36/1996. (III. 5.) Korm. rendelet

az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről

A Kormány a felsőoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXX. törvény 72. §-ának c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

1. § Az egészségügyi felsőoktatásban alapképzésben egyetemi és főiskolai végzettség szerezhető.

2. § (1) Az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak általános képesítési követelményeit e rendelet 1. számú melléklete, az egyetemi szintű alapképzési szakok sajátos képesítési követelményeit a 2. számú melléklete, míg a főiskolai szintű alapképzési szakok sajátos képesítési követelményeit a 3. számú melléklete tartalmazza.

(2) Az egészségügyi szakoktató szak képesítési követelményeit külön jogszabály tartalmazza.

3. § (1) Az e rendelet hatálybalépését megelőző időszakban

a) a főiskolai szintű intézetvezető szakot a szakterületet irányító miniszter megszüntette;

b) a főiskolai szintű

- egészségügyi védőnő szakon,

- diétás nővér szakon,

- közegészségügyi-járványügyi ellenőr szakon

szerzett képesítések - azok sorrendjében - 1993. január 15. napjától a végzettség szintje szerint a szakterületet irányító miniszter által módosított, alább felsorolt főiskolai szintű szakokon szerzett képesítésekkel egyenértékűek:

- védőnő szak,

- dietetikus szak,

- közegészségügyi-járványügyi felügyelő szak.

(2) Az (1) bekezdésben fel nem sorolt szakokon kiadott oklevelek az azokban foglalt végzettség szintjének, illetve szakképzettségnek felelnek meg.

4. § (1) E rendelet 1996. szeptember 1-jén lép hatályba.

(2) Az e rendelettel meghatározott képesítési követelmények rendelkezéseit az 1996-97. évi tanévben az első évfolyamokra, a következő években pedig fokozatosan a magasabb évfolyamokra kell alkalmazni.

5. §[1] Az e rendeletben meghatározott általános orvostudományi szak, fogorvostudományi szak, gyógyszerésztudományi szak képesítési követelményei a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaznak:

a) a Tanács 93/16/EGK irányelve az orvosok szabad mozgásáról és az oklevelek kölcsönös elismeréséről;

b) a Tanács 78/687/EGK irányelve a tagállamoknak a fogorvosok tevékenységére vonatkozó jogszabályainak az összehangolásáról;

c) a Tanács 85/432/EGK irányelve a tagállamok meghatározott gyógyszerészi tevékenységekre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról;

d) a Tanács 81/1057/EGK irányelve, az orvosok, általános ápolók, fogorvosok és állatorvosok okleveleinek, végbizonyítványainak és bizonyítványainak kölcsönös elismeréséről, mely a 75/362/EGK, 77/452/EGK, 78/686/EGK és 78/1026/EGK irányelveket egészíti ki.

Horn Gyula s. k.,

miniszterelnök

1. számú melléklet 36/1996. (III. 5.) Korm. rendelethez

Az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak általános képesítési követelményei

1. Az egészségügyi képzés célja:

Szakemberek képzése, akik magas szintű szakmai és általános műveltséggel, ennek megfelelő emberi magatartással rendelkeznek, mely nagyfokú felelősség- és hivatástudattal párosul, képesek a magyar és idegen nyelvű szakirodalomban való tájékozódásra, valamint a képzési idő alatt elsajátított ismeretanyag, szakmai készségek, szakképzettségüknek megfelelő szemlélet és magatartás alapján szakterületük magas színtű művelésére.

1.1. Az egyetemi szintű képzés további célja, hogy az egyetemi végzettséget szerzett szakember

- rendelkezzék kellő ismerettel a szakmai tevékenység etikai és jogi vonatkozásait illetően, feleljen meg ezeknek, és tudja alkalmazni ezen ismereteit a gyakorlatban;

- legyen képes szakmai ismereteit önállóan és/vagy szervezett képzés keretében folyamatosan gyarapítani, megújítani, és az így szerzett ismereteket mindennapi szakmai tevékenységében alkalmazni; megfelelő interperszonális kapcsolatot kialakítani a betegekkel, hozzátartozókkal, más egészségügyi szakemberekkel és munkatársakkal; továbbá munkacsoport keretében dolgozni;

- ismerje, és tudja alkalmazni a munkakörébe tartozó feladatok elvégzésében az egészségügyi informatikai rendszer alapjait.

1.2. A főiskolai szintű képzés további célja, hogy a főiskolai végzettséget szerzett szakember

a) legyen képes önálló és szakmai csoportban való munkaszervezésre, munkavégzésre; interperszonális kapcsolatok kialakítására és fenntartására;

b) az egészségügyi ügyvitelszervező kivételével

- ismerje az egészség fogalmát és kritériumait, valamint az ember szomatikus, pszichés és szociális állapotának sajátosságait, legyen személyiségközpontú;

- legyen képes a munkája során adódó tapasztalatok, eredmények és összefüggések felismerésére, dokumentálására, és a megalapozott általános következtetések levonására, valamint saját szakterületén elméleti és gyakorlati oktatásban való részvételre;

- rendelkezzék megfelelő ismeretekkel - saját szakterületén - menedzsment feladatok ellátására;

c) az egészségügyi ügyvitelszervező és az optometrista kivételével

- legyen képes egészségnevelő feladatokat ellátni, továbbá alkalmazni az informatikát feladatkörébe tartozó dokumentációs feladatok önálló ellátásában;

- ismerje az egyén, a család, a közösség és a társadalom egészségvédelmének és az egészség helyreállításának tudományos alapjait; az egészségügyi és szociális ellátás szervezeti felépítését és informatikai alapjait, finanszírozási rendszerét, közép- és hosszú távú célkitűzéseit és a megvalósításukkal kapcsolatos főbb tennivalókat;

d) az egészségügyi ügyvitelszervező, a mentőtiszt és az optometrista kivételével

- legyen képes szakképzettségének és kompetenciájának megfelelően részt venni az egészségügyi és/vagy szociális ellátás valamennyi szintjén a megelőző, gyógyító, gondozó és rehabilitációs munka folyamataiban.

1.3. Az egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkező szakembernek szükség esetén elsősegélynyújtást kell biztosítania, és szakképzettségének megfelelő intézkedést kell hoznia.

2. Végzettség szintje és a szakképzettség Az egészségügyi felsőoktatásban szakképzettség[2]

a) főiskolai szinten és a b) pontban foglaltak kivételével egyetemi szinten nappali, esti és levelező tagozaton, továbbá távoktatásban szerezhető,

b) egyetemi szinten az általános orvostudományi, fogorvostudományi, gyógyszerésztudományi szakon kizárólag nappali tagozaton

szerezhető.

3. A képzési idő

a) Egyetemi szint

A képzési idő legalább 10 félév.

b) Főiskolai szint

A képzési idő nappali tagozaton legalább 6 félév.

A képzési idő magában foglalja a kötelező, kötelezően választandó és szabadon választható tantárgyak elméleti és gyakorlati óráit.

Esti és levelező tagozaton, illetőleg távoktatás esetén a képzési időt a felsőoktatási intézmény határozza meg oly módon, hogy a képzési idő nem lehet kevesebb a nappali tagozaton megállapított képzési időnél.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Egyetemi szinten:

A 2. számú mellékletben foglaltak az irányadók.

4.2. Főiskolai szinten:

a) Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek

b) Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek

c) Társadalomtudományi ismeretek.

4.3. A gyakorlati órák aránya a képzési időn belül mindkét szinten 50-70%.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere, az ellenőrzés formái

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt - részben egymásra épülő, részben egymástól független - aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból - kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga -, szakmai gyakorlatok elvégzéséből, szakdolgozat elkészítéséből, valamint záróvizsga letételéből tevődik össze.

5.1. A szakdolgozat

A szakdolgozat a szakképzettségnek megfelelő, a szakmai tárgyakhoz kapcsolódó dolgozat, amely a hallgató alapos tárgyi ismereteit bizonyítja, elkészítésével a hallgatónak tanúsítani kell, hogy tanulmányai során elsajátította a könyvtárhasználat és az irodalomkutatás alapjait, valamint egy szakmai kérdés feldolgozása kapcsán képes saját önálló véleményét szabatosan és tömören megfogalmazni, és azt megfelelő írásos formában dokumentálni, továbbá bírálóbizottság előtt szóbeli vitában sikeresen megvédeni.

5.2. A záróvizsga

5.2.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei

A tantervben előírt valamennyi tanulmányi és vizsgakötelezettség teljesítése[3]

- a szakdolgozat elkészítése, benyújtása és megvédése,

- angol, német, francia, spanyol vagy orosz nyelvből C típusú - egyetemi szinten középfokú, főiskolai szinten alapfokú -, állami vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga letétele.

5.2.2. A záróvizsga részei

A komplex záróvizsga keretében

- országosan szakonként egységes írásbeli (teszt) vizsga,

- szóbeli vizsga,

- gyakorlati vizsga.

5.2.3. A záróvizsga eredménye

A záróvizsga értékelésének és az eredménye kiszámításának módját az egészségügyi felsőoktatási intézmények szabályzatukban, egyeztetve, egységesen állapítják meg.

2. számú melléklet a 36/1996. (III. 5.) Korm. rendelethez

Az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak sajátos képesítési követelményei

EGYETEMI SZINTŰ SZAKOK

Általános orvostudományi szak

1. A képzési cél

Általános orvosok képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a képzési idő alatt elsajátított ismeretanyag, szakmai készségek, orvosi szemlélet és magatartás alapján vesznek részt az egészségügyi ellátásban, és folytatnak orvosi tevékenységet úgy, hogy ezen tevékenységük során messzemenően figyelembe veszik a betegek eltérő sajátosságait, emberi méltóságát, jogait, és ennek megfelelően döntenek, illetve cselekszenek, valamint megfelelő szakképzési program sikeres szakvizsgával dokumentált teljesítése után, választott szakterületükön önálló szakorvosi munkát végeznek, továbbá

a) ismerik

- az egészség fogalmát és ennek kritériumait,

- az egyén és a társadalom egészségvédelmének és az egészség helyreállításának tudományos alapjait; az egészséges emberi szervezet működési mechanizmusait, az egészségre veszélyes ártalmakat és forrásokat, a gyakrabban előforduló betegségek okait, tüneteit, patomechanizmusát, etiopatogenezisét, korai diagnosztikáját, megelőzésük lehetőségeit és módszereit, a gyógyításukra szolgáló eljárások lényegét, indikációit és kontraindikációit, valamint ezen eljárások kockázatát és a főbb gyógyító eljárásokat,

- a prevenció, a diagnosztika, a terápia és a rehabilitáció elméleti és gyakorlati alapjait,

- az általános vizsgálathoz szükséges klinikai és műszeres vizsgáló módszereket, valamint e vizsgáló módszerek javallatait, ellenjavallatait és a vizsgálati eredményekből levonható következtetések diagnosztikai értékét,

- a betegségeknek a lelki élettel, a magatartással összefüggő és szociális vonatkozásait,

- az egészségügy szervezésének, irányításának gazdasági alapjait,

- a hazai egészségügyi szűrővizsgálatok elvi alapjait és a gyakorlati megvalósítás módszerét és rendszerét,

- a fontos terápiás eljárások lényegét, ezen eljárások elméleti alapjait, várható eredményeit és esetleges mellékhatásait, valamint ezek költségkihatásainak az alapjait,

- a fontosabb orvostechnikai berendezések/műszerek működési elvét, alkalmazási területeit, valamint a balesetvédelmi és munkavédelmi előírásait, és kezelni tudják az orvosi alaptevékenységben használatos eszközöket;

b) felismerik a gyakori(bb) betegségeket és a megállapított kórisme birtokában dönteni tudnak a sürgős intézkedésről vagy beavatkozásról;

c) kellő jártassággal rendelkeznek az életmentésben;

d) kellő ismerettel rendelkeznek

- a rehabilitáció lehetőségeiről és módszereiről,

- a magyar egészségügyi szolgáltatás finanszírozásáról,

- a közegészségügyi-járványügyi ártalmak etiopatogeneziséről, a megelőzés módjairól, a közegészségügyi és járványügyi eljárásokról, módszerekről, és alkalmazni tudják e rendszabályokat;

e) célirányos és pontos anamnézist tudnak felvenni a vizsgált személytől és/vagy annak környezetétől;

f) megfelelő gyakorlattal rendelkeznek

- a fizikális vizsgálatok elvégzésében és értékelésében,

- az egészségre ártalmas magatartás és életmód felismerésében,

- a szakszerű kórleírás és dokumentáció vezetésében,

- a konzílium(ok) szükségességének megítélésében;

g) megfelelő áttekintésük van az egészségügyi biztosítási rendszer és az egészségügyi szolgálat szervezeti felépítéséről és működéséről;

h) szükség esetén megfelelő hatósági intézkedés(ek) megtételére képesek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

általános orvos,

használható cím: doctor medicinae universae, ennek rövidítése: dr. med. univ.

3. A képzési idő:

12 félév, a legkisebb összóraszám: 6000 óra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

- a biológiai jelenségek értelmezése és elemzésének kísérleti módszertana (fizika, kémia, általános és sejtbiológia, biofizika, humán genetika stb.);

- az emberi test felépítése és szerkezete (anatómia, szövettan, fejlődéstan stb.);

- alapvető biológiai jelenségek celluláris, szubcelluláris és molekuláris biológia alapjai (biokémia, molekuláris biológia stb.);

- az egészséges emberi szervezet működése, életfolyamatai és szabályozása (funkcionális anatómia, élettan, biofizika stb.);

- a beteg emberi szervezet működési zavarai és a betegségek patomechanizmusának alapjai (celluláris és molekuláris patológia, immunológia, általános patológia, kórélettan stb.);

- az egészséges és a beteg ember pszichéje, az orvos-beteg kapcsolat, az egészséges és a beteg ember személyisége (orvosi pszichológia, orvosi szociológia, orvosi etika stb.);

- az alapvető klinikai vizsgáló módszerek (belgyógyászati, gyermekgyógyászati, sebészeti, szülészeti és nőgyógyászati, neurológiai és pszichiátriai propedeutika stb.);

- alapvető laboratóriumi diagnosztikai módszerek (klinikai kémia, mikrobiológia, immunpatológia stb.);

- a fontosabb patomorfológiai diagnosztikai eljárások alapjai (kórszövettan, részletes patológia, citopatológia stb.);

- az alapvető diagnosztikus képalkotó eljárások elve és alkalmazási lehetőségei (radiológia, nukleáris medicina, ultrahang diagnosztika stb.);

- a népegészségtan, a betegségek megelőzésének és epidemiológiájának alapjai; az egészségügy szervezeti és gazdasági működésének alapjai;

- a tágabb (társadalom, kultúra) és szűkebb (család, szubkultúra) környezet, magatartás szerepe az egészség megőrzésében, a betegség alakulásában (orvosi pszichológia, orvosi szociológia stb.).

4.2. Klinikai ismeretek és képességek:

- a gyakori(bb) betegségek komplex - belgyógyászati-sebészeti - ismerete (szív- és érbetegségek, szívsebészet, onkológiai betegségek, pulmonológia-mellkassebészet, nefrológia-urológia, endokrin és anyagcsere betegségek, hematológia, gasztroenterológia-hasisebészet, neurológia-idegsebészet, bőrgyógyászat, szemészet, ortopédia, traumatológia, fül-orr-gégegyógyászat, fogászat stb.), az egyes szervi betegségek patomechanizmusának, diagnosztikájának, prognosztikájának, gyógyításának és prevenciójának megértése;

- fontosabb újszülött- és gyermekbetegségek ismerete (gyermekgyógyászat, neonatológia stb.); az újszülött- és gyermekbetegségek patomechanizmusának, diagnosztikájának, gyógykezelésének és prevenciójának megértése;

- a fontosabb nőgyógyászati betegségek megismerése és az alapvető szülészeti ismeretek megszerzése (szülészet, nőgyógyászat, reproduktív medicina stb.); a női szervezet specifikus anatómiai, élettani, endokrinológiai sajátosságainak, a reprodukció biológiájának, a graviditás és a szülés biológiájának, valamint élettani és patológiai vonatkozásainak, a fontosabb nőgyógyászati betegségek patomechanizmusának, diagnosztikájának, gyógykezelésének és prevenciójának megértése;

- az ép és kóros elme működésének alapismerete (pszichiátria, klinikai pszichológia, pszichoterápia stb.); a kóros emberi magatartás etiológiai, klinikai és terápiás alapproblémáinak megismerése és megértése;

- a betegségek gyógyszeres kezelésének, annak lehetőségeinek (gyógyszertan, klinikai farmakológia, toxikológia stb.) megismerése, a gyógyszeres terápia molekuláris, kísérletes és patológiai alapjainak megértése;

- átfogó klinikai tanulmányok (belgyógyászat, neurológia, általános sebészet, fertőző betegségek, geriátria, klinikai onkológia, klinikai genetika, aneszteziológia és intenzív betegellátás stb.) során a betegségek és betegségcsoportok komplex megértését elősegítő szemlélet kialakítása;

- az alap- és járóbeteg-ellátásban dolgozó orvos feladataival és tevékenységével összefüggő legfontosabb interdiszciplináris ismeretek (családorvostan, népegészségtan, igazságügyi orvostan, oxiológia stb.) elsajátítása.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános orvosi ismeretek.

Fogorvostudományi szak

1. A képzési cél

Fogorvosok képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a képzési idő alatt elsajátított ismeretanyag, szakmai készségek, orvosi szemlélet és magatartás alapján folytatnak fogorvosi tevékenységet az egészségügyi ellátásban úgy, hogy ezen tevékenységük során messzemenően figyelembe veszik a betegek eltérő sajátosságait, emberi méltóságát, jogait, és ennek megfelelően döntenek, illetve cselekszenek, valamint megfelelő szakképzési program sikeres szakvizsgával dokumentált teljesítése után, választott szakterületükön önálló szakorvosi munkát végeznek, továbbá

a) ismerik

- az egyén és a társadalom egészségvédelmének alapjait,

- a gyakrabban előforduló egészségügyi ártalmak okait, tüneteit, megelőzésüket, s ezek gyógyítását,

- a fogorvostudomány területéhez tartozó megbetegedésekkel kapcsolatban a prevenció, a diagnosztika, a terápia és a rehabilitáció feladatait; képesek ezen ismereteket az alapellátási gyakorlatban alkalmazni,

- az egészség fogalmát és annak kritériumait,

- a fontosabb és korszerű fogászati diagnosztikai eljárások és módszerek lényegét, azok várható információit, ezen vizsgálatok indikációit és kontraindikációit, kockázati tényezőit és az eredmények diagnosztikus értékét, valamint a gyakoribb fog- és szájbetegségek, általános betegségek szájban megnyilvánuló tüneteit, képesek dönteni, a fogorvosi beavatkozásról, továbbá az általános orvoshoz, szakorvoshoz történő utalásról vagy egyéb intézkedésről,

- a gyakori(bb) fog- és szájbetegségek, valamint szájtünetekkel is járó általános betegségek etiopatogenezisét, korai diagnosztikáját, ezek gyógyításának lehetőségeit és módszereit,

- a fogászati és szájsebészeti szűrővizsgálatok rendszerét, különös tekintettel az onkológiai célzatú megelőzésre, kellő jártasságuk van az alapellátásban és a szakellátást igénylő esetek felismerésében,

- a fontos és korszerű fogorvosi terápiás eljárások lényegét, ezen eljárások elméleti és gyakorlati alapjait, valamint e terápiás beavatkozások várható eredményeit, mellékhatásait,

- a sztomatológiai prevenció módszereit, tudja alkalmazni ezeket az alapellátásban és a lakosság egészségnevelésében, valamint megfelelő együttműködést tudnak kialakítani az e területen tevékenykedő teamekkel,

- a fogászatban alkalmazott anyagokat, ezek főbb jellemzőit, alkalmazásuk indikációit és kontraindikációit,

- az orális rehabilitáció lehetőségeit és módszereit, s kellően jártasak az alapellátásban a rehabilitációs utókezelésben,

- az alapvető népegészségügyi ártalmak etiopatogenezisét, megoldását,

- a fogászati infekciókontroll elvét, gyakorlati alkalmazásának szükségességét és lehetőségeit,

- az egészségügyi biztosítás rendszerét és az egészségügyi szolgálat szervezeti felépítését, ezen belül a fogorvosi/fogászati ellátás rendszerét és finanszírozási rendelkezéseit, valamint rendelkeznek egészségügyi gazdasági ismeretekkel;

b) szakszerű anamnézist tudnak felvenni a vizsgált személytől és annak környezetétől;

c) képesek megállapítani, hogy fogászati szempontból a vizsgált személy állapota megfelelő-e az egészség kritériumainak, feltárható-e az egészségére ártalmas magatartás és életmód, ha fellelhető kóros eltérés, melyek ezek fő jellemzői, szakszerű kórleírást és dokumentációt tudnak vezetni;

d) rendelkeznek

- mindazon manuális készségekkel, amelyek alkalmassá teszik a fogorvosi alapellátás végzésére,

- megfelelő elméleti ismeretekkel és gyakorlattal az alapellátásban a fogorvosi munkájához szükséges klinikai és műszeres vizsgáló módszerek alkalmazásához, értékeléséhez, a vizsgálatok eredményeiből történő helyes következtetések levonásához,

- kellő fogtechnikai ismeretekkel a fogtechnikai munkák ellenőrzésére és a kész fogművek elbírálására;

e) felismerik az azonnali fogorvosi beavatkozást igénylő betegségeket, és kellő gyakorlati jártassággal rendelkeznek az életmentő beavatkozások elvégzésében, az orvosi elsősegélynyújtásban;

f) kellő ismeretekkel rendelkeznek

- a fogászati ellátásban előforduló betegségek pszichológiai és szociológiai vonatkozásairól, alkalmazni tudják ezen ismereteiket mindennapi munkájukban,

- a fontosabb orvostechnikai berendezések, műszerek működéséről, kezelni tudják a fogászati ellátásban használatos berendezéseket és műszereket, ismerik ezek baleset- és munkavédelmi szabályait,

- a szájsebészeti műtétek, illetve az arc- és állcsont sebészeti műtétek indikációiról, valamint kockázatairól, ismerik ezen műtétek alkalmazhatóságának feltételeit.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

fogorvos,

használható cím: doctor medicinae dentariae, ennek rövidítése: dr. med. dent.

3. A képzési idő:

10 félév, legkisebb összóraszám: 5000 óra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

- alapozó tantárgyak (fizika, kémia, sejtbiológia stb.),

- morfológia (anatómia, szövettan, fejlődéstan stb.),

- molekuláris biológia (biokémia), patológia (általános és orális patológia, általános és orális patofiziológia, általános és orális mikrobiológia stb.),

- funkcionális biológia (fiziológia, orális biológia stb.),

- magatartástudomány (pszichológia, szociológia, etika stb.).

4.2. Preklinikai ismeretek és készségek:

- bevezetés a klinikai módszerekbe (belgyógyászat, sebészet, fogászati preklinikum stb.),

- diagnosztika (laboratóriumi diagnosztika, patológiai diagnosztika, diagnosztikus képalkotó eljárások, általános és orális radiológia stb.),

- népegészségtan (környezet higiéné, gazdasági ismeretek stb.),

- gyógyszertan (gyógyszertan, farmakoterápia, toxikológia stb.).

4.3. Általános klinikai ismeretek és készségek:

- a megbetegedések és terápiájuk komplex ismerete (belgyógyászat, sebészet, bőrgyógyászat, szemészet, fül-orr-gégegyógyászat, szájnyálkahártya-betegségek, gyermekgyógyászat, szülészet, nőgyógyászat, neurológia, pszichiátria, oxiológia stb.).

4.4. Fogászati klinikai ismeretek és képességek:

- preventív fogászat,

- megtartó fogászat (konzerváló fogászat, endodontia, parodontológia stb.),

- szájsebészet (fogsebészet, arc- és állcsontsebészet stb.),

- helyreállító fogászat (fogpótlástan),

- gyermekfogászat,

- fogszabályozás.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános fogorvosi ismeretek.

Gyógyszerésztudományi szak

1. A képzési cél

Gyógyszerészek képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - a képzési idő alatt elsajátított ismeretanyag, szakmai készségek, gyógyszerészi szemlélet és magatartás alapján vesznek részt a gyógyszer- és egészségügyi ellátásban, és folytatnak gyógyszerészi tevékenységet úgy, hogy ezen tevékenységük során messzemenően figyelembe veszik a hozzájuk fordulók eltérő sajátosságait, emberi méltóságát, jogait, és ennek megfelelően döntenek, illetve cselekszenek, valamint megfelelő szakképzési program sikeres szakvizsgával dokumentált teljesítése után, választott szakterületükön önálló szakgyógyszerészi munkát végeznek, továbbá

a) kellő elméleti ismerettel és gyakorlati jártassággal rendelkeznek a gyógyszerellátás, a gyógyszerkészítés, a gyógyszerellenőrzés és a gyógyszerismertetés feladatainak ellátásában;

b) ismerik

- a terápiában és a diagnosztikában használatos gyógyszerek és anyagok tulajdonságait, az élő szervezetre gyakorolt hatásukat, kölcsönhatásaikat és alkalmazásuk kockázatait,

- a leggyakoribb betegségek főbb tüneteit, gyógyszerterápiás lehetőségeit és az alkalmazható gyógyszerek adagolását,

- a gyógyszerellátás vonatkozó jogszabályait és intézményrendszerét;

- a kis-, közép- és nagyüzemi gyógyszerkészítés elméleti alapjait és gyakorlatát,

- a gyógyszer-ellenőrzési módszerek elméleti és gyakorlati alapjait,

- az analitikai, a biológiai és a mikrobiológiai gyógyszer-ellenőrzési módszerek elméletét és gyakorlatát,

- a gyógyszerek törzskönyvezési eljárását;

c) kellő ismerettel rendelkeznek

- a klinikai gyógyszerészet és a klinikai farmakológia alapjairól,

- a gyógyászati segédeszközök alkalmazásáról és használatáról,

- a gyógyszergazdálkodás alapelveiről,

- a prevencióról és az egészséges életvitelre nevelés általános elveiről,

- a gyógyszer-információ, betegségmegelőző és az egészségügyi felvilágosító tevékenységről, melyeket a mindennapi gyógyszerészi tevékenységük során alkalmazni tudnak;

d) kellő vezetési és szervezési, valamint alapvető közgazdasági és gyógyszer-kereskedelmi ismeretekkel rendelkeznek.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

okleveles gyógyszerész,

használható cím: magister pharmaciae, ennek rövidítése: mag. pharm.

3. A képzési idő:

10 félév, legkisebb összóraszám: 4800 óra.

A kizárólag gyakorlati képzésre fordítható gyakorlati képzési idő 6 hónap, amely összefüggő gyakorlat közforgalmú vagy intézeti gyógyszertárban legfeljebb két részben teljesítendő.[4]

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

fizika, biofizika, fizikai kémia, kolloidika, általános és szervetlen kémia, analitikai kémia, szerves kémia, biokémia, matematika, számítástechnika, biometria, informatika stb.

4.2. Biológiai és orvosi elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

gyógyszerészi biológia, gyógyszerészi növénytan, anatómia, élettan, kórélettan, mikrobiológia, elsősegélynyújtás stb.

4.3. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:

gyógyszerészi kémia, gyógyszerhatástan és toxikológia, gyógynövény- és drogismeret, gyógyszer-technológia, biofarmácia-farmakokinetika, kórházi-klinikai gyógyszerészet, népegészségtan, gyógyszerügyi szervezés stb.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános gyógyszerészi ismeretek.

Egészségügyi-tanár szak[5]

1. A képzési cél

Az egészségügyi-tanár szakos képzés elsődleges célja olyan tanárok képzése, akik az egészségügyi szakképzés valamennyi szakmájában, illetve szintjén és valamennyi intézményében képesek a szakmai tantárgyak, tantárgycsoportok tanítására (különösen az ápolás- és gondozástan, az elsősegélynyújtás, a közegészségtan-járványtan, anatómia-élettan, egészségpedagógia, szakmai gyakorlat területén), továbbá akik a szakképzés mellett felkészültek a közoktatásban résztvevő 5-12. évfolyamos tanulók, valamint a fiatalok és felnőttek körében is szakterületük általános ismereteinek oktatására, illetve a nevelés, különösen az egészségnevelés feladatainak magas szintű művelésére.

A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés külön jogszabályban meghatározott céljai kiegészülnek az e szak sajátosságaihoz igazodó széles körű egészségtudományi, illetve az egészségneveléssel kapcsolatos informatikai, jogi, közgazdasági és szervezéstudományi alapismeretek megszerzésének, továbbá az egészségtudományi felkészültség pedagógiai alkalmazásának céljával, különösen a higiénés, mentálhigiénés és addiktológiai területeken.

A képzés szakhoz kapcsolódó sajátos célja továbbá, hogy az egészségügyi-tanár legyen képes

- az ápolás- és gondozástudomány területén ápolási elméleteket és modelleket összehasonlítani és a gyakorlatban alkalmazni, ápolási standardokat és szakmai protokollokat készíteni, speciális szükségleteket felismerni és ennek alapján elősegíteni a személyközpontú ápolást-gondozást, az ápolási folyamat elvárásai szerint tevékenykedni, nemzetközi direktívákat adaptálni, kutatásra alapozott ápolási ismereteket oktatni;

- az egészségtudomány, illetve a neveléstudomány területén szerzett ismeretei összekapcsolásával és továbbfejlesztésével legyen képes az egészséges életmódra nevelni és az egészségnevelő módszereket fejleszteni, az egészségkárosító környezeti, valamint az életmódból fakadó (pl. kábítószerfogyasztó, alkoholfüggő) hatásokat felismerni és prevenciós programokat kidolgozni, szakgondozói rendszereket és preventív programokat kidolgozni és fejleszteni, az életminőség javítása érdekében a megváltozott egészségi állapotnak megfelelő életvitelt ajánlani és megszervezni, egészségtudományi szakterületét fejleszteni és képviselni a hazai és nemzetközi szakmai fórumokon;

- az egészségtudományi és a pedagógiai kutatás területén kutatási projekteket kezdeményezni, tervet készíteni, programot szervezni, eredményeket értékelni és a gyakorlatra adaptálni, kutatásra alapozott fejlesztést elindítani;

- az informatika, a jog, a közgazdaságtan, a szervezés és menedzsment területén mindazon szemléletmódokat és ismereteket pedagógiai tevékenységében alkalmazni, valamint tanulóival elfogadtatni és feldolgoztatni, amelyek kapcsolatosak az egészségmegőrzés és -visszaállítás egyéni és társadalmi tevékenységeivel.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles egészségügyi szaktanár.

3. A képzési idő

3.1. Első alapképzésben nappali tagozaton: 10 félév, 300 kredit, legalább 3000 tanóra.

3.2. Kiegészítő alapképzésben:

- az egészségügyi szaktanár szakképzettség megszerzésére irányuló kiegészítő alapképzésben az egyetemi szintű ápoló, általános orvostudományi, fogorvostudományi, illetve gyógyszerésztudományi alapképzési szak elvégzését követően: legalább 4 félév, 120 kredit, nappali tagozaton legalább 1200, levelező képzésben legalább 360 tanóra, amelyből legalább 60 kreditet a tanári képesítés követelményeiről szóló külön jogszabályban foglaltak szerint kell teljesíteni,

- az egyetemi szintű végzettség megszerzésére irányuló képzésben a főiskolai szintű egészségügyi szakoktató, továbbá a diplomás ápoló alapképzési szak elvégzését követően: legalább 5 félév, 150 kredit, nappali tagozaton legalább 1500, levelező képzésben 450 tanóra.

3.3. Újabb oklevelet nyújtó képzésben:

- a főiskolai szintű dietetikus, gyógytornász, közegészségügyi-járványügyi felügyelő, mentőtiszt, illetve védőnő alapképzési szak, továbbá a főiskolai szintű egészségtantanár szak elvégzését követően: legalább 6 félév, 180 kredit, nappali tagozaton legalább 1800, levelező képzésben 540 tanóra,

- az egyetemi szintű humánkineziológia, illetve egészségtan-tanár alapképzési szak elvégzését követően legalább 5 félév, 150 kredit, nappali tagozaton legalább 1500, levelező képzésben 450 tanóra,

- az egyetemi szintű gyógytestnevelő tanár szak elvégzését követően: legalább 4 félév, 120 kredit, nappali tagozaton legalább 1200, levelező képzésben legalább 360 tanóra,

- valamely más egyetemi szintű egészségügyi, továbbá az egyetemi szintű gyógypedagógia vagy a testnevelő tanár alapképzési szak elvégzését követően: legalább 6 félév, 180 kredit, nappali tagozaton legalább 1800, levelező képzésben 540 tanóra, főiskolai szintű egészségügyi, továbbá főiskolai szintű testkulturális vagy gyógypedagógusi alapképzési szak elvégzését követően: legalább 7 félév, 210 kredit, nappali tagozaton legalább 2100, levelező képzésben 630 tanóra.

3.4. A kötelező, a kötelezően választható és a szabadon választható tantárgyakhoz rendelt kreditek százalékos aránya a teljes képzési időhöz tartozó kreditértékhez viszonyítva

- a kötelező tárgyakhoz (ismeretanyaghoz) rendelt kreditek aránya: legalább 70%,

- a kötelezően választható tárgyakhoz (ismeretanyaghoz) rendelt kreditek aránya: legalább 15%,

- a szabadon választható tárgyakhoz (ismeretanyaghoz) rendelt kreditek aránya: legalább 5%.

4. A képzés főbb tanulmányi területei és azok aránya, kreditértékei

4.1. Általánosan művelő, értelmiségképző ismeretek, a teljes képzési időhöz tartozó kreditek legalább 5%-a, 15 kreditpont:

az értelmiségi létre felkészítő és a szakmai műveltséget megalapozó általános bölcsészeti, társadalomtudományi és természettudományi ismereteket foglalja magában, mint pl. filozófia, etika, informatika, közgazdaságtan, környezettudományok, nyelvművelés, idegen nyelv.

4.2. Szakterületi alapozó egészségtudományi elméleti és gyakorlati ismeretek, a teljes képzési időhöz tartozó kreditek 15-20%-a, legalább 45 kreditpont:

a biológia, anatómia, élettan-kórélettan, gyógyszertan, mikrobiológia-közegészségtan, járványtan, társadalom-orvostan, ápolástan általános alapjai.

4.3. Szakterületi alapozó társadalomtudományi elméleti és gyakorlati ismeretek, a teljes képzési időhöz tartozó kreditek 10-15%-a, legalább 30 kreditpont:

az általános és szociálpszichológia, a beteg ember lélektana; a szociológia, szociálpolitika, a jogi, közgazdasági és menedzsment ismeretek egészségüggyel kapcsolatos tárgyköreinek alapismeretei.

4.4. Szakterületi törzsképzés, a teljes képzési időhöz tartozó kreditek 35-50%-a, legalább 105 kreditpont:

a belgyógyászat, sebészet, szülészet-nőgyógyászat, csecsemő- és gyermekgyógyászat, intenzív terápia, aneszteziológia, neurológia, pszichiátria, alapellátás és az előzőek ápolástani ismeretei, egészségügyi műszaki ismeretek, dietoterápia, fizioterápia, addiktológia tárgyköreinek orvos-, egészség- és ápolástudományi aspektusai.

4.5. A szakterületi elméleti és gyakorlati képzés arányai

- A 4.2-4.4. pontban jelzett tanulmányi területeken a gyakorlati jellegű foglalkozások, tantárgyak aránya az itt kötelező összes tanóra 50-70%-a, amelyben az e területeken előírt kreditpontokból legalább 25-30 kreditpont a képző intézmény által vezetett, minősítéssel záruló csoportos tantermi, illetve a külső szakmai gyakorlatok, tréningek kreditértéke.

- A gyakorlati képzéshez tartoznak a képző intézményben megvalósított csoportos gyakorlatok mellett az egészségügyi ellátás legalább kétféle különböző területén végzendő külső összefüggő egyéni szakmai gyakorlatok, amelyek időtartama legalább kétszer l hét, vagy négyszer 3 nap. E gyakorlatokhoz kreditpont nem rendelhető, teljesítése a záróvizsgára bocsátás kritérumfeltétele.

4.6. A tanári képesítés megszerzésére irányuló képzés

- A külön jogszabályokban előírt képzési területek szerint, amelyből:

= a pedagógiai és pszichológiai általános elméleti és gyakorlati képzés óraszáma legalább 330 tanóra, 23 kredit,

= a szakmódszertan (tantárgypedagógia) óraszáma legalább 180 tanóra, 12 kredit,

= az iskolai gyakorlatok legalább 150 tanóra, 12 kredit, s további legalább 60 tanórát 5 kreditpont értékben is erre vagy a szakmódszertani területre kell fordítani.

- E terület a teljes képzési időhöz rendelt kreditek 18-25%-a, legalább 54 kreditpont.

Kettős oklevelet nyújtó vagy kiegészítő alapképzés esetén e terület 60 kreditpont, amelyből 8 kredit a tanári képesítővizsgához szükséges külön szakdolgozat elkészítése.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az ismeretek ellenőrzési rendszerére vonatkozóan - a szigorlatok és a záróvizsga kivételével - e rendelet 1. számú mellékletének 5. pontjában foglaltak, továbbá a felsőoktatási alapképzési szakok képesítési követelményeinek kreditrendszerű képzéshez illeszkedő kiegészítéséről szóló 77/2002. (IV. 13.) Korm. rendeletben a szakterületi képzés tekintetében az egészségügyi szakcsoport sajátos képesítési követelményeiről szóló 3. számú mellékletben és a tanári képesítés tekintetében pedig a 12. számú mellékletben foglaltak az irányadóak.

5.1. Kötelező szigorlatok

- A kötelező szigorlatok száma: a szakterületi képzés területén legfeljebb 5, amelyek egyenként legalább 10 kreditértékű tantárgycsoport komplex ismeretanyagát fogják át. A tanári képesítés területén a külön jogszabályban meghatározott komplex pedagógiai-pszichológiai szigorlat kötelező.

- A szakterületi kötelező szigorlatok tárgyai: anatómia, élettan-kórélettan, mikrobiológia-közegészségtanjárványtan, ápolástan, klinikumok komplex szakápolástana.

5.2. A szakdolgozat

- A szakdolgozat követelményeire vonatkozóan a rendelet 1. számú mellékletében és a tanári képesítésről szóló külön jogszabályban foglaltakat együttesen kell alkalmazni.

- A szakdolgozat kreditértéke: 30 kreditpont, a kettős oklevelet adó, illetve kiegészítő alapképzésben: a nem tanár szakon szerzett szakdolgozattól különálló szakdolgozat elkészítése esetén: 8 kreditpont.

5.3. A záróvizsga

5.3.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei:

- a tantervben előírt valamennyi tanulmányi és vizsgakötelezettség teljesítése,

- egy idegen nyelvből C típusú középfokú államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga,

- az egyéni szakmai gyakorlatok teljesítése,

- a zárótanítás teljesítése,

- a szakdolgozat elkészítése és benyújtása.

5.3.2. A záróvizsga részei:

- a szakdolgozat megvédése, amelyben alkalmazni kell a tanári képesítés követelményeiről szóló külön jogszabályban foglaltakat is,

- a szakterületi elméleti és gyakorlati ismereteket átfogó komplex szóbeli vizsga, amelynek tárgykörei: medicinális ismeretek (kórképek, diagnosztika-terápia alapjai), ápolástani ismeretek (általános- és szakápolástan, általános- és egészségügyi etika), egészségpedagógiai ismeretek (egészségnevelés, addiktológia),

- a tanári képesítővizsga komplex szóbeli része.

5.3.3. A záróvizsga eredménye

A szakdolgozat és védése átlageredményének, a szakterületi komplex szóbeli vizsga érdemjegyének, valamint a tanári képesítővizsga átlageredményének egészre kerekített átlaga.

6. A szak szempontjából lényeges egyéb rendelkezések

6.1. A képzésben a tanári képesítés általános, az egészségügyi felsőoktatás sajátosságaitól független, illetve azokkal részben összefüggő követelményeire a tanári képesítés követelményeiről szóló 111/1997. (VI. 27.) Korm. rendeletben foglaltak az irányadók.

6.2. Az okleveles egészségügyi szaktanári szakképzettség megszerzésére irányuló képzés - a 6.3. pontban meghatározott kivétellel - a 6.1. pontban megjelölt rendelet 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint, kizárólag a szakterületi képzéssel együtt folyhat.

6.3. E szakon az egyetemi szintű végzettség megszerzésére irányuló kiegészítő alapképzésben a főiskolai szintű egészségügyi szakoktató, valamint a diplomás ápoló szakon szerzett szakképzettség birtokában, míg az okleveles egészségügyi szaktanár szakképzettséghez szükséges tanári szakképzettség megszerzésére irányuló kiegészítő alapképzésben az egyetemi szintű általános orvostudományi, fogorvostudományi, gyógyszerésztudományi, valamint az ápoló alapképzési szakon szerzett oklevél birtokában lehet részt venni, illetve a tanári képesítés e szakokon az alapképzési szakkal párhuzamosan is megszerezhető.

6.4. A kiegészítő vagy újabb oklevelet nyújtó képzés esetén az elvégzett egészségügyi szakon teljesített kreditértékek minimálisan beszámítandó mértéke:

- Valamely egyetemi szintű egészségügyi, illetve a diplomás ápoló szak elvégzését követően:

= értelmiségképző és szakterületi alapozó egészségtudományi modul 60 kredit

= szakterületi alapozó társadalomtudományi modul 30 kredit

= szakterületi törzsképzési modul 90 kredit.

- A főiskolai szintű egészségügyi szakoktató szak elvégzését követően:

= értelmiségképző és szakterületi alapozó egészségtudományi modul 60 kredit

= szakterületi alapozó társadalomtudományi modul 30 kredit

= szakterületi törzsképzési modul 60 kredit

= tanári képesítés pszichológiai és pedagógiai modulja 20 kredit

= tanári képesítés szakmódszertani és iskolai gyakorlati modulja 15 kredit.

- Egyéb négyéves főiskolai szintű egészségügyi, illetve a humánkineziológia, a gyógytestnevelő tanári és az egészségtan-tanári szakok elvégzését követően:

= értelmiségképző és szakterületi alapozó egészségtudományi modul 60 kredit

= szakterületi alapozó társadalomtudományi modul 30 kredit

= szakterületi törzsképzési modul 30 kredit.

- Egyéb egészségügyi, testkulturális és gyógypedagógiai szakok elvégzését követően:

= értelmiségképző és szakterületi alapozó egészségtudományi modul 60 kredit

= szakterületi alapozó társadalomtudományi modul 30 kredit.

- Valamely tanár szak elvégzése esetén:

= értelmiségképző modul 15 kredit

= a tanári képesítés tekintetében a külön jogszabály rendelkezései érvényesek.

6.5. Az egészségügyi-tanári szak a 77/2002. (IV. 13.) Korm. rendelet 12. számú mellékletében a tanári képesítés sajátos képesítési követelményeiről szóló rendelkezések szerint szerkezeti felépítése tekintetében tanárszak. A szakterületi felkészítés csak a tanári képesítés megszerzésével együtt eredményez oklevelet, így az oklevél megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek számát a szakterületi és a tanári képesítés megszerzésére irányuló képzéshez rendelt kreditek összege adja. A tanári képesítés megszerzéséhez szükséges kreditek száma tekintetében ugyanakkor - mivel ez a szak a szakmai tanárképzés része - a kettős oklevelet nyújtó tanár szakokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A rendeletben meghatározott négy egyetemi szintű egészségügyi szakkal párhuzamosan folyó, illetve az oklevél megszerzése utáni kiegészítő alapképzésben e szak a szerkezeti felépítése tekintetében is a kettős oklevelet nyújtó tanár szakok csoportjába tartozik.

VÉDŐNŐ ALAPKÉPZÉSI SZAK[6]

1. A képzési cél

Az egyetemi szintű védőnőképzés célja olyan egészségügyi szakemberek képzése, akik

- modern szemlélet és igényes magatartás alapján vesznek részt a védőnői ismeretek oktatásában, az egészségmegőrzés és egészségfejlesztés kutatásában, a védőnői munka közép és felsőszintű szervezésében és irányításában,

- magas szintű szakmai és általános műveltséggel, ennek megfelelő emberi magatartással rendelkeznek, amely nagyfokú hivatás és felelősségtudattal párosul,

- munkájuk során messzemenően figyelembe veszik az védőnőoktatással szemben támasztott kívánalmakat,

- közreműködnek a védőnőoktatás fejlesztésében, új oktatási formák kutatásában és kifejlesztésében,

- részt vesznek az egészségmegőrzés, egészségfejlesztés tudományos problémáinak megoldásában, ezen a téren új ismeretek kutatásában,

- részt vesznek új gondozási formák kialakításában és alkalmazásában,

- figyelemmel kísérik és munkájuk során figyelembe veszik az egészségügy és a betegek/kliensek gondozásával szembeni mindenkori kívánalmakat, a betegek/kliensek eltérő sajátosságait, emberi jogait és méltóságát, ennek megfelelően döntenek és cselekszenek, és

- képesek a magyar és idegen nyelvű szakirodalomban való rendszeres tájékozódásra.

Az egyetemi szintű végzettséggel rendelkező védőnők a Rendelet 1. és 3. számú mellékletében a főiskolai szintű védőnő szakképzettséggel rendelkezők részére előírt ismereteken és készségeken túlmenően

a) ismerik

- a hazai egészségügyi intézményrendszer szervezeti felépítését és informatikai alapjait, finanszírozási rendszerét, közép és hosszú távú célkitűzéseit és a megvalósításukkal kapcsolatos főbb tennivalókat, ezen ismeretek elméleti és gyakorlati oktatásának módjait,

- a felsőoktatási intézményrendszer felépítését és informatikai alapjait, finanszírozási rendszerét, közép és hosszú távú célkitűzéseit, a megvalósításukhoz kapcsolódó főbb tennivalókat, és részt vesznek ezek kidolgozásában,

- a felsőoktatás különböző oktatási módszereit, ezek alkalmazásának lehetőségeit a védőnőképzés területén,

- a védőnői munka irányítási, szervezési elveit és ezek oktatásának és gyakorlati alkalmazásának kérdéseit a védőnői munka területén,

- a munkavédelmi előírásokat, azok oktatásának és alkalmazásának módjait,

- a természetgyógyászat (alternatív medicina) lehetőségeit és korlátait,

- a betegek/gondozottak/kliensek jogait és azok érvényesítésének módjait,

- a hátrányos helyzetű családok ellátásának sajátosságait,

- az egyén és a társadalom egészségvédelmének, a betegségek megelőzésének, a diagnosztika és terápia, valamint a rehabilitáció elméleti és gyakorlati alapjait,

- a betegségeknek a lelki élettel, magatartással összefüggő és szociális vonatkozásait,

- a népegészségtan és epidemiológia alapjait,

- a hazai egészségvédelmi szűrővizsgálatok rendszerét és elvi alapjait;

b) képesek

- kritikusan különbséget tenni az egyes ápolási elméletek között, és azokat alkotóan továbbfejleszteni,

- a gondozási, egészségfejlesztési és prevenciós modelleket a hazai sajátosságoknak megfelelően továbbfejleszteni vagy újakat kidolgozni,

- a gondozás, egészségfejlesztés és oktatáskutatás ismereteinek oktatására, ilyen kutatási programok kidolgozására, a kutatási programok végrehajtására,

- a gondozást, egészségfejlesztést és prevenciót végzők, valamint a főiskolai diplomások és egyetemi hallgatók elméleti és gyakorlati oktatására, a szakmai klinikai és területi gyakorlatok megszervezésére, vezetésére,

- az oktatás új formáinak és módszereinek kidolgozására és alkalmazására,

- a védőnői tevékenység elméletigyakorlati feladatainak meghatározására,

- a védőnői tevékenység széles körű (országos, területi, helyi és házi) megszervezésére, irányítására, ellenőrzésére,

- új szervezési és finanszírozási lehetőségek kutatására,

- a gondozás tárgyi eszközeinek és berendezéseinek korszerű oktatására,

- az egészség helyreállítására, rehabilitációra vonatkozó tudományos ismeretek védőnői feladatkörben történő alkalmazására,

- tudományos előadások tartására, vitákban való részvételre magyar és legalább egy idegen nyelven,

- a védőnői kompetenciák kialakítására, az egészségügyi ellátásban részt vevő más szakemberek (orvosok, die tetikusok, védőnők, ápolók, gyógytornászok stb.) képviselőivel való együttműködésre,

- magukat tudományos fokozat megszerzése érdekében továbbképezni.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése Okleveles védőnő.

3. A képzési idő

3.1. Első alapképzésben nappali tagozaton 10 félév, 300 kreditpont, legalább 3000 tanóra.

3.2. Kiegészítő alapképzésben a főiskolai szintű szak 240 kreditpontjából 210 kreditpont az egyetemi szintű képzés részeként elismerve 3 félév, 90 kreditpont, nappali tagozaton legalább 900 tanóra, levelező tagozaton legalább 270 tanóra.

A képzési idő magában foglalja az elméleti, gyakorlati órákat, valamint a klinikai és területi gyakorlatot. Minden félév egy modul, ahol az oktatás tantárgycsoportokban történik.

3.3. A kötelező tantárgyakhoz, a kötelezően választható és a szabadon választható tantárgyakhoz rendelt kre ditek aránya a teljes képzési időhöz tartozó kreditértékhez viszonyítva

- a kötelező tantárgyakhoz rendelt kreditek százalékos aránya: legfeljebb 80% (240 kreditpont) ,

- a kötelezően választható tantárgyakhoz rendelt kreditek százalékos aránya: legalább 15% (45 kreditpont) ,

- a szabadon választható tantárgyakhoz rendelt kreditek százalékos aránya: legalább 5% (15 kreditpont) .

4. A képzés főbb tanulmányi területei és azok aránya

A képzés fő tanulmányi területei magukba foglalják azokat az ismereteket, amelyekre a védőnők oktatásában, kutatásában és a Védőnői Szolgálat vezetésének különböző szintjein szükség van.

4.1. Általánosan művelő és társadalomtudományi ismeretek 5-10% (15-30 kreditpont) :

filozófia, etika, általános és egészségszociológia, pszichológia, fejlődéslélektan, pedagógia, kommunikáció, számítástechnika ismeretek, a magyarországi cigányságra vonatkozó ismeretek.

4.2. Alapozó szakmai ismeretek és gyakorlati készségek 10-15% (30-45 kreditpont) :

anatómia, élettan, kórélettan, biológia, genetika, biokémia, mikrobiológia, egészségügyi informatika, egészségügyi műszaki ismeretek.

4.3. Speciális szakmai ismeretek és gyakorlati készségek 10-15% (30-45 kreditpont) :

táplálkozástan, közegészségtan, járványtan, társadalomegészségtan, egészségnevelés, hátrányos helyzet, mentálhigiéné, gyógyszertan, elsősegélynyújtás.

4.4. Szakterületi törzsképzéshez tartozó ismeretek 45-55% (135-165 kreditpont) :

ápolástan, gondozástan, védőnői módszertan, kábítószerfogyasztásból eredő problémák, a megelőzés színterei, a kezelés lehetőségei, egészségnevelés, hátrányos helyzetű családok, sajátos egészségügyi, szociális ismereteket igénylő személyek/csoportok problémáinak megismerése, megoldási gyakorlatok, szülésre felkészítés, gyermekgyógyászat, szülészetnőgyógyászat, belgyógyászat, sebészet, egyéb klinikai ismeretek, neurológia, neurohabilitáció, pszichiátria, gyermekpszichiátria, egészségügyi jogi ismeretek, minőségbiztosítás, védőnői vezetési és irányítási ismeretek, tanácsadási ismeretek, egészségtudományi kutatásistatisztikai ismeretek, védőnői oktatási ismeretek.

4.5. A szakterületi elméleti és gyakorlati képzés aránya: a 4.2-4.4. tanulmányi területeken a gyakorlati képzés aránya 50-70%, amely magában foglalja a minősítéssel záruló csoportos tantermi, illetve a klinikai és területi gyakorlatokat is (1-4 és 14-15 hetes) .

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A Rendelet 1. számú mellékletének 5. pontjában foglaltakat figyelembe véve:

5.1. Kötelező szigorlatok

- komplex élettudományok (anatómia, élettan, kórélettan) ,

- komplex társadalomtudományok (általános szociológia, egészségszociológia, pszichológia, fejlődéslélektan, pedagógia) ,

- védőnői módszertan,

- gyermekgyógyászat,

- szülészetnőgyógyászat,

- komplex egészségfejlesztés (egészség és egészségfejlesztés, egészségfejlesztési projekt, egészségfejlesztési módszertan, tanácsadási jártasság) ,

- komplex védőnői, vezetési, oktatási ismeretek (oktatás és vezetés szociológiája, információkutatás, védőnői menedzsment és munkairányítási ismeretek, felsőoktatási és oktatási ismeretek) .

5.2. A szakdolgozat kreditértéke: 20 kreditpont.

5.3. A záróvizsgára bocsátás feltétele a Rendelet 1. számú mellékletének 5. pontjában foglaltak figyelembevételével legalább 280 kreditpont megszerzése és C típusú középfokú államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga az Európai Gazdasági Térség tagállamainak valamelyik nyelvéből vagy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek valamelyik nyelvéből.

5.4. A komplex záróvizsga témakörei:

- alapismereti és klinikai tantárgyak,

- társadalomtudományi tantárgyak,

- védőnői módszertani, oktatási, vezetési ismeretek,

- egészségnevelési és megelőzési ismeretek,

- gyakorlati védőnői feladat megoldása intézeti, illetve otthoni körülmények között.

5.5. A záróvizsga eredményének kiszámítása

A záróvizsgajegy a vizsgáztató bizottság által a záróvizsga írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsga részére adott érdemjegyek számtani átlaga. A záróvizsga eredménye a záróvizsgajegy és a szakdolgozatra adott érdemjegy egészre kerekített átlaga. Amennyiben a záróvizsga bármely részjegye elégtelen, a záróvizsgát meg kell ismételni.

6. Értelmező rendelkezések e szak képesítési követelményeinek alkalmazásában

A gyakorlati képzéshez tartozik a képző intézményben megvalósított gyakorlatok mellett az egészségügyi ellátás valamennyi területén végzett védőnői és egészségfejlesztési, valamint vezetői és oktatásiképzési gyakorlat.

NÉPEGÉSZSÉGÜGYI FELÜGYELŐ ALAPKÉPZÉSI SZAK[7]

1. A képzési cél

Olyan szakemberek képzése, akik a népegészségügy tudományos alapjait, módszertanát elsajátítva és interven

ciós eszköztárát megismerve képesek a lakosság egészségével foglalkozó - az egészség megőrzését, fejlesztését, a betegségek megelőzését és a betegellátást szolgáló - intézményekben

- a lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők felismerésére és elemzésére, a lakosság egészségi állapotának monitorozására;

- a lakosság egészségügyi szükségleteinek és igényeinek feltárására és azok között fontossági sorrend felállítására;

- a meghatározott egészségügyi szükségletek kielégítését célzó egészségfejlesztő, megőrző, elsődleges, másodlagos és harmadlagos betegségmegelőző szolgáltatások és programok megtervezésére, megszervezésére, lebonyolítására és értékelésére;

- a népegészségüggyel kapcsolatos felügyelői, hatósági tevékenység ellátására.

A képzés további célja kapcsolatteremtő, kommunikációs és csoportmunkával kapcsolatos készségek kialakítása, a problémafeltáró és megoldó készség fejlesztése.

Az egyetemi szintű népegészségügyi felügyelő szakképzettséggel rendelkezők ismerik:

- az egészség és betegség biológiáját; a lakosság egészségi állapotának alakulását döntő súllyal meghatározó betegségek kialakulásának okait és mechanizmusát, az e betegségekre hajlamosító genetikai tényezőket, a betegségek kialakulásának megakadályozását vagy hátráltatását szolgáló beavatkozások hatásmechanizmusát;

- az ember és környezete kölcsönhatásának sajátosságait; azokat az élettani, biokémiai és genetikai folyamatokat, amelyeken keresztül e kölcsönhatás megvalósul és módosul;

- a természetes és társadalmi környezet egészséget meghatározó tényezőit; konkrétan a víz, levegő, talajszennyeződés potenciális veszélyeit és azok következményeit, valamint a munkahely, lakóhely és a társadalmi környezet mindazon tényezőit, amelyek az egészségre hatással vannak;

- a népegészségügyben alkalmazott tudományos módszereket és azok gyakorlati alkalmazását;

- hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező csoportok részére indított egészségbiztosítási programokat;

- a népegészségügyi munkához szükséges adatok és információk beszerzésének, összegyűjtésének és elemzésének módszereit; nemzetközi - elsősorban európai összehasonlításban - a hazai népegészségügyi helyzetet és az azt befolyásoló legfontosabb környezeti, társadalmigazdasági és genetikai tényezőket;

- az egészség megőrzését és fejlesztését célzó különböző beavatkozások és szolgáltatások típusait, alkalmazásuk feltételeit, azok előnyeit és hátrányait;

- nemzetközi kitekintésben a népegészségügyi rendszerek és intézmények működését és hatékonyságát, értékelésének szempontjait.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése Okleveles népegészségügyi felügyelő.

3. A képzési idő

3.1. 10 félév, 300 kreditpont, legalább 3500 tanóra.

3.2. A kötelező tantárgyakhoz rendelt kreditpontok százalékos aránya: legfeljebb 80%.

A kötelezően választható tantárgyakhoz rendelt kreditpontok százalékos aránya: legalább 15%.

A szabadon választható tantárgyakhoz rendelt kreditpontok százalékos aránya: legalább 5%.

4. A képzés főbb tanulmányi területei és arányai

4.1. Alapozó modul 80-90% kreditpont.

Kötelező tárgyak 70-85 kreditpont: anatómia, latin szaknyelv, kémia, sejtbiológia, ökológia, élettan, a hazai cigányságra vonatkozó ismeretek, általános informatika, genetika és molekuláris biológia, matematikai alapok, egészségpszichológia, mentálhigiénés alapismeretek, biokémia, angol szaknyelv, szociológia.

Kötelezően választható tárgyak 5-7 kreditpont: funkcionális neuroanatómia, molekuláris ökológia.

4.2. Szakirányú modul 142-152 kreditpont.

Kötelező tárgyak 116-126 kreditpont: egészségügyi informatika, biostatisztika, népegészségügyi medicina, környezetegészségtan, epidemiológia alapjai, részletes epidemiológia, mikrobiológia, immunológia, bioetika, gyermek és ifjúságegészségügy, kémiai biztonságügy, munka és sugáregészségügy, foglalkozásegészségtan, kórházi fertőzések, egészségfejlesztés, táplálkozásegészségtan és élelmiszerbiztonság, egészségpolitika, minőségügyi alapismeretek, farmakológia, közigazgatási és jogi ismeretek.

Kötelezően választható tárgyak 30 kreditpont: laboratóriumi diagnosztika, kulturális antropológia, környezettoxikológia, környezetegészségügyi rendszerek és szabályozások, egészségügyi minőségbiztosítás és fejlesztés, angol szaknyelv, kommunikáció, egészséggazdaságtan, egészségügyi menedzsment, pályázatok és tanulmányok írása.

4.3. Specializációs modul 16-20 kreditpont. Szabadon választható: a magatartástudomány alapjai,

hátrányos helyzetűek népegészségügyi problémái, terepés laboratóriumi gyakorlatok, tudomány és egészségfilozófia, haszonállatok bejelentendő betegségei, laboratóriumi állatok fertőző betegségei, élelmiszeranalitika, humánökológia, általános meteorológia, természet és környezetvédelem, környezeti kémia, környezetvédelmi politika, környezeti hatásvizsgálat, környezeti krízis és ökológiai válságkezelés, civilizációs ártalmak, kábítószer problémák, kezelési alternatívák, terület és településfejlesztés alapjai, települési és területi infrastruktúra, öko toxikológia, térinformatika és környezetmodellezés, faluszociológia, gyógynövényismeret.

4.4. Gyakorlati képzés: 400 tanóra. Kreditértéke: 25-35 kreditpont.

Területei: államigazgatási ismeretek és egészségügyi igazgatás; egészségfejlesztés, környezet és településegészségügyi ismeretek; élelmezés és táplálkozásegészségügyi ismeretek; egészségtan; gyermek és ifjúságegészségügyi ismeretek; munka és sugáregészségügyi ismeretek; kémiai biztonságügyi ismeretek; epidemiológia.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A Rendelet 1. számú mellékletének 5. pontjában foglaltakat figyelembe véve:

5.1. Kötelező szigorlati tárgyak:

- kémia,

- általános és egészségügyi informatika,

- mikrobiológia,

- népegészségügyi medicina,

- általános és részletes epidemiológia.

5.2. A szakdolgozat elkészítésének és eredményes megvédésének kreditértéke: 12 kreditpont.

5.3. A záróvizsgára bocsátás feltételei

A záróvizsgára bocsátás feltétele a Rendelet 1. számú mellékletének 5. pontjában foglaltak figyelembevételével C típusú középfokú államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga az Európai Gazdasági Térség valamelyik hivatalos nyelvéből vagy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek valamelyik nyelvéből.

5.4. A záróvizsga részei:

- írásbeli vizsga a népegészségügy kiemelt tantárgyaiból: általános és részletes epidemiológia, egészségfejlesztés, a közigazgatási és jogi ismeretek, a környezetegészségtan, valamint népegészségügyi medicina;

- szóbeli vizsga: az általános és részletes epidemiológia, a népegészségügyi medicina, az egészségfejlesztés tárgykörökből.

5.5. A záróvizsga eredményének kiszámítása

A záróvizsga eredménye az írásbeli és komplex szóbeli vizsgára adott érdemjegyek és a szakdolgozatra és védésére adott érdemjegy számtani átlaga.

6. Értelmező rendelkezések a szak képesítési követelményeinek alkalmazásában

Kiegészítő alapképzésnek minősül a főiskolai szintű közegészségügyi-járványügyi felügyelő szakképzettség megszerzését követően az okleveles népegészségügyi felügyelő szakképzettség megszerzésére irányuló képzés.

AZ EGYETEMI SZINTŰ ÁPOLÓ ALAPKÉPZÉSI SZAK[8]

1. A képzési cél

Az egyetemi szintű ápolóképzés célja olyan ápolók képzése, akik

- magas szintű szakmai és általános műveltséggel, ennek megfelelő emberi magatartással rendelkeznek, mely nagyfokú hivatás és felelősségtudattal párosul,

- a képzési idő során elsajátított ismeretanyag, készségek, ápolói szemlélet és magatartás alapján vesznek részt a felsőfokú ápolói ismeretek oktatásában, az ápoláskutatásban, az ápolás közép és felsőszintű szervezésében és irányításában, valamint az ápolásban,

- munkájuk során messzemenően figyelembe veszik az ápolásoktatással szemben mindenkor támasztott kívánalmakat,

- feladatuk az ápolásoktatás fejlesztése, új oktatási formák kutatása és kifejlesztése,

- részt vesznek az ápolás tudományos problémáinak megoldásában, új ápolási ismeretek kutatásában,

- részt vesznek új ápolási formák kialakításában és alkalmazásában,

- figyelemmel kísérik és munkájuk során figyelembe veszik az egészségügy és a betegek/kliensek ápolással szembeni mindenkori kívánalmait, a betegek eltérő sajátosságait, emberi jogait és méltóságát, ennek megfelelően döntenek és cselekszenek, és

- képesek a magyar és idegen nyelvű szakirodalomban való rendszeres tájékozódásra.

Az egyetemi szintű végzettséggel rendelkező ápolók a Rendelet 1. és 3. számú mellékletében a főiskolai szintű ápoló szakképzettséggel rendelkezők részére előírt ismereteken és készségeken túlmenően

a) ismerik

- a hazai egészségügyi intézményrendszer szervezeti felépítését és informatikai alapjait, finanszírozási módszerét, közép és hosszú távú célkitűzéseit és a megvalósításukkal kapcsolatos főbb tennivalókat, ezen ismeretek elméleti és gyakorlati oktatásának módjait,

- a felsőoktatási intézményrendszer felépítését és informatikai alapjait, finanszírozási rendszerét, közép és hosszú távú célkitűzéseit, a megvalósításukhoz kapcsolódó főbb tennivalókat, és képesek ezek kidolgozásában való részvételre,

- a felsőoktatás különböző oktatási módszereit, ezek alkalmazásának lehetőségeit az ápolóképzés területén,

- az ápolásirányítás, ápolásvezetés elveit és ezek oktatásának és gyakorlati alkalmazásának kérdéseit az ápolás területén,

- a munkavédelmi előírásokat, azok oktatásának és alkalmazásának módjait,

- a természetgyógyászat (alternatív medicina) lehetőségeit és korlátait,

- a betegek/gondozottak/kliensek jogait és azok érvényesítésének módjait,

- a hátrányos helyzetű családok ellátásának sajátosságait,

- az egyén és a társadalom egészségvédelmének, a betegségek megelőzésének, a diagnosztika és terápia, valamint a rehabilitáció elméleti és gyakorlati alapjait,

- a betegségeknek a lelki élettel, magatartással összefüggő és szociális vonatkozásait,

- a népegészségtan és epidemiológia alapjait,

- a hazai egészségvédelmi szűrővizsgálatok rendszerét és elvi alapjait;

b) képesek

- kritikusan különbséget tenni az egyes ápolási elméletek között, és azokat alkotóan továbbfejleszteni,

- az ápolási modelleket a hazai sajátosságoknak megfelelően továbbfejleszteni vagy újakat kidolgozni,

- az ápolás és oktatáskutatás ismereteinek oktatására, ilyen kutatási programok kidolgozására, a kutatási programok végrehajtására, kutatási centrumok kialakítására és működtetésére,

- az ápolást (gondozást) végzők, valamint a főiskolai diplomás és egyetemi hallgatók elméleti és gyakorlati oktatására, a szakmai klinikai és területi gyakorlatok megszervezésére, vezetésére,

- az oktatás új formáinak és módszereinek kidolgozására és alkalmazására,

- az ápolási tevékenység elméletigyakorlati feladatainak meghatározására,

- az ápolás és az ápolói tevékenység széles körű (országos, területi, helyi és házi) megszervezésére, irányítására, ellenőrzésére,

- új szervezési és finanszírozási lehetőségek feltárására kutatás révén,

- az ápolás (gondozás) tárgyi eszközeinek és berendezéseinek korszerű oktatására,

- az egészség helyreállítására, rehabilitációra vonatkozó tudományos ismeretek ápolói feladatkörben történő alkalmazására,

- tudományos előadások tartására, vitákban való részvételre magyar és legalább egy idegen nyelven,

- az ápolói kompetenciák kidolgozásában, az egészségügyi ellátásban részt vevő más szakterületek (orvosok, dietetikusok, védőnők, gyógytornászok stb.) képviselőivel a kívánatos együttműködés formáinak kialakításában való részvételre,

- tudományos fokozat megszerzése érdekében továbbképzésben való részvételre.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése Okleveles ápoló.

3. A képzési idő

3.1. Első alapképzésben nappali tagozaton 10 félév, 300 kreditpont, legalább 4500 tanóra, amiből 2000 óra klinikai és területi gyakorlat.

A képzési idő magában foglalja a klinikai és területi gyakorlatot, valamint a gyakorlati órákat. Minden félév egy modul, ahol az oktatás tantárgycsoportokban történik.

3.2. Kiegészítő alapképzésben - a főiskolai szintű szak 240 kreditpontjából 210 kreditpont az egyetemi szintű képzés részeként elismerve - 3 félév, 90 kreditpont.

3.3. A kötelező tantárgyakhoz, a kötelezően választható és a szabadon választható tantárgyakhoz rendelt kredi tek aránya a teljes képzési időhöz tartozó kreditponthoz viszonyítva

- a kötelező tantárgyakhoz rendelt kreditek százalékos aránya: legfeljebb 80% (240 kreditpont) ,

- a kötelezően választható tantárgyakhoz rendelt kreditek százalékos aránya: legalább 15% (45 kreditpont) ,

- a szabadon választható tantárgyakhoz rendelt kreditek százalékos aránya: legalább 5% (15 kreditpont) .

4. A képzés főbb tanulmányi területei és azok aránya

- Általános és pedagógiai értelmiségképző modul 5-10% (15-30 kreditpont) : filozófia, pedagógia, latin nyelv, irodalom, képzőművészetek és zene.

- Társadalomtudományi modul 10-15% (30-45 kreditpont) : etika, pszichológia, kommunikáció, konfliktuskezelés, pedagógia, egészségnevelés, szociológia, a magyarországi cigányságra vonatkozó ismeretek.

- Ápolástudományi modul 37-43% (110-130 kreditpont) : az egészség és az ápolás általános elvei, ápoláskutatási ismeretek, ápolásetika, ápoláslélektan, mentálhigiénés alapismeretek, kábítószer problémák, kezelési alternatívák, hátrányos helyzetű családok, sajátos, egészségügyi, szociális ismeretet igénylő személyek/csoportok problémáinak megismerése, megoldási gyakorlatok, menedzsment alapismeretek.

- Alapozó elméleti modul 33-37% (100-110 kreditpont) : sejtbiológia-biokémia-biofizika, anatómia, élet és kórélettan, pathológia, társadalomegészségtan, közegészségtan, mikrobiológia, járványtan és általános gyógyszertan.

A szakmodulok magukban foglalják az ápoló számára szükséges klinikai ismereteket, melyek elsajátítása szervrendszerenként integrált formában történik. A szakmodulok részét képezik az ápolók számára szükséges részletes ápoláskutatási, jogi, marketing és informatikai ismeretek. Külön modulokban kerül oktatásra az ápolás oktatásával és az ápolás irányításával kapcsolatos ismeretanyag.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A Rendelet 1. számú mellékletének 5. pontjában foglaltakat figyelembe véve:

5.1. Kötelező szigorlatok:

- pszichológia és kommunikáció,

- pedagógia és egészségnevelés,

- az egészség és az ápolás általános elvei,

- anatómia, élettan, kórélettan (komplex szigorlat) ,

- népegészségtan: társadalomegészségtan, közegészségtan, járványtan,

- közösségi ápolás,

- ápolásoktatás elméleti kérdései,

- ápolásirányítás, a vezetés elméleti kérdései,

- klinikai ismeretek (komplex szigorlat) ,

- ápoláskutatási ismeretek.

5.2. A szakdolgozatban a hallgatónak az ápolástudomány adott problémakörének önálló tanulmányozásával, tudományos módszerek alkalmazásával szerzett eredményeket kell összegeznie.

A szakdolgozat elkészítésének és eredményes megvédésének kreditértéke: 20 kreditpont.

5.3. A záróvizsgára bocsátás feltételei a Rendelet 1. számú mellékletének 5. pontjában foglaltak figyelembevételével legalább 280 kreditpont megszerzése és C típusú középfokú államilag vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga az Európai Gazdasági Térség valamelyik hivatalos nyelvéből vagy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek valamelyik nyelvéből.

5.4. A záróvizsga része a szakdolgozat megvédése.

5.5. A záróvizsga témakörei:

- ápolástani ismeretek (általános és szakápolástan, ápoláskutatás, ápolásetika) ,

- medicinális ismeretek (kórképek, diagnosztika therápia alapjai) ,

- pszichológiai és egészségnevelési, megelőzési ismeretek,

- népegészségtani, járványtani, közegészségtani ismeretek,

- gyakorlati ápolási feladat megoldása kórházi, illetve házi betegápolási körülmények között.

5.6. A záróvizsga eredményének kiszámítása

A záróvizsgajegy a vizsgáztató bizottság által a záróvizsga írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsga részére adott érdemjegyek számtani átlaga. A záróvizsga eredménye a záróvizsgajegy és a szakdolgozat megvédésére adott érdemjegy egészre kerekített átlaga. Amennyiben a záróvizsga bármely részjegye elégtelen, a záróvizsgát meg kell ismételni.

6. Értelmező rendelkezések e szak képesítési követelményeinek alkalmazásában

6.1. A gyakorlati képzés magában foglalja a gyakorlati órákat, a klinikai és területi gyakorlatokat.

6.2. Gyakorlati óra

Az elméleti ismeretek jobb megértésének elősegítése és a gyakorlati készségek elsajátítása érdekében oktatási vagy demonstrációs segédeszközök használatával tanóra keretében végzett szakmai oktatás.

6.3. Klinikai gyakorlat

A gyakorlati készségek elsajátítása és elmélyítése érdekében fekvőbeteggyógyintézet valós körülményei között

az elméletben elsajátított ismeretek ellenőrzött és irányított (egyetemi és klinikai/területi szakoktató) alkalmazása és gyakorlása.

6.4. Területi szakmai gyakorlat

A gyakorlati készségek elsajátítása és elmélyítése érdekében járóbetegrendelések, járóbetegszakrendelések, tanácsadók, gondozók, házi (otthoni) és közösségi ápolás valós körülményei között az elméletben elsajátított ismeretek ellenőrzött és irányított (egyetemi és klinikai/területi szakoktató) alkalmazása és gyakorlása.

3. számú melléklet 36/1996. (III. 5.) Korm. rendelethez

Az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak sajátos képesítési követelményei

FŐISKOLAI SZINTŰ SZAKOK

Dietetikus szak

1. A képzési cél

Dietetikusok képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel -

a) mint táplálkozási és élelmezési szakemberek képesek a dietoterápia önálló művelésére és élelmezési üzemek vezetésére, egyéni és csoportos dietetikai szaktanácsadásra;

b) ismerik

- az egészséges táplálkozás követelményeit, a helytelen táplálkozás egészségkárosító hatását, a megelőzés módjait és lehetőségeit,

- a gyakoribb betegségek és betegségtípusok etiológiai tényezőit, fontosabb morfológiai és funkcionális jellemzőit, patomechanizmusait és a dietoterápia lehetőségeit,

- az élelmezési üzemre vonatkozó általános követelményeket, a korszerű konyhai technológiákat és a diétás konyhatechnológia eljárásait, alkalmazási lehetőségeit;

- az ételek tápanyag-összetételét, az ételkészítés során abban végbemenő változásokat, és a tápanyagok szerepét az egészséges és a beteg ember táplálkozásában,

- az élelmezés területén adódó nosocomialis ártalmakat, azok megelőzésének, kiküszöbölésének módjait, valamint az élelmezéshigiéné előírásait;

c) rendelkeznek

- megfelelő készséggel a kulturált étkeztetés feltételeinek és körülményeinek kialakításához;

- speciális szervezési, vezetési és közgazdasági ismeretekkel az élelmezési üzem munkafolyamatainak megszervezéséhez és az élelmezési szolgálat irányításához.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

dietetikus.

3. A képzési idő:

8 félév, legkisebb összóraszám: 4000 óra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

anatómia, élettan-kórélettan, biológia, általános pszichológia és egészségpedagógia, mikrobiológia, élelmiszer és biokémia stb.

4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:

élelmiszerismeret és technológia, ételkészítési technológia és kolloidika, élelmezési üzemek műszaki ismeretei, táplálkozástudományi ismeretek, klinikai és speciális klinikai dietetika stb.

4.3. Társadalomtudományi ismeretek:

filozófia, egészségügyi etika, szociológia és szociálpolitika, általános és egészségügyi jogi ismeretek stb.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános dietetikus ismeretek.

Ápoló szak[9]

1. A képzési cél

Ápolók képzése, akik tevékenységük során messzemenően figyelembe veszik a betegek eltérő sajátosságait, emberi méltóságát, jogait és ennek megfelelően döntenek, illetve cselekszenek, továbbá - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel -

a) képesek

- segítséget nyújtani a hozzájuk fordulóknak és a gondozásukra bízottaknak az egészségügyi és szociális szolgáltatások elérésében,

- együttműködni az egészségügyi és szociális szolgáltatások egészének tervezésében, fejlesztésében, lebonyolításában és az ilyen jellegű munkák értékelésében,

- különbséget tenni az ápolási elméletek között,

- tudatosan választani az ápolási modellek közül, és azt a gyakorlatban alkalmazni,

- a beteg (gondozott) sajátos szükségleteinek a feltárására, és segítséget nyújtani azok kielégítésére,

- az ápolási diagnózis felállítására és a prioritások alapján történő szakszerű feladatteljesítésre,

- ismereteiket, készségeiket, képességüket az ápolási folyamatnak megfelelően alkalmazni,

- az ápolást (gondozást) végzők tevékenységének megszervezésére, irányítására és ellenőrzésére,

- eredményesen dolgozni és költségszemléletűen gondolkodni, feltárni mindazon információkat, erőforrásokat, amelyek alkalmazása az ápolási folyamat megvalósításához szükségesek, valamint képesek azokat felhasználni, és az otthoni betegellátás körülményei között alkalmazni,

- korszerűen alkalmazni az ápolás (gondozás) tárgyi eszközeit és berendezéseit,

- tevékenységükkel kapcsolatos adminisztrációt vezetni és dokumentációt kezelni, felhasználva informatikai ismereteiket,

- folyamatos továbbképzésre és személyiségfejlesztésre,

- individuális, személyközpontú ápolás megvalósítására, figyelembe véve a beteg (gondozott) pszichés állapotát,

- külső és belső okok, illetve hatások okozta fenyegető és/vagy kritikus állapotok felismerésére és ennek megfelelő cselekvésre,

- különböző helyzetekben önállóan, illetve munkacsoport tagjaként a közvetlen életveszély elhárítására, állapotromlás megakadályozására,

- fejleszteni kommunikációs lehetőségeit és alkalmazni a kommunikációs technikát;

b) ismerik

- az egészségügyi és szociális intézményrendszert,

- az egészséges szervezet működését az egészségkárosodások etiológiai tényezőit, megelőzésük lehetőségeit, fontosabb morfológiai és funkcionális jellemzőit, patomechanizmusát,

- a gyakoribb betegségek diagnosztikájában alkalmazott vizsgáló módszereket; képesek a vizsgálatokkal kapcsolatos ápolási teendők ellátására,

- a gyakoribb betegségek kezelési módozatait, a prevenció, a rehabilitáció lehetőségeit, képesek a kezelési tervnek megfelelően az ápolási tennivalók végrehajtására, illetve végrehajtatására,

- a betegellátás (gondozás) során előforduló nosocomialis ártalmakat, alkalmazzák a megelőzés és az elhárítás módjait, valamint a higiéné szabályait.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

ápoló.[10]

3. A képzési idő:

8 félév, legkisebb összóraszám: 4600 óra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

anatómia, élettan-kórélettan, biológia, általános pszichológia és egészségpedagógia, gyógyszertan, közegészségtan-járványtan, népegészségtan stb.

4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:

ápolástan, speciális (klinikai) ápolástan, családgondozás, klinikai ismeretek stb.

4.3. Társadalomtudományi ismeretek:

filozófia, szociológia, szociálpolitika, etika, egészségügyi jogi ismeretek stb.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános diplomás ápolói ismeretek.

Egészségügyi ügyvitelszervező szak

1. A képzési cél

Egészségügyi ügyvitelszervezők képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel -

a) ismerik

- az egészségügy struktúráját, az egészségügyi intézmények rendszerét, felépítését és kapcsolódási pontjait,

- a társadalombiztosítás, a betegbiztosítás rendszerét, finanszírozási módjait, valamint ezek kódrendszerét és az adatszolgáltatási kötelezettségeket,

- a főbb számítógéptípusokat, irodatechnikai berendezéseket és ezek alkalmazhatóságát az egészségügyi ügyvitelszervezésben,

- a jelentősebb programozási nyelveket és technikákat, valamint az információk elemzéséhez szükséges matematikai-statisztikai és valószínűségszámítási módszereket,

- az egészségügyben alkalmazott számítógépes információs rendszerek és hálózatok működését,

- az elemzési, tervezési és adatfeldolgozási feladatok megoldásához szükséges számítástechnikai és informatikai ismereteket, melyeket alkalmazni tudnak,

- az adatvédelem alapvető jogi szabályait, és azokat munkájuk során tudják alkalmazni;

b) tájékozottak az egészségügyi intézmények közötti információáramlásról és adatszolgáltatási kötelezettségekről;

c) képesek

- követni az egészségügy helyzetét, változásait és ismerik az egészségügy lehetőségeit,

- orvosi, illetve egészségügyi (szak-) szövegek, adatok hibátlan és értelmezett adatbevitelére és feldolgozására,

- önállóan kezelni és működtetni számítógépes rendszereket,

- alkalmazni a korszerű szövegszerkesztési módszereket és programokat, a rendszer- és információelmélet, valamint a vezetéselmélet alapjait,

- megadott szempontok alapján önálló statisztikai analízisek elvégzésére és az adatok/eredmények megfelelő megjelenítésére;

d) rendelkeznek

- alapvető biológiai, egészségügyi és diagnosztikai ismeretekkel (funkcionális anatómia, közegészségtani és járványtani ismeretek, klinikai gyógyszerterápia alapjai, a WHO, BNO és egyéb aktuális kódrendszerek értelmezett ismerete stb.),

- az egészségügyi informatika alapjaival,

- készség szintjén a számítástechnika alapjaival, valamint a PC és a középkategóriájú számítógépekre vonatkozó legelterjedtebb operációs rendszerek ismeretével;

e) jártasak

- az európai követelményeknek megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretek, a számítástechnikai hardverek és szoftverek, valamint ezek speciális és általános egészségügyi alkalmazásában (orvosi és egészségügyi munkahelyek informatikai rendszerei, klinikai/kórházi információs rendszerek, klinikai/kórházi gazdasági és általános menedzsment, szűrő- és gondozóhálózati rendszerek számítástechnikai, informatikai rendszerei, képfeldolgozó és számítástechnikai alapú diagnosztikai rendszerek stb.),

- az egészségügy és a közvetlen kapcsolódó intézmények működéséhez és ezek működése során keletkező információk és adatok rögzítésében, tárolásában és visszakeresésében, valamint adott szempontok alapján történő értékelését végző számítógépes rendszerek üzemeltetésében, továbbá az egészségügy speciális igényeinek megfogalmazásában és fejlesztésében.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

egészségügyi ügyvitelszervező.

3. A képzési idő:

8 félév, legkisebb összóraszám: 3400 óra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

társadalom-egészségtan, funkcionális anatómia, klinikai alapismeretek, közegészségtan és járványtan, gyógyszerterápiás ismeretek, betegbiztosítási rendszerek és szolgáltatások, a társadalombiztosítás jogi alapjai, egészségügyi gazdasági ismeretek, finanszírozási rendszerek, az informatika alapjai, rendszerszervezés, vezetéselmélet, adat- és titokvédelem, a programozás jogi kérdései stb.

4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:

dokumentáció az egészségügyben, egészségügyi fogalmi, osztályozási és kódrendszer, biometriai alapok, ügyviteli ismeretek, alapvető hardver és szoftver ismeretek, adatfeldolgozási technikák, orvosi és egészségügyi munkahelyek adatkezelő rendszerei, klinikai/kórházi információrendszerek, szűrő-, gondozó- és egyéb egészségügyi rendszerek, szakértői és képfeldolgozó rendszerek, munka- és ügyvitel-szervezési ismeretek stb.

4.3. Társadalomtudományi ismeretek:

társadalomtörténet, etika (orvosi, egészségügyi), egészségügyi jogi ismeretek, filozófiatörténet stb.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános egészségügyi ügyvitelszervezői ismeretek.

Gyógytornász szak

1. A képzési cél

Gyógytornászok képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel -

a) ismerik

- az egészséges szervezet működését, az egészségkárosító hatásokat,

- a gyakori betegségek etiológiai tényezőit, a megelőzés lehetőségeit, fontosabb morfológiai és funkcionális jellemzőit, patomechanizmusait,

- a mozgásszervi betegségek belgyógyászati, pszichiátriai, sebészeti, neurológiai, ortopédiai és más betegségekkel kapcsolatos gyógyító eljárásait, és képesek azok fizioterápiával befolyásolható részét - a diagnózist felállító, vagy a beteget egyébként kezelő orvos útmutatásának megfelelően - az általánosan elfogadott kezelési eljárásokkal önállóan gyógykezelni,

- a fizioterápiában használatos orvostechnikai berendezések, gyógyászati segédeszközök működési elvét és gyakorlati alkalmazását,

- a betegellátás kapcsán előforduló nosocomialis ártalmakat, azok megelőzésének, kiküszöbölésének módjait, valamint a kórházhigiéné előírásait;

b) képesek

- mozgásszervi status felvételére, dokumentálására, valamint az egészséges mozgásképesség kritériumainak megállapítására,

- fizioterápiás és rehabilitációs terv készítésére és rehabilitációs programok végrehajtására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

gyógytornász.

3. A képzési idő:

8 félév, legkisebb összóraszám: 4000 óra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

anatómia-, élettan-kórélettan, biomechanika, általános pszichológia és egészségpedagógia, biológia stb.

4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:

ápolástan, fizioterápia elmélete és gyakorlata, testképző gimnasztika, kineziológia elmélete és gyakorlata, fizikoterápiás eljárások és módszerek, belgyógyászati fizioterápia, rehabilitáció, intenzív terápia stb.

4.3. Társadalomtudományi ismeretek:

filozófia, egészségügyi etika, egészségügyi gazdaságtan, szociológia és szociálpolitika stb.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános gyógytornászi ismeretek.

Közegészségügyi-járványügyi felügyelő szak

1. A képzési cél

Közegészségügyi-járványügyi felügyelők képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel -

a) képesek

- közegészségügyi felügyelői hatósági tevékenység ellátására,

- önálló munka végzésére, a munka szervezésére, a beosztottak munkájának irányítására és a jogszabályok alapján szükséges intézkedések megtételére és ellenőrzésére,

- a járványügyi állapotjelentés alapján a megfelelő járványügyi vizsgálatok, a baktériumhordozók felkutatásának és ellenőrzésének, továbbá a fertőző betegek nyilvántartásának és statisztikai értékelésének alkalmazására;

b) ismerik

- az ember és a környezete kapcsolatainak higiénés vonatkozásait, továbbá az ember és környezete kapcsolatát meghatározó élettani és kórélettani alapfogalmakat,

- a levegő-, víz-, talajszennyeződés, a szennyvíz, valamint a hulladék emberre és a környezetre gyakorolt hatásait, az esetlegesen kialakuló környezeti károsodások megelőzésének és/vagy felszámolásának módozatait és lehetőségeit, továbbá képesek azok végrehajtására,

- az élelmiszerekkel kapcsolatos egészségkárosodásokat, azok vizsgálati módszereit, továbbá az ételfertőzésre, ételmérgezésre gyanús megbetegedések tüneteit, valamint a szükséges intézkedéseket és az élelmiszerek előállítását, forgalmazását szabályozó előírásokat,

- a munkaegészségügy élettani, toxikológiai és sugár-egészségtani alapjait, a munkakörülmények egészségkárosító tényezőit és a szervezetre gyakorolt hatásait, a károsodás megelőzésének módjait, továbbá az üzem-egészségügyi vizsgálatok módszertanát,

- a fiatal szervezet fejlődésének sajátosságait, a gyermek- és ifjúsági intézmények üzemeltetésének higiénés feltételeit,

- a fertőző betegségek kórokozóinak alapvető tulajdonságait, a fertőzés fogalmát, járványügyi jelentőségét, az immunitás fogalmát, mechanizmusát és fajtáit,

- a fontosabb fertőző betegségek jellemző klinikai tüneteit, járványtani sajátosságait, a megelőzés és felszámolás módozatait, az aktív és passzív immunizálás lehetőségeit és a védőoltásokra vonatkozó rendelkezéseket,

- a kórházhigiéné és a kórházi fertőzések epidemiológiájának elméletét és gyakorlatát,

- a fertőtlenítés és sterilizálás alapelveit, módszereit, továbbá az egészségre káros rovatok és rágcsálók biológiai sajátosságait és az ellenük való védekezés módszereit.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

közegészségügyi-járványügyi felügyelő.

3. A képzési idő:

8 félév, legkisebb összóraszám: 4000 óra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

anatómia, élettan-kórélettan, biológia, kémia-biokémia, számítástechnika, informatikai ismeretek stb.

4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:

mikrobiológia-parazitológia, általános pszichológia és egészségpedagógia, népegészségtan, általános toxikológia, részletes közegészségtan és járványtan stb.

4.3. Társadalomtudományi ismeretek:

közegészségügyi jogi és igazgatási ismeretek, egészségvédelem, filozófia, egészségügyi etika, egészségügyi gazdaságtan, szociológia és szociálpolitika stb.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános közegészségügyi-járványügyi felügyelői ismeretek.

Mentőtiszt szak

1. A képzési cél

Mentőtisztek képzése, akik tevékenységük során messzemenően figyelembe veszik a betegek eltérő sajátosságait, emberi méltóságát, jogait, és ennek megfelelően döntenek, illetve cselekszenek, továbbá - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel -

a) képesek

- a sürgősségi betegellátás körülményei között szükségessé váló egyes (meghatározott) orvosi beavatkozások szakszerű és biztonságos elvégzésére (légútbiztosítás eszköz nélkül és eszközzel, újraélesztés eszköz nélkül és eszközzel, vérzéscsillapítás, sebellátás, immobilizáció, az első egészségügyi ellátást szolgáló eszközök alkalmazására, sürgősségi ellátásban használatos gyógyszerek, infúziók adására, gyomormosás végzésére, szülésvezetésre intézeten kívül, tudatzavar értékelésére és ellátására, sürgős egészségügyi kényszerintézkedésre, katéterezésre, halál megállapítására),

- tömeges balesetek és megbetegedések, illetve katasztrófa helyszínén a kompetenciájukba tartozó mentőfeladatok ellátására;

- készség szintjén ismereteiket szakszerűen alkalmazni valamennyi oxiológiai ellátást igénylő esetben helyszínen, illetve a sürgősségi betegellátás rendszerében gyógyintézeti keretek között, elsősorban sürgősségi osztályon,

- munkacsoport munkájának a megszervezésére,

- elsősegélynyújtás oktatására, mentőápolók és mentő-gépkocsivezetők képzésében és továbbképzésében való részvételre;

b) ismerik

- a hazai egészségügy szervezeti felépítését és intézményrendszerét; ezen belül a mentőellátás helyét, szerepét és kapcsolatrendszerét,

- a hazai mentőellátás szervezetét, működését és a vonatkozó jogszabályokat,

- az operatív mentőmunka szolgálati, működési és magatartási szabályait,

- a mentésben használatos korszerű eszközöket, gyógyszereket, kötszereket és műszereket,

- felismerik a sürgősségi ellátást igénylő betegségeket és helyzeteket;

c) rendelkeznek

- egészségügyi gazdasági és informatikai ismeretekkel,

- népegészségügyi és egészségnevelési ismeretekkel,

- a munkakörükbe tartozó legfontosabb szervezési és a vezetési ismeretekkel, melyek alkalmassá teszik vezetési, munkaszervezési feladatok irányítására és ellenőrzésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

mentőtiszt.

3. A képzési idő:

8 félév, legkisebb összóraszám: 3600 óra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

funkcionális anatómia, kórélettan, mikrobiológia, népegészségtan stb.

4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:

oxiológia és mentéstechnika, belgyógyászat, sebészet, traumatológia, szülészet-nőgyógyászat, csecsemő- és gyermekgyógyászat stb.

4.3. Társadalomtudományi ismeretek:

filozófia, egészségügyi etika, szociológia és szociálpolitika stb.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános mentőtiszti ismeretek.

Optometrista szak

1. A képzési cél

Optometristák képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel -

a) ismerik

- a szem anatómiáját, élettanát, kórélettanát, a fénytörési hibákat, ezek korrigálását, a szemmozgás-zavarokat, ezek felismerésének és kezelésének módját, a szem betegségeit, ezek vizsgálati módszereit, alapvető gyógykezelési elveit, a látási fogyatékosoknál végezhető gyógyító- és gondozótevékenységet,

- a szemészeti optika alapvető kérdéseit és törvényszerűségeit, a műszeres vizsgálatokat, és a páciens azokra való technikai és pszichés felkészítését,

- az egészségügyi, az optometrista és a kereskedelmi tevékenységet érintő jogszabályokat;

b) jártasak

- a korszerű vizsgálati eszközök és módszerek alkalmazásában, a végzett munka dokumentálásában, a legfontosabb szemészeti paraméterek (a látótér, színlátás, pupillareakció, corneaérzékenység, a szem elektromos tevékenysége, könnyszervek funkciója, a kötőhártya, csarnok, írisz, lencse vizsgálata) megfigyelésében,

- a szem kimosásában, bekötésében, szemsérülés esetén történő feladatok első ellátásában;

c) képesek

- a szem megbetegedéseinek, fejlődési rendellenességeinek, a látást veszélyeztető területeknek a felismerésére és értékelésére,

- a látásélesség szubjektív és objektív meghatározására, a szem törőközegeinek, refrakciós képességének, fénytörésének, a szemizmok tevékenységének, a heterophoriának és a konvergenciaképességnek, a binokuláris látásnak a vizsgálatára, továbbá a csarnokzug, a szemlencse, az üvegtest és a szemfenék vizsgálatára réslámpa segítségével,

- az oftalmoszkópia és az oftalmotonometria mérési eljárás elvégzésére, az eredmény értékelésére,

- a megfelelő és szükséges vizsgálatok elvégzése után a szem fénytörési hibáinak megfelelő korrekciós szemüveglencse felírására,

- a szemnyomás becslésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

optometrista.

3. A képzési idő:

6 félév, legkisebb összóraszám: 2700 óra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

anatómia-élettan-kórélettan, fizikai és geometriai optika, számítástechnikai alapismeretek stb.

4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:

szemészeti élettan, általános szemészet, szemészeti optika, anyag- és áruismeret, műszaki ismeretek stb.

4.3. Társadalomtudományi ismeretek:

filozófia, egészségügyi és kereskedelmi etika, szociológia és szociálpolitika, egészségügyi-kereskedelmi jogi ismeretek stb.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános optometriai ismeretek.

Védőnő szak

1. A képzési cél

Védőnők képzése, akik - az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel - megfelelő ismeretekkel és készségekkel rendelkeznek a családközpontú, korszerű védőnői gondozás elvének és gyakorlatának az alkalmazásához, különösképpen a nő-, anya-, csecsemő-, gyermek- és ifjúságvédelmi területeken, otthoni és intézeti körülmények között, valamint a családgondozás területén, továbbá

a) képesek

- együttműködni az egészségügyi és szociális szolgáltatások rendszerének tervezésében, fejlesztésében, kivitelezésében és értékelésében,

- a gondozottak (egyén, család, közösség) szükségleteinek feltárására és megállapítására, segítséget nyújtva ezen igények kielégítéséhez,

- az egészségügyi és szociális problémák felismerésére, rangsorolására, lehetőség szerinti megoldására, illetve a megfelelő szakemberek ezen feladatok megoldásába történő bevonására,

- a rendelkezésre álló és feltárható erőforrások gazdaságilag optimális hasznosítására, a gondozottak, illetve a közösség ellátására;

- a népegészségügyi adatok kezelésére és értékelésére, illetve kutatások végzésére;

- meghatározott szűrővizsgálatok, diagnosztikus eljárások elvégzésére, értékelésére és az eredmények dokumentálására, továbbá ezeknek a megfelelő továbbítására az ellátásban részt vevő szakemberek számára;

b) otthoni és intézeti körülmények között is képesek

- nővédelmi szűrővizsgálatok szervezésére és elvégzésére,

- családtervezéssel kapcsolatos tanácsadásra, anyaságra és szülői szerepre való felkészítésre,

- várandós anyák célzott gondozására, szűrővizsgálatok elvégzésére, szükség esetén szociális támogatás, anyaotthoni vagy sürgősség esetén kórházi elhelyezés kezdeményezésére,

- a gyermekágyas, szoptatós anyák ápolására, gondozására és az aktuális állapotuknak és szükségleteiknek megfelelő ellenőrző vizsgálatok elvégzésére,

- az anyatejes táplálás, a szoptatás módszereinek a tanítására,

- a koraszülöttek, újszülöttek, az egészséges és veszélyeztetett csecsemők állapotának és fejlődésének a figyelemmel kísérésére, az ezzel kapcsolatos szűrővizsgálatok végzésére,

- folyamatos egyéni, igény szerint célzottan 0-16 éves gyermekek ápolására, gondozására, a nevelés, a szocializáció és az egészséges táplálás területén történő útmutatásra, illetve e területeken történő szűrővizsgálatok elvégzésére,

- segítséget nyújtani magtartási zavarok, káros szokások és szenvedélyek megelőzésében, a serdülőkor problémáinak a megoldásában, illetve megfelelő szakemberhez való irányításban,

- családok mentálhigiénés támogatására, krízis prevencióra,

- a családot érintő szociális és jogi ismeretek átadására, és e jogok érvényesítésében segítséget nyújtani,

- a védőoltásokkal kapcsolatos szervezési feladatok ellátására, és e területen szükséges egészségnevelési feladatoknak eleget tenni,

- egyéneknek, családoknak és közösségeknek egyaránt az egészséges életmódra vonatkozó és az egészség megőrzéséhez szükséges ismereteket átadni;

c) ismerik

- az egészséges szervezet működését, a pszichoszomatikus fejlődés sajátosságait,

- az egészségkárosodások etiológiai tényezőit, fontosabb morfológiai és funkcionális jellemzőit és a megelőzés lehetőségeit,

- a gyakoribb betegségek diagnosztikájában használt vizsgálati módszereket és azok gyakorlati alkalmazását, különösen a nőgyógyászat, szülészet és a gyermekgyógyászat területein,

- a gyakoribb betegségek korszerű kezelési módszereit, ápolási és gondozási tennivalóit;

- az egészségnevelés hatékony pedagógiai módszereit és azok gyakorlati alkalmazását,

- az alapvető népegészségtani ártalmak megelőzési módszereit, az alapvető fertőtlenítési eljárásokat és a fertőző betegek izolálásának a szabályait,

- az aktív és passzív immunizálás lehetőségeit, valamint a védőoltásokra vonatkozó szabályokat.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:

védőnő.

3. A képzési idő:

8 félév, legkisebb összóraszám: 4600 óra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:

anatómia, élettan-kórélettan, általános pszichológia és egészségpedagógiai, biológiai, népegészségtan stb.

4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:

védőnői módszertan, klinikai ismeretek, családgondozás, táplálkozástan, ápolástan stb.

4.3. Társadalomtudományi ismeretek:

filozófia, szociológia, szociálpolitika, egészségügyi etika, egészségügyi jogi ismeretek, egészségügyi gazdaságtan stb.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.

A záróvizsga tárgya: általános védőnői ismeretek.