121/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet

a közfürdők létesítéséről és működéséről

A Kormány a közfürdők létesítéséről és működéséről az alábbiakat rendeli el:

1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed a pihenés, az üdülés, a testedzés, az oktatás, a tisztálkodás, a gyógyítás célját szolgáló közfürdőkre, továbbá azok üzemeltetőire.

(2) E rendelet alkalmazásában közfürdő:

a)[1] az a zárt területen épített, épületen belül, illetve kívül elhelyezett nyilvános fürdési lehetőség (medence, kád, zuhany), ahol a szolgáltatások szabályozott feltételek mellett vehetők igénybe;

b)[2]

c) a gyógyászati szolgáltatásokat nyújtó fürdő, ha:

ca)[3] a külön jogszabály szerint a gyógyfürdő megnevezés használatára jogosult, és

cb) egészségügyi szolgáltatást is nyújt;

d) az az egyidejűleg, több személy által használt mesterséges fürdő, ahol a fürdés céljára medence gőzkamra vagy szauna szolgál.

(3)[4] E rendelet hatálya nem terjed ki a saját használatra létesített, a nyilvánosság által igénybe nem vehető fürdőre, valamint a külön jogszabályban meghatározott természetes fürdővízre és természetes fürdőhelyre.

2. §[5]

3. § (1)[6] Új fürdőmedence csak vízforgató berendezéssel létesíthető. Töltő-ürítő rendszerű medence felújításakor gondoskodni kell vízforgató berendezés létesítéséről, továbbá arról, hogy vízáramlási szempontból holtterek ne alakuljanak ki. Felújításnak minősül a medencével kapcsolatos minden olyan javítási, illetve átalakítási munka, amelynek keretében a medence mélységét vagy alakját megváltoztatják, a bukóélt átalakítják vagy a burkolatot kicserélik. Vízforgató berendezéssel ellátott fürdőmedencében a megfelelő vízminőséget a vízforgató berendezés üzemeltetése útján kell biztosítani.

(2)[7] A népegészségügyi feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal) kérelemre felmentést adhat vízforgató berendezés létesítése, illetve üzemeltetése alól az Országos Vízügyi Hatóság szakvéleményének figyelembevételével, a medence jó hidraulikai kialakítása esetén, ha[8]

a) az elismert gyógyvízzel üzemelő gyógymedence vizének gyógyászati szempontból értékes, biológiailag aktív alkotórészeit a vízforgatás károsítaná,

b) a gyógymedence töltésére használt víz olyan összetételű, hogy a vízforgatásra megfelelő technológia nem áll rendelkezésre,

c) a vízösszetétel alapján vélelmezhető a gyógyvízzé minősítés és az a) pont szerinti felmentési feltétel,

d)[9]

e) a gyógymedence vízforgatással történő üzemelése során, amennyiben a fürdő szakorvosa a betegek vizsgálata alapján megállapítja, hogy a víz forgatása az elismert gyógyvíz hatását csökkentette vagy megszüntette.

(3) A (2) bekezdés b) pontjára tekintettel adott egyedi felmentést ötévenként felül kell vizsgálni.

(4)[10] A (2) bekezdés szerinti felmentéssel nem rendelkező töltő-ürítő rendszerű medence a vízforgató berendezés felszereléséig a következő feltételekkel üzemeltethető:

a) az üzemeltető a medence vizének a külön jogszabályban kéthavonkénti gyakorisággal előírt bakteriológiai vizsgálatát legalább kéthetente köteles elvégeztetni,

b) a vizsgálati eredményt a fürdő bejáratánál, jól láthatóan nyilvánosságra kell hozni,

c)[11] bakteriológiai kifogásoltság esetén soron kívül bakteriológiai vizsgálatot kell végeztetni, a medence napi üzemelési idejét a felére kell csökkenteni és erről a kormányhivatalt értesíteni kell,

d)[12] három egymást követő kifogásoltság esetén a medence üzemeltetését - a kormányhivatalnak egyidejű értesítésével - fel kell függeszteni, majd takarítás, fertőtlenítés és újratöltés után bakteriológiai vizsgálatot kell végeztetni és annak megfelelő eredménye esetén a medence üzemeltetése folytatható.

(5)[13] A közfürdő fekvése szerint illetékes kormányhivatal a folyamatosan üzemeltetett közfürdő esetén évente egyszer, az időszakosan működő közfürdő esetén a fürdési idény megkezdése előtt a közfürdőt tápláló összes vízből külön-külön vízmintát vesz. A vízminták vételére és az azzal kapcsolatos adatszolgáltatásra az ivóvízvizsgálatokra előírt szabályok az irányadók.

(6)[14] A kormányhivatal évente legalább egyszer megvizsgál minden olyan zárt (fedett) közfürdőt, amelynek megengedett legnagyobb terhelése az 50 főt, nyitott (szabadtéri) közfürdő esetén a 100 főt meghaladja. A helyszíni vizsgálat során a közfürdő legnagyobb terhelése idején kell mintát venni a közfürdőt tápláló összes vízből, valamint az egyes medencékből elfolyó, használt vizekből külön-külön.

4. § (1) Közfürdőt az üzemeltethet, aki biztosítja az üzemeltetéshez szükséges - jogszabályban meghatározott - közegészségügyi, tárgyi és személyi feltételeket.

(2) A közfürdő üzemeltetője folyamatosan gondoskodik az üzemeltetéssel járó műszaki és közegészségügyi követelmények teljesítéséről, az elsősegélynyújtás személyi és tárgyi feltételeiről, a közfürdő tisztántartásáról, a hulladék gyűjtéséről és szállításáról.

(3) A közfürdő szakszerű és biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos részletes műszaki, technológiai, biztonságtechnikai és környezetvédelmi előírásokat, valamint az egyes közfürdőkre vonatkozó speciális közegészségügyi előírásokat az üzemeltető üzemeltetési szabályzatban határozza meg.

5. § (1) A közfürdő vízellátását biztosító kutak és források védelmére védőterületet kell létesíteni és fenntartani.

(2)[15] Az (1) bekezdés alkalmazásában védőterület: a víznyerőhely (kút, forrás, vízkivételi mű) védelmére szolgáló, több zónából álló védelmi rendszer, illetve védőidom felszíni része, amelyen korlátozások, tilalmak, továbbá műszaki létesítmények szolgálják a kitermelendő, valamint a fürdésre használt víz mennyiségének és minőségének védelmét.

6. § (1) E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2)[16]

(3)[17]

(4)[18]

(5)[19]

(6)[20]

(7)[21] Felhatalmazást kap az egészségügyért felelős miniszter arra, hogy a közfürdők létesítésére, üzemeltetésére, valamint a közfürdők és kútjaik védőterületére vonatkozó részletes szakmai előírásokat, továbbá az üzemeltetéshez szükséges képesítési előírásokat rendeletben szabályozza.

Horn Gyula s. k.,

miniszterelnök