EH 2012.09.B20 I. Az önkormányzat képviselő-testületének választott tagja, aki az önkormányzat beruházási és városüzemeltetési bizottságának elnöke, a vezető beosztású hivatalos személy által üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettét valósítja meg azzal a magatartásával, hogy anyagi előny ellenében - ugyancsak visszatérően folyósított pénzösszegek fejében - arra befolyásolja az ügy másik terheltjét, hogy a vagyonkezelő rt. önálló intézkedésre jogosult dolgozójaként - pályázati feltételeknek meg nem felelt - társasházak felújítási munkáinak elvégzésére kössön vállalkozási szerződéseket az ő ismerősével, s ezáltal azt előnyhöz juttassa [Btk. 137. § (1) bek. g) pont, Btk. 250. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek.].
II. A hivatali helyzettel visszaélés alatt a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványok rendeltetésellenes gyakorlása értendő. Ilyen különösen a hivatali helyzet, tekintély, a hivatali tevékenységből adódó ismertség, ismeretség, függőség, befolyás személyes cél érdekében, személyes indokból, saját vagy más előnyére, illetve más hátrányára történő felhasználása [Btk. 250. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság - a kizárólag védelmi fellebbezést követő és Be. 375. § (1) bekezdése alapján történt hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban - a 2010. április 14-én kihirdetett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, vezető beosztású hivatalos személy által, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettében [Btk. 250. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek.]. Ezért őt 3 év 10 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyben kötelezte 17 000 000 forint vagyoni előny megfizetésére.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla a 2011. szeptember 15-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy
- cselekményét társtettesként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. a), c) pont, (6) bek. b) pont] minősítette;
- a szabadságvesztés büntetés tartamát 2 évi börtönbüntetésre enyhítette,
- a vagyoni előny megfizetésére kötelezését pedig mellőzte.
Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás, II. rendű terhelt magatartására vonatkozó részének lényege a következő.
A II. rendű terhelt vezető beosztású hivatalos személy, a K.-i Önkormányzat Képviselő-testületének választott tagja és (a képviselő-testület határozata folytán)
- 1998. november 24-étől 2002. október 20-áig a K.-i Önkormányzat Beruházási és Városüzemeltetési Bizottság elnöke, emellett
- a Gazdálkodási és Költségvetési Bizottság tagja és
- a K.-i Vagyonkezelő Rt. Igazgatóságának tagja, mely tisztséget 2002. november 30-ig töltötte be.
A II. rendű terhelt egyidejűleg az 1992-ben alapított H. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. tulajdonosa, beltagja.
Az önkormányzat alapítója és kizárólagos tulajdonosa a vagyonkezelő rt.-nek, az rt. tulajdonosi csoport vezetője az I. rendű terhelt.
K. F. az 1997-ben alakult építőipari és kivitelező kft. ügyvezetője, több éve a II. rendű terhelt ismerőse.
Következőképpen történt az önkormányzatnál a volt állami tulajdonú társasházak 2000. évi felújításának pályáztatása:
- a pályázati felhívást a vagyonkezelő rt. készítette elő,
- a pályázatot az önkormányzat polgármesteri hivatala hirdette meg,
- a pályázatot a vagyonkezelő rt.-nél kellett benyújtani,
- a pályázatot előzetesen a vagyonkezelő rt. - az I. rendű terhelt és beosztottja - értékelte, a pályázati kiírás szerinti önerő meglétének igazolására is kiterjedően,
- a pályázatot a beruházási és városüzemeltetési bizottság bírálta el,
- a bizottság döntését továbbküldte a felettes önkormányzatnak,
- az elbírálást követően a pályázati anyag visszakerült a vagyonkezelő rt.-hez, amely kiértesítette a pályázót, illetve megkötötte a nyertes társasházzal a támogatási összeg felhasználására szóló szerződést.
A beruházási és városüzemeltetési bizottság általi elbírálás formai volt, gyakorlatban teljesen elfogadta a vagyonkezelő rt. előzetes minősítését.
Ha a társasház nem rendelkezett a szükséges önerővel, akkor nem kapott támogatást. Ha a társasház nem nyert, akkor épületek felújítására nem köthetett vele szerződést sem az önkormányzat, sem a vagyonkezelő rt. (kivéve az önkormányzati tulajdonú részekben felmerülő hibaelhárítást és az életveszélyes helyzetek megszüntetését).
Ha a társasház nyert, akkor az önkormányzat is megállapodást kötött vele az általa biztosított támogatás felhasználására.
A kivitelezési munka végzésére a társasház kötött szerződést a kiválasztott vállalkozóval. Az elvégzett munka átadás/átvételekor pedig jelen kellett lennie a vagyonkezelő rt. képviselőjének.
Az elnyert támogatást az önkormányzat polgármesteri hivatala akkor utalta át a társasház számlájára, ha a vagyonkezelő rt. ellenjegyezte az elvégzett munkáról kiállított és kollaudált (vizsgált, ellenőrzött, igazolt) számlát.
2000. év nyarán a II. rendű terhelt megállapodott K. F.-fel abban, hogy - "a kiterjedt kapcsolatrendszerén keresztül" - jövedelmező építési munkákat szerez neki.
A II. rendű terhelt K. F. rendelkezésére bocsátotta azoknak a társasházaknak a címeit, amelyek 2000 nyarán - önerő hiányában - eredménytelenül pályáztak vissza nem térítendő támogatásra.
A II. rendű terhelt azért választotta ki a pályázatot nem nyert 5 társasházat, mert a nyertes házak maguk szerződtek a munka elvégzésére, s a teljesítést, annak módját a felújítási költséghez hozzájáruló önkormányzat és a társasház maga is ellenőrizte volna. Pályázatot nem nyert ház esetében viszont ezek a kötöttségek nem érvényesültek.
A II. rendű terhelt és K. F. megállapodott abban, hogy az egyes társasházakra a vagyonkezelő rt. és a kft. között kötött szerződések alapján kifizetett pénzösszeg 50%-át K. F. visszautalja a II. rendű terheltnek.
A II. rendű terhelt K. F. jelenlétében távbeszélőn felhívta az I. rendű terheltet és visszaélve hivatali pozíciójával, befolyásával, azt latba vetve arra kérte, hogy a vagyonkezelő rt., mint megrendelő nevében kössön K. F. cégével, mint vállalkozóval szerződést az általa megjelölt társasházak felújítására.
A II. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy nincs jogalapja annak, hogy ezen társasházak felújítását az önkormányzat vagy a vagyonkezelő rt. finanszírozza.
A beruházási és városüzemeltetési bizottság 2000. június 7-i ülésén döntést hozott arról, hogy mely társasház részesül támogatásban és mely nem. Az ülésen a II. rendű terhelt elnökölt, meghívottként részt vett az I. rendű terhelt.
Ezt követően K. F. bement az I. rendű terhelt hivatali irodájába, ahol megbeszélték, hogy konkrétan mely munkákra kötnek megállapodást. Az I. rendű terhelt az ügyintézés fejében a szerződéses összeg 10%-át kérte, amit mindig készpénzben kapott meg.
Ezután a kifizetések legalizálására az I. rendű terhelt - a vagyonkezelő önálló intézkedésre jogosult dolgozója - a vagyonkezelő rt. képviseletében, mint megrendelő olyan fővállalkozói szerződéseket kötött K. F.-el, amelyekre nem kapott utasítást, azokra a rt.-nek nem volt szándéka és jogosultsága.
A szerződések alapján
- a vagyonkezelő rt. a kft.-nek átutalt összesen 32 300 000 forintot (ennek a 10%-át, 3 230 000 forintot megkapta az I. rendű terhelt);
- a kft. a bt. számlájára átutalt összesen 17 000 000 forintot, amivel jogtalan előnyhöz juttatta a II. rendű terheltet.
K. F. esetében az ügyészség - a Btk. 255/A. § (2) bekezdése szerinti okból - megszüntette a hivatali vesztegetés miatt indult nyomozást.
Az elsőfokú bíróság az elkövetés idején hatályos büntetőtörvényt alkalmazta; jogi értékelése szerint a II. rendű terhelt, mint passzív vesztegető megvalósította a folytatólagosan, vezető beosztású hivatalos személy által, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettét.
Kétségtelen, hogy ha az önkormányzat nem támogatta egy adott társasház felújítását, akkor megállapodás sem köthető a ház felújítási munkáira.
A II. rendű terhelt akkor és azzal valósította meg a tényállásszerű magatartást, amikor hivatali pozícióját felhasználva arra utasította az I. rendű terheltet, hogy a vagyonkezelő rt. nevében ilyen házakra kössön szerződést K. F. cégével. Ez 34 300 000 forint összegű kifizetést jelentett, ami nem állt szándékában az önkormányzatnak.
Ezért a II. rendű terhelt 17 000 000 forintot kapott, ami jogtalan előny. Közömbös, hogy a jogtalan előny legalizálására milyen, hamis tartalmú szerződéseket készítettek, illetve utóbb milyen, illetve milyen összegű munkát végeztek el.
Nem vagyon elleni bűncselekmény elkövetési értékéről, hanem közélet tisztasága elleni bűncselekmény tényállási eleméről van ugyanis szó. Ebben az esetben nincs szó túlszámlázásról, így nincs lehetőség bármilyen nettó és bruttó ár figyelembevételére.
A II. rendű terhelt a Btk. 137. § (1) bekezdés g) pontja alapján hivatalos személy.
Az Önkormányzat Beruházási és Városüzemeltetési Bizottságának elnöke a Btk. 250. § alkalmazásában vezető beosztású személynek minősül. Az önkormányzat bizottsága kiemelt helyet foglal el, részt vesz az önkormányzat döntési folyamataiban. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat feladata a településfejlesztés, az önkormányzat törvényi feladatait pedig a képviselő-testület és szervei: a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-testület hivatala látják el.
A cselekmény üzletszerűen elkövetett, mivel a II. rendű (és az I. rendű) terhelt egy "keret" megállapodást kötött K. F.-fel, aminek révén jól jövedelmező üzlethez akarták juttatni.
A folytatólagosság szintén megállapítható, ugyanis egy aktív vesztegetővel szemben történt.
A másodfokú bíróság szerint a II. rendű terhelt bűnösségére vont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése viszont téves.
Az ügy tárgya, hogy a pályázaton nem nyert, ezért felújításra nem jogosított társasházra hivatkozással összesen 32 300 000 forintot folyósított a vagyonkezelő rt. K. F. vállalkozásának. Miután ezen ingatlanok kapcsán nem lett volna helye kifizetésnek, így ezzel az összeggel a Vagyonkezelő Rt. károsodott is.
Minderre pedig azáltal kerülhetett sor, hogy a II. rendű terhelt, valamint az I. rendű terhelt és K. F. azt a látszatot keltette a Vagyonkezelő Rt. felé, hogy a kérdéses munkálatok indokoltak, azokat elvégezték és a Vagyonkezelő Rt. által finanszírozandók. Ennek legalizálására a II. rendű terhelt és K. F. cégei számlákat bocsátottak ki, az I. rendű terhelt pedig gondoskodott a szükséges okiratokról.
Ezért a II. rendű terhelt magatartása társtettesként, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette.
Ehhez képest a vesztegetési cselekménnyel való halmazat csupán látszólagos. Társaihoz nem korrupciós kapcsolat fűzte, a csalással okozott kárösszeg feléhez jutott hozzá, nem pedig vagyoni előnyben részesült.
Vesztegetés megállapításának akkor lehetne helye, ha az 5 társasház egyike által neki juttatott előny fejében eljárt, intézkedett volna a - jogosulatlan - felújítás végett. Jelen ügyben azonban nem ez történt.
Az ítélőtábla, utalva a hatályon kívül helyező végzésére, attól eltérően kifejtette, hogy jelen ügyben, a megismételt eljárásban nincs törvényi lehetőség a súlyosítási tilalom áttörésére. Ezért a II. rendű terhelt börtönbüntetésének tartamát - a tárgyalásról lemondás folytán hozott, és hatályon kívül helyezett ítéletében kiszabott - 2 évre mérsékelte.
Miután pedig nem vagyoni előnyből részesült, így ilyen címen elvonásnak sincs helye, ezért azt a másodfokú bíróság mellőzte azzal, hogy a vagyonkezelő rt. a polgári jogi igényét a törvény rendes útján érvényesítheti.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt védője terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt elsődlegesen a bűnösség megállapítása miatt felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése, végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése érdekében.
Indokai szerint a II. rendű terhelt cselekménye nem bűncselekmény, különösen nem csalás, nincs haszonszerzési célzat, tévedésbe ejtés és károkozás, továbbá sem a bűnszövetség, sem pedig az üzletszerűség nem állapítható meg.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
Álláspontja szerint téves a jogi minősítés, mert a II. rendű terhelt magatartása folytatólagosan, vezető beosztású hivatalos személy által, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettének minősül [Btk. 250. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek. II. tétel].
Ez azonban nem vezetett törvénysértő büntetéshez, mivel az elkövetéskor hatályos törvény szerint a téves és a helyes minősítés szerinti büntetési tételek egyezőek.
Álláspontja szerint kétségtelenül a vezető beosztású hivatalos személy mivoltjának felhasználását jelenti a II. rendű terhelt részéről a társasházak adatainak illetéktelen, jogosulatlan személynek kiszolgáltatása, a felújítási munkák tárgyában ügyintézésre, szerződéskötésre jogosult I. rendű terhelt befolyásolása.
A II. rendű terhelt a kifizetendő pénzösszegek 50%-a, mint jogtalan előny fejében közreműködött olyan társasházakkal való szerződés megkötésében, amelyek nem feleltek meg a pályázati feltételeknek. Közömbös, hogy a neki juttatott előny fejében intézkedett-e. Lényeg, hogy az előny ellenében a hivatali helyzetével visszaélt, amely megvalósult.
Az üzletszerűség megállapítását pedig nem zárja ki, hogy az elkövetőnek nem egyetlen, vagy fő jövedelemforrásáról van szó, feltéve, ha megállapítható a tartósság célzatával folytatott, rendszeres mellékkereset elérésére törekvés.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a II. rendű terhelt önkormányzati képviselő, ekként a Btk. 137. § 1. pontjának g) alpontja alapján hivatalos személy.
Egyidejűleg pedig az Önkormányzat Beruházási és Városüzemeltetési Bizottságának elnöke volt. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény
- 9. § (2) bekezdése szerint a képviselő-testület egyik szerve a bizottság;
- 2. § (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat képviselő-testületének felhatalmazására az önkormányzat bizottsága önkormányzati döntést hozhat.
Ehhez képest kétségtelen, hogy a II. rendű terhelt nem csupán hivatalos személy, hanem vezető beosztású is volt.
A II. rendű terhelt megegyezett egy ismerősével, hogy előny ellenében az ismerőse számára munkalehetőséget biztosít, ami önmagában nem jogellenes. A II. rendű terhelt azonban ezt az ismerőse előnyét szolgáló, üzletszerző magatartását
- egyrészt önkormányzati pénzeszköz vonatkozásában,
- másrészt hivatali helyzetével összefüggésben
fejtette ki.
A II. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy a megállapodás olyan munkákra vonatkozott, aminek elvégzésére
- az érintett (társasház) nem adott megrendelést,
- az önkormányzat pedig nem köthetett szerződést, így nem is finanszírozhatta.
Ennek ellenére intézkedett, hogy az Önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló vagyonkezelő rt. ezen munkákra az ismerősével szerződést kössön, ekként azokat finanszírozza. Ismerősével kötött megállapodása pedig éppen arra vonatkozott, hogy a vagyonkezelő rt. által kifizetett összeg 50%-át megkapja. Ez a vesztegetési előny, amit - és nem csak ígéretét - a II. rendű terhelt elfogadott, cége útján megkapott.
A II. rendű terhelt és ismerősének egybevágó érdeke volt az önkormányzati pénzeszköz elérése. Ezt a forrást biztosította a II. rendű terhelt az ismerőse számára, s utóbb ebből kapta meg ismerősétől az ígért előnyt.
Értelemszerű, hogy a II. rendű terhelt ismerőse érdekében kifejtett magatartása nem a hivatali működésével kapcsolatban valósult meg, mivel a Bizottság feladata csupán a pályázatok - egyébként formális - elbírálása volt.
Kétségtelen viszont, hogy a II. rendű terhelt cselekménye összefüggött hivatali helyzetével. Ebből adódóan tisztában volt azzal, hogy nyertes pályázat esetében a teljesítés ellenőrzésében részt vehet a magasabb hatáskörű önkormányzat is. Miután pedig önkormányzati pénzeszköz elérése állt az érdekében, ezért azzal a társasházzal volt kockázatmentes a szerződést megkötni, amely nem nyert a pályázaton. Azt pedig szintén hivatali helyzetéből adódóan tudta, hogy melyik társasház nem nyert támogatást.
Következésképpen a II. rendű terhelt az előny ígérete fejében visszaélt hivatali helyzetével, amikor ismerőse javára ezen munkák megrendelése végett intézkedett, majd pedig az előnyt meg is kapta.
A hivatali helyzettel visszaélés alatt a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványok rendeltetésellenes gyakorlása értendő. Ilyen különösen a hivatali helyzet, tekintély, a hivatali tevékenységből adódó ismertség, ismeretség, függőség, befolyás személyes cél érdekében, személyes indokból, saját vagy más előnyére, illetve más hátrányára törekvő felhasználása.
Mindemellett a folytatólagosság, az üzletszerűség és a bűnszövetség - csalás és vesztegetés esetében egyaránt minősítő körülménye - is megállapítható.
A II. rendű terhelt és ismerőse, valamint az I. rendű terhelt valójában egyazon megállapodás részese. A II. rendű terhelt ismerősének magatartása a vesztegetés aktív, a II. rendű és az I. rendű terhelté pedig a passzív oldalához tartozik. Megállapodásuk tartalma, hogy a II. rendű és I. rendű terhelt magatartása eredményeként a II. rendű terhelt ismerőse önkormányzati pénzből finanszírozott munkát végez, a II. rendű és I. rendű terhelt pedig - szolgálata fejében - megkapja a munka ellenértékeként kifizetett összeg meghatározott %-át.
A megállapodás eredményeként 2000. év második felében, különböző időpontban
- összesen 5 különböző társasház vonatkozásában külön-külön kötött vállalkozási szerződést a vagyonkezelő rt. és a kft.,
- a különböző ügyletek, szerződések teljesítésének ellenértékét a vagyonkezelő rt. a kft.-nek átutalta,
- az átutalt összegek meghatározott %-át a kft. a H. Bt.-nek továbbutalta.
Következésképpen a megállapodás szerinti magatartás önálló cselekményekben valósult meg, melyek részcselekményekként folytatólagos egységet képeznek. A II. rendű terhelt - ismerőse általi - vesztegetettsége pedig valamennyi vonatkozásában megtörtént, ami azt jelenti, hogy esetében a bűnszövetség és az üzletszerűség törvény szerinti alanyi és tárgyi feltételei is megállapíthatók.
Ehhez képest - eltérően a másodfokú bíróság álláspontjától - a II. rendű terhelt magatartása vesztegetés bűntette [Btk. 250. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek.].
Mindez egyben azt is jelenti, hogy az indítvány szerinti, a csalásként minősítés ellenében kifejtett érvek közömbösek. Az indítványban foglaltak kapcsán azonban megjegyzi a Kúria, hogy e körben annak van jelentősége, hogy megállapítható-e a passzív alany kiléte, illetve megtévesztése, megtévesztettsége. Kétségtelen, hogy az I. rendű terhelt passzív alanynak nem tekinthető. Miután pedig jelen ügyben a csalás - a már kifejtettek szerint - a vesztegetésnek nem alternatívája, hanem lehetséges halmazati cselekménye, így a további okfejtés a felülvizsgálat kereteit meghaladja (lévén az indítvány a terhelt javára bejelentett).
A téves minősítés folytán azonban - a már szintén kifejtettek értelmében - a kiszabott büntetés nem törvénysértő, így a megtámadott határozat megváltoztatására nincs törvényi lehetőség.
A másodfokú bíróság foglalkozott a súlyosítási tilalom kérdésével, és a korábban eljárt bírósággal ellentétesen foglalt állást, aminek alapján a büntetést is enyhítette.
Ennek kapcsán a Kúria rámutat a következőkre.
Az F. Bíróság - tárgyalásról lemondás folytán - 2007. szeptember 20-án kihirdetett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettében. Ezért őt 2 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte, továbbá kötelezte 4 430 000 forint vagyoni előny megfizetésére.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla a 2008. március 18-án meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A védő felülvizsgálati indítványát elbírálva a Legfelsőbb Bíróság a 2008. július 3-án meghozott végzésével a másodfokú határozatot - a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának b) alpontja szerinti eljárási szabálysértés miatt - hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
Az ítélőtábla (az első megismételt eljárásban) 2009. április 16-án meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét - a Be. 375. § (1) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Határozatában az ítélőtábla kifejezetten rögzítette álláspontját, miszerint a megismételt eljárásban a súlyosítási tilalom nem érvényesül.
Ezt követte a jelen felülvizsgálat tárgyát képező alapügy eljárása.
A Be. XVI. Fejezet I. Címe az elsőfokú bírósági eljárás megismétlése esetére kifejezetten rendelkezik a súlyosítási tilalomról, viszont a másodfokú vagy harmadfokú bírósági eljárás megismétléséről szóló II. Címében ilyen rendelkezés nincs. A Be. 406. §-a szerint, ha másodfokú, vagy harmadfokú bíróságot utasítanak új eljárásra, akkor a Be. XIV., illetve XV. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ehhez képest a Be. XVI. Fejezete szerinti, megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási tilalomnak kizárólag akkor van jelentősége, ha az elsőfokú bíróságot utasítják új eljárásra, és a tilalom a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetéshez viszonyítva áll fenn.
Ha másod-, vagy harmadfokú bíróságot utasítanak új eljárásra, akkor nem ez, hanem az általános szabály szerinti súlyosítási tilalom érvényesül. Ennek indoka, hogy ilyenkor a hatályon kívül helyezés - értelemszerűen - érintetlenül hagyta a hatályon kívül helyezett határozat által felülbírált határozat, illetve ez utóbbi elleni jogorvoslati nyilatkozatok érvényességét.
Jelen ügyben mindez azt jelenti, hogy
- amikor a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságot utasította új eljárásra, akkor a megismételt másodfokú eljárásban (függetlenül a hatályon kívül helyezés okától) a Be. 354. §-a szerinti súlyosítási tilalom állt fenn, mivel az elsőfokú ítélet ellen kizárólag védelmi fellebbezés volt;
- amikor pedig az ítélőtábla az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra, akkor a megismételt elsőfokú eljárásban a Be. 405. § (1) bekezdése szerinti súlyosítási tilalom érvényesült, mivel korábban kizárólag védelmi fellebbezés volt az elsőfokú ítélet ellen, és a 405. § (2) bekezdése szerinti (súlyosítási tilalom alóli) kivételek egyike sem állt fenn; továbbá a Be. XXVI. Fejezete sem tartalmaz ezzel ellentétes rendelkezést [lásd: 542. § (4), illetve jelenleg hatályos 542/C. § (5) bek.].
Az iratokból pedig kétségkívül megállapítható, hogy
- elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem a Be. 405. § (2) bekezdés a) vagy d) pontja alá tartozó esetekben került sor;
- a megismételt eljárásban pedig nem állt fenn a Be. 405. § (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti eset (figyelemmel a BKv. 76. számú véleményben foglaltakra is).
Következésképpen nem tévedett az ítélőtábla, amikor megállapította, hogy az elsőfokú bíróságot megismételt eljárásban súlyosítási tilalom kötötte (ami a hatályon kívül helyezett ítéletében kiszabott büntetéshez viszonyítva állt fenn).
Helyesen járt el, amikor erre tekintettel enyhítette a II. rendű terhelt börtönbüntetését. Elkerülte azonban a figyelmét, hogy a második elsőfokú eljárásban kiszabott közügyektől eltiltás tartama is súlyosabb ez előzőhöz képest. A Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja szerint ez önálló - viszont nem hivatalból vizsgálandó - felülvizsgálati ok, s erre vonatkozó indítvány pedig nem volt, ezért e vonatkozásban a Kúria sem rendelkezhetett.
A Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.