3436/2021. (X. 25.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.506/2020/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Székesfehérvári Törvényszék 17.G.40.147/2017/43. számú ítélete, a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.213/2019/6. számú ítélete és a Kúria Pfv.V.20.506/2020/5. számú ítélete ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, az R) cikk (2) bekezdése, a 28. cikk, az V. cikk, a XIII. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései megsértését kifogásolta.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó 2011-ben határozott idejű szerződést kötött az alperessel az által üzemeltetett munkásszállóban büfé és kisbolt üzemeltetésére. Az indítványozó pályázata szerint közép árkategóriában, kis haszonréssel kívánt dolgozni, a felek közötti szerződés mellékletét képezte az ajánlatban szereplő termékárak listája, amelyre vonatkozóan az indítványozó kötelezettséget vállalt azok alkalmazására. A büfé és kisbolt megnyitását követően az indítványozó jelezte az alperes felé a veszteséges működést, ezért további árbevételi lehetőségek biztosítását (szendvicskészítési szerződés stb.), valamint a bérleti és az energiadíjak elengedését kérte. Az üzemeltetés ideje alatt a felek az árak tekintetében folyamatosan egyeztettek és általában konszenzusra jutottak, az indítványozó tudomásul vette, ha az alperes nem járult hozzá az áremeléshez. Az alperes 2017-ben felmondta a szendvicsszállítási szerződést, majd ezt követően egy hónap múlva az indítványozó is felmondta a bérleti szerződést.

[3] Az indítványozó polgári pert indított az alperes ellen, amely során a szerződés hatálya alatt keletkezett vesztesége és elmaradt haszna megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 318. § (1) bekezdése, 361. §-a, 339. §-a, 340. §-a és a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 2. §-a és 21. §-a alapján. Az indítványozó keresetében arra hivatkozott, hogy a Tpvt. 2. §-ába és 21. §-ába ütközően az alperes megszegte az együttműködési megállapodást, amikor gazdasági erőlényét kihasználva arra kényszerítette, hogy a kisboltban és a büfében alkalmazott árait csökkentse.

[4] Az első fokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék 17.G.40.147/2017/43. számú ítéletével elutasította az indítványozó keresetét. A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.213/2019/6. számú ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A Kúria Pfv.V.20.506/2020/5. számú ítéletével hatályában fenntartotta a jogerős, másodfokú ítéletet.

[5] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Abtv. 27. §-a alapján kifogásolta, hogy az ügyében eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták az igazságügyi szakértői véleményt és azon egyéb bizonyítékokat, amelyek az indítványozó keresetében foglalt állításait alátámasztották. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok ítéleteivel ellentétben a veszteséget az okozta, hogy a munkásszállónak alacsony volt a lakószáma, az alperes árrés- és eladási árcsökkentő magatartást tanúsított, továbbá az indítványozó javaslatait elvetette.

[6] Az indítványozó tagadta, hogy önként vállalta volna a "Tesco-árszint" alkalmazását. Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikkében és V. cikkében foglalt jogainak kívánt érvényt szerezni az áremelési kezdeményezésekkel. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadott indokolás szerint az ügyében eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, az V. cikket, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, amikor az alperes szerződésszegő magatartását legitimálták.

[7] Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy az elsőfokú eljárásban nem került sor bizonyítási eljárás lefolytatására a szendvicsszolgáltatási szerződéssel kapcsolatban, és ezt a másodfokú bíróság, illetve a Kúria sem korrigálta utóbb, ily módon az eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény XIII. cikkét, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.

[8] Azt indítványozó alkotmányjogi panaszában sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem végezte el a Tpvt. megsértésével kapcsolatos érveinek vizsgálatát, valamint az eljáró bíróságok egyike sem vizsgálta meg az alperes versenyeztetéssel kapcsolatos tisztességtelen magatartását. Az indítványozó a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.), valamint a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Tfmtv.) megsértésére is hivatkozott. Az indítványozó előadta, hogy a Gazdasági Versenyhivatalhoz panaszt nyújtott be, azonban ez alapján érdemi intézkedésre nem került sor.

[9] Az indítványozó álláspontja szerint az ügyében eljáró bíróságok nem éltek megfelelően az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése által rájuk ruházott jogokkal és kötelezettségekkel, amely eljárásuk az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, valamint a 28. cikket is sérti.

[10] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[11] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[12] A testület megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

[13] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként az M) cikk (2) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését, a 28. cikket, az V. cikket, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.

[14] Az Alkotmánybíróság az indítványnak az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének és az R) cikk (2) bekezdésének megsértésére vonatkozó részei kapcsán rögzíti, hogy ezen rendelkezések az Alaptörvény Alapvetés című részében találhatók, azok nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak, így ezen cikkekre alapítottan alkotmányjogi panasz benyújtására az indítványozónak nincs lehetősége (3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]; 3203/2015. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [9]; 3108/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [23]).

[15] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]).

[16] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.

[17] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha alkotmányjogi panasz esetén egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az e) pont szerint egyértelműen indokolni kell, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

[18] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény V. cikkét és a XIII. cikk (1) bekezdését megjelölte, azonban ahhoz érdemi indokolást nem fűzött. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására" (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]). Az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos kifogása kapcsán az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy "nem vonható az alkotmányos tulajdonvédelem alá minden olyan ügy, melyben az indítványozó állítása szerint jogsértő bírósági határozatok eredményeként pervesztes lett, és ezért vagyonvesztést szenvedett el (vagyoni követeléséhez nem jutott hozzá). Az alkotmányjogi panasz a tulajdonjog sérelmén keresztül nem lehet eszköze vagyonjogi perekben a bíróságok által elkövetett, egyéb alkotmányossági kérdést fel nem vető, egyszerű törvénysértések orvoslásának." (3120/2017. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [40]; 3007/2015. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [19])

[19] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást.

[20] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.

[21] Az Alkotmánybíróság elöljáróban kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata (3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).

[22] Az indítványozó által az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdésének, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatosan alapjogi sérelmekkel összefüggésben előadott érvek valójában az ügyben meghozott, az indítványozó által támadott bírósági döntések megállapításainak tartalmi és nem alkotmányossági kritikáján alapulnak, és nem ezen ítéletek alaptörvény-ellenességének alátámasztására irányulnak.

[23] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "[a] jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata" (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]).

[24] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó valamennyi általa megjelölt alapjog sérelmét kizárólag a saját és az eljáró bíróságok álláspontjának eltéréséből, értelmezésének különbözőségéből vezette le, az indítványozó a jogorvoslathoz való jogának és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét is azzal indokolta, hogy az eljáró bíróságok az általa előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasították, illetve az érvelésére nem adtak teljeskörűen választ.

[25] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az indítványozó ügyében eljáró bíróságok részletesen megindokolták, hogy az indítványozó által sérelmezett körben miért nem volt helye a kereset szerinti döntésnek. A Kúria ítéletében rögzítette, hogy az indítványozó "[a]z általa hivatkozott gazdasági erőfölénnyel való visszaélés mikénti megvalósulására [...] tényelőadást sem tett. E tárgyban a jogerős ítélet indokolása helytálló. De önmagában valamely Tpvt.-ben tilalmazott magatartás bizonyított megvalósulása sem alapozhatta volna meg a felülvizsgálati kérelem eredményességét. A felperes a jogerős ítélet meghozataláig ugyanis nem kérte a Tpvt. 86. § (2) bekezdés e) pontjára alapított kártérítési igény elbírálását, erre először a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott." (Kúriai ítélet [45])

[26] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a perjogi szabályoknak nem megfelelően előterjesztett indítványozói érvek figyelembe vételének hiánya, nem veti fel a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog sérelmét.

[27] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint "Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22])

[28] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó bizonyítékértékelési, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben (3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).

[29] Az Alkotmánybíróság szerint az elsőfokú bíróság, a másodfokú bíróság és a Kúria ítéleteikben az indítványozóval ellentétes jogi álláspontra helyezkedtek, a döntésüket alátámasztó érveikről számot adtak. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata." (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89])

[30] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének megsértését állító indítványi résszel összefüggésben az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárás során az indítványozó élhetett - és élt is - a jogorvoslathoz való jogával, ettől a bírói ítéletek által nem volt elzárva, így a bírói döntések alaptörvény-ellenességének kételye az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés sérelme okán sem merül fel.

[31] Az indítványozó a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal vagy a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

[32] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva - az Abtv. 27. § (1) bekezdésére, 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), h) pontjára tekintettel visszautasította.

Budapest, 2021. október 5.

Dr. Juhász Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2124/2021.