T/104. számú törvényjavaslat indokolással - A választottbírósági eljárásról
1994. évi LXXI. törvény a választottbírósági eljárásról
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1. §
E törvényt - eltérő rendelkezése hiányában - akkor kell alkalmazni, ha az eseti vagy állandó választottbíróság helye (székhelye) Magyarországon van.
2. §
(1) Meghatározott szervezet keretében működő állandó választottbíróságot alapító okiratban - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - országos gazdasági kamara hozhat létre. Több országos gazdasági kamara állandó választottbíróságot közösen is létrehozhat.
(2) Az ügyek meghatározott körére törvény előírhatja valamely állandó választottbíróság kizárólagos hatáskörét, és e választottbíróság eljárásáról e törvénytől eltérően rendelkezhet.
A választottbíróság kiköthetősége és a kikötés módja
3. §
(1) Bírósági peres eljárás helyett választottbírósági eljárásnak van helye, ha
a) legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, továbbá
b) a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek, és
c) a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték.
(2) Választottbírósági eljárás az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel hiányában is kiköthető, ha azt törvény megengedi.
4. §
Nincs helye választottbírósági eljárásnak a Polgári perrendtartás (Pp.) XV-XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, továbbá olyan ügyekben, amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történő rendezését kizárja.
5. §
(1) A választottbírósági szerződés a felek megállapodása, amely szerint meghatározott, akár szerződéses, akár szerződésen kívüli jogviszonyukból keletkezett vagy keletkező vitájukat választottbíróság elé terjesztik.
(2) A választottbírósági szerződés más szerződés részeként vagy önálló szerződésként köthető, és akár eseti, akár állandó választottbíróság kikötését tartalmazhatja.
(3) A választottbírósági szerződést írásba kell foglalni. Írásban létrejött szerződésnek kell tekinteni azt a megállapodást is, amely a felek közötti levélváltás, táviratváltás, géptávírón vagy más, a felek üzenetét tartósan rögzítő eszközön történt üzenetváltás útján jött létre.
(4) Választottbírósági szerződésnek minősül az írásban megkötött szerződésben választottbírósági kikötést tartalmazó iratra való hivatkozás azzal, hogy az abban foglalt kikötés a szerződés részét alkotja.
Lemondás a kifogás jogáról
6. §
Azt a felet, akinek tudomása van arról, hogy e törvény bármely, a felek eltérő megállapodását megengedő rendelkezésének vagy a választottbírósági szerződés bármely előírásának nem tettek eleget, és az eljárásban továbbra is részt vesz anélkül, hogy ezen mulasztás miatti kifogását haladéktalanul, vagy ha arra határidőt szabtak, e határidőn belül bejelentené, úgy kell tekinteni, mint aki a kifogás jogáról lemondott.
A bíróságok szerepe
7. §
Az e törvény által szabályozott ügyekben a bíróság akkor járhat el, ha ezt e törvény lehetővé teszi.
8. §
(1) Az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben keresetet indítottak - kivéve a 54. § szerinti keresetet -, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, vagy bármelyik fél kérelmére a pert megszünteti, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy a választottbírósági szerződés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan vagy betarthatatlan. A per megszüntetésére irányuló kérelmet az alperes legkésőbb a keresetlevélre benyújtott érdemi ellenkérelmében terjesztheti elő.
(2) A per megszüntetése esetében a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok harminc napig fennmaradnak.
(3) Az (1) bekezdésben említett kereset megindítása nem akadálya a választottbírósági eljárás megindításának, folytatásának, illetve választottbírósági határozat meghozatalának addig sem, amíg az eljárás a bíróság előtt folyamatban van.
Egyéb általános rendelkezések
9. §
(1) Ha e törvény lehetővé teszi, hogy a felek valamely kérdésről rendelkezzenek, a felek arra harmadik személyt vagy valamely szervezetet is felhatalmazhatnak.
(2) Ha e törvény szerint a felek megállapodhatnak, vagy e törvény bármilyen módon a felek megállapodására utal, ilyen megállapodásnak kell tekinteni a felek által kikötött választottbírósági szabályzatot is.
10. §
(1) Ha a felek eltérően nem állapodtak meg, bármely írásbeli közlést azon a napon kell átvettnek tekinteni, amikor
a) azt a címzettnek személyesen átadták, vagy
b) azt a székhelyére, telephelyére vagy lakóhelyére (a továbbiakban együtt:
székhelyére), szokásos tartózkodási helyére vagy postai címére kézbesítették.
(2) Ha az (1) bekezdés b) pontjában felsoroltak közül egyik sem állapítható meg, az ajánlott levélben vagy bármilyen, a kézbesítés megkísérlését bizonyító módon a címzett utolsó ismert székhelyére, szokásos tartózkodási helyére vagy postai címére elküldött írásbeli közlést belföldi címzett esetében az elküldéstől számított nyolcadik napon, külföldi címzett esetében a tizenötödik napon átvettnek kell tekinteni.
II. FEJEZET
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG MEGALAKÍTÁSA
A választottbírák kijelölése
11. §
A választottbírák függetlenek és pártatlanok, nem képviselői a feleknek. Eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el és teljes titoktartásra kötelezettek a teendőik ellátása keretében tudomásukra jutott körülmények tekintetében, az eljárás megszűnése után is. Minderről - állandó választottbíróság esetében - megválasztásuk (kijelölésük) alkalmával írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni.
12. §
Nem lehet választottbíró
a) aki 24. életévét nem töltötte be;
b) akit jogerős bírói ítélet a közügyektől eltiltott;
c) akit a bíróság jogerősen gondnokság alá helyezett;
d) akit a bíróság jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesül.
13. §
(1) A felek a választottbírák számában szabadon állapodhatnak meg, a választottbírák száma azonban csak páratlan lehet.
(2) Ha a felek a választottbírák számában nem állapodnak meg, a választottbírák száma három.
(3) E törvény alkalmazásában választottbíróság mind az egyedül eljáró választottbíró, mind pedig a több bíróból álló választottbírósági tanács.
14. §
(1) A felek a választottbíró vagy a választottbírák kijelölésének szabályait a 15. és 16. § alkalmazása mellett szabadon állapíthatják meg. Ilyen megállapodás hiányában a (2)-(4) bekezdésben szabályozott módon kell eljárni.
(2) Három választottbíróból álló választottbíróság esetében mindegyik fél egy-egy választottbírót jelöl ki, és az így kijelölt két választottbíró jelöli ki a harmadik választottbírót. Ha az egyik fél a másik fél felhívásának kézhezvételétől számított harminc napon belül elmulasztja saját választottbírójának kijelölését, vagy ha a két választottbíró a kijelölésüktől számított harminc napon belül nem egyezik meg a harmadik választottbíró személyében, a hiányzó választottbírót - bármelyik fél kérelmére - az 51. §-ban meghatározott bíróság jelöli ki.
(3) Háromnál több választottbíróból álló választottbíróság esetében a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a hiányzó választottbíró kijelöléséről a megválasztott bírák szótöbbséggel döntenek.
(4) Egy választottbíróból álló választottbíróság esetében - ha a felek a választottbíró személyében nem tudnak megállapodni - bármelyikük kérésére azt az 51. §-ban meghatározott bíróság jelöli ki.
15. §
Ha a a felek megállapodása szerinti kijelölési eljárás során
a) az egyik fél a megállapodástól eltérően jár el, vagy
b) a felek vagy a választottbírák nem tudnak az ilyen eljárás szerint megkívánt megállapodásra jutni, vagy
c) egy harmadik fél, beleértve valamely szervezetet is, nem teljesíti az ezen eljárás szerint rábízott feladatok bármelyikét, a kijelölés érdekében a fél az 51. §-ban meghatározott bírósághoz fordulhat, kivéve, ha a kijelölési eljárásra vonatkozó megállapodás ilyen esetre a kijelölés más módját írja elő.
16. §
A hiányzó választottbíró kijelölése során figyelemmel kell lenni a felek megállapodásában a választottbírótól megkívánt szakképzettségre és minden olyan szempontra, amely nagy valószínűséggel biztosítja független és pártatlan választottbíró kijelölését.
17. §
(1) A választottbírónak javasolt személy és a kijelölt választottbíró haladéktalanul köteles feltárni a felek előtt minden olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében, kivéve, ha a feleket ezekről már korábban tájékoztatta.
(2) A választottbíró a kijelölést a felekhez intézett írásbeli nyilatkozatban fogadja el. A választottbíró kijelölését tartalmazó okirat részéről történő aláírása elfogadásnak minősül.
(3) A választottbíróság tagjai - ha a felek eltérően nem állapodnak meg - maguk közül elnököt választanak.
A választottbírói megbízatás megszűnése
A kizárási eljárás
18. §
(1) A választottbíró ellen csak abban az esetben lehet kizárási kérelmet előterjeszteni, ha olyan körülmények állnak fenn, amelyek jogos kétségeket ébresztenek függetlensége vagy pártatlansága tekintetében, vagy ha nem rendelkezik a felek megállapodása szerint szükséges szakképzettséggel.
(2) A fél az általa kijelölt vagy azon választottbíró ellen, akinek a kijelölésében részt vett, csak olyan okból élhet az (1) bekezdés alapján kifogással, amely a kijelölést követően vált előtte ismertté.
19. §
(1) A felek - a 20. §-ban foglaltak figyelembevételével - a választottbíró elleni kizárási eljárás rendjében szabadon állapodhatnak meg.
(2) Ilyen megállapodás hiányában annak a félnek, aki a választottbíró ellen kizárási indítvánnyal kíván élni, az indítvány indokolását is tartalmazó írásbeli nyilatkozatát attól a naptól számított tizenöt napon belül kell a választottbíróságnak megküldenie, amikor a választottbíróság összetételéről tudomást szerzett, vagy amikor a 18. § (1) bekezdésében említett körülmények előtte ismertté váltak.
(3) Ha a kizárási indítvánnyal érintett választottbíró nem mond le megbízatásáról, vagy a másik fél nem ért egyet az indítvánnyal, a kérelemről a választottbíróság dönt.
20. §
Ha a 19. §-ban előírt eljárás szerinti kizárási indítvány nem vezetett eredményre, az indítványozó fél az elutasító határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül kérheti az 51. §-ban megjelölt bíróságot, hogy döntsön a kizárási kérelemről. E döntés meghozataláig a választottbíróság - a kizárással érintett választottbírót is beleértve folytathatja az eljárást, és határozatot hozhat.
A választottbírói megbízatás megszűnésének egyéb esetei
21. §
(1) A választottbírói megbízatás lemondással, illetve a felek megállapodása alapján csak a 19. § (3) bekezdésében, illetve a (2) bekezdésben foglalt esetekben szűnhet meg.
(2) Ha a választottbíró a 12. §-ban előírt feltételeknek a kijelölés elfogadása után bekövetkező változás miatt nem felel meg, vagy ténylegesen képtelenné válik feladatai ellátására, úgyszintén ha más okból kellő időben nem jár el, a tisztségéről lemondhat, illetve a felek megállapodhatnak a megbízatása megszüntetésében.
(3) Ha a választottbíró lemond tisztségéről vagy a fél egyetért a választottbíró megbízatásának megszűnésével, ez nem jelenti a 18. §-ban, illetve a (2) bekezdésben foglalt bármely ok tényleges fennállásának elismerését.
22. §
Ha a választottbírói megbízatás megszűnésével kapcsolatban a felek között vita merül fel, bármelyikük kérheti az 51. §-ban megjelölt bíróságot, hogy döntsön a megbízatás megszüntetéséről.
Új választottbíró kijelölése
23. §
Ha a választottbíró megbízatása e törvényben szabályozott bármely okból megszűnik, helyette új választottbírót kell kijelölni ugyanazon rendelkezések alkalmazásával, mint amelyek szerint korábban a választottbírót kijelölték.
III. FEJEZET
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG HATÁSKÖRE
A választottbíróság döntése saját hatásköréről
24. §
(1) A választottbíróság saját hatásköréről - beleértve bármely, a választottbírósági szerződés létezését vagy érvényességét illető kifogást -maga dönt. Ebből a szempontból a szerződés részét képező választottbírósági kikötést úgy kell tekinteni, mint a szerződés egyéb kikötéseitől független megállapodást.
(2) A választottbíróságnak az a döntése, amely szerint egy szerződés semmis, önmagában nem vonja maga után a választottbírósági kikötés érvénytelenségét.
(3) A választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást legkésőbb a válaszirat előterjesztésével egyidőben kell megtenni, míg a választottbíróság hatáskörének túllépésére alapított kifogást a hatáskör feltételezett túllépésekor nyomban elő kell terjeszteni. A választottbíróság kifogást később is elfogadhat, ha a kifogásolás késedelmét igazoltnak ítéli.
(4) Az a tény, hogy a fél jelölte ki a választottbírót, vagy részt vett a kijelölésében, nem zárja el a felet attól, hogy a választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást előterjesszen.
25. §
(1) A választottbíróság a 24. §-ban említett kifogásokról akár a kifogás felmerülésekor, akár az érdemben hozott határozatban dönthet. Ha a választottbíróság megállapítja hatáskörét, bármelyik fél az ezen döntésről kapott értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül kérheti az 51. §-ban megjelölt bíróságot, hogy határozzon a választottbíróság hatásköréről.
(2) A kérelemre vonatkozó döntés meghozataláig a választottbíróság folytathatja az eljárást, és határozatot hozhat. Ideiglenes intézkedések elrendelése
26. §
(1) Ha a felek másképpen nem állapodnak meg, a választottbíróság kérelemre bármelyik felet utasíthatja, hogy minden olyan ideiglenes intézkedést tegyen meg, amelyet a vita tárgya vonatkozásában a választottbíróság szükségesnek tart. A választottbíróság bármelyik felet megfelelő biztosíték adására szólíthatja fel az ilyen intézkedéssel kapcsolatban.
(2) Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozat mindaddig hatályban marad, amíg azt a választottbíróság újabb határozatával hatályon kívül nem helyezi vagy ugyanabban a kérdésben ítéletet nem hoz.
IV. FEJEZET
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ELJÁRÁSA
A felek egyenlő elbánásban részesítése
27. §
A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlő elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetőséget, hogy ügyét előadhassa.
Az eljárási szabályok meghatározása
28. §
A felek a választottbíróság által követendő eljárás szabályaiban - e törvény keretei között - szabadon állapodhatnak meg, ideértve valamely állandó választottbíróság eljárási szabályzatának kikötését is. Megállapodás hiányában a választottbíróság az eljárási szabályokat - e törvény keretei között - belátása szerint határozza meg.
Az eljárás nyelve
29. §
(1) Az eljárás során használandó nyelvben a felek szabadon állapodhatnak meg. Ilyen megállapodás hiányában az eljárás nyelve magyar.
(2) A felek eltérő rendelkezése hiányában az (1) bekezdés szerint meghatározott nyelvet kell alkalmazni a felek nyilatkozataira, a tárgyalásra, a választottbíróság határozatára vagy bármely más közlésére.
A választottbíráskodás helye
30. §
(1) A felek a választottbíráskodás helyében szabadon állapodhatnak meg. Ilyen megállapodás hiányában a választottbíráskodás helyét a választottbíróság az eset körülményeit figyelembe véve állapítja meg, az állandó választottbíróság pedig az alapító okiratában meghatározott székhelyén jár el.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstől függetlenül a választottbíróság - ha a felek másképpen nem állapodnak meg - a bírák közötti megbeszélés, a felek, a tanúk vagy a szakértők meghallgatása, valamint tárgyak, okiratok megszemlélése céljából más helyen is összeülhet.
Az eljárás megindítása
31. §
(1) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, a jogvita vonatkozásában az eseti választottbíróság eljárása azon a napon indul, amelyen az ellenérdekű fél (a továbbiakban: alperes) a vita választottbíróság elé utalására irányuló nyilatkozatot kézhez veszi.
(2) Ha a felek állandó választottbíróságot kötöttek ki, az eljárás a keresetlevélnek a választottbírósághoz történő megérkezése napján indul.
Keresetlevél és válaszirat
32. §
(1) A felperes a felek vagy a választottbíróság által meghatározott határidőn belül köteles előadni kereseti kérelmét, az azt alátámasztó tényeket, a vitatott kérdéseket, míg az alperes köteles az ezekre vonatkozó válasziratát előterjeszteni. A felek a perbeli nyilatkozatok megkívánt tartalmát illetően eltérően is megállapodhatnak.
(2) A felek nyilatkozataikkal együtt mindazon okiratokat is előterjeszthetik, amelyek megítélésük szerint az üggyel összefüggnek, hivatkozhatnak továbbá minden olyan okiratra vagy egyéb bizonyítékra, amelyet elő kívánnak terjeszteni.
(3) A felek eltérő megállapodásának hiányában bármelyik fél módosíthatja vagy kiegészítheti keresetét vagy válasziratát a választottbírósági eljárás során, kivéve, ha a választottbíróság az ezen eljárással okozott késedelem miatt annak előterjesztését kizárja.
(4) Ahol e törvény valamely rendelkezése - kivéve a 34. § (1) bekezdését - keresetről szól, az a viszontkeresetre is vonatkozik, ahol pedig válasziratról szól, az a viszontkeresettel szembeni válasziratra is vonatkozik.
Szóbeli tárgyalás és írásbeli eljárás
33. §
(1) A felek eltérő megállapodása hiányában a választottbíróság köteles a feleket meghallgatni, és lehetőséget adni számukra beadványaik előterjesztésére. A választottbíróság a megjelent tanúkat és szakértőket meghallgatja, pénzbírságot vagy más kényszerítő eszközt azonban nem alkalmazhat.
(2) A feleket kellő időben előzetesen értesíteni kell a tárgyalásról és a választottbíróság olyan eljárási cselekményéről, amelynek célja tárgy vagy okirat megszemlélése.
(3) Az egyik fél által a választottbírósághoz beterjesztett beadványt közölni kell a másik féllel. Ugyanígy közölni kell a felekkel azt a szakértői véleményt vagy más bizonyítékot, amelyet a választottbíróság döntése meghozatalánál figyelembe vehet.
(4) A választottbírósági eljárásról jegyzőkönyvet kell készíteni, és - eseti választottbíróság esetében - annak egy-egy példányát kézbesíteni kell a feleknek.
A fél mulasztása
34. §
(1) A választottbíróság megszünteti az eljárást, ha a felperes a keresetlevelét elfogadható indok nélkül nem terjeszti elő, kivéve, ha a felek másképpen állapodtak meg.
(2) Ha az alperes válasziratát nem nyújtja be, a választottbíróság köteles az eljárást folytatni anélkül, hogy a mulasztást a felperes állításai elismerésének tekintené.
(3) Ha a választottbírósági tárgyaláson bármelyik fél nem jelenik meg, vagy nem terjeszti elő a bizonyítékait, a választottbíróság folytathatja az eljárást, és a rendelkezésére álló adatok alapján határozatot hozhat.
Szakértő kirendelése
35. §
(1) A felek eltérő megállapodása hiányában - ha a választottbírósági eljárásban jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a választottbíróság nem rendelkezik - a választottbíróság
a) egy vagy több szakértőt rendelhet ki, hogy adjon véleményt a választottbíróság által meghatározott kérdésekben;
b) bármelyik féltől megkívánhatja, hogy a szakértőnek felvilágosítást adjon, vagy mutasson be, illetve tegyen hozzáférhetővé bármely, a tárgyhoz tartozó okiratot vagy tárgyat, hogy azt a szakértő megszemlélhesse.
(2) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, a szakértő, ha az egyik fél kéri vagy azt a választottbíróság szükségesnek tartja - írásbeli vagy szóbeli szakvéleményének előterjesztését követően - köteles részt venni a tárgyaláson, ahol a felek kérdéseket intézhetnek hozzá, és a vitás kérdések bizonyítására tanút vagy szakértőt állíthatnak.
A bíróság által nyújtott jogsegély
36. §
(1) A félnek a választottbírósági eljárás előtt vagy alatt a bírósághoz benyújtott, ideiglenes intézkedések megtételére irányuló kérelme és a bíróság e kérelemnek helytadó intézkedése nem összeegyeztethetetlen a választottbírósági eljárással.
(2) A bíróság biztosítási intézkedést rendelhet el a választottbíróság előtt folyamatban lévő ügyben, ha a biztosítási intézkedést kérő fél a követelésének létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja.
(3) Ha a választottbíróság előtt a bizonyítási eljárás lefolytatása jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel járna, a választottbíróság megkeresésére a helyi bíróság a bizonyítás lefolytatásával, valamint a választottbíróság által lefolytatott bizonyítás során szükséges kényszerítő eszközök alkalmazásával jogsegélyt nyújt.
(4) A választottbíróság azt a helyi bíróságot keresi meg, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben lefolytatható. Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el.
V. FEJEZET
HATÁROZATHOZATAL ÉS AZ ELJÁRÁS MEGSZŰNÉSE
Határozathozatal
37. §
(1) Több bíróból álló választottbíróság - ha a felek másképpen nem állapodtak meg - szótöbbséggel hozza meg határozatát. Többségi álláspont hiányában a választottbírósági tanács elnöke dönt.
(2) Eljárási kérdésekben az eljáró tanács elnöke is dönthet, ha a felek vagy a választottbíróság tagjai erre felhatalmazzák.
Egyezség
38. §
(1) Ha az eljárás során a felek a jogvitában egyezséget kötnek, a választottbíróság az eljárást végzéssel megszünteti.
(2) Ha a felek kérik, a választottbíróság az egyezséget a megállapodásban rögzített feltételekkel ítéletbe foglalja, feltéve, hogy megítélése szerint az egyezség megfelel a jogszabályoknak.
(3) A választottbírósági ítéletbe foglalt egyezség hatálya azonos a választottbíróság által hozott ítélet hatályával.
A határozat formája és tartalma
39. §
A választottbíróság ítéletét és az eljárást megszüntető végzését írásba kell foglalni, és azt a választottbírónak, illetve a választottbíráknak alá kell írniuk. Több bíróból álló választottbíróság esetében a tagok többségének aláírása elegendő, feltéve, hogy az elmaradt aláírás hiányának okát feltüntetik.
40. §
(1) A ítéletben és az eljárást megszüntető végzésben rendelkezni kell az eljárás költségének - ideértve a bírák díjának - összegéről és annak viseléséről.
(2) A ítéletben rögzíteni kell a döntés alapjául szolgáló indokokat, kivéve, ha a felek egyezségét foglalták ítéletbe.
(3) Az ítéletben fel kell tüntetni annak keltét és a választottbíráskodásnak a 30. §-ban meghatározott helyét. Az ítéletet úgy kell tekinteni, mint amelyet a feltüntetett helyen hoztak.
(4) Az ítéletnek a választottbírák által a 39. § szerint aláírt egy-egy példányát kézbesíteni kell a feleknek.
Az eljárás megszűnése
41. §
(1) A választottbírósági eljárás az ügy érdemében hozott ítélettel vagy a választottbíróságnak az eljárást megszüntető végzésével ér véget.
(2) A választottbíróság megszünteti az eljárást, ha
a) a felperes a keresetét nem terjeszti elő (34. § (1) bekezdés);
b) a felperes keresetét visszavonja, kivéve, ha az alperes ez ellen kifogással él, és a választottbíróság a vita lezárásához fűződő jogos érdekét elismeri;
c) a felek az eljárás megszüntetésében megállapodnak;
d) a választottbíróság úgy ítéli meg, hogy az eljárás folytatására bármely
okból nincs szükség vagy az lehetetlen.
(3) A választottbíróság megbízatása az eljárás megszűnésével - kivéve a 42-44. § szerinti eljárást - megszűnik.
Az ítélet kijavítása, értelmezése; kiegészítő ítélet
42. §
(1) Ha a felek eltérő határidőt nem állapítottak meg, az ítélet kézhezvételétől számított harminc napon belül
a) az egyik fél a másik fél egyidejű értesítése mellett kérheti a választottbíróságot, hogy az ítéletben előforduló bármely névcserét, hibás névírást, szám- vagy számítási hibát vagy más hasonló elírást javítson ki;
b) ha a felek úgy állapodnak meg, egyik fél a másik félhez intézett egyidejű értesítéssel kérheti a választottbíróságot, hogy az ítélet meghatározott része vagy pontja tekintetében adjon értelmezést.
(2) Ha a választottbíróság a kérelmet indokoltnak tartja, annak kézhezvételétől számított harminc napon belül a kijavítást elvégzi, illetve az értelmezést megadja. Az értelmezés az ítélet indokolásának részévé válik.
(3) A választottbíróság az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hibát az ítélet meghozatalától számított harminc napon belül kérelem hiányában is kijavíthatja.
43. §
(1) Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, az ítélet kiegészítését annak kézhezvételétől számított harminc napon belül bármelyik fél - a másik fél egyidejű értesítése mellett - kérheti, ha a választottbíróság olyan kérelem vonatkozásában, amelyet az eljárás során előterjesztettek, nem rendelkezett.
(2) Ha a választottbíróság a kérelmet indokoltnak tartja, harminc napon belül - szükség esetén tárgyalás alapján - kiegészítő ítéletet hoz.
44. §
A választottbíróság szükség esetén meghosszabbíthatja a kijavításra, értelmezésre vagy kiegészítő ítélet meghozatalára meghatározott határidőt.
VI. FEJEZET
NEMZETKÖZI VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ELJÁRÁS
Eljárás nemzetközi ügyekben
45. §
(1) A nemzetközi választottbírósági eljárás során a I-V. fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Nemzetközi választottbíráskodás esetén a 8. §-t és - viszonosság esetében - a 36. § (1) bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha a választottbíróság székhelye Magyarországon kívül van.
(3) Nemzetközi ügyekben - állandó választottbíróságként - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság jár el.
Az eljárás nemzetközi jellege
46. §
(1) A választottbíráskodás nemzetközi, ha
a) a választottbírósági szerződést kötő felek székhelye, ennek hiányában telephelye a szerződés megkötésének időpontjában különböző államokban van, vagy
b) a következő helyek egyike azon az államon kívül van, amelyben a felek székhelye (telephelye) van:
ba) a választottbíráskodásnak a választottbírósági szerződésben meghatározott helye;
bb) az a hely, ahol a felek jogviszonyából eredő kötelezettségek jelentős részét teljesíteni kell, vagy amelyhez a vita tárgya a legszorosabban kapcsolódik.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) ha a félnek több telephelye van, telephely az, amely a legszorosabb viszonyban van a választottbírósági szerződéssel;
b) ha a félnek nincs telephelye, a hivatkozást a szokásos tartózkodási helyre kell érteni.
A választottbírósági szerződés
47. §
Írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy köztük választottbírósági szerződés jött létre.
Az eljárás nyelve
48. §
(1) A felek szabadon állapodhatnak meg a nemzetközi választottbírósági eljárás során használandó nyelvben vagy nyelvekben. Ilyen megállapodás hiányában az eljárás során használandó nyelvet vagy nyelveket a választottbíróság határozza meg.
(2) A választottbíróság elrendelheti, hogy bármely írásbeli bizonyítékhoz a felek vagy a választottbíróság által meghatározott nyelven vagy nyelveken fordítást kell csatolni.
Az alkalmazandó anyagi jog meghatározása
49. §
(1) A választottbíróságnak a jogvitát a felek által a vitás kérdések érdemi eldöntésére választott jog rendelkezéseivel összhangban kell eldöntenie. Valamely állam jogának vagy jogrendszerének kikötését - kivéve, ha a felek megállapodása másképpen szól - úgy kell értelmezni, mint amely az adott állam jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályaira utal.
(2) Ha a felek jogot nem választottak, az alkalmazandó anyagi jogot a választottbíróság határozza meg.
(3) A választottbíróság valamely jog alkalmazása helyett a méltányosság alapján csak akkor dönthet, ha a felek erre kifejezetten felhatalmazták.
50. §
A választottbíróság határozatát a szerződés kikötéseivel összhangban, valamint az ügyletre alkalmazandó kereskedelmi szokások figyelembevételével köteles meghozni.
VII. FEJEZET
A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA
Hatáskör, illetékesség
51. §
A választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyek a 36. §-ban szabályozott kivételekkel - a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak.
52. §
A választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyekben az a megyei bíróság illetékes, amelynek területén az alperes székhelye (telephelye) található, vagy amelynek területén a jogvitához vezető szerződéskötés történt. Ha az illetékes bíróság ily módon nem állapítható meg, a Fővárosi Bíróság jár el.
53. §
A bíróság - kivéve a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti pert - nemperes eljárásban, népi ülnökök közreműködése nélkül jár el. Határozatai ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálatnak nincs helye.
A választottbíróság ítéletének érvénytelenítése
54. §
A választottbíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye; csak az ítélet érvénytelenítése kérhető a bíróságtól, az 55. §-ban felsorolt okokból.
55. §
(1) A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha
a) a választottbírósági szerződést megkötő félnek nem volt jogképessége vagy cselekvőképessége;
b) a választottbírósági szerződés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek alávetették, ilyen kikötés hiányában a magyar jog szerint érvénytelen;
c) az a fél, akivel szemben az ítéletet érvényesíteni kívánják, nem volt szabályosan értesítve a választottbíró kijelöléséről,illetve a választottbíróság eljárásáról, vagy egyébként nem volt képes az ügyét előterjeszteni;
d) az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik, illetve amelyre a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjednek ki; ha a határozat a választottbírósági szerződés keretein kívül eső ügyre is tartalmaz rendelkezést, de a választottbíráskodásra tartozó kérdésekre vonatkozó döntések elválaszthatók azoktól, amelyekre a választottbíráskodás nem volt kikötve, az érvénytelenítést csak ez utóbbi rendelkezések vonatkozásában lehet kérni;
e) a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának - kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezően alkalmazandó szabályával -, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek.
(2) A választottbírósági ítélet érvénytelenítése arra hivatkozással is kérhető, hogy
a) a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik, vagy
b) az ítélet a magyar közrendbe ütközik.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Kiegészítő ítélet esetében a határidőt annak kézbesítésétől kell számítani.
56. §
(1) A bíróság a választottbírósági ítélet végrehajtását a fél kérelmére felfüggesztheti.
(2) A bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére szorítkozhat.
57. §
A bíróság népi ülnökök közreműködése nélkül jár el. A bíróság eljárására egyébként a Pp. rendelkezései irányadók azzal, hogy az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
A választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása
58. §
A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté; annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók.
59. §
A bíróság megtagadja a választottbírósági ítélet végrehajtását, ha úgy ítéli meg, hogy
a) vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik, vagy
b) az ítélet a magyar közrendbe ütközik.
60. §
Az a fél, aki a választottbíróság ítéletére hivatkozik vagy annak végrehajtása iránt kérelmet nyújt be, köteles annak eredeti példányát vagy hitelesített másolatát csatolni. Ha az ítélet nem magyar nyelvű, a fél köteles magyar nyelvű hitelesített fordítást is mellékelni.
VIII. FEJEZET
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
A szabályozás jellege
61. §
E törvény rendelkezéseitől a felek akkor térhetnek el, ha azt e törvény lehetővé teszi.
Hatálybalépés, átmeneti rendelkezések
62. §
(1) Ez a törvény a kihirdetésétől számított tizenötödik napon lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépése után indult eljárásokban kell alkalmazni.
(2) Ahol jogszabály választottbírósági egyezséget említ, ott a választottbíróság által ítéletbe foglalt egyezséget kell érteni.
63. §
(1) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megalakulásáig az e törvényben foglalt rendelkezéseket a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett állandó választottbíróság eljárására kell alkalmazni.
(2) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a megalakulását követő első közgyűlésén felülvizsgálja a jogelődje mellett működő állandó választottbíróság tagjainak megbízatását.
Hatályukat vesztő és módosuló jogszabályok
64. §
E törvény hatálybalépésével hatályát veszti:
a) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XXIV. fejezete,
b) a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény 20. §-a,
c) a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény 2. §-a,
d) a külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása tárgyában New Yorkban, 1958. június 10-én kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1962. évi 25. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 12/1962. (X.31.) IM rendelet 2., 5. és 6. §-a,
e) a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás tárgyában Genfben, 1961. április 21.napján kelt Európai Egyezmény kihirdetéséről szóló 1964. évi 8. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 1/1964. (III. 26.) IM rendelet,
f) a gazdálkodó szervezetek között szállítási és vállalkozási szerződésből eredő jogvitákban eljáró választottbíróságról szóló 8/1978. (XII. 5.) IM rendelet.
65. §
E törvény hatálybalépésével a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Bírósági peres eljárás helyett a felek választottbírósági eljárást köthetnek ki, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, és a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek." .
INDOKOLÁS
Általános indokolás
1. A választottbíráskodás - elsősorban a gazdasági életben, a kereskedelemben felmerülő viták eldöntésére - igen nagy múltra tekint vissza, világszerte és hazánkban egyaránt. Magyarországon a XIX. század második felétől kialakultak a szervezett választottbíróságok, a II. világháborút követően azonban a választottbíráskodást - mint a polgárok és szervezeteik szerződésén alapuló, az államot, a bírósági szervezetet mellőző vitarendezési módot - a belső gazdasági kapcsolatokból száműzték, és alkalmazása csak a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok területén maradt meg.
A választottbíráskodás a felek vitájának a felek egyező akaratával létrehozott szervezetben és a felek által megállapított szabályok szerinti eldöntése. Hatékonyságának feltétele, hogy a választottbíróság döntéseit az állam elismerje és végrehajtsa, ehhez azonban a választottbírósági eljárásban biztosítani kell a jogvita igazságos eldöntésének eljárási feltételeit. Ezek betartása esetén az állami bíróságok nem avatkoznak be a jogvita elbírálásába. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a választottbíráskodást a felek gyakran előnyben részesítik valamely nemzeti bírósággal szemben. Ennek egyik oka az, hogy a választottbíróság ítéletét könnyebb külföldön végrehajtani, mint a nemzeti bíróságét. Magyarország számos nemzetközi egyezményben vállalta, hogy támogatja a nemzetközi kereskedelmi viták választottbírósági úton történő elbírálását. A választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról az ENSZ keretében létrejött 1958. évi New York-i Egyezmény alapján - amelyet mintegy 90 ország ratifikált - ma már a nemzetközi kereskedelmi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása gazdasági partnereink túlnyomó részénél biztosított.
A belföldi gazdasági kapcsolatokban a felek adott esetben azért részesítik előnyben a választottbíráskodást, mert - egyfokú lévén - gyorsabban elintézhetők a jogviták, a felek részére pedig megnyugtató, hogy a vitát általuk ismert, bizalmukat élvező személyek döntik el.
2. A választottbíráskodás jelenlegi, a Polgári perrendtartásban (a továbbiakban: Pp.) található szabályozása (összesen öt §) nem felel meg a mai követelményeknek. A választottbírósági eljárást csak rendkívül szűk körben teszi lehetővé, nem rendelkezik a szükséges mértékben az eljárás szabályairól és a bíróságok szerepéről, feladatairól sem.
A Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróságra a Pp. rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Ezen "élő" választottbíráskodás a választottbírósági eljárási szabályzat alapján folyik, és nincs mód a választottbírósági ítélet ún. rendes bíróság előtti érvénytelenítésére sem. Hasonló a helyzet a Tőzsde mellett működő Állandó Választottbíróság esetében is, amelyet az ún. értékpapír-törvény (1990. évi VI. tv.) hozott létre. E választottbíróság az értékpapír-forgalmazók közötti, valamint a Tőzsdén jegyzett értékpapírok kibocsátói és a forgalmazók között keletkezett - az értékpapír-törvény hatálya alá tartozó értékpapírokkal kapcsolatos - jogvitában jár el.
Más jogszabályaink közül a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 18. §-a ad lehetőséget választottbíróság kikötésére a gazdasági társaság és tagjai, valamint a tagok egymás közötti jogvitáiban. A választottbírósági út lehetővé tételét, feltételeit, az eljárási garanciákat, magát az eljárást törvényben kell szabályozni. A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) szabályozza, hogy milyen eljárás keretében és mely viták bírálhatók el választottbírósági úton, melyek a választottbíróság kikötésének, megalakulásának és működésének, a vita elbírálásának kötelezően érvényesülő, és melyek a felek által megállapítható, illetve módosítható szabályai. Azáltal, hogy a Javaslat a választottbíróság megalakítását, eljárását részletesen szabályozza, lehetőséget ad egyrészt arra, hogy a választottbíróság akkor is működhessen, ha a felek csak kikötötték a választottbíráskodást, de részletes eljárási rendben nem állapodtak meg; másrészt arra is, hogy a felek az általuk létrehozott választottbíróság eljárási rendjének megállapítása helyett a törvény rendelkezéseire utaljanak. Rendelkezik a Javaslat a bíróságok feladatairól választottbírósági kikötés esetén, valamint a választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. Eltekintve a választottbírósági ítélet érvénytelenítésétől és végrehajtásától, a Javaslat csak olyan esetekben ad feladatot a bíróságnak, amikor a választottbírósági eljárás a bíróság beavatkozása nélkül nem lenne folytatható. A bíróság ezekben az esetekben vitás kérdésekben dönt, illetve egyes jogcselekményeket a felek helyett végez el (pl. bírókijelölés). Mindezzel közvetlenül biztosítja a választottbírósági szerződés teljesítését, azaz a jogvita választottbírósági úton történő eldöntését. A tervezet az ENSZ (UNCITRAL) által 1985-ben elfogadott, a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló mintatörvény felépítését, szabályozási rendszerét követi, attól csak a magyar jogrend sajátosságainak érvényesítése érdekében tér el. A mintatörvény átvétele azért indokolt, mert az - a megalkotása óta eltelt idő alatt - a nemzetközi választottbíráskodás meghatározó dokumentumává vált, s egyértelműen kijelöli a választottbíráskodás jogának fejlesztési irányát.
A Javaslat egy törvényben szabályozza a belföldi és a nemzetközi választottbírósági eljárást, az eseti választottbíráskodást tekintve általánosnak. A törvény szabályainak túlnyomó többsége diszpozitív, vagyis lehetőséget ad a feleknek arra, hogy a választottbírósági eljárásra a törvényben foglaltaktól eltérő szabályokat határozzanak meg, illetve, hogy egyes kérdéseket eleve maguk szabályozzanak (pl. a választottbíróság összetétele, a választottbíróság helye).
A belföldi és nemzetközi választottbíráskodás egységes szabályozására még egyetlen országban sem került sor.
Azokban az országokban, ahol a nemzeti választottbíráskodásnak hagyománya van, a nemzetközi választottbíráskodást vagy nem szabályozzák külön, vagy - újabban és egyre terjedő módon - a belföldi választottbíráskodás szabályainak érintetlenül hagyása mellett külön szabályrendszert alkotnak a nemzetközi választottbíráskodásra. Ilyen szabályozásnak nálunk azért nem lenne értelme, mert jelenleg a választottbíráskodásnak belföldön sem kielégítő szabályozása, sem pedig széleskörű gyakorlata nincs.
A Javaslat a választottbíráskodás kiköthetőségére széles körben ad lehetőséget. A hazai hagyományoknak és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok követelményeinek megfelelően az ún. kereskedelmi ügyekben nyílik lehetőség a választottbíráskodásra. A kereskedelmi ügy fogalmát tartalmi oldalról nem határozza meg a tervezet, csupán alanyi oldalról: legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy kell, hogy legyen, s a jogvitának e tevékenysége körében kell felmerülnie. A választottbíráskodás kiköthetőségének további alapvető feltétele, hogy a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhessenek. Ebben az esetben a felek akár szerződésen alapuló, akár szerződésen kívüli jogviszonyukból keletkezett vagy a jövőben keletkező vitáikat is választottbíróság elé terjeszthetik. A tervezet nem érinti a külön törvény alapján létrehozott választottbíróságokat, így azok működésüket változatlanul folytathatják. A választottbírósági eljárásnak további feltétele, hogy a felek választottbírósági szerződést kössenek. Ez több módon teljesíthető, pl. a választottbírósági szerződés megköthető más szerződés részeként is. Az eseti választottbíráskodásra vonatkozó általános szabályokat a Javaslat alkalmazni rendeli az állandó választottbíróság eljárása során, mindazonáltal az állandó választottbíróság eljárására néhány eltérő rendelkezést is megállapít. Az állandó választottbíróság eljárását meghatározó részletes szabályokat - a törvény keretei között - a választottbíróság eljárási szabályzata állapítja meg. Állandó választottbíróságot - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik (pl. értékpapír-törvény) - csak országos gazdasági kamara hozhat létre.
A Javaslat VI. fejezete kimondja, hogy a nemzetközi ügyekben - állandó választottbíróságként - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság jár el. A Javaslat figyelembe veszi a gazdasági kamarákról szóló, az Országgyűlés által 1994. március 1-jén elfogadott törvény által bevezetésre kerülő jogintézményt. A gazdasági kamarákról szóló törvény szerinti közjogi kamarák létrejöttéig azonban a Javaslat 63. §-a biztosítja a folyamatos működést. E rendelkezés kimondja, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megalakulásáig a törvényben foglalt rendelkezéseket a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróságra kell alkalmazni.
Részletes indokolás
I. Fejezet
Általános rendelkezések
az 1-2. §-hoz
Az első két § a Javaslat hatályát állapítja meg. E tekintetben nyilvánvaló - de a szabályozás teljessége érdekében indokolt kimondani -, hogy a Javaslat hatálya általában csak arra a választottbíróságra terjed ki, amelynek Magyarországon van a székhelye. Az ilyen választottbíróságra azonban attól függetlenül kiterjed a törvény hatálya, hogy nemzeti vagy nemzetközi választottbíráskodást folytat-e, továbbá, hogy eseti vagy állandó választottbíróságról van-e szó. Mivel a választottbíráskodáshoz kapcsolódó bírósági feladatokról csak e törvény rendelkezik, ebben a körben szükséges a törvény hatályának kiterjesztése. Így nemzetközi ügyekben a Javaslat 8. §-ában foglalt rendelkezés akkor is alkalmazandó, ha a választottbíróság székhelye nincs Magyarországon. Viszonosság esetén az ilyen ügyekben a bíróság ideiglenes intézkedést is elrendelhet, ha annak jogszabályi feltételei fennállnak.
Az eseti választottbíróságot a felek az adott ügy elbírálására, alkalmilag hozzák létre; a döntés meghozatalával a választottbíróság megszűnik. Ezzel szemben az állandó választottbíróság meghatározott, állandó szervezet keretében folyamatosan működik.
A Javaslat leszögezi, hogy állandó választottbíróságot csak országos gazdasági kamara hozhat létre. Ez a megoldás van összhangban a gazdasági kamarákról szóló törvény előírásaival; emellett a kamarák köztestületi jellege garanciát ad arra, hogy megfelelő működési keretek álljanak a választottbíróság rendelkezésére.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy meghatározott ügyekben ne kamarai állandó választottbíróság járjon el. Erről külön törvény rendelkezhet, amely egyben az eljárást is sajátosan szabályozhatja. Ilyen külön törvény jelenleg az ún. értékpapírtörvény, amely a Tőzsdei Választottbíróság létrehozásáról rendelkezik. Ezekre a speciális választottbíróságokra a Javaslat hatálya csak abban az esetben terjed ki, ha a rájuk vonatkozó törvény a választottbírósági eljárás szabályairól nem rendelkezik.
a 3-5. §-hoz
A Javaslat 3-5. §-ai szabályozzák a választottbíróság kiköthetőségének feltételeit és a kikötés módját. A kiköthetőség kérdését a Javaslat pozitív és negatív módon egyaránt rendezi.
A választottbírósági eljárásnak hagyományosan főleg gazdasági tevékenységgel kapcsolatban van helye a világon mindenütt. A gazdasági tevékenységet a lehető legtágabban kell értelmezni; ide tartozik pl. a "kereskedelem" fogalma alá vonható valamennyi tevékenység. Ugyancsak tágan értelmezendő a "személy" kifejezés is; ez egyaránt magában foglalja a jogi személyeket, illetve a gazdasági életben működő más jogalanyokat, például a természetes személyeket (így nyilvánvalóan hivatásszerű gazdasági tevékenységet folytat az egyéni vállalkozó, de ide sorolható az őstermelő is). A Javaslat azért nem a gazdálkodó szervezet kifejezést használja, mert a magyar választottbíróságot külföldi fél is kikötheti, akinek személyes joga szerint ez a fogalom nem értelmezhető.
Természetesen a választottbírósági eljárás kiköthetőségéhez nem elegendő az a tény, hogy valamely természetes személy egyéni vállalkozónak minősül, az is szükséges, hogy a jogvita e hivatásával, tevékenységével összefüggésben merüljön fel.
A választottbíráskodás kiköthetőségének feltétele az eljárás alá vont jogok és kötelezettségek feletti rendelkezési jog megléte, azaz, hogy a felek az eljárás tárgyáról az anyagi jog szabályai szerint szabadon rendelkezhessenek. A Javaslat nem zárja ki, hogy külön törvény az ismertetettnél is tágabb körben tegye lehetővé a választottbírósági utat. Ilyen pl. a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 18. §-a, amely a társasági jogviszonnyal kapcsolatos, valamint a társaság és tagjai közötti jogviták eldöntésére is megengedi a választottbíróság kikötését.
A Javaslat csak a polgári peres útra tartozó jogviták rendezésére engedi meg választottbíráskodás kikötését, tehát a nemperes eljárások körében nincs ilyen lehetőség.
A Javaslat nem teszi lehetővé választottbíróság kikötését a Pp. szerinti ún. különleges eljárásokban sem. Ezek: a házassági, az apasági és a származás megállapítása iránti, a szülői felügyelettel kapcsolatos, a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos eljárások, a fizetési meghagyásos eljárás, a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perek, a sajtó-helyreigazítási eljárás, továbbá a munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött, munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perek (Pp. XVXXIII. fejezet); Külön törvény más ügyeket is kizárhat a választottbíráskodás köréből. Erre akkor lehet szükség, ha a jogvitában résztvevők egyébként megfelelnének a 3. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, a jogviszony speciális jellege azonban mégis indokolttá teszi az állami bíráskodás előírásainak alkalmazását.
A választottbíróság kikötéséhez írásbeli szerződés szükséges. Annak érdekében, hogy a felek erre irányuló akarata minél kevesebb akadályba ütközzön, s a kötelező alakiság ne eredményezzen túlzott kötöttséget, a Javaslat 5. §-ának (2)-(4) bekezdése a lehető legtágabb értelemben határozza meg azt, hogy mi tekintendő a szerződő felek egybehangzó akarata írásbeli kifejezésének.
Nemzetközi ügyekben további könnyítést jelent a Javaslat 47. §-ában foglalt szabályozás.
Számos szerződés jön úgy létre, hogy általános szállítási feltételekre, általános üzleti feltételekre történik hivatkozás, és azt a felek a szerződés részévé teszik. Ha ezekben az általános feltételekben, üzleti szerződési feltételekben választottbírósági kikötés van, ezzel a felek azt is érvényesen kikötötték.
a 6. §-hoz
A Javaslat 6. §-ában foglalt rendelkezés a venire contra factum proprium tilalmán alapszik, és a választottbíráskodás hatékonyságának, a jóhiszemű eljárásnak fontos biztosítéka. A szabály alkalmazhatóságához több feltétel együttes megléte szükséges.
Az eljárási hibának vagy mulasztásnak a Javaslat diszpozitív (a felek eltérő megállapodását engedő) szabálya vonatkozásában vagy a felek választottbírósági szerződésében meghatározott szabállyal szemben kell fennállnia. Ez utóbbi érvényes kell, hogy legyen, és nem ütközhet a Javaslat kötelezően alkalmazandó szabályaival. A törvény kötelezően alkalmazandó szabályának megsértése miatt kifogás tehát bármikor emelhető, a késlekedés nem vezet jogvesztéshez. Ha a felek valamely szabályban a választottbírósági szerződés megkötését követően állapodnak meg, a § rendelkezései ezekre is vonatkoznak.
Feltétele e rendelkezés alkalmazásának, hogy a jogairól e § alapján lemondottnak tekintendő fél tudjon a mulasztásról, illetve a Javaslatnak vagy a szerződésnek meg nem felelő eljárásról. Nem következik be a jogvesztés, ha a fél késedelem nélkül tiltakozik. Ha a Javaslat vagy a választottbírósági szerződés erre határidőt állapít meg, akkor ezen a határidőn belül kell eljárni.
A § alkalmazása azt is feltételezi, hogy a fél nemcsak elmulasztott tiltakozni, hanem továbbra is részt vesz az eljárásban. Ilyen részvételnek tekintendő, ha a következő tárgyaláson megjelenik, vagy valamely eljárási cselekményt végez.
A lemondás vélelme kiterjed a későbbi eljárásokra is. Aki tehát a kifogás jogáról lemondottnak tekintendő, az érvénytelenítési eljárás során sem hivatkozhat az általa elfogadottnak tekintett mulasztásra.
a 7-8. §-hoz
Az általános rendelkezések között szabályozza a Javaslat a bíróságok szerepét általánosságban (részleteiben l. a jogsegélyre és a bírósági eljárásra vonatkozó szabályokat - 36. §, illetve VII. fejezet). A 7. § rendelkezése a feleknek arra nyújt garanciát, hogy szerződéseiket tiszteletben tartják, és a Javaslatban szabályozott eseteken kívül a bíróságok nem avatkoznak bele a vita választottbírósági úton történő rendezésébe. Ha olyan ügyben fordulnak keresettel a bírósághoz, amelyre választottbírósági szerződés jött létre, és a választottbírósági kikötés érvényesnek tekinthető, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, illetve a későbbiekben a pert erre tekintettel megszünteti. Az alperes a per megszüntetésére irányuló kérelmét legkésőbb a keresetlevélre benyújtott első érdemi ellenkérelmében adhatja elő.
Ez a szabályozás kizárja, hogy az alperes az ügy befejezésének elhúzása érdekében a tárgyalás későbbi szakaszában támasszon hatásköri kifogást a bíróság eljárása ellen, a választottbírósági kikötésre hivatkozással.
Tekintettel arra, hogy a Pp. 129. §-ában foglaltak alapján áttételre nincs lehetőség, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ilyen esetekben a keresetlevél benyújtásához fűződő jogi hatályok 30 napig fennmaradnak. A 8. § alkalmazásának feltétele, hogy olyan ügyben indítsák a keresetet, amelyre nézve érvényes választottbírósági szerződés jött létre (nem elég tehát, hogy az ügynek valamely kapcsolata legyen választottbírósági szerződés hatálya alá tartozó üggyel).
Érvénytelen például az olyan választottbírósági szerződés, amely választottbíróság elé nem terjeszthető ügyre vonatkozik. Hatálytalan például a már lejárt választottbírósági szerződés.
Annak érdekében, hogy a választottbírósági eljárás indokolatlanul ne szenvedjen késedelmet, az a körülmény, hogy valamelyik fél a választottbírósági szerződés hatálya alá tartozó jogvitát a bíróság elé terjeszti, nem akadálya annak, hogy a másik fél a választottbírósághoz forduljon, illetve nincs akadálya a választottbírósági eljárás folytatásának és a választottbírósági határozat meghozatalának az alatt az idő alatt sem, amíg az ügy a bíróság előtt folyamatban van. Ha azonban a bíróság megállapítja hatáskörét és a pert lefolytatja, ez a döntés minden más szervre kötelező, így kötelezi a választottbíróságot is, amelynek az előtte folyó eljárást meg kell szüntetnie. Ha a választottbíróság már ítéletet hozott, érvénytelenítési keresetnek van helye, illetve ennek hiányában a bíróság a választottbíróság ítéletének a végrehajtását meg fogja tagadni.
A választottbírósági eljárás folytatása erre tekintettel csak lehetőség, amit mind a feleknek, mind pedig a választottbíróságnak meg kell fontolnia, figyelembe véve, hogy milyen esélyei vannak a bírósági hatáskör megállapításának. A folytatás lehetőségét azonban a törvénynek biztosítania kell, mivel, ha a keresetnek a bírósághoz való benyújtásával automatikusan le lehetne állítani a választottbírósági eljárást, ez az eljárás elhúzásának módszerévé válna.
a 9-10. §-hoz
Az egyéb általános rendelkezések körében a Javaslat mindenekelőtt értelmező szabályokat ad. Fontos szabály a 10. § rendelkezése, amely megdönthető törvényi vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy a választottbírósági eljárás során kézbesített iratokat mikor kell átvettnek tekinteni.
II. Fejezet
A választottbíróság megalakítása
a 11-16. §
A választottbírák kijelölésének rendjét a 11-16. §-ok szabályozzák.
A választottbírónak a felektől függetlennek és pártatlannak kell lennie, akit titoktartás kötelez.
A Javaslatban foglalt rendelkezések egyaránt vonatkoznak több tagból álló választottbíróságra, illetve az egyesbíróra.
A választottbíróság ítéletét az állam elismeri, és a bíróságok végrehajtják. Szükség van tehát arra, hogy a Javaslat (12. §) meghatározza azokat a minimális feltételeket, amelyek közül bármelyiknek a hiánya kizárja azt, hogy valakit választottbírónak jelöljenek. A feltételek között a magyar állampolgárság nem szerepel, tehát belföldi felek közötti jogvita elbírálására is lehet külföldi állampolgárságú választottbírót jelölni. A feltételek között sem a jogi, sem más szakképzettség előírása nem szerepel.
A Javaslat a felekre bízza annak eldöntését, hogy a választottbírák rendelkezzenek-e szakképzettséggel, és ha igen, milyennel. A Javaslatban szereplő életkor-minimum igazodik a bíróvá választáshoz megkövetelt életkorhoz.
A választottbírák számának meghatározását tekintve a Javaslat a feleknek teljes szabadságot ad, azzal, hogy a választottbírák száma - a Magyarországon kialakult rendszerrel összhangban - csak páratlan lehet. Ez biztosítja a többségi szavazás elvi lehetőségét.
A választottbírósági gyakorlatban tipikus a három választottbíróból álló választottbíróság, ezért, ha a felek a választottbírák számában nem állapodnak meg, a választottbírák száma három. Ha a felek bármilyen más számú választottbíróságot akarnak kialakítani, a választottbírák számában meg kell állapodniuk.
A 14. § alapvető szabálya, hogy a felek szabadon állapíthatják meg a választottbírák kijelölésének eljárását, a 15-16. § szabályainak érvényesülése mellett. Ha a felek nem tudtak, vagy nem kívántak a kijelölés rendjében megállapodni, a kijelölés a 14. § (2)-(3) bekezdése szerint történik meg. A 14. § (2) bekezdésében szereplő határidő nem jogvesztő, az ellen igazolási kérelemnek helye van. Ez a Javaslatban szereplő határidőkre általában vonatkozik, egy kivétellel: a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló kereset megindításának határideje jogvesztő jellegű (55. §). Ha sem a felek által kialakított szabályok alapján, sem pedig a Javaslatban előírt eljárás alkalmazásával nem tud a választottbíróság létrejönni, a hiányzó választottbírót általában a fél kérelmére a bíróság jelöli ki (15. §).
A Javaslat elfogadását, illetve hatálybalépését követően célszerű lesz, ha a bíróság a szóba jöhető választottbírákról összeállítást készít, és esetleg egy meghatározott rendszer szerint ezek közül jelöli ki a hiányzó választottbírót. Másik megoldásként kínálkozik, hogy valamely testületet keres meg - például egy országos gazdasági kamarát -, hogy saját választottbírói névjegyzékéből tegyen javaslatot a választottbíró személyére.
A választottbírák elfogulatlanságához és pártatlanságához rendkívül nagy érdek fűződik. Ez a választottbírósági eljárás egyik feltétlen érvényesülést kívánó alapkövetelménye. A választottbíró már akkor, amikor kijelölésével kapcsolatban megkeresik, köteles feltárni azokat a körülményeket, amelyek jogos kétséget ébreszthetnek pártatlansága vagy függetlensége tekintetében. Ez a kötelezettsége az egész eljárás során folyamatosan fennáll. Amennyiben a választottbíró e kötelezettségének nem tesz eleget, s az a fél tudomására jut, az ítélet érvénytelenítése kérhető a bíróságtól [55. § (1) bek. e) pont], kivéve, ha a félnek olyan időben jutott tudomására a választottbíró elfogultsága, amikor kizárási indítványt terjeszthetett volna elő (azaz az ítélethozatal előtt), s ezt - a törvény 19. § (2) bekezdésében vagy a felek megállapodásában előírt - határidőn belül nem tette meg. A Javaslat nem részletezi, hogy melyek azok a körülmények, amelyek jogos kétséget ébreszthetnek a bíró pártatlansága vagy függetlensége tekintetében, hiszen ezek rendkívül sokfélék lehetnek, így a kellő mértékben általános szabály bármely felsorolással történő megbontása célszerűtlen lenne. Elfogultnak tekinthető a választottbíró, ha pl. anyagi vagy személyes érdekeltsége van az ügyben, illetve közeli kapcsolatban áll valamelyik féllel, akár közvetlenül, akár közvetett módon.
A kijelölést írásban kell elfogadni; az ezzel kapcsolatos szabályokat a 17. § tartalmazza. Ha a felek eltérően nem állapodtak meg, a választottbíróság tagjai maguk közül elnököt választanak.
a 18-23. §-hoz
Ha a felek nem állapodtak meg a kizárási eljárásban, a 19-20. §-t kell alkalmazni. A szabályozásból kiemelésre érdemes, hogy a kizárással érintett választottbíró lemondhat megbízatásáról, illetve a felek megállapodhatnak a választottbíró megbízatásának megszüntetésében; ez azonban nem jelenti azt, hogy a választottbíró vagy a hozzájáruló fél a felhozott okot ténylegesen elismerné. A szabályozás kizárólag az eljárás gyorsítását célozza. Egyébként a kizárási kérelem ügyében lemondás vagy megállapodás hiányában "első fokon" a választottbíróság dönt, a kizárási kérelemmel érintett választottbíró részvételével. Ezt a megoldást az indokolja, hogy mindaddig, amíg a kizárási kérelmet el nem bírálták, valamennyi választottbíró helyzete változatlan. A kizárási kérelmet előterjesztő részére azonban megfelelő garanciát nyújt, hogy kérelmével - ha az elbírálás eredményével nem ért egyet - a bírósághoz fordulhat, hogy az döntsön véglegesen a kizárás ügyében.
A bíróság döntéséig a választottbíróság saját választása szerint vagy tovább folytatja az ügy elbírálását, vagy bevárja a bíróság döntését. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a választottbíróság, ha úgy látja, hogy a feleknek indokolatlan költségeket okozna az ügy elbírálásában való további előrehaladás, bevárhassa a bíróság határozatát, ha pedig úgy ítéli meg, hogy a várakozás indokolatlan késedelemmel járna, avagy esetleg a kizárást kezdeményező félnek éppen ilyen késedelem előidézése a célja, az eljárást tovább folytathassa.
A kijelölt választottbíró még egy esetben mondhat le: ha képtelenné válik feladatainak ellátására, vagy kellő időben nem tud eljárni. Ilyen esetben a felek is megállapodhatnak a választottbíró megbízatásának megszüntetésében. A választottbírói tisztség megszűnésének egyéb eseteiben (21. §) a felek bírósághoz fordulhatnak, ha vita merült fel a tisztség megszűnésével kapcsolatban. A 22. §-ban biztosított bírói út tehát csak a 21. §-ban meghatározott megszűnési esetekkel kapcsolatos vitára vonatkozik, de például a kizárásra, vagy az eljárásnak határozathozatallal történő megszüntetése esetére nem. A 22. § a bírósághoz fordulás lehetőségét nem köti határidőhöz, ugyanis e megszűnési okok természetüknél fogva önmagukban is késleltetik az eljárást, így nem áll fenn annak a veszélye (szemben a kizárási indítvánnyal), hogy a megszűnési okok felvetését, illetve vitatását a felek perelhúzásra használják fel. Itt ugyanis éppenhogy a per befejezését sürgetni kívánó fél fog a bírósághoz fordulni.
Ha bármilyen okból az egyik választottbíró kiesik, helyette újat kell választani, természetesen ugyanazon szabályok szerint, mint amelyeket a kiesett bíró kijelölésénél alkalmaztak (23. §).
III. Fejezet
A választottbíróság hatásköre
a 24-25. §-hoz
A 24. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen a választottbíróságot illeti meg az a jog, hogy saját hatásköréről döntsön. Ez a megoldás összhangban áll a választottbíróságra vonatkozó nemzetközi megállapodásokkal. A választottbíróság hatáskörének megállapítása alapvetően összefügg a választottbírósági megállapodás létéről és érvényességéről való döntéssel. Ebből a szempontból a szerződésbe foglalt választottbírósági kikötést önálló megállapodásként kell kezelni, nem pedig a szerződés részeként. Az a döntés tehát, hogy a szerződés érvénytelen, nem jelenti önmagában, hogy a szerződésbe foglalt választottbírósági kikötés is érvénytelen, vagyis a választottbíróságnak a kikötésen alapuló hatáskörét nem érinti a szerződés érvénytelensége.
A választottbíróságnak az a határozata, amelyben saját hatásköréről, valamint a választottbírósági szerződés létéről és érvényességéről dönt, adott esetben nem kizárólagos és nem is végleges. Pozitív döntését a bíróság a 25. § alapján felülbírálhatja, de felülbírálható az a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló perben (55. §), illetve szűk körben az ítélet végrehajtásának megtagadására vonatkozó eljárás keretében is (59. §). A bíróság a hatáskör kérdésében a Javaslat 8. §-ában szabályozott eljárás keretében is állást foglalhat.
A választottbíróság a saját hatáskörének megállapításánál nincs a felek kérelméhez kötve, enélkül is dönthet hatáskörének hiányáról, így pl., ha azt észleli, hogy választottbírósági úton el nem dönthető ügyben kellene eljárnia. A hatáskör hiányára való hivatkozást az eljárás lehető legkorábbi szakaszában fel kell vetni, tehát már a válasziratban. Ha a hatáskör túllépésére az eljárás folyamán kerül sor, a kifogást nyomban akkor kell felvetni, amikor a hatáskör túllépését eredményező kérdés felmerül. Előfordulhat azonban, hogy valamelyik fél nem ismeri fel azonnal, hogy a kérelem túlterjed a választottbíróság hatáskörén, ezért a 24. § (3) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a választottbíróság később is elfogadhassa a hatásköri kifogást. A 25. § igyekszik elkerülni annak veszélyét, hogy a hatáskör hiányára hivatkozással valamelyik fél a választottbírósági eljárást indokolatlanul megakaszthassa, továbbá azt is, hogy a hatáskör meglétének vagy hiányának bizonytalansága miatt a választottbírósági eljárások indokolatlanul folytatódjanak, anyagi terhet jelentve a felek részére. Ennek megfelelően az a helyes, ha a választottbíróság haladéktalanul állást foglal a hatásköri kifogás ügyében. Pozitív döntés esetében így nyomban megnyílik annak lehetősége, hogy az állásfoglalással egyet nem értő fél bírósághoz fordulhasson, vagyis nem kell bevárnia az ítéletet, hogy aztán annak érvénytelenítését kérhesse. A választottbíróságnak azonban nem kell szükségképpen külön végzésben állást foglalnia a saját hatásköre kérdésében. Ha az ügy jellege lehetővé teszi a mielőbbi ítélethozatalt, az ügyet lezáró ítéletben is utalhat a hatásköri kifogás elutasítására. Ennek alapján a fél érvénytelenítési keresettel élhet a meghozott választottbírósági ítélet ellen. Ha a választottbíróság hatáskörének hiányát állapítja meg, döntése ellen nem lehet a bírósághoz fordulni. E rendelkezés összhangban van azzal az elvvel, mely szerint a hatáskörről való döntés elsődlegesen a választottbíróság joga.
a 26. §-hoz
Míg a 36. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a választottbírósági megállapodással nem összeegyeztethetetlen, ha valamelyik fél a bíróságtól ideiglenes intézkedést kér, addig a 26. § magának a választottbíróságnak az ideiglenes intézkedések megtételére való jogát tárgyalja. Ha a felek másképp nem állapodnak meg, a választottbíróság kérelemre az általa szükségesnek látott ideiglenes intézkedéseket elrendelheti, így pl. valamely árunak harmadik személynél való elhelyezését, annak megóvását, romlandó áru eladását, építkezések állagmegóvást szolgáló folytatását, bizonyítékok megőrzését, üzleti titkok védelmét stb.
Ez a lehetőség tartalmilag jóval tágabb, mint a Pp. szerint meghozható ideiglenes intézkedések köre.
Ugyanakkor a választottbíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés csak a feleknek szól, a választottbíróság nem utasíthat harmadik személyeket, továbbá nem kényszerítheti ki intézkedései végrehajtását a felekkel szemben sem. A választottbíróság ideiglenes intézkedésre vonatkozó határozatának végre nem hajtásából adódó anyagi következményekről a választottbírósági ítéletben kell rendelkezni.
IV. Fejezet
A választottbíróság eljárása
a 27-28. §-hoz
Garanciális szabály a felekkel való egyenlő elbánás elve. Ez a szabály a választottbírósági eljárás egészében és minden részében érvényesítendő, sarkalatos rendelkezés, a választottbíráskodás egyik alapelve. A feleknek az a joga, hogy a választottbírósági eljárás szabályait maguk határozzák meg, nem sértheti az e §-ban foglalt elv feltétlen érvényesülését, tehát a felek ezzel ellentétes hatású szabályokban érvényesen meg sem állapodhatnak. A szabály magában foglalja, hogy a választottbíróságnak a feleket meg kell hallgatnia, előterjesztésük megtételére alkalmat kell adnia (27. §).
A Javaslat biztosítja a felek autonómiáját az eljárási szabályok meghatározása terén, a törvény kötelező szabályainak azonban érvényesülniük kell. Ha a felek az eljárási szabályokban nem állapodnak meg, az eljárás rendjét a választottbíróság jogosult meghatározni. Állandó választottbíróságnál erre nincs alkalmanként szükség, mivel az eljárási szabályzat tartalmazza a szükséges rendelkezéseket, és a választottbíróság azt alkalmazza. (Egyébként ez utóbbi is a felek megállapodásának tekintendő, amelytől a felek egyes pontokat illetően el is térhetnek.)
A Pp. nem "háttérjoga" a választottbírósági eljárásnak; annak szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a felek így állapodnak meg, vagy a választottbíróság jogosult az eljárás rendjét megállapítani, és így dönt. Ugyanakkor mind a felek, mind a választottbíróság nemzetközi okmányba foglalt eljárási szabályokat (pl. UNCITRAL Rules) is alkalmazhatnak.
a 29-30. §
A felek a választottbírósági eljárás során használandó nyelvben vagy nyelvekben szabadon állapodnak meg, tehát akkor is, ha az eljárás nem minősül nemzetközi választottbíráskodásnak. Ezt a megoldást az indokolja, hogy ilyen esetekben is lehetőséget kell adni pl. nem magyar anyanyelvű feleknek vagy bíráknak saját nyelvük használatára.
Ha a felek a választottbírósági eljárás során használandó nyelvben nem állapodnak meg, belföldi választottbíráskodás esetén az eljárás nyelve természetesen a magyar.
A választottbíráskodás helyét a felek, a felek megállapodásának hiányában a választottbíróság állapítja meg (30. §). A választottbírák azonban bárhol tanácskozhatnak, eljárási cselekményeket bárhol folytathatnak.
A választottbíráskodás helyének megállapítása igen fontos és több vonatkozásban is meghatározó. A választottbíráskodás helye szerepet játszik pl. annak megállapításában, hogy a a választottbíráskodás e törvény hatálya alá tartozike, vagy hogy a választottbíráskodás nemzetközi-e. A választottbíráskodás helyének meghatározása rendkívül fontos lehet a választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása szempontjából is. Ha a felek a választottbíráskodás helyét nem állapították meg, azt az eseti választottbíróság maga határozza meg. Állandó választottbíróság esetén erre nincs szükség, székhelyének az állandó választottbíróság alapító okiratában meghatározott hely minősül.
a 31-32. §-hoz
A 31. §-ban írt szabályoknak elsősorban az elévülés megszakításával kapcsolatban van jelentősége, de pl. biztosítási intézkedés is csak az eljárás megindítása után kérhető.
Az (1) bekezdés szabálya az eseti választottbíróságra vonatkozik, amikor is az eljárás megindításához nem feltétlenül szükséges a szabályszerű keresetlevél benyújtása, elegendő, ha a fél nyilatkozatát, amelyben a vita választottbíróság elé utalását közli, az ellenérdekű fél kézhez veszi.
A Javaslat abból indul ki, hogy eseti választottbíráskodás esetében a felperes választottbírósági eljárást kezdeményező cselekménye (31. §) - amelynek alapján a választottbíróság megalakul -, valamint a részletes kereseti kérelem egymástól időben elválnak, és az utóbbi benyújtására általában a választottbíróság megalakulását követően kerülhet sor.
Az állandó választottbíróságok szabályzata az eljárást általában a bírókijelölést és kereseti kérelmet egyaránt tartalmazó iratnak a választottbírósághoz való érkezésével tekinti megkezdettnek. A (2) bekezdés is ezt követi, vagyis a keresetlevélnek az állandó választottbírósághoz történő érkezésétől lehet az eljárás megindulását számítani.
A 32. § rendelkezései csak a felek eltérő megállapodása hiányában érvényesülnek. Mind a felperes, mind pedig az alperes köteles előadni mindazt, ami alapján a választottbíróság határozatát meghozhatja. Azt is a felek, illetve a választottbíróság határozza meg, hogy mennyi időn belül kell ezeket a jognyilatkozatokat megtenni.
A 32. § (3) bekezdése a kereset vagy válaszirat módosításának, kiegészítésének lehetőségét tartalmazza, a felek azonban - megállapodásukkal - ezt kizárhatják. Ilyen megállapodás hiányában maga a választottbíróság is kizárhatja az adott kereset- vagy válasziratmódosítást illetve kiegészítést, ha az mérlegelése szerint az eljárás indokolatlan elhúzódására vezetne. A választottbíróságnak a felek érdekét, a módosítás vagy kiegészítés természetét kell vizsgálnia, s e joga gyakorlása során általában nem, hanem csak adott kérelem vonatkozásában utasíthatja el a módosítást vagy kiegészítést. A 32. § (4) bekezdésének értelmező rendelkezése vonatkozásában az ott említett kivétel törvényi szabályozására azért van szükség, mert a viszontkereset előterjesztésének elmulasztásához nem lehet szankciót fűzni.
a 33-35. §-hoz
A felek eltérő megállapodása hiányában a választottbíróságnak a feleket meg kell hallgatnia, valamennyi fél jelenlétében szóbeli tárgyalást kell tartania (33. §). Ez a rendelkezés lényegében a Javaslat 27. §-ában foglalt alapelvi rendelkezés eljárásjogi végrehajtását szolgálja. Ugyanakkor a felek megállapodása nem sértheti a 27. §-ban biztosított jogokat. A felek rendelkezhetnek úgy is, hogy a választottbíróság az okiratok alapján, a felek szóbeli meghallgatása nélkül hozza meg határozatát. A szóbeli tárgyalásról jegyzőkönyvet kell készíteni annak érdekében, hogy később megállapítható legyen mind a szóbeli tárgyalás ténye, mind pedig a szóbeli tárgyaláson elhangzottak lényege.
A felek kellő időben történő előzetes értesítésének kötelezettségét tartalmazó 33. § (2) bekezdése kötelezően érvényesülő szabály, amelynek elmulasztása a választottbírósági határozat érvénytelenítését vonhatja maga után. Természetesen mást kell kellő időben megtörténtnek tekinteni pl. belföldi vagy nemzetközi választottbíráskodás esetében.
A (3) bekezdés szabálya is összhangban áll a választottbíróságnak azzal a kötelezettségével, hogy a feleket egyenlő módon kezelje, és lehetőséget adjon állásfoglalásukra valamennyi felmerülő kérdésben. A 33. § (4) bekezdésében előírt jegyzőkönyv kézbesítési kötelezettség azt szolgálja, hogy a felek dokumentumokkal rendelkezzenek az eljárásról, ez ugyanis alapfeltétele annak, hogy pl. az ítélet érvénytelenítése iránti perben (55. § (1) bek. c) és e) pontja) a fél bizonyíthassa álláspontját. A választottbírósági eljárással szemben is jogosan támasztott követelmény, hogy a felek pontosan ismerjék mulasztásuk várható következményét. A választottbíróság a 34. § (1) bekezdésében foglalt permegszüntetési eszközzel csak akkor él, ha a felek másképpen nem állapodtak meg. A (2) bekezdés rögzíti, hogy a választottbírósági eljárásban mulasztási ítéletnek nincs helye. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a választottbíróság az eljárás folytatásának eredményeképpen - alperesi ellenvélemény hiányában - a felperes állításait valónak fogadja el, s erre alapítsa ítéletét. Annak ellenére, hogy a választottbírákat a felek maguk választották, a választottbírósági eljárásban számos olyan kérdés merülhet fel, amelynek elbírálásához a választottbíróságnak megfelelő szakismeretei nincsenek, és ezért szakértőt kell igénybe vennie (35. §). A szakértőt a választottbíróság jelöli ki, és egyben meghatározza azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértőtől választ vár. A szakértő igénybevételének oka tehát értelemszerűen megegyezik a Pp-ben meghatározott okkal, egyébként azonban a Pp. szabályai nem érvényesülnek.
A választottbíróság azt is elrendelheti, hogy bármelyik fél adja meg a szakértő működéséhez szükséges felvilágosítást, illetve tegye lehetővé, hogy az meghatározott tárgyakat, vagy iratokat megtekinthessen. A felek megállapodásukban szakértő igénybevételét ki is zárhatják. A felek ellenkező megállapodása hiányában - ha a választottbíróság szükségesnek találja, vagy valamelyik fél kérelmezi - az írásban vagy szóban adott szakértői véleményt követően a szakértő a tárgyaláson köteles megjelenni, ahol a felek kérdéseket intézhetnek hozzá, továbbá más tanúk, illetve szakértők szóbeli meghallgatását is igényelhetik a szakkérdések tisztázása érdekében.
a 36. §-hoz
A hatályos Pp. 361. §-a (2) bekezdésével összhangban álló rendelkezés (36. §) lehetőséget ad arra, hogy a választottbíróság a bizonyítási eljárás során szükség esetén a helyi bíróság segítségét vegye igénybe. A gyakorlat tanúsága szerint erre csak kivételes esetekben van szükség, vagyis akkor, ha a választottbíróság előtt a bizonyítási eljárás lefolytatása jelentős nehézséggel járna. A bizonyítást ott kell lefolytatni, ahol a legcélszerűbb. Ezt a választottbíróság határozza meg. A megkeresett rendes bíróság köteles jogsegélyt nyújtani.
Ha annak jogszabályban meghatározott feltételei fennállnak, a bíróság a fél kérelmére ideiglenes intézkedést akkor is elrendelhet, ha nyilvánvaló, hogy az elrendelést követően a fél nem peres eljárás, hanem választottbírósági eljárás megindítását fogja kezdeményezni. E szabályt alkalmazni kell - viszonosság esetén - akkor is, ha a választottbíróság székhelye nem Magyarországon van. A választottbíróság előtt folyamatban lévő ügyben a bíróságtól - ha annak a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályban előírt feltételei fennállnak -biztosítási intézkedés is kérhető.
A rendes bíróság ideiglenes illetve biztosítási intézkedéseiről azért rendelkezik a Javaslat, mert ha nem mondaná ki ezen intézkedések és a választottbírósági eljárás összeegyeztethetőségét, a bíróság az ilyen intézkedések iránti kérelmet elutasítaná a választottbírósági kikötésre hivatkozással. Mivel a választottbíróságnak nincs felhatalmazása ilyen típusú, kikényszeríthető intézkedések meghozatalára, csak ezzel a megoldással biztosítható a választottbírósági eljárás "egyenértékűsége".
V. Fejezet
Határozathozatal és az eljárás megszűnése
a 37-40. §-hoz
Több választottbíróból álló választottbíróság esetén általánosan elterjedt módszer a szótöbbséggel történő határozathozatal. Lehetséges azonban, hogy pl. a három választottbíróból álló választottbíróság tagjai valamennyien különböző véleményen vannak, és így határozat nem hozható. A Javaslat 37. §-a szerint ebben az esetben az elnök dönt. A szótöbbséggel történő határozathozatal természetesen nem jelenti azt, hogy a határozathozatalban csak a választottbírák többségének kellene részt vennie. A határozathozatal valamennyi választottbíró részvételét igényli. A választottbírósági eljárás gyorsabb, hatékonyabb menetének biztosítását szolgálja a 37. § (2) bekezdésében szabályozott lehetőség. A határozat végrehajtását nagymértékben elősegíti, ha a felek jogvitájukat maguk rendezik, egyezséget kötnek. A választottbíróság azzal is támogatja ezt, hogy a felek kérésére az egyezséget ítéletbe foglalja. Ezzel a felek rendelkezésére áll és az egyezség végrehajtását biztosítja a választottbírósági ítélet elismerésének és végrehajtásának intézményrendszere, mert az ítéletbe foglalt egyezség a választottbíróság által hozott ítélettel azonos hatályú.
Az egyezség ítéletbe foglalásának feltételei: a felek erre irányuló közös kérelme, valamint az, hogy a választottbíróság ne tagadja meg az egyezség ítéletbe foglalását.
Erre olyan esetekben kerülhet sor, amikor az egyezség tartalma jogszabálysértő, vagy a közrendet sérti, illetve a feleknek a jogszabályok kikerülésére irányuló összejátszása áll fenn, tehát olyan kivételes esetekben, amikor a választottbíróság "nem adhatja nevét" a felek egyezségéhez. A 39. § az ítélettel szemben támasztott formai és tartalmi követelményeket sorolja fel. Ezek közül kiemelésre érdemes, hogy az ítéletnek tartalmaznia kell az ítélet meghozatalának helyét és időpontját. Helyként a 30. § szerinti helyet kell megjelölni, és az ítéletet - ellenbizonyítást kizárva - úgy kell tekinteni, mint ami ezen a helyen készült, függetlenül attól, hogy azt a választottbírák esetleg másutt hozták meg. Nem indokolt ugyanis, hogy egy véletlenszerű esemény megváltoztassa a felek által a választottbíráskodás helyének meghatározásakor figyelembe vett joghatásokat. A keltezésnek minden esetben meg kell felelnie az ítélet meghozatala valóságos időpontjának, mivel annak is fontos joghatásai lehetnek; pl. ha a felek előírják, hogy a választottbírák mennyi időn belül kötelesek ítéletet hozni. A Javaslat nem írja elő a választottbírósági ítéletnek bíróságnál vagy valamely hatóságnál történő letétbe helyezését.
a 41-42. §-hoz
Az ítélet meghozatalával a választottbírósági eljárás megszűnik, s ezzel egyidejűleg megszűnik általában a választottbíróság megbízatása is. A megszűnésnek azonban vannak más esetei is, ezeket szabályozza a 41. § (2) bekezdése.
A választottbíróság végzéssel szünteti meg az eljárást, ha a felperes nem terjeszti elő vagy visszavonja keresetét. Egyes esetekben az eljárás ilyen okból való megszüntetése sértheti az alperesnek a vita végleges rendezésére irányuló jogos érdekét. Erre tekintettel a választottbíróság csak abban az esetben szünteti meg az eljárást visszavonás folytán, ha az alperes - a választottbíróság által is elismert jogos érdekeire hivatkozással - nem ragaszkodik az eljárás lefolytatásához.
Ha az eljárás megszűnésében a felek megállapodnak, a választottbíróságnak az eljárást végzéssel kell megszüntetnie.
Megszüntetésre ad alapot az is, ha a választottbíróság úgy ítéli meg, hogy az eljárás folytatása bármilyen más okból szükségtelen vagy lehetetlen. Az ítélet kijavítását bármelyik fél annak kézhezvételétől számított 30 napon belül kérheti, kivéve, ha a felek más határidőben állapodtak meg. A 30 napos határidő biztosítása azért szükséges, mert lehetséges, hogy a felek akár egymással, akár a választottbírósággal előzetesen tanácskozni kívánnak. Magát a kérelmet a másik fél egyidejű értesítésével kell benyújtani (egyetértése nem szükséges), és az kiterjedhet bármilyen számolási, gépelési, adminisztratív vagy hasonló természetű hiba kijavítására. Az ítélet kijavítására nem csak a fél, hanem a választottbíróság saját kezdeményezésére is sor kerülhet, ugyancsak 30 napon belül, amelyet az ítélet keltezésétől kell számítani. A határidő indokolt esetben meghosszabbítható. A kijavításra határidő nélkül lehetőséget adni azért nem indokolt, mivel az eseti választottbíróságok esetében az idő múlásával ez egyre kevésbé hajtható végre. A határidő előírása ösztönzi a feleket arra, hogy a választottbírósági ítéletet minden szempontból alaposan vizsgálják meg.
Az ítélet értelmezése csak a felek egyetértése esetén lehetséges. Pontosan meg kell jelölni, hogy mely kérdésben, az ítélet mely részére vonatkozóan kéri a fél az értelmezést. Az értelmezés az indokolás részévé válik. Végül előfordulhat, hogy a választottbíróság valamelyik kereseti kérelemről nem döntött. Az érdekelt fél - a másik fél egyidejű értesítésével - az ítélet kézhezvételétől számított 30 napon belül kérheti, hogy a választottbíróság hozzon kiegészítő ítéletet az eljárás során előterjesztett, de el nem döntött kérelem tekintetében. A választottbíróságnak ehhez is 30 nap áll rendelkezésére (43. §); tárgyalást szükség szerint kell tartania.
VI. Fejezet
Nemzetközi választottbírósági eljárás
a 45-47. §
A Javaslat egyaránt vonatkozik a nemzeti és a nemzetközi választottbíráskodásra. A nemzetközi ügyekben szükséges eltérő szabályokat állapítja meg ez a fejezet. Eltérő szabály hiányában a nemzetközi választottbíráskodásra is a Javaslat I-V. fejezeteinek rendelkezéseit kell alkalmazni.
A nemzetközi ügyek mennyisége ma még nem indokolja azt, hogy több állandó választottbíróság járjon el ilyen ügyekben. Ezért a Javaslat - a gazdasági kamarákról szóló törvényhez igazodva - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság hatáskörét mondja ki nemzetközi ügyek tekintetében (45. §). Ez nem akadálya azonban ad hoc választottbíróság létrehozásának nemzetközi ügyekben sem. A Javaslat 46. §-a határozza meg, hogy mi tekinthető nemzetközi választottbíráskodásnak.
Főszabályként a választottbíráskodás akkor nemzetközi, ha a felek székhelye (telephelye) a szerződés megkötésének időpontjában különböző államokban van. Ha a félnek több telephelye van, akkor a választottbírósági szerződéssel legszorosabb kapcsolatban álló telephelyet tekinti a Javaslat irányadónak. Ez a megoldás felel meg az ingók nemzetközi adásvételéről szóló, Magyarország által is ratifikált 1980. évi Bécsi Egyezménynek, és ezt választotta szabályozási elvének a nemzetközi választottbíráskodásról szóló ENSZ Mintatörvény is. Ez a telephely meghatározás eltér a magyar cégjogban ismert telephely fogalomtól.
Nemzetközi a választottbíráskodás abban az esetben is, ha a felek telephelye nem egymástól különböző államokban van, de a felek a választottbíróság székhelyeként a saját telephelyük államától különböző, más helyet jelöltek meg.
Ugyancsak nemzetközi a választottbíráskodás, ha a kötelezettség jelentős részét nem a felek székhelyén, hanem más országban kell teljesíteni, vagy a vita egy másik országhoz szorosabban kötődik, még akkor is, ha a felek telephelye azonos államban van.
A 47. § a választottbírósági szerződés létrejöttét megkönnyítő szabályt ad nemzetközi ügyekben.
a 48-50. §-hoz
A nyelvhasználatról rendelkező 48. § abban tér el az általános szabálytól (29. §), hogy a felek megállapodásának hiányában az eljárás nyelvét a választottbíróság határozza meg. Annak ellenére, hogy a választottbíróság székhelye Magyarországon van, az eljárás nyelve nem szükségképpen magyar, tekintettel arra, hogy a felek, illetve a választottbírák is gyakran külföldiek. Ez adott esetben szükségessé teheti, hogy az iratokhoz a felek fordítást csatoljanak.
Míg a nemzeti választottbíráskodás körében az alkalmazandó jog kérdése nem merül fel, hiszen a választottbíróság a magyar anyagi jogot alkalmazza, addig nemzetközi választottbíráskodás esetében az alkalmazandó jogot a felek határozzák meg. Döntésüktől függ, hogy jogviszonyukat és abból eredő jogvitájukat mely ország anyagi joga alapján kell elbírálni. Feltehető, hogy jogviszonyuk létesítése, valamint a teljesítés során is magatartásukat e választott jog rendelkezéseihez igazították. A jogválasztás lehetősége összhangban van a nemzetközi magánjog azon alaptételével, mely szerint a szerződésekre elsősorban azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek választottak.
A felek eltérő kikötése hiányában valamely állam jogának, jogrendszerének kikötése nem jelenti a szóban forgó állam kollíziós normáinak is a kikötését, tehát nem kerülhet sor a nemzetközi magánjog szabályai szerinti továbbutalásra vagy visszautalásra.
Ha a felek nem éltek a jogválasztás lehetőségével, a választottbíróságnak kell az alkalmazandó jogot meghatároznia. A magyarországi székhelyű választottbíróság az eset összes körülményeire figyelemmel fogja azt eldönteni, hogy a felek rendelkezése hiányában indokolt-e a magyar nemzetközi magánjog szabályait alkalmazni. A választottbíróság döntése során nem köteles valamely kollíziós jog szabályain keresztül meghatározni az alkalmazandó anyagi jogot, hanem azt közvetlenül keresi meg.
Nemzetközi választottbíráskodás esetében a felek megállapodhatnak abban, hogy a választottbíróság nem valamely állam joga, hanem a méltányosság alapján bírálja el az ügyet. Ehhez azonban az szükséges, hogy a felek erre kifejezetten felhatalmazzák a választottbíróságot (49. §).
Nemzetközi választottbíráskodás esetén a Javaslat rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha a nemzetközi választottbíráskodásról (vagy valamelyik típusáról) nemzetközi szerződés másképpen nem rendelkezik.
VII. Fejezet
A bíróság eljárása
az 51-53. §-hoz
A választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyek a megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak (51. §). A koncentrációt a speciális szakértelem szükségessége, az egységes gyakorlat kialakításának kívánalma és az ügyek száma indokolja.
Azok az ügyek - a választottbírósági ítélet érvénytelenítésétől eltekintve - , amelyekben a bíróságnak szerepe van, mind a választottbírósági eljárás folyamatában merülnek fel (pl. bírókijelölés, hatáskörről döntés stb.). Az eljárás hatékonyságához hozzátartozik, hogy a bírósági döntés minél egyszerűbben és gyorsabban megtörténjen. A bíróság nemperes eljárásban, népi ülnökök közreműködése nélkül jár el. Határozata ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálatnak nincs helye.
Az 51-53. § szabályai nem vonatkoznak a 36. §-ban leírt bírósági eljárásokra. A bizonyítás során nyújtott jogsegély tekintetében a 36. § (4) bekezdése speciális hatásköri és illetékességi szabályt konstruál, míg az ideiglenes intézkedések [36. § (1) bek.] illetve a biztosítási intézkedések [36. § (2) bek. ] tekintetében a vonatkozó jogszabályok (Pp., Vht.) hatásköri és illetékességi szabályai az irányadók.
az 54-57. §-hoz
A választottbírósági eljárás lényegéhez tartozik, hogy a választottbírósági ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Mindamellett bármelyik fél jogosult az ítélet érvénytelenítése érdekében a bírósághoz fordulni, ha álláspontja szerint a törvényben (55. §) taxatíve felsorolt érvénytelenítési okok valamelyike fennáll.
Ezek a hibák nem a jogvita érdemi elbírálásával, a választott jog helyes vagy helytelen alkalmazásával, az ítélet vagy az indokolás helytálló vagy téves voltával függnek össze. A bíróság tehát érdemben nem bírálhatja felül a választottbírósági ítéletet, csak azt vizsgálhatja, hogy az eljárás során a felek akarata, jogos érdekeinek védelme és a törvény kötelezően alkalmazandó szabályai érvényesültek-e. A bíróság szerepe lényegében a választottbírósági szerződés érvényesülésének biztosítása. Ezen túlmenően csak akkor érvényteleníti a választottbíróság ítéletét, ha a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik (noha a felek odautalták), vagy az ítélet a magyar közrendbe ütközik.
Az érvénytelenítésre lehetőséget adó okok megegyeznek a külföldi választottbírósági határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó, 1958-ban megalkotott New York-i Egyezményben az elismerés és végrehajtás megtagadását lehetővé tevő okokkal. (Az Egyezménynek Magyarország is tagja.) Ezek az indokok jól alkalmazhatók a belföldi választottbírósági ítéletek érvénytelenítésének szabályozására is.
A kérelem előterjesztésére 60 napig van lehetőség, ami ugyan rövid idő, de a választottbíráskodás keretében a vitákat lehetőleg gyorsan kell rendezni, és kerülni kell bizonytalan helyzetek tartós fenntartását. Éppen ezért a határidő jogvesztő.
A bíróság e különleges peres eljárásban népi ülnökök közreműködése nélkül dönt az érvénytelenítés kérdésében. Határozata ellen fellebbezés benyújtható, de felülvizsgálatnak nincs helye.
A bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére szorítkozhat, tehát a bíróság kasszatórikus jogkörben jár el. Amennyiben valamelyik fél érvénytelenítési keresetet indított, s a bíróság azt megalapozottnak tartja, a választottbíróság ítéletének végrehajtását felfüggesztheti.
A Javaslat szerint nincs lehetőség arra, hogy a felek kifejezett megállapodásukkal előre kizárják az érvénytelenítési per megindításának lehetőségét.
az 58-60. §-hoz
A választottbírósági ítélethez a Javaslat (58. §) ugyanazt a hatályt fűzi, mint a jogerős bírósági ítélethez, megteremtve ezzel a választottbírósági ítéletek elismerésének és végrehajtásának szilárd alapját. A felek tehát a végrehajtás szempontjából ugyanolyan biztonságban lehetnek választottbíráskodás esetében, mint amikor bírósághoz fordulnak. A végrehajtást a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok szerint illetékes bíróságtól kell kérni.
A külföldi választottbírósági ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról nem ez a Javaslat, hanem az 1958. évi New York-i Egyezményt kihirdető 1962. évi 25. törvényerejű rendelet rendelkezik. A végrehajtás megtagadásának okai azonosak az ítélet érvénytelenítésére alapot adó okokkal. A választottbírósági ítélet végrehajtásához az ítéletet vagy annak hitelesített másolatát mellékelni kell. (Ezért nem szükséges a választottbíróság ítéletének bírósági letétbe helyezése.) Figyelemmel arra, hogy a választottbírósági ítélet idegen nyelven is készülhet, a magyarországi végrehajtáshoz ilyen esetben magyar nyelvű hitelesített fordítást is csatolni kell.
Ha az erre illetékes bíróság a választottbíróság ítéletét érvénytelenítette, annak elismerését és végrehajtását az utóbbira illetékes bíróság megtagadja. A végrehajtás megtagadására kerül sor az e Javaslat hatálya alá tartozó ügyekben akkor is, ha érvénytelenítési keresetet nem indítottak, de a bíróság megállapítja, hogy a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik, vagy a választottbírósági ítélet a közrendbe ütközik. Erre azért van szükség, mert e két ok fennállása esetében az állam jogi érdeke, hogy a választottbírósági ítélet ne legyen végrehajtható, így a végrehajtás megakadályozása nem függhet kizárólag attól, hogy a fél indít-e érvénytelenítési keresetet, vagy sem. Ezen túlmenően elképzelhető, hogy a hatáskörre vonatkozó - és a választottbírósági hatáskör hiányát megállapító -bírósági döntés megszületéséig a választottbíróság már ítéletet hozott, amelynek végrehajtását kérik. A bíróság abban az esetben sem köteles ezt az ítéletet végrehajtani, ha a másik fél nem élt az érvénytelenítés lehetőségével. A bíróságnak a saját hatáskörét megállapító döntése ugyanis mindenkire nézve kötelező (közrendi szabály).
VIII. Fejezet
Vegyes és záró rendelkezések
a 61-69. §-hoz
A szabályozás jellege részben diszpozitív: a Javaslat minden lehetséges vonatkozásban a felekre bízza azt, hogy vitás ügyüket milyen keretek között, milyen szabályok alkalmazásával és kik döntsék el.
A Javaslat 61. §-a a szabályozás diszpozitivitásának körét kívánja meghatározni.
Valamely szabály diszpozitív jellegére a Javaslat különféle - azonos értelmű - fordulatokkal utal: "ha a felek eltérően nem állapodtak meg"; "ha a felek másképpen nem állapodnak meg"; "a felek szabadon megállapodhatnak"; "kivéve, ha a felek megállapodása másként szól" stb. Ilyen fordulat hiányában a szabály kógens, vagyis kötelezően alkalmazandó.
Mivel a korábban használt szokásos jogi terminológia a "választottbírósági egyezség jóváhagyása", illetve "érvénytelenítése" kifejezéseket használja, a Javaslat kimondja, hogy ezen a jövőben a választottbíróság által ítéletbe foglalt egyezséget kell érteni.
A Javaslat 63. §-a a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megalakulásáig a Javaslat rendelkezéseit a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett állandó választottbíróságra rendeli alkalmazni.
Ez a fejezet rendelkezik továbbá arról, hogy a kapcsolódó jogszabályokban a Javaslat folytán szükséges módosítások megtörténjenek, a meghaladott rendelkezések pedig hatályon kívül helyezésre kerüljenek.
Így módosítani kell a Polgári Törvénykönyv 7. §-ának (2) bekezdését a választottbíróság kiköthetősége tekintetében.