6/2006. (II. 15.) AB határozat
a 34/2005. (X. 20.) OVB határozat ellen benyújtott kifogás tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldánya, és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogások alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 34/2005. (X. 20.) számú határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítés céljából benyújtott mintapéldánya az alábbi kérdést tartalmazza: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a privatizáció korlátozása érdekében az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben határozza meg a tartós állami tulajdon körét?"
Az OVB a 34/2005. (X. 20.) számú határozatában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a feltett kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette. Az OVB határozatának indokolása szerint a döntés az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-án és 17. §-án, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 117. §-ának (1) bekezdésén, 130. § (1) bekezdésén és 131. §-án alapul.
A határozat a Magyar Közlöny 2005. évi 142. számában, 2005. október 27-i dátummal jelent meg. Az OVB határozata ellen a törvényes határidőn belül három kifogás érkezett. Az Alkotmánybíróság az ügyeket - tartalmi azonosságukra tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 28. §-ának (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban, a Ve. 130. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően soron kívül bírálta el.
2. Az indítványozók több kifogást terjesztettek elő. Az egyik indítványozó nem vette figyelembe, hogy népi kezdeményezésről van szó és kifogásait a népszavazásról szóló szabályok alapján fogalmazta meg.
Az indítványozók a következőket kifogásolták:
- "a kérdés elemei nincsenek összhangban" egymással, nem lehet tehát igennel vagy nemmel választ adni,
- a kérdés csúsztatással már eleve befolyásolni akar,
- a kérdés bizonytalansági elemeket tartalmaz, "nem felel meg a konkrét kérdés törvényi fogalmának",
- a kérdés megtévesztő tartalmú, mert "az állami tulajdon körébe tartozó vagyonelemek gyakorlatilag forgalomképtelenek", a népszavazás után a korlátozás tovább nem fokozható,
- a kérdés nem pontos: a "kérdés nem annak az Országgyűlés napirendjére való tűzésére irányul, hanem a választópolgárokhoz címzett eldöntendő kérdést tartalmaz",
- "az Országgyűlés már döntött az állami tulajdon privatizálásáról, ennek korlátozása ebben a formában törvény- és Alkotmányellenes",
- az Alkotmány népszavazás útján nem módosítható; a kérdés arra irányul, hogy az állam tulajdonában álló vállalkozói vagyon felsorolását a jövőben csak minősített többséggel lehessen módosítani, "ilyen eljárási szabályt azonban az Alkotmány 24. § (3) bekezdése szerint csak maga az Alkotmány határozhat meg",
- az állami vagyon vállalkozói és forgalomképtelen részét egyszerű többséggel megalkotott törvény határozza meg, ennek minősített többséggel történő megváltoztatása nem tekinthető az ország sorsát érintő legfontosabb kérdésnek, így nem felel meg az Nsztv. előírásának.
II.
Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatalánál a következő jogszabályokat vette alapul:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
"28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet."
"28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni."
2. Az Nsztv. rendelkezései:
"2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt - hitelesítés céljából - be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz."
"4. § (1) Az Országos Választási Bizottság gondoskodik a népszavazás kitűzésére irányuló állampolgári kezdeményezés, illetőleg a népi kezdeményezés aláírásainak ellenőrzéséről."
"13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni."
"17. § A népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést."
"18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
c) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek."
3. A Ve.-nek az országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítésére vonatkozó szabályai:
"117. § (1) Az Országos Választási Bizottság a jogszabályi feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti."
"130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet - az Alkotmánybírósághoz címezve - az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja."
"131. § Az országos népi kezdeményezés során a 117-121. § és a 130. § (1) és (3) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni."
III.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-ának h) pontja szerint az Alkotmánybíróság olyan ügyekben is eljár, amelyeket törvény a hatáskörébe utal. Így az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a Ve. 130. §-a szerint az OVB határozatával szemben benyújtott kifogás elbírálása. A Ve.-ben meghatározott kifogás jogorvoslatnak minősül, és ennek megfelelően jár el ezekben az ügyekben az Alkotmánybíróság. Az állandó gyakorlat szerint azonban az Alkotmánybíróság jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el a feladatát azokban az ügyekben is, amelyekben hatáskörét nem közvetlenül az Abtv., hanem más törvény határozza meg [1220/H/1992. AB határozat, ABH 1992, 630, 631.; 25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251,256.].
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben - az eljárásjogorvoslati természetének megfelelően - azt vizsgálta, hogy az OVB az Nsztv. 18. §-a alapján köteles lett volna-e az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadására; a vizsgálat kiterjedt arra is, alkotmányellenes-e a hitelesítés.
2. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az Nsztv. 18. §-ának a) pontja szerint a jelen esetben a népi kezdeményezés az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésre vonatkozik-e. Ennek során az Alkotmány 28/B. §-ának (1) bekezdését és 28/D. §-át vette alapul.
Az Alkotmány 28/B. §-ának (1) bekezdése szerint népi kezdeményezés tárgya olyan kérdés lehet, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Az Alkotmány 10. §-a szerint a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon, az állam kizárólagos tulajdonának körét törvény határozza meg. Az Alkotmány 25. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg.
Az Alkotmánybíróság 53/2001. (XI. 29.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az Országgyűlésnek az Alkotmányban biztosított jogalkotói hatásköre teljes, a kizárólagos törvényhozási tárgyak Alkotmányban történt felsorolása csak példálódzó, azokban az esetekben pedig, amelyekben már törvény határozott meg szabályokat, változtatást csak törvény írhat elő (ABH 2001, 414, 417.) .
A jelen ügyben az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés a privatizáció törvénnyel történő korlátozására, az állami tulajdon elidegenítésének Országgyűlés által meghatározandó határaira vonatkozik.
Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 8. §-ának (1) bekezdése szerint az Országgyűlés törvényben rendelkezik az állami tulajdoni részesedéssel működő gazdasági társaságoknak a tartós állami tulajdon körébe való sorolásáról, az állami részesedés mértékéről, illetve a tartós állami tulajdon megszüntetéséről. A tartós állami tulajdon köréről tehát jelenleg is az Országgyűlés dönt, döntését törvény tartalmazza.
A kétharmados szavazással elfogadandó törvénnyel szemben tett kifogás tekintetében pedig az elbírálás alapját az Alkotmány 28/C. §-ának (3) bekezdése jelenti, amely csak az országos népszavazásra határozza meg azokat a tárgyakat, amelyek tiltottak. Ennek alapján mondta ki a 42/2002. (X. 11.) AB határozat, hogy népi kezdeményezésnél nincs tárgyköri korlát, hiszen eredményes népi kezdeményezés sem keletkeztet az Országgyűlés számára több kötelezettséget, mint a kérdés napirendre tűzését és megvitatását (ABH 2002, 316, 318.) .
Az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés tehát sem az Alkotmánnyal, sem az Nsztv. 18. §-ának a) pontjával nem ellentétes.
3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt is, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán megfogalmazott és az indítványozók által kifogásolt kérdés megfelel-e az Nsztv. 18. §-ának b) pontja szerint a törvényben meghatározott követelményeknek. Az Nsztv. 17. §-a azt írja elő, hogy a népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést.
A népi kezdeményezés aláírásgyűjtő íve kérdésének értelmezésére is irányadók azok az elvek, amelyek az Nsztv. 13. §-ának (1) bekezdése alapján a népszavazás tekintetében alakultak ki [52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399, 403.]. Tekintettel azonban arra, hogy a népi kezdeményezés alapján az Országgyűlést nem terheli jogalkotási kötelezettség, az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a népszavazással kapcsolatban jelentkező jogalkotási feladatnak az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtett szempontjait.
Az 51/2001. (XI. 29.) AB határozat megállapította, hogy a kérdésnek meg kell felelnie az egyértelműség nyelvtani értelemben vett követelményeinek, a kizárólag egyféleképpen értelmezhető eldöntendő kérdésre igen vagy nem válasszal lehessen felelni (ABH 2001, 392, 396.) .
A jelen ügyben az országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének kérdése egyértelmű, arra igen vagy nem válasszal lehet felelni, tehát a törvény által meghatározott követelménynek eleget tesz.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a 34/2005. (X. 20.) OVB határozatot helybenhagyta.
Az OVB határozata a Magyar Közlönyben megjelent. Erre tekintettel rendelte el az Alkotmánybíróság az OVB határozata ellen benyújtott kifogások tárgyában hozott határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
Budapest, 2006. február 13.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 988/H/2005.