3093/2024. (II. 29.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.073/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Czifra Károly ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.

[2] 1.1. A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása a következők szerint foglalható össze.

[3] Az alapügy idején az indítványozó főként takarítási és építőipari tevékenységgel foglalkozó gazdasági társaság volt. Az adóhatóság adóellenőrzése folytán, kétfokú megismételt eljárás során megállapította, hogy az indítványozó nem alapíthat adólevonási jogot egy meghatározott vállalkozástól (a továbbiakban: Kft.) befogadott számlákra, ezért az indítványozó terhére áfa adónemben adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes egészében adóhiánynak minősített. Mindezért adóbírságot szabott ki és késedelmi kamatot állapított meg az indítványozóval szemben. Az adóhatóság rögzítette azt is, hogy a Kft. által kibocsátott számlákhoz kapcsolódó gazdasági események a felek között nem valósultak meg, a befogadott bizonylatok és számlák nem hitelesek, az indítványozó az adókijátszásnak passzív részese volt, számlabefogadó magatartásával.

[4] Az indítványozó fellebbezése útján a másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta annak helyes indokaira tekintettel.

[5] 1.2. Az indítványozó ezt követően keresetet nyújtott be az adóhatósági határozatok felülvizsgálata iránt a Debreceni Törvényszékre, amelyet annak alaptalansága miatt az eljáró bíróság 3.K.700.251/2022/29. számú ítéletével elutasított. A törvényszék döntésének indokolásában kiemelte, hogy a felperes indítványozó által sérelmezett és - álláspontja alapján - figyelembe nem vett bizonyítékokat az alperes a megelőző megismételt eljárása során részletesen értékelt, tartalmilag a bíróság megállapításaival egyező módon. A bíróság szerint az alperes adóhatóság minden jogszabályt betartva a tényállást tisztázva az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air. tv.) vonatkozó jogszabályhelyeire figyelemmel hozta meg döntését. Hangsúlyozta továbbá a törvényszék, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 127. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon - az alapul fekvő esetben takarítási szolgáltatás elvégzésére vonatkozó és az ahhoz kapcsolódó egyéb beszerzésekről, tevékenységekről - a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) 15. § (3) bekezdése szerint a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Mindezeknek szabályszerűen is kell történnie a törvény alapján. A vonatkozó gazdasági esemény a számlán szereplő felek között, az abban foglalt tartalommal - a bíróság megállapítása szerint - azonban nem valósult meg, így az adólevonás alapjául nem szolgálhatott. A bíróság jelen ügyben bizonyítottnak találta azt is, hogy a számlakibocsátó Kft. nem nyújthatta a számlákon feltüntetett szolgáltatást a felperes részére, továbbá azt is, hogy erről a felperes tudott, vagy- az észszerűen elvárható intézkedések megtétele esetén tudhatott volna. Mindezekre tekintettel a bíróság a felperes indítványozó keresetét és az abban állított jogsérelmeket nem találta megalapozottnak.[1]

[6] 1.3. A felperes indítványozó ezt követően - a jogerős ítélet ellen - felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. A Kúria az indítványozó által később sérelmezett végzésével annak befogadását megtagadta, mert a befogadásnak a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp. tv.) 118. § (1) bekezdésében felsorolt feltételeit az indítványozó nem teljesítette. A Kúria megállapította, hogy a Törvényszék ítéletében nem volt tapasztalható a gyakorlattól való eltérés, a bizonyítás kérdése és az indítványozótól észszerűen elvárható intézkedések köre megfelelt a közzétett eseti határozatokban foglaltaknak. Megállapította azt is a Kúria, hogy szabályszerűen tagadja meg az adóhatóság az adólevonási jogot attól a számlabefogadótól, amely annak ellenére, hogy az ügylet tekintetében szabálytalanságra utaló körülmények merültek fel, nem teszi meg az észszerűen elvárható intézkedéseket annak érdekében, hogy áfacsalás részesévé ne váljon. Elvi éllel rögzítette, hogy ha az adott kérdésben a Kúria már korábban állást foglalt és kialakult gyakorlata van, amelytől az elsőfokú bíróság nem tért el, így a felülvizsgálati kérelem nem volt befogadható.

[7] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.073/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint azok sértik az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdését, a Q) cikk (2)-(3) bekezdését, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését és a 28. cikkét.

[8] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében kifejtette, hogy a Kúria - alaptörvény-ellenes döntésével - elzárta a felülvizsgálat lehetőségétől. Hangsúlyozta, hogy felperesként minden tekintetben teljesítette az adólevonási jog anyagi feltételeit. Azzal, hogy a Kúria nem vizsgálta ténylegesen érdemben a kérelmét a Kp. vonatkozó részét felhasználva lényegileg jogot alkotott, holott ez tiltott lenne. Ezen álláspontját különböző hazai és nemzetközi bírósági eseti döntésekkel igyekezett szemléltetni és alátámasztani.

[9] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog kapcsán előadta az indítványozó, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alaptörvényi fogalom nem azonos a polgári jogi tulajdonfogalommal, az tágabb annál és bármely fogalmi részjogosítványának korlátozása csak különös esetben, az arányosság mércéje mellett történhet. Az Alaptörvény a tulajdont kiemelt védelemben részesíti tehát, ugyanakkor a Kúria a Kp. vonatkozó részének alaptörvény-ellenes alkalmazásával a jogalkotói szándék ellenére zárta el e jogának gyakorlásától. Ezáltal korlátozva a jogorvoslathoz való jogot, amely folytán a nevezett tulajdonhoz való joga is sérül.

[10] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog kapcsán előadta, hogy érvényesülnie kellett volna saját ügye során is ezen alapjog részét képező - többek között - fair eljárás, fegyverek egyenlősége követelményének és a bírósághoz fordulás jogának is. Hangsúlyozta, hogy a tisztességes eljárásnak mint követelménynek az egész eljárásra tekintettel érvényesülnie kell. Továbbá utalt arra is, hogy a bíróságoknak a törvények értelmezésekor figyelemmel kell lennie a tisztességes eljárás követelményének maradéktalan érvényre jutásához az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, Alaptörvénnyel összhangban történő jogértelmezés követelményére is.

[11] Hivatkozott végezetül az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmére is, miután az egyfokú eljárás után a Kúria megtagadta a felülvizsgálat befogadását.

[12] 3. Az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.

[13] 3.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszát az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.

[14] 3.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasz előterjesztésére kizárólag az ügy érdemében hozott döntéssel vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben van lehetőség. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban is rámutatott arra, hogy a bírósági eljárást befejező végzésnek azok a végzések minősülnek, amelyeknek joghatásaként a bírósági eljárás (vagy annak valamely szakasza) befejeződik (lásd például: 3152/2018. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [21]; 3346/2022. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [46]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata állandó a Kúria felülvizsgálatot megtagadó végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszok kapcsán, a felülvizsgálatot megtagadó végzés a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, és alkotmányjogi panasszal támadható (lásd például: 3355/2022. (VII. 25.) AB végzés, Indokolás [6]; 3504/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [21]). Minderre tekintettel a Kúria mint felülvizsgálati bíróság támadott végzése e követelménynek megfelel.

[15] 3.3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint alkotmányjogi panasz az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának megsértése esetén nyújtható be. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaznak, így az indítvány e körben teljesítette a törvényi feltételt.

[16] 3.4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz a XIII. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései vonatkozásában a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek is megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését, és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.

[17] Megállapította ugyanakkor az Alkotmánybíróság, az Alaptörvény Q) cikk (2)-(3) bekezdésére, a XV. cikk (1) bekezdésére valamint a XXIV. cikk (1) bekezdésére az indítványozó panaszában hivatkozott, ugyanakkor azokkal kapcsolatban semmiféle indokolást nem adott elő.

[18] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás hiányosságai miatt a kérelem nem felel meg a határozottság követelményének, illetve nem kapcsolja össze alkotmányjogilag értékelhető módon az Alaptörvény felhívott rendelkezését a sérelmezett döntéssel (lásd például: 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11], 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).

[19] Erre tekintettel ezen hivatkozott alaptörvényi rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a továbbiakban nem vizsgálta.

[20] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor utal arra, hogy Alaptörvény Q) cikk (2)-(3) bekezdésével kapcsolatban, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja értelmében kizárólag jogszabály (és nem pedig egyedi bírói döntés) nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata kérhető, az Alkotmánybíróságnak pedig nincs hatásköre az Abtv. 27. §-a szerinti eljárásban a bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára (lásd például: 3105/2023. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [21]).

[21] Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá azt is, hogy: az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele, hogy az indítványozó valamely Alaptörvényben biztosított joga sérelmére hivatkozzon [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont].

[22] Az indítványban szereplő, Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése, valamint a 28. cikke nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított és védett alapjogának, így e rendelkezésekre alkotmányjogi panasz egyébként sem alapítható (lásd például: az E) cikk (2) bekezdésére: 3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14], a 28. cikkre: 3004/2021. (I. 14.) AB végzés, Indokolás [24]).

[23] 3.5. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[24] 3.5.1. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasító döntését alaptörvény-ellenes jogszabályalkalmazással és törvényértelmezéssel hozta meg elzárva ezzel őt a felülvizsgálat lehetőségétől.

[25] Mindezek helyes megítélése azonban az eljáró bíróságok hatáskörébe tartozik, amelyet az Alkotmánybíróság nem jogosult felülvizsgálni. A jogszabályokat ugyanis a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).

[26] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is emlékeztet korábbi gyakorlatára: "Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor." (3346/2022. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [71])

[27] 3.5.2. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog kapcsán megállapította, hogy az indítványozó lényegében a tisztességtelen bírósági eljárás következményeként hivatkozott a tulajdonvesztésére, nevezetesen az Áfa visszaigénylésére és a kiszabott bírság megfizetésére, amely vagyoncsökkenést eredményezett számára.

[28] Az indítványozó a tulajdonhoz való jogának sérelmét az eljáró hatóságok és bíróságok álláspontja szerint tisztességtelen eljárásával hozta összefüggésbe. A panasz azonban a fentieknek megfelelően nem mutatott rá olyan alkotmányjogi szempontra, amely alapján az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelme megalapozottan állítható. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni (20/2014. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [154]), ebből következően ha a tulajdonhoz való jog sérelmét a panasz a tisztességes hatósági, illetőleg bírósági eljárás sérelmére alapozottan állítja, és ez utóbbi jogok sérelmét alkotmányjogilag releváns érv nem támasztja alá, úgy a tulajdonhoz való jogra alapítva sem fogadható be a panasz. A jelen alkotmányjogi panasz ilyen, a befogadást indokoló körülményt nem mutat fel. Önmagában az nem tekinthető alkotmányjogi szempontból értékelhető érvnek, hogy az indítványozó elesett az áfa visszaigénylésétől a bíróság törvényértelmezése folytán. A panasz ezért az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában sem fogadható be.

[29] 3.5.3. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével kapcsolatban előadottak tekintetében az alábbiakra kell figyelemmel lenni. Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással kapcsolatban korábbi döntéseiben már megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy a jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon (lásd pl. 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]; 3430/2022. (X. 21.) AB végzés, Indokolás [19]).

[30] A "tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon" (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]). Az Alkotmánybíróság azt nem vizsgálhatja, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, csak azt értékelheti, hogy a bíróság a döntésében az eljárásban részt vevő feleknek az ügy érdemi, lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálta-e, és értékelő tevékenységéről számot adott-e (lásd hasonlóan: 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]; 3196/2022. (IV. 29.) AB határozat, Indokolás [36]).

[31] Az Alkotmánybíróság a bírósághoz fordulás jogának állított sérelme kapcsán rámutat arra is, hogy a jogszabályok értelmezése, a jogalkalmazási tevékenység, és mindezek alapján a döntés meghozatala, az azt alátámasztó következtetések levonása a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, amelyet az Alkotmánybíróság erre vonatkozó hatásköre hiányában nem vonhat el. Ahogyan hasonló - szintén a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzését támadó - ügyben az Alkotmánybíróság kifejtette: "Ugyanígy nem feladatköre az Alkotmánybíróságnak - és erre vonatkozó hatásköre sincs - hogy az ügyazonosság vagy a jogkérdésben való eltérés tekintetében állást foglaljon, bírói döntést törvényességi kérdésekben és szempontok alapján felülbíráljon. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata és értékelése, azokban való állásfoglalás és döntés meghozatala a vonatkozó törvény alapján a Kúria erre kijelölt tanácsának a hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság feladata nem a bíróságok tény-, illetve jogkérdésekben elfoglalt álláspontjának a felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot a bíróságoktól számon kérje." (Lásd: 3437/2022. (X. 28.) AB végzés, Indokolás [30])

[32] Az Alkotmánybíróság számos döntésében vizsgálta már a felülvizsgálati kérelmek Kp. 118. § (1) bekezdésen nyugvó visszautasításának alkotmányossági vetületét. E tekintetben az Alkotmánybíróság gyakorlata töretlen. Az Alkotmánybíróság e tekintetben utal arra, hogy "[a]nnak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül" (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; utóbb megerősítette: 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]).

[33] 3.5.4. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a Kúria eljárása a jogorvoslathoz való jogának sérelmét is eredményezte. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatosan a következőre kíván utalni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy a jogorvoslathoz való jog mindenekelőtt a rendes jogorvoslat igénybevételének lehetőségét foglalja magában, amiből következően az egyfokú jogorvoslat elégséges (9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [28]; 20/2015. (VI. 16.) AB határozat, Indokolás [16]). A törvényalkotó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőségeket is adhat (22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [85]). A rendkívüli jogorvoslat biztosítása esetében a kivételesség indoka a jogerő védelme, a törvényalkotó ennek fényében az anyagi igazság biztosítása és a jogerő védelme között mérlegel (vö. 2/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [60]). Mindebből következően a törvényalkotó a rendkívüli jogorvoslat - jelen esetben a felülvizsgálat - igénybevételét feltételekhez kötheti. A Kúria eljárása során e törvényi feltételeket érvényesítette. A fent írtakkal összhangban mindez nem veti fel a jogorvoslathoz való jog sérelmét, és ezen az alapon nem teszi szükségessé a jogorvoslathoz való jogra alapított panasz érdemi vizsgálatát. Az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltétel ezért a jogorvoslathoz való jogra alapított panaszelem vonatkozásában sem teljesült.

[34] 4. Összefoglalva megállapítható, hogy az indítványozó panaszában a támadott kúriai döntés kapcsán kizárólag törvényességi kérdéseket vet fel. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban "[ö]nmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).

[35] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát jelen alkotmányjogi panasz nem tartalmaz olyan indokokat, amelyek az ügy érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét megalapoznák vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnének fel.

[36] 5. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában írt törvényi feltételnek, valamint nem teljesíti az Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumokat, mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2024. február 13.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1649/2023.