4/1966. (VII. 6.) EüM rendelet
a gyógyfürdő- és üdülésügy, valamint az ásvány- és gyógyvizek feltárása és hasznosítása egyes kérdéseinek rendezéséről szóló 11/1965. (VII. 11.) Korm. rendelet végrehajtásáról
A 11/1965. (VII. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 29. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az ügykörüket érintő kérdésekben - az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya vezetőjével, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:
I. FEJEZET
GYÓGYFÜRDŐ INTÉZMÉNYEK
A gyógyfürdő intézmények és feladataik
1. § A R. és e rendelet alkalmazása szempontjából gyógyfürdő intézmény: a gyógyfürdő, a fizikothe-rápiás gyógyintézet, az éghajlati gyógyintézet, a gyógyüdülő, a gyógyvízivócsarnok és a gyógybar-lang.
2. § (1) A gyógyfürdő intézmény feladata más gyógyeljárásokkal együtt vagy kizárólag fürdőgyógyászati és fizikotherápiás gyógytényezők alkalmazásával történő gyógykezelés. A gyógyfürdő intézmény - jellegétől függően - szakorvos szakmai vezetése vagy felügyelete alatt működik.
(2) A gyógyfürdőben a gyógykezelés elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíz vagy hévíz természetes lelőhelyén való felhasználásával - egymagában vagy más gyógymódokkal együtt - történik.
(3) A fizikotherápiás gyógyintézetben bárhol megvalósítható, nem helyhez kötött fizikai gyógymódokat [közönséges víz vagy ásványvíz, gyógy-iszap vagy különböző elektrotherápiás eljárások, gyógytorna és masszázs (mechanotherápia) ] alkalmaznak. A közönséges víz az alkalmazás módja (hőmérséklet, mechanikai hatás, hozzákevert gyógyszer, porlasztás stb.) által válik gyógyténye-zővé.
(4) Az éghajlati gyógyintézet a helyi földrajzi és éghajlati tényezők (a levegő tisztasága, hőmérséklete, páratartalma, a napfény stb.) felhasználásával nyújt gyógyító és helyreállító kezelést.
(5) A gyógyüdülő az üdülés keretében az orvosi javaslatra beutalt személyek részére a helyi természetes gyógytényezők orvosi felügyelet melletti igénybevételét is lehetővé teszi.
(6) A gyógyvízivócsarnok elismert gyógyvizet szolgáltat ki belső használatra közvetlenül a fogyasztó részére.
(7) A gyógybarlang valamely természetes barlangképződmény különleges légköri viszonyainak felhasználásával szolgál egyes megbetegedések gyógykezelésére.
Gyógyfürdő intézmények megnevezésének és közhasználatba vételének engedélyezése
3. § (1) A gyógyfürdő, a fizikotherápiás gyógyintézet, az éghajlati gyógyintézet, a gyógyüdülő, valamint gyógyvízivócsarnok megnevezés és az intézmény közhasználatba vétele abban az esetben engedélyezhető, ha
a) a fekvése, az elhelyezése, a környezete,
a létesítményei és azok berendezése, valamint felszerelése,
az alkalmazni kívánt gyógytényezők és gyógy-eljárások, továbbá
személyzeti ellátottsága alkalmassá teszik a tervezett rendeltetése szerinti feladatok ellátására és
b) megfelel az ilyen jellegű intézményeknél megkívánt közegészségügyi követelményeknek.
(2) A gyógyfürdő megnevezés és a közhasználatba vétel engedélyezését nem zárja ki az a körülmény, hogy a fürdő korábban tisztasági vagy üdülőfürdőként működött, vagy ilyen részleget továbbra is üzemeltet. Ilyen esetekben azonban biztosítani kell a lakosság tisztálkodási igényeinek kielégítését is és a vegyes jellegű fürdőknél meg kell határozni a gyógyászati és a tisztálkodási célt szolgáló részlegek arányát.
(3) A gyógybarlang megnevezés és a közhasználatba vétel abban az esetben engedélyezhető, ha
a) valamely természetes barlangképződmény - különleges légköri viszonyainak felhasználásával - egyes megbetegedések gyógykezelésére alkalmas,
b) a barlangképződménynek a szokásos turistaforgalom elől elzárt részén a betegek részére megfelelő berendezéssel és felszereléssel ellátott terület, a barlang bejárata közelében pedig a betegek elhelyezésére és pihentetésére megfelelő épület rendelkezésre áll és mindez
c) megfelel a közegészségügyi követelményeknek.
4. § (1) A megnevezés és a közhasználatba vétel engedélyezése iránti kérelmet az intézmény fenntartója [R. 2. § (1) és (2) bekezdése] terjesztheti elő.
(2) Ha a tanács a fenntartó, a kérelmet a tanács végrehajtó bizottságának elnöke - alsóbbfokú tanács esetében a felettes tanács végrehajtó bizottságának elnöke útján - terjeszti elő. Ha más szerv a fenntartó, a kérelmet a területileg illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottságának elnökénél kell előterjeszteni.
5. § (1) A kérelemhez csatolni kell:
a) az intézmény jellege szerinti "Törzskönyv" mintalap kiállított két példányát,
b) mindazokat az iratokat (okiratokat, tervrajzokat, térképeket stb.), amelyeket a mintalap csatolandó iratként megnevez,
c) az intézmény szervezeti és működési szabályzatának tervezetét.
(2) Ha az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság (a továbbiakban: Igazgatóság) szervezeti és működési szabályzat-mintát adott ki, a szabályzat tervezetét annak megfelelően kell elkészíteni.
6. § A megnevezés és a közhasználatba vétel engedélyezése kérdésében a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága - egészségügyi osztályának, az állami közegészségügyi felügyelőnek, szükség szerint egyéb szakigazgatási szervének és a tanács egészségügyi állandó bizottsága gyógy- és üdülőhelyi albizottságának meghallgatásával - nyilvánít véleményt. A kérelmet az összes iratokkal és a végrehajtó bizottság véleményét tartalmazó határozattal együtt a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának vezetője az Igazgatósághoz terjeszti.
7. § Az Igazgatóság a fenntartó, valamint az érdekelt szervek bevonásával helyszíni szemlét tart. majd ennek megtörténtével gyógyfürdő és gyógyvízivócsarnok esetében az Országos Vízügyi Főigazgatóság, gyógybarlang esetében pedig az Országos Természetvédelmi Hivatal és az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség véleményét is beszerzi.
8. § (1) A megnevezés és a közhasználatba vétel engedélyezése felől - tisztasági vagy üdülőfürdő gyógyfürdővé nyilvánítása esetében az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjével egyetértésben - az egészségügyi miniszter határoz. A szervezeti és működési szabályzatot a fenntartó hagyja jóvá,
(2) Ha a kérelem előterjesztésekor az intézmény nem rendelkezik a megnevezés és a közhasználatbavétel engedélyezéséhez megkívánt valamennyi feltétellel, de a betegellátás érdekei vagy a fejlesztés további ütemének biztosítása az engedély megadását mégis indokolják, az egészségügyi miniszter az engedély megadásával egyidejűleg egészségügyi érdekből szükséges további intézkedések megtételét írhatja elő. Ha a fenntartó az előírt intézkedéseket - az egészségügyi miniszter által meghatározott időn belül - nem teljesíti, az engedélyt az egészségügyi miniszter visszavonja. Az egészségügyi miniszter kivételesen indokolt esetben legfeljebb két alkalommal halasztást engedélyezhet, a körülmények alapvető megváltozása esetében pedig a megszabott feltételek teljesítésétől eltekinthet.
(3) Az egészségügyi miniszter a fenntartó kérelmére vagy más indokolt esetben úgy is határozhat, hogy a gyógyfürdő intézmény részére csupán a megnevezést engedélyezi.
(4) Az egészségügyi miniszter a szervezeti és működési szabályzat megfelelő módosítását, illetőleg megfelelő rendelkezésekkel való kiegészítését kívánhatja.
9. § (1) A 4-8. §-okban foglalt rendelkezések irányadók abban az esetben, ha az eljárás az egészségügyi miniszter vagy a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága kezdeményezésére hivatalból indul meg [R. 1. § (2) bekezdése]. Gyógyvízivócsarnok esetében az eljárás megindítását az egészségügyi minisztertől a Gyógyáruértékesítő Vállalat is kérheti. A megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága az eljárás kezdeményezése előtt meghallgatja a tanács egészségügyi állandó bizottsága gyógyhelyi és üdülőhelyi albizottságát.
(2) A 4-8. §-okban foglalt rendelkezések szerint kell eljárni abban az esetben is, ha az egészségügyi miniszter arra tesz javaslatot, hogy valamely üdülőintézményt fenntartója gyógyüdülővé szervezzen át [R. 1. §-ának (3) bekezdése].
Gyógyfürdő intézmények tervezése, létesítése és átalakítása (felújítása)
10. § (1) Gyógyfürdő intézmény tervezett létesítése vagy átalakítása (felújítása) esetében - átalakítás (felújítás) esetében akkor, ha az a gyógyfürdő- és üdülésügyi érdekeket érintheti - a fenntartónak a beruházási program elkészítése (az engedély-lap kiállítása, illetőleg a beruházási előirányzat biztosítása), felújítás esetében pedig a költségvetés elkészítése előtt be kell szerezni az Igazgatóság véleményét is. Ugyanígy kell eljárni olyan fürdő létesítése és átalakítása (felújítása) esetében is, amelyben elismert ásványvizet, gyógyvizet vagy hévizet kívánnak felhasználni.
(2) Az Igazgatóság véleményét szükség szerint helyszíni szemle alapján közli. Az Igazgatóság véleményében a betegellátás érdekében a beruházás (felújítás) tekintetében javaslatokat tehet.
(3) Az Igazgatóságot a beruházási program kidolgozásával kapcsolatos helyszíni szemlére meg kell hívni és a program egyeztetésébe be kell vonni [1/1961. (XII. 9.) OT-PM-ÉM együttes rendelet 29. §-ának (5) bekezdése és 30. §-a].
(4) Az (1) bekezdésben említett beruházások programjának jóváhagyásához az egészségügyi miniszter hozzájárulása is szükséges [R. 1. § (1) bekezdése és a 45/1961. (XII. 9.) Korm. rendelet 14. §-ának (3) bekezdése].
(5) Ha a beruházásról engedély-lapot kell kiállítani, annak egy példányát meg kell küldeni az Igazgatóságnak,
11. § (1) A kivitelezési tervdokumentációt az Igazgatósággal abban az esetben is egyeztetni kell, ha az Igazgatóság állásfoglalását a 10. § (1) bekezdése alapján közölte és a tervdokumentáció annak megfelelően készült el [45/1961. (XII. 9.) Korm. rendelet 16. §-ának (2) bekezdése].
(2) A tervdokumentációhoz jóváhagyás előtt be kell szerezni és csatolni kell az egészségügyi miniszter hozzájárulását is [R. 1. § (1) bekezdése és a 45/1961. (XII. 9.) Korm. rendelet 16. §-ának (1) bekezdése].
(3) A gyógyfürdő intézmény létesítésénél és átalakításánál (felújításánál) biztosítani kell az Igazgatóság által előírt gyógyászati és technikai feltételeket. Ennek megtörténtét az Igazgatóság ellenőrzi.
(4) A létesítés és az átalakítás (felújítás) során a közegészségügyi feltételek meghatározására és megtartásuk ellenőrzésére külön jogszabályok az irányadók.
Gyógyfürdő intézmények működése
Általános szabályok
12. § (1) Gyógyfürdő intézmény fenntartása során biztosítani kell az Igazgatóság által meghatározott gyógyászati és technikai feltételeket. Ennek megtörténtét az Igazgatóság vagy - felhívására - a tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve rendszeresen ellenőrzi. Szükség esetén az egészségügyi miniszter az engedélyt visszavonja vagy módosítja.
(2) A tanács által fenntartott gyógyfürdő intézmények működésével kapcsolatos személyi, műszaki és gazdasági kérdésekben az intézkedés megtétele előtt a fenntartó tanács - ha a községi tanács a fenntartó, a járási tanács - végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szervének előzetes hozzájárulását is ki kell kérni.
(3) Ha a gyógyfürdő intézményben felhasznált vizet olyan forrásból vagy kútból nyerik, amely természetvédelem alatt áll, a védetté nyilvánítási határozatban foglalt rendelkezéseket is meg kell tartani.
(4) A gyógyfürdő intézmények fenntartása során a közegészségügyi feltételek meghatározására és megtartásuk ellenőrzésére külön jogszabályok az irányadók.
13. § (1) Az éghajlati gyógyintézet és a gyógyüdülő önállóan, a gyógyfürdő, a fizikotherápiás gyógyintézet, a gyógyvízivócsarnok és a gyógybarlang pedig vagy önállóan vagy valamely gyógyintézethez kapcsolódva működik,
(2) Ha az egészségügyi miniszter a közhasználatbavételt engedélyezte, a gyógyfürdő intézményt - szervezeti és működési szabályzatának rendelkezései szerint - bárki igénybe veheti. Az egészségügyi miniszter megkívánhatja, hogy a szervezeti és működési szabályzat olyan rendelkezést is tartalmazzon, amely szerint a gyógyfürdő intézmény csak orvosi rendelvényre vehető igénybe.
(3) A nem közhasználatú gyógyfürdő intézmény csak a szervezeti és működési szabályzatában meghatározott körben vehető igénybe.
(4) A gyógyfürdő intézmény működésére - az e rendelettel nem érintett kérdésekben - az intézmény szervezeti és működési szabályzata, ha pedig a gyógyintézethez kapcsolódva működik, a gyógyintézet szervezeti és működési szabályzata az irányadó.
(5) E rendelet hatálybalépésétől számított egy év eltelte után gyógyfürdőben és fizikotherápiás gyógyintézetben csak elismert gyógyiszapot és forrásterméket szabad felhasználni.
14. § (1) A gyógyfürdő intézménynek a betegségi biztosítás szolgáltatásaira jogosultak részéről történő igénybevételére a társadalombiztosítási szabályok az irányadók. Ha az éghajlati gyógyintézet, illetőleg a gyógyüdülő nem az egészségügyi miniszter vagy a Szakszervezetek Országos Tanácsa felügyelete alatt áll, a beutalás rendjének szabályozásához az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulása szükséges.
(2) Ha a gyógyfürdő intézményt fizetőköteles személy veszi igénybe, a felszámítható díjak mértékét - ideértve a gyógyfürdő intézmény orvosa által felszámítható díjazást is - az egészségügyi miniszter által - külföldi állampolgárok tekintetében az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének meghallgatásával - jóváhagyott árszabás szabályozza.
A gyógyfürdők működésére vonatkozó külön rendelkezések
15. § (1) A gyógyfürdők rendeltetésük, nagyságuk, berendezésük és felszerelésük szerint országos, körzeti vagy helyi betegellátási feladatokat látnak el. A fenntartóval egyetértésben az egészségügyi miniszter jelöli ki azokat a gyógyfürdőket, amelyek külföldi betegeket is ellátnak. A gyógyfürdő tisztasági, illetőleg üdülő (strand) fürdőrészleggel is üzemeltethető.
(2) A gyógyfürdő szakmai vezetését orvos látja el. Gyógyfürdő szakmai vezetésére csak az az orvos alkalmazható, aki a gyógyfürdő jellegének megfelelő orvosi szakmában szakorvosi képesítéssel rendelkezik; ilyen képesítés hiányában az orvos csak ideiglenesen alkalmazható és köteles az előírt képesítést az alkalmazásától számított 8 éven belül megszerezni.
(3) Orvos - a gyógyfürdő forgalmához mérten - napi 8 óránál rövidebb munkaidővel is alkalmazható; ez azonban városban működő gyógyfürdőben napi 4 óránál kevesebb nem lehet. Ha valamely szakorvosi rendelőintézeti reuma szakrendelést gyógyfürdőben tartanak, a gyógyfürdő orvosaként elsősorban a rendelőintézet szakorvosát kell alkalmazni. Ha a gyógyfürdőben több orvost alkalmaznak, vezető főorvosi (igazgató-főorvosi) állást kell rendszeresíteni vagy az orvosok egyikét a vezetéssel meg kell bízni. A vezető főorvos (igazgató-főorvos) irányítja a többi orvos munkáját.
(4) Az orvost a gyógyfürdő fenntartója alkalmazza, szakmai szempontból azonban a gyógyfürdő helye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának van alárendelve. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a fekvőbeteg-gyógyintézethez, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa által fenntartott gyógyüdülőhöz kapcsolódó gyógyfürdő orvosára. Az orvos feladatait a gyógyfürdő szervezeti és működési szabályzata határozza meg.
(5) A fekvőbeteg-gyógyintézethez kapcsolódó gyógyfürdőben az orvosi feladatok ellátását a fekvőbeteg-gyógyintézet szervezeti és működési szabályzata az e §-ban foglaltaktól eltérően is szabályozhatja.
(6) A társadalombiztosítási szabályok határozzák meg, hogy a betegségi biztosítás szolgáltatásaira jogosultak részéről az országos jellegű gyógyfürdők igénybevételére a fenntartóval melyik társadalombiztosítási szerv köt megállapodást, valamint, hogy a biztosított, illetőleg igényjogosult családtagja részére országos jellegű gyógyfürdő igénybevétele esetében a felmerült útiköltség milyen feltételek mellett, illetőleg milyen mértékben téríthető meg.
A fizikotherápiás gyógyintézetek működésére vonatkozó külön rendelkezések
16. § (1) A fizikotherápiás gyógyintézet vízgyógyászati, iszapgöngyölő és elektrotherápiai részlegeinek kiegészítő része a gyógytorna és a masszázs, Fizikotherápiás gyógyintézetként egy vagy két részleg is működhet.
(2) A fizikotherápiás gyógyintézet olyan orvos vezetése alatt áll. akinek reumatológiából, illetőleg fizikotherápiából szakorvosi képesítése van, Az orvosra a 15. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. A kezelések időtartamára állandó orvosi felügyeletet kell biztosítani.
(3) A R. és e rendelet rendelkezései - a 13. § (5) bekezdésének kivételével - nem terjednek ki a fekvőbeteg-gyógyintézetek és a szakorvosi rendelőintézetek fizikotherápiás osztályaira.
Éghajlati gyógyintézetekre és gyógyüdülőkre vonatkozó külön rendelkezések
17. § Az éghajlati gyógyintézetekre és a gyógyüdülőkre vonatkozó külön rendelkezéseket a szervezeti és működési szabályzatuk tartalmazza,
Gyógyvízivócsarnokokra vonatkozó külön rendelkezések
18. § (1) A gyógyvízivócsarnok - a 13. § (1) bekezdésében foglaltakon túlmenően - valamely más gyógyfürdő intézményhez vagy elismert gyógyvizet termelő (palackozó és forgalomba hozó) vállalathoz kapcsolódva is működhet.
(2) A gyógyvízivócsarnok orvosi felügyelet, illetőleg ellenőrzés alatt működik. E célból megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező orvos alkalmazásáról a fenntartó gondoskodik.
(3) A gyógyvízivócsarnok csak forrásfoglalásból vagy kútfejből kifolyó, vagy palackozott elismert gyógyvizet szolgáltathat ki, kizárólag nyílt edényben és a helyszínen történő fogyasztás céljából. A vízhez bármit hozzákeverni csak külön orvosi rendelvényre szabad. Kivételesen indokolt esetben az orvos engedélyt adhat a víz zárt palackban történő elvitelére is.
A gyógybarlangokra vonatkozó külön rendelkezések
19. § (1) Gyógybarlang - a 13. § (1) bekezdésében foglaltakon túlmenően - működhet valamely más gyógyfürdő intézményhez kapcsolódóan is.
(2) A gyógybarlang az ott kezelt betegségnek megfelelő orvosi szakmában szakorvosi képesítéssel rendelkező orvos felügyelete alatt áll. E célból megfelelő orvos alkalmazásáról a fenntartó gondoskodik.
(3) A gyógybarlangokra a természetvédelemre vonatkozó rendelkezéseket is alkalmazni kell. Ha a gyógybarlangnak csak egy része szolgál egészségügyi célokat, az e rendeletben foglalt rendelkezéseket csak erre a részre kell alkalmazni,
Egyes gyógyfürdő intézmények védőterülete
20. § (1) A vízügyi hatóság - az Igazgatóság javaslatára - a gyógyfürdőkön kívül védőterületet állapit meg
a) az elismert ásványvízzel, gyógyvízzel vagy hévízzel üzemelt fürdőt fenntartó gyógyüdülők,
b) az ásványvizet alkalmazó fizikotherápiás gyógyintézetek, végül
c) a gyógyvizivócsarnokok védelmére.
(2) Az (1) bekezdésben említett védőterületek kijelölésének részletes szabályait a 32 1964. (XII. 13.) Korm. rendelet 37. §-ának alapulvételével - az egészségügyi miniszterrel egyetértésben - az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője állapítja meg.
21. § Az egészségügyi miniszter az e fejezetben részére biztosított jogkört a Szakszervezetek Országos Tanácsa által fenntartott gyógyfürdő intézmények tekintetében a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben gyakorolja.
II. FEJEZET
GYÓGYHELYEK ÉS ÜDÜLŐHELYEK
Gyógyhely, illetőleg üdülőhely megnevezés engedélyezése
22. § (1) A gyógyhely megnevezés valamely város (község) egészére vagy annak egy részére abban az esetben engedélyezhető, ha
a) természetes gyógytényezővel (pl. elismert gyógyvíz, megfelelő éghajlat) rendelkezik, e gyógytényezők használatához megfelelő gyógyberendezés (gyógyfürdő, gyógyintézet, gyógyüdülő) és orvosi ellátás rendelkezésre áll és
b) a város (község) településegészségügyi, élelmezési és kulturális viszonyai a korszerű egészségügyi követelményeknek megfelelnek.
(2) Az üdülőhely megnevezés valamely város (község) egészére vagy annak egy részére abban az esetben engedélyezhető, ha fekvésénél, erdős és parkosított zöldterületeinél, éghajlati, településegészségügyi, élelmezési és kulturális viszonyainál, valamint üdülőintézményeinél fogva egész évben vagy az év valamely szakában üdülés céljára alkalmas.
(3) A gyógyhely, illetőleg üdülőhely megnevezés a város (község) egymással területileg össze nem függő több részére is engedélyezhető. A gyógyhely és az üdülőhely megnevezés a városnak (községnek) ugyanarra a területére együtt nem engedélyezhető.
(4) Az a gyógyhely, amely gyógytényezőinél, elszállásolási, élelmezési, kulturális és közlekedési viszonyainál fogva alkalmas arra, hogy az ország egész területéről fogadjon betegeket, országos jelentőségű gyógyhelynek minősíthető, Ha ezek a feltételek a gyógyhelyet egy-egy tájegység betegeinek befogadására teszik alkalmassá, körzeti gyógyhelynek minősíthető. Minden egyéb gyógyhely helyi jelentőségű gyógyhely.
23. § (1) A területileg illetékes községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottsága - a megnevezés engedélyezését kérő - határozatában megjelöli a kérelem indokait, a gyógy-, illetőleg üdülőhely, a védett terület, illetőleg a védőövezet megállapítani kért határait, az érintett ingatlanok helyrajzi számainak feltüntetésével; ha a gyógy-, illetőleg üdülőhely megállapítani kért területe nem egyezik a jóváhagyott rendezési tervben meghatározott üdülőterülettel, az eltérés indokait is.
(2) A végrehajtó bizottság határozatához [(1) bekezdés] csatolni kell
a) a "Törzskönyv a gyógyhelyekről és üdülőhelyekről" elnevezésű mintalap kiállított két példányát;
b) a tervezőiroda vagy a műszaki kivitelező szerv által - a mintalapon leírt részletességgel -készített térképvázlat 2 példányát;
c) a közegészségügyi-járványügyi állomás részletesen kifejtett véleményét arról, hogy a megnevezés engedélyezésének településegészségügyi feltételei fennforognak.
24. § A megnevezés engedélyezése kérdésében a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága - az egészségügyi osztálya, szükség szerint más szakigazgatási szerve és a tanács egészségügyi állandó bizottsága gyógy- és üdülőhelyi albizottsága meghallgatásával - nyilvánít véleményt. A végrehajtó bizottság véleményét tartalmazó határozatot az összes iratokkal együtt a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának vezetője az Igazgatósághoz terjeszti.
25. § Az Igazgatóság a kérelmező, valamint a R. 3. §-ának (3) bekezdése alapján állásfoglalásra jogosult szervek bevonásával helyszíni szemlét tart és beszerzi ez utóbbiak állásfoglalását.
26. § (1) A megnevezés engedélyezése felől az egészségügyi miniszter határoz.
(2) A megnevezést engedélyező határozatban az egészségügyi miniszter meghatározza a gyógyhely, illetőleg az üdülőhely területét, a gyógyhely jellegét, kijelöli a gyógyhely védett területét és szükség esetén a védőövezetet, továbbá - a helyi körülményektől függően - meghatározza, hogy milyen intézkedések szükségesek a betegek nyugalmának és a gyógyítás rendjének biztosítása, valamint az éghajlati tényezők hatásának és a tájjelleg megóvásának érdekében.
(3) Az egészségügyi miniszter határozatában hozzájárulhat ahhoz is, hogy a gyógyhely, illetőleg üdülőhely meghatározott területén a gyógyhelyre, illetőleg üdülőhelyre egyébként megállapított állattartási és köztisztasági rendelkezéseket csak az általa megjelölt későbbi időponttól kezdve kell alkalmazni.
(4) A 23-25. §-okban foglalt rendelkezések irányadók abban az esetben is, ha az eljárás az egészségügyi miniszter vagy a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága kezdeményezésére hivatalból indul meg. [R. 3. § (3) bekezdése]. A végrehajtó bizottság az eljárás kezdeményezése előtt meghallgatja a tanács egészségügyi állandó bizottsága gyógy- és üdülőhelyi albizottságát.
27. § Az e rendelet hatálybalépésekor gyógyhelynek, illetőleg üdülőhelynek minősülő városok (községek) jegyzékét az egészségügyi miniszter teszi közzé. E gyógyhelyek és üdülőhelyek tekintetében a megnevezés engedélyezése iránti eljárást újból lefolytatni nem kell. Meg kell azonban határozni - amennyiben az még nem történt volna meg - a gyógyhelyek, illetőleg az üdülőhelyek területét, továbbá a gyógyhelyek jellegét és ki kell jelölni a védett területet és szükség esetén a védőövezetet. Az erre irányuló eljárásra a 23-26. §-okban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
A védett területre és a védőövezetre vonatkozó rendelkezések
28. § (1) A gyógyhely védett területén a betegek nyugalmának és a gyógyítás rendjének biztosítása érdekében - az egészségügyi miniszter által meghatározott intézkedéseken [26. § (2) bekezdése] túlmenően - még az alábbi intézkedéseket kell foganatosítani:
a) a vendéglátóipari üzemekben zenei műsor vagy gépzene csak a nap meghatározott óráiban adható, illetőleg közvetíthető;
b) a hangos bemondó csak szükséges esetben, szolgálati közleményekre használható;
c) italboltok, korlátlan italmérésre jogosult bisztrók, vendéglők, éttermek nem üzemeltethe* tők;
d) a közúti forgalomban egyes járművek csak az előre kijelölt vonalakon közlekedhetnek;
e) a nem betegellátási intézmények részére -a csend és rend megóvása érdekében - külön házirendet kell megállapítani;
f) zajos rendezvények, sport- és egyéb versenyek nem tarthatók;
g) nagyobb létszámú kiránduló csoportok csupán a sétalehetőségeket használhatják és a fürdő-ntézmények szolgáltatásait vehetik igénybe.
(2) A területileg illetékes községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottsága a védett területen a betegek nyugalmának és a gyógyítás rendjének biztosítása érdekében az (1) bekezdésben foglaltakon felül - a helyi igényeknek megfelelően - további intézkedéseket kezdeményezhet, illetőleg - törvényes hatáskörében - foganatosíthat.
(3) A gyógyhely védett területének határán a tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve figyelmeztető táblákat köteles elhelyeztetni, amelyek a védett területre irányadó különleges rendelkezésekre [(1)-(2) bekezdés] figyelmeztetnek.
29. § (1) A gyógyhely és az üdülőhely éghajlati tényezői hatásának és tájjellegének megóvása érdekében a gyógyhely és az üdülőhely védőövezetében nem tartható fenn olyan létesítmény és nem folytatható olyan tevékenység, amely az éghajlati viszonyokat és a tájjelleget egészségügyi szempontból károsan befolyásolja, vagy a betegek gyógyulását, az üdülők pihenését zavarja. Ezért ki kell zárni a por-, füst- és gázszennyezést, a levegő biológiai (baktériumok, rovarok útján való) fertőződését, bűzök keletkezését és terjedését, a zajt, valamint a környező növényállomány és a domborzat megváltoztatását.
(2) Az (1) bekezdésben említett szempontoknak a gyógyhelyek és az üdülőhelyek védőövezetében a lehetőségekhez képest maradéktalan érvényesítése érdekében:
a) a mezőgazdasági rendeltetésű földek művelési ága megváltoztatásának engedélyezése [7/1962. (III. 13.) Korm. rendelet 10. §-a] előtt meg kell hallgatni a területileg illetékes járási, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szervét is;
b) egyes földtani alakulatok és vizek, növények és növénytelepítések, területek és tájrészek természetvédelmi szempontból védetté nyilvánítása előtt [23/1962. (VI. 17.) Korm. rendelet 3. §-ának (2) bekezdése], valamint minden olyan intézkedés előtt, amely a védett tárgy egészségügyi rendeltetését érinti, meg kell hallgatni az Igazgatóságot is;
c) a beruházások területi elhelyezésével kapcsolatos helyszíni szemlére az Igazgatóságot is meg kell hívni [1/1961. (XII. 9.) OT-PM-ÉM együttes rendelet 29. §-ának (5) bekezdése];
d) bányatelepítés (korszerűsítés, lényeges bővítés esetében) a bányahatóság a hozzájárulás előtt az Igazgatóságot is meghallgatja [9/1961. (III. 30.) Korm. rendelet 37. és 38. §-a];
e) a gyógy- és üdülőhelyek területén vagy az azokkal szomszédos területeken sátortáborok létesítésével kapcsolatban az Igazgatóság véleményét kell kérni [15/1961. (IV. 27.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése].
(3) A területileg illetékes községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottsága az (1) bekezdésben foglalt szempontok érvényesítése érdekében - a helyi viszonyoknak megfelelően - további intézkedéseket kezdeményezhet, illetőleg - törvényes hatáskörében - foganatosíthat. '
(4) Gyógyhely, illetőleg üdülőhely védőövezetébe eső erdőket véderdővé kell kijelölni. A véderdők erdőgazdasági üzemterveiben érvényesíteni kell az egészségvédelmi szempontokat és az üzemterv előírásait ebből a célból egyeztetni kell a járási, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szervének vezetőjével. A védőövezet mezőgazdasági termelésre nem alkalmas és arra gazdaságosan alkalmassá nem is tehető területein erdőt kell telepíteni.
(5) A gyógyhelyeken és az üdülőhelyeken az általánostól eltérő településegészségügyi szabályokat - a rendelettel nem szabályozott kérdésekben - az egészségügyi miniszter által kiadott tanácsrendelet-minta alapján a területileg illetékes tanács rendelettel állapítja meg.
Város- (község-) rendezési terv egyeztetése
30. § (1) Ha valamely város (község) vagy annak egy része gyógyhely, illetőleg üdülőhely, a gyógyhelyi, illetőleg üdülőhelyi határral érintett regionális általános és részletes város- (község) rendezési tervnek az egészségügyi miniszterrel történő egyeztetése során az Országos Építésügyi Szabályzat 135-156. §-aiban foglaltakon felül még az alábbi követelményekre kell figyelemmel lenni:
a) az ivóvízellátás és a csatornázás biztosítása;
b) korszerű szeméttelep létesítése és a háziszemét szervezett elszállítása;
c) a járdák és a közforgalmi utak burkolása;
d) tisztasági fürdő létesítése;
e) az elismert ásvány- és gyógyvízforrások (kutak) védelme;
f) az éghajlati tényezők védelmében zöldterületek kialakítása;
g) a lakásviszonyok javítása;
h) vendéglátóipari, gyógyfürdő intézmények, betegellátási és szociális intézmények létesítése.
(2) A rendezési tervben meg kell határozni azt is, hogy az (1) bekezdésben foglaltak milyen ütemezésben, illetőleg sorrendben valósulnak meg. A szükségletek meghatározásánál az állandó lakosság és az idegenforgalom várható emelkedésével, a helyi egészségügyi és gyógyfürdő intézmények várható fejlődésével, valamint a gyógyhely, illetőleg az üdülőhely, és az egész város (község) szükségleteivel számolni kell.
(3) A zöldterületek kialakításánál különösen tekintettel kell lenni arra, hogy a gyógyhelynek, illetőleg üdülőhelynek az üdülésre (pihenésre) szánt része zöldövezettel legyen elkülönítve az egyéb, pl. szórakozásra szánt részeitől. A parkosításon felül az egész település körül erdőt kell telepíteni (1961. évi VII. törvény 20. §-a).
(4) Az (1)-(3) bekezdésekben foglaltak irányadók abban az esetben is, ha a városnak (községnek) vagy egy részének gyógyhellyé (üdülőhellyé) nyilvánítása folyamatban van.
(5) A rendezési tervek készítésénél az (1)-(3) bekezdésben foglaltak időben való érvényesítése érdekében a tervező iroda köteles az Igazgatóság véleményét előzetesen kikérni.
A gyógyhelyi és üdülőhelyi díj A díjfizetési kötelezettség
31. § (1) A gyógyhelyi díjat, illetőleg az üdülőhelyi díjat azok a személyek kötelesek fizetni, akik a gyógy-, illetőleg üdülőhelynek az egészségügyi miniszter által kijelölt területén nem állandó lakosként tartózkodnak; a város (község) egyéb területén ilyen díj nem szedhető.
(2) A díjfizetési kötelezettség a gyógy-, illetőleg üdülőhelyen tartózkodó személyt, kiskorú esetében pedig szülőjét (gondozóját) terheli.
32. § (1) Mentesek a díj fizetése alól:
a) azok, akik a gyógy-, illetőleg üdülőhely területén 24 óránál rövidebb ideig tartózkodnak és ott éjjelre nem szállnak meg;
b) a 14 éven aluli gyermekek;
c) az ipari tanulók;
d) a gyógy-, illetőleg üdülőhelyen levő fekvőbeteggyógyintézetbe beutalt személyek;
e) azok, akik a gyógy-, illetőleg üdülőhely területén munkaviszonyban állanak vagy akiket állami, vagy szövetkezeti vállalat, illetőleg költségvetési szerv kiküldetési rendelvénnyel munkavégzés céljából küld a gyógy-, illetőleg üdülőhelyre;
f) a fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjai, ha szolgálati ügyben tartózkodnak a gyógy-, illetőleg üdülőhely területén.
A díj összege
33. § (1) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díj összege személyenként és naponként 2,- Ft.
(2) A gyógy-, illetőleg üdülőhely területén levő helyiség (hétvégi ház, szoba, kabin stb.) bérlője az (1) bekezdésben meghatározott díj helyett a bér 15%-ának megfelelő összegű díjátalányt fizethet, ha nem tartózkodik a bérleti idő egész tartama alatt a gyógy-, illetőleg üdülőhelyen.
(3) A gyógy-, illetőleg üdülőhely területén személyi tulajdonban levő üdülő (villa, nyári lakás; hétvégi ház stb.) tulajdonosa vagy haszonélvezője a saját és a vele közös háztartásban élő személyek után - az (1) bekezdésben meghatározott díj helyett egy évre összesen 100 Ft díjátalányt köteles fizetni, ha állandó lakhelye nem a gyógy* illetőleg üdülőhely területén van. Az ilyen épületben üdülő más személyek az (1) bekezdés szerinti díjat kötelesek fizetni.
(4) A turistaházakban tagsági jogosultság alapján, valamint a sátortáborokban (campingekben), a Nemzetközi Camping és Caravanning Szövetséghez tartozó valamely Camping és Caravanning Clubban (egyesületben) fennálló tagságnál fogva díjfizetési kedvezménnyel megszálló személyek is az (1) bekezdés szerinti díjat fizetik.
A díj beszedése, elszámolása és felhasználása
34. § (1) A díjat
a) szállodában, turistaszállóban, turistaházban, turistaszálláson, penzióban, sátortáborban, csónakházban, hétvégi telepen stb. a szolgáltatásokért esedékes összeggel együtt az annak beszedésével megbízott szállodai stb. alkalmazott,
b) a szervezett üdültetésre beutaltaktól a beutalójegy átadása alkalmából az üdülőt fenntartó szerv alkalmazottja,
c) a fizetővendéglátó szolgálatba bekapcsolt helyiség bérlőjétől a helyiség használatáéit járó díjjal együtt az IBUSZ, az idegenforgalmi hivatal vagy annak helyi megbízottja,
d) a fizetővendéglátó szolgálatba be nem kapcsolt helyiség (villa, nyári lakás, szoba, hétvégi ház, kabin stb.) üdülés céljára történt bérbeadása vagy ingyenes használatra átengedése esetében a helyiség bérbevevőjétől (használójától) - az egész bérleti (használati) időre egy összegben, a bérlet (használat) kezdetétől számított 24 órán belül - a helyiség tulajdonosa (haszonélvezője, bérlője) szedi be.
(2) A díjátalány fizetésére kötelezett személy [33. § (3) bekezdése] a díjátalányt maga fizeti be.
(3) Az (1) bekezdés szerint beszedett díjakat havonkint a következő hónap 5. napjáig, a díjátalányt [33. § (3) bekezdése] az év június hó 30. napjáig kell a községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács költségvetési számlájára befizetni.
(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett helyiség bérbeadója (használatra átengedője) köteles a helyiség üdülés céljára történő bérbeadását (használatra átengedését) 48 órán belül a községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács egészségügyi szakigazgatási szervénél bejelenteni.
(5) A rendőrség a bejelentkező üdülőtől megkívánhatja, hogy a tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervével a bejelentő lapon igazoltassa, hogy ott nyilvántartásba vették.
35. § (1) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díjat a községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács költségvetésében Üdülőhelyi feladatok címen kell előirányozni és elszámolni. Ennél a címnél kell előirányozni a község, a város, a fővárosi (városi) kerület gyógyhely, illetőleg üdülőhely jellegéből származó egyéb fenntartási, karbantartási, üzemeltetési és fejlesztési kiadásait is. Az Üdülőhelyi feladatok cím előirányzatának elkészítésénél a pénzügyminiszter, illetőleg a felettes tanács pénzügyi szakigazgatási szervének a költségvetés tervezésére vonatkozó utasításait figyelembe kell venni. Az említett címen előirányzott összegeket - a gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díjbevétel összegének erejéig - más költségvetési címre átcsoportosítani nem szabad.
(2) Az (1) bekezdés alapján előirányzott összeg felhasználására vonatkozó évi tervet az egészségügyi miniszternek az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével és az illetékes tájegységi bizottsággal egyetértésben adott szakmai irányelvei alapján a tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve a többi szakigazgatási szervekkel egyetértésben, az egészségügyi állandó bizottság gyógyhelyi és üdülőhelyi albizottságának, ha pedig ilyen nem működik, az illetékességi területén levő gyógyfürdő intézmények vezetőinek meghallgatásával készíti elő. Az egészségügyi szakigazgatási szerv köteles a tervhez - még a tanács elé terjesztése előtt - a tájegységi bizottság, annak hiányában az Országos Idegenforgalmi Hivatal véleményét, a terv egészségügyi vonatkozású célkitűzéseihez a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szervének előzetes hozzájárulását is beszerezni. A tervet olyan időpontban - legkésőbb azonban az előző év június 30-ig - kell a tanács elé terjeszteni, hogy a jóváhagyott terv végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére kellő idő álljon rendelkezésre.
(3) Az Üdülőhelyi feladatok címen szereplő előirányzatok felhasználását az illetékes tájegységi bizottság és az Országos Idegenforgalmi Hivatal figyelemmel kíséri, a szakmai irányelvek megtartását pedig az Igazgatóság ellenőrzi.
III. FEJEZET
ÁSVÁNY- ÉS GYÓGYVIZEK, GYÓGYISZAPOK ÉS FORRÁSTERMÉKEK
A megnevezés és a forgalomba hozatal engedélyezése
36. § (1) A R. és e rendelet alkalmazása szempontjából ásványvíznek kell tekinteni a természetben előforduló azt a vizet, amely literenként legalább 1 g oldott sót vagy valamely, e rendelet mellékletében megnevezett anyagot az ott meghatározott értékben tartalmaz, vagy amelynek évi középhőmérséklete forrásvíz esetében 20, fúrott kútvíz esetében 25 C-nál magasabb. Gyógyvíz az olyan ásványvíz, amelynek gyógyhatása van.
(2) A R. és e rendelet alkalmazása szempontjából iszapnak kell tekinteni azt az anyagot, amely forrás, folyó, tó vagy tenger vizének lerakódásából geológiai korszakokban, vagy újonnan keletkezett. Forrástermék a víz természetes előfordulásából készített só, gázelőtörésből származó termék vagy iszapból előállított készítmény.
37. § (1) Ásvány- és gyógyvíznek, iszapnak és fonás-terméknek elismert ásvány-, illetőleg gyógyvízként, gyógyiszapként, gyógyforrástermékként való megnevezése abban az esetben engedélyezhető, ha a víz (iszap, termék) kémiai összetételénél vagy fizikai tulajdonságainál és tervezett felhasználása módjánál fogva az emberi szervezet életműködésének előmozdítására vagy valamely megbetegedésének gyógyítására a kísérleti felhasználás során elért eredményekkel igazoltan alkalmas.
(2) Csak olyan megnevezés engedélyezhető, amely más - azonos vagy hasonló minőségű -, akár belföldi, akár külföldi vízzel, gyógyiszappal vagy forrástermékkel való összetévesztésre nem ad lehetőséget.
38. § (1) Az elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíz megnevezés engedélyezése iránti kérelmet az ásvány-, illetőleg gyógyvizet szolgáltató forrás vagy kút fenntartója [R. 14. § (1) bekezdése] terjesztheti elő.
(2) A kérelemhez csatolni kell:
a) a "Törzskönyv az elismert ásvány- és gyógyvizekről" elnevezésű mintalap kitöltött két példányát,
b) mindazokat az iratokat (okiratokat, tervrajzokat, helyszínrajzot stb.), amelyeket a mintalap csatolandó iratként megnevez.
39. § (1) Elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíz közfogyasztás céljára történő termelésének, palackozásának és forgalomba hozatalának engedélyezése iránti kérelmet csak az egészségügyi miniszter által kijelölt vállalat terjeszthet elő. A kérelem a megnevezés engedélyezésére előterjesztett kérelemmel együtt is benyújtható.
(2) A kérelemhez csatolni kell:
a) az elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíz megnevezést engedélyező okiratot vagy annak hiteles másolatát;
b) a vállalat működési engedélyét vagy annak hiteles másolatát;
c) a vállalat palackozó üzeme vezetőjének nevét, lakáscímét és az esetleges szakképzettségét igazoló okmányt;
d) a palackozó üzemet, a vizet szolgáltató forrásfoglalást vagy kutat, valamint a közvetlenül szomszédos ingatlanokat feltüntető telekkönyvi térképvázlatot, amely egyben feltünteti, hogy a környéken levő létesítmények (lakóház, üzemi és gazdasági épület, raktár, istálló, árnyékszék, emésztőgödör, szennyvízlevezető csatorna, trágyadomb stb.) milyen távolságra vannak a tervezett üzemtől;
e) a töltőüzem, palackozó gép és egyéb berendezések, valamint az egészségügyi felszerelések szakszerű rajzát és leírását;
f) két db mintapalackot úgy felszerelve, amint azt forgalomba hozni kívánják;
g) a címke grafikailag vagy kézirajzban készült tervezetét, amely feltünteti az ásvány-, illetőleg gyógyvíz nevét, valamint az Országos Közegészségügyi Intézet vegyelemzésének megfelelően 1 literben, illetőleg 1000 grammban foglalt alkotórészeknek, továbbá gázoknak milligrammokban kifejezett mennyiségét és ezeknek Than-féle egyenérték-százalékát, a víz fizikai tulajdonságába vonatkozó adatokat, és az orvosi gyógyjavallat félre nem érthető kivonatát.
(3) Elismert ásványvíznek természetes lelőhelyén, valamint ettől számított 10 km távolságon belül (helyi forgalomban) történő árusításához nem szükséges termelési, palackozási és forgalombahozatali engedély.
40. § (1) Az ásvány- vagy gyógyvíz szénsavval telítésének, szénsavtartalma mesterséges fokozásának, vastalanításának engedélyezését a 39. § (1) bekezdésében említett vállalat kérheti. A kérelem a 39. §-ban említett kérelemmel együtt is előterjeszthető.
(2) A kérelemhez csatolni kell a telítéshez használandó készülék műszaki leírását és átmetszeti rajzát, vastalanítás esetében az eljárás leírását, az e célra felhasznált készülék műszaki rajzát és leírását, továbbá mindkét esetben a címke rajzát, amelyen a telítést, illetőleg a vastalanítást is fel kell tüntetni.
41. § (1) Iszap, forrástermék elismert gyógyiszap-ként, illetőleg gyógyforrástermékként való megnevezésének, az elismert gyógyiszap és gyógyforrástermék közhasználat céljára történő kitermelésének, csomagolásának és forgalomba hozatalának engedélyezését a fenntartó [R. 14. § (1) bekezdés] és az egészségügyi miniszter által a forgalomba hozatalra kijelölt vállalat együtt kérheti.
(2) A kérelemhez csatolni kell:
a) a "Törzskönyv az elismert gyógyiszapról, illetőleg forrástermékekről" elnevezésű mintalap kitöltött két példányát;
b) mindazokat az iratokat (okiratokat, tervrajzokat, helyszínrajzot, csomagolás, címke tervezetét stb.), amelyeket a mintalap csatolandó iratként megnevez.
(3) Elismert gyógyiszap és gyógyforrástermék természetes lelőhelyén történő felhasználásához az (1) bekezdésben említett engedély nem szükséges.
42. § (1) Ha a tanács a fenntartó, a kérelmet a tanács végrehajtó bizottságának elnöke - alsóbb fokú tanács esetében a felettes tanács végrehajtó bizottságának elnöke útján - terjeszti elő. Ha más szerv a kérelmező, az előterjesztést a területileg illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottságának elnökénél kell megtenni.
(2) A megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága - az egészségügyi osztály meghallgatásával - véleményt nyilvánít a megnevezés engedélyezése tárgyában.
(3) A kérelmet az összes iratokkal és a végrehajtó bizottság véleményét tartalmazó határozattal együtt a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi osztályának vezetője az Igazgatósághoz terjeszti.
(4) Az Igazgatóság a kérelmező, valamint az érdekelt szervek bevonásával szükség szerint helyszíni szemlét tart.
43. § (1) A kérelem felől az egészségügyi miniszter határoz.
(2) Az egészségügyi miniszter a megnevezés engedélyezése kapcsán az elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíz, gyógyiszap és gyógyforrástermék gyógyászati célokra való felhasználása felől is határoz.
(3) Elismert ásvány- és gyógyvíz forgalomba hozatala - a gyógyvíz-ivócsarnokokban történő kiszolgálás esetét kivéve - csak zárt palackokban (tartályokban) történhet. Az engedélyezés kapcsán az egészségügyi miniszter meghatározza a használható palackok (tartályok) mintáját és az alkalmazható címkéket. A címkéken a forgalomba hozatali engedély számát és keltét is fel kell tüntetni. Az egészségügyi miniszter a keserűvizek címkéin a vegyelemzés feltűntetésétől eltekinthet. Egyes elismeri gyógyvizek külföldön történő forgalomba hozatalánál a belfölditől eltérő címke használatát, indokolt esetben pedig a címke mellőzését a forgalombahozó felügyeleti szerve engedélyezheti. A forgalombahozatali engedély szólhat kizárólag belföldi vagy külföldi árusításra is.
44. § A 38-42. §-okban foglalt rendelkezések irányadók abban az esetben is, ha az eljárás az egészségügyi miniszter vagy a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága kezdeményezésére hivatalból indul meg [R. 13. § (3) bekezdése]. Gyógyvíz esetében az eljárás megindítását a Gyógyáruértékesítő Vállalat is kérheti. A fenntartó, illetőleg a forgalomba hozatalra kijelölt vállalat köteles a kérelmet a 38-42. §-ok-ban foglallak szerint előterjeszteni.
Elismert ásvány- és gyógyvíz, gyógyiszap, gyógyforrástermék termelése és forgalomba hozatala
45. § (1) Elismert ásvány- és gyógyvíz, gyógyiszap, gyógyforrástermék termelésénél, palackozásánál és csomagolásánál az Igazgatóság által meghatározott technikai, illetőleg az egészségügyi szervek által megállapított közegészségügyi feltételeket biztosítani kell.
(2) A palackozó üzemek vízszükségletüket a kezelésükben levő forrásfoglalásokból, illetőleg kutakból zárt csőhálózatrendszeren keresztül vagy zárt tartályokban gépkocsival szállíthatják a töltés helyére. Elismert ásvány- és gyógyvizek kizárólag erre a célra szolgáló palackokba tölthetők és parafadugóval vagy koronadugóval dugaszolhatok. Szénsavval telített ásványvizek csak patentzárral ellátott vagy koronadugós palackokba tölthetők. Az elismert ásvány- és gyógyvizet tartalmazó palack - a műanyag jellegétől és a víz összetételétől függően - műanyag koronadugóval is zárható, ha azt az Országos Közegészségügyi Intézet szakvéleménye alapján a felügyeleti szerv engedélyezi.
(3) A technikai feltételek megtartását az Igazgatóság vagy felhívására a tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve rendszeresen ellenőrzi. Szükség esetén az egészségügyi miniszter a kiadott engedélyt visszavonja vagy módosítja.
(4) A tanács által fenntartott - elismert ásvány-, illetőleg gyógyvizet, gyógyiszapot vagy forrásterméket szolgáltató - forrással vagy kúttal kapcsolatos személyi, műszaki és gazdasági kérdések tekintetében az intézkedés megtétele előtt a fenntartó tanács - ha a községi tanács a fenntartó, a járási tanács - végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szervének előzetes hozzájárulását is kell kérni.
(5) A közegészségügyi feltételek ellenőrzésére külön jogszabályok az irányadók.
46. § (1) Közvetlen fogyasztók részére az elismert ásvány- és gyógyvizet az élelmiszer árusítására kijelölt kiskereskedelem, valamint a vendéglátóipar egységei szolgáltatják ki. A gyógyszertárak elismert gyógyvizet, gyógyiszapot és gyógyforrásterméket a működésüket szabályozó jogszabályok szerint szolgáltatnak ki.
(2) Külföldről behozott ásvány- és gyógyvizek keverése vagy bármilyen kezelése tilos.
(3) Az elismert ásvány- és gyógyvizek, gyógyiszapok és gyógyforrástermékek külföldre szállítása az ezzel megbízott külkereskedelmi vállalat útján történik.
Az elismert ásvány- és gyógyvizek felhasználása
47. § (1) Az elismert ásvány- és gyógyvizek felhasználhatók [32/1964. (XII. 13.) Korm rendelet 12. §-a]:
a) gyógyfürdőkezeléseknél, ideértve a beléle-geztetés útján történő gyógykezelést is;
b) gyógyvíz-ivócsarnokokban, gyógyszertári vagy kereskedelmi (vendéglátóipari) forgalomban belső használatra kiszolgáltatva;
c) tisztasági és üdülőfürdőkben;
d) ivóvízellátásra megfelelő műszaki berendezések közbeiktatásával.
(2) A felhasználás módját az (1) bekezdésben foglaltak alapján a vízjogi engedély határozza meg.
(3) A R. 15. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az országos vízgazdálkodási kerettervbe fel nem vett, újonnan fúrt kutak vízkészletéből egészségügyi célokra rendelkezésre bocsátott ásvány-, gyógy- és hévízkészletekre is. Ezek mennyiségét esetenként a beruházási programban kell meghatározni.
(4) Hévizek kutatására és feltárására irányuló fúrás beruházási programjának egyeztetésébe -még a vízjogi engedélyezés előtt - az Igazgatóságot is be kell vonni.
IV. FEJEZET
SZERVEZETI RENDELKEZÉSEK
Irányítás és ellenőrzés
48. § A gyógyfürdő intézmények létesítését és fenntartását, az elismert ásvány- és gyógyvíz, gyógy-iszap és forrástermék kitermelését, palackozását, illetőleg csomagolását és közfogyasztásra való forgalomba hozatalát az Igazgatóság - a gyógyfürdő- és üdülésügyi szempontok érvényesítése érdekében - irányítja és ellenőrzi. A szakmai ellenőrzésben való közreműködésre az Igazgatóság szükség szerint felkéri az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézetet, illetőleg az Országos Közegészségügyi Intézetet.
Központi Gyógyhelyi, Üdülőhelyi és Gyógyfürdőügyi Bizottság
49. § (1) A Központi Gyógyhelyi, Üdülőhelyi és Gyógyfürdőügyi Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) feladata a gyógyfürdő- és üdülésügy kérdéseiben az érdekelt szervek közti együttműködés és összhang biztosítása.
(2) A Bizottság az egészségügyi miniszter felhívására, az Igazgatóság előterjesztésére vagy saját kezdeményezéséből
a) javaslatot tesz gyógy- és üdülőhelyek, valamint gyógyfürdőintézmények létesítésére és fejlesztésére, különös tekintettel a nemzetközi idegenforgalomra;
b) állást foglal a regionális rendezési tervek gyógy- és üdülőhelyi vonatkozásaiban;
c) véleményt nyilvánít a gyógy- és üdülőhelyi, valamint a gyógyfürdő intézményekkel kapcsolatos jelentősebb beruházások tekintetében;
d) állást foglal az elismert ásvány- és gyógyvizek, valamint a gyógyítási célra használt hévizek hasznosítása kérdésében;
e) állást foglal a gyógyhelyek és a gyógyfürdő intézmények egészségügyi szakemberekkel való ellátása kérdésében;
f) javaslatot tesz a gyógyfürdő- és üdülésügy szervezési kérdéseinek tanulmányozását célzó külföldi tanulmányutakra;
g) véleményt nyilvánít a gyógyfürdő- és üdülésüggyel kapcsolatos tudományos, ismeretterjesztő és propaganda kiadványokról;
h) állást foglal a gyógy- és üdülőhelyeken felmerülő vitás igazgatási kérdésekben;
i) véleményt nyilvánít mindazokban az esetekben, amikor a R. vagy e rendelet a határozathozatalt az egészségügyi miniszter hatáskörébe utalja.
(3) A Bizottság üléseit legalább negyedévenként tartja. Az üléseken a tagok személyesen vesznek részt. Az ülésen a határozatképességhez tizenhat tag jelenléte szükséges.
(4) A Bizottság határozatait egyszerű szavazattöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetében az elnök szavazata dönt. A Bizottság határozatait legkésőbb az ülést követő két héten belül az Igazgatóság vezetője útján az egészségügyi miniszter elé terjeszti.
(5) A Bizottság ügyrendjét maga állapítja meg.
(6) A Bizottság ügyvitelével kapcsolatos feladatokat az Igazgatóság látja el, dologi szükségleteit az Egészségügyi Minisztérium költségvetésében kell előirányozni.
50. § (1) A Bizottság tagjai köréből két albizottságot alakít: a Gyógy- és üdülőhelyi albizottságot és a Gyógyfürdőügyi albizottságot. Az előbbi albizottság a gyógy-, illetőleg üdülőhelyek, az utóbbi a gyógyfürdő intézmények, valamint az elismert ásvány- és gyógyvizek kérdéseivel foglalkozik.
(2) Az albizottságok elnökeit az albizottság tagjai közül a Bizottság jelöli ki az Igazgatóság vezetőjével egyetértésben. A Bizottság elnöke az albizottságok üléseire szakértőket is meghívhat, akik az üléseken tanácskozási joggal vesznek részt.
(3) Az albizottságok szükséghez képest tartanak ülést, ügyrendjüket maguk állapítják meg.
Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság
51. § Az Igazgatóság az egészségügyi miniszter közvetlen felügyelete és irányítása alatt áll. Vezetőjét és helyettesét az egészségügyi miniszter nevezi ki.
52. § (1) Az Igazgatóság feladatai:
a) eljár mindazokban az ügyekben, amelyeket e rendelet, más jogszabály vagy az egészségügyi miniszter a feladatkörébe utal;
b) javaslatot, illetőleg előterjesztést tesz az egészségügyi miniszterhez mindazokban az ügyekben, amelyekben a határozathozatalt (állásfoglalást, döntést) a R. és e rendelet a miniszter hatáskörébe utalja.
(2) Az Igazgatóság feladatait részletesen szervezeti és működési szabályzata határozza meg.
(3) Az Igazgatóságnak önálló intézkedési, irányítási és hatósági jogköre van és a jóváhagyott terv és költségvetés keretében önállóan gazdálkodik és intézkedik. Feladatai ellátásában való közreműködésre szükség szerint felkéri az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézetet és az Országos Közegészségügyi Intézetet.
A helyi gyógyfürdő- és üdülésügyi feladatok
53. § A tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szerveinek gyógyfürdő- és üdülésügyi igazgatási feladatait szervezeti és működési szabályzatuk határozza meg.
54. § (1) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyen az orvosegészségügyi feladatokat - ide nem értve az üdülő személyek gyógykezelését - a gyógyhelyi, illetőleg az üdülőhelyi orvos látja el. A gyógy-,' illetőleg üdülőhelyi orvost a járási, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács egészségügyi csoportjának (osztályának) orvosai közül a csoport (osztály) vezetője jelöli ki. E feladatok ellátásáért az orvosnak külön díjazás nem jár.
(2) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi orvos ellenőrzi a gyógyhely, illetőleg üdülőhely, valamint az ott működő gyógyfürdők, gyógyvízivócsarnokok és strandfürdők közegészségügyi viszonyait. Különös gondot fordít a gyógytényezők védelmére és az elsősegélynyújtás megszervezésére. A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi orvos részletes feladatait az egészségügyi szakigazgatási szervek szervezeti és működési szabályzata határozza meg.
(3) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi orvos az észlelt hiányosságok megszüntetése érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket, ha pedig ez meghaladja hatáskörét, megfelelő javaslatokat tesz. A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi orvos a községekben a helyi gyógyfürdő- és üdülésügyi igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szervnek véleményező szerve. Együttműködik a tanács egészségügyi állandó bizottsága gyógy- és üdülőhelyi albizottságával.
(4) A gyógyhelyen, illetőleg üdülőhelyen üdülő személyek gyógykezeléséről külön jogszabály rendelkezik.
Az államigazgatási és egyéb szervek közötti összhang és együttműködés
55. § A gyógyhelyeken és az üdülőhelyeken az ott működő államigazgatási és egyéb szervek közötti összhang és együttműködés biztosítása (R. 22. §-a) érdekében a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya külön intézkedik.
V. FEJEZET
VEGYES ÉS HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK
56. § Az egészségügyi miniszter a R. alapján kiadott engedélyt módosíthatja, illetőleg az engedély további fenntartását egészségügyi érdekből szükséges intézkedések megtételéhez kötheti, ha a megnevezés alapjául szolgáló körülmények egészben vagy részben megváltoztak vagy megszűntek, vagy pedig a szóban levő rendelkezések megtételét közérdekű szempontok indokolják. Ez utóbbi elbírálás alá esik, ha a gvógyfürdő intézmény berendezése és felszerelése korszerűtlenné vált vagy a fenntartás gyógyászati, technikai és közegészségügyi feltételeit ismételten nem tartják meg. Az egészségügyi miniszter indokolt esetben a gyógyfürdő, illetőleg a gyógyhely minősítését is megváltoztathatja.
57. § (1) A gyógyfürdő intézményekről, a gyógy- és üdülőhelyekről, az elismert ásvány- és gyógyvizekről, gyógy iszapokról és gyógyforrástermékek BŐI az országos törzskönyvet [R. 24. §-ának (1) bekezdése] az Igazgatóság vezeti.
(2) A törzskönyvezéshez szükséges adatszolgáltatás első ízben a megnevezés engedélyezése iránt előterjesztett kérelem kapcsán történik. Ha a megnevezés engedélyezése e rendelet hatályba lépése előtt történt, a törzskönyvezéshez szükséges adatokat - amennyiben azok nem vagy csak részben állnak rendelkezésre - az Igazgatóság közvetlenül az érdekelttől szerzi meg.
(3) A (2) bekezdés alapján közölt adatokban bekövetkezett változásokat évenként december hó 15-ig a fenntartó, illetőleg a forgalomba hozó vállalat, gyógy- és üdülőhelyek esetében pedig a községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve köteles az Igazgatósághoz bejelenteni.
(4) A törzskönyvi adatszolgáltatást az Igazgatóság a szükséghez mérten ellenőrzi. Ennek érdekében jelentést kérhet, elrendelheti a mellékletek - különösen a térképvázlatok - helyesbítését vagy újra feldolgozását.
(5) Ha az adatszolgáltatásra kötelezett a kötelezettségének ismételt felhívás ellenére sem tesz eleget, az egészségügyi miniszter a megnevezés engedélyezését visszavonhatja. Gyógy- és üdülőhelyek esetében az Igazgatóság elrendelheti, hogy a törzskönyvezéshez szükséges munkálatokat a gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díjbevétel terhére az általa kijelölt szervvel (tervezőirodával) végeztessék el.
58. § (1) Valamely város részére a "fürdőváros", illetőleg "üdülőváros" megnevezés használata (R. 27. §) abban az esetben engedélyezhető, ha a város fekvése, természetes gyógytényezői, fejlett gyógyfürdő- és üdülőintézményei, idegenforgalmi adottságai, településegészségügyi és kulturális viszonyai, gyógyító-megelőző intézményekkel való ellátottsága folytán kialakult sajátos helyzetében a gyógyfürdő- és üdülésügy, illetőleg az idegenforgalom követelményeinek az átlagot messze meghaladó mértékben képes megfelelni.
(2) A város tanácsának a kérelem tárgyában hozott határozatához csatolni kell:
a) a város tájjellegének, természetes gyógytényezőjének részletes ismertetését; b) a város távlati fejlesztési tervét;
c) a gyógyfürdő intézmények felsorolását, azok részletes ismertetését (berendezés, felszerelés, befogadóképesség, orvosi ellátottság stb.) és forgalmi adatait;
d) az üdülőintézmények felsorolását, külön-külön a szervezett üdültetés intézményeit és az egyéb üdülők rendelkezésre álló intézményeit (szállodák, turistaszállók, turistaházak, sátortáborok), feltüntetve befogadóképességüket és forgalmukat;
e) a tisztasági és az üdülőfürdők (strandok) felsorolását és leírását;
f) a gyógyító-megelőző intézmények (kórházak, rendelőintézetek, körzeti orvosi rendelők) és a gyógyszertárak ismertetését;
g) az ivóvízellátás, a szennyvízelvezetés, a közvilágítás és a szemételtávolítás módjára vonatkozó adatokat;
h) a parkok, terek kertesítésére és fásítására, a város körüli erdőövezet kialakítására vonatkozó adatokat;
i) a vendéglátóipari üzemek állapotára, befogadóképességére és besorolására vonatkozó adatokat;
j) a kulturális és szórakozó helyiségek (múzeumok, könyvtárak, színházak, szabadtéri színpadok, mozik) felsorolását, állapotát és befogadóképességét; az állandó vagy rendszeresen ismétlődő jellegű rendezvények ismertetését;
k) a sportlétesítmények (uszodák, labdarúgó-, teniszpályák, csónakházak stb.) leírását;
l) a környező kirándulóhelyek ismertetését, leírva a megközelítés lehetőségét is;
m) a külföldi vendégforgalomra vonatkozó adatokat, külön véve az állandó és az átmenő forgalmat.
(3) A szükséges előkészítő tárgyalásokat az Igazgatóság folytatja le.
(4) Az egészségügyi miniszter a kérelem felől az építésügyi miniszternek, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének, valamint az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének meghallgatásával dönt.
59. § A R., illetőleg e rendelet alapján kiadott engedélyeket, azok módosítását vagy visszavonását az "Egészségügyi Közlöny", a "Tanácsok Közlönye" és az "Idegenforgalmi Értesítő" c. hivatalos lapban közzé kell tenni.
60. § (1) A R. és e rendelet az 1966. évi július hó 6, napján lép hatályba. Egyidejűleg a 3046-1/1951. (II, 15.) EüM, a 2/1954. (XII. 29.) EüM, az 1/1957. (VI. 21.) PM-KPM, valamint a 2/1958. (XII. 29.) PM-KPM rendeletek hatályukat vesztik.
(2) Mindazokban az esetekben, amikor a jogszabályok az Országos Balneológiai Kutató Intézetre hivatkoznak, ehelyett az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóságot kell érteni.
Dr. Szabó Zoltán s. k.,
egészségügyi miniszter
Melléklet a 4/1966. (VII. 6.) Eü M rendelethez
Ásványvizek minőségi követelményei
Ásványvíz a természetben előforduló olyan víz is, amelynek literjében nincs ugyan 1 g oldott só, de az oldott anyagok, illetve biológiailag aktív anyagok valamelyike vagy a víz hőmérséklete az alábbi határértéket eléri vagy meghaladja:
