62015CJ0134[1]

A Bíróság ítélete - 2016. június 30-i Lidl Ügy C-134/15

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2016. június 30.(*)

"Előzetes döntéshozatal - 543/2008/EK rendelet - Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Forgalmazási előírások - Előrecsomagolt friss baromfihús - A teljes árnak és a tömeg szerinti kiskereskedelmi egységárnak a csomagoláson vagy egy azon elhelyezett címkén való feltüntetésének kötelezettsége - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 16. cikk - A vállalkozás szabadsága - Arányosság - Az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének második albekezdése - A hátrányos megkülönböztetés tilalma"

A C-134/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sächsisches Oberverwaltungsgericht (Szászország legfelsőbb közigazgatási bírósága, Németország) a Bírósághoz 2015. március 19-én érkezett, 2015. február 24-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Lidl GmbH & Co. KG

és

a Freistaat Sachsen

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. Toader (előadó), A. Rosas, A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. január 13-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Lidl GmbH & Co. KG képviseletében A. Pitzer és M. Grube Rechtsanwälte,

- a Freistaat Sachsen képviseletében I. Gruhne, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében B. Schima és K. Skelly, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. március 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a baromfira [helyesen: a baromfihúsra] vonatkozó egyes forgalmazási előírások tekintetében az 1234/2007/EK tanácsi rendelet végrehajtási szabályainak meghatározásáról szóló, 2008. június 16-i 543/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 157., 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 8., 33. o.) 5. cikke (4) bekezdése b) pontjának érvényességére vonatkozik.

2 E kérelem előterjesztésére a Lidl GmbH & Co. KG kiskereskedelmi vállalkozás és a Freistaat Sachsen (Szászország, Németország) közötti, az előrecsomagolt friss baromfihús kiskereskedelmi forgalomba hozatala esetén a teljes árnak és a tömeg szerinti kiskereskedelmi egységárnak a csomagoláson vagy egy azon elhelyezett címkén való feltüntetésének e rendelkezésben előírt kötelezettségére (a továbbiakban: címkézési kötelezettség) vonatkozó jogvita keretében került sor.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 Az EUMSZ 39. cikk ismerteti a közös agrárpolitika célkitűzéseit. Az EUMSZ 41. cikk b) pontja szerint e célkitűzések elérése érdekében rendelkezni lehet különösen közös intézkedésekről bizonyos termékek fogyasztásának előmozdítására.

4 A baromfihús piacának közös szervezéséről szóló, 1975. október 29-i 2777/75/EGK tanácsi rendelet (HL 1975. L 282., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 2. kötet, 138. o.) 2. cikke előírta, hogy közösségi intézkedéseket lehet hozni különösen bizonyos termékek kereskedelmének előmozdítása vagy minőségük javítása érdekében. A kereskedelmi normák vonatkozhattak többek között a csomagolásra, a kiszerelésre és a jelölésre.

5 A baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló, 1990. június 26-i 1906/90/EGK tanácsi rendelet (HL 1990. L 173., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 92. o.) különös szabályokat állapított meg a címkézés terén, köztük azon kötelezettséget, hogy előrecsomagolt friss baromfihús kiskereskedelmi forgalomba hozatala esetén a teljes árat és a kiskereskedelmi egységárat is fel kell tüntetni a csomagoláson vagy egy azon elhelyezett címkén.

6 E rendelet második preambulumbekezdése kimondta:

"mivel az ilyen előírások hozzájárulhatnak a baromfihús minőségének javulásához, és következésképpen elősegíthetik az ilyen hús értékesítését; mivel ezért a termelők, a kereskedők és a fogyasztók is érdekeltek az emberi fogyasztásra alkalmas baromfihúsra vonatkozó forgalmazási előírások alkalmazásában".

7 Az említett rendelet 5. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében:

"Előrecsomagolt friss baromfihús esetében az alábbi adatokat is fel kell tüntetni a csomagoláson vagy egy azon elhelyezett címkén:

[...]

b) friss baromfihús esetében a teljes ár[at] és a kiskereskedelmi egységár[at]".

8 A 2777/75 rendeletet hatályon kívül helyezte a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (HL 2007. L 299., 1. o.; helyesbítés: HL 2010. L 63., 30. o. és HL 2013. L 97., 4. o.). Ez utóbbi különböző termékekre vagy termékcsoportokra vonatkozóan összesen 21 közös piacszervezést gyűjt össze. Ahogyan az e rendelet (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, az [általa végzett] "egyszerűsítés" [mindazonáltal] "nem kérdőjelezheti meg az évek során a [közös agrárpolitika] keretében hozott politikai döntéseket." E rendelet (10) preambulumbekezdése hangsúlyozza azon célt, hogy különböző intervenciós eszközök révén stabilizálják a piacokat, és biztosítsák a mezőgazdaságból élők megfelelő életszínvonalát, figyelembe véve az egyes ágazatok eltérő igényeit és a különböző ágazatok közötti kölcsönhatásokat.

9 A baromfihúst illetően az 1234/2007 rendelet 121. cikke e) pontjának iv. alpontja lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy "az árut kísérő kereskedelmi okmányokon feltüntetendő egyéb jelölésekre, a címkézésre, a végső fogyasztó általi fogyasztásra szánt baromfihúsra vonatkozó szabályok kiszerelésére és reklámozására, valamint arra a névre vonatkozó szabályok[at fogadjon el], amely alatt a termék [az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i] 2000/13/EK [európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 109., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 75. o.)] 3. cikke (1) bekezdésének 1. pontja értelmében értékesítésre kerül."

10 Az 543/2008 rendelet (1)-(3) preambulumbekezdése szerint, mivel "az 1234/2007/EK rendelet nem vett át az 1906/90/EGK rendeletben meghatározott egyes rendelkezéseket és kötelezettségeket", a megfelelő rendelkezéseket az 543/2008 rendeletben fogadták el, "a piac és különösen a forgalmazási előírások szervezésének folyamatossága és megfelelő működése érdekében".

11 Az 543/2008 rendelet (10) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"Lehetővé kell tenni, hogy az alkalmazhatóság határain belül a baromfihús forgalmazási előírásainál számításba vegyék az egyes előre csomagolt áruk tömeg vagy térfogat alapján történő elszámolására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. január 20-i 76/211/EGK tanácsi irányelv [HL 1976. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 3. kötet, 91. o.] rendelkezéseit annak érdekében, hogy a fogyasztókat megfelelően, egyértelműen és tárgyilagosan tájékoztassák azokról a termékekről, amelyeket eladásra kínálnak, és biztosítsák az ilyen termékek közösségen belüli szabad mozgását."

12 E rendelet 5. cikke (4) bekezdése b) pontjának szövege azonos az 1906/90 rendelet 5. cikke (3) bekezdése b) pontjának szövegével.

13 Noha az 1234/2007 rendeletet hatályon kívül helyezte a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 671. o.; helyesbítések: HL 2014. L 189., 261. o.; HL 2014. L 232., 25. o.), az 1308/2013 rendelet 230. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően a tojás- és a baromfihús-ágazat termékeinek forgalmazására vonatkozó szabályokat továbbra is alkalmazni kell a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján meghatározandó megfelelő forgalmazási szabályok bevezetésének időpontjáig.

A német jog

14 A 2013. március 22-i Verordnung über Vermarktungsnormen für Geflügelfleisch (a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírásokról szóló rendelet) (BGBl. 2013 I, 624. o.) 3. §-a (2) bekezdésének 6. pontja előírja:

"Az [543/2008 rendelet] 5. cikkének (4) bekezdésében szereplő adatok helyes és hiánytalan feltüntetése nélkül tilos [...] baromfihúst eladásra raktáron tartani, árusítani, szállítani, értékesíteni vagy egyébként forgalomba hozni."

15 E rendelet 9. cikke (3) bekezdésének 1. pontja értelmében:

"A Handelsklassengesetz [a minőségi osztályokról szóló törvény] 7. §-a (1) bekezdésének 3. pontja értelmében véve szabálytalanul jár el az, aki [a jelen] rendelet 3. §-ával ellentétesen tart eladásra raktáron, kínál, árusít, szállít, értékesít vagy hoz egyébként forgalomba baromfi hasított testet, baromfihúst vagy baromfidarabot."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16 A Lidl olyan kiskereskedelmi vállalkozás, amely egész Németországban diszkont-élelmiszerüzleteket működtet. A Lampertswalde környékén működtetett üzletei közül némelyikben többek között előrecsomagolt friss baromfihúst árul. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint e termék ára nem közvetlenül a csomagoláson vagy egy azon elhelyezett címkén szerepel, hanem a polcokra rögzített árcédulákon van feltüntetve.

17 A korábbi Sächsische Landesanstalt für Landwirtschaft (szászországi regionális mezőgazdasági hivatal), amely a jelenlegi Sächsisches Landesamt für Umwelt, Landwirtschaft und Geologie (szászországi regionális környezetvédelmi, mezőgazdasági és földtani hivatal) különböző ellenőrzések során megállapította ezen ármegjelölési gyakorlat alkalmazását. A Sächsische Landesanstalt für Landwirtschaft szerint e gyakorlat sértette az ellenőrzések időpontjában hatályos 1906/90 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének b) pontját.

18 2007. április 30-án a Lidl jogszerűség megállapítása iránti kérelmet terjesztett a Verwaltungsgericht Dresden (drezdai közigazgatási bíróság, Németország) elé annak megállapítását kérve, hogy a címkézési gyakorlata nem sérti az 543/2008/EK rendelet 5. cikke (4) bekezdésének - az 1906/90/EGK rendelet 5. cikke (3) bekezdésének b) pontjával azonos tartalmú - b) pontjában foglalt szabályozást. A felperes lényegében azt állította, hogy e rendelkezések "hatástalanok", mert aránytalanul sértik a foglalkozás megválasztásának az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 6. cikkének az EUSZ 15. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő szabadságát.

19 2010. november 10-i ítéletével a Verwaltungsgericht Dresden (drezdai közigazgatási bíróság) e kérelmet érdemben elutasította.

20 A Lidl fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Sächsisches Oberverwaltungsgerichthez (szászországi legfelsőbb közigazgatási bíróság, Németország). E bíróság úgy ítélte meg, hogy az 543/2008 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének b) pontja alkalmazandó az alapügy felperesére, és az elé terjesztett jogvita kimenetele e rendelkezés érvényességétől függ. Ezzel kapcsolatban e bíróságnak a Charta 15. cikkének (1) bekezdésére és 16. cikkére, valamint az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének második albekezdésére tekintettel kétségei vannak e rendelkezés érvényességét illetően.

21 A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint a címkézési kötelezettség nem jelent aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást a felperes gazdasági tevékenység szabad gyakorlásához való jogába és vállalkozási szabadságába, mivel nem sérül e jogok és e szabadságok lényeges tartalma. Az előrecsomagolt friss baromfihús forgalmazását ugyanis nem tiltja meg az 543/2008 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének b) pontja, amely csupán e termék árának feltüntetésére vonatkozó előírásokat tartalmaz. Emellett e kötelezettség megfelel a fogyasztók védelme közérdekű célkitűzésének.

22 Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságnak kételyei vannak afelől, hogy az e rendelkezésből eredő címkézési kötelezettség arányos volna, mivel egyrészt más előrecsomagolt termékek - mint amilyen a marhahús, a sertéshús, a bikahús vagy a kecskehús - vonatkozásában nincs előírva ilyen kötelezettség, másrészt e kötelezettség anyagi és szervezési többletteherrel jár, melyek korlátozzák a versenyt.

23 A kérdést előterjesztő bíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmára tekintettel a friss baromfihús és az emberi fogyasztásra szánt egyéb friss húsok közötti, az utóbbiak vonatkozásában a címkézésre vonatkozó hasonló kötelezettség hiányából eredő eltérő bánásmód indokoltságára keres választ.

24 Ezen körülmények között a Sächsisches Oberverwaltungsgerichthez (szászországi legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1. Összeegyeztethető-e az [543/2008 rendelet] 5. cikke (4) bekezdésének b) pontja az EUSZ-nak a Charta 15. cikkének (1) bekezdésével és 16. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével?

2. Összeegyeztethető-e az 543/2008 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének b) pontja az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének második albekezdésével?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

25 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 543/2008 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének címkézési kötelezettséget előíró b) pontja érvényes-e a Charta 15. cikkének (1) bekezdésére és 16. cikkére tekintettel.

26 Mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy noha a kérdést előterjesztő bíróság és az alapeljárásban részt vevő felek szerint a címkézési kötelezettséget a Charta 15. cikkének (1) bekezdésére és 16. cikkére tekintettel kell megvizsgálni, melyek közül az egyik a foglalkozás megválasztásának szabadságára és a munkavállaláshoz való jogra, a másik a vállalkozás szabadságára vonatkozik, meg kell állapítani, hogy a címkézési kötelezettség nem korlátozza a személyek azon lehetőségét, hogy a Charta 15. cikke értelmében vett "szabadon választott foglalkozást gyakoroljanak". Ezzel szemben e kötelezettség korlátozhatja a Charta 16. cikkében elismert vállalkozás szabadságát.

27 A vállalkozás szabadsága többek között a vállalkozások azon jogát jelenti, hogy - az őket a saját cselekményeikért terhelő felelősség körében - szabadon rendelkezhessenek a rendelkezésükre álló gazdasági, műszaki és pénzügyi forrásokkal (2014. március 27-i UPC Telekabel Wien ítélet C-314/12, EU:C:2014:192, 49. pont).

28 A Bíróság azt is kimondta, hogy a Charta 16. cikke által nyújtott védelem magában foglalja a gazdasági vagy kereskedelmi tevékenység gyakorlásának szabadságát, a szerződési szabadságot és a szabad versenyt, amint ez az ugyanezen cikkre vonatkozó magyarázatokból következik, amelyeket az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének és a Charta 52. cikke (7) bekezdésének megfelelően figyelembe kell venni a Charta értelmezésénél (2013. január 22-i Sky Österreich ítélet, C-283/11, EU:C:2013:28, 42. pont; 2013. október 17-i Schaible-ítélet, C-101/12, EU:C:2013:661, 25. pont).

29 Az 543/2008 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt címkézési kötelezettség korlátozhatja a vállalkozás szabadságának gyakorlását, mivel az ilyen kötelezettség olyan terhet ró a címzettjére, amely korlátozza a rendelkezésére álló források szabad felhasználását, hiszen arra kötelezi, hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyek költségekkel járhatnak a számára és kihatással lehetnek tevékenységei megszervezésére (lásd ebben az értelemben: 2014. március 27-i UPC Telekabel Wien, C-314/12, EU:C:2014:192, 50. pont).

30 Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a vállalkozás szabadsága nem jelent korlátlan jogosultságot, hanem azt a társadalomban betöltött szerepe alapján kell megítélni (lásd különösen: 2012. szeptember 6-i Deutsches Weintor ítélet, C-544/10, EU:C:2012:526, 54. pont; 2013. január 22-i Sky Österreich ítélet, C-283/11, EU:C:2013:28, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 Következésképpen e szabadság gyakorlása korlátozható, feltéve, hogy a Charta 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően egyrészt e korlátozásokat törvény írja elő és tiszteletben tartják az említett szabadság lényeges tartalmát, másrészt az arányosság elvére figyelemmel e korlátozások elengedhetetlenek, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálják.

32 Rámutatva arra, hogy a címkézési kötelezettséget mint a Charta 16. cikkében biztosított jog gyakorlásának korlátozását törvény írja elő, és tekintetbe véve, hogy az említett kötelezettség tiszteletben tartja e jog lényeges tartalmát és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzést, mégpedig a fogyasztók védelmét követi, a kérdést előterjesztő bíróság kétségeket támaszt az ilyen intézkedés arányosságával kapcsolatban.

33 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által követett jogos célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé korlátozó jellegűt kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérni kívánt célokhoz képest (lásd: 2001. július 12-i Jippes és társai ítélet, C-189/01, EU:C:2001:420, 81. pont; 2013. január 22-i Sky Österreich ítélet, C-283/11, EU:C:2013:28, 50. pont).

34 Emellett a Bíróság megállapította, hogy a vállalkozás szabadsága széles körű közhatalmi beavatkozásoknak vethető alá, amelyek a gazdasági tevékenység gyakorlásának közérdekből való korlátozásait jelenthetik (2013. január 22-i Sky Österreich ítélet, C-283/11, EU:C:2013:28, 46. pont).

35 A jelen ügyben először is, ami a szóban forgó uniós szabályozásnak az 1906/90 rendelet második preambulumbekezdéséből következő célkitűzéseit illeti, a baromfihús-ágazatban a forgalmazási előírások hozzájárulnak a baromfihús minőségének javulásához, és elősegíthetik az ilyen hús értékesítését, a termelők, a kereskedők és a fogyasztók érdekében. Ráadásul e rendelet negyedik preambulumbekezdése hangsúlyozza azon érdeket, hogy a fogyasztók teljesebb tájékoztatást kapjanak a címkézésről, a reklámról, az alkalmazott hűtési eljárásról és a baromfitartás módjáról.

36 E célkitűzéseket átveszi az 543/2008 rendelet, amely (10) preambulumbekezdésében kiemeli annak szükségességét, hogy a fogyasztókat megfelelően, egyértelműen és tárgyilagosan tájékoztassák az eladásra kínált termékekről.

37 A fentiekből következik, hogy a szóban forgó uniós szabályozás fő céljai között mind a baromfihús-ágazatban - ideértve a friss baromfihúst is - tevékenykedő termelők és gazdasági szereplők jövedelmének növelése, mind a fogyasztók védelme, és az Unió elsődleges joga által elismert általános érdekű célkitűzésnek minősülnek.

38 Másodszor, ami a címkézési kötelezettség arra való alkalmasságát illeti, hogy biztosítsa a követett célok megvalósítását, a jogalkotó tekinthette úgy, hogy e kötelezettség egyrészt a csomagoláson szereplő tájékoztatás révén lehetővé teszi a fogyasztó számára megbízható információ biztosítását, másrészt baromfihús vásárlására ösztönzi a fogyasztót, ami javítja e termék értékesíthetőségét, ebből következően növeli a termelők jövedelmét.

39 Az ilyen szabályzás szükségességét illetően az uniós jogalkotó jogszerűen tekinthette úgy, hogy az árnak csupán a polcokon való elhelyezését előíró szabályozás nem tenné lehetővé a követett célok ugyanolyan hatékony elérését, mint az 543/2008 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének b) pontja, mivel olyan termékek esetében, melyeknél a csomagolási egységek súlya különbözhet, csupán a teljes ár és az egységár feltüntetése biztosíthat elegendő információt a fogyasztó számára. Az ilyen kötelezettség nem tűnik aránytalannak a kitűzött célokhoz képest, különösen úgy, hogy a teljes ár és az egységár, amelyek feltüntetését az 543/2008 rendelet 5. cikke (4) bekezdése előírja, csupán kettő azon adatok közül, amelyeknek e rendelkezés értelmében a csomagoláson vagy egy azon elhelyezett címkén szerepelnie kell.

40 Következésképpen az alapügy felperesének vállalkozási szabadságába való beavatkozás a jelen ügyben arányban áll a követett célkitűzésekkel.

41 A fenti megfontolásokból következik, hogy az első kérdés vizsgálata nem derített fényt semmilyen olyan tényezőre, amely a Charta 16. cikkében előírt vállalkozás szabadsága fényében az 543/2008/EK rendelet 5. cikke (4) bekezdése b) pontjának érvényességét érintené.

A második kérdésről

42 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy az 543/2008 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének b) pontja érvényes-e az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében előírt hátrányos megkülönböztetés tilalmára tekintettel.

43 E kérdés feltevésére a kérdést előterjesztő bíróság által előadott azon körülmények alapján került sor, hogy az emberi fogyasztásra szánt friss húsok más csoportjai - különösen a marha- és borjúhús, a sertéshús, valamint a juh- és kecskehús - esetében nem áll fenn hasonló kötelezettség az árcímkézés terén.

44 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma az uniós jog általános elvei közé tartozik, és a mezőgazdaság területén az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében jut kifejezésre (lásd: 2013. március 14-i Agrargenossenschaft Neuzelle ítélet, C-545/11, EU:C:2013:169, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az említett cikk szövegéből következik, hogy e rendelkezés tilt a termelők vagy a fogyasztók közötti minden hátrányos megkülönböztetést.

45 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ezen elv nemcsak fogyasztókra és gyártókra alkalmazandó, hanem az a közös piacszervezés hatálya alá tartozó valamennyi gazdasági szereplőre vonatkozik, mint amilyenek a friss baromfihúst vagy másfajta friss húst forgalmazó gazdasági szereplők (lásd ebben az értelemben: 1994. október 5-i Németország kontra Tanács ítélet, C-280/93, EU:C:1994:367, 68. pont).

46 A hátrányos megkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolható (lásd ebben az értelemben: 2005. december 6-i ABNA és társai ítélet, C-453/03, C-11/04, C-12/04 és C-194/04, EU:C:2005:741, 63. pont; 2013. március 14-i Agrargenossenschaft Neuzelle ítélet, C-545/11, EU:C:2013:169, 42. pont).

47 Az ezen elvvel kapcsolatos felülvizsgálat mértékét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogalkotó a mezőgazdaság területén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Következésképpen a bírósági felülvizsgálatnak arra kell korlátozódnia, hogy az érintett intézkedés nem tartalmaz-e nyilvánvaló hibát, nem történt-e hatáskörrel való visszaélés, vagy az érintett hatóság nem lépte-e túl nyilvánvalóan a számára biztosított mérlegelési jogkört (2013. március 14-i Agrargenossenschaft Neuzelle ítélet, C-545/11, EU:C:2013:169, 43. pont).

48 A jelen ügyben azon termékek, amelyek tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság a szóban forgó szabályozás hátrányosan megkülönböztető jellegével kapcsolatban kétségeket támaszt, különböző mezőgazdasági ágazatok területére tartoznak.

49 E tekintetben az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének első albekezdése az EUMSZ 39. cikkben meghatározott célkitűzések elérésére felhasználható különféle mechanizmusok alkalmazását írja elő. Másfelől, ahogyan az az 1234/2007 rendeletből kitűnik, minden közös piacszervezés sajátos jellemzőkkel rendelkezik. Ebből következik, hogy a piac különböző ágazatainak szabályozásához alkalmazott technikai mechanizmusok nem képezhetik érvényes alapját az eltérő szabályok hatálya alá tartozó különböző termékek közötti hátrányos megkülönböztetés bizonyításának (lásd ebben az értelemben: 1982. október 28-i Lion és társai ítélet, 292/81 és 293/81, EU:C:1982:375, 24. pont).

50 A fenti megfontolásokból következik, hogy a második kérdés vizsgálata nem derített fényt semmilyen olyan tényezőre, amely az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében előírt hátrányos megkülönböztetés tilalmára tekintettel az 543/2008 rendelet 5. cikke (4) bekezdése b) pontjának érvényességét érintené.

A költségekről

51 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés vizsgálata nem derített fényt semmilyen olyan tényezőre, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikkében előírt vállalkozás szabadsága fényében a baromfira vonatkozó egyes forgalmazási előírások tekintetében az 1234/2007/EK tanácsi rendelet végrehajtási szabályainak meghatározásáról szóló, 2008. június 16-i 543/2008/EK bizottsági rendelet 5. cikke (4) bekezdése b) pontjának érvényességét érintené.

2) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés vizsgálata nem derített fényt semmilyen olyan tényezőre, amely az EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében előírt hátrányos megkülönböztetés tilalmára tekintettel az 543/2008 rendelet 5. cikke (2) bekezdése második albekezdésének érvényességét érintené.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.