331/E/2004. AB határozat
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvénnyel kapcsolatban
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egészét illetően előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 121. § (2) bekezdése és 124. § d) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó első beadványában a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az indítvány a törvény egészére vonatkozóan mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, valamint a 69. § (2) bekezdése és 72. § d) pontja alkotmányellenességének megállapítását kérte. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a vizsgálni kért törvényt a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 183. § a) pontja 2008. január 1. napjával hatályon kívül helyezte, ezért nyilatkozattételre hívta fel az indítványozót. Az indítványozó válaszbeadványában az alkotmányossági vizsgálatot a Vet. egésze, illetve annak 121. § (2) bekezdése és 124. § d) pontja tekintetében az eredeti indítványában foglalt indokok alapján kérte elvégezni.
2. A Vet. egészére vonatkozó, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet illetően az indítványozó előadta, hogy a villamos energiával kapcsolatos használati jogok az ingatlan-nyilvántartásba nem kerültek bejegyzésre a vezetékek létesítésekor, így a tulajdonosok számára az ingatlan-nyilvántartás nem adhat támpontot azt illetően, hogy az ingatlan milyen tulajdoni korlátozásoknak van alávetve. Hivatkozik arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a vezetékek nyomvonala nincs feltüntetve, íly módon pedig a tulajdonosok számára eredendően nem lehetséges nemhogy a vezetékjog alapításába való beleszólás, de még a puszta tudomásszerzés sem.
Utal az indítványozó arra, hogy a vezetékek, más szerelvények és egyéb műtárgyak helye, nyomvonala évek óta változatlan, a felújítások több részletben történnek, ezek pedig nem minősülnek új beruházásnak. Ebből pedig az - az indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenes -helyzet következik, hogy az engedélyesnek (lényegében a villamosmű üzemeltetőjének) soha nem kell az ingatlan tulajdonának vagy használatának korlátozásáért térítést fizetnie.
Alkotmányellenesnek tartja az indítványozó azt, hogy az ingatlantulajdonosoknak esélyük sincsen arra, hogy a tulajdoni és használati jogaik korlátozása belátható időn belül megszűnjön. Ezzel összefüggésben utal a beadvány az Alkotmánybíróság több határozatában megfogalmazott álláspontjára, amely szerint a tulajdoni korlátozás szükségessége mellett aránytalannak tekinti a tulajdonkorlátozást, ha annak időtartama nem kiszámítható. Az indítvány szerint a jogalkotói mulasztás abban állapítható meg, hogy nem rendelkezett a már meglévő közművek, szerelvények és egyéb műtárgyak tekintetében az élettartammal kapcsolatos jogi vonzatokról, vagyis elmulasztotta meghatározni az "új beruházás" fogalmát (amikor is már egy új használati jog alapításáról van szó).
A köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának sérelmét látja az indítványozó abban, hogy "az egyik fél az áramszolgáltató, mint a közérdek állítólagos képviselője pusztán haszonszerzési célzattal jár el, és így csakis saját magánérdekeit szolgálja. A tény, hogy mindezen tevékenysége eredményeképpen a lakosságot árammal ellátja, nem szolgálhat ilyen jogtalan haszonszerzési célzat (ti.: a kártalanítás állítólagos elmaradása) alapjául".
Hivatkozik még az indítványozó a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmére is amennyiben az Alkotmányban szereplő rendelkezésben előforduló "egyéb helyzet" kifejezés pontosan lefedi azt a jogtalan különbséget, amely a tulajdonosi jogaiban súlyosan korlátozott ingatlantulajdonos és a jogkorlátozás alá nem eső ingatlantulajdonos helyzete között fennáll.
A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet illetően az indítvány a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának [a beadvány téves megjelölésétől eltérően a 9. § (1) bekezdése], a tulajdonhoz való jog [13. § (1) bekezdése], valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának (70/A. §) sérelmére hivatkozik.
3. A Vet. támadott rendelkezéseinek alkotmányellenességére vonatkozó konkrét indokolást és konkrét kérelmet az indítvány nem tartalmaz. A beadvány szerint az indítványozó kéri az Alkotmánybíróság "intézkedését az Alkotmány 32/A. § és az 1989. évi XXXII. törvény 1. § alapján".
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Vet. támadott rendelkezései:
"121. § (1)A hálózati engedélyes közcélú hálózat idegen ingatlanon történő építése céljából
a) előmunkálati jogot,
b) vezetékjogot,
c) használati jogot
d) h.k. kérhet.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jogok gyakorlása során
a) a jelek elhelyezésével, mérésekkel, vizsgálatokkal,
b) a létesítmények elhelyezésével, vagy azok megközelítésével, azokon való munkavégzéssel,
c) az ingatlan használatának akadályozásával vagy korlátozásával okozott kárt az engedélyes az ingatlan tulajdonosának vagy használójának (a továbbiakban együtt: tulajdonos) köteles megtéríteni."
"124. § A hálózati engedélyes a vezetékjog alapján az idegen ingatlanon
d) a közcélú hálózat mentén lévő, a biztonsági övezetet sértő növényzetet eltávolíthatja."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a részletesen szabályozza. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg ezen kívül akkor is, ha valamely alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. Az Alkotmánybíróság szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés nemcsak akkor állapítható meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.].
A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának feltétele mindezekből következően elsősorban az alkotmányellenes helyzet fennállása, amit az indítvány érvei alapján az Alkotmánybíróságnak a Vet. szabályainak összefüggésében kellett vizsgálnia.
2. Az indítványozó érvelése szerint alkotmányellenes helyzetet jelent az, hogy a villamos energiával kapcsolatos használati jogok az ingatlan-nyilvántartásban nem jelennek meg, az egyes ingatlanokra vonatkozó nyomvonal-nyilvántartás nem létezik. A Vet. rendelkezése szerint azonban - a használati jog jogerős alapítását követően - a vezetékjog engedélyezése kapcsán az építésügyi hatóság a jogerős határozattal megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt. Amennyiben a vezetékjog nem az egész földrészletet érinti, akkor a határozathoz mellékelni kell az ingatlan érintett részét ábrázoló, az ingatlanügyi hatóság által záradékolt vázrajzot is. Ugyancsak határozatban állapítja meg az építésügyi hatóság a névváltozás, jogutódlás, vagy az engedélyes személyében bekövetkezett változás tényét, és a jogerős határozattal az ingatlanügyi hatóságot megkeresi (Vet. 125. §). Mindebből következően a Vet. szabálya megfelelően rendelkezik a vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséről, így ebben az összefüggésben alkotmányellenes helyzet és mulasztás nem állapítható meg. (Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy hasonló rendelkezést tartalmazott az indítvány benyújtásakor hatályos, a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény 73. §-a is.)
3. A tulajdonszerzést megelőzően létrejött használati jogosultságokat illetően utal az Alkotmánybíróság a tulajdonszerzés származékos voltára, nevezetesen arra, hogy az aktuális tulajdonos tulajdonjogát azokkal a korlátozásokkal szerzi meg, amelyek a tulajdonátszállás időpontjában a tulajdonjog tárgyát terhelik. (A tulajdonszerzés származékos jellege vonatkozik az indítvány által példaként felhozott kárpótlási árverésekre is.) Ebben az összefüggésben alkotmányossági szempontból értelmezhetetlen az indítványozó felvetése a vezetékjog alapítására, és az ennek fejében járó kártalanításra vonatkozóan, nevezetesen arra, hogy az aktuális tulajdonosok nem szólhatnak bele a vezetékjog alapításába, és annak fejében kártalanításra nem tarthatnak igényt. A vezetékjog telki szolgalom jellegéből következően a fennálló tulajdoni tehernek az adott ingatlan értékében/vételárában kell(ett) megjelennie. Mindezek alapján az alkotmányellenes helyzetet és a jogalkotói mulasztást az Alkotmánybíróság ebben az összefüggésben sem találta megállapíthatónak.
Mivel a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának, valamint a hátrányos negkülönböztetés tilalmának sérelmét az indítványozó a kártalanítás lehetőségének kizártságában látja, a fentiek alapján ezen alkotmányossági összefüggésekkel az Alkotmánybíróság érdemben nem foglalkozott.
4. Alkotmányellenességet eredményező helyzetnek tartja az indítványozó azt, hogy a tulajdonkorlátozás időtartama nem meghatározható, és ezzel összefüggésben hivatkozik az Alkotmánybíróság több korábbi határozatára. Kétségtelen, hogy az Alkotmánybíróság már több határozatában kimondta, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jog korlátozása alkotmányos célok szolgálatában csak akkor tekinthető maradéktalanul alkotmányosnak, ha a korlátozás ideiglenességét, átmenetiségét a törvényi rendezés pontosan, kiszámíthatóan és ellenőrizhetően biztosítja [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 26-27.; 13/1992. (III. 25.) AB határozat, ABH 1992, 98.; 24/1992. (IV. 21.) AB határozat ABH 1992, 129.; 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380-381.]. Az Alkotmánybíróság azonban ezt a követelményt minden esetben jogszabályi tulajdonkorlátozások (elidegenítési és terhelési tilalom, telekalakítási tilalom, változtatási tilalom stb.), tehát a rendelkezési jog korlátozásának esetére mondta ki. Jelen esetben azonban nem erről, hanem a használati jog, mint a tulajdonjog részjogosítványának korlátozásáról van szó.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a használati jogokról szóló XIII. Fejezetében, a telki szolgalmakat követően tartalmazza a használati jog alapításának szabályát. A telki szolgalom létesítésére vonatkozóan a Ptk. 168. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy erre az ingatlan haszonélvezetének alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez utóbbi alapulhat szerződésen, de keletkezhet jogszabálynál, bírósági vagy hatósági rendelkezésnél fogva is; bármelyik esetről légyen is szó, a haszonélvezeti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni [Ptk. 156. § (1) és (2) bekezdései]. A Ptk. 171. § szerint ingatlanra közérdekből a külön jogszabályban feljogosított szervek javára - államigazgatási szerv határozatával - szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani, amely jogosultságot - a fentiek alapján - az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. A használati jogok bármelyikének fejében az ingatlan tulajdonosát kártalanítás illeti meg. A használati jog alapításának eseteit, továbbá a kártalanítás szabályait külön jogszabály állapítja meg, adott esetben ez a külön jogszabály a Vet.
A konkrét ingatlant terhelő használati jogot, a vezetékjogot tehát nem maga a jogszabály hozza létre, hanem annak felhatalmazása alapján az államigazgatási szerv határozata. Ebből következően a tulajdoni korlátozás időtartamára vonatkozóan az Alkotmánybíróság által tett megállapítás a használati jogok alapítása tekintetében nem lehet irányadó. A vezetékjog a Ptk. meghatározásából, de jellegéből következően is leginkább a telki szolgalom tartalmi jegyeit mutatja, a telki szolgalom vonatkozásában pedig a kiszámítható időtartamú korlátozás kritériuma nem értelmezhető.
Megjegyzi egyébiránt az Alkotmánybíróság, hogy éppen a Vet.-nek az indítvány által alkotmányellenesnek tartott 121. § (2) bekezdésének c) pontja írja elő azt, hogy az ingatlan használatának akadályozásával vagy korlátozásával okozott kárt az engedélyes az ingatlan tulajdonosának vagy használójának köteles megtéríteni. Ez pedig egy folyamatos (eshetőleges) kártalanítási igényt, illetve kötelezettséget teremt a felek számára.
Ugyancsak nem értelmezhető az az indítványozói hivatkozás sem, amely jogalkotói mulasztást lát a már meglévő közművek, szerelvények és egyéb műtárgyak tekintetében az élettartam meghatározásának elmaradásában. Gondolatmenete szerint a meghatározott élettartam elteltével mindennemű tevékenység "új beruházásnak" minősülne, amely a Vet. 121. §-a szerinti kártalanítási kötelezettséget eredményezne. A használati jog, mint idegen dologbeli jog jellegéből következően azonban annak fennállása nem a konkrét vagyontárgyak "élettartamához" kötött, az ingatlant terhelő jogosultság mindaddig fennáll, míg alapításának feltétele, annak jogi oka fennáll.
5. Az elmondottak alapján az Alkotmánybíróság az indítványban foglalt alkotmányellenes helyzetet nem találta megállapíthatónak, ezért a Vet. egészére vonatkozó, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérő indítványt elutasította.
6. Az indítványozó kiegészítő indítványában a Vet. 121. § (2) bekezdése és 124. § d) pontja alkotmányellenességének megállapítását, eredeti beadványában pedig az Alkotmánybíróság "intézkedését az Alkotmány 32/A. § és az 1989. évi XXXII. törvény 1. § alapján" kérte.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 37. §-a értelmében az alkotmányellenesség utólagos megállapítását kezdeményező indítványban javasolni kell a támadott rendelkezés teljes vagy részbeni megsemmisítését (részletesen pl. 440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910-911.; 472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 574/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1658.).
Az indítvány ebben a vonatkozásban a jogszabályi előírásoknak nem fe-e- meg. Így az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § d) pontja alapján (ABH 2003, 2065.) - az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasította.
Budapest, 2008. november 3.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró