24/B/2007. AB határozat

az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok elutasításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

Indokolás

I.

1. Két indítványozó kezdeményezte 2007. január 8-án és 30-án az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Áhej. tv.) 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását. Az indítványozók szerint az Áhej. tv.-nek az szabálya, amely előírja, hogy a társas vállalkozás a törvényben meghatározottak szerint 4 százalék mértékű különadót fizessen az adóévi beszámolóban kimutatott adózás előtti eredményének pozitív összege (különadó-alap) után [3. § (1) bekezdése], alkotmányellenes.

Érvelésük lényege szerint az Áhej. tv. a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) Tao tv. 21. § (7) és (11) bekezdésében valamint a 29/E. §-ban biztosított adókedvezmény megvonásával a jogbiztonságot, a szerzett jogok védelmének elvét, az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti a 16/1996. (V. 3.) AB határozatban (ABH 1996, 61.) kifejtettek szerint.

Ellentétes a jogbiztonsággal az is, hogy az Áhej. tv. nem biztosított megfelelő felkészülési időt az érintettek számára.

Az Áhej. tv. 3. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 70/A. §-át, mert a szóban lévő szabállyal tartalmilag nem pusztán az adóteher növelése valósult meg, hanem a kedvezményezett adózók adójogi jogállása is megváltozott a különadó tekintetében, és ennek eredményeként a változás rájuk nézve arányaiban lényegesen nagyobb adóteher növekedést eredményezett. Az indítványozó szerint a kedvezményezeti körbe mintegy 30 adóalany tartozik, különadó befizetéseik az összesen tervezett 170 milliárd forint bevételből megközelítőleg 80 milliárd forintot képviselnek. A különadó egy viszonylag szűk alanyi körre nézve arányaiban nagyobb adófizetési kötelezettséget vezetett be. A látszatra egységesen érvényesülő különadó tehát valójában nem arányos adóteher-növekedést eredményezett. Diszkriminációnak minősül, hogy a jogalkotó ugyanolyan szabályokat alkalmaz nem azonos helyzetben lévőkre, az egységes szabályozás egy meghatározható csoportot a többieknél nyilvánvalóan hátrányosabban érint.

Az adókedvezményben részesült jogalanyoknak a többi, ugyancsak különadót fizetni kényszerülő vállalkozásnál nyilvánvalóan hátrányosabb kezelése az indítványozók szerint az Alkotmánynak az arányos közteherviselésre (Alkotmány 70/I. §) vonatkozó szabályát is sérti.

Kezdeményezték, hogy ha az Alkotmánybíróság az Áhej. tv. 3. § (1) bekezdését alkotmányellenessé nyilvánítja és megsemmisíti, akkor a hatályvesztés időpontját az Áhej. tv. hatálybalépésére visszaható hatállyal határozza meg.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továb-biakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján- egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

2. Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásának előkészítése során beszerezte a pénzügyminiszter, valamint az igazságügyi és rendészeti miniszter véleményét.

Az Alkotmánybíróság az eljárás során felhívta az indítványozókat hogy nyilatkozzanak: változatlan formában fenntartják-e indítványukat annak ismeretében is, hogy az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXXI. törvény 20. §-a az Áhej tv. érintett rendelkezéseit módosította, s a módosítás egyebek között kiegészítette az Áhej. tv. 3. § (3) bekezdését az e) -h) pontokkal, vagyis bővítette az adózás előtti eredményt csökkentő tételeket. Az indítványozók, beadványaik lényeges tartalma szerint, az indítványokat változatlan formában és indokokkal fenntartották. Az egyik indítványozó utalt arra, hogy a módosítás még egyértelműbbé tette, hogy a különadó gazdasági tartalmában a Tao. tv. szerinti társasági adónak felel meg, amelynek elkülönült jogszabályban történő szabályozása oda vezet, hogy a Tao. tv. szabályait rendbe be kell építeni az Áhej. tv.-be is, azaz az Áhej. tv. a Tao. tv. megkettőzésével gyakorlatilag ugyanarra az adótárgyra, ugyanarra az adóalanyra, és tartalmilag ugyanazon részletszabályokkal tartalmaz szabályozást.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmuk szerint bírálta el és azt vizsgálta, hogy a törvény szerinti különadót bevezető, a fizetési kötelezettséget előíró szabály, az Áhej. tv. 3. § (1) bekezdése ellentétes-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.

Az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint - az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Alkotmánybíróság az Ahej. tv. 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességét ezért csupán az indítványokban foglalt érvek alapján vizsgálta.

Az Áhej. tv. számos szabályát 2008. január 1-jétől módosította, kiegészítette, illetve hatályon kívül helyezte az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény.

Az Alkotmánybíróság, indítvány hiányában, nem vizsgálta az Áhej. tv.-nek a különadó-alap megállapítására vonatkozó egyes részletszabályait [3. § (2) és (3) bekezdése].

II.

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései szerint:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

(...)

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(...)

70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

2. Az Áhej. tv. kifogásolt és azzal összefüggő szabályai az indítvány elbírálásakor az alábbiak szerint szólnak:

"A társas vállalkozás adókötelezettsége

3. § (1) A társas vállalkozás - kivéve, ha adóbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be - 4 százalék mértékkel különadót állapít meg és fizet az adóévi beszámolóban kimutatott adózás előtti eredményének a (2) bekezdésben felsorolt tételekkel növelt, a (3) bekezdésben felsorolt tételekkel csökkentett és a (12) bekezdés szerint módosított, továbbá ha nemzetközi szerződés így rendelkezik, a külföldi telephely útján végzett tevékenység révén keletkezett, a telephelynek betudható, külföldön adóztatható, e törvény szerinti különadó-alapnak megfelelő tartalmú jövedelmet nem tartalmazó pozitív összege (különadó-alap) után.

(2) Növelő tételek:

a) a jövedelemre tekintettel külföldön megfizetett (fizetendő), ráfordításként elszámolt adó,

b) az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz és térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, és az ezzel összefüggésben elszámolt, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adó,

c) az ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege,

d) az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke,

e) a társas vállalkozás jogutódlással (átalakulással) történő megszűnése esetén a jogelődnél utolsó adóévében, a társas vállalkozásból történő kiválás esetén a jogutódnál első adóévében, a végleges vagyonmérlegében kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözet, a (10) bekezdésben meghatározott kivétellel,

f) a (3) bekezdés e) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján csökkentő tételként figyelembe vett) összeg, továbbá a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnésének adóévében a (3) bekezdés e) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből az a rész, amelyet a társas vállalkozás még nem számolt el növelő tételként,

g) a (3) bekezdés f) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből a kedvezményezett átalakulás alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján csökkentő tételként figyelembe vett) összeg, továbbá a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnésének adóévében a (3) bekezdés f) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből az a rész, amelyet a társas vállalkozás még nem számolt el növelő tételként,

h) a bejelentett részesedéshez kapcsolódó, az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztés, árfolyamveszteség, a részesedés bármely jogcímen történő kivezetése (ide

nem értve az átalakulás miatti elszámolást) következtében elszámolt ráfordításnak az elszámolt bevételt meghaladó része,

i) a forintról devizára, devizáról forintra vagy devizáról más devizára való áttérés során a tőketartalék növeléseként elszámolt átszámítási különbözetek összege az áttérést követő adóévben,

j) az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi költségként, ráfordításként vagy adóévi nettó árbevétel, bevétel, aktivált saját teljesítmény csökkentéseként elszámolt összeg.

(3) Csökkentő tételek:

a) az adózás előtti eredmény javára elszámolt kapott (járó) osztalék, az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalék kivételével,

b) az adózás előtti eredmény javára elszámolt visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, véglegesen átvett pénzeszköz és térítés nélkül átvett eszköz könyv szerinti értéke,

c) az ellenérték nélkül átvállalt tartozásnak az adóévi adózás előtti eredmény javára elszámolt összege,

d) az adóévben térítés nélkül kapott szolgáltatás adóévi adózás előtti eredmény javára elszámolt összege,

e) a kedvezményezett részesedéscsere alapján kivezetett részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereség a megszerzett társaság tagjánál (részvényesénél), ha a tag (a részvényes) alkalmazni kívánja e csökkentő tételt, feltéve, hogy a tag (a részvényes) a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett valamennyi részesedést elkülönítetten tartja nyilván,

f) a kedvezményezett átalakulásban részt vevő társaság tagjánál (részvényesénél) az átalakulás következtében kivezetett részesedés könyv szerinti értékét meghaladóan a társaság jogutódjában szerzett részesedés bekerülési értékeként az adóévben elszámolt bevétel, ha a tag (a részvényes) alkalmazni kívánja e csökkentő tételt, feltéve, hogy a tag (a részvényes) a kedvezményezett átalakulás alapján megszerzett valamennyi részesedést elkülönítetten tartja nyilván,

g) kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaságnál - választása szerint, az átvevő társasággal írásban kötött szerződés alapján, a (11) bekezdésben meghatározott feltételekkel - az önálló szervezeti egység átruházása alapján elszámolt bevételnek az átadott eszközök könyv szerinti értékét meghaladó része,

h) a (13) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel, az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költsége (ide nem értve a belföldi illetőségű társas vállalkozástól, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől közvetlenül vagy közvetve igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt költséget) a felmerülés adóévében, vagy - a társas vállalkozás választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba veszi - az értékcsökkenés elszámolásának adóévében, legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig; a társas vállalkozás nem csökkentheti az adózás előtti eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés napjáig az adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott támogatás, juttatás összegével, illetve - ha él a választási lehetőséggel - a támogatás, juttatás alapján az adóévi adózás előtti eredménye javára elszámolt bevétellel,

i) a bejelentett részesedés értékesítésének adóévi árfolyamnyeresége, feltéve, hogy a részesedést a társas vállalkozás (ideértve jogelődjét is) az értékesítését megelőzően legalább egy éven át folyamatosan birtokolta, továbbá a bejelentett részesedésre az adóévben visszaírt értékvesztés és a részesedés mérlegfordulónapi értékelésekor a devizaárfolyam változása alapján elszámolt, nem realizált árfolyamnyereség,

j) a visszavásárolt saját üzletrész, saját részvény, saját átalakított befektetői részjegy bevonása következtében elszámolt bevételnek a visszavásárolt saját üzletrész, saját részvény, saját átalakított befektetői részjegy bekerülési értékét meghaladó része,

k) a forintról devizára, devizáról forintra vagy devizáról más devizára való áttérés következtében az eredménytartalék csökkentéseként elszámolt átszámítási különbözetek összege az áttérést követő adóévben,

l) az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi bevételként, vagy aktivált saját teljesítmény növeléseként vagy adóévi költség, ráfordítás csökkenéseként elszámolt összeg.

(4) Az (1) bekezdés szerint megállapított különadó bevallásával egyidejűleg az adófizetésre kötelezett az adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra adóelőleget vall be az esedékességi időre eső összeg feltüntetésével. Nem lehet adóelőleget bevallani arra a naptári hónapra, negyedévre, a negyedév azon naptári hónapjára, amelyre az adózó már vallott be adóelőleget.

(5) Az adóelőleg

a) az adóévet megelőző adóév fizetendő különadójának összege, ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónap volt,

b) az adóévet megelőző adóév fizetendő különadójának a működés naptári napjai alapján 12 hónapra számított összege minden más esetben.

(6) Átalakulás esetén az átalakulás napjától számított 30 napon belül a jogutód köteles a jogelőd által bevallott adóelőlegből számított (az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott) adóelőleget bevallani, és ennek alapján köteles a bevallás esedékességének napjától az adóévet követő hatodik hónap utolsó napjáig adóelőleget fizetni. Kiválás esetén a fennmaradó gazdasági társaság e rendelkezés alkalmazásában jogutódnak is minősül. Az átalakulás napját követő első adóbevallásában nem vall be adóelőleget kiválás esetén a fennmaradó, beolvadás esetén az átvevő társas vállalkozás, ha az átalakulás napja az előző adóévi adóbevallás benyújtását megelőzi.

(7) Az adókötelezettsége keletkezésének napját követő második naptári hónap első napjától kezdődő 12 hónapos időszakra 30 napon belül köteles adóelőleget bevallani a külföldi vállalkozó által bevallott adóelőleggel egyezően a tevékenységét folytató európai részvénytársaság, európai szövetkezet, illetve az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet által bevallott adóelőleggel egyezően a tevékenységét folytató külföldi vállalkozó.

(8) A könyvvezetés pénznemének év közben történő változtatása a bevallott adóelőleget nem érinti.

(9) Az adóelőleg háromhavonta (negyedévente), a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba, a halászati ágba sorolt adózónál a harmadik és negyedik negyedévben, egyenlő részletekben, ezen időszakot követő hónap 20. napjáig, az utolsó negyedévi adóelőleg az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig esedékes.

(10) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd, illetve a jogutód - választása szerint - nem alkalmazza a (2) bekezdés e) pontját, feltéve, hogy a jogutód létesítő okirata tartalmazza a (12) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást.

(11) A (3) bekezdés g) pont alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződés tételesen tartalmazza az átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), és azoknak az átadás napjára az átruházó társaságnál kimutatott bekerülési értékét, könyv szerinti értékét és számított nyilvántartási értékét, valamint a (12) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást.

(12) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogutód a jogelődtől átvett, kedvezményezett eszközátruházás esetén az átvevő társaság az átruházó társaságtól átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve az átalakulást, illetve az eszközátruházást követően a különadó-alapját úgy határozza meg, mintha az átalakulás, illetve a kedvezményezett eszközátruházás nem történt volna meg. Kedvezményezett átalakulás esetén a jogutód, kedvezményezett eszközátruházás esetén az átvevő társaság az átértékelt, illetve átvett eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára, illetve az átruházó társaságnál az átadás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást, illetve az átvételt követően a különadó-alap módosításaként elszámolt összeget is.

(13) A (3) bekezdés h) pontjában foglaltak az igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatásra a megrendelőnél akkor alkalmazhatóak, ha a szolgáltatást nyújtó a megrendelőnek nyilatkozik arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi illetőségű társas vállalkozástól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől megrendelt kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás igénybevételével teljesítette.

(14) A (10), illetve (11) bekezdésben foglaltak alkalmazásának további feltétele, hogy átalakuláskor a jogelőd (kiválás esetén, továbbá, ha a jogelőd külföldi vállalkozónak nem minősülő külföldi személy, akkor a jogutód), kedvezményezett eszközátruházáskor az átadó, (ha az átadó külföldi vállalkozónak nem minősülő külföldi személy, akkor az átvevő) a választását az átalakulás, illetve az eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.

(15) Amennyiben a társas vállalkozás kapcsolt vállalkozásával a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 18. §-a alá tartozó jogügyletet köt, úgy a különadó-alap megállapításkor köteles az abban foglaltakat megfelelően alkalmazni.

(...)

5. § (1) A 3. § szerinti kötelezettséget a külföldi vállalkozó kizárólag a belföldi telephelye útján végzett tevékenysége alapján állapítja meg.

(2) A 4. § alapján megállapított járadékot az adózás előtti eredmény terhére, a 3. § szerinti különadót a társasági adóval azonosan kell elszámolni.

(3) A naptári évtől eltérő üzleti (adó) évet alkalmazó társas vállalkozás, illetve hitelintézet a különadó kötelezettséget az adóéve első napján hatályos szabályok szerint teljesíti.

6. § (1) Ha nemzetközi szerződés a külföldön fizetett (fizetendő) adó beszámításáról rendelkezik, a 3. § alapján megállapított különadóból adóvisszatartás formájában levonható a külföldön fizetett (fizetendő) adó, de a beszámított összeg az adóévre fizetendő más jövedelem- vagy vagyonadó csökkentéseként nem érvényesíthető.

(2) A fizetendő különadó a 3. § szerint megállapított különadó csökkentve az (1) bekezdés szerint beszámított összeggel.

(3) Az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig a társas vállalkozásnak a különadó-előleget a 3. § szerint fizetendő várható különadó összegére ki kell egészítenie, valamint a hitelintézetnek a 4. § szerinti járadék várható összegének a már megfizetett járadékelőleggel csökkentett különbözetét meg kell fizetnie. E rendelkezés nem vonatkozik arra a társas vállalkozásra és hitelintézetre, amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot.

(4) A fizetendő különadót és a 4. § szerinti járadékot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben a társasági adóra előírt határidőben - az adóévben a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény hatálya alól kikerülő hitelintézet esetében a 4. § szerinti járadékot a kikerülést követő 90. napig - kell megállapítani, bevallani és megfizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni.

(5) A külföldről származó jövedelmet e törvény 3. §-ának rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt módosító tételeket. A külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető - de nem a kizárólag belföldről származó jövedelemhez felmerült - költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.

(6) Az (5) bekezdés szerinti összeget a jövedelem jogcíme szerint és forrásállamonként külön-külön kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg az adott jövedelemre jutó különadót, de legfeljebb a külföldön fizetett (fizetendő), illetve a nemzetközi szerződés alapján külföldön érvényesíthető adó közül a kisebb összeget.

7. § E törvény alkalmazásában (...)

3. társas vállalkozás: Tao. tv. hatálya alá tartozó adózó, kivéve a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezetét, a közhasznú társaságot, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaságot, a vízitársulatot, az alapítványt, a közalapítványt, a társadalmi szervezetet, a köztestületet, az egyházat (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövetkezetet, az iskolai szövetkezetet, a szociális szövetkezetet, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárat és a felsőoktatási intézményt (ideértve az általa létrehozott intézményt is), továbbá a diákotthont; (...)

5. beszámoló: a számvitelről szóló törvény szabályai szerint készített beszámoló, ide nem értve a konszolidált beszámolót; az adóévről beszámoló készítésére nem kötelezett esetében a számvitelről szóló törvény kettős könyvvitelt vezetőkre vonatkozó előírásai szerint készített nyilvántartást;

6. telephely: az adóalany tevékenysége gyakorlásának a székhelytől különböző helyen lévő, a cégjegyzékben feltüntetett helye, a külföldön lévő telephely, illetve külföldi székhelyű adóalany esetében a nemzetközi szerződésben meghatározott belföldön lévő telephely;

7. ellenőrzött külföldi társaság: a Tao. tv. 4. § 11. pontjában meghatározott fogalom; (...)

10. kedvezményezett részesedéscsere: a Tao. tv. 4. § 23/c) pontjában meghatározott fogalom, figyelembe véve a Tao. tv. 4. § 32/a) pontjában foglaltakat is;

11. kedvezményezett átalakulás: a Tao. tv. 4. § 23/a) pontjában meghatározott fogalom, figyelembe véve a Tao. tv. 4. § 32/a) pontjában foglaltakat is;

12. kedvezményezett eszközátruházás: a Tao. tv. 4. § 23/b) pontjában meghatározott fogalom, figyelembe véve a Tao. tv. 4. § 32/a) pontjában foglaltakat is;

13. bejelentett részesedés: a Tao. tv. 4. § 5. pontjában meghatározott fogalom;

14.árbevétel: a Tao. tv. 4. § 4. pontjában meghatározott fogalom."

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. A Tao. tv. számos, különféle, az adó alapját és az adót csökkentő kedvezményt tartalmaz és tartalmazott; a törvény szabályai szerint egyebek között beruházási adókedvezmények, térségi adókedvezmények (gazdaságilag elmaradott térségekben, vállalkozási övezetekben üzembe helyezett gép, épület után), kis és középvállalkozások adókedvezménye és átmeneti adókedvezmények vehetők igénybe.

Ezek közül az úgynevezett beruházási adókedvezményeket a Tao. tv. 21. § (l)-(6) bekezdése szabályozta, amely 2003. január 1 -jétől hatályát vesztette. Ennek szabályai értelmében az adózó az adó bizonyos részének (feltételektől függően 50, illetve 100 százalékának) megfelelő összegű beruházási adókedvezményt vehet igénybe a beruházás üzembe helyezésének évét követő 5 adóévben.

Beruházási adókedvezményre vonatkozó szabályt tartalmaz a Tao. tv. 21. §-ának hatályos (11) bekezdése is, amely szerint az adózó az adó teljes összegét beruházási adókedvezményként veheti igénybe az 1996. december 31-ét követően megkezdett, legalább 10 milliárd forint értékű, termékelőállítást szolgáló beruházás üzembe helyezését követő 10 naptári évben.

A hatályos szabályok értelmében továbbá az úgynevezett területfejlesztési adókedvezményre [Tao. tv. 21. § (7) bekezdése] jogosult adózó az adó teljes összegét beruházási adókedvezményként veheti igénybe a beruházás üzembe helyezését követő 10 adóévben.

Ezeknek az adókedvezményeknek közös szabálya, hogy az adókedvezmények utoljára a 2011. évi adóalap utáni adóból vehetők igénybe. Az adózó nem veheti igénybe az adókedvezményt a 2002. december 31. után megkezdett beruházás alapján [Tao. tv. 21. § (13) bek.].

Az említett adókedvezmények közös jellemzője, hogy nem csupán az adóévre, hanem ettől eltérő, meghatározott számú adóévre szólnak, továbbá az Áhej. tv. 3. §-ában nem szerepelnek adót csökkentő tételként.

2. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján csak kivételes esetben, visszaható hatályú jogalkotás, illetőleg már megszerzett, határozott időre szóló adókedvezményeknek a határidő lejártát megelőző csökkentése, vagy megvonása esetén ítélte megállapíthatónak az adókedvezmény korlátozását, megvonását tartalmazó jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét. [16/1996. (V. 3.) AB határozat ABH 1996, 61, 68-70.; 33/1997. (V. 28.) AB határozat ABH 1997, 166, 171-172.]

A kivételesség fennállását az Alkotmánybíróságnak a 16/1996. (V. 3.) AB határozatban (ABH 1996, 61, 68-70.) kifejtett elvek alapján kell vizsgálnia.

E határozat II. 4.1. pontja értelmében az egyik vizsgálandó szempont az, hogy a törvényhozó új adónemet vezetett-e be. Az indokolás II. 5. pont értelmében adókedvezmény csökkentése, illetve megvonása akkor lehet szerzett jogot sértő, ha arra új adónem bevezetése nélkül kerül sor.

Jelentős szempont az is, hogy a vizsgált törvénynek megszerzett adókedvezmény részleges csökkentését, illetve igénybe vett adómentesség esetén megvonását kell okoznia.

Az indokolás II. 6.5. pont kimondja, hogy az adójogviszony tartalmát adó, az adóalanyt megillető jogok kedvezőtlenebbé változtatása abban az esetben, ha már megkezdett tevékenység alapján igénybe vett kedvezményekről, tehát érvényesen már ilyen tartalommal létrejött egyedi adójogviszonyról van szó, már megszerzett kedvezményt, az adójogviszony tartalmát adó jogok és kötelezettségek tekintetében már megszerzett jogokat érint. Ugyanakkor "az adókötelezettség megállapítása, új adónem bevezetése, az adó mértékének változtatása esetében szerzett jogokra hivatkozni - az adó gazdaságpolitikai eszköz-szerepére tekintettel - általában nem lehet."

A II. 7.1. pont szerint már megszerzett, határozott időre szóló adókedvezményeknek a határidő lejáratát megelőző csökkentése, illetve megvonása - a jogalkotói ígérethez jogosan fűződő várakozásból, a tartós adójogviszonyban ily módon értelemszerűen benne rejlő bizalmi elemből következően - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, és az ebből adódó jogbiztonság követelménye alapján általában alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az adókedvezmény csökkentésének, illetve megvonásának általában érvényesülő tilalma a jog érvényesülése: ebben az ügyben az adókedvezmény igénybevétele időtartamának összefüggésében vizsgálandó; különbséget kell tenni a rövid és a hosszabb időtartamra szóló adókedvezmények között (7.2. pont).

A határozat szerint "hosszabb időtartamra szóló adókedvezmények fenntartása esetén - az időtartam hosszabbodásával egyenes arányban - kivételesen lehetőséget kell a jogalkotónak biztosítani arra, hogy a kedvezmények biztosításakor fennálló helyzetben beállott jelentős, alapvető változások esetén - még az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére is figyelemmel és annak keretei között maradva -a kedvezményeket csökkentse, adott esetben meg is vonja. Ez a helyzet különösen akkor, ha a változások a kedvezmények fenntartását az állam számára a kedvezmények megadásakor fennálló körülményekhez képest (amelyek fennállásában viszont a jogalkotó bízott) aránytalanul terhessé, vagy kifejezetten lehetetlenné teszik. Hosszú időtartamra biztosított kedvezmények ilyen körülmények miatt történő megvonásának, az adórendszer adóalanyokra nézve terhesebb módosításának a jogbiztonság követelménye önmagában véve, elvi jelleggel nem állja útját. A kivételes változtatási lehetőség alkotmányosságát az Alkotmánybíróság ezért esetről esetre, az adott egyedi tényállás összes körülményeire figyelemmel vizsgálhatja, ideértve a módosítás: a terhesebbé tétel mértékének és a körülményekben beállott alapvető, jelentős változások súlyának és következményeinek viszonyát, azaz azt, hogy a változásokkal a kedvezmények megvonása arányban áll-e."

A határozatban kifejtettekből következően az Alkotmánybíróság viszonylag rövidebb időnek tekintette, ha az adókedvezmény 5-5 éves időtartamra vonatkozik.

Ugyanakkor a határozat szerint "ilyen időtartamra figyelemmel ez az igény [ti. az adókedvezmény változatlanságához fűződő] nem jelent feltétlen (abszolút), mindössze viszonylagos állandóság iránti igényt, amely a jogbiztonság fogalmában alkotmányossági követelményként benne foglaltatik."

A 66/2006. (XI. 29.) AB határozat megerősítette, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből nem következik olyan tilalom, amely kizárná az adóalanyok adójogi pozíciója súlyosítását. Az adóterhelés súlyosításának általános tilalma összeegyeztethetetlen lenne az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott alapvető kötelezettséggel. A határozat utal arra, hogy a már megszerzett, határozott időre szóló adókedvezményeknek a határidő lejáratát megelőző csökkentése, illetve megvonása - a jogalkotói ígérethez jogosan fűződő várakozásból, a tartós adójogviszonyban ily módon értelemszerűen benne rejlő bizalmi elemből következően - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, és az ebből adódó jogbiztonság követelménye alapján általában alkotmányellenes; a határozott időre szóló - egyszer már megszerzett - adókedvezmények általában nem vonhatók meg. A határozat szerint ez a gyakorlat csupán az adókedvezmények szűk körére érvényesül: az olyan típusú kedvezményekre, amelyeket az állam a kedvezményt nyújtó jogszabályból megismerhetően abból a célból állapít meg kifejezetten, hogy a gazdasági élet szereplői számára hosszú távra, eleve előre meghatározott időtartamra szóló garanciákat nyújtson (összefoglalóan: 28/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1209.).

3. Az Áhej. tv. a különadó bevezetésével formálisan nem csökkentette, nem szüntette meg azt a beruházási adókedvezményt, amelyet a Tao. tv. 21. §-ának 2002. december 31-ig hatályban volt (l)-(6) bekezdései, valamint a (7) és (11) bekezdés alapján lehet igénybe venni. Az Áhej. tv. a Tao. tv. egyetlen szabályát sem módosította vagy helyezte hatályon kívül, a Tao. tv.-ben biztosított kedvezmény változatlanul fellelhető a társasági adóban.

A jelen ügyben ez a körülmény eltérést jelent ahhoz a helyzethez képest, mint amilyet az Alkotmánybíróság 16/1996. (V. 3.) AB határozatban (ABH 1996, 61.) vizsgált.

Az annak idején alkotmányellenessé nyilvánított szabályozás - lényeges tartalma szerint - a 1991. évi LXXXVI. törvény szerinti társasági adónál a pozitív adóalap adóját 1995. január 1-jétől két részre, számított adóra és kiegészítő adóra bontotta. A módosítás előírta, hogy csak a számított adó mértékéig, illetve a számított adó meghatározott százalékáig veheti igénybe az adókedvezményt az az adóalany, amely a társasági adó törvény, illetve a Kormány 1995. január 1-je előtt meghozott egyedi engedélye alapján az adóévben 100 százalékos vagy 60 százalékos adókedvezményre jogosult.

Vagyis a jelen ügyben fontos előzményként szolgáló 16/1996. (V. 3.) AB határozattal (ABH 1996, 61.) elbírált jogszabály, a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 11. §-a formálisan és tartalmilag is a társasági adóban nyújtott kedvezményt az adó kettébontásával megváltoztatta és korlátozta. A kedvezmény abban a formában, ahogyan az az alkotmányellenessé nyilvánított módosítás előtt hatályban volt, a módosítást követően nem volt fellelhető a társasági adóban.

Habár az Áhej. tv. 3. §-a a Tao. tv.-t nem módosította, a kedvezményeket nem érintette, mind az adóalanyok, mind az adóalap, mind az adóalapot csökkentő és növelő tényezők tekintetében azonosan, illetve jelentős mértékben hasonlóan rendelkezik, mint a Tao. tv. Ezért tartalmi szempontból, jóllehet külön adótörvényről és eltérő elnevezésű új adóról van szó, azt lehet megállapítani, hogy az állam az Áhej. tv. 3. §-a megalkotásával a Tao. tv. szerinti adót egészítette ki. Jóllehet a Tao. tv. szerinti adókedvezmény nem csökkent és nem szűnt meg, hanem az Áhej. tv. hatálybalépését követően változatlanul fennmaradt, a különadó ugyanazt az adótárgyat terheli, és lényegében ugyanazt az adóalapot adóztatja, mint a Tao. tv. Ezért megállapítható, hogy az új adókötelezettség tartalmilag a Tao. tv.-ben foglalt adókötelezettséggel azonosan minősül az adókedvezmények csökkentése vagy megváltoztatása megítélése szempontjából.

Megállapítható az is, hogy a kifejtettek szerinti különadóval szemben adót csökkentő adókedvezmények nem vehetők igénybe, mert ezekről az Áhej. tv. nem szól. Mindebből az következik, hogy az állam az Áhej. tv. 3. §-a megalkotásával a társasági nyereségadóztatásra vonatkozó, a Tao. tv. 21. § (7) és (11) bekezdése szerinti jogalkotói ígéretét módosította a már megszerzett, határozott időre szóló kedvezményeket illetően.

4. Akkor, amikor az Alkotmánybíróság azt állapítja meg, hogy tartalmi szempontból az Áhej. tv. olyan típusú kedvezményt szűkített, amelyet az állam a kedvezményt nyújtó jogszabályból megismerhetően abból a célból állapított meg kifejezetten, hogy a gazdasági élet szereplői számára hosszú távra, eleve előre meghatározott időtartamra szóló garanciákat nyújtson, figyelembe kell venni azt is, hogy - kivételesen - a jogalkotónak lehetősége van az ilyen adókedvezmény csökkentésére, adott esetben megvonására, ha a kedvezmények biztosításakor fennálló helyzet jelentősen, alapvetően megváltozik.

Ilyen helyzet fennállását lehet megállapítani különösen akkor-a 16/1996. (V. 3.) AB határozatban kifejtettek szerint is (ABH 1996,61.)-, ha a változások a kedvezmények fenntartását az állam számára a kedvezmények megadásakor fennálló körülményekhez képest (amelyek fennállásában viszont a jogalkotó bízott) aránytalanul terhessé, vagy kifejezetten lehetetlenné teszik.

Az Alkotmánybíróságnak a kivételes változtatási lehetőség alkotmányosságát esetről esetre kell vizsgálnia. Az indítványokban hivatkozott 16/1996. (V. 3.) AB határozatban kifejtettek szerint is (ABH 1996, 61, 64.) a szerzett jogok védelme nem változtathatatlan (abszolút) érvényű, ám a kivételek - a kivételes jogalkotói beavatkozások - alkotmányosságának elbírálása csak esetről esetre lehetséges. A szerzett jogok védelme szempontjából nem közömbös a szerzett jogok tárgyát képező jogalkotói ígéret érvényesülésének időtartama. A rövid időre szóló ígéretek fokozott védelmet élveznek, azok idő előtti, lejárat előtti megszüntetése szerzett jogokat sért, ezért általában alkotmányellenes. Hosszú távú ígéretek esetében azonban adott esetben a gazdasági helyzet változása megalapozott és alkotmányosként elfogadható indoka lehet az állam, a jogalkotó által végrehajtott - a szerzett jogokat érintő - változtatásoknak.

A jelen ügyben az indítványozók szerint alkotmányellenesen megvont adókedvezmények a Tao. tv. 21. § (7) és (11) bekezdése értelmében nem viszonylag rövidebb időre, pl. öt évre, hanem viszonylag hosszabb időre, 10 évre szólnak - azzal, hogy az adókedvezmények utoljára a 2011. évi adóalap utáni adóból vehetők igénybe. A ilyen hosszabb időtartamra szóló adókedvezményeket nem megszüntető, hanem csak megváltoztató szabállyal szemben kevésbé szigorúak az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő alkotmányossági követelmények [16/1996. (V. 3.) AB határozat indokolása II. 7.2. pont, ABH 1996, 61, 68.].

Annak vizsgálatakor, hogy a kedvezmények megadásakor fennálló körülményekhez képest van-e olyan változás, amely a kedvezmények változatlan formában és tartalomban való fenntartását az állam számára aránytalanul terhessé teszik, az Alkotmánybíróságnak észlelnie kellett, hogy a jogalkotó szándéka szerint az Ahej. tv. a költségvetés egyensúlyának javítása érdekében- az általános adófizetési kötelezettséget meghaladó közteherviselésre képes adófizetők szolidaritására alapozva - vezetett be különadókat. A határozott időre, több évre, abból a célból megállapított adókedvezményeket, hogy a gazdasági élet szereplői számára hosszú távra, eleve előre meghatározott időtartamra szóló garanciákat nyújtson az állam, akkor lehet csökkenteni vagy megvonni, ha a kedvezmények megadása kori helyzet megváltozása az állam számára aránytalanul terhessé teszi a kedvezmények változatlan fenntartását. Ebben a körben értékelendő és a helyzet megváltozott voltára utaló körülmény egyebek között az, hogy különadó, illetve járadék fizetési kötelezettség nem kifejezetten csak a szóban lévő, adókedvezményt élvező adóalanyi kört terheli, hanem más társas vállalkozásokat is, ezen kívül a magánszemélyeket és külön a hitelintézeteket. Az adókedvezménynek így az a funkciója, hogy az adóalanynak versenyelőnyt biztosítson, fennmarad. Az Áhej. tv.-t a Kormány más, pénzügyi tárgyú törvényekkel együtt terjesztette az Országgyűlés elé. Ezeknek a törvényeknek közös jellemzője, hogy számos adó- és járulékszabályt módosítanak, a módosítások a kedvezmények szűkítése, az adó- és járulékterhek növelése irányába mutatnak. Az említett intézkedések között a különadók és a járadék bevezetését is az indokolta, hogy az államháztartás helyzete - az utóbbi néhány évben, a 2002. év végéig megkezdett beruházások tekintetében megszerezhető kedvezményeket illetően - a megadáskori körülményekhez képest megváltozott. A változások hatására az állam egyensúlyjavító és más, jelentős hatású intézkedések bevezetésére kényszerült. A szóban lévő különadót, amely a központi költségvetés bevétele, ebben összefüggésben kell vizsgálni és az Áhej. tv. 3. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét e körülmények figyelmen kívül hagyásával nem lehet elbírálni.

A kifejtettekre figyelemmel az Áhej. tv. 3. § (1) bekezdése nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével; a jogalkotónak a kivételes körülményekre tekintettel lehetősége volt a kedvezmények csökkentésére.

5. A 7/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges "kellő idő" megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya miatt állapítható meg. (ABH 1992, 45, 47.)

Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során a felkészülési idő hiánya miatt akkor állapította meg valamely jogszabály alkotmányellenességét, ha az szerzett jogot korlátozott, a korábbihoz képest úgy állapított meg hátrányosabb rendelkezést, illetőleg oly módon hárított fokozott kockázatot a címzettekre, hogy a megismerés és a felkészülés lehetőségének hiánya sérelmet okozott az érintettek számára, akadályozta a jogalkalmazót a jogszabály alkalmazásában. [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196.; 44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 207.]

Az Áhej. tv. az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 10. §-a szerinti fizetési kötelezettséget tartalmaz. Az Áht. 10. § (4) bekezdése szerint fizetési kötelezettségekre, fizetésre kötelezettek körére, a fizetési kötelezettség mértékére vonatkozó törvények kihirdetése és hatálybalépése között legalább negyvenöt napnak kell eltelnie, kivéve, ha a törvény a fizetési kötelezettséget mérsékli és a fizetési kötelezettségek, valamint a fizetésre kötelezettek körét nem bővíti.

Az Áhej. tv.-t a Magyar Közlöny 2006. évi 86. száma hirdette ki 2006. július 17-én, a törvény szeptember 1-jén lépett hatályba. Az Ahej. tv. mint (adó) fizetési kötelezettségre vonatkozó törvény kihirdetése és hatálybalépése között a törvényben előírtaknak megfelelő időtartam telt el.

A jelen esetben a kifejtettek alapján nem állapítható meg, hogy a konkrét esetben biztosított felkészülési idő tartama a jogalkalmazást akadályozná.

6. Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezésével. Bár a jogegyenlőség fogalma csupán a hivatkozott § (3) bekezdésének szövegében lelhető fel, a jogegyenlőség követelménye jelen van a 70/A. § valamennyi szabályában. A jogegyenlőség lényege, hogy az állam, mint közhatalom, s mint jogalkotó köteles egyenlő bánásmódot biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Ebben az összefüggésben nem tehet különbséget közöttük faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom - amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé. A jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye a személyek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével -, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság nyomatékosan rámutatott: az Alkotmány hivatkozott rendelkezésének a vagyoni helyzet szerinti különbségtételt tiltó szabályát is csak ekként szabad értelmezni. Amikor tehát az Alkotmány 70/I. §-a kifejezetten a vagyoni viszonyoknak megfelelő közteherviselést írja elő, ez nem jelent az alaptörvényen belüli ellentétet a 70/A. § (1) bekezdésével. Sem a jogegyenlőségből, sem a hátrányos megkülönböztetés tilalmából nem következik ugyanis, hogy vagyoni helyzetére való tekintet nélkül mindenki azonos mértékben lenne köteles hozzájárulni a közterhekhez [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992,280,281-282.].

Az Áhej. tv. 3. §-ának az adóalap megállapításáról és az adómértékről szóló szabályai valamennyi - az Áhej. tv. hatálya alá tartozó - adóalanyra vonatkoznak. Az, hogy a törvény által egységesen kezelt adóalanyok megterhelése azonosan számított adóalap és egységes adómérték mellett összegszerűen nem azonos, vagyis a fizetendő különadó egyeseknél alacsonyabb, másoknál magasabb összegű, az egyes adóalanyok jövedelmi, vagyoni viszonyaira visszavezethető adóteher-viselési képességgel függ össze, és ez az Alkotmány 70/I. §-ával összhangban van, az Alkotmány 70/A. §. (1) bekezdését nem sérti.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Áhej. tv. 3. § (1) bekezdését támadó indítványokat elutasította.

Budapest, 2008. május 27.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró