BH 1990.12.479 I. Helyiségek bérletére vonatkozó jog vagyoni értékkel bíró jognak minősül. Állami vállalat üzlethelyiségek bérleti jogát gazdasági társaságnak csak ellenérték fejében engedheti át [1979. évi II. tv. 48. §, 51. § (3) bek., 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet 68. § (1)-(2) bek.].

II. Bérelt helyiségek használati jogáról állami vállalat gazdasági társaság javára csak a helyiséggazdálkodásra, vonatkozó szabályok szerint mondhat le [19/1984. (IV. 15.) MT. r. 23. § (2) bek., 67/1990. (IV. 4.) MT. r. 18. § (7) bek.].

III. Részvénytársaság osztalékot biztosító ún. elsőbbségi részvénye - függetlenül attól, hogy a társaság alapszabálya az ilyen részvények vonatkozásában a szavazati jogot kizárja - vagyoni jogot biztosít a részvényesnek, ezért ezek biztosítása esetén a bérleti jog ingyenes átengedése nem. állapítható meg [1988. évi VI. tv. 242. §, 272. §].

A DB. Vendéglátó Vállalat, a MH. Ingatlanforgalmazási Leányvállalata, a T. Kft és a Z. Ltd. 1988. november 30. napján kelt alapító okirattal és az ugyanezen napon elfogadott alapszabállyal zártkörű alapítással a BSz. és V. Részvénytársaságot (tov. BV. Rt) létrehozta 500 millió forint alaptőkével, melyből az alapítók 280 millió forintot pénzzel, 220 millió forintot pedig nem pénzbeli betéttel teljesítettek.

Az alapszabály 5. pontja szerint a részvénytársaság alaptőkéje 500 db, egyenként 100 000 Ft névértékű 10 %-os fix kamatozású bemutatóra szóló részvényből, 1000 db, maximum 12 %-os osztalékot biztosító, egyenként 100 000 Ft névértékű elsőbbségi részvényből, 2000 db, egyenként 100 000 Ft névértékű bemutatóra szóló részvényből és 1500 db, egyenként 100 000 Ft névértékű névreszóló részvényből áll.

A cégbíróság 1990. január hó 31. napján határozatával elrendelte a részvénytársaság cégbejegyzését.

A bejegyzést elrendelő végzés ellen - törvénysértés miatt - a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt.

Az óvás 1. pontja szerint a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 262. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a részvénytársaság cégbejegyzésére - az egyéb törvényi feltételek fennállása mellett - akkor kerülhet sor, ha igazolást nyer, hogy az alaptőke legalább 30 %-át befizették. A B. Rt alapszabályának 5. pontja és alapító okiratának ugyancsak 5. pontja egybehangzóan azt írja elő, hogy a társaságnak a pénzbeli tőkerészt a Budapest Bank Rt-nél nyitott társasági bankszámlán kell elhelyeznie. A cégiratokhoz csatolt bankigazolások közül az egyiket állította csak ki a Budapest Bank Rt, és abban igazolja, hogy a DB. Vendéglátó Vállalat 25 millió forintot, az Ingatlanforgalmazási Leányvállalat 10 millió forintot, a T. Kft 40 millió forintot befizetett az elkülönített számlára. A részvénytársaság külföldi tagja, a Z. Ltd. a CIB - a Közép-Európai Nemzetközi Bank - 1989. december 5-én kiállított igazolása szerint 2 140 000 DM-t letéti számlán helyezett el azzal, hogy azt a cégbejegyzés megtörténtének igazolásával szabadítja fel.

A társaság külföldi tagjának az alapszabály és az alapító okirat 5. pontjában foglalt rendelkezéseivel ellentétesen elhelyezett pénzbetétjét a Gt. 262. §-ának (2) bekezdése c) pontjában írt feltétel igazolására - az óvás szerint - a cégbíróság nem fogadhatta volna el, vagyis a társaság bejegyezhetőségének a Gt. szerinti törvényi feltétele nem áll fenn, miért is a bejegyzés jogszabályba ütközik.

A legfőbb ügyész az óvás 2. pontjában kifejti, hogy a Gt. 261. §-ának (1) bekezdése szerint az alapszabályban többek között meg kell határozni a részvények számát, névértékét, valamint azt, hogy a részvények bemutatóra vagy névre szólnak-e. E jogszabállyal azonos tartalmú rendelkezést tartalmaz a cégbejegyzés idején hatályos 1989. évi 23. tvr (a továbbiakban: Ctvr) végrehajtására kiadott 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet (a továbbiakban: Cvhr) 3. §-a (1) bekezdésének ja) és jb) pontja is. A részvénytársaság alapító okirata és alapszabálya e kötelezettségnek csak részben tett eleget, mert a maximum 12 % osztalékot biztosító elsőbbségi részvények esetében nem határozta meg, hogy ezek a részvények névre vagy bemutatóra szólnak-e, ezért a részvénytársaság cégbejegyzését elrendelő végzés emiatt is jogszabályba ütközik.

Az óvás 3. pontja szerint a részvénytársaság egyik alapító tagja a DB. Vendéglátó Vállalat 80 üzletének (étterem, eszpresszó) bérleti jogát ingyenesen bocsátotta a társaság rendelkezésére. Az óvás kifejti, hogy a bérleti jog vagyoni értékkel bír, tehát az állami vállalat vagyonát növelő tényezőként szükséges számításba venni, miért is az állami pénzügyekről szóló, többször módosított 1979. évi II. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 48. §-ának az egyéb vagyon fogalmi meghatározása alá esik. Az Ápt. 51. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy az állami vagyonról lemondani, továbbá az állam javára való lemondást és annak feltételeit elfogadni csak jogszabály keretei között lehet, a (4) bekezdés szerint akként is, hogy a lemondó egy általa meghatározott állami szerv javára mond le a vagyonról. A felhívott jogszabály, valamint a 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet 68. §-ának (1) és (2) bekezdéséből az következik, hogy a részvénytársaság javára történt ingyenes lemondás nem felelt meg a jogszabályoknak, az állami vagyon ellenérték fizetése nélkül tehát nem kerülhetett volna a társaság birtokába.

Az óvás szerint nem tekinthető ellenértéknek - a külön megállapodásban foglaltak szerint - az, hogy az üzletek átengedése fejében a DB. Vendéglátó Vállalat maximum 12 %-os osztalékra jogosító elsőbbségi részvényt kapott, mert az alapszabály e részvényfajta tekintetében kizárja a szavazati jogot, illetve a maximált osztalékon belül a megjelölt mértéknél kisebb, esetleg 0 osztalék is fizethető. A fentiekre figyelemmel - miután ezt a kikötést az alapszabály 5. pontja is tartalmazza - az alapszabály jogsértő, ezért a semmis szerződésen alapuló társasági cégbejegyzést elrendelő végzés törvénysértő.

A legfőbb ügyész indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az óvással megtámadott törvénysértő végzést helyezze hatályon kívül.

Az óvásra a BV. Rt és a Z. Ltd. részvényes írásban, a T. Kft részvényes képviselője szóban terjesztette elő észrevételeit. Az észrevételekben az óvás elutasítását kérték.

Az észrevételek hangsúlyozták, hogy a hatályon kívül helyezésre irányuló ügyészi óvás egy cégnek több mint 8 hónapos aktív társasági működése után nem szolgálja sem a jogbiztonság érdekét, sem a külföldi tőke beáramlását, mert a piaci mechanizmusokat megzavarja, a magyarországi befektetéseket instabilizálja, ezért nem szolgál közérdeket. Az óvás az alábbiak szerint részben alapos.

Helytállóan utal az óvás 1. pontjában a Gt. 262. §-a (2) bekezdésének c) pontjára, miszerint a részvénytársaság cégbejegyzésekor az alaptőke 30 %-ának befizetését igazolni kell. A banki igazolás becsatolását, mint a bejegyzési kérelem kötelező mellékletét a Cvhr 10. §-a (1) bekezdésének de) pontja is előírja. Helyes viszont az az észrevételben kifejtett álláspont is, hogy jogszabály nem rendelkezik arról, hogy milyen pénzintézethez kell a befizetést teljesíteni.