1957. évi 8. törvényerejű rendelet

egyes büntető eljárási rendelkezések módosításáról

A katonai bíróság hatáskörére vonatkozó rendelkezések

1. § A büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Bp.) az 1954. évi V. törvénnyel módosított és egységes szerkezetbe foglalt szövege 23/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Katonai bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás a honvédség, a határőrség, a rendőrség és a hivatásos légoltalmi szervezet tagjai által - a szolgálati viszonyuk tartama alatt - elkövetett bármely bűntett miatt."

2. § (1) A katonai bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás az egységes karhatalom keretében fegyveres szolgálatot teljesítő személyek által - a szolgálati viszonyuk tartama alatt - elkövetett bármely bűntett miatt is.

(2)[1]

3. § A Bp. 88. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A katonai büntető eljárás hatálya alá tartozó személyeket [23/B. § (1) bekezdés] tettenérés, szökés vagy szökés veszélye esetén kívül csak a katonai nyomozóhatóság veheti őrizetbe."

4. § (1) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésekor a katonai bíróság előtt folyamatban levő ügyekben az eljárást a korábbi jogszabályok alkalmazásával kell lefolytatni és befejezni, ha a katonai ügyész e törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt már vádat emelt.

(2) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével az alább felsorolt jogszabályok - a maguk egészében, illetőleg még hatályban lévő részükben - hatályukat vesztik:

az Államvédelmi Hatóság szervezésével kapcsolatos egyes igazságügyi kérdésekről szóló 1950. évi 5. törvényerejű rendelet,

a letartóztatóintézeti alkalmazottak katonai büntető jogszabályok hatálya alá helyezéséről szóló 1950. évi 6. törvényerejű rendelet,

az állami tűzoltóság tagjainak a katonai büntető jogszabályok hatálya alá helyezéséről szóló 1951. évi 11. törvényerejű rendelet,

a katonai büntetőtörvénykönyvről szóló 1948. évi LXII. törvény kiegészítése tárgyában rendelkező 1952. évi 6. törvényerejű rendelet, kivéve az 1. §-ának a hivatásos légoltalmi szervezet tagjaira vonatkozó rendelkezését.

(3) A jelen törvényerejű rendelet rendelkezései a rögtönbíráskodásról szóló 1956. évi 28. törvényerejű rendelet és a gyorsított büntető eljárás szabályozásáról szóló 1957. évi 4. törvényerejű rendelet hatályát nem érintik.

A közlekedési bíróságokra vonatkozó rendelkezések

5. § (1) A közlekedési bíróságok és a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának közlekedési kollégiuma a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével megszűnnek.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének megfelelően a jogszabályok által használt "különbíróságok" kifejezés alatt a katonai bíróságokat kell érteni.

6. § (1) A Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szóló 1954. évi II. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"Az Alkotmány 36. §-ának megfelelően a Magyar Népköztársaságban különbíróságként a katonai bíróságok működnek."

(2) A Bsz. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"A Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírái büntető, polgári és katonai kollégiumot alkotnak."

(3) A Bp. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"Az eljárás azok miatt a bűntettek miatt, amelyeknek elbírálását a 23. és 23/B. §-ok a megyei bíróság, illetőleg a katonai bíróság hatáskörébe nem utalják, a járásbíróság hatáskörébe tartozik."

7. § (1) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésekor a közlekedési bíróságok előtt folyamatban levő ügyeket ahhoz a bírósághoz kell áttenni, amelyik az általános szabályok szerint az ügy elbírálására hatáskörrel bír és az eljárásra illetékes. A Legfelsőbb Bíróság közlekedési kollégiuma az előtte folyamatban levő ügyeket a büntető kollégiumhoz teszi át.

(2) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével az alább felsorolt jogszabályok hatályukat vesztik:

a Bsz. 34., 35. és 47. §-ai, a

Bp. 23/C. §-a,

a Bpé. 9. §-ának (2) bekezdése és

a közlekedési bíróságok hatáskörének kiterjesztéséről szóló 1955. évi 3. törvényerejű rendelet.

A perbeli képviseletre vonatkozó rendelkezések

8. § (1) A Bp. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(1) Az eljárásban a magánvádló, a magánfél, a sértett és az ügyben szereplő egyéb érdekelt [45. § (2) bekezdés] képviseletére jogosultak:

a) a meghatalmazott ügyvéd vagy ügyvédi munkaközösség,

b) a törvényes képviselő,

c) meghatalmazás alapján a Btá. 29. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozó,

d) a vállalati jogtanácsos (jogi előadó) abban az esetben, ha külön jogszabály őt vagy a vállalatot a perbeli képviseletre feljogosítja.

(2) Ha az eljárásban vállalat (hivatal, üzem stb.), illetőleg szövetkezet a magánvádló, a magánfél, a sértett vagy az ügyben szereplő egyéb érdekelt [45. § (2) bekezdés], képviseletére a vállalat (hivatal, üzem stb.) dolgozója, illetőleg a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja is jogosult."

(2) A Bp. 46. §-ának (2) bekezdését (3) bekezdésként kell jelölni.

9. § A Bp. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Védő lehet:

a) a meghatalmazott vagy a bíróság által kirendelt ügyvéd, illetőleg ügyvédi munkaközösség,

b) meghatalmazás alapján a vállalati jogtanácsos (jogi előadó) olyan ügyben, amelyben a védelem ellátására külön jogszabály őt feljogosítja,

c) a járásbíróság előtt olyan cselekmény esetében, amelyre a törvény ötévi börtönnél nem súlyosabb büntetést rendel, a törvényes képviselő és meghatalmazás alapján a Btá. 29. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozó."

10. § A Bp. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Azokban az esetekben, amelyekben védő kirendelése szükséges, a védőt az ügyvédi munkaközösségek, illetőleg az e célra összeállított jegyzékbe felvett ügyvédek közül az eljáró tanács elnöke rendeli ki. A kirendelt védő felmentését csak fontos okból kérheti."

Egyes határidők módosítására vonatkozó rendelkezések

11. § (1) A Bp. 99. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A terheltet a rendőrség hetvenkét óráig tarthatja őrizetben. A terhelt hetvenkét órán túl csak ügyészi jóváhagyással elrendelt előzetes letartóztatás alapján tartható fogva; ennek hiányában a terheltet szabadon kell bocsátani."

(2) A Bp. 195. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A bíróság köteles minden ügyet az iratok beérkezésétől számított harminc napon belül tárgyalni."

A tárgyalás előkészítése magánvád esetében

12. § A Bp. 141. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Ha a vád tárgyává tett bűntettre a törvény kétévi börtönt vagy annál enyhébb büntetést állapít meg, a tanács elnöke - a 140. § (2) bekezdésében felsorolt kérdések vizsgálata után - előkészítő ülésen kívül nyolc nap alatt határoz."

13. § A Bp. 151-152. §-ai hatályukat vesztik és helyükbe a következő rendelkezések lépnek:

"151. § (1) Ha az ügyben magánvádló jár el, a 140. § (1)-(3) bekezdésének, valamint a 142-149. §-oknak a rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel, illetőleg kiegészítésekkel kell alkalmazni.

(2) Ha a vád tárgya könnyű testi sértés, becsületsértés vagy rágalmazás és a 140. § (1) bekezdésében, illetőleg a (3) bekezdésének ej pontjában említett intézkedések megtételének nincs helye, a tanács elnöke a magánvádlót és a terheltet az ügy adatainak és azok bizonyítékainak részletes előadása céljából személyes meghallgatásra idézi meg. Az idézésben a magánvádlót figyelmeztetni kell, hogy kellően ki nem menteit elmaradását a bíróság a vád elejtésének fogja tekinteni.

(3) Ha a magánvádló a meghallgatásról elmarad és kellően ki nem menti magát, vagy ha a meghallgatás során a vádat elejti, a tanács elnöke az eljárást megszünteti (145. §).

(4) Az ügyész által a 149. § (2) bekezdése szerint használható jogorvoslat a magánvádlót is megilleti.

152. § (1) Ha a meghallgatást követően az eljárás megszüntetésére nem kerül sor és a 140. § (1) bekezdésében, illetőleg a (3) bekezdésének e) pontjában említett egyéb intézkedések megtételének sincs helye, a tanács elnöke a tárgyalás napját kitűzi (146. §).

(2) Magánvád esetén a terheltet vádirat kézbesítése nélkül, de a feljelentő nevére és a feljelentett bűncselekmény tényállására való rövid utalással kell a tárgyalásra megidézni.

(3) A magánvádlót az idézésben figyelmeztetni kell arra, hogy a tárgyalásról való elmaradása a vád elejtésének minősül.

152/A. § Ha az ügyész a magánvádló által hozzá benyújtott feljelentés esetében a vád képviseletét átvenni nem kívánja, az iratokat a bírósághoz teszi át."

A törvényességi óvás elbírálására vonatkozó rendelkezések

14. § A Bp. 226. §-ának (2)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(2) A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság megfelelő kollégiumának három hivatásos bíróból álló tanácsa, ha pedig az óvás a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul, a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa nyilvános ülésen bírálja el.

(3) Az ülésre a legfőbb ügyészt meg kell hívni, az egyéb érdekelteket pedig - az óvás másolatának közlése mellett - az ülés határnapjáról értesíteni kell. Az ülés a legfőbb ügyésznek vagy képviselőjének részvétele nélkül nem tartható meg.

(4) Az értesített személy az óvásra az ülés napjáig a Legfelsőbb Bíróságnál észrevételeket tehet, az ülésen pedig felszólalhat."

A büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezések

15. § A Bsz. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"A jogerős bírósági határozatok végrehajtásáról az eljárási jogi szabályok értelmében a bíróság köteles gondoskodni."

16. § A Bp. 239. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A kiszabott büntetés végrehajtásáról és az államot illető bűnügyi költségek behajtásáról a bíróság gondoskodik."

Hatálybalépés

17. § A jelen törvényerejű rendelet az 1957. évi február hó 1. napján lép hatályba; végrehajtásáról az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel és a belügyminiszterrel együttesen gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára