1320/B/1996. AB határozat
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (1) bekezdése, 79. § (1) és (2) bekezdése, 81 §-a és a 86. § c) pontja, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 73/A. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára, továbbá jogszabály módosítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 79. § (1) és (2) bekezdése, 81 §-a és a 86. § c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, a törvény módosítására és nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára vonatkozó indítványokat visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 73/A. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek (a továbbiakban: Mt.) a határozott idejű munkaviszony létesítésére és megszűnésére vonatkozó 79. § (1) és (2) bekezdése és 86. § c) pontja, valamint a próbaidő kikötését és a próbaidő alatti munkaviszony megszüntetést lehetővé tevő, az Mt. 81. §-ában szabályozott rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezte. Álláspontja szerint az egymást követő, több, határozott idejű munkaszerződés megkötését, illetve a határozott idejű szerződésekben próbaidő-kikötést engedő törvényi szabályozás a munkavállalókra nézve hátrányos: az ezen feltételekkel szerződő munkavállalói kört nem védik a felmondási tilalmak, nincs továbbá törvényes akadálya annak sem, hogy a munkáltatók indokolási és végkielégítés fizetési kötelezettség nélkül megszüntessék a jogviszonyt, ezt követően pedig - azonos tartalmú szerződés alapján - újra alkalmazzák, így lényegében folyamatosan foglalkoztassák a munkavállalókat. E szabályok az indítványozó állítása szerint lehetőséget adnak arra is, hogy a munkáltatók a munkavállalói érdekképviseleti szervek működését akadályozzák, a szerveket felszámolják; mindezek miatt ellentétesek az Mt. rendeltetésellenes joggyakorlást tiltó 4. §-ában, a munkavállalók hátrányos megkülönböztetését tilalmazó 5. §-ában rögzített alapelveivel, továbbá a szakszervezeti tisztségviselők hátrányos megkülönböztetését tiltó 26. § (3) bekezdésében és az üzemi tanács tagja megbízatásának megszűnését szabályozó 57. § (1) bekezdésének g) pontjában foglaltakkal.
Az indítványozó egy munkaügyi jogvitában hozott bírósági döntés indokainak ismertetésével - az Mt.-nek a munkaügyi perben alkalmazott rendelkezéseit is idézve - a jogalkalmazó jogszabály-értelmezését sérelmezte, ezzel összefüggésben azonban határozott kérelmet nem terjesztett elő. Az indítvány - törvényi rendelkezések konkrét megjelölése nélkül - kérelmet tartalmazott viszont arra vonatkozóan, hogy az Alkotmánybíróság "kötelezze az Országgyűlést a Munka Törvénykönyve megváltoztatására".
Az indítványozó az Mt. 28. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát is kezdeményezte. Álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-át - a diszkrimináció tilalmát előíró alkotmányos rendelkezést - valamint az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. és 26. cikkében foglaltakat sérti, hogy a határozott idejű munkaviszonyban álló választott szakszervezeti tisztségviselőket és üzemi tanács tagokat nem illeti meg a határozatlan idejű munkaviszonyban állók munkaviszonya megszüntetésére írt, az Mt. 28. § (1) bekezdésében szabályozott munkajogi védelem. Az indítványozó szerint a jogalkotónak e munkavállalói kört - érdekképviseleti tevékenységük azonossága alapján, függetlenül munkaviszonyuk határozott vagy határozatlan idejű voltától - a munkaviszony megszűnése esetén azonos törvényi védelemben kellene részesítenie.
Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 73/A. § a) pontja alkotmányossági vizsgálatát is kérte arra hivatkozva, hogy a felülvizsgálati eljárásban előírt kötelező jogi képviselet az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, ellentétes továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal is.
II.
Az indítványban megjelölt és az elbírálásnál figyelembe vett jogszabályok: Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az Mt.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései: "28. § (1) A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak a munkáltató által kezdeményezett más munkahelyre való beosztásához, továbbá munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetéséhez. A rendkívüli felmondás, illetve az ilyen tisztségviselővel szemben a 109. § szerinti jogkövetkezmény alkalmazásáról, valamint a változó munkahelyre alkalmazott tisztségviselő más munkahelyre való beosztásáról a megfelelő szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell."
"79. § (1) Eltérő megállapodás hiányában a munkaviszony határozatlan időtartamra jön létre.
(2) A határozott idejű munkaviszony időtartamát naptárilag, illetve más alkalmas módon kell meghatározni. Ennek időtartama - az újabb munkaviszony létesítését is ideértve - az öt évet nem haladhatja meg, ettől érvényesen eltérni nem lehet."
Az Mt.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
"28. § (1) A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak a munkáltató által kezdeményezett más munkahelyre való beosztásához, továbbá munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetéséhez. Az ilyen tisztségviselővel szemben alkalmazandó rendkívüli felmondás előtt előzetesen ki kell kérni a megfelelő szakszervezeti szerv véleményét, illetve a 109. § szerinti jogkövetkezmény alkalmazásáról, valamint a változó munkahelyre alkalmazott tisztségviselő más munkahelyre való beosztásáról a megfelelő szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell."
"79. § (1) A munkaviszony - eltérő megállapodás hiányában - határozatlan időtartamra jön létre.
(2) A határozott idejű munkaviszony időtartamát naptárilag, illetve más alkalmas módon kell meghatározni. Ennek időtartama - az újabb munkaviszony létesítését is ideértve - az öt évet nem haladhatja meg, ettől érvényesen eltérni nem lehet."
"81. § (1) A munkaszerződésben, a munkaviszony létesítésekor próbaidő is kiköthető.
(2) A próbaidő tartama harminc nap. Kollektív szerződés, illetve a felek ennél rövidebb vagy hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt is megállapíthatnak. A próbaidő meghosszabbítása tilos, ettől érvényesen eltérni nem lehet.
(3) A próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti."
"86. § A munkaviszony megszűnik
(...)
c) a határozott idő lejártával."
A Pp. indítvánnyal érintett rendelkezése:
"73/A. § A jogi képviselet kötelező:
a) a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a fellebbezést (felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára,
(...)"
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítvány benyújtását követően az Mt. 28. § (1) bekezdését 1997. július 1-jei hatállyal módosította a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló 1997. évi LI. törvény 4. § (1) bekezdése. Az Mt. 28. § (1) bekezdése által biztosított védelem eszközét érintő módosítás az indítványozó által diszkriminatívnak ítélt szabályozást lényegében nem érintette. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a felülvizsgálni kért rendelkezések helyébe lépő hasonló tartalmú szabályozás az indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 456., 457.) A jelen eljárásban vizsgált jogszabály módosítása nem változtatott a sérelmezett rendelkezés alkotmányosságával összefüggésben felvetett kérdésen, ezért a módosítás az Alkotmánybíróság eljárásának akadályát nem képezi.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését. Állandó gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság e határozatokban kifejtette, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése csak az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 47-48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281-282.; 857/B/1994. AB határozat, ABH 1995. 716., 717.; 848/B/1996. AB határozat, ABH 2000. 649., 654-655.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999. 325., 342-343.; 11/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABK 2001. április, 185., 188-189.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABK 2001. június-július, 326. 328. stb.]
Az Alkotmánybíróság annak eldöntésénél, hogy a jogi szabályozás az indítványozó által hiányolt védelem előírásakor tett-e alkotmányellenes megkülönböztetést, - az indítvány keretei között - mindenek előtt a védelem alanyi és tárgyi körét, valamint a védelem funkcióját vizsgálta. Megengedhetetlen megkülönböztetés ugyanis az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint akkor állapítható meg, ha a szabályozás lényeges eleme tekintetében eltérő az azonos alanyok jogai és kötelezettségei törvényi elbírálása [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 146. 161-162.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 474., 477.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994. 523., 525.; 57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994. 316., 320.; 1347/B/1996. AB határozat, ABH 1998. 662., 665.; 8/2000. (III. 31.) AB határozat, ABH 2000. 56., 59. stb.].
Az indítványozó a diszkrimináció tilalmát előíró alkotmányos rendelkezés sérelmét arra hivatkozva állította, hogy az érdekképviseleti tevékenységet ellátó munkavállalók munkaviszonya megszüntetéséhez kapcsolódó védelmet a törvény nem adja meg a határozott idejű munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonya megszűnése esetére. Álláspontja szerint a jogalkotónak e munkavállalói kört az érdekképviseleti tevékenység azonossága alapján a munkaviszony megszűnése esetén is azonos törvényi védelemben kellene részesítenie, az eltérő szabályozás a határozatlan és a határozott idejű munkaviszonyban állók között indokolatlanul tesz különbséget.
Az Mt. indítvánnyal érintett 28. § (1) bekezdése a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalók számára a munkaviszony lényeges elemeit érintő, munkavállalói beleegyezést nem igénylő olyan munkáltatói intézkedésekkel szemben nyújt védelmet, amelyek alkalmasak lehetnek az érdekképviseleti tevékenység akadályozására és az e tevékenységet ellátó munkavállalók zaklatására. Ezen intézkedések közül a munkaviszony megszüntetését célzó intézkedések elleni védelmet a jogalkotó felmondási tilalom előírásával biztosítja: a rendes felmondás érvényességi feltételeként az érdekképviseleti szerv előzetes egyetértésének, rendkívüli felmondás esetében pedig a szerv véleményének beszerzését írja elő. Az indítvánnyal támadott rendelkezés alapvető tényállási eleme a munkaviszony tervezett megszüntetési módja, az azonos munkaviszony megszüntetési mód - a rendes és a rendkívüli felmondás - alkalmazásával érintett érdekképviseleti tevékenységet ellátó munkavállalóknak pedig a jogszabály egységesen nyújt védelmet. A támadott rendelkezés azonos jogalanyi körön belül a szabályozás lényeges eleménél nem tartalmaz eltérő megoldást, ezért nem állítható, hogy a jogalkotó a munkavállalók között az indítványozó által hivatkozott alkalmazási körülményeik szerint - azaz munkaviszonyuk határozott vagy határozatlan idejű voltára tekintettel - különbséget tett volna.
Az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak választ kellett adnia arra a kérdésre is, hogy nem ütközik-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmába a vitatott rendelkezés azért, mert a felmondással szembeni védelmet nem adja meg az érdekképviseleti tevékenységet ellátó munkavállalók munkaviszonya Mt. 86. § c) pontja szerinti megszűnése esetén. Mivel a diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozókra vonatkozik, az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy ez a különbségtétel egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e. Az alkotmányellenesség megállapítását ugyanis kizárja, ha az egyenlőtlenség a jogi konstrukció különbözőségéből fakad, vagyis az egyenlőtlenként való kezelés az egészen különböző jogi helyzetben lévők összehasonlítása esetén nem merülhet fel.
Munkaviszony - főszabályként - a felek megállapodásától függően létesíthető határozott időre [Mt. 79. § (1)-(2) bekezdés], a határozott idejű munkaviszony a munkaszerződésben kikötött idő lejártával megszűnik (Mt. 86. § c) pont). A határozott idejű munkaviszonynak a szerződésben kikötött idő elteltével bekövetkező megszűnése "oka" tehát a jogviszony alanyainak szerződésben kinyilvánított akarata, amely a munkáltató intézkedésével, illetve az érdekképviseleti tevékenységgel semmiféle összefüggésbe nem hozható. A munkaviszony munkáltató általi egyoldalú megszüntetése korlátozását tartalmazó szabályozás szempontjából nem tartoznak a rendelkezéssel érintettek csoportjába azok az érdekképviseletet ellátó munkavállalók, akiknek a munkaviszonya a munkaszerződésben kikötött határozott idő lejártával, a törvény erejénél fogva szűnik meg, ezért a diszkrimináció fogalmilag kizárt.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Mt. 28. § (1) bekezdése indítvánnyal érintett rendelkezése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakat nem sérti, ezért az erre vonatkozó indítványt elutasította.
2. Az indítványozó az Mt.-nek a határozott időre szóló munkaviszony létesítésére, megszűnésére és a próbaidőre vonatkozó törvényi rendelkezései alkotmányossági vizsgálatát arra hivatkozva kezdeményezte, hogy a kifogásolt rendelkezések ellentétesek az Mt. 4. §-ában, és 5. §-ában rögzített alapelveivel, valamint az Mt. 26. § (3) bekezdésében és az 57. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt - a szakszervezeti tisztségviselőket, illetve az üzemi tanács tagokat érintő - szabályokkal. Állította, hogy a sérelmezett szabályozás alkalmas arra, hogy a munkavállalókat hátrányos helyzetbe hozza: lehetővé teszi ugyanis, hogy a munkáltatók kizárólag határozott idejű szerződések alapján, a szerződések "hosszabbítgatásával" folyamatosan foglalkoztassák a munkavállalókat, mentesülve a munkaviszony egyes megszüntetési módozataihoz kapcsolódó anyagi következmények, illetve a megszüntetést korlátozó okok figyelembevételének kötelezettsége alól.
Az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy "meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi." (ABH 1991. 175., 176.)
Az indítványozó az általa támadott - a fentiekben ismertetett - szabályokkal kapcsolatban alkotmányossági problémára nem hivatkozott. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos szintű jogszabályok között, illetve ugyanazon jogszabályon belül, a rendelkezések ellentmondása nem alkotmányossági kérdés. Az Mt.-n belüli valódi vagy vélt ellentmondás jogértelmezéssel való feloldása, illetve annak megállapítása, hogy a támadott rendelkezések gyakorlati alkalmazása során az Mt. alapelvei sérelmet szenvednek-e, nem az Alkotmánybíróság, hanem a munkaügyi viták elbírálására hivatott jogalkalmazói szervek hatáskörébe tartozik. Az Mt. 79. § (1) és (2) bekezdése, a 81. § és a 86. § c) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a és az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendje 29. § b) pontja alapján [3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat, ABK 2001. december, 683., 687.] visszautasította.
3. Az indítványozó az Mt.-nek a határozott idejű munkaviszonyra és a próbaidőre vonatkozó rendelkezéseit azért is támadta, mert álláspontja szerint a szabályozás az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. és 26. cikkelyébe ütközik. Az Alkotmánybíróság a jogszabályi rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát az Abtv. 1. § c) pontja és a 21. § (3) bekezdése alapján csak az arra jogosult indítványára végezheti el. Az indítványozó nem tartozik a törvényben meghatározott jogosulti körbe, ezért az Alkotmánybíróság az állampolgári indítványt az ideiglenes ügyrendje 29. § c) pontjára figyelemmel [3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat, ABK 2001. december, 683., 687-688.] érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. §-a alapján nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az Országgyűlést jogszabály módosítására kötelezze, ezért ez erre irányuló indítványt - az ideiglenes ügyrend 29. § b) pontja értelmében - visszautasította. [3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat, ABK 2001. december, 683., 687.]
5. Az indítványozó a Pp. 73/A. § a) pontjában foglaltakat azért támadta, mert álláspontja szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és a jogorvoslati jogosultságra vonatkozó alkotmányos rendelkezések sérülnek azáltal, hogy a törvény a felülvizsgálati kérelem előterjesztését csak a jogi képviselővel eljáró félnek teszi lehetővé.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta a Pp.-nek a Legfelsőbb Bíróság előtt folytatott fellebbezési, illetve felülvizsgálati eljárásban kötelező jogi képviseletet előíró rendelkezését és az indítványokat elutasította (141/B/1993. AB határozat, ABH 1994. 584.; 501/B/1997. AB határozat, ABH 1999. 581.; 942/B/1997. AB határozat, ABK 2001. február, 75.). A 141/B/1993. AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárásban a kötelező jogi képviselet intézménye nem ütközik az Alkotmánynak a személyek hátrányos megkülönböztetését tilalmazó 70/A. §-ába és nem áll jogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való alapvető joggal. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a fenti határozatban érdemben már elbírálta az indítványozó által hivatkozott alkotmányossági kérdéseket, ismételt eljárásnak nincs helye, ezért az Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendje 31. § c) pontja alapján [3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat, ABK 2001. december, 683., 688.] megszüntette eljárását.
Budapest, 2002. április 30.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró