3106/2024. (III. 14.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint a Kúria Kfv.III.37.863/2022/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Egy gazdasági társaság indítványozó, dr. Kemény Balázs Krisztián kamarai jogtanácsos által képviselve, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, XII. cikk (1) bekezdésére, XIII. cikk (1) bekezdésére, XXIV. cikk (1) bekezdésére, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére, illetve 28. cikkére hivatkozva. Az Alkotmánybíróság által tartalmilag értékelt indítványában az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: KR.) 3. § (2) bekezdés a) pontja alapörvény-ellenességének megállapítását, továbbá azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság - a Debreceni Törvényszék 105.K.701.493/2022/9. számú ítéletére kiterjedően - semmisítse meg a Kúria Kfv.III.37.863/2022/7. számú ítéletét.
[2] Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] 1.1. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kormányhivatal (a továbbiakban: hatóság) 2022. április 4-én országos témavizsgálat keretében próbavásárlással egybekötött helyszíni ellenőrzést végzett az indítványozó egyik üzletében. A hatóság azt tárta fel, hogy az üzletben 8 féle hatósági áras termék nem állt rendelkezésre az árukészletben és az indítványozó felhívásra nem tudta igazolni azt a készletmennyiséget, amely a termékekből a KR. szerinti egy évvel ezelőtti referencianapon rendelkezésre állt. Az indítványozó az árukészlet hiányát nem vitatta, azonban arra hivatkozott, hogy az 1 kg kristálycukor termék egyetlen magyarországi gyártótól érkezik és a szállító gyártási problémák miatt nem teljesítette a leadott megrendeléseket. A termékeket a szállítótól időben megrendelte, a szállító érdekkörébe eső okból keletkezett a teljesítési hiba. A csirkemell termékek tekintetében ugyanilyen szállítási probléma merült fel. Valamennyi étolaj termék esetében köztudomású étolajhiányra hivatkozott, valamint azon szállítólevélre, amelyben korlátozott kiszállítási mennyiségről tájékoztatták.
[4] A hatóság 2022. május 4-én kelt SZ/71/00363-6/2022. számú határozatával az indítványozó terhére a KR. 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján 600 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki a KR. 2. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése miatt. Hangsúlyozta, hogy az indítványozó nyilatkozataiban foglaltakat a döntés meghozatala során figyelembe vette, azonban a felelősség alóli mentesülés szempontjából elfogadni nem tudta. Az indítványozó mint vállalkozás köteles gondoskodni a vonatkozó jogszabályi előírások maradéktalan betartásáról, amelyet az ellenőrzés alkalmával elmulasztott. A jogsértés megvalósulása szempontjából irreleváns, hogy az egyes termékekből miért nem rendelkezett készlettel. A KR.-ben foglaltak betartásáért objektív felelősséggel tartozik.
[5] 1.2. Az indítványozó keresetében a hatósági határozat megsemmisítését, illetve megváltoztatását kérte akként, hogy az eljárást a bíróság jogsértés hiányában szüntesse meg vagy a bírságot kiszabó határozatot helyezze hatályon kívül és szükség esetén a hatóságot kötelezze új eljárásra. Érvelt azzal is, hogy az árszabályozás jogellenes és a konkrét termékekre nem is lett volna alkalmazható. Vitatta objektív felelőssége fennállását.
[6] Az indítványozó kérelmére eljáró Debreceni Törvényszék a keresetet elutasította 105.K.701.493/2022/9. számú ítéletével. Az Alaptörvény 28. cikkéből levezetve kifejtette, hogy a KR. semmilyen kimentésre nem ad lehetőséget, az abban foglaltak betartásáért az indítványozó objektív felelőséggel tartozott. Rámutatott arra, hogy a bírság összege megállapítása során a hatóság figyelembe vette azt is, hogy a készlethiányhoz hozzájárult, hogy a szállítók a megrendeléseket nem megfelelően teljesítették. A Debreceni Törvényszék összefoglaló jelleggel azt állapította meg, hogy a hatóság ugyan figyelemmel volt a szállítói magatartásra, az objektív felelősség mellett azt kizárólag a bírság összegszerűsége körében értékelhette. A hatóság a tényállást tisztázta és indokolási kötelezettségének teljeskörűen eleget tett.
[7] 1.3. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében a törvényszéki ítélet hatályon kívül helyezését, az eljáró bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, illetve az ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a közigazgatási cselekményt a bíróság semmisítse meg és szükség esetén kötelezze a hatóságot új eljárás lefolytatására. Alapvetően sérelmezte objektív felelőssége megállapítását. Fogalmilag helytelen volt az eljáró bíróság azon megállapítása, hogy a szállító magatartása a készlethiányhoz hozzájárult. Nem hozzájárulásról van szó ugyanis, hanem annak egyedüli oka ez volt. A jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy felelőssége objektív lenne.
[8] A Kúria Kfv.III.37.863/2022/7. számú ítéletével a Debreceni Törvényszék döntését hatályában fenntartotta. A Kúria jogértelmezése szerint a jogalkotó kimentési okot nem fogalmazott meg, a KR. azt nem biztosítja, azt pedig, hogy a jogalkalmazó kimentési okot alkosson, az Alaptörvény 28. cikke sem teszi lehetővé. A Kúria figyelembe vette az Alkotmánybíróság döntéseit [60/2009. (V. 28.) AB határozat, 16/2018. (X. 8.) AB határozat, 38/2012. (XI. 14.) AB határozat, 17/2019. (V.30.) AB határozat, 3072/2014. (III. 26.) AB végzés, 13/2015. (V. 14.) AB határozat, 3130/2022. (IV. 1.) AB határozat, 3026/2015. (II. 9.) AB határozat] és ezekből arra a következtetésekre jutott, hogy az objektív felelősség nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek. Azáltal, hogy a hatóság a jogszabályi előírásokat betartva, a jogszabály rendelkezéseit helyesen értelmezve járt el, az indítványozó alapjogai nem sérültek. A Kúria döntése elvi tartalmaként azt rögzítette, hogy "a közigazgatási jogi felelősség körében elterjedt objektív felelősség jellemzője, hogy a szabályszegő magatartáshoz fűzi a jogkövetkezményt, függetlenül a szabályszegő vétkességétől vagy felróhatóságától. A közigazgatási jogszabályok megszegése önmagában a jogellenességre tekintettel jogkövetkezményt von maga után. Ebben az esetben a szubjektív elemeket a jogsértés megállapításához vizsgálni nem is kell, mivel a jog által védett közösségi érdeknek - a perbeli esetben a fogyasztói társadalom védelmének- a jogalkotó olyan jelentőséget tulajdonít, hogy az a jogsértő vétkességétől vagy felróhatóságától függetlenül védendő" (Kúria Kfv.III.37.863/2022/7. számú ítélet, Indokolás [48]).
[9] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. § (1) bekezdése alapján.
[10] 2.1. A KR. 3. § (2) bekezdésével szemben hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmére.
[11] Az indítványozó előadta, hogy az Alkotmánybíróság a 60/2009. (V. 28.) AB határozatában azt mondta ki, hogy az ártatlanság vélelme olyan eljárási természetű alapelv, ami összefügg a tisztességes közigazgatási eljárás alkotmányos követelményével, az ártatlanság vélelmével. Felelősség megállapítása nélkül felelősség megállapításával járó hátrányos jogkövetkezményeket senki sem szenvedhet el. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből fakadó követelmény, hogy a közigazgatási szabályszegésért fennálló felelősség megállapítását megelőzően a hatóság tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tegyen, ebben a körben biztosítsa a hatósági eljárások alapelveit, így különösen az ügyféllel való együttműködés elvét, a jóhiszeműség követelményét. Az indítványozó álláspontja szerint olyan bizonyítási indítvánnyal élt (tanúk meghallgatása), amellyel tisztázható lett volna, hogy a felelősség mennyiben terheli. A bizonyítási indítvány elutasítása jelen ügyben az eljárás érdemére kiható volt, csorbította indítványozó védekezéshez való jogát, korlátozta az eljárástámogatási jogát, amibe tartozik például a nyilatkozattételhez való jog. A bíróságok formálisan összefoglalták a kérelmeiben foglaltakat. Hatékony jogvédelem igénye nélkül fogadták azonban el a felülvizsgált határozat tényállását. A hatóságnak többletkötelezettsége van, ha olyan szankciók - például tevékenységtől eltiltás - kiszabására jogosult, mint amelyek a támadott normában szerepelnek.
[12] Az indítványozó azt is előadta, hogy a jogalkotói megoldás a látszólagos objektív felelősség kereskedőre való telepítésével - kimentés biztosítása hiányában - nincs észszerű kapcsolatban a felelősség alóli mentesülés szabályaival [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés sérelme], és az ilyen rendelkezés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való jogot, hiszen elvonja a jogorvoslat hatékonyságát a határozat jogszerűségének közigazgatási perben vitatásakor.
[13] 2.2. A Kúria, illetve a Debreceni Törvényszék ítéletével szemben az indítványozó az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése, XIII. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése és 28. cikke sérelmére hivatkozott.
[14] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése és 28. cikke azáltal sérült, hogy a bíróságok jogértelmezésük során figyelmen kívül hagyták az alkotmányos értelmezési tartományt. Az az értelmezés, hogy a kereskedő objektíve felel, más gazdasági vagy állami szereplő közrehatása a jogsértésért pedig értékelést nem nyerhet, a jogszabály értelmezési keretein túlmutató, a józan észnek, a jogszabály gazdaságos célt szolgáló természetének ellentmond.
[15] Ez a jogalkalmazás egyben contra legemnek is minősül. Az indítványozó jogi álláspontja az volt, hogy a szállítói nemteljesítés felelősséget kizáró körülmény, amelynek értékelésre kellett volna kerülnie a hatósági eljárásban. A törvényszék ítéletéből több lényeges jogkérdés nem derül ki, nem világos. A Debreceni Törvényszék és a Kúria nem merítette ki a kereset egészét, és csak részben bírálta el a határozat jogszerűségét támadó keresetet. Az elbírált rész vonatkozásában a jogi indokok nem mutatnak túl a határozat szövegbeli ismertetésén.
[16] Az indítványozó ezen túl hivatkozott arra, hogy a tulajdonhoz való jog és a vállalkozáshoz való jog sérelmével jár, hogy elmaradt annak a hatósági határozatnak az érdemi bírósági felülvizsgálata, amely egyértelműen contra legem. "Minden közigazgatási bírságot, tevékenység gyakorlásától való eltiltást tartalmazó közigazgatási határozat beavatkozást jelent az indítványozó tulajdonhoz való jogába (árukészlettel való rendelkezési jogon való korlátozás tiszteletben tartásának jogsértő általi elmaradása miatt) és a vállalkozáshoz való jogába (magasabb összegű bírságok a kereskedőket eltántoríthatják a tevékenység további folytatásától, a vállalkozásként való fennmaradás is veszélyeztetett a kényszerűen bekövetkező készlethiányos helyzetben, amennyiben a fogyasztóvédelmi hatóság tevékenyégtől való eltiltás szankciót alkalmaz)."
[17] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[18] 3.1. A kérelmező gazdasági társaság alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és érintettsége fennáll, mivel a bírósági eljárásban a keresetet és a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes volt. Az indítványozó a Kúria ítéletének átvételéhez képest (2023. április 17.) az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvannapos határidőn belül (2023. április 26.) nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt.
[19] Az Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pontja és 27. § (1) bekezdés b) pontja értelmében alkotmányjogi panasz akkor nyújtható be, ha az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, amennyiben az biztosított volt számára. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kimerítette a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget a kereset benyújtásával. A rendkívüli jogorvoslat igénybevétele nem feltétele a panasz benyújtásának [lásd: Ügyrend 32. § (1) bekezdés], jóllehet az indítványozó azt is kimerítette felülvizsgálati kérelmével. A Kúria ítéletével szemben az indítványozót további jogorvoslati lehetőség nem illette meg.
[20] 3.2. Az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelmények közé tartozik, hogy határozott kérelmet kell előterjeszteni az Alkotmánybírósághoz [vesd össze: Abtv. 52. § (1b) bekezdés]. Az indítvány felhívja az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó rendelkezéseket, előadja az állítólagos sérelem lényegét, kifejezett kérelmet tartalmaz a jogkövetkezmények megállapítására, valamint pontosan megjelöli a sérelmezett bírósági döntéseket és jogi szabályokat, továbbá meghatározza az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [vesd össze: Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-d), és f) pont].
[21] Töretlen az Alkotmánybíróság gyakorlata a tekintetben, hogy az alkotmányjogilag értékelhető indokolás a határozott kérelem egyik feltétele (lásd például: 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [12]; 3231/2018. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [13]; 3327/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]; 3353/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [21]; 3077/2020. (III. 18.) AB végzés, Indokolás [17]; 3120/2023. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [18]). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ilyen indokolást az indítvány nem tartalmaz az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésével XIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban. Ezért az ezekkel kapcsolatos panaszelem érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség, hiszen az nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek.
[22] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pontjával összefüggésben az Alkotmánybíróság arra mutat rá, hogy az indítványozó formálisan a támadott szabályozás alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszaható hatályú megsemmisítését kérte. Tekintettel azonban arra, hogy a sérelmezett rendelkezések már hatálytalanok, a megsemmisítés jogkövetkezményének alkalmazása kizárt. Ez azonban önmagában nem gátolja, hogy az Alkotmánybíróság - az indítványt tartalmilag értékelve - az alaptörvény-ellenesség megállapítása vonatkozásában eljárjon, ha a befogadási feltételek maradéktalanul teljesülnek.
[23] Egyebekben a kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményeinek megfelel.
[24] 3.3. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása esetén teszi lehetővé az alkotmányjogi panasz benyújtását. A KR. támadott szabályai 2023. augusztus 1. óta hatálytalanok. Az Abtv. 41. § (3) bekezdése azonban biztosítja, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét is megállapíthassa, ha az a konkrét esetben még alkalmazandó (lásd például: 34/2019. (XI. 29.) AB határozat, Indokolás [24]). Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy ez a feltétel teljesült-e az indítványozó esetében.
[25] Az indítványozó ügyében a hatóság a KR. 3. § (2) bekezdés a) pontja szerinti bírságot szabta ki. Az indítványozó ennek jogszerűségét vitatta bírósági úton, majd a Kúria döntését követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Ezért a bírságkiszabás előbb hivatkozott jogszabályi alapja a konkrét esetben még alkalmazandónak minősül. Az indítványozó ügyében a hatóság nem élt a KR. 3. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt szankcionálási lehetőséggel, azaz nem tiltotta el az indítványozót ideiglenesen a kereskedelmi tevékenység folytatásától. Tehát a KR. 3. § (2) bekezdés b) pontja nem képezi az alkalmazandó jog részét az indítványozó ügyében, és ezért ennek érdemi felülvizsgálatára nem volt lehetőség. Emiatt az Alkotmánybíróság nem értékelhette azokat a hipotetikus indítványozói előadásokat sem, amelyek arról szóltak, hogy mi lett volna, ha a b) pont szerinti szankciót is kiszabják az indítványozóval szemben.
[26] 3.4. Az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontja és 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében alkotmányjogi panasz Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható. Az Alkotmánybíróságnak töretlen a gyakorlata azzal kapcsolatban, hogy "a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani" (3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]; 35/2017. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [14]; 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [8]; 3206/2020. (VI. 11.) AB végzés, Indokolás [19]). Az indítványozó alkotmányjogi panaszának a B) cikk (1) bekezdésére alapított eleme azonban nem ezeket az eseteket tartalmazza, így az nem felel meg az érdemi vizsgálat feltételeinek. Tehát az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta, hogy a támadott szabály mennyiben elégíti ki az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése részét képező jogállamiság-jogbiztonság követelményét, azaz a közigazgatási jogi felelősséget szabályozó jogi normára milyen jogállami követelmények vonatkoznak ebből az alkotmányos értékből.
[27] Az "Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29])" (3212/2022. (V. 11.) AB végzés, Indokolás [12]).
[28] Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az indítványozó által felhívott többi alaptörvényi rendelkezés [XXIV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés] Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz.
[29] 3.5. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére alapított panaszelem megfelel-e az előbbi két feltétel közül legalább az egyiknek.
[30] 3.5.1. Az Alkotmánybíróság először az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz vonatkozásában vizsgálta, hogy az e körben felhívott tisztességes hatósági eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés] és jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] kapcsán felvetődik-e valamelyik alternatív feltétel.
[31] Az Alkotmánybíróság részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlatot folytat ezen alapjogok tekintetében (lásd különösen a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal kapcsolatban: 3223/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [34]-[37] és [57]-[58]; 17/2019. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [36]-[39]; 25/2020. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [22]-[25]; 3434/2023. (X. 25.) AB határozat, Indokolás [57]-[65]; lásd különösen a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatban: 3004/2022. (I. 13.) AB határozat, Indokolás [39]-[54]; 6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [94]; 3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [16]-[17]; 12/2015. (V. 14.) AB határozat, Indokolás [26]; 14/2015. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [29]-[31]; 22/2013. (VII. 19.) AB határozat, Indokolás [26]; 35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]; 18/2020. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [72]-[75]). Jelen ügy ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[32] A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését illetően az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[33] Az indítványozó a normával szemben megfogalmazott panaszában azt adta elő, hogy a KR. 3. § (2) bekezdés a) pontja ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével. Megállapítható azonban, hogy ez a norma nem szabályoz eljárási kérdéseket, következésképpen processzuális joggyakorlástól nem zárja el az ügyfeleket, így az indítványozót sem. Az indítványozó magát az objektív felelősséget vitatta az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésén keresztül is. A közigazgatási bírság anyagi jogalapjával szemben támasztott alkotmányos elvárások ugyanakkor abból az alkotmányos értékből (jogállamiság-jogbiztonság) lehetnek levezethetők, amely szempontjából az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálatot nem folytathat le alkotmányjogi panaszindítványra (lásd: jelen végzés indokolása 3.4. pont (Indokolás [26] és köv.)).
[34] Ez nem jelenti azonban azt, hogy a bíróságok által objektív felelősségként értelmezett szakjogi szabály bárhogyan alkalmazható. A fentebb hivatkozott alkotmánybírósági határozatok alapján nem vonható kétségbe, hogy a hatóság a fogyasztóvédelmi bírság összegszerűsége körében értékelje a hatósági áras termékek beszerzésének korlátozottságát, és a bírság összegét különösen erre tekintettel úgy állapítsa meg, hogy az összességében arányos legyen az egyedi ügy sajátos, lényeges körülményeihez mérten, továbbá minderről számot adjon döntése indokolásában. Mint ahogy az sem kérdőjelezhető meg ezek alapján, hogy a hatóság a tényállást az előbbi mérlegelés elvégzéséhez szükséges mértékben feltárja és eljárása során biztosítsa az ügyfél védekezéshez és nyilatkozattételhez való jogát.
[35] Már itt utal az Alkotmánybíróság arra, hogy a támadott szabály konkrét ügyben történt mikénti alkalmazását az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz alapján bírálta el a következő pontban (lásd: jelen végzés indokolása 3.5.2. (Indokolás [38] és köv.)). Ebben a pontban azt vizsgálta, hogy a norma felvet-e olyan kérdést, amely alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panasz befogadható.
[36] A jogorvoslathoz való jogot, amelynek a tartalmát a fentebb hivatkozott határozatok fejtik ki, nem érinti a KR. 3. § (2) bekezdésének a) pontja. A sérelmezett norma nem rontja le a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény által biztosított jogorvoslati lehetőséget. Ezt támasztja alá az is, hogy az indítványozó élt ezzel, jóllehet keresetét a törvényszék elutasította. A rendkívüli jogorvoslatra pedig nem biztosít jogot az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése, bár az indítványozó ezt is igénybe tudta venni a tárgyi ügyben.
[37] Ezek miatt a KR. 3. § (2) bekezdésének a) pontjával szembeni alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem veti fel az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (7) bekezdése szempontjából.
[38] 3.5.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz vonatkozásában vizsgálta, hogy az e körben felhívott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] kapcsán felvetődik-e valamelyik alternatív befogadási feltétel.
[39] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az Alaptörvény indítványozó által felhívott XXVIII. cikk (1) bekezdése tartalmát érintően [lásd például: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [28]-[32]; 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [46]-[51]]. Ugyanez mondható el a tulajdonhoz való jogról (lásd például: 26/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [161]; 3091/2015. (V. 19.) AB határozat, Indokolás [17]; 3/2020. (I. 3.) AB határozat, Indokolás [79]; 20/2021. (V. 27.) AB határozat, Indokolás [35]-[37]). Jelen ügy ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog körében.
[40] Ami a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését illeti, az Alkotmánybíróság az alábbiakra jutott.
[41] "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]) "A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [15]) Ezért az esetlegesen contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás önmagában nem alapozza meg az alkotmányellenességet, tehát a pusztán a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt - a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben - az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálja (vesd össze például: 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21]-[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]-[40]).
[42] Az "Alkotmánybíróság gyakorlata abban is következetes, hogy a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, illetve a jogszabályok értelmezése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta "szuperbíróságként", a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el" (lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]; 3011/2017. (II. 1.) AB végzés, Indokolás [8]; 3500/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [16]); 3134/2022. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [35]; 3025/2024. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [24]).
[43] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra jutott, hogy az indítványozó nem alkotmányossági szempontból kifogásolta a támadott bírói döntéseket, hanem azt a szakjogi értelmezést vitatta, miszerint a KR. 3. § (2) bekezdése a) pontja objektív közigazgatási jogi szankciót testesít meg, amelynek alkalmazási hatálya alatt az nem mentesítő körülmény a felelősség alól, hogy a készlethiány az indítványozón kívül álló okból következett be. Azt kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a lefolytatott bizonyítást, konkrétabban az indítványozó bizonyítási indítványa elutasítását vizsgálja felül, amelyre azonban az Alkotmánybíróság nincs feljogosítva alkotmányjogi panaszeljárásban. Az, hogy az indítványozó tévesnek és sérelmesnek tartja bizonyítási indítványa elutasítását, nem tekinthető a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek.
[44] 3.5.3. Összefoglalva: a fentiek alapján az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezésével [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése] összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[45] 4. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontjának 27. § (1) bekezdés a) pontjának, illetve az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának, valamint a 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2024. február 27.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Patyi András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1044/2023.