BH+ 2005.7.323 Az elévülési idő a mögöttes konszernjogi felelős vonatkozásában is a teljesítési határidő lejártával kezdődik, de az elévülés mindaddig nyugszik, amíg a főkötelezettel szemben a behajthatatlanság egyértelműen nem igazolható [Ptk. 326. § (1) és (2) bek., 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 17. §, 328. § (2) bek.].

Az irányadó tényállás szerint az alperesi jogelőd (az Állami Vagyonügynökség) alapítója volt az állami vállalat átalakulása során 1994. február elsejei hatállyal, egyszemélyes részvénytársaságként létrejött G. Rt.-nek (a továbbiakban: rt.), 1995. június 16. óta pedig az alperes az rt. egyetlen részvényese. A felperes 1996. februárjában étkezési búzát szállított az rt.-nek. A vételár megfizetéseinek határideje 1996. február 26. volt, az rt. azonban vételár fizetési kötelezettségének csak részben tett eleget. Az rt. felszámolási eljárásának megindítását a megyei bíróság 1996. április 15-én jogerőre emelkedett és 1996. május 16-án közzétett végzésével elrendelte. A felperes az rt. felszámolójánál hitelezői igényét 700 000 Ft tőke és kamatok tekintetében határidőben bejelentette, és ezt a követelést a felszámoló az 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontja szerinti elismert követelésként nyilvántartásba vette. A felszámoló által 2003. július hó 1-jén előterjesztett közbenső mérleg szerint a felperes "f" kategóriába sorolt követelésének kielégítésére nincs lehetőség, és ezt a tényt a felszámoló 2004. március 25-ei tájékoztatása is megerősítette.

A felperes 2003. december 19-én benyújtott keresetében 700 000 Ft tőke, és ennek kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását az 1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: régi Gt.) 328. §-ának (2) bekezdése alapján. Az alperes - egyebek mellett az 1996. február 26-án esedékes követelés elévülésére hivatkozással - a kereset elutasítását kérte.

A városi bíróság, mint elsőfokú bíróság 2004. május 11-én meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 700 000 Ft tőkét, ennek 1996. február 15-jétől a kifizetés napjáig járó - 1996. február 15-től 2001. december 31-ig évi 20%-os, 2002. január 1-től pedig a mindenkori évi költségvetési törvény által meghatározott mértékű - késedelmi kamatát, valamint 70 000 Ft perköltséget. A felperes ezt meghaladó - a kamatkövetelés tekintetében előterjesztett - keresetét elutasította.

Az ítélet indoklása szerint a felperes követelése az alperessel szemben nem évült el, mert a felszámolási eljárás, mint totális végrehajtás az elévülést nemcsak az adós, hanem az irányító társaság vonatkozásában is megszakítja [Ptk. 327. § (1) bekezdés]. Az irányító társaság akkor köteles helytállni az ellenőrzött társaság ki nem fizetett tartozásaiért, ha az ellenőrzött társaság vagyona nem fedezi a követelést. Jelen esetben az rt. felszámolási eljárása ugyan még nem fejeződött be, azonban már a felszámolás jelenlegi szakaszában is megállapítható, hogy a felperes "f." kategóriás igénye a felszámolási eljárásban nem fog megtérülni. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a fedezethiány igazolása mellett előterjesztett el nem évült felperesi követelést - figyelemmel a BH 2001. évi számában közzétett 285. számú jogesetre és a Legfelsőbb Bíróság Gf.VI.30.077/02/3. számú ítéletében írtakra is, túlnyomórészt alaposnak találta, és az alperes marasztalásáról döntött.

Az alperes fellebbezése alapján eljáró megyei bíróság, mint másodfokú bíróság 2004. szeptember 10-én meghozott ítéletében az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Kötelezte az alperest 70 000 Ft fellebbezési eljárási költség megfizetésére a felperes javára.

A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.829/2003/7. számú ítéletére hivatkozással rögzítette, hogy az alperes felelőssége korlátlan, mögöttes felelősség az irányított társaság hitelezőinek irányában. Álláspontja szerint e mögöttes felelősségből következően az alperes fizetési kötelezettsége az egyenes adóssal szembeni behajthatatlanság tényének bizonyossá válásával esedékes, az elévülési határidő kezdőidőpontja pedig az alperesi felelősség megnyílásával, tehát a helytállási kötelezettség esedékessé válásával azonos időpont. A fedezetlenség tényét jelen esetben teljes bizonyossággal a 2003. július hó 1-jei közbenső mérleg igazolja. Ennek ismeretében nyílt meg a felperes jogosultsága arra, hogy a mögöttes konszernjogi felelősséggel helytállni köteles alperessel szemben érvényesítse igényét. Az elévülés 2003. július hó 1-je előtt - az esedékesség beálltának hiányában - nem kezdődhetett meg, tehát a perindításra az 5 éves elévülési határidőn belül került sor. A másodfokú bíróság hivatkozott az EBH 2002. évi számában 641. sorszám és a BH 2001. évi számában 285. sorszám alatt közzétett eseti döntésre.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a perben meghozott ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet indoklásában megjelölt egyik eseti döntés sem erősítette meg azt a jogerős ítéletben kifejtett álláspontot, hogy az elévülés kezdő időpontja a behajthatatlanság bizonyítottságának napjához lenne köthető. Az alperes a tartozásért és nem a felszámolás során fedezetlen tartozásért felelős. A behajthatatlanság végrehajtási kérdés és "nem a követelés érvényesíthetőségének jogi terminológiája". Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint a követelés elévülése a mögöttes felelőssel szemben csak akkor kezdődne meg, ha a követelés az eredeti adóson már bizonyítottan nem hajtható be. Akár az eredeti adóson, akár a mögöttes felelősön kérik számon a követelést, az a számlán megjelölt lejárati időpontban vált esedékessé, és az elévülés kezdete az esedékesség napjával azonos időpont. Mivel a követelés esedékessé válása és a keresetindítás között több mint 5 év eltelt, a felperes követelése elévült. Az eredeti adóssal szembeni felszólítás és az eredeti adós ellen indult felszámolási eljárás a mögöttes felelős vonatkozásában sem az elévülés megszakadását, sem nyugvását nem eredményezi. Ugyanakkor a hitelező meg tudja szakítani az elévülést a mögöttes felelőshöz intézett, a Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti felszólítással, a mögöttes felelős ellen bármikor pert is indíthat, és a mögöttes felelőst az eredeti adóssal együtt is perelheti. A felülvizsgálati kérelem szerint ezt az álláspontot több közzétett döntés is alátámasztja (BH 2003. évi számában 509. sorszám alatt és 1996. évi számában 654. sorszám alatt közzétett jogeset, a Legfelsőbb Bíróság Gfv.VI.30.343/2002/4. számú határozata, IH 2004/70. sorszám alatt közzétett jogeset), míg egyéb közzétett döntések csak látszólagosan ellentétesek az alperes álláspontjával.

A felperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és az alperes felülvizsgálati perköltségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az alperessel szemben az elévülés akkor kezdődött meg, amikor az rt.-vel szembeni behajthatatlanság teljes bizonyossággal megállapíthatóvá vált. Amennyiben az alperes esetében az elévülés kezdőidőpontja korábbi időpont lenne, az rt.-vel szembeni igényérvényesítés az alperes vonatkozásában is megszakította volna az elévülést. Másodlagosan hivatkozott a Ptk. 326. § (2) bekezdés alapján az elévülés nyugvására is. Álláspontja szerint a hitelező felperes mindaddig menthető okból nem érvényesíthette követelését az alperessel szemben, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy mekkora az adóstól meg nem térült követelése.