300/1946. (I. 26.) ME rendelet

a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán elvesztett ingóságok tárgyában

Az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1945. XI. tc. 15. §-áhan foglalt felhatalmazás alapján a minisztérium a következőket rendeli:

I. Visszakövetelés és megtérítés

1 §

(1) Az, akinek valamely ingósága az 1941. évi március hó 19. napja után - az ő jogügyleti rendelkezése nélkül - a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán előállott helyzet miatt kerüli ki a birtokából vagy annak a birtokából, aki az ingóságot az ő beleegyezésével tartotta magánál, a jelen rendelet korlátai között az ingóságát visszakövetelheti.

(2) Az igény érvényesítésében elháríthatatlan akadály által gátolt olyan személy helyett, akinek törvényes képviselője nincs vagy maga is ilyen módon gátolva van, az igényt vele együtt élt házastársa, annak nemlétében gyermeke, házastárs és gyermek hiányában pedig szülője érvényesítheti.

2. §

(1) Visszakövetelési jog gyakorlásának azzal szemben van helye:

a) aki az ingóság birtokába akár hatóság közbenjöttével (pl. árverés vagy hatósági kiutalás utján) akár egyéb módon első szerzőként jutott,

b) aki az ingóság birtokába - annak az 1. §-ban emlitett eredetéről tudva - további szerzőként jutott.

(2) Az olyan további szerző, aki az ingósághoz az első szerzőtől ingyenesen jutott vagy az első szerzőnek házastársa, egyenesági rokona vagy örököse, valamint az olyan további szerző, aki szerzésekor az első szerzővel közös háztartásban élt, az első szerzővel egy tekintet alá esik.

(3) A birtokos az ingóságot haladéktalanul köteles visszaszolgáltatni és a visszakövetelési joggal szemben azon a címen, hogy az ingóság ellenérték fejében került az ő birtokába, megtérítési követelést nem érvényesíthet. Ez a rendelkezés nem akadálya annak, hogy a birtokos követelje azt az összeget, amelyet az ingóság visszaszolgáltatását igénylő fél az ingóság fejében tényleg megkapott

3. §

(1) Az ingóság visszakövetelésének nincsen helye, ha az a lakás, háztartás vagy ruházkodás céljára szolgáló olyan életszükségleti tárgy, amelynek birtokába a birtokos hatóság közbenjöttével jutott, feltéve hogy annak ilyen módon való megszerzésére életviszonyainál fogva, különösen a háborús események (pl. kibombázás, hatósági kiürítés) folytán bekövetkezett helyzetében rá volt utalva és életviszonyai nem változtak vagy nem olyan mértékben változtak, hogy ráutaltsága megszűnt volna.

(2) Az (1) bekezdésben emlitett rendeltetésü olyan életszükségleti tárgy, amelynek birtokába az első szerző hatóság közbenjöttével jutott, a további szerzőtől sem követelhető vissza, feltéve hogy az előbbi bekezdésben megkívánt ráutaltság - habár csak ő reá nézve - megállapítható és az ingóság a jelen rendelet hatálybalépése előtt került birtokába.

(3) Az, aki az (1) bekezdésben emlitett rendeltetésű olyan életszükségleti tárgyát, amelyre maga is rá volna szorulva, az (1) vagy a (2) bekezdés rendelkezése folytán nem követelheti vissza, az elhagyott javak kormánybiztosánál ilyen tárgynak részére való használatba adására mások kielégitését megelőzően érvényesithet a 10490/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 167. szám) 25. §-ára alapitott igényt.

4. §

(1) Ha az ingóság fel nem található és ennek folytán a visszakövetelési jog nem gyakorolhat az ingóság első megszerzőjétől megtérítést lehet követelni. Mentesül azonban az első szerző a megtérítési kötelesség alól, ha az ingóság a háborús események következtében vagy neki fel nem róható más okból birtokából ellenérték nélkül került ki vagy pedig ilyen körülmények folytán birtokában elpusztult.

(2) A 3. § (1) bekezdése esetében megtérítési követelésnek sincs helye. A 3. § (2) bekezdése esetében megtérítést csak az első szerzőtől lehet követelni, de tőle is csak, ha az ő ráutaltsága a szerzéskor nem állott fenn.

(3) A további szerzőtől megtérités követelésének csak abban az esetben van helye, ha az az ingóságot a jelen rendelet hatálybalépése után elidegenítette vagy megsemmisítene.

(4) Megtérítésként a mindenkori forgalmi árak alapulvételével az ingóság értéket lehet követelni.

6. §

(1) Az ingóság visszaszolgáltatásán, illetőleg értékének megtérítésén felül - a következő bekezdés esetét kivéve - más követelést érvényesíteni, igy különösen használati díjat követelni nem lehet,

(2) A visszaszolgáltatott ingóság megrongálódása címén kártérítési követelést lehet érvényesíteni, ha a rongálódás nem a rendeltetésszerű használat következménye. A kártérítés a mindenkori forgalmi árak, illetőleg javítási költségek alapulvételével attól követelhető, akinek a rongálódás felróható.

6. § A jelen rendeletben szabályozott igények érvényesítésére irányuró per értékre tekintet nélkül a járásbiróság hatáskörébe tartozik. A járásbiróság ítélete ellen értékre tekintet nélkül van fellebbezésnek helye. A visszaszolgáltatásra kötelező ítéletnek az ingóság kiadásában marasztaló része fellebbvitelre tekintet nélkül végrehajtható.

II. Bejelentés és zár alá vétel

7. § (1) Mindenki - tekintet nélkül arra, hogy visszakövetelési igényt lehet-e érvényesíteni vele szemben - köteles az elhagyott javak kormánybiztosának (a továbbiakban: kormánybiztos) bejelentést tenni arról, ha birtokában olyan ingóság van. amelyről tudja, hogy az a jelen rendelet 1. §-ában meghatározott módon került ki jogszerű birtokosának birtokából. A bejelentés módját és határidejét a kormánybiztos rendelettel állapítja meg.

(2) Minden olyan ingóság, amelyet az előbbi bekezdés élelmében be kell jelenteni, a jelen rendelet kihirdetésével zár alá vétetik olyan hatállyal, hogy birtokosa azt nem idegenítheti el és nem terhelheti meg.

8. § (1) A zár alá vétel nem szolgál akadályául annak, hogy a birtokos a bejelentés alá eső Ingóságot kiadja annak, aki igazolja, hogy a Jelen rendelet szerint visszakövetelésre jogosult. Az ingóság kiadását a birtokos a kormánybiztosnak bejelenteni köteles.

(2) A birtokos olyan tárgyakat, amelyeket a jogosult személyében felmerült kétség miatt az előbbi bekezdés alapján nem ad ki, jogosult a kormánybiztosnál letétbe helyezni. Letétbehelyezési szándék bejelentése esetében a kormánybiztos köteles vagy az ingóságot letétül átvenni, vagy írásbeli határozattal kijelölni azt. akinek a birtokos az ingóságot kiadhatja. A letélbehelyezéssel vagy a kormánybiztosi határozatban megjelölt személy részére való kiadással a birtokos az 1-4. §-ban meghatározott felelősség alól mentesül.

(3) A kormánybiztos az előbbi bekezdésben említett kijelölő határozatot annak javára hozhat, illetőleg az általa letétül elfogadott ingóságot annak adhatja ki, akinek visszakövetelésre való jogosultsága a rendelkezésére álló adatok szerint megállapítható.

(4) Ha a kormánybiztosnál letétbehelyezett ingóság visszakövetelésére jogosult személy az 1946. évi december hó 31. napjáig nem jelentkezik, a kormánybiztos az ingósággal a 10490/1945. ME rendelet szerint rendelkezhetik.

9. § (1) Ha a bejelentett ingóságot az annak visszakövetelésére jogosult személy az 1946. évi december hó 31. napjáig a birtokostól nem igényli, a kormánybiztos felhívhatja a birtokost, hogy az ingóságot őrizetébe engedje át. Ha a birtokos a felhívásnak nem tesz eleget, a kormánybiztos az 1947. évi június hó 30. napjáig a visszakövetelésre jogosult jogán a 6. § szerint léphet fel.

(2) Az az ingóság, amely iránt az 1947. évi június hó 30. napjáig a visszakövetelésre jogosult vagy az ő jogán a kormánybiztos a pert nem indította meg, a 7. §-ban meghatározott zár alól felszabadul.

10. § A sikkasztásra megállapított büntetőjogi szabályok szerint büntetendő, aki a 7. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy a zár alá vett ingóságot a Jelen rendelet rendelkezései ellenére elidegeníti vagy megterheli.

III. A rendelet hatálya

11. § (1) A 2. § (3) bekezdésének a birtokos haladéktalan visszaszolgáltatási kötelezettségét megállapító rendelkezése nem terjed ki a 40971/1945. NM rendelet (Magyar Közlöny 15. szám) 1., illetőleg a 2. §-ában említett helyiségekben vagy lakásokban levő berendezési és felszerelési ingóságokra és az ezek visszakövetelésére vonatkozó igényt további rendelkezésig a jelen rendelet 6. §-ában meghatározott vagy egyéb módon bíróság előtt sem lehet érvényesíteni, végül az ilyen ingóságok tekintetében nem lehet alkalmazni a jelen rendelet 9. §-át sem.

(2) Az (1) bekezdés alá eső ingóságok visszaszolgáltatására vonatkozó igényt - a visszakövetelési jog elvesztésének terhe alatt - az 1946. évi december hó 31. napjáig ajánlott levélben közölni kell azzal, aki az ingóságot birtokában tartja; az ilyen ingóságokkal kapcsolatos kérdéseket a minisztérium külön rendelettel szabályozza.

12. § (1) A jelen rendelet hatálya nem terjed ki az olyan ingóságokra, amelyeknek visszakövetelésére más jogszabály külön szabályokat állapít meg, így különösen az üzlethelyiségekre, a berendezési (felszerelési) tárgyakra, valamint az áru- és anyagkészletekre és az azokból származó ingóságokra (7590/1945. ME rendelet, Magyar Közlöny 123. szám), az italmérési üzletek berendezésére és felszerelésére, valamint az azokból származó ingóságokra (3630/1945. ME rendelet, Magyar Közlöny 65. szám), a személyjogu gyógyszertári jogosítványokra, az ilyen gyógyszertárak helyiségeire, berendezésére és felszerelésére, valamint anyagkészletére és az ezekből származó ingóságokra (10480/1945. ME rendelet, Magyar Közlöny 163. szám).

(2) A jelen rendelet hatálya nem terjed ki a mezőgazdasági ingatlanok élő és holt gazdasági felszereléséhez tartozó ingóságokra. Ezek visszakövetelése tekintetében a minisztérium külön rendelettel fog rendelkezni.

(3) A jelen rendelet rendelkezéseit nem lehel alkalmazni azokra a berendezési és felszerelési tárgyakra, amelyeket használójuk részére a 34/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 4. szám) s az ezt kiegészítő 404/1945. ME és 8540/1945. ME rendeletek (Magyar Közlöny 8. és 136. szám) értelmében a lakáshivatal utalt ki. Az ilyen ingóságok visszautalására nézve az elhagyott javak kormánybiztosáról szóló 10490/1945. ME rendelet 30. és 31. §-ában foglalt rendelkezések irányadók.

(4) Azoknak az ingóságoknak a visszabocsátására nézve, amelyek az elhagyott javak kormánybiztosának rendelkezése alapján kerültek használójuk birtokába, nem a jelen rendeletben foglalt szabályokat, hanem a 10490/1945. ME rendelet 30. és 31. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

13. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1946. évi január hó 5-én.

Tildy Zoltán s. k.,

miniszterelnök