21/D/2004. AB határozat

alkotmányjogi panasz tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 21. § (1) bekezdés első mondata "vagy ügyviteli" szövegrészének az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével és 13. § (1) bekezdésével összefüggő alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére, valamint a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 3. Pkf. 20.731/2003/3. számú határozatával jogerősen befejezett ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 21. § (1) bekezdés első mondata "vagy ügyviteli" szövegrészének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 50. §-a tekintetében fennálló alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló, valamint a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 3. Pkf. 531/2002/3. számú határozatával jogerősen befejezett ügyben történő alkalmazási tilalom kimondása tárgyában előterjesztett alkotmányjogi panaszt, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 3. Pkf. 20.531/2002/3. és 3. Pkf. 21.731/2003/3. számú jogerős határozatai ellen, amelyekben a másodfokú bíróság a Karcagi Városi Bíróság 1103-5. VH.347/2000/17. számú végzése ellen benyújtott fellebbezéseket bírálta el. Indítványozta a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Vdr.) 21. § (1) bekezdés első mondatának "vagy ügyviteli" szövegrésze alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését, valamint a támadott rendelkezésnek a konkrét bírósági ügyekben történő alkalmazhatóságának kizárását.

Az indítványozó - mint végrehajtást kérő - végrehajtási kifogást nyújtott be a végrehajtó intézkedése ellen, amely a végrehajtási költségek megfizetéséről, és ennek függvényében az iratoknak az illetékes végrehajtóhoz történő áttételéről rendelkezett. A végrehajtási kifogásban támadta azt a jegyzőkönyvi megállapítást, hogy az ügy befejezett, továbbá alaptalannak tartotta a díjjegyzék kiállítását és összegszerűségét.

Az első fokon eljárt Karcagi Városi Bíróság határozatában megállapította, hogy az ügy befejezésével a végrehajtó köteles díjjegyzéket kiállítani, egyben a - tévesen kiszámított - ügyértéket módosította. E végzést a végrehajtást kérő és a végrehajtó is fellebbezéssel támadta.

A másodfokú bíróság a 2002. június 14-én kelt, 3. Pkf. 20.531/2002/3. számú végzésével a végrehajtó fellebbezését bírálta el, míg a végrehajtást kérő által benyújtott fellebbezésről 2003. október 10-én döntött, és 3. Pkf. 21.731/2003/3. szám alatt meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A határozat indokolása tartalmazza, hogy a Vdr. 21. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtás érdemi vagy ügyviteli befejezésekor a végrehajtó díjjegyzéket állít ki. A (végrehajtó intézkedésekor hatályos) bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 20/1994. (XII. 24.) IM rendelet 34. § c) pontja szerint ügyviteli befejezésnek számít, ha a végrehajtó a végrehajtási ügy iratait a bírósághoz visszaküldte, és ilyennek minősül - illetékesség hiánya okából - az ügy iratainak más bíróság területén működő végrehajtó részére való megküldése is.

Az indítványozó álláspontja szerint a jogerős (tévesen Legfelsőbb Bíróság által hozott határozatként említett) bírósági határozatokban alkalmazott jogszabályi rendelkezés kifogásolt része az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint 50. §-ába ütközik, mert "a végrehajtási ügy befejezésének és a díjfizetésre jogalapot teremtő ténynek tekinti azokat az eseteket is, amelyek nem ilyenek". Álláspontja szerint - a Vdr. támadott szabályával ellentétben - díj csak akkor illethetné meg a végrehajtót, ha az ügyet érdemben befejezte. Ezért e rendelkezés az Alkotmány tulajdonformák egyenjogúságát tartalmazó 9. § (1) bekezdésébe és a tulajdonhoz való jogot rögzítő 13. § (1) bekezdésébe is ütközik, mert a törvényhozó a végrehajtást kérő tulajdonát a végrehajtó javára elvonja.

Az indítványozó vagylagosan mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte, mert véleménye szerint a kifogásolt szabály nem rendelkezik arról, hogy a végrehajtás érdemi befejezése előtt "a díjazást (díjelőleget) miként kell számítani, illetve a későbbiek során milyen összegű díjazásra lehet díjjegyzéket kiállítani és az mely végrehajtó hatáskörébe tartozik." Ezzel a jogállamiság sérelmét látja megvalósultnak.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését az alábbi jogszabályi rendelkezésekre alapította.

1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."

2. A Vdr. érintett szabálya:

"21. § (1) A végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor, meghatározott cselekmény végrehajtása esetén a cselekmény elvégzését vagy elvégeztetését követően az általa felszámított munkadíjról, költségtérítésről, behajtási jutalékról és az őt esetleg megillető egyéb összegről díjjegyzéket állít ki, amelyet a feleknek, előzetes eljárás és végrehajtási kérelem elkészítése esetén a kérelmezőnek kézbesít. A díjjegyzéknek tartalmaznia kell azt a tájékoztatást, hogy a díjfelszámítás ellen végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni. [...]"

III.

1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következettbe, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

Az indítványozó a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 3. Pkf. 21.731/2003/3. számú jogerős végzését 2003. december 2-án vette kézhez. Az alkotmányjogi panasz benyújtására törvényes határidőn belül, 2004. január 13-án került sor. Így az alkotmányjogi panasz mind formailag, mind tartalmilag megfelel az Abtv. 48. §-ában foglalt követelményeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el.

2. Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

Az indítványozó a Vdr. 21. § (1) bekezdése második mondata alkotmányellenességét abban vélte megvalósulni, hogy a végrehajtást kérő tulajdonának elvonásával sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdését és a 13. § (1) bekezdését.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog - a 7/1991. (II. 28.) AB határozatban először kifejtettek szerint - alapvető jogként részesül védelemben. (ABH 1991, 22, 25.) Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése pedig a magántulajdon egyenjogúságáról és egyenlő védelméről szól. Ez a tulajdoni formák egyenjogúságát és egyenlő védelmét, vagyis azt jelenti, hogy a magánszemély magántulajdona vagy a magánvállalkozó magántulajdona a köztulajdonnal egyenrangú és egyenlő védelemben részesül. [73/1992. (XII. 28.) AB határozat, ABH 1992, 306, 307.]

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Vdr.-nek a díjjegyzék kiállítása idejére vonatkozó szabálya és az Alkotmánynak a tulajdon, illetőleg a tulajdoni formák védelmére vonatkozó rendelkezései között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg, ezért e tekintetben az alkotmányjogi panaszt elutasította.

IV.

1. Az indítvánnyal - alkotmányjogi panasszal - szemben az Abtv. 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelmények szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben már kifejtette, hogy nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.)

Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, valamint 50. §-a tekintetében semmiféle, érdemi vizsgálatra alkalmas érvvel nem támasztotta alá a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezés és az Alkotmány megjelölt rendelkezései között fennálló, alkotmányjogilag értékelhető összefüggést. Az alkotmányellenességet csupán abban jelölte meg, hogy az ügyviteli befejezésre (ebből következően díjjegyzék kiállítására) alapul szolgáló - egyébként nem is a támadott rendelkezés által szabályozott - esetkörrel nem ért egyet.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelmények hiányában az alkotmányjogi panasz érdemben nem bírálható el. Ezért e tekintetben az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján visszautasította.

2. Az indítványozó a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 3. Pkf. 21.531/2002/3. számú, 2002. szeptember 17-én kézhez vett jogerős végzésével összefüggő alkotmányjogi panaszát 2004. január 12-én, az Abtv. 48. § (2) bekezdésében írt határidőn túl adta postára. Az alkotmányjogi panasz így elkésett, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontjára is figyelemmel - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.

V.

Az indítványozó vagylagosan mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz (a konkrét normakontroll kérelmek), valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség hatáskörei együttes gyakorlására vonatkozó álláspontját az 1105/D/2005. AB határozatban összegezte. (ABK 2005. július-augusztus, 471, 476.) Megállapította, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz és a bírói kezdeményezés azonosságára helyezve a hangsúlyt, több esetben következetesen kizárta, hogy alkotmányjogi panasz hatáskörben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABK 2005. április, 229, 234.)

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme "az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán" következzék be. Ennélfogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.) Az 1044/B/1997. AB határozat kiemelte, hogy a konkrét normakontroll és a mulasztásos alkotmánysértés együttes vizsgálatát kizáró "ítélkezési gyakorlatot nem érinti, hogy egyes ügyekben az adott ügy speciális körülményeire tekintettel az Alkotmánybíróság eltérő álláspontra helyezkedett. [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 189.; 50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 2003, 566, 593.]" (ABH 2004, 1160, 1176.)

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2006. április 3.

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró