15044/1949. (XII. 31.) FM rendelet
a földreform és a telepítés befejezésével összefüggő egyes kérdések rendezéséről szóló 1949. XXIV. törvény, valamint a földreform és a település befejezéséhez szükséges egyes rendelkezésekről szóló 4364/1949. (271) MT rendelet végrehajtása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 8.120.)
Az 1949. XXIV. törvény (továbbiakban: T. II.) 14. §-ában, valamint a 4364/1949. (271) MT rendelet (a továbbiakban: R. I.) 8. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a tárcájukat érintő kérdésekben a belügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel, az igazságügyminiszterrel, valamint az építésügyi miniszterrel egyetértve - a következőket rendelem.
1. §
(A T. II. 1. §-ához.)
(1) A birtokpolitikai célra szolgáló, még ki nem osztott (tartalék-) ingatlanokat - csereingatlan és házhely kivételével - a T. II. hatálybalépésének napja (1949. évi augusztus hó 19.) után egyéni juttatás céljára felhasználni nem lehet. A földhöz juttatás iránt korábban bejelentett és még el nem bírált egyéni igényeket figyelembe venni nem kell. Azt az ingatlant azonban, amelyet földhöz juttatásra igényjogosult személy tulajdoni juttatásként - bár juttatási határozat nélkül - már az 1948. év január hó 1. napja előtt is tényleges használatában és birtokában tartott és e rendelet hatálybalépése napján is birtokában tart, a megyei földhivatal utólagos határozatával az ilyen igényjogosultnak telekkönyvi tulajdonába kell adni.
(2) A házhely, tanyaközpont, tanyaközponton kívül kijelölt külterületi települési hely, közérdekű létesítmény vagy cserekártalanítás céljára nem szükséges tartalékingatlanokkal elsősorban állami gazdaság létesítésére, illetőleg állami gazdaság területének kiegészítésére kell felhasználni. Ha az ingatlan erre a célra nem szükséges, azt termelőszövetkezeti csoportnak lehet használatába átengedni. A mezőgazdasági termelésre nem alkalmas tartalékterületeket erdősítés céljából erdőgazdasági nemzeti vállalat birtokába kell adni.
(3) A tartalékterületek végleges felhasználásáról a megyei földhivatal határoz, határozatát az illetékes adóhivatallal is közli.
2. §
(A T. II. 1. és az R. I. 6. §-ához.)
(1) A jelen rendelet hatálybalépésétől házhelyrendezés céljára ingatlan-igénybevételt és házhelyek alakítására irányuló eljárást csak a földművelésügyi miniszter, az építésügyi miniszterrel egyetértésben - rendelhet el.
(2) A házhely céljára alkalmas területeket az építésügyi miniszter jelöli ki. Ugyancsak az építésügyi miniszter készíti el az általános területrendezési tervet is. A megyei földhivatal ennek alapján hoz határozatot a házhely céljára szükséges területek igénybevétele felől, gondoskodik az Állami Földmérés útján a műszaki munkálatok elvégzéséről és intézkedik a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzése iránt.
3. §
(Az R. I. 6. §-ához.)
(1) Közületi támogatással előmozdított, nagyobb arányú építkezés során a házhelyhez juttatott építtetőknek egymástól vagy a város (község) már beépített részétől távol eső házhelyeit - az illetékes építésügyi hatóság javaslatára - át lehet csoportosítani a házhelyrendezés során kialakított azokra az összefüggő házhelyterületekre, amelyek a város (község) fejlesztésére megállapított tervek szerint elsősorban kerülnek beépítésre és ahol az építkezést a közművek létesítése szempontjából a legnagyobb költségmegtakarítással lehet elvégezni. Ennek érdekében annak a juttatottnak a házhelyét, aki az építkezést korábban szándékozik megkezdeni, ki lehet cserélni annak a házhelyével, aki később kíván építkezni. Az utóbbinak az építkezésre kijelölt területbe eső házhelyéért cserébe esetleg tartalékházhelyet lehet adni.
(2) A megyei földhivatal a házhelyhez juttatottak kérelmére vagy az építésügyi hatóság javaslatára megszüntetheti a házhely céljára juttatott ingatlan házhelyjellegét olyan külterületen ahol az 1300/1949. (33) Korm. rendeletben foglalt tilalom folytán lakóházat építeni nem szabad. Az ilyen külterületen fekvő ingatlant a juttatott kérelmére ki lehet cserélni a község (város) belterületén vagy a tanyaközpontban rendelkezésre álló házhellyel. A házhelyhez juttatott ilyen esetben újabb műszaki költség megfizetésére nem kötelezhető.
(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában csere szempontjából azonos értékűnek kell tekinteni az azonos területű házhelyeket. A házhelyek kicserélése, a cserével összefüggő kártalanítás összege és megfizetésének módja felől a megyei földhivatal határoz.
4. §
(A T. II. 3. §-ához.)
(1) Tanyaközpont és az ezzel összefüggő házhelyrendezés céljára szükséges területek igénybevételét - a Tanyai Tanács határozata alapján - a földművelésügyi miniszter rendeli el.
(2) A közérdekű létesítmény céljára szükséges terület igénybevételét a létesítmény jellege szerint illetékes miniszter javaslatára a földművelésügyi miniszter - az építésügyi miniszterrel egyetértésben - rendeli el. Az illetékes miniszter a javaslathoz csatolja a jóváhagyott területrendezési és felhasználási tervet. A közérdekű létesítmény céljára igénybevett terület tulajdonjogát - a használó nevének (cégének) feltüntetése mellett - az állam javára kell bekebelezni.
(3) A T. II. 3. §-ának (3) bekezdése és a jelen rendelet alkalmazásában közérdekűnek kell tekinteni minden olyan ipari, gazdasági, honvédelmi, közegészségügyi, kulturális stb. létesítményt, amely a dolgozó nép érdekét szolgálja.
5. §
(A T. II. 3. és 4. §-ához.)
(1) A 2400/1945. (23) FM rendelet 2. §-nak első bekezdése hatályát veszti és helyébe az alábbi bekezdésekben foglalt rendelkezések lépnek.
(2) A házhelyrendezés, a tanyaközpont és a közérdekű létesítmény céljára igénybevett ingatlan tulajdonosát csak abban az esetben kell csereingatlannal kártalanítani, ha a tulajdonos földműveléssel élethivatásszerűen foglalkozó olyan dolgozó paraszt, vagy ezzel egy tekintet alá eső olyan dolgozó kisember, aki földműves-szövetkezet tagja lehet. A csereingatlan területe az igénybevétel után megmaradt ingatlannal együtt a huszonöt kat. holdat, az ingatlanok együttes kataszteri tiszta jövedelem pedig a háromszázötven aranykoronát nem haladhatja meg. Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben is, ha az ingatlant a tanyaközpont kialakításával vagy közérdekű létesítménnyel kapcsolatban szükséges cserekártalanítás céljára vették igénybe.
(3) A T. II. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében csereingatlannal lehet kártalanítani a huszonöt kat. holdnál nagyobb ingatlannal rendelkező parasztbirtokost is, ha ingatlanát tanyaközpont vagy közérdekű létesítmény céljára vették igénybe és az igénybevétel folytán huszonöt holdnál kevesebb ingatlan maradt a tulajdonában (haszonélvezetében). A csereingatlan területe az igénybevétel után megmaradt ingatlannal együtt ebben az esetben sem haladhatja meg a huszonöt kat. holdat, az ingatlanok együttes kataszteri tiszta jövedelme pedig a háromszázötven aranykoronát.
6. §
(A T. II. 3. és 4. §-ához.)
(1) A 2400/1945. (23) FM rendelet 5. §-ában foglalt rendelkezéseket azzal a módosítással kell alkalmazni, hogy az ott megállapított egyéb feltételek fennállása esetén tanyaközpontban vagy a község (város) beépítésére kijelölt területén házhelyhez lehet juttatni az olyan igénylőt is, akinek van ugyan lakóháza vagy beépítésre alkalmas telke, de az az 1300/1949. (II. 12.) Korm. rendelet értelmében lakóházzal be nem építhető külterületen fekszik és ehelyett a tanyaközpontban, illetőleg a község (város) beépítésre kijelölt területén kíván magának lakóházat építeni.
(2) A 4. §-ban és 5. §-ban, valamint az előző bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni a tanyaközponton kívül kijelölt külterületi települési hely kialakításához szükséges területek biztosítására és felhasználására is.
7. §
(A T. II. 3. és 4. §-ához.)
A tanyaközpont, a tanyaközponton kívül kijelölt külterületi települési hely- és közérdekű létesítmény céljára felhasznált ingatlant, valamint az ezzel összefüggően igénybevett csereingatlant általában a termés betakarítása után kell az igénylőnek, illetőleg a cserekártalanításra jogosultnak birtokába adni. Ha az ingatlan birtokbaadása már a termés beszedése előtt válik szükségessé, ezt a körülményt tanyaközpont létesítésénél a Tanyai Tanács, közérdekű létesítmény esetében pedig az illetékes miniszter közli. Ilyen esetben a be nem szedett termésért járó kártalanítás összegét a megyei földhivatal állapítja meg, amelyet az ingatlant igénylő a birtokbavételtől számított hatvan napon belül köteles megfizetni.
8. §
(A T. II. 4. §-ához.)
(1) A T. II. 4. §-a alapján cserekártalanításra jogosultak részére - amennyiben kielégítésük még nem történt meg - megfelelő csereterületet kell felajánlani, éspedig elsősorban a földbirtok-politikai célra szolgáló, de még ki nem osztott (tartalék-) ingatlanokból, másodsorban az állam, a törvényhatóság, a község (város), illetőleg ezek vállalata, intézménye, intézete vagy az általuk kezelt alapítvány tulajdonában lévő ingatlanokból. Cserekártalanításra olyan közületi rendelkezés alatt álló ingatlant nem lehet felajánlani, amely már állami gazdaság vagy termelőszövetkezeti csoport kezelésében van. Amennyiben cserekártalanítás céljából törvényhatóság, község (város), vagy ezek vállalatának, intézményének, az általuk kezelt alapítványnak ingatlannak kerül felhasználásra, a megyei földhivatal határozatának meghozatala előtt köteles az illetékes törvényhatóság első tisztviselőjét meghallgatni.
(2) Ha a cserekártalanításra jogosult dolgozó paraszt ingatlanát tanyaközpont, tanyaközponton kívül kijelölt külterületi települési hely vagy közérdekű létesítmény céljára vették igénybe és kártalanítására sem tartalékterület, sem egyéb közületi ingatlan nem áll rendelkezésre, vagy az nem elegendő, illetőleg csere céljára való felhasználása gazdaságilag nem indokolt, a szükséges csereterületet a 2400/1945. (23) FM rendelet megfelelő alkalmazásával igénybevétel útján kell biztosítani.
(3) Ha a cserekártalanításra jogosult dolgozó paraszt a felajánlott csereingatlant nem fogadja el, részére pénzkártalanítást kell adni. A pénzkártalanítás mértékére a T. II. 4. §-ának (4) bekezdésében megállapított rendelkezés irányadó. Ha azonban a dolgozó paraszt ingatlanának csak kisebb - 200 négyszögölet meg nem haladó - részét vették igénybe és az érte járó csereterületet a kártalanításra jogosult azért nem fogadja el, mert azon okszerűen gazdálkodni nem lehet, az igénybevett ingatlanrészért a valóságos és teljes becsértéknek megfelelő pénzkártalanítást kell fizetni.
(4) A csereingatlan juttatása, illetőleg a pénzkártalanítás felől a megyei földhivatal határoz.
(5) Csereingatlant az 1950. évi július hó 31. napja után juttatni nem lehet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az olyan jogosultakra, akiknek ingatlanát tanyaközpont, tanyaközponton kívül kijelölt külterületi települési hely kialakítása vagy közérdekű létesítmény céljából vették igénybe.
9. §
(A T. II. 6. §-ához.)
(1) A földreform és a telepítés során juttatott lakóház juttatási árát a lakóház 1949. évre megállapított házadóalapjának tizenötszörösében kell megállapítani, amely összeg csak a lakóház és a földadó alá nem eső ingatlanok (udvar stb.) megváltása árát foglalja magában.
(2) Annak a lakóháznak a juttatási árát amelynek házadóalapja megállapítva nincs, valamint a gazdasági és melléképületeket az építési anyag figyelembevételével, beépített légköbméterenként az alábbi egységárak alapulvételével kell kiszámítani:
Ezek az egységárak teljesen jókarban lévő épületekre vonatkoznak.
(3) Az előző bekezdések alapján kiszámított juttatási árat csökkenteni lehet, ha azt
a) az épületnek és tartozékainak a birtokbaadás időpontjában volt állapota,
b) az épület rendeltetésszerű használati lehetősége, vagy
c) az épület természetes elhasználódása indokolttá teszi.
A természetes elhasználódásra (avulásra) az épület kora szerint évi 1%-ot lehet számításba venni. A csökkentés mértéke - együttesen számítva - 10-60%-ig terjedhet; ehhez képest a 10%-ot el nem érő, vagy a 60%-ot meghaladó csökkentést nem kell figyelembe venni.
(4) A lakóház, a gazdasági és melléképületek, valamint a házhelyek juttatási árának megállapítása tekintetében a T. II. 6. §-ában, valamint a jelen §-ban foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell azokra az épületekre és házhelyekre is, amelyeknek juttatási árát a korábbi jogszabályok alapján már megállapították.
(5) A jelen § alkalmazásában lakóház fogalma alatt a szobát, konyhát és az éléskamrát, gazdasági és melléképületek alatt pedig a magkamrát, istállót, csűrt, ólat, szerszámkamrát stb. kell érteni.
10. §
(Az R. I. 2. §-ához.)
(1) A községi elöljáróság (polgármester) e rendelet hatálybalépését követő harminc napon belül köteles a rendelethez mellékelt mintának megfelelő kimutatásba összeírni azokat az épületeket és épület illetőségeket, melyek a földreform és a telepítés végrehajtása során az állam rendelkezése alá kerültek, de végleges felhasználásuk iránt intézkedés még nem történt. Ilyennek kell tekinteni:
a) a földreform végrehajtása során (1945. VI. törvénnyel törvényerőre emelt 600/1945. ME rendelet) megváltott vagy elkobzott, de igényjogosultnak tulajdonilag még nem juttatott vagy juttatásként birtokába még nem adott épületet (épületilletőséget),
b) a magyarországi német, lakosságra vonatkozó jogszabályok [12200/1947. (245) Korm. rendelet, 84350/1947. (269) BM rendelet, 22900/1948. (34) FM rendelet] értelmében az államra szállt azt az épületet (épületilletőséget), amelyet
aa) igényjogosultnak (telepesnek) még nem juttattak, juttatásként birtokába még nem adtak,
bb) a 12200/1947. (245) Korm. rendelet 14. §-a értelmében visszajuttatásra jogosultnak tulajdonában vissza nem hagytak (tulajdonába nem adtak), vagy az R. I. 1. §-ának (2) bekezdésében megjelölt dolgozó paraszt részére visszahagyottnak tekinteni nem kell,
cc) az R. I. 1. §-ának (3) bekezdése értelmében az ott megjelölt visszajuttatásra jogosultnak tulajdonába visszahagyni nem kell,
c) a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény (1946. XV. tv.) alapján a magyar államra átszállt azt az épületet (épületilletőséget), amelyet igényjogosultnak (telepesnek) még nem juttattak, juttatásként birtokába még nem adtak.
Nem kell tehát összeírni a telepesnek vagy más igényjogosultnak juttatott és birtokba adott, továbbá a 12200/1947. (245) Korm. rendelet 14. §-a értelmében visszajuttatásra jogosultnak, vagyis a 84350/1947. (269) BM rendelet alapján II., III., V. jegyzékre felvett személyeknek tulajdonában visszahagyott (tulajdonába adott), valamint az R. I. 1. §-ának (3) bekezdése értelmében visszajuttatásra jogosultnak, tehát az I. és IV. jegyzékre felvett, Magyarországon lakó dolgozó parasztnak tulajdonába visszahagyandó épületek (épületilletőséget). Amennyiben a visszajuttatásra jogosultnak több lakóépülete szállt át az államra és a visszajuttatás tekintetében a megyei földhivatal még nem határozott, részére - az összeírás szempontjából - azt a lakóépületet (épületrészt) kell visszahagyottnak tekinteni, amelyben lakik.
(2) A községi elöljáróság (polgármester) az előző bekezdésben említett kimutatást négy példányban készíti el és mind a négy példányt köteles legkésőbb e rendelet hatálybalépését követő harminc napon belül a megyei földhivatalnak megküldeni.
(3) A megyei földhivatal a kimutatást felülvizsgálja abból a szempontból, hogy abba a községi elöljáróság (polgármester) nem vett-e fel olyan épületet (épületilletőséget is, amelynek végleges felhasználása vagy visszajuttatása iránt a földbirtokrendező hatóság már intézkedett, illetőleg amelyet az R. I. 1. §-ának (2) vagy (3) bekezdésében említett dolgozó parasztnak tulajdonában visszahagyottnak kell tekinteni, illetőleg vissza kell hagyni. A kimutatást a felülvizsgálat eredményéhez képest a megyei földhivatal kiigazítja - szükség esetén kiegészíti - és a felhasználásra (visszahagyásra) vonatkozó megállapítását a kimutatás megfelelő rovatába bejegyzi.
(4) A megyei földhivatal a (3) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően kiigazított és szükség esetén kiegészített kimutatás egyik példányát - a kimutatás hozzáérkezésétől számított tizenöt napon belül - azzal küldi meg a 4023/1949. (100) Korm. rendelet 2. §-a alapján létesített, illetékes ingatlankezelő községi vállalatnak, hogy a kimutatásba felvett lakóépületeket és épületilletőségeket a R. I. 2. §-ában foglalt rendelkezés alapján vegye kezelésbe. Ha a községben (városban) ingatlankezelő községi vállalat még nem alakult, az épületeket (épületilletőségeket) a községi elöljáróság (polgármester) kezelésébe kell adni és a kimutatást a kezelésbevétel céljából a községi elöljáróságnak (polgármesternek) kell megküldeni. A megyei földhivatal a kimutatás második példányát az adóhivatalnak, a harmadikat a belügyminiszternek küldi meg; a visszamaradó példány alapján pedig megyei összesítő nyilvántartást készít, amelyet az Országos Földhivatalhoz terjeszt fel.
(5) A községi elöljáróság (polgármester) az R. I. 2. §-a és e rendelet alapján kezelésébe adott épületeket (épületilletőségeket) az ingatlankezelő községi vállalatnak adja át, mihelyt az megalakul és a vállalattal számolja el a kezelés során felmerült kiadásait, valamint az épületek hasznait. Ahol ingatlankezelő községi vállalat nem alakul, az épületek kezelésével járó kiadásokat és hasznokat az illetékes ingatlankezelő központtal, annak megalakulásáig pedig a belügyminiszter által kijelölt ingatlankezelő községi vállalattal számolja el.
11. §
(A T. II. 8. és 9. §-ához.)
(1) A birtokpolitikai jogszabályokban megállapított valamely törvényes ok fennállása esetében a juttatott ingatlan elvétele, illetőleg a juttatott föld elvonása és az ingatlanból való kimozdítás felől a megyei földhivatal határoz.
(2) Ha a kimozdítás az ingatlanért járó ellenszolgáltatás meg nem fizetése miatt válik szükségessé (T. II. 8. §), a megyei földhivatal a kimozdítás ügyében a pénzügyigazgatóság megkeresése alapján határoz. A kimozdítás elrendelése előtt azonban egyénenkint meg kell vizsgálni az érdekelt földhöz, telephelyhez, illetőleg házhelyhez juttatott vagyoni, jövedelmi és családi viszonyait. Az olyan juttatottat, aki fizetési kötelezettségének önhibáján kívül (elemi kár, betegség, stb.) nem tud eleget tenni, emiatt az ingatlanból kimozdítani nem lehet.
(3) A kimozdítás végrehajtására a földreform során földhöz, illetőleg házhelyhez juttatottakkal szemben is a 185000/1946. (157) FM rendelet 24-26. §-ában foglalt rendelkezések irányadók. E §-okban a kimozdított személy haszonbér-fizetési (bérfizetési) kötelezettségére és elszámoltatására megállapított szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha valaki a juttatott ingatlanáról lemond és a lemondást a megyei földhivatal elfogadja.
(4) Az a földhözjuttatott, aki földjéről lemond, a jó gazda gondosságával köteles a lemondott föld megműveléséről gondoskodni mindaddig, amíg lemondását a megyei földhivatal elfogadja és az ingatlant tőle átveszik.
12. §
(A T. II. 10. és 14. §-ához.)
(1) A földművelésügyi miniszter a T. II. hatálybalépése előtt benyújtott és még el nem bírált jogorvoslatokat felülvizsgálja abból a szempontból, hogy a jogorvoslat közérdekűnek tekintendő-e vagy sem. Az ügy fontosságára tekintettel közérdekűnek minősített jogorvoslati ügyeket a földművelésügyi miniszter érdemben elbírálja, a közérdekűnek nem minősített ügyekben előterjesztett jogorvoslati beadványokat pedig a T. II. 10. és 14. §-ára utalással, mint meg nem engedett jogorvoslatot visszautasítja és az ügyiratokat visszaküldi a megyei földhivatalhoz.
(2) A T. II. hatálybalépésétől a megyei földhivatal határozata ellen csak közérdekből lehet jogorvoslattal élni. A jogorvoslat előterjesztésére jogosult:
a) a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének megyei titkársága,
b) a Szövetkezetek Országos Szövetségének megyei központja,
c) az érdekelt állami gazdaság vezetője,
d) az érdekelt erdőgazdasági nemzeti vállalat vezetője,
e) az érdekelt, termelőszövetkezet elnöke.
(3) A jogorvoslatot a véghatározat közlésétől számított tizenöt napon belül a megyei földhivatalnál kell előterjeszteni és azt a jogorvoslati határidő letelte után a megyei földhivatal az összes iratokkal együtt az Országos Földhivatalhoz terjeszti fel.
13. §
(A T. II. 11. §-ához.)
Az Országgyűlés Politikai Bizottságának a T. II. 11. §-a értelmében hozott hatálytalanító határozat alapján a földművelésügyi miniszter intézkedik a korábban mentesített ingatlan igénybevétele és felhasználása iránt.
14. §
(A T. II. 12. §-ához.)
A T. II. hatálybalépésének napjától minden olyan beadványon, amelyet a földreformmal, telepítéssel vagy házhelyrendezéssel kapcsolatban magánszemély terjeszt elő, az általános közigazgatási beadványilletéket kell leróni.
15. § A T. II. és az R. I., valamint a jelen rendelet alkalmazásában, a földmíveléssel élethivatásszerűen nem foglalkozó olyan kisember, aki a földműves-szövetkezet tagja lehet, a dolgozó paraszttal azonos megítélés alá esik.
16. §
(A T. II. 2. §-ához.)
(1) Az Országos Földhivatal a T. II. 2. §-ának (2) bekezdése értelmében a földművelésügyi minisztérium főosztályaként működik és a belső ügyvitel szempontjából - szervezeti önállóságának fenntartása mellett - a földművelésügyi minisztérium többi főosztályával egy tekintet alá esik.
(2) Az Országos Földhivatal személyzetére a felügyelet, a fegyelmi jog és az illetmények szempontjából, valamint általában egész jogállásuk tekintetében ugyanazok a szabályok nyernek alkalmazást, mint amelyek a földművelésügyi minisztériumban szolgálatot teljesítő megfelelő állású alkalmazottakra irányadók.
17. § A T. II. és az R. I. végrehajtása során - amennyiben ezek a jogszabályok és e rendelet máskép nem rendelkeznek - az 1945. XI. törvénnyel törvényerőre emelt 600/1945. ME rendelet és az ezt kiegészítő, módosító, valamint a végrehajtására vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
Budapest, 1949. évi december hó 30-án.
Erdei Ferenc s. k.
földművelésügyi miniszter
Melléklet a 15044/1949. (XII. 31.) FM sz. rendelet 10. §-ához
