Tippek

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. Bővebben

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

Bővebben

Bíró, ügytárgy keresése

A keresőmezőbe Írjon be bírónevet, az ügyre jellemző kulcsszót (pl. az ügytárgy részletét).

Válogasson a megjelenő gyorstalálatokból.

Bővebben

3209/2017. (IX. 13.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában - dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleményével - meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.673/2014/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására, és a Kúria Mfv.II.10.665/2012/7. számú ítéletére is kiterjedő hatályú megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

Indokolás

I.

[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Mfv.II.10.673/2014/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása, és a Kúria Mfv. II.10.665/2012/7. számú ítéletére is kiterjedő hatályú megsemmisítése iránt.

[2] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria támadott határozatai meghozatala során alaptörvény-ellenesen értelmezte az egyes pénzügyi törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Eptv.) vonatkozó 249. § (4) bekezdését, amikor kimondta, hogy a munkáltatói jogok gyakorlásában és kötelezettségek teljesítésében bekövetkezett jogutódlás magában foglalja a vagyoni jogok és kötelezettségek átszállását is, amely jogértelmezés tulajdoni várománya (jutalékra való igénye) perbeli érvényesíthetetlenségét eredményezte. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések azért sértik a törvény előtti egyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mert az indítványozó mint a Pest Megyei Illetékhivatal dolgozója tekintetében az országos gyakorlattól eltérő, egyedi módon határozták meg a fizetésre kötelezett személyét.

[3] Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági eljárásnak a felülvizsgálati eljárás megismétlését megelőző szakasza sértette a tisztességes eljárás követelményét, mert az indítványozó és jogi képviselője nem értesültek az őket érintő eljárási cselekményekről, mivel nem kapták meg a felülvizsgálati kérelem másolati példányát - ezért nem volt lehetőségük csatlakozó felülvizsgálati kérelem benyújtására -, továbbá ebből következően nem gyakorolhatták az iratok megismeréséhez való jogukat. Az indítványozó kifogásolja, hogy a Kúria a sérelmezett eljárási szabálytalanságok elleni kifogását igazolási kérelemként bírálta el, megsértve ezzel a tisztességes eljárás követelményét, továbbá, hogy a támadott - felülvizsgálati eljárásban meghozott - kúriai határozat kézbesítésére 8 hónap elteltével került sor, amely álláspontja szerint sérti az észszerű határidőn belüli eljáráshoz való jogot.

[4] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, 28. cikkére, XVII. cikk (1) és (3) bekezdéseire, XV. cikk (1) bekezdésére, valamint XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdésének sérelmére hivatkozott.

[5] Az indítványozó hosszasan ismertette az ügy előzményeit, illetve a - szerinte idevágó - alkotmánybírósági gyakorlatot, ugyanakkor alapjogsérelmét a hivatkozott alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában kellően nem támasztotta alá, ezért az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel az alapjogsérelem indokolása tekintetében.

[6] Az indítványozó hiánypótló beadványában a korábbiakat pontosította, illetve kiegészítette. A támadott bírósági döntések vonatkozásában felhívta az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (2) bekezdését, és megismételte a XVII. cikk (3) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését, amelyek tekintetében az indokolását kiegészítette.

[7] Az indítványozó beadványában hivatkozott a 23/2013. (IX. 25.) AB határozatban, valamint a 15/2014. (V. 13.) AB határozatban foglaltakra, figyelemmel a tulajdoni váromány, valamint a pénzügyi lízingen alapuló tulajdonjog védelmének kérdésére, és az Európai Unió Bíróságának esetjogára.

II.

[8] Az Alaptörvénynek az indítványozó által megjelölt szakaszai:

"B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."

"XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár."

"XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.

(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja."

"XVII. cikk (1) A munkavállalók és a munkaadók - a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel - együttműködnek egymással.

[...]

(3) Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez."

"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

[...]

(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

"28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."

III.

[9] Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

[10] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadásának törvényi feltételeit.

[11] Az Abtv. 30. §-a értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Kúria Mfv.II.10673/2014/19. számú ítéletét 2015. szeptember 18-án kézbesítették. A bíróság által csatolt boríték alapján megállapítható, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben, 2015. november 17-én (a határidő utolsó napján) adta postára.

[12] Az indítványozó az alapügy egyik felperese, rá nézve a sérelmezett ítéletek rendelkezést tartalmaznak, érintettsége tehát fennáll. Jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A bíróság tájékoztatása szerint az alkotmányjogi panasszal támadott határozat végrehajtásának felfüggesztésére, félbeszakadására nem került sor és a határozat ellen perújítási eljárás nincs folyamatban.

[13] Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át mint az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó jogszabályi rendelkezést, valamint az Alaptörvény több szakaszát. Ezek egy része tekintetében az alaptörvény-ellenességet állítva annak indokait is előadta az indítványozó, azonban további alaptörvényi rendelkezéseket is feltüntetett, amelyeket illetően a beadvány alkotmányossági érvelést nem tartalmaz. Indítványában ugyanakkor egyértelműen megjelölte, hogy mely bírósági ítéletek tekintetében kéri az alkotmánybírósági eljárás lefolytatását. Az indítvány az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek tehát részben megfelel.

[14] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[15] 2. Az indítványozó a sérelmezett ítéletek alaptörvény-ellenességét részben az Alaptörvény XIII. cikkének (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog sérelmére alapozta. Álláspontja szerint ugyanis tulajdoni várománya volt a perbeli jutalékra.

[16] Az indítványozó a tulajdoni várományára vonatkozó érvelését azzal kívánta alátámasztani, hogy az közjogi alapúnak minősül, mivel azt a Pest Megyei Közgyűlés a 15/2004 (VII. 4.) Pm. számú rendeletének (a továbbiakban R.) 3. § (2) bekezdése biztosította.

[17] Az indítványozó által megjelölt jogszabályi rendelkezés azonban csak a jutalék címén történő juttatás lehetőségéről szólt. Azaz: "az Illetékhivatal munkatársai jutalék címén külön juttatásban részesülhetnek". Az ehhez szükséges feltételek teljesítése nem jelentette automatikusan a jutalékra való jogosultságot. Annak kifizetése ugyanis egyrészt az Illetékhivatal éves bérköltség keretéhez volt maximálva, másrészt az utalványozást (a vonatkozó belső szabályzat alapján) a főjegyző volt jogosult elrendelni. Az R. 4. § (7) bekezdése szerint a jutalék kifizetése két részletben történt, az éves feladattervben meghatározott feladatok időarányos teljesítése alapján július 15-ig előleg volt fizethető, mely nem haladhatta meg az éves szinten kifizethető jutalék 50%-át; míg a jutalék fennmaradó részének kifizetésére a tárgyévi munka értékelése alapján, a tárgyévet követő 15 napon belül kerülhetett sor. Az indítványozó előadta, hogy 2006. július 15-ig a rendeletben meghatározottak szerinti jutalékelőlegben részesültek. Az indítványozó szerint a munkavállalók alappal következtethettek arra, hogy teljesítés esetén a további 50%-ra igényt tarthatnak, igényük megalapozott lesz. Amint azt az indítványozó megfogalmazta: "Az arra hivatott, és kompetens személytől származó közlések ugyanis ezt a feltevést megerősítették."

[18] Az indítványozó tehát maga sem vitatta, hogy egy olyan lehetséges, jövőbeni juttatásról volt szó, amelyhez további feltételeknek kellett teljesülnie, így például a tárgyévi második félévi munkavégzés megfelelő minősítése, és nem utolsó sorban egyedi munkáltatói intézkedés.

[19] Az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való jogot már a 7/1991. (II. 28.) AB határozatában alapvető jognak tekintette. (ABH 1991, 22, 25.) A későbbiekben azt is kimondta, hogy az alapjogi tulajdonvédelem köre és módja nem azonosítható a polgári jogi fogalmakkal, tehát az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. A szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. A tulajdonjog részjogosítványai - amelyek még a polgári jog szerint sem mindig a tulajdonost, s egyes esetekben törvénynél fogva nem őt illetik - nem azonosíthatók a tulajdonhoz való jog alkotmányi védelmet élvező lényeges tartalmával; azaz sem a birtoklás, a használat, a rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával [64/1993. (XII.) 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379-381.]. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglaltak, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban álló felfogást alakított ki az alapjogi tulajdonvédelem terén, miszerint az a már meglévő tulajdon védelmét szolgálja, és nem terjed ki a tulajdonszerzéshez való jog alapjogi védelmére [159/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1146, 1156.].

[20] Az Alaptörvény hatályba lépését követően az Alkotmánybíróság ismét megerősítette, hogy következetes a gyakorlata a tekintetben, hogy az Alaptörvény XIII. cikkében rögzített tulajdonhoz való jog a már megszerzett tulajdont, illetve kivételes esetben a tulajdoni várományokat védi. A várományok esetében azonban a tulajdon alapjogi sérelmének megállapítására csak a jogszabályon alapuló várományok esetében kerülhet sor (23/2013. (IX. 25.) AB határozat, Indokolás [74]; 3115/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [34]; 3021/2017. (II. 17.) AB határozat, Indokolás [62]).

[21] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen esetben az indítványozó állítása szerinti tulajdoni váromány alkotmányos védelme nem áll fenn. A jutalékról szóló jogszabályi rendelkezés annak csupán lehetőségét rögzítette, és nem kötelező juttatásként írta azt elő. A lehetséges jutalék további feltételek teljesülése mellett, konkrét egyedi, a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó döntést igényelt, tehát nem jogszabály kógens előírásán alapult, így a jutalék tekintetében az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog sérelme nem merülhetett fel.

[22] 3. Az indítványozó beadványában az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésének sérelmét is állította. Álláspontja szerint a Kúria téves jogértelmezése következtében a Pest Megyei Illetékhivatal dolgozói eltérő helyzetbe kerültek az összes többi megye és a főváros azonos munkakört betöltő dolgozójával szemben. Míg országosan mindenki a jogelőd munkáltatójától kapta meg a jogos munkabérét, addig minden észszerű ok nélkül Pest megyében a jogutód munkáltatótól. Ezen túlmenően szerinte diszkriminációt eredményezett, hogy a jogutódláskor "alkalmazásban álló és alkalmazásban nem álló munkavállalók" eltérően kerültek megítélésre. Szerinte pedig e megkülönböztetésnek észszerű indoka nem volt, az kizárólag a Kúria téves jogértelmezésére vezethető vissza.

[23] Az indítványozó eredeti beadványában részletesen ismertette, hogy 2007. január 1-jével megváltozott az illetékbeszedés rendszere. A vonatkozó jogszabály az illetékfeladatokat az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) hatáskörébe utalta. A felperesek munkajogi jogutódlással kerültek át az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságához. Így ezen igazgatóság lett a Pest Megyei Illetékhivatal jogutóda. Ebben az értelemben, mint a Pest Megyei Önkormányzat által fenntartott intézmény megszűnt.

[24] A rendelkezésre álló iratokból az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által is ismertetett szervezeti átalakítás nem érintette a munkabér kifizetéseket. Maga az indítványozó sem ezt kifogásolta, hiszen a munkabére jogszerűen teljesítésre került. Az indítványozó által vélt diszkrimináció a jutalék-kifizetés terén jelentkezett, mégpedig arra visszavezethetően, hogy a jogelőd munkáltató döntött-e a jutalék megítéléséről és elrendelte-e annak kifizetését, vagy sem. Amennyiben ugyanis a jogelőd munkáltató ezt nem tette meg (és jelen esetben az indítványozó is elismerte, hogy a korábbi munkáltató nem kívánt a második félévi jutalék tárgyában dönteni, sőt a későbbiekben el is zárkózott a kérdéstől) az a bíróság álláspontja szerint nem kérhető számon a jogutód munkáltatón.

[25] Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció vizsgálatakor követett gyakorlata értelmében a megkülönböztetés alapjául azonos csoportba tartozók eltérő helyzetét tekinti kiindulási alapnak, és ezt követően elemzi a megkülönböztetés észszerű indokának hiányát, illetve az önkényességet. Az Alkotmánybíróság azonban a jelen esetben úgy ítélte meg, hogy önmagában az, hogy "azonos munkakört betöltő" dolgozók érintettek, illetve, hogy "alkalmazásban álló és alkalmazásban nem álló munkavállalók"-ról van szó, nem alapozza meg a jutalék-kifizetésre kötelezhető személy megítéléséhez szükséges csoport-azonosságot. Az indítványozó tehát tévesen értékelte úgy, hogy azonos helyzetben lévők között történt különbségtétel.

[26] 4. Eredeti beadványában az indítványozó az Alaptörvény XVII. cikk (1) és (3) bekezdésének sérelmét is állította, azonban a hiánypótlást követően kérelmét csak az Alaptörvény XVII. cikk (3) bekezdése tekintetében tartotta fenn. Az indítványozó szerint a támadott bírói döntés megsértette a méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez való jogát, mivel legitimálta a jogutódlás során elkövetett munkáltatói visszaéléseket, különös tekintettel a jogos munkabér-fizetési kötelezettség elmulasztására.

[27] Az indítványozó azonban tévesen tekinti a jelen ügybeli jutalékot a munkabérrel azonos jogi kategóriába tartozónak, azon - mint lehetséges jövőbeni munkabéren felüli juttatás - nem kérhető számon a munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazás követelménye. A jogutódlás körében a munkabér-fizetés kérdését az eljáró bíróságok rendezték. Ugyanakkor maga az indítványozó is elismerte beadványában, hogy a jogelőd munkáltató nem kívánt további jutalékot kifizetni, attól egyértelműen elzárkózott. Amint az indítványozó fogalmazott, a dolgozók voltak abban a téves feltevésben, hogy jutalékban fognak részesülni. Ez az indítványozói érvelés azonban nem hozható érdemi összefüggésbe az Alaptörvény sérelmezett rendelkezésével.

[28] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ezen részei tekintetében, figyelemmel az Abtv. 65. § (1) bekezdésére, elutasította.

IV.

[29] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panasz beadványában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, és a 28. cikkre is hivatkozott. Azonban az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének valószínűsítésére alapítható.

[30] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése tekintetében az abban megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményére hivatkozásnak csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében van helye (3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]). Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése nem jogot, hanem olyan jogelvet tartalmaz, amelynek egyedi érintett vonatkozásában fennálló sérelme önmagában nem valósulhat meg, így arra alkotmányjogi panasz nem alapítható (3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [11]). Alkotmányjogi panasz esetében az Alaptörvény B) cikkére mindezek alapján nem lehet alappal hivatkozni, mert az nem alapjogi rendelkezés (3195/2015. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [29]; 3090/2016. (V. 12.) AB határozat, Indokolás [46]).

[31] Az Alaptörvény 28. cikke szintén nem alapjogot tartalmaz, hanem a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz nem alapítható (3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]; 3059/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]).

[32] 2.1. Az indítványozó hivatkozott még az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére is, mely álláspontja szerint a megismételt felülvizsgálati eljárást megelőző szakaszban következett be. Eszerint a felperesek nem ismerhették meg a felülvizsgálati kérelmet, a felperesek és jogi képviselőjük nem értesült az eljárási cselekményekről, az eljárásban ezért önhibájukon kívül nem vettek részt. Sérelmezte, hogy beadványuk hatására a Kúria végül felülvizsgálva saját eljárását, beadványukat igazolási kérelemnek tekintette és a felülvizsgálati eljárás megismétlését rendelte el. Álláspontja szerint a Kúria nem a megfelelő eszközt választotta a jogsérelem orvoslására. Ezen túlmenően pedig azt is kifogásolta, hogy a Kúria az alpereseket nem tekintette kényszerű pertársaknak. Az alkotmányjogi panasz ezen részét illetően az Alkotmánybíróság leszögezi, hogy a megismételt felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló kúriai ítéletet az indítványozó nem támadta az Alkotmánybíróság előtt, tehát az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitvaálló határidő tekintetében - a jelen ügyben vizsgált, a megismételt felülvizsgálati eljárás keretében született ítélet elleni alkotmányjogi panaszra tekintettel - az mindenképpen elkésettnek tekintendő. Ugyanakkor a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a Kúria a sérelmezett eljárási hibákat a rendelkezésre álló eszközökkel igyekezett orvosolni, elrendelte a felülvizsgálati eljárás megismétlését, amely megismételt eljárási szakaszt illetően az indítványozó sem állította a korábbi eljárási hibák ismételt bekövetkezését.

[33] Az indítványozó tehát úgy hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére, hogy valójában azokat a vélt vagy valós eljárási szabálytalanságokat éppen a megismételt eljárásban a bíróság már orvosolta. Az alkotmányjogi panasz benyújtásakor a tisztességtelen eljárási eleme az indítványnak nem állt fenn, azt maga az indítványozó sem állította. Csupán az alapul szolgáló ügy teljes tényállás-ismertetés részeként szerepel az indítványban, ezért a a tisztességes eljárás sérelmére vonatkozóan a jelen alkotmányjogi panasz indítvány érdemben nem vizsgálható.

[34] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés. Kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és amennyiben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet észlel, azt kiküszöbölve, az alapjogi sérelmet orvosolja. A fentieket összegezve azonban az indítványozó nem a Kúria sérelmezett ítéletének alkotmányossági vizsgálatát kérte, hanem következetesen az eljáró bíróságok téves jogértelmezését sérelmezve azt kívánta elérni, hogy a - szerinte tulajdoni védelem alatt álló - jutalék megítélése, illetve a kifizetésére kötelezendő jogalanyra vonatkozóan elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Azonban sem az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, sem az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak ez nem lehet a feladata (3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3168/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [13]; 3091/2013. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]).

[35] 2.2. Az indítványozó ezen túlmenően kifogásolta, hogy a támadott - felülvizsgálati eljárásban meghozott - kúriai határozat kézbesítésére 8 hónap elteltével került sor, amely álláspontja szerint sérti az észszerű határidőn belüli eljáráshoz való jogot. A peres eljárások észszerű határidőn belüli elbírálásával összefüggésben az Alkotmánybíróság azt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartózó alapjognak tekinti. Azonban az Alkotmánybíróság számára jelenleg rendelkezésre álló jogkövetkezmények alkalmazása nem nyújt lehetőséget ezen alapjog sérelmének orvoslására. Ugyanakkor a jelen bírósági eljárás körülményeit figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy ez az indítványozói kifogás nem vetette fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, ezért az alkotmányjogi panaszt e részében nem vizsgálta (3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [18]-[20]; 3078/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [21]).

[36] 2.3. Az indítványozó eredeti beadványában feltüntette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését is, azonban sem az alkotmányjogi panaszban, sem annak kiegészítésében az alapjogi sérelemre vonatkozó alkotmányossági szempontból értékelhető indokolást nem terjesztett elő, így e részében az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság szintén nem vizsgálta.

[37] Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint XVII. cikk (3) bekezdése tekintetében elutasította, míg egyebekben az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2017. szeptember 4.

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás, s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, az aláírásban akadályozott

Dr. Czine Ágnes

alkotmánybíró helyett

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleménye

[38] A többségi határozat nem folytatott le érdemi vizsgálatot az indítvány, és az annak alapját képező ügy egyik lényeges eleme tekintetében. Mivel az általam hiányolt vizsgálat lefolytatása a rendelkező részben foglalt elutasítástól eltérő eredményre is vezethetett volna, e vizsgálat hiányában a határozatot nem tudom támogatni.

[39] 1. A többségi határozat indokolása az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben álláspontom szerint téves (IV.2.3. pont, Indokolás [37]). Az eredeti indítványban a XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét illetően ugyanis van indokolás (az I. rendű alperessel szembeni jogerő problémája). Az indítvány kiegészítésében a (7) bekezdésre való hivatkozás már valóban nincs önállóan feltüntetve; ugyanezen problémát a XXVIII. cikk (1) bekezdése keretében értelmezi az indítványozó. Ugyanakkor az indítványa kiegészítésének zárásaként kifejezetten kijelentette azt is, hogy a kiegészítésben foglaltakon túlmenően az eredeti indítványában foglaltakat is fenntartja, és kéri az elbírálás során figyelembe venni. Mindezek ellenére az említett, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével (illetve a kiegészítés során már a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmével) összefüggésben előadott érveléssel a határozat nem foglalkozik, pedig az valódi alkotmányossági kérdést érint(het). Az eljáró bíróságok döntései nyomán kialakult azon helyzet - és adott esetben nem is feltétlenül önállóan valamelyik bírói döntés -, mely szerint a jogalap tekintetében a bíróságok egyöntetűen úgy foglaltak állást, hogy a felperes munkavállalók javára a peresített jutalékigény kifizetéséért egyik vagy másik alperes ugyan, de helytállni köteles, azonban a felperesekre nézve kedvező ítéletek egyes részeivel szemben benyújtott jogorvoslatok hiányából adódó (rész)jogerő okán a jutalék megfizetésére kötelezni végső soron egyiküket sem lehet, álláspontom szerint felveti a támadott döntés alaptörvény-ellenességének lehetőségét.

[40] 2. Mindezek alapján a tervezetnek álláspontom szerint az alábbi kérdést szükséges lett volna megvizsgálnia, és megnyugtatóan megválaszolnia.

[41] Vizsgálni kellett volna, hogy a polgári perrendtartás szabályaira tekintettel lehetősége lett volna-e a Kúriának - akár az indítványozó érvelése szerint az alpereseket kényszerű pertársaknak tekintve - az I. rendű alperessel szemben a (rész)jogerő áttörésére, és a perben érvényesített jutalékigény megtérítésére kötelezésére.

[42] 2.1. Tekintettel arra, hogy a jogalap tekintetében maga sem foglalt el az alsóbb fokú bíróságokéval ellentétes álláspontot, igenlő válasz esetén a támadott döntés alaptörvény-ellenessége megalapozottan merülne fel.

[43] 2.2. A többségi határozat nem foglalkozik részletesen azzal a kérdéssel, hogy a különböző fokon eljárt bíróságok, beleértve a Kúriát is, a felperesek, így az indítványozó jutalék megfizetése iránti igényét jogalapját tekintve megalapozottnak találták. Az indítványozó - és a többi felperes - problémája abból adódott, hogy a számukra kedvező, az eredetileg egyetemlegesen perelt alperesek közül az I. rendű alperessel szemben a keresetet ugyan elutasító, de a II. rendű alperest a követelés megfizetésére kötelező döntést - érthető okokból - nem fellebbezték meg; ugyanígy járt el természetesen az I. rendű alperes is. Mivel a fizetésre kötelezett II. rendű alperes a döntésnek az őt marasztaló részével szemben terjesztett elő fellebbezést, így az elsőfokú bíróság döntése az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasító részében jogerőre emelkedett. Erre tekintettel állapította meg a Kúria a támadott döntésben, hogy mivel a követelés jogalapját tekintve ugyan valóban megilletné a perbeli felpereseket, azonban az - a korábban eljárt bíróságokétól eltérő - álláspontja szerint az I. rendű alperest terhelné; vele szemben viszont a jogerő korábban beállt, ezért a korábbi döntés megváltoztatásával a felperesek (így az indítványozó) keresetét el kell utasítania.

[44] Mindezekre tekintettel a 2. pontban feltett kérdésre adott nemleges válasz esetén az merült volna fel, hogy nem sérti-e a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, az érdemi jogorvoslat igénybevételének lehetőségét, netán végső soron a jogbiztonságot az a jogi szabályozás, amely a (rész)jogerő áttörését a jelen ügyhöz hasonló esetben sem teszi lehetővé, vagy akár kötelezővé. Ezért ebben az esetben indokolt lett volna az Abtv. 28. § (1) bekezdésének alkalmazásával a Pp. vonatkozó rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata.

[45] 3. Egyebekben az indítványnak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére és XVII. cikk (3) bekezdésére épített panaszelemeire vonatkozó elutasításával és az ehhez fűzött indoklással egyetértek.

[46] Egyetértek továbbá az Alaptörvény XV. cikkére épített panaszelemmel kapcsolatos elutasítással is, de a határozat indokolását e tekintetben azzal egészítem ki, hogy egymástól függetlenül létező hasonló jogviszonyok egymástól függetlenül eljáró bíróságok általi eltérő megítélése, továbbá (mint a jelen ügyben is), ha egy bírósági döntés a többi, a perben nem érintett jogviszonyban megvalósuló jogalanyi magatartástól eltérően állapítja meg a jogokat és kötelezettségeket, önmagában véve fogalmilag nem valósíthat meg diszkriminációt. A jelen ügyön túlmenően megjegyzem, hogy ha hasonló, de egymástól függetlenül létező jogviszonyokkal kapcsolatos jogkérdésekben az eljáró bíróságok eltérő ítéleteket hoznak, az a Kúria által rendezendő jogegységi kérdés.

[47] Az indítványozó az alkotmányjogi panasza kiegészítésében viszont - szintén a diszkriminációval összefüggésben - arra vonatkozóan is adott elő érvelést, hogy maga a támadott ítélet kezel a többiektől eltérően egy (volt) munkavállalót, akinek tekintetében a jogelőd munkáltatót (a II. rendű alperest) kötelezi a jutalék megfizetésére. Ugyan arra tekintettel, hogy a támadott ítélet ennek a különbségtételnek észszerű, törvényes indokát adja [e munkavállaló köztisztviselői jogviszonya a jogutódlást megelőzően megszűnt, ezért kellett vele a többiektől eltérően jogelőd munkáltatónak elszámolni], az Alaptörvény XV. cikkének sérelmére épített panaszelemre vonatkozó elutasítás ebben az összefüggésben is helytálló, azonban álláspontom szerint erre a határozatnak külön is ki kellett volna térnie.

Budapest, 2017. szeptember 4.

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3355/2015.

Tartalomjegyzék