BH 2013.2.41 A Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésére alapított ajándék visszakövetelési jog az időmúlástól függetlenül, mindaddig érvényesíthető, amíg a létfenntartás veszélyeztetettsége fennáll [Ptk. 582. §, 324. § (1) bek., 326. § (1) bek.].

A felperes és az alperes a felperes ingatlanának - az ő holtig tartó haszonélvezeti joga kikötésével - az alperes tulajdonába való ingyenes átruházására ajándékozási szerződést kötött. A tulajdonváltozásnak és az ingatlant terhelő haszonélvezeti jognak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzése megtörtént. A szerződés megkötésekor a felperes még aktív dolgozó, az alperes pedig kiskorú volt (a szerződés megkötésekor ennek megfelelően az alperes nevében törvényes képviselői jártak el). 2003. évben a felperes rokkantnyugdíjassá vált. A jelen per alatt a rokkant nyugdíja 57 000 forint volt és ezen kívül a felperes egyéb bevétellel-jövedelemmel nem rendelkezett. A szerződő felek között az alperes nagykorúvá válását követően rendszeres kapcsolat már nem állt fenn. 2004. évben a felperes betegsége miatt részére pacemakert ültettek be, 2009. év végén pedig a felperes kerékpár balesetet szenvedett.

A felperes 2010. június 8-án írásban kérte az alperestől az ajándékozási szerződés felbontását. Ezt azzal indokolta, hogy megélhetése biztosítása érdekében az ingatlant el kívánja adni. Az alperes a felperes kéréséhez nem járult hozzá, bár azt felajánlotta, hogy a felperes számlákkal igazolt rezsi költségeit a számlák bemutatását követően megfizeti.

A felperes a keresetében létfenntartása érdekében, a Ptk. 582. § (1) bekezdésére alapítva az ajándékot visszakövetelte és az ingatlanra tulajdonjoga visszajegyzésének az elrendelését kérte.

Az alperes ellenkérelme - elsődlegesen a felperes követelésének az elévülése miatt, amely jogi tény fennállása vagy hiánya a felülvizsgálati kérelemnek a tárgyát képezi - a kereset elutasítására irányult. A felperes létfenntartásának a veszélyeztetettségét az alperes nem vitatta, de arra hivatkozott, hogy ez a helyzet felperes rokkant nyugdíjassá válásával már 2003. évben bekövetkezett. Ezért a felperes a 2010. évben benyújtott keresetében az általános elévülési határidőn (öt év) jóval túl az igényét bírói úton már nem érvényesítheti.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében az említett ingatlant a felperes tulajdonába visszaadta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen - a felperes keresetének az elutasítása érdekében - az alperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint a törvény eltérő rendelkezése és a felek eltérő megállapodásának a hiányában a perbeli követelésre a Ptk. 324. § (1) bekezdése szerinti elévülési határidő az irányadó. Abban azonban, hogy a perbeli követelés elévülésének kezdetét a felperes rokkant nyugdíjaztatásának idejére teszi, az alperes téved. A felperes rászorultságára hivatkozása következtében az ajándék visszakövetelésének az esedékessége nem egy pontosan meghatározható időpontban, hanem fokozatosan, egy hosszabb folyamat eredményeként jött létre. Ezért az alperes a felperes terhére eső elévülést, ami az alperes bizonyítási kötelezettsége lett volna, bizonyítani nem tudta.

A jogerős ítélet ellen - annak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének az elutasítása érdekében - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Jogszabálysértésként a Ptk. 324. § (1) bekezdésében és a 326. § (1) bekezdésében foglaltak téves alkalmazását jelölte meg.

A felülvizsgálati kérelmének indokolásában az alperes egyebek mellett azzal érvelt, hogy a felperes perbeli álláspontja és az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a Ptk. 582. § (1) bekezdésére alapozott ajándék visszakövetelése iránti igény esetén az elévülés fogalmilag kizárt, mert mindaddig, amíg az ajándékozó létfenntartása az ajándék visszaadása nélkül veszélyeztetett, az elévülés el sem kezdődik. A másodfokú bíróság ettől eltérően a helybenhagyó ítéleti rendelkezését elsősorban azzal indokolta, hogy a felperes követelése a rokkantosításával még nem vált esedékessé, pedig a felperes a keresetét éppen erre a tényre alapozta. Sem a pacemaker, sem a kerékpár baleset a felperes létfenntartásának veszélyeztetettsége kialakulásában nem hatott közre, erre maga a felperes sem hivatkozott. A per adataihoz és a felperesi követelésre vonatkozó általános elévülési szabályokhoz képest a másodfokú bíróság ezért tévedett, amikor úgy foglalt állást, hogy a rokkant nyugállományba helyezésével a felperes igénye még nem vált esedékessé. Helyesen a felperes követelésének esedékességét az említett tény alapozta meg és ezért az alperes elévülési kifogása - szemben a felperes és az elsőfokú bíróság ellentmondásos, a jogszabályokból nem következő álláspontjával - helyénvaló.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az elévülés jogintézményének az indoka elsősorban az, hogy a követelés kötelezettje a követelés jogosult általi érvényesítése tekintetében indokolatlanul hosszú ideig bizonytalanságban ne maradjon. A Ptk. 326. § (1) bekezdése alapján az elévülés - amely magát a követelést nem szünteti meg, csak annak bíróság előtti érvényesítését zárja ki [Ptk. 325. § (1) bekezdése] - akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A létfenntartás veszélyeztetettsége azonban egy olyan állapot, amelynek fennállása alatt az említett állapotra alapozott követelés érvényesítésére a követelés kötelezettjének bármikor számítania kell. A létfenntartás veszélyeztetettségének az ideje alatt az említett állapot kezdetétől függetlenül az erre alapozott követelés bármikor esedékes lehet. Az esedékesség folyamatos fennállása alatt a követelés érvényesítésének elmaradására a kötelezett nem számíthat. Ennek megfelelően a Ptk. 582. § (1) bekezdésére alapított ajándék visszakövetelési jog az időmúlástól függetlenül mindaddig érvényesíthető, amíg a létfenntartás veszélyeztetettsége fennáll. A megajándékozott a visszakövetelési jog érvényesítésének az elmaradásával csak az ajándékozó létfenntartása veszélyeztetettségének a megszűnésétől számolhatna. Miután azonban a létfenntartás veszélyeztetettségének a megszűnésével maga a visszakövetelési jog - az egyik, a többivel együttesen megkívánt törvényi feltétele hiányában - is megszűnik, az elévülés jogintézményének az alkalmazása az e jogcímre alapított ajándék visszakövetelési jog esetében kizárt. Az adott jogintézmény jellegével és céljával az elévülés jogintézményének alkalmazhatósága nem áll összhangban.

Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság alperes által idézett PK 76. számú állásfoglalása (és a BH 2003/153. számú eseti döntése) az elévülés alkalmazhatóságát csak a feltételhez kötött ajándékozásra vonatkozóan [Ptk. 582. § (3) bekezdése] részletezi. Áttételesen ebből az is következik, hogy az elévülés jogintézményét a meglévő ajándéknak az ajándékozó létfenntartásának veszélyeztetettsége miatti visszakövetelési igény esetében a Legfelsőbb Bíróság sem ítélte alkalmazhatónak. A létfenntartása veszélyeztetettsége esetén az ajándékozó - az egyéb törvényi feltételek fennállását feltételezve - a visszakövetelési jogát bármikor érvényesítheti, az csak a saját belátásától függ.