62019CJ0400[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2021. március 11. Európai Bizottság kontra Magyarország. Tagállami kötelezettségszegés - Mezőgazdasági termékpiacok közös szervezése - 1308/2013/EU rendelet - EUMSZ 34. cikk - Élelmiszeripari termékek értékesítési ára - E termékek kiskereskedelmében alkalmazandó minimális árrés. C-400/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2021. március 11. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Mezőgazdasági termékpiacok közös szervezése - 1308/2013/EU rendelet - EUMSZ 34. cikk - Élelmiszeripari termékek értékesítési ára - E termékek kiskereskedelmében alkalmazandó minimális árrés"

A C-400/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2019. május 23-án

az Európai Bizottság (képviselik: Sipos A., X. Lewis és E. Manhaeve, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

Magyarország (képviselik kezdetben: Fehér M. Z.. Koós G. és Wagner Zs., később: Fehér M. Z. és Koós G., meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: M. Vilaras tanácselnök, N. Piçarra, D. Šváby, S. Rodin (előadó) és K. Jürimäe bírák,

főtanácsnok: G. Hogan,

hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. szeptember 3-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2020. november 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Magyarország - mivel elfogadta a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény 3. §-a (2) bekezdésének u) pontját (a továbbiakban: a 2009. évi XCV. törvény), és ezzel korlátozta a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítési árai megállapításának feltételeit - nem teljesítette az EUMSZ 34. cikkből és a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből (HL 2013. L 347., 671. o.; helyesbítések: HL 2014. L 189., 261. o.; HL 2014. L 232., 25. o.; HL 2016. L 130., 9. o.; HL 2017. L 262., 16. o.) eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az uniós jog

2 Az 1308/2013 rendelet (172) preambulumbekezdése kimondja:

"Tekintettel a mezőgazdasági ágazat sajátosságaira, valamint annak a teljes élelmiszer-ellátási lánc megfelelő működésétől való függésére, beleértve a valamennyi érintett ágazatra vonatkozó versenyszabályoknak az egész élelmiszerláncban - amely akár nagyon koncentrált is lehet - történő hatékony alkalmazását, különös figyelmet kell fordítani az EUMSZ 42. [cikkben] meghatározott versenyszabályok alkalmazására vonatkozó szabályra. [...]"

3 E rendelet 83. cikkének (5) bekezdése szerint:

"A tagállamok csak abban az esetben fogadhatnak el vagy tarthatnak fenn további nemzeti rendelkezéseket az uniós forgalmazási előírások hatálya alá tartozó termékek vonatkozásában, ha ezek a rendelkezések megfelelnek az uniós jognak, mindenekelőtt az áruk szabad mozgása elvének, valamint a [műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i] 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [(HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.)] rendelkezéseinek."

A magyar jog

4 A 2009. évi XCV. törvény 1. §-a kimondja, hogy e törvény célja a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmét végző szervezetek, valamint azok beszállítói közötti tisztességes üzleti magatartás érvényesülésének biztosítása.

5 E törvény 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvény hatálya kiterjed egyrészről a mezőgazdasági és élelmiszeripari terméket termelő, feldolgozó, illetve feldolgozás nélkül továbbértékesítő vállalkozásokra, másrészről az e termékeket a végső fogyasztó részére értékesítő vállalkozásokra. Ez utóbbi kategória magában foglal minden kiskereskedőt, méretétől függetlenül, tehát a mezőgazdasági és élelmiszeripai termékeket értékesítő hipermarketekre és az ilyen termékeket értékesítő kisebb üzletekre egyaránt alkalmazandó.

6 E törvény 3. §-a (2) bekezdésének u) pontja előírja: "Tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül: [...]

u) összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos termékek végső fogyasztói értékesítési árának a termék származási országa alapján diszkriminatív módon történő eltérő képzése."

A pert megelőző eljárás

7 2015. január 12-én a Bizottság információkérés céljából megkeresést intézett a magyar hatóságokhoz a 2009. évi XCV. törvény 3. §-a (2) bekezdésének u) pontja kapcsán (a továbbiakban: szóban forgó intézkedés). Magyarország 2015. március 23-án válaszolt e levélre.

8 Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy bővebb tájékoztatásra van szüksége, 2015. július 7-én kiegészítő megkeresést küldött Magyarországnak, amelyre e tagállam 2015. július 22-én válaszolt.

9 2017. február 16-án a Bizottság felszólító levelet küldött Magyarországnak, amelyben aggályát fejezte ki a 2009. évi XCV. törvény egyes rendelkezéseinek az 1308/2013 rendelettel és az EUMSZ 34. cikkel való összeegyeztethetőségét illetően.

10 2017. június 7-én Magyarország válaszolt e felszólító levélre, vitatva a felrótt kötelezettségszegést.

11 2018. március 9-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben fenntartotta a felszólító levelében kifejtett álláspontját. A Bizottság felszólította a fenti tagállamot, hogy az e vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül tegye meg a szükséges intézkedéseket az annak való megfelelés érdekében. Magyarország 2018. május 11-én válaszolt az említett véleményre, megismételve azon álláspontját, amely szerint szabályozása megfelel az uniós jognak.

12 Mivel a Bizottság ezt a választ nem tartotta kielégítőnek, benyújtotta a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet.

A keresetről

13 Keresetének alátámasztása érdekében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó intézkedés összeegyeztethetetlen az 1308/2013 rendelettel és az EUMSZ 34. cikkel. Először a fenti rendelet megsértésére alapított kifogást, másodszor pedig az EUMSZ 34. cikk megsértésére alapított kifogást kell megvizsgálni.

Az első, az 1308/2013 rendelet megsértésére alapított kifogásról

A felek érvei

14 A Bizottság emlékeztet arra, hogy a szóban forgó intézkedés lényegében azt írja elő, hogy az adott országból származó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kiskereskedelmi árának ugyanazt az árrést kell magában foglalnia, mint amelyet a más országból származó azonos termékekre alkalmaznak, és ily módon tiltja a különböző országokból származó azonos termékekre vonatkozó eltérő árrések meghatározását, azzal hogy az "azonos termékek" fogalmát a termék összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján határozza meg (a továbbiakban: azonos termékek).

15 Ezen intézmény rámutat, hogy bár a tagállamok főszabály szerint továbbra is hatáskörrel rendelkeznek egyes olyan intézkedések elfogadására, amelyeket az 1308/2013 rendelet nem ír elő, az ilyen intézkedések nem térhetnek el az említett rendelettől, azt nem sérthetik meg, illetve nem akadályozhatják annak megfelelő működését.

16 E tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy egyrészről árrögzítő mechanizmus hiányában az értékesítési áraknak a szabad verseny alapján történő szabad meghatározása az 1308/2013 rendelet egyik alkotóeleme, és az áruk hatékony versenyfeltételek melletti szabad mozgása elvének kifejeződése. Másrészt azt állítja, hogy minden közös piacszervezés a nyitott piac elvén alapul, amelyhez minden termelő hatékony versenykörülmények között szabadon hozzáfér.

17 A jelen ügyben a Bizottság egyrészt úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés veszélyezteti az 1308/2013 rendelet végrehajtását, mivel ellentmond a mezőgazdasági termékek értékesítési ára tisztességes verseny alapján történő szabad meghatározása elvének, másrészt pedig úgy, hogy az árrés a kiskereskedelmi ár meghatározásának szerves részét képezi. E tekintetben arra hivatkozik, hogy az olyan rendelkezés, amely - mint a jelen esetben is - az azonos termékek kiskereskedelme során tiltja eltérő árrések megállapítását, megakadályozza az importált termékeket abban, hogy vonzó kiskereskedelmi árakon keresztül belépjenek egy adott nemzeti piacra.

18 Bár a Bizottság elismeri, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megtiltására irányuló célkitűzés olyan közérdekű célnak minősülhet, amely kívül esik a közös piacszervezés szabályain, emlékeztet arra, hogy az e cél elérése érdekében elfogadott korlátozó intézkedéseknek mindazonáltal arányosaknak kell lenniük.

19 E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó intézkedés nem alkalmas az elérni kívánt cél megvalósítására, és nem is arányos e céllal, amely a tisztességes kereskedelmi magatartás tiszteletben tartásának biztosítására és a termelők élelmiszer-ellátási láncon belüli helyzetének javítására irányul.

20 E tekintetben a Bizottság egyrészt arra hivatkozik, hogy az eltérő árrés meghatározásában álló gyakorlat véleménye szerint nem minősül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak. Másrészt úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés jelentős mértékben beavatkozik a kiskereskedőknek az árrések meghatározásával kapcsolatos szabadságába, jóllehet e szabadság gyakorlása nem tekinthető egyenértékűnek a beszerzési ár alatti értékesítéssel, mely utóbbi gyakorlat az uniós jog sérelme nélkül korlátozható.

21 Ezenkívül a szóban forgó intézkedés nem alkalmas a kitűzött cél megvalósítására, mivel a kiskereskedelmi árrések egymáshoz való rögzítése nem garancia arra, hogy a beszállítóknak ebből bármiféle előnyük származik.

22 A Bizottság szerint az említett intézkedés mindenképpen meghaladja a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket, és a gyakorlatban hátrányosan megkülönböztető hatású, mivel jelentősebb hátrányos hatással van a külföldről behozott árukra.

23 Magyarország a maga részéről azzal érvel, hogy a szóban forgó intézkedés arra irányul, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson a nemzeti mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, valamint a más tagállamokból származó ilyen termékek számára. Emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási láncban a vállalkozások közötti kapcsolatokban előforduló tisztességtelen piaci gyakorlatokról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/633 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 111., 59. o.) kifejezetten lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy fenntartsák az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó piaci gyakorlatokkal kapcsolatos intézkedéseket, amennyiben azok összeegyeztethetők a belső piac működési szabályaival. E tagállam tehát úgy véli, hogy az említett intézkedés, amely annak érdekében, hogy az érintett termékek a saját költséghatékonyságuk alapján versenyezhessenek a nemzeti piacon, megtiltja a kiskereskedők számára az értékesítési áraiknak a termékek származási országa alapján, hátrányosan megkülönböztető módon történő képzését, összeegyeztethető az 1308/2013 rendelettel.

24 Magyarország előadja, hogy a 2009. évi XCV. törvény elfogadására olyan helyzetben került sor, amelyet a beszállítóknak a nagyobb méretű kereskedőkkel szembeni gazdasági függése és kiszolgáltatottsága jellemzett, ami az alkupozíciójuk aszimmetriájában nyilvánult meg, és tisztességtelen piaci gyakorlatokhoz vezetett. E tagállam azt állítja, hogy e törvény hatálybalépését megelőzően a kiskereskedők meghatározhatták a beszállítók számára termékeik értékesítésének feltételeit, és a gyakorlatban azt kérték az utóbbiaktól, hogy fizessenek többletköltségeket, vagy számukra előírt ad hoc követelményeket teljesítsenek, és ily módon visszaélésszerű magatartást tanúsítottak. Az említett törvény célja Magyarország szerint az, hogy megvédje a beszállítókat azon kiskereskedőkkel szemben, akik jelentősebb alkupozíciójukkal visszaélve az érintett piacon olyan, tisztességes versenyt sértő gyakorlatokat folytatnak, amelyeket azonban nem lehet a versenyjog alapján szankcionálni.

25 Magyarország azt állítja, hogy az "azonos termék" fogalma magában foglalja azokat az alapvető élelmiszereket, amelyek homogének, tehát összetételük és ízük alapján egymástól nem különböztethetőek meg. A vitatott intézkedés csak azon termékekre vonatkozik, amelyek valamennyi jellemzője azonos, és ezért az általában az alacsonyabb árkategóriájú, kevésbé feldolgozott, alapvető élelmiszereket érinti, nem pedig az úgynevezett "márkatermékeket". Magyarország azt állítja, hogy mivel e termékek azonosak, a fogyasztók preferenciái kisebb jelentőséggel bírnak, és a termékek árkülönbsége döntő lehet a fogyasztók választásában. Mivel a fenti termékek esetében a verseny azok árán alapul, az említett tagállam úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés lehetővé teszi e verseny tisztességességének biztosítását.

26 Ezenkívül Magyarország úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés megakadályozza, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek beszállítóinak piaci versenyét a kiskereskedő saját szempontjai, így akár a valamely beszállító vagy az általa értékesített termékek iránti szubjektív szimpátiája befolyásolják.

27 E tagállam ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a beszállító és a kiskereskedő teljesen szabadon határozhatja meg az áruk beszerzési árát, a szóban forgó intézkedés ugyanis megakadályozza a versenytorzulást annak megtiltásával, hogy a kiskereskedő által az azonos termék áránál alacsonyabb áron vásárolt termék fogyasztója által fizetett ár mesterségesen magas legyen annak következtében, hogy e kiskereskedő nagyobb árrést alkalmaz.

28 Egyébiránt e tagállam hangsúlyozza, hogy a szóban fogó intézkedés nem korlátozza az érintett termékek akciós áron történő értékesítését.

29 Ami a szóban forgó intézkedésnek az 1308/2013 rendelettel való összeegyeztethetőségét illeti, Magyarország rámutat, hogy a Bizottság nem nevezi meg az említett rendelet azon konkrét rendelkezését, amelyet megsértettek volna.

30 Márpedig Magyarország arra hivatkozik, hogy a szóban forgó intézkedés teljes mértékben megőrzi az árképzés szabadságát a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kiskereskedők általi beszerzése során, és így nem sérti azon állandó ítélkezési gyakorlatot, amely szerint ellentétesek az uniós joggal az olyan nemzeti intézkedések, amelyek sértik a versenyviszonyokat, mivel a gyártók vagy importőrök egy részét megakadályozzák abban, hogy vonzóbb kiskereskedelmi árajánlatotokkal az alacsonyabb önköltségi árból származó előnyhöz jussanak. E tagállam hozzáteszi, hogy az 1308/2013 rendelet alapjául szolgáló elv nem az árképzéssel kapcsolatos, hanem az áruk szabad mozgásának biztosításával, ezért a szóban forgó intézkedés, amely a verseny hatékonyságának biztosítására irányul, nem sérti e rendeletet.

31 E tekintetben Magyarország megjegyzi, hogy a szóban forgó intézkedés formailag az értékesítési lánc végén, a kereskedő és a fogyasztó viszonylatában érvényesül, de hatását a beszállító és a kereskedő viszonylatában fejti ki, és ezért ugyanazon elgondoláson alapul, mint a 2019/633 irányelv. E tagállam arra hivatkozik, hogy a fenti intézkedés alkalmas a kitűzött cél elérésére, mivel azáltal biztosít védelmet a termelők számára, hogy termékeiknek a végső fogyasztó előtti versenyképességét nem ronthatja a kiskereskedő diszkriminatív árazási technikája.

32 Magyarország hozzáteszi, hogy az említett intézkedés nem szünteti meg a kiskereskedők választási szabadságát, mivel az utóbbiaknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy valamely termék bevezetésekor árcsökkentéseket, és átmeneti árcsökkentésen alapuló értékesítési eszközöket alkalmazzanak, már amennyiben a termékekre alkalmazott árrések hat hónapos időszakon belül kiegyenlítődnek.

33 Végül Magyarország kifejti, hogy a Bizottságnak nem sikerült bizonyítania egyrészt azt, hogy a szóban forgó intézkedés megkülönbözteti a más tagállamokból importált termékek értékesítését a nemzeti termékekétől, másrészt pedig azt, hogy az alapvető termékek esetében a termék ára játszik döntő szerepet a fogyasztói döntésekben. Ennek kapcsán e tagállam úgy véli, hogy a Bizottság azon érvelése, amely szerint az említett intézkedés közvetetten hátrányosan megkülönböztető, mivel az importált termékeket hátrányos helyzetbe hozza, azon az érvelésen alapul, amely szerint a fogyasztók általában előnyben részesítik azokat a nemzeti termékeket, amelyekhez már hozzászoktak, anélkül azonban, hogy bizonyítaná, hogy ez az érvelés mennyiben alkalmazható az összetételüket és érzékszervi tulajdonságaikat illetően azonos termékekre.

A Bíróság álláspontja

34 Előzetesen meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az Európai Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozó közös agrárpolitika keretében az utóbbiak jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek, amely az EUMSZ 2. cikk (2) bekezdése alapján azt teszi lehetővé számukra, hogy hatáskörüket olyan mértékben gyakorolják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta (2019. november 13-iLietuvos Respublikos Seimo narių grupė ítélet, C-2/18, EU:C:2019:962, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35 Továbbá a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a valamely meghatározott területen történő közös piacszervezésre vonatkozó rendelet esetén a tagállamok kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely attól való eltérést valósítana meg, illetve azt veszélyeztetné. Ugyancsak összeegyeztethetetlenek a közös piacszervezéssel az olyan szabályozások, amelyek akadályozzák annak megfelelő működését, még akkor is, ha a kérdéses tárgykört e közös piacszervezés nem szabályozta kimerítően (2019. november 13-iLietuvos Respublikos Seimo narių grupė ítélet, C-2/18, EU:C:2019:962, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy bár a Bizottság nem az 1308/2013 rendelet valamely konkrét rendelkezésének megsértésére, hanem e rendelet egészének megsértésére hivatkozik, árrögzítő mechanizmus hiányában az értékesítési árnak a szabad verseny alapján történő szabad meghatározása az említett rendelet egyik alkotóeleme, és az áruk hatékony versenyfeltételek melletti szabad mozgása elvének kifejeződését jelenti (lásd ebben az értelemben: 2019. november 13-iLietuvos Respublikos Seimo narių grupė ítélet, C-2/18, EU:C:2019:962, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Mindazonáltal a közös piacszervezés bevezetése nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy olyan nemzeti szabályokat alkalmazzanak, amelyek az e közös piacszervezés célkitűzéseitől eltérő közérdekű célkitűzéseket követnek, még akkor sem, ha e szabályok hatással lehetnek a közös piac működésére az érintett ágazatban, feltéve hogy e szabályok alkalmasak a kitűzött cél megvalósításának biztosítására, és nem haladják meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2019. november 13-iLietuvos Respublikos Seimo narių grupė ítélet, C-2/18, EU:C:2019:962, 30. és 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 A jelen ügyben a szóban forgó intézkedés a hatálya alá tartozó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a 2009. évi XCV. törvény 2. §-a (1) bekezdésének megfelelően megtiltja az azonos termékek végső fogyasztói értékesítési árának a termék származási országa alapján diszkriminatív módon eltérő képzését.

39 A szóban forgó intézkedés, mivel tiltja a különböző országokból származó azonos termékek kiskereskedelmi forgalmazása esetén eltérő árrések alkalmazását, hatással van a kiskereskedők által a fogyasztók részére értékesített mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árképzésére, és ily módon korlátozza az e termékek kiskereskedelmi ára meghatározásának szabadságát.

40 Ugyanis, amint arra lényegében a Bizottság hivatkozik, ez az intézkedés beavatkozik a kiskereskedőknek az árréseik meghatározására vonatkozó szabadságába, megakadályozva őket abban, hogy azonos, de különböző országokból származó termékeket magasabb vagy alacsonyabb árréssel értékesítsenek, és ily módon vagy hasznuk származzon a más termékekkel azonos egyes mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek alacsonyabb beszerzési áraiból, vagy pedig alacsonyabb árrések alkalmazásával egyenlíthessék ki ilyen termékek magasabb beszerzési árából eredő versenyhátrányt.

41 E megállapítást nem cáfolhatja Magyarország azon érve, amely szerint az említett intézkedés nem tiltja az akciós áron történő értékesítést. Ugyanis, amint arra a Bizottság lényegében rámutatott, ezen intézkedés megfosztja a kiskereskedőket az általuk előtérbe helyezni kívánt termékekre - különösen az újonnan forgalmazott termékekre - vonatkozó egyik promóciós módszertől. Márpedig, amint azt a főtanácsnok az indítványának 83. pontjában megjegyezte, bizonyos körülmények között szükségessé válhat a kiskereskedők számára, hogy árstratégiát alkalmazzanak annak érdekében, hogy a piacra lépő valamely új termék hosszú távú eladásait ösztönözzék.

42 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a szóban forgó intézkedés ellentétes az értékesítési árak tisztességes verseny alapján történő szabad képzésének elvével, amely - amint az a jelen ítélet 36. pontjából kitűnik - az 1308/2013 rendelet egyik alkotóeleme, és így sértheti e rendeletet.

43 A jelen ügyben Magyarország arra hivatkozik, hogy az említett intézkedést a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem igazolja, mivel ezen intézkedés megakadályozza, hogy a kiskereskedők az árrésük diszkrecionális módon történő meghatározásával előnyben részesítsenek bizonyos termékeket, és ezáltal a termelők közötti versenybe beavatkozzanak. E tagállam úgy véli, hogy e magatartást olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak kell tekinteni, amely sérti a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek termelőinek érdekeit, akiknek olyan helyzetben kell lenniük, hogy termékeiket tisztességes versenyfeltételek mellett kínálhassák, ami magában foglalja, hogy e tisztességes versenyt a kiskereskedők ne torzítsák.

44 Márpedig Magyarország nem bizonyította, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül az uniós jog szempontjából jogszerű azon körülmény, hogy a kiskereskedők különböző tagállamokban letelepedett különböző beszállítóktól származó azonos termékekre eltérő árréseket alkalmaznak.

45 A kiskereskedők azon döntését ugyanis, hogy azonos mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre változó árrést alkalmaznak, különböző kereskedelmi okok indokolhatják, például származásuk tekintetében új termékek promóciója, vagy új vevők alacsonyabb kiskereskedelmi árakkal történő odavonzása.

46 Ennélfogva a szóban forgó intézkedés Magyarország által előadott igazolása nem fogadható el.

47 Először is, a szóban forgó intézkedés arányosságának vizsgálatát illetően elmondható, hogy azt különösen a közös agrárpolitika célkitűzéseinek, valamint a közös piacszervezés megfelelő működésének figyelembevételével kell elvégezni, ami szükségessé teszi e célkitűzéseknek a nemzeti szabályozás által követett azon célhoz viszonyított mérlegelését, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére irányul (lásd ebben az értelemben: 2019. november 13-iLietuvos Respublikos Seimo narių grupė ítélet, C-2/18, EU:C:2019:962, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48 Ezt követően, azon kérdést illetően, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas-e az általa követett cél megvalósításának biztosítására, rá kell mutatni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően valamely nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas az elérni kívánt cél megvalósítására, ha azt valóban koherens és szisztematikus módon kívánja elérni (lásd ebben az értelemben: 2019. július 4-iBizottság kontra Németország ítélet, C-377/17, EU:C:2019:562, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy - amint arra a Bizottság helyesen rámutatott - ez az intézkedés, amely a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ellátási láncának utolsó szakaszában, azaz a fogyasztók részére történő értékesítés során érvényesül, nem erősíti a termelők vagy a beszállítók alkupozícióját, akiket a magyar jogalkotó a termékeik kiskereskedők részére történő értékesítése során a leggyengébb feleknek tekint.

50 Az említett intézkedés tehát nem tiltja meg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek termelői számára, hogy árversenyt folytassanak olyan, a szóban forgó intézkedés által tiltott gyakorlaton kívüli gyakorlatok folytatásával, amelyek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek, mint például a termelési módszerek hatékonyságától függetlenül az említett termékek kiskereskedelmi értékesítési árának az önköltségi árakon vagy az előállítási költségeken való meghatározása, amelyeket a magyar jogalkotó mindazonáltal elő kívánt mozdítani.

51 Ezenkívül, mivel a szóban forgó intézkedés csak azt követeli meg, hogy a különböző országokból származó azonos termékekre azonos árrést alkalmazzanak, nem akadályozza meg a kiskereskedőket abban, hogy az ugyanazon országból származó azonos árukra eltérő árrést alkalmazzanak, és ezáltal megsérti magát az említett intézkedés koherenciáját, mivel ebben az esetben az említett intézkedés célja nem érhető el.

52 E körülmények között nem ismerhető el, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem céljának koherens és szisztematikus módon történő elérésére.

53 A fenti megállapítások összességéből következik, hogy Magyarország - a szóban forgó intézkedés elfogadásával, és ezáltal a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítési árai megállapítására vonatkozó feltételek korlátozásával - nem teljesítette az 1308/2013 rendeletből eredő kötelezettségeit.

A második, az EUMSZ 34. cikk megsértésére alapított kifogásról

54 A fentieket figyelembe véve a szóban forgó intézkedést nem kell az EUMSZ 34. cikkre tekintettel megvizsgálni.

A költségekről

55 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel Magyarország pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségei, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) Magyarország - a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény 3. §-a (2) bekezdése u) pontjának elfogadásával, és ezáltal a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítési árai megállapítására vonatkozó feltételek korlátozásával - nem teljesítette a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság Magyarországot kötelezi a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

Vilaras

Piçarra

Šváby

Rodin

Jürimäe

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. március 11-i nyilvános ülésen.

A. Calot Escobar

hivatalvezető

M. Vilaras

tanácselnök

( *1 ) Az eljárás nyelve: magyar.