20/2009. (II. 25.) AB határozat

az Országos Választási Bizottság 231/2008. (VII. 16.) OVB határozatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján - dr. Bragyova András és dr. Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményével - meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 231/2008. (VII. 16.) OVB határozatát helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) a 231/2008. (VII. 16.) OVB határozatával (a továbbiakban: OVBh.) aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette. Az íven a következő kérdés szerepelt: "Egyetért-e azzal, hogy a közoktatási törvény tegye lehetővé a súlyos fegyelmi vétséget elkövető tanköteles tanuló intézményből történő kizárását?" Az OVB megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs.

2. Az OVBh. ellen két kifogást nyújtottak be. Az egyik kifogást két országgyűlési képviselő terjesztette elő. Szerintük a kérdés egyrészt az Alkotmány burkolt módosítását vonná maga után, másrészt nemzetközi szerződésekben rögzített kötelezettségekre irányul, ezért az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja alapján nem lehetne népszavazást tartani. Érvényes és eredményes népszavazás esetén ugyanis az Országgyűlésnek olyan tartalmú törvényt kellene elfogadnia, illetve úgy kellene a hatályos közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt (a továbbiakban: Kot.) módosítania, hogy az egyes tanköteles korú gyermekek oktatásból való kizárásához vezetne. Ez pedig ellentétes több nemzetközi egyezménnyel, így az 1964. évi 11. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló egyezmény (a továbbiakban: Oktatási Egyezmény) 4. cikk a) pontjával, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Római Egyezmény) Kiegészítő jegyzőkönyve 2. Cikkével, valamint az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: New Yorki Egyezmény) 3. cikk 1. pontjával. A tanköteles korú gyermeknek az oktatásból való kizárása megítélésük szerint ellentétes lenne az Alkotmány 16. §-ával, a szülők gyermekük nevelésének megválasztásához fűződő jogát rögzítő 67. § (2) bekezdésével és a művelődéshez való jogot biztosító 70/F. §-sal. Álláspontjuk szerint a kérdés nemcsak ellentétes az Alkotmány 70/F. §-ával, hanem burkoltan annak módosítására is irányul, hiszen a 70/F. § (2) bekezdésében rögzített ingyenes és kötelező általános iskola alkotmányos szabályát írná felül. Az iskolából kizárás fegyelmi büntetés megítélésük szerint a tanszabadság alkotmányos jogát is sértené és meghiúsítaná, hogy az érintett eleget tegyen a törvényben meghatározott tankötelezettségének. Azt is felvetik az indítványozók, hogy a fegyelmi büntetés ilyenfajta szabályozása meghatározott népcsoportok hátrányos megkülönböztetéséhez is vezethet, mert a "súlyos fegyelmi vétség" nem értelmezhető fogalom és alkalmas arra, hogy a cigány kisebbséghez tartozókat megkülönböztessék.

A másik kifogás előterjesztőjének érvei azonosak, kifogása gyakorlatilag szó szerint megismétli az első kifogásban foglaltakat.

II.

A kifogások elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:

1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:

"28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:

(... )

b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,"

"16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit."

"67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák."

"70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.

(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg."

2. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) érintett rendelkezései:

"10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha

(... )

b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,

(... )

18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha

a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,

b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,

c) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek."

3. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) érintett rendelkezései:

"117. § (1) Az Országos Választási Bizottság a jogszabályi feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti."

"130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet - az Alkotmánybírósághoz címezve - az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.

(... )

(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja."

4. A Kot. érintett rendelkezései:

"76. § (1) Ha a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető.

(2) A fegyelmi büntetés lehet

a) megrovás;

b) szigorú megrovás;

c) meghatározott kedvezmények, juttatások csökkentése, illetőleg megvonása;

d) áthelyezés másik osztályba, tanulócsoportba vagy iskolába;

e) eltiltás az adott iskolában a tanév folytatásától;

f) kizárás az iskolából.

(3) Tanköteles tanulóval szemben a (2) bekezdés e)-f) pontjában meghatározott fegyelmi büntetés nem alkalmazható. A (2) bekezdés d) pontjában szabályozott fegyelmi büntetés akkor alkalmazható, ha az iskola igazgatója a tanuló átvételéről a másik iskola igazgatójával megállapodott. A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott fegyelmi büntetés szociális kedvezményekre és juttatásokra nem vonatkoztatható."

5. Az Oktatási Egyezmény érintett rendelkezése:

"4. Cikk

A jelen egyezményben részes államok vállalják továbbá olyan belső politika kialakítását, kidolgozását és alkalmazását, amely a körülményeknek és a nemzeti szokásoknak megfelelő módszerekkel törekszik előmozdítani mindenki számára az egyenlő lehetőségeket és egyenlő elbírálást az oktatásban, nevezetesen:

a) kötelezővé és ingyenessé teszik az elemi oktatást és mindenki számára elérhetővé és hozzáférhetővé teszik a középfokú oktatás különböző formáit; a felsőoktatást ugyancsak hozzáférhetővé teszik mindenki számára az egyéni képességek alapján; biztosítják, hogy a törvényben előírt tankötelezettségeknek mindenki eleget tegyen;"

6. A Római Egyezmény érintett rendelkezése:

(Kiegészítő jegyzőkönyv az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményhez)

"2. Cikk - Oktatáshoz való jog

Senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatkörök gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz és tanításhoz való jogot."

7. A New Yorki Egyezmény érintett rendelkezése:

"3. cikk

1. A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban."

III.

A kifogások nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontja alapján a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve.-ben és az Nsztv.-ben foglalt feltételeknek, és az OVB a konkrét kérdés hitelesítésével összefüggő eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörben eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]. A népszavazási kérdés hitelesítéséről szóló határozat egyedül a feltett kérdés alkotmányos megengedettségét dönti el. Ehhez időnként szükséges, hogy az Alkotmánybíróság állást foglaljon a népszavazási kérdés eredményes népszavazáson való elfogadása után alkotandó törvény lehetséges tartalmának alkotmányosságáról, de ez az állásfoglalás a kérdés megengedhetőségéről szóló döntés indokolásához tartozik, önállóan semmilyen alkotmányjogi kérdést nem dönt el. Ilyenkor az OVB és az Alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy a népszavazási kérdés magában foglal-e olyan törvényhozási kötelezettséget, amely az Alkotmánnyal tartalmilag ellentétes döntéshez vezethet, például alapjogot korlátozna; azonban nem dönt egy el sem fogadott törvény alkotmányellenességéről. [30/2008. (III. 12.) AB határozat, ABK 2008. március, 313, 316.]

2. Az Alkotmánybíróság elsőként azokat a kifogásokat bírálta el, melyek szerint a kérdés burkolt alkotmánymódosításra vezetne. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában akkor ítélte az alkotmánymódosítás tilalmába ütközőnek a népszavazásra bocsátandó kérdést, ha a kérdés tartalmából valamely új szabálynak az Alkotmányba való beépítésére keletkezett volna kötelezettsége az Országgyűlésnek [2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH 1993, 33, 37.], vagy a kérdés az Alkotmány valamely tételes rendelkezésével ellentétes szabály megalkotására irányult. [22/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251.; 28/1999. (X. 6.) AB határozat, ABH 1999, 290.] A Kot. szabályainak áttekintése alapján megállapítható, hogy a tanulók fegyelmi felelősségét a Kot. 76. §-a szabályozza. A 76. § (1) bekezdése szerint "[h]a a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető." A fegyelmi vétséget elkövető tanuló intézményből történő kizárását, mint fegyelmi büntetést ismeri a Kot. 76. § (2) bekezdés f) pontja, azonban a (3) bekezdés első mondata értelmében tanköteles tanulóval szemben a (2) bekezdés e)-f pontjában meghatározott fegyelmi büntetés (azaz az "eltiltás az adott iskolában a tanév folytatásától" és a "kizárás az iskolából") nem alkalmazható. A Kot. 6. és 7. §-ai rendelkeznek a tankötelezettségről. A tankötelezettség alapvetően a gyermek fejlettségéhez és életkorához igazodik, és legkorábban abban a naptári évben kezdődik, amelyben a hatodik életévét betölti. A tankötelezettség (főszabály szerint) annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizennyolcadik életévét betölti. (Kivételes szabályként a tizenhatodik életév betöltése után az iskola igazgatójához benyújtott külön kérelmére megszűnik annak a tanulónak a tankötelezettsége, aki érettségi vizsgát tett, vagy államilag elismert szakképesítést szerzett, illetve házasságkötés révén nagykorúvá vált, vagy gyermekének eltartásáról gondoskodik.) Lényeges rendelkezése a Kot.-nak, hogy a tankötelezettség - a szülő választása alapján - iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető [7. § (1) bekezdés]. A tankötelezettség az általános iskolában és az ötödik évfolyamtól kezdődően a gimnáziumban és a törvény eltérő rendelkezése hiányában a kilencedik évfolyamtól kezdődően a szakközépiskolában és szakiskolában is teljesíthető.

Az OVBh.-val hitelesített kérdés egyértelműen a Kot. 76. § (3) bekezdésébe foglalt törvényi szabálynak, vagyis a Kot.-nak a megváltoztatására irányul. A Kot. említett szabályozásának megváltoztatására irányuló népszavazási kérdés - az Alkotmánybíróság idézett gyakorlata alapján - akkor vezethet az Alkotmány burkolt megváltoztatásához, ha a kérdés tartalmából valamely új szabálynak az Alkotmányba való beépítésére keletkezne kötelezettsége az Országgyűlésnek vagy az Alkotmány valamely tételes rendelkezésével ellentétes szabály megalkotására irányul. Mivel a tanulónak a közoktatási intézménnyel szemben fennálló fegyelmi felelősségét (illetve tágabb értelemben az oktatási szolgáltatást nyújtó intézmény és a tanuló közötti jogviszonyt és a tankötelezettséget) nem maga az Alkotmány szabályozza, a népszavazási kérdésből nem keletkezne új alkotmányos szabály megalkotására vonatkozó kötelezettség, ugyanilyen okból a népszavazási kérdés nem vezet az Alkotmány tételes rendelkezéseivel ellentétes szabály megalkotásához.

3. A következőkben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a kérdés nem esik-e az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontjában foglalt tilalmak alá, azaz nem irányul-e hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségre, vagy nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmára. Ebben a vizsgálatban az Alkotmánybíróság azt ellenőrzi, hogy a kérdésben rendezendő érvényes és eredményes népszavazás nyomán módosításra kerülő Kot. érinti-e a kifogásokban megjelölt nemzetközi kötelezettségeket. Amennyiben az Alkotmánybíróság azt állapítja meg, hogy a hitelesítésre benyújtott aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés a kifogásokban hivatkozott nemzetközi egyezményekben foglaltakat nem érinti, "az állam által vállalt kötelezettségek megváltoztatására, valamint a törvény tartalmának módosítására nem irányul" a népszavazási kérdés nem minősül az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja értelmében tiltott tárgykörbe tartozó kérdésnek. [48/2008. (IV. 22.) AB határozat, ABK 2008, április 484,486.]. Mivel a hivatkozott nemzetközi kötelezettségvállalások általában a közoktatásban és nem meghatározott közoktatási intézményben való részvétel jogáról szólnak, az Alkotmánybíróság nem találta az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja értelmében tiltott tárgykörbe tartozó kérdésnek az OVBh.-val hitelesített népszavazási kérdést.

4. Az Alkotmány egyes rendelkezéseinek sérelmével kapcsolatban az alábbiakra mutatott rá az Alkotmánybíróság. A 18/1994. (III. 31.) AB határozat (ABH 1994, 88, 89.) már utalt arra, hogy az állampolgárok tanuláshoz való jogát az állam intézményfenntartói kötelezettsége alapozza meg, amelynek keretében az államnak mindenki számára - hátrányos megkülönböztetés nélkül - biztosítania kell e jog gyakorlását lehetővé tevő szervezeti és jogszabályi feltételeket. Egy másik határozatában megállapította: "Az Alkotmány 70/F. § (1) bekezdésében szabályozza a művelődéshez való jogot, amelynek lényeges eleme a 70/F. § (2) bekezdésében rögzített oktatáshoz való jog. Ennek érvényesülését az Alkotmány a jogok és a kötelességek oldaláról is biztosítja. (... ) Az oktatásban való részvétel azonban nem csupán jogosultság, hanem az Alkotmány 70/J. §-ában foglaltak szerint - a gyermeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített jogaival összefüggésben - a szülőknek a gyermek taníttatására vonatkozó kötelezettségeként is megfogalmazódik. Ezen alkotmányos alapjog sérelme akkor állapítható meg, ha valamely szabályozás korlátozza, megakadályozza a tanulót, hogy ebben az oktatási formában részt vegyen." (214/B/2003. AB határozat, ABH 2007, 1505, 1509, 1510)

Az OVBh.-ban vizsgált kérdés arra irányul, hogy törvény tegye lehetővé a súlyos fegyelmi vétséget elkövető tanköteles tanuló intézményből történő kizárását. Ez esetben a közoktatásban való részvétel korlátozása, - az adott közoktatási intézményből való kizárás - a tanköteles tanuló súlyos fegyelmi vétsége alapján történik. A fegyelmi vétséget a törvény által szabályozott eljárásban, megfelelő garanciák és jogorvoslat igénybevétele mellett lehet megállapítani. A Kot. jelenleg hatályos szabályai szerint a fegyelmi büntetést a nevelőtestület szabja ki [76. § (6) bekezdés], a 76. § (10) bekezdés értelmében "végrehajtani csak jogerős fegyelmi határozatot lehet". A kizárás, a közoktatásban való részvétel korlátozása nem az egész közoktatásra, hanem csak egy közoktatási intézményre szorítkozna. A tanuló a tankötelezettségnek más oktatási intézményben vagy magántanulóként a továbbiakban is eleget tud tenni. Ennek konkrét szabályozását a törvényhozó további garanciákkal láthatja el, a kérdésből nem következik, hogy az esetleges kizárásnak véglegesnek kellene lennie, vagy az, hogy a kizárás fegyelmi büntetés végrehajtása esetleg ne lehetne felfüggeszthető. Mint ahogyan nem következik az sem, hogy a tanuló később nem lehetne visszafogadható az oktatási intézménybe. E részletek kidolgozása az Országgyűlésre tartozik, melynek a konkrét szabályok megalkotásakor figyelemmel kell lennie arra, hogy a tanulóknak az Alkotmány 70/F. § (1) bekezdésében rögzített művelődéshez való joga, illetve ennek részeként a 70/F. § (2) bekezdése szerinti ingyenes és kötelező általános iskola igénybevételéhez fűződő joga ne szenvedjen alkotmányellenes korlátozást, és biztosítania kell, hogy a (súlyos fegyelmi vétséget elkövető) tanköteles tanuló másik intézményben kerüljön elhelyezésre.

A fentiekben írtak miatt az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a kifogásokat és a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján az OVBh.-t helybenhagyta.

Az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 961/H/2008.

Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró különvéleménye

A határozatnak sem a rendelkező részével, sem az indokolásával nem értek egyet. Álláspontom szerint jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak az Országos Választási Bizottság (OVB) 231/2008. (VII. 16.) OVB határozatát meg kellett volna semmisítenie és az OVB-t új eljárásra kellett volna utasítania.

1. A többségi határozat szerint a vizsgált népszavazási kérdés "nem vezet az Alkotmány tételes rendelkezéseivel ellentétes szabály megalkotásához", mivel "a tanulónak a közoktatási intézménnyel szemben fennálló fegyelmi felelősségét (illetve tágabb értelemben az oktatási szolgáltatást nyújtó intézmény és a tanuló közötti jogviszonyt és a tankötelezettséget) nem maga az Alkotmány szabályozza."

Véleményem szerint azonban a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Alkotmánnyal tartalmilag ellentétes törvény megalkotására kötelezné az Országgyűlést.

Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése a művelődéshez való jog elemeként rögzíti az oktatáshoz való jogot. A tizennyolc éven aluliak oktatáshoz való jogának érvényesülésével kapcsolatos rendelkezést tartalmaz az Alkotmány 67. § (2) bekezdése: "A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák" Ezzel összefüggő továbbá a 70/J. §, amely kimondja: "A Magyar Köztársaságban a szülő, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni."

Az említett jogok érvényesülését, illetve kötelezettség teljesíthetőségét szolgálja a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kot.), különösen annak tankötelezettséggel kapcsolatos rendelkezései. Így többek között a Kot. 6. § (3) bekezdése megállapítja, hogy a "tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a huszadik életévét betölti." A Kot. 7. § (1) bekezdése szerint a "tankötelezettség - a szülő választása alapján - iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető." A 7. § (3) bekezdése pedig rögzíti, hogy a "tankötelezettség az általános iskolában és az ötödik évfolyamtól kezdődően a gimnáziumban teljesíthető. A tankötelezettség - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a kilencedik évfolyamtól kezdődően szakközépiskolában és szakiskolában is teljesíthető."

A népszavazásra feltenni kívánt kérdést a többségi határozat úgy értelmezi, hogy a súlyos fegyelmi vétséget elkövető tanuló kizárása nem az egész közoktatásra, hanem csak egy közoktatási intézményre vonatkozna, és ez nem eredményezné az Alkotmány tételes rendelkezéseivel ellentétes szabály megalkotását. Álláspontom szerint azonban az ennek az értelmezésnek megfelelő törvényalkotás Alkotmányba ütközne. Ha a Kot. lehetővé tenné fegyelmi büntetésként tanköteles tanuló adott intézményből való kizárását, ezzel bizonyos tanulók szülei vonatkozásában alkotmányellenesen korlátozná az Alkotmány 67. § (2) bekezdésében biztosított szülői jogot, valamint a gyermeknek a 70/F. § (2) bekezdése szerinti jogát, továbbá lehetetlenné tenné, hogy a szülő teljesítse a 70/J. §-ban szereplő kötelezettségét. Amennyiben ugyanis a gyermek általános iskolai tanulmányait a szülő választása alapján a felvételi körzetnek megfelelő önkormányzati fenntartású iskolában folytatta, az iskolából való kizárása azt eredményezi, hogy - ezúttal már nem a szülő választása alapján - kénytelen másik iskolába járni vagy magántanuló lesz. Sajátos nevelési igényű tanulónak az igényeinek megfelelő iskolából való kizárása, valamint a tankötelezettséget a szülő választása vagy a gyermek döntése alapján meghatározott ismereteket, képesítést, képzettséget nyújtó, illetve biztosító gimnáziumban, szakközépiskolában vagy szakiskolában teljesítő tanulónak az ebből az intézményből való kizárása megakadályozza vagy a korlátozza a tanulót abban, hogy a tanszabadság jogával élhessen, illetve a szülőt abban, hogy ezzel kapcsolatos kötelezettségét teljesítse.

Az előzőek alapján tehát tanköteles tanulónak az adott intézményből való kizárására lehetőséget teremtő törvényi szabályozás álláspontom szerint az Alkotmány 67. § (2) bekezdésébe, a 70/F. § (2) bekezdésébe és a 70/J. §-ba ütközne.

2. Nem értek egyet a többségi határozatnak azzal a következtetésével sem, hogy a kérdés nem minősül az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja szerinti tiltott tárgykörbe tartozónak. (Indokolás III. 3. pont.)

Álláspontom szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésből fakadó Kot. módosítás ellentétes lenne az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. novemberben kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) több rendelkezésével. Az Egyezmény 3. cikk 1. pontja értelmében a "szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban."

A 28. cikknek a vizsgált kérdéssel összefüggő rendelkezései a következők: "1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek az oktatáshoz való jogát, és különösen e jog gyakorlásának fokozatos, az esélyegyenlőség alapján való gyakorlása céljából: a) az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé teszik; b) előmozdítják a középfokú oktatás, különböző, mind általános, mind szakirányú formáinak megszervezését, és ezeket minden gyermek számára megnyitják és hozzáférhetővé teszik c) intézkedéseket tesznek az iskolába járás rendszerességének előmozdítására és a lemorzsolódás csökkentésére.

2. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést annak érdekében, hogy az iskolai fegyelmet a gyermeknek, mint emberi lénynek a méltóságával összeegyezethetően és az Egyezménynek megfelelően alkalmazzák."

A 43. cikk alapján "az Egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítése területén elért előrehaladás vizsgálatára" megalakult a Gyermek Jogainak Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság). A 44. cikk szerint az "Egyezményben részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyesült Nemzetek Főtitkárának közvetítésével az Egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekről és e jogok gyakorlásában elért előrehaladásról jelentést terjesztenek a Bizottság elé...".

A 43. és a 44. cikk idézett részeiből megállapítható, hogy a részes államok azzal még nem tesznek eleget az Egyezményből fakadó kötelezettségeiknek, hogy az abban szereplő jogokat törvénybe iktatják, hanem csak azzal, ha biztosítják érvényesülésüket. Ennek megfelelően az egyes országok 44. cikkben említett jelentéseinek értékelése során a Bizottság különös figyelmet fordít az egyes gyermeki jogok gyakorolhatóságára az adott országban.

Az Egyezmény 28. cikk 2. pontjával kapcsolatban a Bizottság többször felhívta a figyelmet arra, hogy a nehezen kezelhető, fegyelmezetlen gyermekekkel szembeni iskolai kizárás csak végső eszköz lehet, és nem vezethet ahhoz, hogy az érintett gyermek nem élhet az oktatáshoz való jogával. (Lásd: Racher Hodgkin and Peter Newell: Implementation Handbook for the Convention on the Rights of the Child. Fully Revised Third Edition. UNICEF, 2007. 430. o.)

A vizsgált népszavazási kérdésből fakadó törvényalkotás viszont - az 1. pontban kifejtettek miatt - adott gyermek esetében még akkor is valamennyi oktatási intézményből való kizárást jelentené, ha a kérdésnek a többségi határozat szerinti tartalmat tulajdonítjuk.

Ráadásul a Kot. 76. §-ának hatályos rendelkezéseihez képest, amely tanköteles tanulóval szemben nem teszi lehetővé a kizárást az iskolából, nem tekinthető "előrehaladásnak" egy olyan intézkedés és erre épülő gyakorlat, amely kiterjesztené a szóban forgó fegyelmi büntetés alkalmazását tanköteles tanulóra. Egy ilyen intézkedés továbbá nem szolgálja a fegyelmi vétséget elkövető gyermek érdekét sem.

Az előzőekben kifejtettekre és az Egyezmény szellemiségére tekintettel - amelynek lényegét tükrözi a 43. és a 44. cikk -, a vizsgált kérdésnek megfelelő törvényalkotás és az abból fakadó gyakorlat sértené az Egyezmény 3. cikk 1. pontját és a 28. cikk 1. és 2. pontját.

3. Az OVB 231/2008. (VII. 16.) OVB határozatát továbbá azért is meg kellett volna semmisítenie az Alkotmánybíróságnak, mert véleményem szerint nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 13. § (1) bekezdésben foglalt egyértelműség követelményének.

A kérdés egyrészt olyan szabályozás megalkotására irányul, amely a hatályos Kot.-ban is szerepel. A Kot. 76. § (1) bekezdés d) pontja fegyelmi büntetésként lehetővé teszi tanköteles tanulónak az adott iskolából való eltávolítását, "áthelyezés" fegyelmi büntetésként. Ennek alkalmazása azonban - a 76. § (3) bekezdés második mondatára figyelemmel - nem vezet kizárásra az egész közoktatásból.

A választópolgári egyértelműség részének tekinti az Alkotmánybíróság, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan [26/2007. (IV. 25.) AB határozat, ABH 2007, 337.].

A választópolgárok jelentős része a kérdés megválaszolása során nem lenne tudatában annak, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetet figyelembe véve, az adott intézményből kizárás gyakorlatilag a tanuló valamennyi közoktatási intézményből való kizárását jelentené.

4. Tisztában vagyok azzal, hogy az oktatáshoz való jog gyakorlásának lényeges feltétele a megfelelő iskolai rend.

Ez azonban biztosítható a súlyos fegyelmi vétséget elkövető tanköteles tanuló intézményből való kizárása nélkül. Egyetértek ugyanis a kifogást tevők azon következtetésével: "Nem vitatható, hogy adott esetben a tanuló által elkövetett, valamely cselekmény ellentétes a többi tanuló jogával, adott esetben az osztályközösség, a tanulóközösség érdekeivel. A közoktatásról szóló törvény hatályos rendelkezései azonban megfelelő eszközöket biztosítanak az iskolának ahhoz, hogy fegyelmezési eszközökkel, vagy fegyelmi büntetésekkel, pedagógiai eszközökkel megoldja mindazokat a gondokat és problémákat, amelyek rendezése még iskola hatáskörbe tartozik. Amennyiben az iskola hatáskörét már meghaladó cselekményről van szó, abban az esetben az iskola a családvédelemre és a gyermekvédelemmel kapcsolatos szervek segítségét kérheti. Az iskola része a gyermekvédelmi rendszernek, ily módon súlyosabb, a közösség érdekeit sértő vagy veszélyeztető cselekmény esetén rendelkezésre áll a védelembe vétel lehetősége. Legsúlyosabb esetekben pedig ügyészi, rendőri intézkedésre is sor kerülhet."

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

A különvéleményhez csatlakozom.

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró