552/B/2000. AB határozat

a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 1. számú melléklete II. 6. pontja, 2. számú melléklete II. 6. pontja és 3. számú melléklete 1. pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 1. számú melléklete II. 6. pontja, 2. számú melléklete II. 6. pontja és 3. számú melléklete 1. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó kezdeményezte a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú melléklete II. 6. pontjának, 2. számú melléklete II. 6. pontjának és 3. számú melléklete 1. pontjának utólagos vizsgálatát és megsemmisítését. Az R. rendelkezései nem ismerik el számítógépes, informatikai feladatokat ellátó köztisztviselői munkakör betöltésére alapul szolgáló felsőfokú képesítésnek a Nemzetközi Számítástechnikai Oktatási Központ (továbbiakban: Számalk.) által szervezett szaktanfolyamon megszerzett folyamatszervező képzettséget, amelyet a vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló 5/1983. (XI. 12.) ME rendelet (a továbbiakban: ME.r.) felsőfokú végzettségnek minősített. Az indítványozó véleménye szerint az R. hivatkozott rendelkezései következtében a folyamatszervező képzettség munkaerő-piaci értéke - ellentétben más, szintén szaktanfolyamon szerzett képzettségekkel (pl. ügyvitelszervező) - leértékelődött. A folyamatszervezői oklevél tulajdonosa közigazgatási szervnél nem helyezkedhet el, legfeljebb gazdasági szervezetnél vállalhat munkát alacsony bérért. Megfelelő képesítettség hiányában az érintett személyi körhöz tartozók köztisztviselői jogviszonyát megszüntették, ezáltal sérült az az alapvető joguk, hogy azon a munkaterületen dolgozzanak, ahol szakmai gyakorlatot szereztek.

Az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott rendelkezések alkotmányellenesek, mert sértik az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében, 57. § (5) bekezdésében, 64. §-ában, 70. § (4) bekezdésében, 70/A. § (1) és (3) bekezdésében, valamint 70/B. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányos elveket és alapvető jogokat.

Az indítványozó kezdeményezte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is. Az R. a közigazgatási szerveknél ellátott egyes feladatkörökhöz meghatározott iskolai végzettségek és szakképesítések között nem tünteti fel a Számalk. tanfolyamon megszerzett folyamatszervező képesítést. Az indítványozó álláspontja szerint a Kormánynak az R. megalkotását követően a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 44. §-ában foglaltaknak megfelelően kellett volna eljárnia, a jogalkalmazási tapasztalatok alapján észlelnie és pótolnia kellett volna a mulasztását. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet a jogalkotó azzal valósította meg, hogy a Jat. 44. §-ában meghatározott kötelezettségének nem tett eleget.

Az R.-nek az indítvány benyújtása időpontjában hatályos mellékleteit - az R. módosítása tárgyában kiadott - a 187/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet 2. §-ával megállapított 13. számú mellékletek képezték. Ezt követően a jogalkotó az R.-t ismét módosította, az indítvány benyújtásakor hatályos 1-3. számú mellékletek helyébe 2001. október 27-ikén kezdődő hatállyal a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet módosításáról szóló 192/2001. (X. 19.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdésével megállapított mellékletek léptek. (Az R. módosítása tárgyában 2002-ben megalkotott 80/2002. (IV. 13.) Korm. rendelet rendelkezései az R.-nek az indítvánnyal támadott szakaszait nem érintették.) Az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezések az indítvány benyújtásakor hatályban volt rendelkezésekkel megegyeznek abban, hogy a szaktanfolyami képzésben szerzett folyamatszervez ő képesítést nem sorolják be a számítógépes, informatikai feladatkörökhöz, illetve az adatfeldolgozói üzemviteli, rendszerszervező, programfejlesztő és szolgáltató feladatkörökhöz meghatározott felsőfokú szakirányú iskolai végzettségek és szakképesítések közé. Az eddigi gyakorlatát követve, - mely szerint, ha az indítványban megjelölt jogszabály azonos rendelkezési környezetben a sérelmezett rendelkezéssel azonos módon szabályozza a tárgyául szolgáló életviszonyokat, akkor az új rendelkezés tekintetében folytatja az eljárást (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.) - az Alkotmánybíróság az eljárását az R. támadott pontjainak jelenleg hatályos rendelkezéseire kiterjesztette.

II.

Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott rendelkezései:

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."

"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képvisel ők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé."

"70. § (4) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek vitelében, továbbá hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (...)

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."

A Jat. 44. §-a a következőképpen rendelkezik:

"44. § A jogalkotó és a jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok alkalmazásának hatását, fel kell tárniuk az érvényre juttatásukat gátló körülményeket, és a tapasztalatokat a jogalkotásban is hasznosítani kell."

Az R.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései:

1. számú melléklet: A helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalában az egyes feladatkörökhöz meghatározott szakirányú (alapképzésben szerezhető) iskolai végzettségek és szakképesítések

II. 6. Számítógépes, informatikai feladatok:

"Az I. besorolási osztályban:

felsőoktatási intézményben programozó matematikus, programtervező matematikus, informatika, számítástechnika szakon szerzett egyetemi, főiskolai végzettség, villamosmérnöki végzettség vagy felsőoktatási intézményben szerzett végzettség és ügyvitelszervezői, programtervezői, számítógép programozói, rendszerszervezői szakképesítés."

2. számú melléklet: A fővárosi, megyei közigazgatási hivatalban az egyes feladatkörökhöz meghatározott szakirányú (alapképzésben szerezhető) iskolai végzettségek és szakképesítések

II.6. Számítógépes, informatikai feladatok:

"Az I. besorolási osztályban:

felsőoktatási intézményben programozó matematikus, programtervező matematikus, informatika, számítástechnika szakon szerzett egyetemi, főiskolai végzettség, felsőoktatási intézményben szerzett végzettség és ügyvitelszervezői programtervezői, számítógép-programozói, rendszerszervezői szakképesítés."

3. számú melléklet: Az állami közigazgatásban egyes feladatkörökhöz meghatározott (alapképzésben szerezhető) iskolai végzettségek és szakképesítések

1. Adatfeldolgozói üzemviteli, rendszerszervező, programfejlesztő és szolgáltató feladatkör

"Az I. besorolási osztályban:

felsőoktatási intézményben programozó matematikus, programtervező matematikus, informatika, számítástechnika, villamosmérnök, közlekedésmérnök, gépészmérnök, műszaki informatika, műszaki menedzser, közgazdasági programozó matematikus, mérnöktanári, informatika tanári, számítástechnika tanári szakon szerzett egyetemi, főiskolai végzettség, a közgazdasági szakmacsoport felsőoktatási intézményeiben szerzett egyetemi, főiskolai végzettség, katonai felsőoktatási és jogelőd intézményeiben technikai szakon szerzett végzettség vagy felsőoktatási intézményben szerzett végzettség és ügyvitelszervezői, programtervezői, számítógép-programozói, rendszerszervezői szakképesítés, rendőrtiszti főiskolai végzettség, katonai akadémia, katonai főiskola technikai szakán szerzett végzettség."

Az R. hatályos rendelkezései:

1. számú melléklet: A helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalában az egyes feladatkörökhöz meghatározott szakirányú (alapképzésben szerezhető) iskolai végzettségek és szakképesítések

II. 6. Számítógépes, informatikai feladatok

"Az I. besorolási osztályban:

egyetemi vagy főiskolai szintű programtervező matematikus, informatikatanár, számítástechnika-tanár, programozó matematikus vagy villamosmérnök szakképzettség; egyetemi vagy főiskolai szintű végzettség és ügyvitelszervező, programtervező, számítógép-programozó, rendszerszervező felsőfokú szakképesítés."

2. számú melléklet: A fővárosi, megyei közigazgatási hivatalban az egyes feladatkörökhöz meghatározott szakirányú (alapképzésben szerezhető) iskolai végzettségek és szakképesítések

II. 6. Számítógépes, informatikai feladatok:

"Az I. besorolási osztályban:

egyetemi szintű rendszerinformatikai mérnök szakképzettség; egyetemi vagy főiskolai szintű programtervező matematikus, informatikatanár, számítástechnikai tanár, programozó matematikus, mérnökinformatikus vagy villamosmérnök szakképzettség; egyetemi vagy főiskolai szintű végzettség és ügyvitelszervező, programtervező, számítógép-programozó, rendszerszervező szakképesítés."

3. számú melléklet: Az állami közigazgatásban egyes feladatkörökhöz meghatározott (alapképzésben szerezhető) iskolai végzettségek és szakképesítések

1. Adatfeldolgozói üzemviteli, rendszerszervező, programfejlesztő és szolgáltató feladatkör

"Az I. besorolási osztályban:

egyetemi vagy főiskolai szintű programtervező matematikus, informatikatanár, számítástechnika-tanár, villamosmérnök, gépészmérnök, közlekedésmérnök, mérnökinformatikus, műszaki menedzser, közgazdasági programozó matematikus, mérnöktanári vagy programozó matematikus szakképzettség; egyetemi vagy főiskolai szintű közgazdasági felsőoktatásban szerzett szakképzettség; katonai felsőoktatási intézményben (jogelőd intézményében) szerzett műszaki (technikai) szakirányú szakképzettség; főiskolai szintű rendvédelmi felsőoktatásban szerzett szakképzettség; egyetemi vagy főiskolai végzettség és ügyvitelszervező, programtervező, számítógép-programozó, rendszerszervező felsőfokú szakképesítés."

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az indítványban hivatkozott, 1984. január 1-jén hatályba lépett ME.r. 5. számú melléklete a központi funkcionális szervek által rendezett tanfolyamok közül a folyamatszervezői tanfolyamon tett szakvizsgát felsőfokúnak minősül ő vizsgaként rendelte el figyelembe venni az ügyintézők besorolásánál. Az ennek alapján kiadott 8010/1984. (S.K.9.) KSH számú Tájékoztatóban közzétételre kerültek azok a tanfolyami szakképesítések, amelyek az ME.r. végrehajtása során felsőfokúnak voltak minősíthetők, ha megszerzésükre az ME.r.-ben előírt iskolai végzettségek megléte esetén került sor. E szabályozás következtében a számítógépes, informatikai munkakörökben felsőfokú végzettségnek minősült a technikusi (szakirányú vagy nem szakirányú) középfokú és a felsőfokúnak minősített szaktanfolyami együttes végzettség. A Számalk. folyamatszervezői tanfolyamán vizsgát tett technikusokat az említett munkakörökben felsőfokú képesítéssel rendelkező ügyintézőként sorolták be. A munkavállalók ágazatközi besorolási rendszeréről szóló 6/1992. (VI. 27.) MüM rendelet 1992. július 1-jén az ME.r.-t hatályon kívül helyezte, ezzel a technikusi és egyben szaktanfolyami végzettségűek képesítésének felsőfokú képesítésként való elismerése megszűnt.

Az oktatásról szóló - 1995. szeptember 1-jéig hatályban volt - 1985. évi I. törvény végrehajtására kiadott, az iskolarendszeren kívüli szakmai oktatásról szóló 7/1988. (II. 17.) MT rendelet alapján a számítástechnikai munkakörben foglalkoztatottak számára az eszközállományban bekövetkezett generációs struktúra váltásnak megfelelő szakmai képzés indult meg. A 7/1988. (II. 17.) MT. rendelet - hatályban volt 1988. július 1-jétől 1994. július 1-jéig - alapján biztosított volt többek között a Számalk. szaktanfolyamain végzettek kiegészítő képzése is.

Az indítványozó hivatkozott arra, hogy az egyes iskolarendszeren kívüli szakmai oktatással kapcsolatos jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 93/1994. (VI. 17.) Korm. rendelet a folyamatszervezői szaktanfolyami oklevél érvényességét nem szüntette meg. Az említett Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése az e rendelet 1. §-ában felsorolt jogszabályok alapján megszerzett bizonyítványok, oklevelek érvényességét ismerte el. Az ME.r.-re - amely 1992. július 1-jén hatályát vesztette- az itt hivatkozott Korm. rendelet hatálya nem terjedt ki. Az egyes kormány, illetve minisztertanácsi rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 194/2001. (X. 19.) Korm. rendelet a 93/1994. (VI. 17.) Korm. rendeletet 2001. X. 22-ével hatályon kívül helyezte.

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) indokolása szerint a törvény alapvető célja a közigazgatás szakmai színvonalának emelésére irányul. A közszolgálati jogviszony sajátos, közbizalmi jellegére figyelemmel a Ktv. a közszolgálati jogviszony létesítésének különös feltételeként határozza meg, hogy a köztisztviselő olyan iskolai végzettséggel, képesítéssel és gyakorlattal rendelkezzék, amelyet részére feladatainak ellátásához jogszabály előír. A Ktv. 80. § (1) bekezdés a) pontja felhatalmazza a Kormányt, hogy a köztisztviselők képesítésére vonatkozó előírásokat rendeletben szabályozza. A Kormány ezen felhatalmazás alapján alkotta meg az R.-t, amelynek 1-3. számú mellékletei tartalmazzák az önkormányzati és az állami közigazgatásban az egyes feladatkörökhöz meghatározott iskolai végzettségek és szakképesítések felsorolását.

Az R. 2. § (1) bekezdése alapján köztisztviselőnek az nevezhető ki, aki rendelkezik a feladata ellátásához szükséges, az 1-3. számú mellékletben a feladatkörre meghatározott szakképesítések valamelyikével. Az indítvány által támadott rendelkezések az I. besorolási osztályba tartozó köztisztviselők kinevezésének, illetve foglalkoztatásának feltételéül a szakirányú egyetemi/főiskolai szintű végzettséget vagy az egyetemi/főiskolai végzettséget és szakirányú felsőfokú szakképesítést írják elő.

2. Az Alkotmány 70/B. §-a szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte a munkához és a foglalkozáshoz való alapjog tartalmát [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117., 121.; 40/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 282., 285.; stb.] E határozataiban kifejtette, az alapjog tartalmán az egyénnek azt az alanyi jogát kell érteni, hogy az anyagi létét munkával biztosítsa. A munkához való jogtól, mint alanyi jogtól, meg kell különböztetni a munkához való jogot, mint szociális jogot, s különösen annak intézményi oldalát, az állam kötelességét megfelelő foglalkoztatás-politikára, munkahelyteremtésre. A munkához való jog azonban nem jelenti azt, hogy bárkinek is joga volna meghatározott foglalkozás gyakorlására. A 40/1997. (VII. 1.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "indokolt esetben az állam szigoríthatja, akár többször is valamely foglalkozásba kerülés feltételeit." (ABH 1997, 282., 285.) A korszerű ismeretekkel rendelkező köztisztviselői kar megteremtése érdekében a magasabb képesítési követelmények előírása önmagában nem jelenti a foglalkozáshoz való jog sérelmét. Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy a képesítési feltételek szigorítása nem állíthat olyan objektív korlátokat, amelyek elzárják a teljesítés lehetőségét az adott foglalkozást választók elől. A feltételek teljesítése elvileg továbbra is nyitva kell, hogy álljon mindenki előtt, a feltételek akkor nem alkotmányosak, ha nem biztosítanak kellő időt az új helyzethez való alkalmazkodásra. A folyamatszervezői szaktanfolyami végzettségűekre vonatkozó szabályozást áttekintve az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az 1988-tól 1994-ig terjedő idő elégségesnek tekinthető az új jogi helyzethez való alkalmazkodáshoz. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az R.-nek az indítványozó által támadott rendelkezései nem sértik az Alkotmány 70/B. §-át.

Az Alkotmánybíróság - az R. támadott rendelkezéseinek és az Alkotmány 70/B. §-ának a fentiekben részletezett összefüggéseire figyelemmel - nem találta megalapozottnak az indítványt abban a részében sem, mely szerint az R. említett szabályai ellentétesek lennének az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével, amely az állam elsőrendű kötelezettségét fogalmazza meg az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartására és védelmére.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. képesítési szabályai és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében a bírósági, közigazgatási és más hatósági döntések ellen biztosított jogorvoslati jog között nincs alkotmányos összefüggés.

Tévesen hivatkozott az indítványozó az Alkotmány 64. §-ára.

Az Alkotmány 64. §-ában szereplő ún. petíciós jog nem áll alkotmányos összefüggésben az R.-nek a számítástechnikai, informatikai, adatkezelői feladatkörökre vonatkozó képesítési előírásaival.

Az Alkotmány 70. § (4) bekezdése a magyar állampolgároknak a közügyek vitelében való részvételre és a közhivatali állások betöltésére vonatkozó alkotmányos jogát fogalmazza meg. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az R. hivatkozott szabályai nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely az egyén közreműködését a hatalom gyakorlásában, a közösség érdekeit érintő, az állami szervek tevékenységével összefüggő ügyek intézésében gátolná. Ugyanezt a megállapítást tette a közhivatali állások betöltésére vonatkozóan is.

Az indítványozó álláspontja szerint az R. említett rendelkezései alkotmányellenesek azért is, mert a folyamatszervezői szaktanfolyamot végzetteket indokolatlanul megkülönböztetik más végzettségűektől és ez az Alkotmány 70. § (1) bekezdésébe megfogalmazott diszkrimináció (hátrányos megkülönböztetés) tilalmába, illetve a (3) bekezdésbe foglalt azon rendelkezésbe ütközik, mely szerint az állam a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésével segíti elő. Az Alkotmánybíróság több határozatában és több szempontból értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést. 65/1997. (XII. 18.) AB határozatában az Alkotmánybíróság a 70/A. §-ára vonatkozó értelmezési gyakorlatát összefoglalva megállapította: "A megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy az állam részéről minden megkülönböztetés tilos lenne. A hátrányos megkülönböztetés tilalma kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 48.]. Így sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő jogi helyzetekre figyelemmel lévő szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között ne különböztethetne, ha ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. §-a nem mindenfajta különbséget tilt, hiszen az ilyenfajta tilalom eleve összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282; 521/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 556.]. Ugyanakkor alkotmányellenességhez vezet, ha - alkotmányos indok nélkül, tehát önkényesen - adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra eltérő szabályozás vonatkozik. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 78.]."(ABH 1997, 391., 394.)

Ebből következően nem jelent tiltott diszkriminációt, hogy az R. az indítvánnyal támadott rendelkezéseiben szereplő feladatköröknél az I. osztályba besorolt köztisztviselők esetén a munkakör betöltését az ott felsorolt felsőfokú végzettségekhez és szakképesítésekhez köti. Hátrányos megkülönböztetésről csak összehasonlítható csoportok esetén lehet szó. A folyamatszervező szaktanfolyamot végzettek jogi helyzete nem összehasonlítható a felsőfokú végzettséggel rendelkezők jogi helyzetével. Az eltérő szabályozásnak alkotmányos indoka van, tehát az nem önkényes és így nem alkotmányellenes. A sérelmezett rendelkezés önmagában nem mond ellent az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott elvnek sem. A különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét a jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani. Ezen alkotmányos elvből nem következik az, hogy a jogalkotónak kötelessége volna a különböző szinten képesítettek számára egyforma esélyt biztosítani a köztisztviselői állások betöltésében.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány valamennyi, az indítványozó által felhívott rendelkezésére nézve elutasította.

3. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-a alapján akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - azért állt elő, mert az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogaik érvényesítésének lehetőségéről. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83., 86.) Jelen esetben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a folyamatszervező szaktanfolyami végzettségnek felsőfokú képesítésként való elismerésére az érintett személyi körnek nincs alkotmányos joga, ezért a jogalkotó részéről jogalkotási kötelezettsége teljesítésében mulasztás nem történt. A Jat. 44. §-a nem alapoz meg konkrét jogalkotási feladatot, csupán általános elvárást ír elő a jogalkotó számára. A Jat. rendelkezése nem releváns a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatában.

Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2002. június 25.

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró