66/2002. (XII. 17.) AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt benyújtott indítványok alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, illetőleg a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény a településrész átadásának-átvételének szabályozása során nem teremtette meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 41. § (1) bekezdésében, 42. §-ában, valamint 44/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt rendelkezések érvényesüléséhez szükséges anyagi jogi és eljárásjogi garanciákat.
Az Alkotmánybíróság ezért felhívja az Országgyűlést, hogy alkotmányellenes helyzet megszüntetése érdekében jogalkotási kötelezettségének 2003. december 31-ig tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz két olyan indítvány érkezett, amelynek előterjesztői mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérik az Alkotmánybíróságtól azért, mert a törvényhozó nem alkotta meg a településrészek átadásával, átvételével, cseréjével kapcsolatos anyagi jogi szabályokat. Az Alkotmánybíróság szoros tárgyi összefüggésükre tekintettel az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
2. Az egyik indítványozó azért kérte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, mert sem a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.), sem a területszervezési eljárásról szóló 1999.évi XLI. törvény (a továbbiakban: Térsz. tv.) nem rendezi a külterületi településrészek átadásának, átvételének anyagi jogi és eljárásjogi szabályait.
Indítványozó álláspontja szerint jogalkotói mulasztás történt akkor, amikor az Ötv. 56. §-a nem definiálta a lakott hely fogalmát, illetőleg a településrész átadásának, átvételének szabályozása során nem vette figyelembe a külterületi településrészek sajátosságait. A területszervezési törvény 18. §-a pedig csak a lakott területrészek átcsatolásáról rendelkezik, a nem lakott, illetőleg csak néhány tanyát magába foglaló külterületi településrészek átadásának szabályait nem rendezi. Nem írja elő a törvényhozó a külterületi határvonalak hozzáigazításának kötelezettségét sem a természetes határvonalakhoz.
Indítványozó szerint a szabályozásnak ez a hiánya azokban az esetekben, amikor a külterületet olyan természetes határvonal választja el a település belterületétől, amely miatt a település belterülete-így a települési önkormányzat székhelye - nem, vagy csak nehezen közelíthető meg, az Alkotmány 42. §-át, valamint 44/A. §-át sértő alkotmányellenes helyzetet eredményez.
3. A másik indítvány benyújtói a lakott területrészek átadására, átvételére, cseréjére vonatkozó garanciális rendelkezések hiányára hivatkozással kérik a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. Az Ötv. 56. § (1)-(2) bekezdése alapján a területrészek átadása, átvétele, cseréje - a területrész választópolgárainak népszavazáson kinyilvánított támogatását, illetőleg kezdeményezését követően - az érintett képviselő-testületek megállapodásának tárgya. A Térsz. tv. 18. §-a szerint a képviselő-testületek a megállapodást a népszavazástól számított 6 hónapon belül kötelesek megkötni. Megállapodás hiányában a vagyoni vitában, illetőleg az új közigazgatási határvonalról a megyei bíróság dönt.
Az indítványozók szerint sem az Ötv., sem a Térsz. tv. nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy milyen anyagi jogi szabályok alapján történjék az önkormányzati vagyon megosztása, illetőleg a közigazgatási határvonal megállapítása. A közigazgatási határvonal megállapítására, valamint a vagyonmegosztásra vonatkozó közjogi szabályok hiánya, abban az esetben, ha az érintett településrészen élő választópolgárok kezdeményezése alapján - a képviselőtestület egyetértésének hiányában - kerül sor a településrész átadására, jelentősen megnehezíti a képviselő-testületek közötti megállapodás létrejöttét és teljes diszkrecionális jogkört biztosít a döntést hozó bíróság számára. A szabályozás hiánya sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból folyó jogbiztonság követelményét és lehetőséget teremt arra, hogy az önkormányzatok tulajdonhoz való joga, a helyi önkormányzatok Alkotmányban biztosított autonómiája sérüljön.
Az indítványozók rámutatnak arra is, hogy a községek, városok közigazgatási határainak megváltoztatása nemcsak az önkormányzati, hanem adott esetben az állami szervek működési területét is érintő döntést jelent.
Mindezek alapján az indítványozók álláspontja szerint a lakott területrész átadása, átvétele, cseréje népszavazással történő kezdeményezése esetén a garanciális rendelkezések hiánya az állami területi beosztás stabilitását veszélyeztetheti, az "alkotmányos joggal való visszaélés" lehetőségét hordja magában.
II.
Az Alkotmánybíróság a határozatát az alábbi jogszabályok figyelembevételével hozta meg.
Az Alkotmánynak az indítványozók által hivatkozott rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"41. § (1) A Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik.
(2) A főváros kerületekre tagozódik. A városokban kerületek alakíthatók."
"42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása."
"44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,
c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül,
d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,
e) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét,
f) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat,
g) a helyi közösséget érintő közügyekben kezdeményezéssel fordulhat a döntésre jogosult szervhez,
h) szabadon társulhat más helyi képviselőtestülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek.
(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
Az Ötv.-nek a községek, városok területi határainak megváltoztatására irányuló előírásai:
"56. § (1) Az érintett képviselő-testületek megállapodhatnak területrész átadásáról, átvételéről vagy cseréjéről.
(2) Lakott területrész átadása esetén az ott lakó választópolgárok - falugyűlésen vagy helyi népszavazással kinyilvánított - többségi támogatása szükséges a megállapodáshoz. Lakott területrész átadása nem tagadható meg, ha azt az ott lakó választópolgárok többsége helyi népszavazással kezdeményezi."
A Tersz. tv.-nek a területrész átadására, átvételére, cseréjére vonatkozó szabályai:
"18. § (1) Az Ötv. 56. §-a (2) bekezdésének második mondata szerinti megállapodást az érintett választópolgárok többségi támogatása, illetve kezdeményezése esetén az annak kinyilvánításától számított 6 hónapon belül kell megkötni. Megállapodás hiányában bármelyik képviselőtestület keresete alapján a megyei bíróság dönt a vagyoni vitában és az új közigazgatási határvonalról.
(2) Lakott területrész átadása, átvétele, cseréje az önkormányzati általános választás napjával történhet. Az erről szóló megállapodást az önkormányzati általános választás évének április 30-áig kell megküldeni a belügyminiszterhez."
III.
Az indítványok megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére. "Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83., 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227., 232.].
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204., 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122., 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul." [2/2000. (II. 25.) AB határozat, ABH 2000, 25., 33.]
Az Abtv. rendelkezéseit és az Alkotmánybíróság gyakorlatát is figyelembe véve megállapítható, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele van:
- a jogalkotó jogszabályi felhatalmazáson alapuló, vagy feltétlen jogszabályi rendezést igénylő kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget,
- és a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként alkotmányellenes helyzet keletkezik.
2. Az Alkotmány a 41. §-ában foglaltakon, valamint az Országgyűlés területszervezési hatáskörét megállapító szabályokon kívül a közigazgatási területi beosztásról, annak alakításáról, a közigazgatási területi határok megváltoztatásáról nem rendelkezik. Következésképpen az Alkotmány a községek, városok közigazgatási határainak megváltoztatására vonatkozó szabályokat sem tartalmaz. Ezért a törvényhozó döntési szabadsága körébe tartozik annak szabályozása, hogy milyen feltételek és eljárási rend mellett, mely szervek hatáskörébe utalja a települési közigazgatási határok megváltoztatásának jogát. A törvényhozó szabadságának korlátját csak az jelenti, hogy a szabályozás a közigazgatás működésére vonatkozó valamely alkotmányos elvet, illetőleg alkotmányos alapjogot ne sértsen.
A község, város közigazgatási határainak megváltoztatására vonatkozóan az Ötv. 56. § (1)-(2) bekezdése, valamint a Térsz. tv. 18. §-a állapít meg szabályokat.
E szabályok szerint a községek, városok területének módosítása önkormányzati döntés, az érintett települési önkormányzatok képviselő-testületei megállapodásának tárgya.
Az érdekelt önkormányzatok megállapodásán alapul a közigazgatási terület megosztása, az új közigazgatási határvonal meghatározása a Térsz. tv. 13. §-a alapján új község alakítása, valamint településegyesítés megszüntetése esetén is:
"Községgé nyilvánítás esetén a választást követően legkésőbb 6 hónapon belül az érdekelt képviselő-testületek állapodnak meg a vagyon, a közigazgatási terület megosztásában, az új közigazgatási határvonalban. Megállapodás hiányában bármelyik érdekelt önkormányzat keresete alapján a megyei bíróság dönt."
E szabályok alapján megállapítható, hogy önkormányzati rendszerünkben a községi, városi önkormányzatok működési területének alakítása, közigazgatási határaik meghatározása és megváltoztatása önkormányzati hatáskör, az érintett önkormányzatok közös döntési jogkörébe tartozik.
A törvényi szabályozás tehát az érintett községi, városi önkormányzatokra bízza, hogy a helyi sajátosságokat, a lakossági igényeket és az önkormányzati feladatellátás követelményeit figyelembe véve, valamint az érdekeiket mérlegelve közösen döntsenek a közigazgatási határok megváltoztatásáról. A közigazgatási határok megváltoztatására különleges eljárási rendet, illetőleg megállapodási kötelezettséget csak abban az esetben állapít meg a törvény, ha a közigazgatási határok megváltoztatása a választópolgároknak az Alkotmány 42. §-ában meghatározott önkormányzáshoz való jogát érinti.
A közigazgatási területi határok megváltozása elsősorban azokban az esetekben érinti a választópolgárok önkormányzáshoz való jogát, ha a közigazgatási terület megváltozásával megváltozik az önkormányzáshoz való jog gyakorlására jogosult választópolgárok köre. Ilyen helyzet áll elő akkor, ha új község jön létre, illetőleg akkor, ha lakott településrészt érint a közigazgatási határ módosítása. Az Ötv. és a Térsz. tv. mindkét esetben helyi népszavazáshoz, illetőleg falugyűlésen kinyilvánított többségi támogatáshoz köti a területszervezési döntést és előírja, hogy amennyiben a képviselő-testületek nem tudnak megállapodni a közigazgatási határok kérdésében bármelyik érdekelt önkormányzat bírósághoz fordulhat a közigazgatási határok kijelölése érdekében.
Lakott területrészek átadására, átvételére - miután a lakottság ténye általában a belterületek jellemzője - tipikusan akkor kerül sor, ha a közigazgatási határ módosítása belterületi településrészt érint. .
Mivel a településrészek átadására, átvételére vonatkozó szabályozás nem különböztet külterület, illetőleg belterület között, a lakott területrészek átadására, átvételére vonatkozó szabályok nemcsak a belterületi lakott településrészek átadása, átvétele során irányadók, hanem e rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a településrész átadása, átvétele külterületi lakott településrészt érint.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az Ötv. és a Térsz. tv. tartalmaz rendelkezéseket a községek és a városok közigazgatási határainak módosítására nézve. Ezért az Alkotmánybíróságnak - a fentiekben ismertetett gyakorlatára tekintettel - azt kellett vizsgálnia, hogy van-e olyan az Alkotmányban rögzített rendelkezés, amelyet a településrészek átadás, átvételének szabályozásával kapcsolatosan nem vett figyelembe a jogalkotó, megállapítható-e az Ötv, illetőleg a Térsz. tv. vonatkozó rendelkezéseiben valamely önkormányzati alapjog érvényesüléséhez szükséges garanciák hiánya.
3. A településrész átadására, átvételére irányuló eljárásokban más, a települési határok módosítását eredményező területszervezési eljárásoktól eltérő, sajátos szerepet tölt be a helyi népszavazás. A új község létrejöttét eredményező területszervezési ügyekben (új község alakítása, községegyesítés, községegyesítés megszüntetése) - az Ötv. 46. § (1) bekezdése; valamint 52. § (1) bekezdése alapján - a helyi népszavazás funkciója a területszervezési eljárás kezdeményezése. Ezekben az ügyekben ugyanis a területszervezési döntés nem a helyi önkormányzat, hanem a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik. Az eljárásban a népszavazás vélemény-nyilvánító jellegű, a belügyminiszter az eljárás során vizsgálja, hogy fennállnak-e a községalakítás feltételei, s e feltételek hiányában a választópolgárok népszavazáson kinyilvánított akarata ellenére mód van arra, hogy a népszavazás által kezdeményezett eljárás eredménytelenül, a kívánt döntés nélkül záruljon. A népszavazásnak ügydöntő szerepe csak annyiban van, hogy az érintett település, vagy településrész választópolgárainak helyi népszavazással kinyilvánított akarata ellenére, a választópolgárok kezdeményezése nélkül, új község alakításának, községegyesítésnek, községegyesítés megszüntetésének nincs helye.
Ezzel szemben a lakott területrész átadása tekintetében a területrész választópolgárainak népszavazáson kinyilvánított kezdeményezése ügydöntő jellegű annyiban, hogy a képviselő-testület nem tagadhatja meg a lakott területrész átadását, ha azt az érintett településrész választópolgárainak közössége népszavazáson kezdeményezte.
A lakott településrész átadása esetén tehát alapvetően a településtől elszakadni kívánó választópolgárok közösségének akarat-elhatározásától és az elszakadó településrészt átvevő önkormányzat képviselő-testületének befogadási szándékától függ a településrész hovatartozása.
A lakott településrész átadása nem csak az elszakadni kívánó településrészen élő választópolgárokat érinti, hanem jelentősen befolyásolhatja a megmaradó település lakosságának jogait, jogos érdekeit is. Egy nagyobb településrész kiszakadása esetén, illetőleg ha a választópolgárok népszavazáson kinyilvánított akarata szerint átadásra kerülő településrészen vannak a település lakosságának alapvető szükségleteit kielégítő intézmények, jelentősen megnehezülhet, ellehetetlenülhet a kiválással érintett települési önkormányzat működése. A település választópolgárainak önkormányzáshoz való jogát sérti az, hogy egy ilyen jelentőségű önkormányzati döntés meghozatala során a megmaradó település választópolgárainak közössége nem kap lehetőséget jogai és jogos érdekei érvényesítésére. Mivel sem az Ötv., sem a Térsz. tv. nem tartalmaz garanciális szabályokat a kiválással érintett település választópolgárainak érdek- és jogvédelmére, a hatályos szabályozás lehetőséget ad arra, hogy a választópolgárok egy részének döntése alapján a település választópolgárainak az Ötv. 42. §-ában biztosított helyi önkormányzáshoz való joga sérelmet szenvedjen.
Az a tény, hogy a településrész átadása tekintetében a településrész választópolgárainak kezdeményezése kötelező a képviselő-testületre, kötelezettséget teremt a települési önkormányzat számára, hogy megállapodást kössön az átvevő önkormányzattal. Ilyen feltételek mellett az Ötv. 56. § (2) bekezdésében szabályozott megállapodás nem egyenlő jogi helyzetben lévő felek között, az érdekek kölcsönös egyeztetésén alapuló megegyezés. Az átadó önkormányzat a vagyoni és területi kérdésekben történő megállapodás megkötése során - a megállapodási kényszer miatt - hátrányos helyzetben van. Mivel a hatályos törvényi szabályozás nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy mely szabályok irányadók a terület és vagyonmegosztásra, a településrészt átadó önkormányzat abba a helyzetbe kerülhet, hogy önkormányzati feladatait megfelelő vagyoni eszközök hiányában nem tudja ellátni, s ezáltal az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjában biztosított önkormányzati alapjogai (az önkormányzati feladatok ellátásának önállósága, illetőleg tulajdonhoz való joga) sérülhetnek. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben közjogi megállapodás jön létre a településrészt átadó és az azt átvevő önkormányzat között, megfelelő - a bírói döntést orientáló, a települési önkormányzat alapjogait védő - közjogi szabályok hiányában a bírósághoz fordulás lehetősége sem nyújt megfelelő garanciát a települési önkormányzat számára.
A településrészek átadására-átvételére vonatkozó szabályozás hiánya nemcsak a belterületi lakott településrészek esetén vet fel alkotmányossági problémákat. A hatályos szabályozás mellett nem állapítható meg, hogy a külterületi településrész-ha ott laknak is - mely esetekben tekinthető olyan lakott településrésznek, amikor a településrész választópolgárainak népszavazáson kinyilvánított kezdeményezése szükséges az átadás-átvételhez. Ez az Ötv. 56. § (2) bekezdésében biztosított népszavazáshoz való jog gyakorlása tekintetében az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség sérelmét eredményezheti.
A jogbiztonság követelményét sértheti az a helyzet, ha a települési határok kialakítása - az önkormányzat székhelyének nehezen megközelíthető volta - miatt a polgárok akadályoztatva vannak abban, hogy a települési önkormányzat hatáskörébe tartozó ügyeiket elintézzék.
4. A településrészek átadása-átvétele nemcsak a települési önkormányzatok működési területének megváltoztatását eredményezi, hanem az erre irányuló önkormányzati döntések, megállapodások eredményeként megváltozik az Alkotmány 41. § (1) bekezdése alapján kialakított állami területi beosztás is. A települési határok megváltozása egyúttal befolyásolja az állam szerveinek, a bíróságoknak, az ügyészségeknek, a területi államigazgatási szerveknek, valamint ezzel összefüggésben a politikai, társadalmi, gazdasági szervek működési területét is. Ezért az Alkotmány 41. § (1) bekezdésével összefüggésben, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból folyó jogbiztonság követelménye megkívánja, hogy az állam területi tagozódása stabil legyen, az egyes területi egységek határait csak törvényben meghatározott, kivételes esetben és feltételekkel lehessen megváltoztatni. A jogbiztonság követelményét sérti az, hogy a hatályos jogi szabályozás nem határozza meg azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az egyes községek, városok közigazgatási határai megváltoztathatók.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy az Ötv., illetőleg a Térsz. tv. a településrész átadásának-átvételének szabályozása során nem teremtette meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 41. § (1) bekezdésében, 42. §-ában, valamint 44/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt rendelkezések érvényesüléséhez szükséges garanciális szabályokat. Ezért felhívta a törvényhozót, hogy jogalkotási kötelezettségének 2003. december 31-ig tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság az ügy alkotmányos jelentőségére tekintettel rendelte el a határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 432/E/2000/5.