1991. évi XXXII. törvény

a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről[1]

Az egyházak a magyar történelemben értékes kultúrateremtő, -megőrző és -átadó munkát végeztek. A hitéleti tevékenység mellett az oktatás, nevelés, az egészségügy, a szociális és kulturális szolgáltatások terén jelentős feladatokat láttak el, és fontos társadalmi szerepet töltöttek be.

A materialista és ateista világnézet kizárólagosságának elvi alapján álló pártállam az egyházak vagyontárgyainak elkobzásával, szervezeteik jórészének felszámolásával és más hatalmi eszközökkel - folyamatos jogsértéseket elkövetve - az egyházak hitéleti tevékenységét és társadalmi szerepüket szűk korlátok közé szorította.

A jogállamiságot megvalósító Magyarországon az egyházak ismét szabadon, korlátozás nélkül betölthetik társadalmi szerepüket, ehhez azonban hiányoznak az anyagi eszközeik.[2]

A rendszerváltást megelőző Országgyűlés által a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény már utalt arra, hogy a magyarországi egyházak a hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében. Az akkori körülmények között azonban még nem kerülhetett sor e szerep betöltéséhez szükséges tárgyi, anyagi feltételek biztosítására.[3]

Az Országgyűlés az elkövetett súlyos jogsértések részbeni orvoslása, részben pedig az egyházak tevékenységének folytatásához szükséges tárgyi, anyagi feltételek biztosítása érdekében az egyes volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről a következő törvényt alkotja:[4]

Alapvető rendelkezések

1. § (1) E törvény hatálya kiterjed arra az egyháztól, vallásfelekezettől, vallási közösségtől, egyéb egyházi szervezettől (a továbbiakban együtt: egyház) 1948. január 1-je után kártalanítás nélkül állami tulajdonba került beépített ingatlanra, amely az állami tulajdonba kerülésekor a 2. § (2) bekezdésében meghatározott célt szolgált, feltéve, hogy az ingatlan e törvény hatálybalépésekor állami tulajdonban vagy a helyi önkormányzat tulajdonában van.

(2) E törvény alkalmazásában egyházi tulajdonnak kell tekinteni az egyház javára létesített alapítvány tulajdonát és az egyháznak az egykori kegyúri jogviszonyon alapuló ingatlanhasználati jogát is, ha az egyébként az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelel.

(3) A beépített ingatlannal egy tekintet alá esik az állami tulajdonba kerüléskor az ingatlanhoz tartozó és e törvény hatálybalépésekor is beépítetlen földrészlet olyan mértékben, amennyire az ingatlan tervezett hasznosítása azt indokolja; továbbá a volt felekezeti temető.

(4)[5]

2. § (1) Az 1. §-ban említett ingatlan (a továbbiakban: ingatlan) - az egyház igénylése alapján - az e törvényben szabályozott eljárással kerül a volt tulajdonos egyház tulajdonába és használatába (a továbbiakban: ingatlanátadás) az egyház tényleges tevékenysége szerint szükséges mértékben és időben, figyelembe véve az állami, a helyi önkormányzati feladatok ellátásához nélkülözhetetlen tárgyi feltételeket és az állami, illetőleg az önkormányzati költségvetésből az ingatlanátadásra juttatott pénzügyi fedezetet.

(2) Az ingatlanok közül - az (1) bekezdésben foglaltak szerint - az egyháznak át kell adni azokat, a következő célok megvalósításához szükséges ingatlanokat:

a) hitélet (vallásgyakorlás, konferenciatelep, egyházi igazgatás, egyházi alkalmazásban álló személy elhelyezésére szolgáló lakás, papnevelés stb.),

b) szerzetesrend, diakonus és diakonissza közösség működése,

c) oktatás, nevelés,

d) egészségügyi, szociális cél, gyermek- és ifjúságvédelem,

e) kulturális cél (közösségi ház, múzeum stb.).

(3) Az egyház tulajdonába kell adni azokat az állami tulajdonba vett egyházi, illetőleg a helyette használatba adott állami, helyi önkormányzati tulajdonú ingatlanokat, amelyeket az egyház jelenleg is a (2) bekezdésben említett célra használ. Ezeket az ingatlanokat - közvetlen megállapodás hiányában - a 7. §-ban említett jegyzéknek tartalmaznia kell.

(4) Az egyház által igényelt ingatlan helyett a vele történt megállapodás alapján

a)[6] más megfelelő, állami vagy helyi önkormányzati tulajdonú ingatlant vagy épület létesítésére alkalmas beépítetlen telket, illetőleg

b)[7] az egyház részére ingatlanvásárlásra, épület létesítésre pénzbeli kártalanítást is lehet adni.

(5)[8] Az e törvény hatálya alá tartozó és az egyház által nem természetben kért, számára át nem adott vagy a (4) bekezdés szerinti módon nem rendezett ingatlanokra vonatkozó igény járadék forrásává alakítható. Ennek részletes szabályait külön törvény tartalmazza.

(6)[9] Az ingatlanátadásra vonatkozó igény érvényesítése során az egyház erre felhatalmazott szerve járhat el. Más egyházi szerv nyilatkozata csak az említett szervtől kapott külön megbízás alapján fogadható el.

2/A. §[10]

Az egyeztető bizottságok feladata és működése

3. § (1) Az ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére a Kormány és az érdekelt egyház képviselőiből egyházanként egyeztető bizottság (a továbbiakban: bizottság) alakul.

(2)[11] A bizottság elnöke a Kormány által megbízott személy, társelnöke az egyház képviselőinek vezetője, tagjai a Kormány által rendeletben kijelölt miniszterek egy-egy megbízottja, valamint az egyház képviselői a Kormányt képviselő tagokkal azonos számban.

(3) Ha a bizottság helyi önkormányzati tulajdonú ingatlanról tárgyal, a döntésben a bizottság tagjaként az érintett önkormányzat képviselője is részt vesz, és ilyenkor a bizottság egyházi tagjainak száma is ennek megfelelően növekszik.

(4)[12] Az elnököt akadályoztatása esetén az általa megbízott személy, a társelnököt az általa kijelölt személy helyettesíti. Az egyház a bizottságba küldött képviselőjét több képviselőjének - a szavazásra is kiterjedő - helyettesítésével is megbízhatja.

(5) A bizottság akkor határozatképes, ha az elnöke, társelnöke (helyetteseik), valamint tagjainak legalább kétharmada jelen van.

(6) A bizottság a javaslatra vonatkozó és egyéb határozatait szótöbbséggel hozza. Helyi önkormányzati tulajdonú ingatlan átadására vonatkozó javaslat esetén - ha azzal nem értett egyet - az önkormányzat képviselőjének állásfoglalását a Kormány elé terjesztett jegyzéken különvéleményként fel kell tüntetni. A bizottság üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni.

(7) A bizottság a 11. § (1) bekezdése szerint bejelentett igények elbírálásáig folyamatosan, majd évente szükség szerint működik. Működésének szabályait a bizottság maga határozza meg.

4. § (1) A bizottság feladata - az egyház igénylése alapján [11. § (1) bek.] - az átadásra javasolt ingatlanok jegyzékének összeállítása.

(2) A jegyzék a következőket tartalmazza:

a) az ingatlan azonosítására szolgáló adatokat (címe, helyrajzi száma, területe, beépítettsége),

b) az ingatlan használatának mi volt a célja az állami tulajdonbavételkor, a jegyzék összeállításakor, és mi a tervezett célja az átadást követően,

c) az ingatlannak az állami tulajdonbavételkor ki volt és jelenleg ki a tulajdonosa (kezelője, használója),

d) az állami tulajdonbavétel jogcímét,

e) az átadás tervezett évét,

f) azt a körülményt, hogy az igény kielégítésére a 2. § (4) bekezdése szerint kerül sor,

g) a 6. § (1) bekezdésében foglalt adatokat.

(3) A (2) bekezdés e) pontjának - évenkénti meghatározással - tartalmaznia kell, hogy melyek azok az ingatlanok, amelyeket az egyház a bizottság állásfoglalását követő 3 éven belül kíván átvenni.

(4)[13] A (3) bekezdés szerint időbeli meghatározás nélkül igényelt ingatlanok esetén az egyház ugyancsak a (3) bekezdésben említett 3 év alatt nyilatkozhat arról, hogy melyik ingatlant, melyik évben kívánja átvenni a 7. §-ban meghatározott időszakon belül. A nyilatkozatot az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációjáért felelős miniszterhez (a továbbiakban: miniszter) kell megküldeni.

5. § (1)[14] A jegyzék összeállítását megelőzően a miniszter közli a 11. § szerint benyújtott egyházi igényeket a tulajdonos helyi önkormányzattal, illetőleg az ingatlan kezelőjével, és felhívja őket, hogy 30 napon belül állapodjanak meg az igénylővel az ingatlanátadásról. Egyidejűleg az igénylő egyházat is fel kell hívni a közvetlen megállapodásra.

(2) Az ingatlanátadásra vonatkozó megállapodásra a 14. §-t kell alkalmazni.

(3)[15] A megállapodás egy példányát meg kell küldeni a miniszternek, aki ennek alapján az ingatlanigénylést az egyház által benyújtott igények közül törli.

(4)[16] Az (1) bekezdésben említett határidő egyszer 30 nappal akár az egyháznak, akár a tulajdonosnak (kezelőnek) a miniszterhez tett bejelentésével meghosszabbodik. További határidő-meghosszabbításnak az egyház bejelentése alapján van helye. Nem lehet az (1) bekezdésben foglalt határidőt meghosszabbítani a 2. § (3) bekezdésében említett ingatlan esetén.

(5)[17] Ha a határidőn belül megállapodás nem született, arról - az akadály ismertetésével - haladéktalanul tájékoztatni kell a minisztert, és részére a keletkezett iratokat meg kell küldeni.

6. § (1) Ha az érdekeltek közvetlen tárgyalása alapján a megállapodásra nem került sor, a bizottság határoz az ingatlannak a 4. § (1) bekezdésében említett jegyzékbe történő felvételéről. A bizottság határozatának tartalmaznia kell, hogy az átadáshoz előreláthatólag milyen pénzügyi fedezet, cserehelyiség szükséges, és arról ki gondoskodik. A bizottság figyelembe veszi az érdekeltek (az egyház és az ingatlan tulajdonosa, kezelője, használója) véleményét, és törekszik valamennyi érdekelt számára megfelelő megoldás kialakítására.

(2)[18] A bizottsági döntéshez be kell szerezni az ingatlan jelenlegi és tervezett használata szerint érdekelt miniszter, valamint műemlékileg védett ingatlan, illetőleg védett természeti terület esetén a kulturális örökség védelméért felelős miniszter és a természetvédelemért felelős miniszter véleményét.

(3)[19] A bizottság ülésére az igényeket a miniszter megbízottja terjeszti elő. Az előterjesztést megelőzően az érdekeltek jogosultak álláspontjukat nyilatkozatban rögzíteni. Az előterjesztésben ismertetni kell az 5. § szerinti eljárás lényegét, és csatolni kell az előterjesztéshez az érdekeltek nyilatkozatait.

A Kormány eljárása

7. §[20] (1)[21]

(2) A Kormánnyal - a szavazatokat feltüntetve - ismertetni kell azokat az ingatlan igényeket is, amelyeket a bizottság nem támogatott.

(3)[22] Az (1) bekezdésben említett jegyzék tartalmáról a miniszter 30 napon belül tájékoztatja az igénylő egyházat, az ingatlantulajdonos helyi önkormányzatot és az ingatlan kezelőjét.

8. § (1)[23] Az egyház a jóváhagyott jegyzékben szereplő ingatlanok közül az egyes ingatlanok átadására vonatkozó igényét - a hasznosítás kialakított feltételeit ismertetve - a tárgyévet megelőző év március 31-ig jelentheti be a miniszternél.

(2)[24] A jegyzékbe felvett ingatlanokat - évenkénti egyenletes, értékarányos ütemezésben - 2011. december 31-ig kell az egyháznak átadni.

(3)[25] A Kormány az (1) bekezdés szerint tett bejelentés alapján és a (2) bekezdésben foglaltakra tekintettel indítványozza az Országgyűlésnek az ingatlanátadáshoz szükséges pénzügyi fedezetnek a központi költségvetésről szóló törvényben való biztosítását. Ha az Országgyűlés az indítványnak nem ad helyt, a Kormány a jóváhagyott jegyzékben - az egyház, szükség esetén a bizottság meghallgatása után - az átadás határidejét módosítja.

(4)[26] A jegyzék módosítását az ingatlan átadásának tervezett évét megelőző év március 31-éig kezdeményezheti az egyház, az ingatlantulajdonos helyi önkormányzat, a bizottság más tagja, továbbá az ingatlan kezelője, ha az ingatlan birtokbaadása az egyház részére már megtörtént. A módosításra a jegyzékbe vételre vonatkozó eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(5)[27] Az (1) bekezdésben szereplő jegyzék szerinti ingatlanokat a tulajdonosnak, a használónak, a vagyonkezelőnek az átadásig megfelelő módon karban kell tartania, ezen kötelezettség teljesítését az átvevő jogosult figyelemmel kísérni.

9. § (1)[28] A Kormány döntésének végrehajtásaként a miniszter - a 8. § (1) bekezdése szerint tett bejelentés alapján - a központi költségvetésről szóló törvény elfogadását követő 30 napon belül határozattal intézkedik az ingatlannak az egyház által meghatározott egyházi jogi személy részére való tulajdonba adása és a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése, illetőleg a 2. § (4) bekezdésének b) pontjában említett kártalanítás kifizetése iránt. A 2. § (3) bekezdésében említett ingatlan esetén az intézkedést a jegyzék jóváhagyását követő 30 napon belül kell megtenni.

(2) Az (1) bekezdésben említett határozatban a kisajátítási eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával rendelkezni kell a helyi önkormányzat tulajdonjogának, illetőleg a kezelő kezelői jogának megvonásáról, az ingatlan birtokba adásának időpontjáról, az ingatlan tulajdonosának, kezelőjének, használójának és egyéb, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultjának a kártalanításáról.

10. § (1)[29] A kártalanítási döntéskor a bizottsági határozatot, illetőleg az azt megelőző eljárás adatait kell alapul venni. A kártalanítást úgy kell meghatározni, hogy az ingatlan használójának a megfelelő elhelyezése biztosítható legyen. Ha az elhelyezésről az ingatlantulajdonos helyi önkormányzat, illetőleg az ingatlan kezelője vagy alapító szerve nem tud gondoskodni, a kincstári ingatlanokból adható csereingatlan, illetőleg a csereingatlan megszerzéséhez a pénzügyi fedezetet a központi költségvetés biztosítja. A kártalanításra a kisajátítási kártalanítás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) A kezelő a kezelői jogáért kártalanításra akkor jogosult, ha azt ellenértékért saját pénzeszközéből szerezte. A saját pénzeszközből végzett értéknövelő beruházásért kártalanítás akkor is jár, ha egyébként a kezelő a kezelői jogért kártalanításra nem jogosult.

(3)[30] A kártalanítás pénzügyi fedezetének biztosítását a központi költségvetés helyett az érdekelt egyház is vállalhatja úgy, hogy az állam részéről történő visszafizetésre a Kormánnyal megállapodik.

11. § (1)[31]

(2)[32]

(3) Az igénylésnek a 4. § (2) bekezdésében foglalt adatokat kell megfelelően tartalmaznia, és ahhoz csatolni kell a rájuk vonatkozó, rendelkezésre álló okiratokat. Az igénylés a bizottság tárgyalásának befejezéséig módosítható.

Elidegenítési és terhelési tilalom

12. § (1)[33] A miniszter az egyházak ingatlan-igénybejelentésétől [11. § (1) bek.] számított 60 napon belül megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom ingatlannyilvántartásba való bejegyzése iránt intézkedjen. A miniszter erről az igénybejelentés záradékolása tárgyában hozott határozatával rendelkezik.

(2)[34] Ha a miniszter azt állapítja meg, hogy az (1) bekezdésben említett igénybejelentésben foglalt valamely ingatlan nem tartozik e törvény hatálya alá, erről külön határozatot hoz, és az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése iránt nem rendelkezik.

(3)[35] A záradékolt igénybejelentésben szereplő ingatlan tulajdonjoga, kezelői joga nem ruházható át, és ez az ingatlan nem terhelhető meg. E tilalom a bejegyzési kérelemnek az ingatlanügyi hatósághoz való benyújtásától az egyházi jogi személy tulajdonjogának bejegyzéséig, legfeljebb azonban 2011. december 31-éig áll fenn.

(4)[36] A miniszter az elidegenítési és terhelési tilalom törlése iránt határozattal intézkedik,

a) ha az egyház a 4. § (4) bekezdésében említett nyilatkozatot az említett határidőben nem tette meg,

b) ha az ingatlant az egyház - bár az átadásra rendelkezésére állott - a meghatározott határidőig nem vette át,

c) a 2. § (4) bekezdésében említett megállapodás alapján.

d)[37] a 2. § (5) bekezdése szerinti járadék alapjául szolgáló ingatlanok esetében.

Ez utóbbi esetben - az egyház kérésére - az elidegenítési és terhelési tilalmat az átadásra tervezett ingatlanra kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni.

(5)[38] A (3) bekezdésben foglalt tilalom alól - az érdekelt egyház egyetértésével - a miniszter felmentést adhat.

Közigazgatási per[39]

13. §[40] (1) A miniszter e törvényben megállapított hatáskörében hozott határozata - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - közigazgatási ügyben eljáró bíróság előtt megtámadható.

(2) A bíróság a 12. § (2) bekezdésében említett határozat elleni per megindításáról - a perindítás bejegyzése végett - haladéktalanul értesíti az ingatlanügyi hatóságot.

(3) Ha a miniszter határozata a Kormány döntésének nem felel meg, vagy az előírt határidőben a miniszter nem határoz, az egyház, az ingatlan tulajdonosa, kezelője, használója, és az, akire a döntés kötelezettséget állapít meg, a Kormányhoz fordulhat intézkedésért.

Az ingatlan közvetlen igénylése

14. § (1)[41] Az egyház az ingatlantulajdonos helyi önkormányzattól, illetőleg az ingatlan kezelőjétől a 11. §-ban foglalt igénybejelentés mellett közvetlenül is igényelheti a volt egyházi tulajdonú ingatlannak az általa meghatározott egyházi jogi személy részére történő átadását. Az átadásra, az egyházi jogi személy tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére a felek megállapodása alapján kerül sor. Az átadásról a minisztert tájékoztatni kell.

(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodásnak tartalmaznia kell a birtokba adás időpontját, a használó elhelyezésére, a felmerülő költségekre és azok viselésére vonatkozó rendelkezéseket.

(3)[42] Ha az ingatlantulajdonos helyi önkormányzat, az ingatlan kezelője és a használó a használat megszüntetésében nem tudott megállapodni, a tulajdonos, a kezelő az ingatlan használatára fennálló jogviszonyt felmondhatja. A felmondásra a lakások és a helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 26. §-át, továbbá a 43. § (1) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.

(4)[43] E § szerint történő ingatlanátadáshoz szükséges kártalanításról az átadó szerv vagy az alapító szerve gondoskodik. E célra a Kormány az Országgyűlés döntése alapján a központi költségvetésből pénzügyi fedezetet biztosít. Az erre irányuló kérelmet a miniszterhez kell benyújtani, csatolva a megállapodás tervezetét.

14/A. §[44] (1) Az egyház igényelheti az eredetileg is közvetlenül hitéleti, szakrális célokra épített, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló ingatlan vagy ingatlanhányad (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: használati joggal érintett ingatlan) ingyenes egyházi tulajdonba adását, amennyiben azokat az egyház az egyházakat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2022. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv1.) hatálybalépésekor és a (2) bekezdés szerinti igény benyújtásakor is közvetlenül hitéleti, illetve szakrális célokra használja.

(2) A használati joggal érintett ingatlant használó egyház az (1) bekezdés szerinti igényét 2026. december 31. napjáig nyújthatja be, az állam tulajdonában álló ingatlanok esetében az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szervezethez, helyi önkormányzati tulajdonban álló ingatlan esetében a tulajdonos helyi önkormányzat képviselő-testületéhez.

(3) Az állami tulajdonban álló, használati joggal érintett ingatlant - az erre vonatkozó, (2) bekezdés szerint benyújtott egyházi igény esetén - az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet, az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációjáért felelős miniszter szakpolitikai javaslata alapján ingyenesen, ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas tulajdonátruházási megállapodás megkötésével az igénylést benyújtó egyház tulajdonába adja, az igénylés (2) bekezdés szerinti benyújtását követő legkésőbb 120 napon belül. A megállapodásban az ingatlan forgalmi értékeként az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet által megállapított forgalmi értéket kell megjelölni.

(4) A helyi önkormányzati tulajdonban álló, használati joggal érintett ingatlant az erre vonatkozó egyházi igény (2) bekezdés szerinti benyújtását követő legkésőbb 120 napon belül a helyi önkormányzat - a képviselő-testület ingyenes tulajdonba adásról szóló határozata alapján - ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas tulajdonátruházási megállapodás megkötésével az igénylést benyújtó egyház tulajdonába adja. A megállapodásban az ingatlan forgalmi értékeként a helyi önkormányzat által megállapított forgalmi értéket kell megjelölni.

(5) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti ingatlanhasználat csak az ingatlan egy, természetben meghatározható részét érinti, és az ingatlan megosztása jogszabály alapján lehetséges, az ingatlant meg kell osztani. Amennyiben az ingatlan megosztása nem lehetséges, a (3) és (4) bekezdés szerinti megállapodásban, vagy azzal összefüggésben külön megállapodásban rendelkezni kell az ingatlanhasználat megosztásáról is.

(6) Az e § szerinti vagyonjuttatás az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 17. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek szerinti juttatással esik egy tekintet alá.

Egyéb rendelkezések

15. §[45]

16. § (1)[46] A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. §-ának (3) bekezdése alapján Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervének döntése, illetőleg külön törvény alapján nem kerülhet a helyi önkormányzat tulajdonába az az ingatlan, amelyet e törvényben említett jegyzék (7. §) szerint egyházi tulajdonba kell adni.

(2)[47] Azok az állami tulajdonú ingatlanok, amelyekre e törvény szerint az elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, de a jegyzékben nem szerepelnek, a miniszter hozzájárulásával kerülhetnek - az (1) bekezdésben említett módon - a helyi önkormányzat tulajdonába. A döntéshez be kell szerezni az érdekelt egyház, továbbá műemlékileg védett ingatlan, illetőleg védett természeti terület esetén a kulturális örökség védelméért felelős miniszter és a természetvédelemért felelős miniszter véleményét.

(3)[48] A jogerős bírósági határozat meghozataláig nem kerülhetnek a helyi önkormányzat tulajdonába az (1) bekezdésben említett módon azok az ingatlanok, amelyek esetén a 12. § (2) bekezdése alapján hozott határozatot közigazgatási perben megtámadták.

(4)[49] A jegyzékről és az egyházak bejelentett ingatlanigényéről a miniszter a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervét tájékoztatja.

(5)[50]

17. § (1) E törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan, egyébként e törvény hatálya alá tartozó ingatlanra is, amely ugyan egyházi tulajdonban maradt, de azt állami intézkedés folytán - a tulajdonossal kötött szerződés nélkül - harmadik személy használja. Az ilyen ingatlanok tekintetében az egyház tulajdonosi jogait a használóval kötött megállapodásban vagy a bíróság előtt is érvényesítheti.

(2) Az egyház kérheti a Kormánytól az egyébként e törvény hatálya alá tartozó, de e törvény hatálybalépésekor már nem állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban levő - az egyház tevékenysége szempontjából különleges jelentőségű (szakrális) - ingatlan megszerzéséhez szükséges pénzügyi fedezet biztosítását, illetőleg az ingatlannak a kisajátítását az egyház részére történő átadás céljából. A kérelmet a miniszternél lehet előterjeszteni. A kérelemről - bizottsági előkészítés után - a Kormány dönt, és ennek alapján az ingatlanra vonatkozó kisajátítási kérelmet a miniszter nyújtja be.

18. § Az e törvényben foglaltak végrehajtása érdekében folyó eljárások során

a) a jogszabályban előírt lakáspótlásról, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiség pótlásáról - a használó elhelyezésén túl - gondoskodni nem kell,

b) az ingatlanátadásra vonatkozó megállapodáshoz más szervnek az állami vagyon védelme érdekében előírt hozzájárulása nem szükséges.

19. § E törvény alapján indított eljárás és e törvény alapján történő vagyonszerzés illetékmentes.

Záró rendelkezések

20. § (1) E törvény a kihirdetését követő 8. napon - 1. §-a a törvény kihirdetése napján - lép hatályba.

(2)[51] E törvény végrehajtásáról a miniszter gondoskodik. Ezen belül feladata különösen a bizottságok munkájának előkészítése, ideértve a 4. § (1) bekezdésében említett jegyzékbe kerülő adatok ellenőrzését is. A miniszter az e törvény alapján az egyháznak átadott ingatlanokról nyilvántartást vezet. Az e feladatokhoz szükséges pénzügyi előirányzatot a Kormány biztosítja.

(3)[52]

(4)[53] Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki a 3. § (2) bekezdése szerinti minisztereket.

21. §[54]

22. §[55]

23. §[56]