24/1971. (VI. 8.) Korm. rendelet

a szakértői működéssel kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról

1. § (1) Szakértői címet az használhat, és e rendelet szerinti szakértői működést csak az végezhet (szakértői véleményt az nyilváníthat), aki erre engedélyt kapott, és ennek alapján a szakértők nyilvántartásába bejegyezték.

(2) A Magyar Tudományos Akadémia rendes és levelező tagja, a tudományos fokozattal rendelkező személy és az egyetemi tanár e rendelet szerinti engedély nélkül a szakértői címet használhatja és szakértőként működhet.

(3) A szakértői tevékenységre jogosító engedélyt a tevékenység jellege szerint illetékes miniszter, illetőleg országos hatáskörű állami szerv vezetője (a továbbiakban: miniszter) adja.

(4)[1] A rendelet szabályai nem érintik:

a) az igazságügyi szakértők (igazságügyi szakértő hiányában kirendelt személyek) valamint,

b) az államigazgatási eljárásban kirendelt szakértők

működését,

c) a külön jogszabályokban szabályozott szakértő testületek, a felvonószakértők és az orvosok szakértői tevékenységére, továbbá a művészeti alkotások és tevékenységek minősítésére megállapított rendelkezéseket, valamint a gazdálkodó szervezeteknek tevékenységi körükön belül történő szakvélemény adását,

d) az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos műszaki szakértők tevékenységét.

e)[2] a környezetvédelemi, illetve természetvédelemi és tájvédelemi szakértők tevékenységét.

2. § (1) Szakértői tevékenységre az a büntetlen előéletű személy kaphat engedélyt, aki a kérdéses szakterületen egyetemi (főiskolai) végzettséggel és szakmájában széles körű gyakorlattal, valamint kiemelkedő ismeretekkel (szakképesítéssel) rendelkezik, ha alkalmasságáról az engedélyező hatóság meggyőződést szerzett.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt engedély megadásának részletes feltételeit, ideértve azokat az eseteket, amelyekben a hosszú szakértői tevékenységgel rendelkező dolgozónak az egyetemi (főiskolai) végzettségét nem kell igazolnia, valamint azokat a szakterületeket, amelyekre vonatkozóan szakértői tevékenységre jogosító engedély adható, és az ezzel kapcsolatos eljárás és nyilvántartás szabályait - e rendelet keretei között - az egyes szakterületekre nézve a miniszter határozza meg.

(3)[3] A szakértői engedély megadása iránti kérelem benyújtásakor fizetendő díjat - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 67. § (2) bekezdésére tekintettel - a tevékenység jellege szerint illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben* állapítja meg.[4]

(4)[5]

3. § (1) Munkaviszonyban álló személy kérelme esetén be kell szerezni a munkáltató véleményét. Az engedélynek ilyen személy részére történő megadásáról értesíteni kell a munkáltatót.

(2)[6] A szakértőnek feladatát lehetőleg a munkaidején kívül kell ellátnia. A főálláson kívüli szakértői tevékenység engedélyezésénél az általános rendelkezések az irányadók.

4. § (1) A szakértői tevékenységre jogosító engedély öt évre szól, és az a 2-3. §-ok szabályainak megtartásával többször is megújítható.

(2) Az engedélyt meg kell vonni attól, akivel kapcsolatban utólag merül fel olyan körülmény, amely a szakértői tevékenység engedélyezését kizárja. Súlyos fegyelmi büntetés esetén a munkáltató javaslatot tehet az engedély meghatározott időre történő felfüggesztése vagy megvonása iránt.

5. § A szakértő vizsgálatának a megbízás figyelembevételével az ügy minden lényeges körülményére ki kell terjednie, a szakértőnek a tudomány mindenkori állásának figyelembevételével a szóba jövő vizsgálati eljárásokat és módszereket alkalmaznia kell, és azok alapján körültekintően és részrehajlás nélkül kell megadnia szakvéleményét; köteles a megbízójának figyelmét felhívni minden olyan körülményre, amely az általa ismert adatokra tekintettel a szakvélemény felhasználását befolyásolhatja, és szükséges a megbízó érdekeinek megvédéséhez. Egyebekben a szakértő működésére és felelősségére a polgári jog és a büntetőjog rendelkezései az irányadók.

6. §[7] A szakértői tevékenység fejében díj és a felmerült költségekért térítés jár. Ezek mértékét és a rendelet végrehajtásával összefüggő egyes kérdéseket a munkaügyi miniszter szabályozza.

7. § Aki őt meg nem illető szakértői címet használ, jogosulatlan címhasználat szabálysértését [17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 29. §-a] követi el.

8. § (1) Ez a rendelet 1971. július hó 1. napján lép hatályba.

(2)[8]

(3)[9]