelte.

[26] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.

[27] Az Alkotmánybíróság elöljáróban kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata (3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).

[28] Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és (7) bekezdésének a sérelmét lényegileg azonos indokolás mentén kifogásolták.

[29] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértését állító indítványi részekkel összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó bizonyítékértékelési, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben (3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).

[30] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint "Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22])

[31] Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek megsértése alatt lényegében ugyanazon indokolás mentén azt kifogásolták, hogy a kúriai közbenső ítélet az elévülés kezdő időpontját érintően olyan jogi álláspontra helyezkedett, amelyet az indítványozók "meglepetés"-ítéletként értékeltek és állításuk szerint a per során nem állt módjukban ehhez kapcsolódó jogi álláspontjukat kifejteni.

[32] Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a német alkotmánybírósági gyakorlatban ismert "meglepetés"-ítéletek joggyakorlata a magyar alkotmánybírósági eljárásban közvetlenül nem hivatkozható, jogi relevanciával nem bír. Mindazonáltal az indítványozók alkotmányjogi panaszai nem tartalmaztak olyan konkrétumot, amely hitelt érdemlően alátámasztotta volna, hogy a többszörösen megismételt eljárás során ténybeli és jogi alapot nélkülöző kúriai közbenső ítélet született volna. A kúriai közbenső ítélet indokolása szerint "[a]z olyan jogértelmezés, amely a versenyjogsértéssel okozott magánjogi igények érvényesítése körében a kár bekövetkezését a versenyjogi jogsértések kárkövetkezményeinek beállását lehetővé tevő kontraktuális jogviszonyoktól, a megkötött szerződések jogi jellegétől és szabályaitól függetlenítve, pusztán a vagyontömeg károsult vagyonából való kikerüléséhez, azok időpontjához kötné, figyelmen kívül hagyná a versenykorlátozó magatartással okozott kár korábban kifejtett speciális jellegét. [...] Ha a teljesítési kötelezettség csak a kartellfelárat tartalmazó ellenszolgáltatás esedékessé válásával következik be, a felperes károsodása nem következhet be ezt megelőzően, ezért ez az időpont minősül az elévülési idő számítása kezdő napjának." (Kúriai közbenső ítélet, Indokolás [80])

[33] Ezzel összefüggésben kiemeli az Alkotmánybíróság, hogy a kúriai közbenső ítélet okszerűen, a józan ész és a logika szabályainak megfelelően, a kartellmegállapodásokhoz köthető kártérítési igények jogi természetének figyelembevételével értelmezte az elévülés kezdő időpontját. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben utal arra, hogy gyakorlata szerint "[a] bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata." (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89])

[34] Az Alkotmánybíróság az indokolt bírói döntéssel összefüggésben, jelen ügyre vonatkozva kiemeli a következőket: "Az Alkotmánybíróság tehát a rendes bíróságoktól eltérően nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének a teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]). Ehhez képest az Alkotmánybíróság által vizsgált, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. Az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme az eljárási szabály alaptörvény-ellenes alkalmazását jelenti. A tisztességes eljárásból fakadó elvárás tehát az eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata." (Lásd: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]; 3305/2017. (XI. 24.) AB határozat, Indokolás [33])[1]

[35] A konkrét ügyre vonatkozóan az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a kúriai közbenső ítélet részletesen kifejtette döntése indokait, így mindazon kérdéseket vizsgálat tárgyává tette, amelyeket az indítványozók az alkotmányjogi panaszai felsoroltak. Következésképpen az indítványok - bár formálisan hangsúlyozták, hogy a Kúria érvelését nem szakjogilag kifogásolják - tartalmilag arra irányultak, hogy az Alkotmánybíróság bírálja felül a kúriai közbenső ítélet jogértelmezésének helyességét, amely nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik.

[36] Az Alkotmánybíróság egyebekben nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

[37] 4. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva - az Abtv. 27. § (1) bekezdésére, 52. § (1b) bekezdésére, 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaira tekintettel visszautasította.

Budapest, 2023. november 14.

Dr. Horváth Attila s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Réka s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/950/2023.