62015TJ0673[1]

A Törvényszék ítélete (kibővített harmadik tanács), 2017. június 7. Guardian Europe Sàrl kontra Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága. Szerződésen kívüli felelősség - Az Unió képviselete - Elévülés - A véglegessé vált határozat joghatásainak megsemmisítése - A keresetlevél pontosítása - Elfogadhatóság - Az Alapjogi Charta 47. cikke - Észszerű időn belüli határozathozatal - Egyenlő bánásmód - Vagyoni kár - Elszenvedett veszteségek - Elmaradt haszon - Nem vagyoni kár - Okozati összefüggés. T-673/15. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)

2017. június 7. ( *1 ) ( 1 )

"Szerződésen kívüli felelősség - Az Unió képviselete - Elévülés - A véglegessé vált határozat joghatásainak megsemmisítése - A keresetlevél pontosítása - Elfogadhatóság - Az Alapjogi Charta 47. cikke - Észszerű időn belüli határozathozatal - Egyenlő bánásmód - Vagyoni kár - Elszenvedett veszteségek - Elmaradt haszon - Nem vagyoni kár - Okozati összefüggés"

A T-673/15. sz. ügyben,

a Guardian Europe Sàrl (székhelye: Bertrange [Luxemburg], képviselik: F. Louis ügyvéd, C. O'Daly solicitor)

felperesnek

az Európai Unió, képviselik:

1) az Európai Bizottság (képviselik: N. Khan, A. Dawes és P. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben),

2) az Európai Unió Bírósága (képviselik: J. Inghelram és K. Sawyer, meghatalmazotti minőségben),

alperes ellen

az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott, azon kár megtérítésére irányuló kérelme tárgyában, amelyet a felperes állítólagosan egyrészt a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) alapjául szolgáló üggyel kapcsolatos eljárás időtartama, másrészt az egyenlő bánásmód elvének a 2007. november 28-án a COMP/39165 - "síküveg" ügyben hozott, az [EUMSZ 101.] cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének végrehajtási eljárására vonatkozó C(2007) 5791 végleges bizottsági határozat, valamint a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi megsértése miatt szenvedett el,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács),

tagjai: S. Papasavvas elnök, I. Labucka, E. Bieliūnas (előadó), V. Kreuschitz és I. S. Forrester bírák,

hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. január 11-i tárgyalásra,

meghozta következő

Ítéletet

I. A jogvita előzményei

1 A Törvényszék Hivatalához 2008. február 12-én benyújtott keresetlevélben a Guardian Industries Corp. és a felperes Guardian Europe Sàrl keresetet indított a 2007. november 28-án a COMP/39165 - "síküveg" ügyben hozott, az [EUMSZ 101.] cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének végrehajtási eljárására vonatkozó C(2007) 5791 végleges bizottsági határozattal (a továbbiakban: C(2007) 5791 határozat) szemben. A keresetlevélben lényegében azt kérik, hogy a Törvényszék részlegesen semmisítse meg e határozatot az őket érintő részében és csökkentse a rájuk e döntésben kiszabott bírság összegét.

2 A Törvényszék a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (T-82/08, EU:T:2012:494) elutasította a keresetet.

3 A Guardian Industries és a felperes 2012. december 10-én benyújtott keresetlevelükben fellebbezést terjesztettek elő a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélettel (T-82/08, EU:T:2012:494) szemben.

4 A Bíróság a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) először is hatályon kívül helyezte a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletet (T-82/08, EU:T:2012:494) annyiban, amennyiben ezen ítélet a Guardian Industries-zel és a felperessel szemben egyetemlegesen kiszabott bírság összegének számítását illetően elutasította a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalapot, továbbá amennyiben az ez utóbbiakat kötelezte a költségek viselésére. Másodszor a Bíróság megsemmisítette a C(2007) 5791 határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az a Guardian Industries-zel és a felperessel szemben egyetemlegesen kiszabott bírság összegét 148000000 euróban állapítja meg. Harmadszor a Bíróság a C(2007) 5791 határozat 1. cikkében megállapított jogsértés miatt a Guardian Industries-zel és a felperessel szemben egyetemlegesen kiszabott bírság összegét 103600000 euróban állapította meg. A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasította. Ötödször a Bíróság a költségeket megosztotta.

II. Az eljárás és a felek kereseti kérelmei

5 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2015. november 19-én benyújtott keresetlevélben terjesztette elő jelen keresetét az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága által képviselt Európai Unióval szemben.

6 A Törvényszék 2016. február 17-én a jelen ügyet a kibővített hatodik tanács elé utalta.

7 A Bizottság 2016. február 16-án és az Európai Unió Bírósága 2016. február 18-án nyújtott be ellenkérelmet.

8 2016. április 22-én a felperes benyújtotta a válaszát. Az Európai Unió Bírósága 2016. május 25-én és a Bizottság 2016. június 7-én viszonválaszt terjesztett elő.

9 2016. szeptember 12-én a Törvényszék megállapította, hogy a jelen ügy előkészítéséhez és rendezéséhez - tekintettel annak tárgyára - szükség van a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) alapjául szolgáló ügy (a továbbiakban: T-82/08. sz. ügy) irataira. Így a Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében úgy határozott, hogy a T-82/08. sz. ügy iratait a jelen ügy irataihoz csatolja.

10 2016. december 14-én a Törvényszék felhívta a felperest bizonyos dokumentumok benyújtására, valamint arra, hogy válaszoljon egy kérdésre. A felperes a megadott határidőn belül válaszolt eleget tett e felhívásoknak.

11 Az Európai Unió Bírósága 2016. december 16-án kérte a T-82/08. sz. ügy iratanyagának kézbesítését.

12 A 2017. január 11-i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a szóban feltett kérdéseire adott válaszaikat.

13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- kötelezze a Bizottság és az Európai Unió Bírósága által képviselt Uniót a felperes abból származó kárának megtérítésére, hogy a Törvényszék nem tartotta tiszteletben az észszerű időn belüli határozathozatallal kapcsolatos követelményeket, és fizesse ki számára az alábbi, 2010. február 12-től az Európai Központi Bank (EKB) által a releváns időszakban a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan alkalmazottnak megfelelő, két százalékponttal növelt mértékű kamattal növelt összegeket:

- garanciális költségek 936000 euró összegben;

- alternatív költségek vagy elmaradt haszon 1671000 euró összegben;

- nem vagyoni kár 14800000 euró összegben;

- kötelezze a Bizottság és az Európai Unió Bírósága által képviselt Uniót a felperes abból származó kárának megtérítésére, hogy a Bizottság és a Törvényszék megsértette az egyenlő bánásmód elvét, és fizesse ki számára az alábbi, az EKB által a releváns időszakban a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan alkalmazottnak megfelelő, két százalékponttal növelt mértékű kamattal növelt összegeket:

- garanciális költségek 1547 000euró összegben;

- alternatív költségek vagy elmaradt haszon 9292000 euró összegben;

- nem vagyoni kár 14800000 euró összegben;

- az alperest kötelezze a költségek viselésére.

14 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet annyiban, amennyiben az ellene irányul;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

15 Az Európai Unió Bírósága azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a kártérítés iránti kérelmet mint elfogadhatatlant utasítsa el annyiban, amennyiben az a 2010. november 19. előtti károkra vonatkozik, és amennyiben az az alternatív költségekkel vagy elmaradt haszonnal kapcsolatos vagyoni kártérítésre vonatkozik;

- a kártérítés iránti kérelmet mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kártérítésre vonatkozóan mindenképpen mint elfogadhatatlant utasítsa el;

- másodlagosan a kártérítés iránti kérelmet mint elfogadhatatlant utasítsa el annyiban, amennyiben az a vagyoni kárra vonatkozik, és nem vagyoni kártérítésként méltányosan 5000 euró maximális összeget állapítson meg;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

III. A jogkérdésről

A. Az elfogadhatóságról

16 A Bizottság és az Európai Unió Bírósága több elfogadhatatlansági kifogásra is hivatkozik.

1. Az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztására alapított kártérítési kérelem elfogadhatóságáról, amennyiben e kérelmet a Bizottság által képviselt Unióval szemben nyújtották be

17 A Bizottság arra hivatkozik, hogy az észszerű időn belüli határozathozatallal kapcsolatos követelmények állítólagos megsértéséből (a továbbiakban: észszerű időn belüli határozathozatal) eredő károk megtérítése iránti kérelem elfogadhatatlan annyiban, amennyiben az az általa képviselt Unióval szemben nyújtották be, mivel a felperes ezen kérelemben semmilyen kifogást nem hoz fel vele szemben.

18 E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az észszerű időn belüli határozathozatallal kapcsolatos követelményeknek az uniós bíróság általi esetleges megsértéséből eredő állítólagos károk megtérítése iránti eljárás keretében az Uniót az Európai Unió Bírósága képviseli (lásd: 2015. január 6-iKendrion kontra Európai Unió végzés, T-479/14, nem tették közzé, EU:T:2015:2, 14-19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. február 2-iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió végzés, T-577/14, nem tették közzé, EU:T:2015:80, 22-29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19 Ennélfogva a felperesnek a T-82/08. sz. ügyben való észszerű időn belüli határozathozatal feltételezett elmulasztása miatt állítólagosan elszenvedett károk megtérítése iránti kérelmét mint elfogadhatatlant el kell utasítani annyiban, amennyiben azt a Bizottság által képviselt Unióval szemben nyújtották be.

2. Az elévülésre alapított elfogadhatatlansági kifogásokról

20 A Bizottság kifejti, hogy az egyenlő bánásmód elvének kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt állítólag elszenvedett károk megtérítése iránti kérelem elfogadhatatlan annyiban, amennyiben e kérelmet az általa képviselt Unióval szemben nyújtották be. Ugyanis az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikke értelmében e kérelem csak akkor elfogadható, ha az a jelen ügyben történő keresetindítástól - azaz 2010. november 19-től - számított kevesebb mint öt éven belül keletkezett károk megtérítésére irányul. Márpedig, mivel a felperes állítólagosan azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a C(2007) 5791 határozatot legkésőbb 2010. február 12-ig nem semmisítette meg amiatt, hogy az sérti az egyenlő bánásmód elvét, ebből a felperes saját előfeltevései alapján az következik, hogy a 2010. február 12. utáni állítólagos károk teljes mértékben az Európai Unió Bíróságának róhatók fel.

21 Az Európai Unió Bírósága úgy érvel, hogy az állítólagos károk megtérítésére irányuló két kérelem a 2010. november 19. előtt bekövetkezett károk tekintetében elévült. Így a kártérítési kérelmek az e napot megelőző időszakok tekintetében elfogadhatatlanok.

22 A felperes az egyenlő bánásmód elvének kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt állítólag elszenvedett károk megtérítése iránti kérelme tekintetében azt állítja, hogy a C(2007) 5791 határozat részleges megsemmisítése iránti kérelme megszakította az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikke szerinti elévülést. Egyébiránt az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztásából állítólag eredő károk megtérítése iránti kérelmét illetően a felperes vitatja az Európai Unió Bíróságának állításait.

23 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 46. cikkének első bekezdése, amely az ugyanezen alapokmány 53. cikk első bekezdése értelmében a Törvényszék előtti eljárásra is irányadó, az alábbiakról rendelkezik:

"A szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó ügyekben az Unió elleni eljárás megindításának joga az erre okot adó esemény felmerülésétől számított öt év alatt évül el. Az elévülés megszakad, ha a Bírósághoz keresetet nyújtottak be, vagy ha a károsult fél az eljárás megindítása előtt követelésével az [Unió] megfelelő intézményéhez fordult."

24 A jelen esetben a felperes egyrészt a T-82/08. sz. ügybeli eljárás időtartamából, másrészt az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat és a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és a Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi megsértéséből állítólagosan eredő károk megtérítését kéri. Az ezen jogsértések miatt állítólagosan elszenvedett vagyoni károk először is a nem azonnal kiegyenlített bírságösszeg bankgaranciájának költségéből (a továbbiakban: bankgarancia-költségek), másodszor egyrészt a bírság összegének a Bíróság által a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) végül jogalap nélkülinek nyilvánított részére tekintettel a Bizottság által megtérített kamatok, másrészt azon jövedelmek közötti különbségéből adódnak, amelyek akkor keletkezhettek volna, ha a felperes a Bíróság által végül jogalap nélkülinek nyilvánított összeget nem a Bizottságnak fizeti meg, hanem a tevékenységébe fekteti (a továbbiakban: elmaradt haszon). Egyébiránt a felperes jóhírnevének sérelme miatt is nem vagyoni kártérítést kér.

25 Meg kell vizsgálni először is az észszerű időn belüli határozathozatal feltételezett elmulasztásából eredő állítólagos károk megtérítése iránti kereset elévülését, másodszor az egyenlő bánásmód elvének kellően súlyos, feltételezett megsértése miatti állítólagos károk megtérítése iránti kereset elévülését.

a) Az észszerű időn belüli határozathozatalra alapított kártérítési kereset elévüléséről

26 Az észszerű időn belüli határozathozatal esetleges elmulasztása miatt állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránti kereset különös esetében az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikke szerinti öt éves elévülési idő kezdő időpontját - amennyiben határozattal véget vetnek a vitatott határozathozatali határidőnek - e határozat meghozatalának időpontjában kell meghatározni. Az ilyen időpont ugyanis objektív szempontok alapján meghatározott, konkrét időpontnak minősül. Ez biztosítja a jogbiztonság elvének tiszteletben tartását és lehetővé teszi a felperes jogainak védelmét (2017. január 10-iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió ítélet, T-577/14, EU:T:2017:1, 47. pont).

27 A jelen esetben a felperes az első kereseti kérelmében azon állítólagos károk megtérítését kéri, amelyeket a T-82/08. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal feltételezett elmulasztása állítólag okozott. Ezen utóbbi ügyet a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) zárta le. Az elévülési idő tehát 2012. szeptember 27-én kezdődött.

28 Egyébiránt a felperes a jelen esetben keresetet indított, és ezzel 2015. november 19-én - azaz az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikkében előírt ötéves határidő eltelte előtt - megszakította az elévülési határidőt.

29 A jelen ügyben benyújtott kereset tehát nem évült el annyiban, amennyiben annak tárgyát azon állítólagos károk megtérítése iránti kérelem képezte, amelyeket a T-82/08. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal esetleges elmulasztása állítólag okozott.

30 A fentiekre tekintettel el kell utasítani az Európai Unió Bírósága által felhozott és a T-82/08. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztása által állítólag okozott károk megtérítése iránti kérelem elévülésére alapított elfogadhatatlansági kifogást.

b) Az egyenlő bánásmód elvének kellően súlyos, állítólagos megsértése miatti károk megtérítése iránti kereset elévüléséről

31 Meg kell különböztetni az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatti kereset elévülését az egyenlő bánásmód elvének a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (T-82/08, EU:T:2012:494) megvalósított, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatti kereset elévülésétől.

1) A C(2007) 5791 határozatban megvalósított, kellően súlyos, állítólagos jogsértés miatti kereset elévüléséről

32 Az ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy amikor az Unió felelőssége egyedi aktusból ered, az elévülés esetlegesen akkor kezdődik, amikor a kár következményei az általa érintett személyek tekintetében beállnak. Az ettől eltérő megoldás kétségbe vonná a kereseti formák önállóságára vonatkozó elvet, mivel a kártérítési keresettel kapcsolatos eljárást a megsemmisítési kereset eredményétől teszi függővé (2007. április 19-iHolcim [Deutschland] kontra Bizottság ítélet, C-282/05 P, EU:C:2007:226, 30. pont; lásd ebben az értelemben szintén: 2012. november 8-iEvropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, C-469/11 P, EU:C:2012:705, 38. pont).

33 Elsőként meg kell állapítani, hogy a felhozott vagyoni károkat illetően a C(2007) 5791 határozat állítólagos káros hatásai az említett, a felperesre bírságot kiszabó határozat elfogadásától a felperessel szemben szükségszerűen fennálltak. Egyébiránt - a felperes állításaival ellentétben - az elévülési határidőt nem szakíthatta meg a C(2007) 5791 határozat részleges megsemmisítése iránti kérelme. Az elévülés kezdete szempontjából közömbös ugyanis, hogy az Unió jogellenes magatartását bírósági határozat állapította meg (lásd ebben az értelemben: 2007. április 19-iHolcim (Deutschland) kontra Bizottság ítélet, C-282/05 P, EU:C:2007:226, 31. pont).

34 Így a felperes keresetet indíthatott volna az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránt, mivel a Bizottság a C(2007) 5791 határozatban állítólag megsértette az egyenlő bánásmód elvét azon időponttól kezdve, amikor az állítólagos károk oka bizonyossá vált, azaz a jelen esetben a bírság összegének egy részére vonatkozó bankgarancia nyújtásától és a bírság összege fennmaradó részének megfizetésétől (lásd ebben az értelemben: 2007. április 19-iHolcim (Deutschland) kontra Bizottság ítélet, C-282/05 P, EU:C:2007:226, 32. pont).

35 Egyébiránt az elévülési határidő azon időponttól kezdődött, amikor az állítólagos vagyoni károk ténylegesen bekövetkeztek, azaz azon időponttól, amikor a jelen ügyben a bankgarancia-költségek jelentkeztek és az elmaradt haszon felmerült (lásd ebben az értelemben: 2007. április 19-iHolcim (Deutschland) kontra Bizottság ítélet, C-282/05 P, EU:C:2007:226, 33. pont; 2008. július 17-iBizottság kontra Cantina sociale di Dolianova és társai ítélet, C-51/05 P, EU:C:2008:409, 63. pont).

36 Ennélfogva a felperes által hivatkozott, a bankgarancia-költségek megfizetéséből és az egyenlő bánásmód elvének a Bizottság által a C(2007) 5791 határozatban történő, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt elmaradt haszonból adódó állítólagos vagyoni károk - feltételezve, hogy azok bizonyítottak - azon időpontban jelentkeztek, amikor az első bankgarancia-költségeket megfizették és amikor a hivatkozott elmaradt haszon először felmerült, azaz több mint öt évvel a jelen kereset benyújtása előtt.

37 Továbbá a felperes által felhozott vagyoni károk egyrészt a garancia nyújtásáért a banknak fizetett költségekből, másrészt a fenti 24. pontban említett elmaradt haszonból adódnak. Márpedig, amint az az iratokból kitűnik, az állítólagos vagyoni kár összege az eltelt napok számával arányosan növekedett.

38 Ebből következik, hogy a felperes által felhozott vagyoni károk folyamatos jellegűek.

39 Végül emlékeztetni kell arra, hogy folyamatos kár esetében az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikkében meghatározott elévülést az azt megszakító cselekmény időpontjától függően, az ezen időpontot megelőző öt éven túli időszakra kell alkalmazni, anélkül hogy az érintené az ezt követő időszakban esetlegesen keletkezett jogokat (2005. április 21-iHolcim (Deutschland) kontra Bizottság ítélet, T-28/03, EU:T:2005:139, 70. pont; lásd szintén: 2015. december 16-iChart kontra EKSZ ítélet, T-138/14, EU:T:2015:981, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40 Következésképpen, tekintve, hogy a felperes a jelen ügyben keresetet indított és így 2015. november 19-én megszakította az elévülési határidőt, az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi, kellően súlyos, feltételezett megsértése miatt elszenvedett állítólagos vagyoni károk megtérítése iránti kérelem elévült annyiban, amennyiben az a 2010. november 19. előtt elszenvedett vagyoni károkra vonatkozik.

41 Másodszor, a hivatkozott, a felperes jóhírnevének sérelméből adódó nem vagyoni kárt illetően hangsúlyozni kell, hogy a felperes a keresetlevélben azt állítja, hogy a kár a C(2007) 5791 határozat meghozatalának időpontjában, azaz 2007. november 28-án keletkezett.

42 Egyebekben ki kell emelni, hogy a jóhírnév sérelme - noha különböző formákban jelentkezhet - általánosságban olyan kár, amely napi rendszerességgel ismétlődik, és mindaddig folytatódik, amíg el nem hárítják az ilyen sérelem feltételezett okát. Ez a helyzet áll fenn különösen akkor, ha a jóhírnév állítólagos sérelmének állítólagos forrása a Bizottság valamely határozata, amelyet első lépésben sajtóközlemény útján fogadnak el és hirdetnek ki, és amelyet - második lépésben - az Európai Unió Hivatalos Lapjában, összefoglaló formában tesznek közzé.

43 Ebből következik, hogy a felperes által hivatkozott, jóhírnév sérelméből adódó nem vagyoni kár, amely az egyenlő bánásmód elvének a Bizottság által a C(2007) 5791 határozatban történő, kellően súlyos, állítólagos megsértéséből következik, folyamatos jellegű.

44 Ennélfogva a fenti 39. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében a kártérítési kereset elévült annyiban, amennyiben az a jóhírnév 2010. november 19. előtti sérelme miatti kártérítésre irányul.

45 Harmadszor el kell utasítani a Bizottság arra alapított érvelését is, hogy a felperes saját előfeltevése szerint a 2010. február 12. előtti állítólagos károk teljes mértékben az Európai Unió Bíróságának róhatók fel. Ugyanis egyrészt ezen érvelés a felperes beadványai tartalmának téves értelmezésén alapul. Másrészt 2012. szeptember 27. előtt a Törvényszék nem döntött a C(2007) 5791 határozatnak az egyenlő bánásmód elvével kapcsolatos jogszerűségéről.

46 A fentiekre tekintettel a felperes által a Bizottság általi, az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozatban történő, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránti kereset elévült annyiban, amennyiben e kereset a 2010. november 19. előtt elszenvedett károkra vonatkozik.

2) A 2012. szeptember 27-i Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08) által megvalósított, kellően súlyos állítólagos jogsértés elévülése

47 Hangsúlyozni kell, hogy az egyenlő bánásmód elvének a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos feltételezett megsértése szükségszerűen későbbi, mit ezen ítélet kihirdetésének időpontja.

48 Így, mivel a kártérítési keresetet 2015. november 19-én nyújtották be, a jelen keresetre, amelyet kevesebb mint öt évvel a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) után nyújtottak be, nem vonatkozik az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikkében említett elévülés.

49 Ebből következik, hogy az egyenlő bánásmód elvének a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos feltételezett megsértése nem évült el.

3. Az arra alapított elfogadhatatlansági kifogásokról, hogy az állítólagos elmaradt haszon megtérítése semmissé tenné a véglegessé vált határozat joghatásait

50 A Bizottság és az Európai Unió Bírósága úgy vélik, hogy a felperesnek a fenti 24. pontban említett elmaradt haszon megtérítése iránti kérelmeit mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani. Ugyanis a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletet (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) követően az Unió a felperes számára már megfizetett 988620 euró összegű kamatot. Márpedig ha a felperes úgy vélte volna, hogy ezen összeg nem elegendő, megsemmisítési keresetet nyújthatott volna be az e kamatokat megállapító 2014. decemberi bizottsági határozattal szemben, amit nem tett meg.

51 A Bizottság arra is hivatkozik, hogy a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletet (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) követően a felperesnek az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.) 90. cikkének (4) bekezdése alapján kamatot fizetett. E rendelkezés a megtérítendő összeget a Bizottság szerint a jogalap nélkül kiszabott bírság összegére és annak az ugyanezen rendelet 90. cikke (2) bekezdése alapján számolt kamatára korlátozza, amely rendelet megköveteli, hogy e pénzeszközöket prudens módon, vagyis viszonylag alacsony hozammal fektessék be. Márpedig a felperes a felhatalmazáson alapuló 1268/2012 rendelet 90. cikkének (4) bekezdését nem támadta meg az EUMSZ 277. cikkre alapított jogellenességi kifogással.

52 A felperes vitatja ezen állításokat.

53 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Uniót az intézményei cselekményeiért vagy mulasztásaiért terhelő, szerződésen kívüli felelősségéhez kapcsolódó kártérítési kereset a többi bírósági eljáráshoz képest önálló jogorvoslati lehetőségként került létrehozásra, a jogorvoslati rendszerben külön funkciót tölt be, és sajátos tárgyára figyelemmel meghatározott feltételekkel vehető igénybe (1971. április 28-iLütticke kontra Bizottság ítélet, 4/69, EU:C:1971:40, 6. pont; 1984. április 12-iUnifrex kontra Bizottság és Tanács ítélet, 281/82, EU:C:1984:165, 11. pont; 2014. július 10-iNikolaou kontra Számvevőszék ítélet, C-220/13 P, EU:C:2014:2057, 54. pont).

54 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság 2014. decemberében visszatérítette a felperes által kifizetett, és a Bíróság által végül a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) jogalap nélkülinek nyilvánított bírság összegét. Egyébiránt a Bizottság ezen összeg után 988620 euró mértékű kamatot fizetett.

55 Így, mikor a Bizottság 2014 decemberében a bírság összegének a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) jogalap nélkülinek nyilvánított részét és kamatait visszatérítette, ezen intézmény az említett ítéletet a felhatalmazáson alapuló 1268/2012 rendelet 90. cikke (4) bekezdésének megfelelően hajtotta végre, amely rendelkezés többek között azt írja elő, hogy az összes jogorvoslati lehetőség kimerítése után, amennyiben a bírságot vagy a szankciót megsemmisítették vagy mérsékelték, a jogalap nélkül felvett összegeket az esetlegesen felmerült kamatokkal együtt az érintett harmadik fél számára meg kell téríteni.

56 Ugyanakkor az EUMSZ 266. cikk második bekezdése lényegében úgy rendelkezik, hogy a megsemmisített jogi aktust kibocsátó intézmény azon kötelessége, hogy megtegye a megsemmisítést kimondó ítélet teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, nem érinti azokat a kötelezettségeket, amelyek az EUMSZ 340. cikk második bekezdésének alkalmazásából származhatnak.

57 Egyébiránt a Törvényszék már megállapította, hogy az EUMSZ 266. cikk az adminisztrációt a megsemmisített jogellenes aktusból esetlegesen származó további kár megtérítésére csak akkor kötelezi, ha teljesülnek az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti feltételek (2007. december 12-iAtlantic Container Line és társai kontra Bizottság végzés, T-113/04, nem tették közzé, EU:T:2007:377, 62. pont).

58 Márpedig a jelen ügyben a felperes, aki többek között az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi, kellően súlyos megsértésére hivatkozik, pontosan úgy érvel, hogy az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti feltételek teljesültek, és a jelen kereset annak értékelésére irányul, hogy ez a helyzet áll-e fenn.

59 E tekintetben ki kell emelni, hogy először is a felperes nem hivatkozik a Bizottság által 2014 decemberében hozott azon intézkedés jogellenességére, amellyel a Bizottság kamatot fizetett a számára.

60 Másodszor a jelen ügyben indított kártérítési kereset nem arra irányul, hogy a felperest pénzügyileg olyan helyzetbe hozza, amilyenben a Bizottság által 2014 decemberében hozott intézkedés hiányában lenne. Másként fogalmazva, a jelen kereset nem ugyanarra az eredményre irányul, mint az a megsemmisítési kereset, amelyet a 2014. decemberi intézkedéssel szemben nyújtottak volna be.

61 Ugyanis, egyrészt a felperes a fenti 24. pontban említett elmaradt haszon megtérítését kéri. Nem kéri tehát sem a bírság összegének a Bíróság által végül a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) jogalap nélkülinek nyilvánított részének visszatérítését, nem kéri továbbá azon kamatok kifizetését sem, amelyek ezen összeg alapján akkor képződtek, amikor az a Bizottság birtokában volt.

62 Másrészről a 2014 decemberi intézkedés esetleges megsemmisítése nem eredményezheti az állítólagos elmaradt haszonnal egyenlő, vagyis a Bizottság által visszatérített kamatok összegét meghaladó összegnek a felperes részére történő folyósítását.

63 Így meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperes olyan kár megtérítését kéri, amely egyrészt eltér attól, ami a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) helytelen végrehajtásából következne, és amely másrészt a Bizottság által 2014. decemberében megtérített összegeken felüli.

64 A felperes által az állítólagos elmaradt haszonnal kapcsolatban előterjesztett kártérítési kérelemnek sem tárgya, sem hatása nem azonos a Bizottság által 2014 decemberében hozott intézkedéssel szemben esetlegesen benyújtott megsemmisítési keresetével, és ennélfogva nem nyilvánítható elfogadhatatlannak az eljárással való visszaélés címén.

65 Az arra alapított elfogadhatatlansági kifogásokat tehát, hogy az állítólagos elmaradt haszon megtérítése semmissé tenné a véglegessé vált határozat hatásait, el kell utasítani.

4. A keresetlevélnek az állítólagos nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelemmel kapcsolatos egyértelműségének és pontosságának hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogásról

66 A Bizottság úgy véli, hogy az állítólagos nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan azon okból, hogy a keresetlevél kizárólag elnagyolt és alá nem támasztott állításokat tartalmaz, amelyek szerint a felperesre kiszabott bírság igazságtalanul megbélyegezte őt azáltal, hogy teljesen csalóka benyomást keltett a versenyjogi szabályok megsértésében játszott szerepét illetően.

67 Ugyanakkor a keresetlevél pontosítja, hogy az állítólagos megbélyegzés abból a körülményből ered, hogy a felperesre a C(2007) 5791 határozatban kiszabott bírság szerinte a legmagasabb, noha a legkisebb síküveggyártó volt, és a kartellben való részvétele a legrövidebb ideig tartott. A felperes ebből azt a következtetést vonja le, hogy a C(2007) 5791 határozat meghozatalának időpontja és a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) között, amely a rá kiszabott bírság összegét csökkentette, harmadik felek azt állapították meg, hogy különleges felelőssége volt a síküvegpiaci kartellben.

68 Így a keresetlevél kellően egyértelmű és pontos információkat tartalmaz a felperes által állítólag elszenvedett nem vagyoni kárt illetően. Ezen információk lehetővé tették a Bizottság számára egyrészt a felperes érvelésének megértését, másrészt a saját védelmének előkészítését. Egyébként ezen információk a Törvényszék számára is lehetővé teszik a keresetről való határozathozatalt.

69 A Bizottság által felhozott, a keresetlevélnek az állítólagos nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelemmel kapcsolatos egyértelműségének és pontosságának hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást tehát el kell utasítani.

5. Az elfogadhatóságra vonatkozó következtetés

70 Először is a T-82/08. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztásából adódó károk megtérítése iránti kereset elfogadhatatlan annyiban, amennyiben az a Bizottság által képviselt Unió ellen irányul.

71 Másodszor az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi, kellően súlyos, feltételezett megsértéséből adódó vagyoni károk megtérítése iránti kérelem elévült annyiban, amennyiben az a 2010. november 19. előtt elszenvedett vagyoni károkra vonatkozik.

72 Ezzel szemben az egyenlő bánásmód elvének a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos állítólagos megsértése és a T-82/08. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztása által állítólag okozott károk megtérítése iránti kérelmet az elévülés nem érinti.

73 Harmadszor az arra alapított elfogadhatatlansági kifogást, hogy az elmaradt haszon megtérítése semmissé tenné a véglegessé vált határozat joghatásait, valamint a keresetlevélnek az állítólagos nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelemmel kapcsolatos egyértelműségének és pontosságának hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

B. Az ügyek érdeméről

74 Az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.

75 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 340. cikk második bekezdéséből kitűnik, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása és a kártérítéshez való jog elismerése a feltételek - azaz az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint e magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés - együttes fennállásától függ (1982. szeptember 29-iOleifici Mediterranei kontra EGK ítélet, 26/81, EU:C:1982:318, 16. pont; 2008. szeptember 9-iFIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-120/06 P és C-121/06 P, EU:C:2008:476, 106. pont).

76 Ezért, ha e feltételek valamelyike nem teljesül, a keresetet teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségének egyéb feltételeit vizsgálni kellene (1999. október 14-iAtlanta kontra Európai Közösség, C-104/97 P, EU:C:1999:498, 65. pont; lásd szintén ebben az értelemben: 1994. szeptember 15-iKYDEP kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-146/91, EU:C:1994:329, 81. pont). Ezenkívül az uniós bíróság nem köteles e feltételeket egy adott sorrendben vizsgálni (2010. március 18-iTrubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság, C-419/08 P, EU:C:2010:147, 42. pont; lásd szintén ebben az értelemben: 1999. szeptember 9-iLucaccioni kontra Bizottság ítélet, C-257/98 P, EU:C:1999:402, 13. pont).

77 A jelen ügyben a felperes azon kárának megtérítését kéri, amit először is az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat, valamint a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt, másodszor a T-82/08. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztása miatt szenvedett el.

1. A felperes által az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat, valamint a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt állítólagosan elszenvedett károk megtérítése iránti kérelmekről

78 Először is a felperes emlékeztet arra, hogy a C(2007) 5791 határozatban a Bizottság a vertikálisan integrált síküveggyártók belső eladásait nem vette figyelembe az e gyártókra kiszabott bírság összegének kiszámításakor. Egyébiránt a felperes hangsúlyozza, hogy a Bíróság a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) a C(2007) 5791 határozatot az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozva megsemmisítette. E körülmények között a felperes az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt elszenvedett kárának megtérítését kéri.

79 Másodszor a felperes emlékeztet arra, hogy a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) elutasította a C(2007) 5791 határozattal szemben benyújtott keresetet, noha az említett keresetben a felperes a vertikálisan integrált síküveggyártók belső eladásainak az e gyártókra kiszabott bírság összegének kiszámításakor való figyelembe nem vétele miatt előállt egyenlőtlen bánásmódra hivatkozva kérte a rá kiszabott bírság összegének mérséklését. Egyébiránt a felperes hangsúlyozza, hogy a Bíróság a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletet (T-82/08, EU:T:2012:494) az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozva hatályon kívül helyezte. E körülmények között a felperes az egyenlő bánásmód elvének a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt elszenvedett kárának megtérítését kéri.

a) A felperes által az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt elszenvedett kárának megtérítése iránti kérelemről

80 A felperes azt állítja, hogy az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése neki vagyoni és nem vagyoni kárt okozott, amelyeket meg kell téríteni.

81 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azon kárnak, amelynek a megtérítését az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti keresetben kérik, ténylegesnek és határozottnak kell lennie, amelynek bizonyítása a felperes feladata (lásd: 2006. november 9-iAgraz és társai kontra Bizottság ítélet, C-243/05 P, EU:C:2006:708, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez utóbbinak kell bizonyítania mind az általa hivatkozott kár fennállását, mind annak mértékét (lásd: 1997. szeptember 16-iBlackspur DIY és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-362/95 P, EU:C:1997:401, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82 Ugyancsak az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az okozati összefüggésre vonatkozó feltétel kellően közvetlen okozati összefüggés fennállását feltételezi a közösségi intézmények magatartása és a kár között (2010. március 18-iTrubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-419/08 P, EU:C:2010:147, 53. pont; 2005. december 14-iBeamglow kontra Parlament és társai ítélet, T-383/00, EU:T:2005:453, 193. pont; lásd szintén ebben az értelemben: 1979. október 4-iDumortier és társai kontra Tanács ítélet, 64/76, 113/76, 167/78, 239/78, 27/79, 28/79 és 45/79, EU:C:1979:223, 21. pont). A felrótt magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállását a felperesnek kell bizonyítania (lásd: 1998. szeptember 30-iColdiretti és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T-149/96, EBHT, EU:T:1998:228, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83 A felperes kérelmének megalapozottságát ezen elvek fényében kell értékelni.

1) Az állítólagos vagyoni károkról és a feltételezett okozati összefüggésről

84 A felperes előadja, hogy az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi kellően súlyos állítólagos megsértése kétfajta vagyoni kárt okozott részére, először is a bankgarancia-költségek kifizetésével kapcsolatos kárt, másodsorban a fenti 24. pontban említett elmaradt haszonnal kapcsolatos kárt.

i) Előzetes észrevételek

85 Amikor a Bizottság a C(2007) 5791 határozatot a felperessel közölte, jelezte felé, hogy ha eljárást indít a Törvényszék vagy a Bíróság előtt, az említett határozatban kiszabott bírság összegének semmilyen visszatérítésére nem kerül sor addig, amíg az ügy folyamatban van, feltéve hogy a fizetési határidő lejárta előtt két feltétel teljesül. Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL 2002. L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 86. cikkének (5) bekezdése értelmében e két feltétel a következő volt: először is a Bizottság követelése után a fizetési határidő lejártától 5,64%-os mértékű kamat járt, másodsorban a fizetési határidő előtt a Bizottság számára elfogadható, a tartozást, valamint annak kamatait vagy pótlékait fedező bankgaranciát kellett nyújtani.

86 A felperes az általa a jelen ügyben benyújtott keresetlevélben kifejti, hogy a C(2007) 5791 határozat 148000000 euró összegű bírság megfizetésére kötelezte. Azt állítja, hogy első lépésként rögtön megfizetett 111000000 euró összeget és a 37000000 euró fennmaradó összeg fedezetére bankgaranciát nyújtott. A felperes arra hivatkozik, hogy második lépésben 2013. augusztus 2-i hatállyal megszüntette a bankgaranciát, és megfizette a Bizottságnak a 37000000 euró összeget és annak 5,64%-os késedelmi kamatait, azaz 48263003 eurót. Kiemeli, hogy harmadik lépésben, a bírság összegét 44400000 euróval mérséklő 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletet (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) követően kitűnt, hogy a 103600000 euró összegű kiigazított bírságot kezdettől fogva fedezte a 111000000 euró összeg befizetése. Következésképpen a Bizottság a felperes részére 55663003 euró összeget és annak 988620 euró mértékű kamatait térítette vissza. Az 55663003 euró összeg egyrészt a Bizottság részére a bankgarancia megszüntetését követően fizetett 48263003 euróból, másrészt a 7400000 euró összegből tevődött össze. Ez utóbbi összeg az azonnal megfizetett 111000000 euró összegből adódik, amelyből le kell vonni a véglegesen fizetendő bírság összegét, azaz 103600000 eurót.

ii) A bankgarancia-költségek állítólagos kifizetéséről és a feltételezett okozati összefüggésről

87 A felperes hangsúlyozza, hogy 2008. március 4. - a bankgarancia hatályának kezdete - és 2013. augusztus 2. - az említett garanciavállalás megszűnésének napja - között 1547000 euró teljes összegű bankgarancia-költséget fizetett. E költségek az egyenlő bánásmód elvének megsértése miatt keletkeztek. Ugyanis ha a Bizottság a C(2007) 5791 határozatban a bírság összegét rögtön 103600000 euróban határozta volna meg, soha nem lett volna szükség bankgaranciára. Egyébiránt, ha nem kellene ezen érvelést követni, a felperesnek mindenképpen meg kellene ítélni 1268935 euró kártérítést, amely a 2010. február 12. - amikor a Törvényszéknek a T-82/08. sz. ügyben határozatot kellett volna hoznia - és 2013. augusztus 2. - a garanciavállalás megszűnésének napja - közötti időszak során kifizetett, bankgarancia-költségekre vonatkozóan.

88 A Bizottság vitatja ezeket az állításokat.

89 A jelen esetben ki kell emelni, hogy a felperes, aki a C(2007) 5791 határozattal szemben keresetet indított, az alábbiak közül választhatott: vagy kifizeti a bírságot annak esedékességekor, amennyiben helye van, a Bizottság által a C(2007) 5791 határozatban megállapított kamatláb szerinti késedelmi kamatfizetés terhe mellett, vagy az EK 242. cikk és a Törvényszék 1991. május 2-i eljárási szabályzata 104. és azt követő cikkei alapján kéri a határozat végrehajtásának felfüggesztését, vagy a Bizottság által meghatározott módon bankgaranciát nyújt a bírság és a késedelmi kamatok fedezetének céljából (lásd ebben az értelemben: 1995. július 14-iCB kontra Bizottság ítélet, T-275/94, EU:T:1995:141, 54. pont; 2005. április 21-iHolcim (Deutschland) kontra Bizottság ítélet, T-28/03, EU:T:2005:139, 122. pont).

90 A felperes szabad mérlegelésére volt bízva, hogy úgy dönt-e, hogy bankgaranciát nyújt a C(2007) 5791 határozat által kiszabott bírság összege egy részének fedezete céljából, és az összeg másik részét kifizeti, így ennek nem volt semmilyen kötelező jellege. Más szavakkal, semmi sem akadályozta meg a felperest abban, hogy a bírság teljes összegét a C(2007) 5791 határozatban megállapított esedékességkor fizesse meg, annak ellenére, hogy e határozattal szemben keresetet indított a Törvényszék előtt (lásd ebben az értelemben: 2008. július 8-iKnauf Gips kontra Bizottság ítélet, T-52/03, nem tették közzé, EU:T:2008:253, 498. pont).

91 Márpedig, amint az a keresetlevélből kitűnik, a felperes a C(2007) 5791 határozat meghozatala után úgy döntött, hogy nem tesz eleget teljes mértékben a bírság azonnali megfizetésére vonatkozó kötelezettségének, hanem - a Bizottság által felajánlott lehetőségnek megfelelően - a bírság összegének egy részére vonatkozóan bankgaranciát nyújt.

92 A felperes tehát nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a bankgarancia-költségek közvetlenül a C(2007) 5791 határozat jogellenességéből erednek. Ugyanis a kár, amelyre hivatkozik, közvetlenül és meghatározó módon a C(2007) 5791 határozat meghozatalát követő azon saját döntéséből ered, hogy nem tesz eleget a bírság teljes mértékű megfizetésére vonatkozó kötelezettségének. Ha a felperes a bírság teljes összegének azonnali kifizetését választotta volna, elkerülte volna a bankgarancia-költségek kifizetését a ki nem egyenlített bírságösszeg tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2005. április 21-iHolcim (Deutschland) kontra Bizottság ítélet, T-28/03, EU:T:2005:139, 123. és 124. pont; 2007. december 12-iAtlantic Container Line és társai kontra Bizottság végzés, T-113/04, nem tették közzé, EU:T:2007:377, 38. pont; 2009. szeptember 4-iInalca és Cremonini kontra Bizottság ítélet, T-174/06, nem tették közzé, EU:T:2009:306, 91. és 92. pont).

93 Ennélfogva, anélkül hogy határozni kellene a Bizottság arra alapított érvéről, hogy a felperes esetlegesen hozzájárult a saját kárához, el kell vetni az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi kellően súlyos állítólagos megsértése és a bankgarancia-költségek kifizetése közötti kellően közvetlen okozati összefüggés fennállását.

94 Következésképpen a bankgarancia-költségeknek az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi kellően súlyos állítólagos megsértése miatti kifizetéséből adódó állítólagos vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet el kell utasítani.

iii) Az állítólagos elmaradt haszonról és a feltételezett okozati összefüggésről

95 Elsőként a felperes kifejti, hogy a bírság összegének a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) végül jogalap nélkülinek nyilvánított részére vonatkozóan a Bizottság által megtérített kamatok összege a 2008 márciusától 2014 novemberéig tartó teljes időszakra 988620 eurót tett ki.

96 Ezt követően a felperes úgy érvel, hogy e kamatok összege jóval alacsonyabb azon jövedelmeknél, amelyek akkor keletkezhettek volna, ha ahelyett, hogy megfizeti a Bizottságnak a Bíróság által végül jogalap nélkülinek minősített összeget, azt a tevékenységeibe fektette volna. Ezen állítás alátámasztására a felperes bemutatja azon könyvvizsgáló és tanácsadó cég jelentését, amely kiszámította a súlyozott átlagos tőkeköltségét. A súlyozott átlagos tőkeköltség azon alapul, hogy egy társaságnak ki kell termelnie legalább a tőkeköltségét, amely a befektetők által a célból megkövetelt legkisebb hozam, hogy inkább e társaságba fektessenek be és ne valamely másikba. Márpedig a felperes a 2008. március 4. és 2013. július 27. között 7400000 euró összegben, majd 2013. július 27. és 2014. november 12. között 48263003 euró összegben meghatározott súlyozott átlagos tőkeköltsége szélső értékeinek átlaga alapján a felperes legalább 10281000 euró többletjövedelemre tett volna szert. Így, amennyiben a Bizottság által 2014 decemberében fizetett kamatok összege hozzávetőleg 989000 euró, abból az következne, hogy a felperes elmaradt haszna 9292000 eurót tenne ki.

97 Végezetül vitathatatlan, hogy ha a C(2007) 5791 határozat nem sértette volna meg az egyenlő bánásmód elvét, ez az elmaradt haszon nem merült volna fel.

98 A Bizottság vitatja ezeket az állításokat.

99 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében a felperestől írásos bizonyítékok bemutatását kérte annak bizonyítása céljából, hogy - amint azt a keresetlevélben állította - a Bizottság részére 2008. márciusában 111000000 euró és 2013. júliusában 48263003 euró összeget fizetett meg.

100 Márpedig először is a felperes által e kérés alapján bemutatott dokumentumokból kitűnik, hogy 2008 márciusában a Guardian Industries, és nem a felperes fizetett 20000000 eurót a Bizottságnak.

101 Másodszor a felperes által bemutatott dokumentumok kétségtelenül azt mutatják, hogy a felperes 2008 márciusában 91000000 eurót fizetett a Bizottságnak. Mindazonáltal e fizetés előtt, azaz 2008 januárjától a felperes megállapodást kötött mind a hét működő leányvállalatával annak érdekében, hogy2007. december 31-től számviteli és pénzügyi szempontból mindegyikük viselje a C(2007) 5791 határozatban kiszabott bírság egy részét. Ezenkívül a felperes és leányvállalatai által 2008 decemberében megkötött megállapodásokkal a felperes által kifizetett 91000000 euró összeget a felperes és egyes leányvállalatai között véglegesen felosztották.

102 Harmadszor a felperes által bemutatott dokumentumok igazolják, hogy 2013 júliusában a felperes e hét működő leányvállalatának mindegyike közvetlenül kifizette a Bizottságnak a 48263003 euró összeg egy részét.

103 Ebből következik, hogy a felperes személyesen nem viselte a C(2007) 5791 határozatban kiszabott bírság kifizetésének terhét. A felperes tehát nyilvánvalóan nem állíthatja, hogy olyan tényleges és biztos kárt szenvedett, amely egyrészt a bírság összegének a Bíróság által a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) végül jogalap nélkülinek nyilvánított részére tekintettel a Bizottság által megtérített kamatok, másrészt azon jövedelmek különbsége, amelyek akkor keletkeztek volna, ha ahelyett, hogy a szóban forgó összeget a Bizottságnak fizeti meg, egyéb tevékenységeibe fekteti azt.

104 E következtetést nem vonja kétségbe a felperes által felhozott, arra alapított érv, hogy egyrészt a Guardiant a C(2007) 5791 határozat egyetlen vállalkozásnak tekintette, másrészt, hogy mindezen összegeket a Guardian vállalkozásához tartozó szervezetek fizették meg.

105 Ugyanis, először is a felperes semmilyen olyan dokumentumot nem mutat be, amely a jelen eljárás keretében a hét működő leányvállalat képviseletére jogosítaná, amelyek közül mindegyik kifizette a C(2007) 5791 határozattal kiszabott bírság összegének egy-egy részét.

106 Másodszor a felperes még olyan dokumentumot se mutat be, amely őt a jelen eljárásban a Guardian Industries képviseletére jogosítaná. E tekintetben a felperes nem hivatkozhat olyan - 2015. november 15-én kelt - belső feljegyzésre, amelyet állítólag a Guardian Industriestól kapott. Ugyanis e feljegyzést a Guardian Industries jogi képviselői nem írták alá. Egyébként e feljegyzés nem tartalmaz semmilyen, a felperes részére adott, a Guardian Industriesnak a jelen ügyben való képviseletére vonatkozó kifejezett felhatalmazást. Ugyanis e feljegyzés csak annak előírására szorítkozik, hogy ha a felperes a bankgarancia-költségek miatt kártérítést kapna, a Guardian Industries számára e kártérítés 18%-át fizeti meg. Hozzá kell tenni végül, hogy a Guardian Industries és a felperes által 2008 márciusában kötött, felelősségmegosztásra vonatkozó megállapodás a jelen ügyben nem bír jelentőséggel, mivel az a Bizottság által kiszabott bírság megfizetésére, és nem a jelen kártérítési keresetre vonatkozik.

107 Következésképpen a felperesnél az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi kellően súlyos állítólagos megsértése miatt jelentkező elmaradt haszon megtérítése iránti kérelmet el kell utasítani.

2) Az állítólagos nem vagyoni kárról és a feltételezett okozati összefüggésről

108 A felperes azt állítja, hogy 2007. november 28-tól - a C(2007) 5791 határozat meghozatalának időpontjától - 2014. november 12-ig - a Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) meghozatalának időpontjáig - az egyenlő bánásmód elvének az említett határozat általi megsértése csalóka benyomást keltett a jogsértésben játszott szerepét illetően. A jóhírnevének ezen sérelmét a felperesre eredetileg kiszabott bírság 10%-ának megfelelő kártérítés megítélésével kell orvosolni.

109 A Bizottság vitatja ezeket az állításokat.

110 E tekintetben ki kell emelni, hogy a jóhírnév állítólagos megsértése nem kapcsolódik ahhoz a csalóka benyomáshoz, hogy a felperes részt vett a versenyszabályok megsértésében. Egyébként a T-82/08. sz. ügyben a Törvényszékhez benyújtott kereset csupán a C(2007) 5791 határozat részleges megsemmisítésére irányult. Ezenkívül, a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) alapjául szolgáló ügyben benyújtott fellebbezés keretében a felperes nem vitatta a Törvényszék azon értékelését, amely alapján elutasította az említett részleges megsemmisítés iránti kérelmet.

111 Így a jóhírnév állítólagos megsértése kizárólag abban áll, hogy a C(2007) 5791 határozat csalóka benyomást keltett a felperesnek az olyan jogsértésben játszott szerepét illetően, amelyben a felperes ténylegesen részt is vett. E csalóka benyomás abból fakad, hogy a felperesre kiszabott bírság jelentősebb mértékű volt, mint a jogsértésben részt vevő egyéb felekre kiszabott bírság (lásd: fenti 67. pont).

112 Márpedig először is a felperes érvelését nem támasztotta alá olyan bizonyítékokkal, amelyek azt bizonyítanák, hogy az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi kellően súlyos állítólagos megsértése a súlyosságnál fogva alkalmas volt arra, hogy a jóhírnevére a kartellben való részvételéhez kapcsolódó hatáson túlmenően is kihasson.

113 E körülmények között a felperes nem bizonyítja, hogy az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi kellően súlyos állítólagos megsértése alkalmas volt jóhírnevének megértésére.

114 Másodszor, feltételezve, hogy az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi kellően súlyos állítólagos megsértése a felperesre kiszabott bírság összegének kiszámítása szempontjából megsértette a felperes jóhírnevét, meg kell állapítani, hogy e jogsértés jellegére és súlyosságára tekintettel a felperes által elszenvedett nem vagyoni kárt az említett határozat megsemmisítése és a Bíróság által a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) kiszabott bírság összegének csökkentése kellően orvosolja. Ez annál is inkább így van, mivel egyrészt a felperes hivatkozhatott a C(2007) 5791 határozattal szemben benyújtott keresetre, másrészt a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélettel (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) kapcsolatban a kihirdetése napján sajtóközleményt adtak ki, amely azt tartalmazta, hogy az uniós bíróság a felperesre a síküvegkartellben játszott szerepe miatt kiszabott bírság összegét végül 148000000 euróról 103600000 euróra szállította le.

115 Következésképpen a felperesnek az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi kellően súlyos állítólagos megsértése által okozott nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet el kell utasítani.

116 Következésképpen a fenti 76. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi, súlyos, feltételezett megsértéséből adódó állítólagos károk megtérítése iránti kérelmet teljes egészében el kell utasítani.

b) Az egyenlő bánásmód elvének a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatti károk megtérítésére vonatkozó kérelemről

117 A felperes azt állítja, hogy a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (T-82/08, EU:T:2012:494) szereplő tévedés megalapozza az egyenlő bánásmód elvének súlyos megsértését, és az említett jogsértés számára károkat okozott.

118 Ugyanis először is vitathatatlan, hogy a Törvényszék ítélete megalapozhatja az Unió szerződésen kívüli felelősségét. Egyrészt, a Bíróság elismerte, hogy kérelmező kártérítésre jogosult az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása miatt. Másrészt e felelősség a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának szükségszerű velejárója, amely szerint valamely tagállam bíróságai megállapíthatják ezen állam felelősségét, amennyiben a kérelmezőt az uniós jogra alapított jogban való részesüléstől fosztják meg (2003. szeptember 30-iKöbler ítélet, C-224/01, EU:C:2003:513).

119 Ezt követően a Törvényszék nem rendelkezett semmilyen mérlegelési mozgástérrel és nem volt lehetősége megerősíteni - amit azt tette - a C(2007) 5791 határozatban szereplő belső eladások figyelembe nem vételét, amennyiben az e határozat egyetlen, vertikálisan nem integrált címzettjét - vagyis a felperest - bünteti.

120 Végezetül az belső eladások figyelembevételére irányuló kötelezettséggel kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlat szempontjából vitathatatlan, hogy a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) nyilvánvalóan megsértette az egyenlő bánásmód elvét.

121 Az Európai Unió Bírósága vitatja ezeket az állításokat.

122 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az Unió felelőssége nem állapítható meg olyan bírósági határozat tartalma miatt, amelyet nem végső fokon eljáró uniós bíróság hozott, és amely így tehát fellebbezés tárgyát képezheti.

123 Egyébiránt a jelen ügyben a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (T-82/08, EU:T:2012:494) szereplő hibát a Bíróság a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) kijavította, miután a felperes jogorvoslatot vett igénybe.

124 Pontosítani kell ugyanakkor, hogy a fenti 122. pontban megfogalmazott értékelés nem érinti a felperes azon lehetőségét, hogy kivételes esetben az igazságszolgáltatás működésének olyan súlyos, többek között eljárási vagy közigazgatási zavarát illetően, amely valamely uniós bíróság tevékenységet érinti, az Unió felelősségét vizsgálja. Márpedig a felperes nem hivatkozott ilyen zavarokra a jelen, valamely bírósági határozat tartalmára vonatkozó kérelem keretében.

125 Ebből következik, hogy az egyenlő bánásmód elvének a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos feltételezett megsértése miatti állítólagos károk megtérítésére vonatkozó kérelmet el kell utasítani.

126 A fentiek összességére tekintettel a felperes által egyrészt az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi kellően súlyos állítólagos megsértése miatt, másrészt az egyenlő bánásmód elvének a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatti károk megtérítésére irányuló keresetet el kell utasítani.

2. A felperes által a T-82/08. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztása miatt elszenvedett kárának megtérítése iránti kérelemről

127 Először is a felperes azt állítja, hogy a T-82/08. sz. ügyben folytatott eljárás időtartama megsértette az észszerű időn belüli határozathozatalt. Másodszor úgy érvel, hogy e jogsértés számára kárt okozott, amit meg kell téríteni.

a) Az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T-82/08. sz. ügyben történő állítólagos elmulasztásáról

128 A felperes úgy érvel, hogy az eljárás időtartama a T-82/08. sz. ügyben ellentétes az észszerű időn belüli határozathozatallal, amely megalapozza a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető valamely uniós jogi szabály kellően súlyos megsértését.

129 Az Európai Unió Bírósága vitatja ezeket az állításokat. Ugyanis először is nem állapítható meg, hogy a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) véglegesen eldöntötte volna azt a kérdést, hogy fennáll-e az észszerű időn belüli határozathozatal megsértése. Másodszor a felperes azon állítása, amely szerint az észszerű időn belüli határozathozatal a T-82/08. sz. ügyben két év volt, teljesen irreális a 2006 és 2010 között a versenyjog alkalmazását érintő ügyek Törvényszék előtti eljárásainak átlagos hosszára tekintettel. Harmadszor a határozathozatali időtartamának észszerű mivolta nem értékelhető az általános határozathozatali idő alapján és minden ügyet a sajátos körülményei függvényében kell értékelni, különösen a szokatlanul hosszú inaktív időszak esetleges fennállására tekintettel. Negyedszer, az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának kezdete közötti időt illetően az esetleges, meg nem magyarázott inaktív időszak a T-82/08. sz. ügy elbírálásában sokkal korlátozottabb annál, mint ahogy azt a felperes állítja. Ugyanis a 3 év és 5 hónapos időszak, amely a T-82/08. sz. ügyben az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának kezdete között eltelt, csak 11 hónappal lépte túl a versenyjog alkalmazását érintő eljárások ezen szakaszának a 2008 és 2011 között tapasztalt átlagos hosszát. Egyébiránt figyelembe kell venni a versenyjogi ügyek összetettségét, azt a többnyelvű környezetet, amelyben az Európai Unió Bírósága működik, valamint a bírák korlátozott időtartamú megbízatását.

130 Ki kell emelni, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdése akként rendelkezik, hogy "[m]indenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja".

131 A jelen ügyben a T-82/08. sz. ügy iratanyagának részletes vizsgálatából kitűnik, hogy - amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozta a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) - a T-82/08. sz. ügybeli eljárás teljes időtartama - amely majdnem 4 év és 7 hónap volt - nem igazolható a jelen jogvita alapját képező ügy egyetlen sajátos körülményével sem.

132 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a T-82/08. sz. ügy versenyjogi jogsértés fennállására vonatkozó jogvitával volt kapcsolatos, és a gazdasági szereplőket megillető jogbiztonság alapvető követelménye, valamint a belső piacon a torzulásmentes verseny biztosításának célja nagy jelentőséggel bír nemcsak maga a fellebbező és versenytársai, hanem harmadik személyek számára is az érintett személyek nagy száma és a szóban forgó pénzügyi érdekek miatt (2009. július 16-iDer Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet, C-385/07 P, EU:C:2009:456, 186. pont).

133 Másodszor meg kell állapítani, hogy a T-82/08. sz. ügyben egyrészt az írásbeli szakasz vége, amit egy levél 2008. július 3-i benyújtása jelzett, amelyben a felperes arról tájékoztatta a Törvényszéket, hogy lemond arról, hogy választ nyújtson be, másrészt az eljárás szóbeli szakaszának 2011. december 13-i kezdete között eltelt idő hozzávetőleg 3 év 5 hónap, azaz 41 hónap.

134 Ezen idő észszerű jellege különösen a jogvita összetettségétől, valamint a felek magatartásától és eljárási nehézségek felmerüléséről függ.

135 A jogvita összetettségét illetően először is az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának kezdete közötti 15 hónapos időszak főszabály szerint megfelelő idejét képezi a versenyjog alkalmazásával kapcsolatos olyan ügyek elbírálásának, mint a T-82/08. sz. ügy. Továbbá a kapcsolódó ügyek párhuzamos elbírálása a jelen ügyben nem igazolhatja az eljárás írásbeli szakaszának vége és a szóbeli szakaszának kezdete közötti időszak meghosszabbodását. Végül a T-82/08. sz. ügy ténybeli, jogi és eljárásbeli összetettsége nem igazolja a hosszabb idő igénybevételét a jelen ügyben. E tekintetben többek között azt is ki kell emelni, hogy az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának kezdete között az eljárást nem szakította meg, illetve nem késleltette semmilyen, Törvényszék által elrendelt pervezető intézkedés (lásd ebben az értelemben: 2017. január 10-iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió, T-577/14, EU:T:2017:1, 65-74. pont).

136 A felek magatartása és az eljárási nehézségek felmerülése egyáltalán nem befolyásolta a T-82/08. sz. ügyben az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának kezdete között eltelt időt.

137 Ennélfogva a T-82/08. sz. ügy körülményeire tekintettel meg kell állapítani, hogy az eljárás írásbeli szakaszának vége és a szóbeli szakaszának kezdete között eltelt 41 hónapból 26 hónapos igazolatlan inaktív időszak tűnik ki.

138 Harmadszor, a T-82/08. sz. ügy iratanyagának vizsgálata nem mutatott egyetlen olyan körülményt sem, amely alapján igazolatlan inaktív időszakra lehet következtetni egyrészt a keresetlevél benyújtásának időpontja és az eljárás írásbeli szakaszának vége, másrészt a szóbeli szakasz megindítása és a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) kihirdetése között.

139 Ebből következik, hogy a T-82/08. sz. ügyben követett és a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) kihirdetésével véget érő eljárás megsértette az Alapjogi Charta 47. cikkének második bekezdését, mivel 26 hónappal meghaladta az észszerű időn belüli határozathozatalt, amely megalapozza a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető valamely uniós jogi szabály kellően súlyos megsértését.

b) Az állítólagos károkról és a feltételezett okozati összefüggésről

140 A felperes azt állítja, hogy a T-82/08. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása vagyoni és nem vagyoni kárt okozott számára 2010. február 12. - amikor a Törvényszéknek a T-82/08. sz. ügyben határozatot kellett volna hoznia - és 2012. szeptember 27. - az ítélet tényleges kihirdetése - között.

141 Ezen állítások megalapozottságát a fenti 81. és 82. pontban említett ítélkezési gyakorlatra tekintettel kell értékelni.

1) Az állítólagos nem vagyoni kárról és a feltételezett okozati összefüggésről

142 Először is a felperes azt állítja, hogy a jóhírnevének sérelme miatt 14800000 euró kár érte, mivel 2010. február 12. és 2012. szeptember 27. között helytelenül tűnt úgy, hogy őt fokozott felelősség terheli a C(2007) 5791 határozatban szankcionált jogsértésért (lásd: fenti 67. pont). Másodszor az egyenlő bánásmód elvének a Bizottság által a C(2007) 5791 határozatban történő megsértése 2010. február 12. és 2012. szeptember 27. között súlyos volt, amely időszak során a T-82/08. sz. ügybeli eljárás megsértette a határozathozatal észszerű idejét. Harmadszor az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint olyan erős, ámbár megdönthető vélelem áll fenn, amely szerint az eljárás túlzott elhúzódása nem vagyoni kárt okoz. Negyedszer a felperes által elszenvedett kárt a C(2007) 5791 határozattal eredetileg rá kiszabott bírság összegének 10%-ában kell meghatározni. Ugyanis, egyrészt, az általa igényelhető kártérítést az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása alatt rá kiszabott bírság összegéhez kell kapcsolni. Másrészt az összeg 5%-a, amit a Törvényszék egyes, az észszerű határidő Bizottság általi megsértésével kapcsolatos ügyekben elfogadott, túl alacsony.

143 Az Európai Unió Bírósága vitatja ezeket az állításokat. Másodlagosan úgy érvel, hogy a megtéríthető nem vagyoni kárt legfeljebb 5000 euróban kell megállapítani.

144 A jelen ügyben először is, feltételezve, hogy a felperes érvelésében azt állítja, hogy hosszabb ideig tartották különösen felelősnek az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T-82/08. sz. ügyben való elmulasztásáért, ezen érvelést nem támasztják alá olyan bizonyítékok, amelyek bizonyítanák, hogy az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása, annak súlyossága következtében a C(2007) 5791 határozat által okozott sérelmen túlmenően is alkalmas volt jóhírnevét sérteni.

145 E körülmények között a felperes nem bizonyítja, hogy az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T-82/08. sz. ügyben való elmulasztása alkalmas volt arra, hogy a jóhírneve hivatkozott sérelmét okozza.

146 Másodszor az észszerű időn belüli határozathozatalnak a fenti 139. pontban megállapított elmulasztása e jogsértés tárgyára és súlyosságára tekintettel mindenképpen elégséges a felperes jóhírneve állítólagos megsértésének orvoslására.

147 A fentiekre figyelemmel a felperes nem bizonyítja, hogy az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T-82/08. sz. ügyben való elmulasztása alkalmas volt arra, hogy jóhírneve sérelmét okozza, és az észszerű időn belüli határozathozatalnak a fenti 139. pontban megállapított elmulasztása e jogsértés tárgyára és súlyosságára tekintettel mindenképpen elégséges a felperes jóhírneve állítólagos megsértésének orvoslására.

148 A felperes jóhírneve állítólagos sérelmének orvoslására irányuló kérelmet tehát el kell utasítani.

2) Az állítólagos vagyoni károkról és a feltételezett okozati összefüggésről

149 A felperes előadja, hogy az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása 2010. február 12. és 2012. szeptember 27. kétfajta vagyoni kárt okozott neki, azaz elsősorban a további bankgarancia-költségek kifizetéséhez kapcsolódó kárt, másodsorban a fenti 24. pontban említett elmaradt haszonhoz kapcsolódó kárt.

150 Meg kell vizsgálni a felperes által felhozott vagyoni károkat és e károk, valamint az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T-82/08. sz. ügyben való elmaradása közötti okozati összefüggést a fenti 85. és 86. pontban megfogalmazott előzetes észrevételeknek megfelelően.

i) Az állítólagos elmaradt haszonról és a feltételezett okozati összefüggésről

151 Elsőként a felperes kifejti, hogy a Bizottság által a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletet (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) követően megtérített kamatok összege a 2010. február 12-től 2012. szeptember 27-ig tartó időszakban 224000 euró volt. Ezt követően a felperes a fenti 96. pontban 7400000 euróban meghatározott súlyozott átlagos tőkeköltsége szélső értékeinek átlaga alapján 2010. február 12. és 2012. szeptember 27. között legalább 1895000 euró többletjövedelemre tett volna szert. Így amennyiben a Bizottság által fizetett kamatok 224000 eurót tesznek ki, abból az következne, hogy a felperes elmaradt haszna 1671000 euró. Végül az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása a felperes által hivatkozott elmaradt haszon kellően közvetlen és meghatározó oka. Ugyanis ha a T-82/08. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal nem maradt volna el, a felperes korábban rendelkezett volna azon összegekkel, amelyeket a Bíróság végül a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) jogalap nélkülinek nyilvánított.

152 Az Európai Unió Bírósága vitatja ezeket az állításokat.

153 E tekintetben a fenti 99-103. pontból az következik, hogy a felperes személyesen nem viselte a C(2007) 5791 határozatban kiszabott bírság kifizetésének terhét. A felperes tehát nyilvánvalóan nem állíthatja, hogy olyan tényleges és biztos kárt szenvedett 2010. február 12. és 2012. szeptember 27. között, amely egyrészt a bírság összegének a Bíróság által a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítéletben (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) végül jogalap nélkülinek nyilvánított részére tekintettel a Bizottság által visszatérített kamatok, másrészt azon jövedelmek különbsége, amelyek akkor keletkeztek volna, ha ahelyett, hogy a szóban forgó összeget a Bizottságnak fizeti meg, egyéb tevékenységeibe fekteti azt.

154 Ennélfogva a felperesnek a fenti 76. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében az állítólagos elmaradt haszon megtérítése iránti kérelmét anélkül kell elutasítani, hogy értékelni kellene a feltételezett okozati összefüggés fennállását.

ii) A bankgarancia-költségek állítólagos kifizetéséről és a feltételezett okozati összefüggésről

155 A felperes azon kár megtérítését kéri, amely a további bankgarancia-költségek megfizetése miatt a 2010. február 12. és 2012. szeptember 27. közti időszakban őt érte.

156 Az Európai Unió Bírósága úgy érvel, hogy a felperes nem bizonyítja, hogy kellőképpen közvetlen okozati összefüggés állna fenn egyrészt a 2010. február 12. és 2012. szeptember 27. között megfizetett bankgarancia-költségek, másrészt az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztása között. Ugyanis először is e vagyoni kár a felperes azon saját döntéséből ered, hogy nem tesz eleget a bírság teljes mértékű, azonnali megfizetésére vonatkozó kötelezettségének. Ezt követően az okozati összefüggésnek az uniós jogban érvényesülő meghatározása szempontjából az okozati összefüggés fennállását nem bizonyíthatja egyedül az a megállapítás, hogy a határozathozatal észszerű ideje túllépésének hiányában a felperes nem köteles megfizetni a bankgaranciához kapcsolódó azon költségeket, amelyek ezen időtúllépésre vonatkoznak. Végül, még ha feltételezzük is, hogy az okozati összefüggésnek a felperes által javasolt meghatározását kell is alkalmazni, az a körülmény, hogy ez utóbbi 2013. augusztus 2-án, azaz 10 hónappal a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) kihirdetését, és 16 hónappal a 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (C-580/12 P, EU:C:2014:2363) kihirdetését követően szüntette meg a garanciát, megerősíti azon időtartam, amelyre a felperes bankgaranciát nyújtott, valamint a T-82/08. sz. ügy intézésében mutatkozó késedelem közötti közvetlen okozati összefüggés fennállásának hiányát.

157 E tekintetben először is ki kell emelni, hogy a felperes a keresetlevélben azt állítja, hogy 2010. február 12. és 2012. szeptember 27. között 936000 euró mértékű bankgarancia-költséget fizetett. Keresetének alátámasztására a T-82/08. sz. ügyben folytatott eljárás teljes időtartama során egy banknak fizetett negyedéves költségeket részletesen tartalmazó banki dokumentumot mutat be.

158 Ugyanakkor a felperes a Törvényszék által az eljárási szabályzatának 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében tett felhívása nyomán kifejtette, hogy a keresetlevélben említett bankgarancia-költségek 82%-át neki, az említett költségek 18%-át pedig a Guardian Industriesnak számlázták ki.

159 Ebből következik, hogy a felperes kizárólag azt bizonyítja, hogy a határozathozatal észszerű idejének a T-82/08. sz. ügybeli túllépésével kapcsolatos bankgarancia-költségek 82%-ának kifizetése tekintetében szenvedett tényleges és biztos kárt. Egyébiránt - amint az a fenti 106. pontból kitűnik - a felperes nem bizonyítja, hogy a jelen eljárásban jogosult a Guardian Industries képviseletére.

160 Másodsorban okozati összefüggés van az észszerű időn belüli határozathozatal T-82/08. sz. ügybeli elmulasztása és azon kár felmerülése között, amely a felperest a határozathozatal észszerű idejének túllépéséhez kapcsolódó időszak során általa fizetett bankgarancia-költségek miatt érte. Egyébként a jelen ügyben ki kell emelni, hogy először is azon időpontban, amikor a felperes a T-82/08. sz. ügyben2008. február 12-én benyújtotta a keresetét, és azon időpontban, amikor 2008 februárjában, 2008. március 4-i hatállyal bankgaranciát nyújtott, az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása előre látható volt. Ezenkívül a felperes jogosan várhatta el, hogy keresetét észszerű időn belül bírálják el. Másodszor a határozathozatal észszerű idejének a T-82/08. sz. ügybeli túllépésére azután került sor, miután a felperes eredetileg úgy döntött, hogy bankgaranciát nyújt. Így a határozathozatal észszerű idejének túllépése és a bankgarancia-költségeknek az ezen időtúllépéssel kapcsolatos időszakban történő kifizetése közötti kapcsolatot nem törheti meg a felperes azon eredeti döntése, hogy nem fizeti meg azonnal a C(2007) 5791 határozatban rá kiszabott bírság egy részét, és bankgaranciát nyújt (lásd ebben az értelemben: 2017. január 10-iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió ítélet, T-577/14, EU:T:2017:1, 115-121. pont).

161 Ebből az következik, hogy kellően közvetlen okozati összefüggés áll fenn az észszerű időn belüli határozathozatal T-82/08. sz. ügybeli elmulasztása és azon kár között, amelyet a felperes a határozathozatal észszerű idejének túllépéséhez kapcsolódó időszak során általa fizetett, további bankgarancia-költségek miatt elszenvedett.

iii) Az elszenvedett kár mértékének meghatározásáról

162 Elsőként emlékeztetni kell arra, hogy az eljárás időtartama a T-82/08. sz. ügyben 26 hónappal haladta meg a határozathozatal észszerű idejét (lásd a fenti 134-139. pontot).

163 Másodsorban a felperes által benyújtott iratokból kitűnik, hogy a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) kihirdetését megelőző 26 hónap során a felperes személyesen fizette ki a bankgaranciához kapcsolódó alábbi negyedéves költségeket:

164 Ebből következik, hogy a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) kihirdetését megelőző 26 hónap során a felperes által kifizetett bankgarancia-költségek összege 654523,43 eurót tett ki.

165 A fentiekre figyelemmel a felperes 654523,43 euró összegű kártérítésre jogosult az észszerű időn belüli határozathozatal T-82/08. sz. ügyben való elmulasztásából eredő vagyoni kár megtérítése címén, amely kár abban áll, hogy további bankgarancia-költségeket fizetett.

3) A kamatokról

166 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék a számára nyújtható kártérítés összege után számítsa fel a 2010. február 12-étől az Európai Központi Bank (EKB) által a releváns időszakban a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan alkalmazottnak megfelelő, két százalékponttal növelt mértékű kamatot.

167 E tekintetben meg kell különböztetni a kompenzációs kamatokat a késedelmi kamatoktól (2000. január 27-iMulder és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-104/89 és C-37/90, EU:C:2000:38, 55. pont).

168 Elsőként a kompenzációs kamatokat illetően a felperesnek a vagyoni kára megtérítésének jogcímén járó kártérítés után ilyen kamat a 2010. július 27. - azaz a 26 hónappal a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) kihirdetését megelőző nap - és a jelen ítélet kihirdetésének napja közötti időszakra számítható fel. Egyébiránt mivel a felperes nem nyújtott be semmilyen, annak bizonyítására irányuló bizonyítékot, hogy a 2010. július 27. és 2012. szeptember 27. között általa kifizetett bankgarancia-költségek után az EKB által a releváns időszakban a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan alkalmazottnak megfelelő, két százalékponttal növelt mértékű kamat számítható fel, meg kell állapítani, hogy az idő múlásához kapcsolódó pénzromlást az Eurostat (az Európai Unió statisztikai hivatala) által - a felperes által benyújtott kérelem korlátai között - az adott időszakra azon tagállamban megállapított éves inflációs ráta tükrözi, amelyben a felperes letelepedett (lásd ebben az értelemben: 2017. január 10-iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió ítélet, T-577/14, EU:T:2017:1, 168-177. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

169 Másodsorban, a késedelmi kamatokat illetően a fenti 165. pont szerinti kártérítést - ideértve az azután felszámított kompenzációs kamatokat is - a jelen ítélet kihirdetésétől a teljes fizetésig számított késedelmi kamatokkal kell növelni. Egyebekben, a felperes kérésének megfelelően a késedelmi kamatok mértéke az EKB által a fő refinanszírozási műveletekre megállapított kamatláb két ponttal növelt értéke (lásd ebben az értelemben: 2017. január 10-iGascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió ítélet, T-577/14, EU:T:2017:1, 178-182. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

4) A kártérítés és a kamatok összegére vonatkozó végkövetkeztetés

170 A fentiek összességére tekintettel a jelen keresetnek részben helyt kell adni, amennyiben az a felperes által a T-82/08. sz. ügyben való észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása miatt elszenvedett kár megtérítésére vonatkozik.

171 A felperes részére az általa a további bankgarancia-költségek miatt elszenvedett kár címén járó kártérítés 654523,43 eurót tesz ki, amely összeg után 2010. július 27-től a jelen ítélet kihirdetéséig fel kell számítani az Eurostat által az e társaság székhelye szerinti tagállamban megállapított éves inflációs rátának megfelelő kompenzációs kamatokat.

172 A fenti 171. pont szerinti kártérítés összegét, ide értve az az után felszámított kompenzációs kamatokat, a fenti 169. pont szerinti feltételekkel kell késedelmi kamatokkal növelni.

173 A keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.

IV. A költségekről

174 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

175 A jelen esetben a felperes a Bizottság által képviselt Unióval szemben benyújtott kártérítési kérelme tekintetében pervesztes lett. A felperest kell tehát kötelezni a Bizottság által képviselt Unió részéről felmerült költségek viselésére.

176 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

177 A jelen ügyben a felperes az Európai Unió Bírósága által képviselt Unióval szemben benyújtott kereseti kérelmeit illetően részben pernyertes lett. Ugyanakkor kártérítési kereseti kérelme tekintetében nagyrészt pervesztes lett. E körülményekre tekintettel és figyelembe véve az ügy összes körülményeit akként kell határozni, hogy egyrészt a felperes, másrészt az Európai Unió Bírósága által képviselt Unió maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék az Európai Unió Bírósága által képviselt Európai Uniót arra kötelezi, hogy a Guardian Europe Sàrl számára fizessen meg 654523,43 euró kártérítést az e társaság által az észszerű időn belüli határozathozatalnak a 2012. szeptember 27-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) alapjául szolgáló ügyben való elmulasztásából eredően elszenvedett vagyoni kár címén. E kártérítést 2010. július 27-től a jelen ítélet kihirdetéséig számított, az Eurostat (az Európai Unió statisztikai hivatala) által az adott időszakban azon tagállamban megállapított éves inflációs rátának megfelelő kompenzációs kamattal kell növelni, amelyben e társaság székhellyel rendelkezik.

2) Az 1) pont szerinti kártérítés alapján a jelen ítélet kihirdetésének napjától kezdve a kártérítés teljes kifizetéséig késedelmi kamatot kell fizetni, amelynek mértéke az Európai Központi Bank (EKB) által az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt értéke.

3) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

4) A Guardian Europe viseli az Európai Bizottság által képviselt Unió részéről felmerült költségeket.

5) A Guardian Europe és az Európai Unió Bírósága által képviselt Unió maga viseli saját költségeit.

Papasavvas

Labucka

Bieliūnas

Kreuschitz

Forrester

Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. június 7-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

I. A jogvita előzményei

II. Az eljárás és a felek kereseti kérelmei

III. A jogkérdésről

A. Az elfogadhatóságról

1. Az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztására alapított kártérítési kérelem elfogadhatóságáról, amennyiben e kérelmet a Bizottság által képviselt Unióval szemben nyújtották be

2. Az elévülésre alapított elfogadhatatlansági kifogásokról

a) Az észszerű időn belüli határozathozatalra alapított kártérítési kereset elévüléséről

b) Az egyenlő bánásmód elvének kellően súlyos, állítólagos megsértése miatti károk megtérítése iránti kereset elévüléséről

1) A C(2007) 5791 határozatban megvalósított, kellően súlyos, állítólagos jogsértés miatti kereset elévüléséről

2) A 2012. szeptember 27-i Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08) által megvalósított, kellően súlyos állítólagos jogsértés elévülése

3. Az arra alapított elfogadhatatlansági kifogásokról, hogy az állítólagos elmaradt haszon megtérítése semmissé tenné a véglegessé vált határozat joghatásait

4. A keresetlevélnek az állítólagos nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelemmel kapcsolatos egyértelműségének és pontosságának hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogásról

5. Az elfogadhatóságra vonatkozó következtetés

B. Az ügyek érdeméről

1. A felperes által az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat, valamint a 2012. szeptember 27-i Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt állítólagosan elszenvedett károk megtérítése iránti kérelmekről

a) A felperes által az egyenlő bánásmód elvének a C(2007) 5791 határozat általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatt elszenvedett kárának megtérítése iránti kérelemről

1) Az állítólagos vagyoni károkról és a feltételezett okozati összefüggésről

i) Előzetes észrevételek

ii) A bankgarancia-költségek állítólagos kifizetéséről és a feltételezett okozati összefüggésről

iii) Az állítólagos elmaradt haszonról és a feltételezett okozati összefüggésről

2) Az állítólagos nem vagyoni kárról és a feltételezett okozati összefüggésről

b) Az egyenlő bánásmód elvének a 2012. szeptember 27-i Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet (T-82/08, EU:T:2012:494) általi, kellően súlyos, állítólagos megsértése miatti károk megtérítésére vonatkozó kérelemről

2. A felperes által a T-82/08. sz. ügyben az észszerű időn belüli határozathozatal állítólagos elmulasztása miatt elszenvedett kárának megtérítése iránti kérelemről

a) Az észszerű időn belüli határozathozatalnak a T-82/08. sz. ügyben történő állítólagos elmulasztásáról

b) Az állítólagos károkról és a feltételezett okozati összefüggésről

1) Az állítólagos nem vagyoni kárról és a feltételezett okozati összefüggésről

2) Az állítólagos vagyoni károkról és a feltételezett okozati összefüggésről

i) Az állítólagos elmaradt haszonról és a feltételezett okozati összefüggésről

ii) A bankgarancia-költségek állítólagos kifizetéséről és a feltételezett okozati összefüggésről

iii) Az elszenvedett kár mértékének meghatározásáról

3) A kamatokról

4) A kártérítés és a kamatok összegére vonatkozó végkövetkeztetés

IV. A költségekről

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.

( 1 ) A jelen szöveg 42., 92. és 135. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.