195/2010. (XII. 17.) AB határozat

a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete által alkotott önkormányzati rendeletek alkotmányossági vizsgálata, alkotmányellenességének megállapítása tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének és alkotmányosságának vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete által alkotott, a lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 7/2006. (III. 10.) számú önkormányzati rendelet 24. § (1) bekezdését, 26. § (1) bekezdését, 34. § (1) bekezdését, valamint 4. és 5. számú mellékletét megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság a Ferencvárosi Önkormányzat vagyonáról és a vagyona feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 6/1997. (IV. 01.) számú önkormányzati rendelet 15. § (3) bekezdésének "- a bérbeadott nem lakás céljára szolgáló helyiségek kivételével -" szövegrészét megsemmisíti.

3. Az Alkotmánybíróság a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete által alkotott, a lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 7/2006. (III. 10.) számú önkormányzati rendelet 20. § (2) bekezdésének f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete által alkotott, a lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 7/2006. (III. 10.) számú önkormányzati rendelettel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás

I. A Közép-Magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal hivatalvezetője - mivel a törvényességi észrevételével a képviselő-testület jelentős részben nem értett egyet - a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete által alkotott, a lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 7/2006. (III. 10.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.1.), valamint a tartalmi azonosságra tekintettel a Ferencvárosi Önkormányzat vagyonáról és a vagyona feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 6/1997. (IV. 01.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.2.) egyes rendelkezései törvényellenességének megállapítását és azok megsemmisítését kérte.

Indítványában előadta, hogy az Ör.1. 24. §-a - 4. és 5. számú mellékleteire utalva - meghatározza a helyiségbérleti díj minimális mértékét, továbbá 20. § (2) bekezdésének f) pontja szerint bérleti szerződés csak azzal köthető, aki vállalja, hogy a bérleti díj minden év május 1-jén 4%-kal emelkedik. Az indítványozó álláspontja szerint ezek a rendelkezések ellentétesek a lakások és helyiségek bérletéről, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 36. § (2) bekezdésében, illetve 38. § (1) bekezdésében foglalt azon előírásokkal, melyek szerint a helyiségbér mértékét az önkormányzati rendelet nem szabályozhatja, illetve a helyiségbér szabad megállapodás tárgya. Mindezek alapján kéri az Ör.1. 20. § (2) bekezdés f) pontja, valamint 4. és 5. számú mellékletének megsemmisítését.

Alkotmányellenesnek tartja az indítványozó az Ör.1. 34. § (1) bekezdését, amely szerint a bérbe adott helyiséget csak a bérlő részére lehet elidegeníteni, valamint az Ör.2. 15. § (3) bekezdésének azon kitételét, amely a bérbe adott, és 20 millió Ft értéket meghaladó nem lakás céljára szolgáló helyiségek értékesítését kiveszi a versenyeztetési eljárás kötelezettsége alól. A támadott rendelkezéseket az indítványozó ellentétesnek tartja az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 108. § (1) bekezdésének versenyeztetési eljárást előíró szabályával, valamint az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 9. §-ának, a kárpótlásra jogosult részére elővásárlási jogot biztosító rendelkezésével.

Az Ltv. 48. §-ában (helyesen 49. §-ában) elővásárlási jogot biztosító rendelkezéssel ellentétesnek tartja továbbá az indítványozó az Ör.1. 26. (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint a bérbeadott lakásokat csak a bérlőnek, bérlőtársnak, társbérlőnek, illetve ezek egyeneságbeli rokonainak és örökbefogadott gyermekének lehet eladni.

Az Ör.1. és Ör.2. támadott szabályainak alkotmányellenességét illetően - törvényi rendelkezésekkel való ellentétük folytán - az indítványozó az Alkotmány 44/A. §. (2) bekezdésének sérelmére hivatkozik.

Kiegészítő beadványában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kéri az indítványozó a 10/2007. (VI. 08.) számú önkormányzati rendelettel módosított Ör.1. tekintetében. Indítványában előadta, hogy - törvényességi észrevételei ellenére - az önkormányzat képviselő-testülete nem tett eleget az Ltv. 3. § (1) bekezdésében meghatározott jogalkotási kötelezettségének, vagyis nem szabályozta megfelelően az önkormányzati lakás szociális helyzet alapján történő bérbeadásának a lakás bérbeadásakor fennálló jövedelemi és vagyoni körülményekhez igazodó feltételeit. Alkotmányi rendelkezésre való utalás nélkül hivatkozik arra, hogy a megfelelő szabályozás hiánya "sérti a jogbiztonságot, az előre kiszámítható döntéshozatal elvét".

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete mind az Ör.1. mind az Ör.2. rendelkezéseit több ízben módosította. A módosítások azonban az alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező rendelkezéseknek az indítvány által említett vonatkozásait nem érintették, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Ör.1. és az Ör2. támadott rendelkezéseinek a határozat meghozatalakor hatályos szövege alapján bírálta el.

II. Az Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályi rendelkezések figyelembevételével hozta meg döntését.

1. Az Alkotmány rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

2. A Kpt. szabálya:

"9. § A kárpótlásra jogosultat a volt tulajdonának az Állami Vagyonügynökség vagy önkormányzat által történő értékesítése során elővásárlási jog illeti meg, kivéve az 1990. évi LXXIV. törvény hatálya alá tartozó eseteket, továbbá ha az önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában álló bérlakást az abban bent lakó vásárolja meg, valamint ha a tulajdon vagyoni értékű jogra (például társasági tagsági jog) vonatkozott, vagy ha vagyontárgyat megszerző, vagy ilyen vagyontárgy apportálásával létrejött társaság tagsági jogát értékesíti az Állami Vagyonügynökség."

Az Áht. rendelkezése:

"108. § (1) Az államháztartás alrendszeréhez kapcsolódó - a költségvetési törvényben, az állami vagyon kezelésére vonatkozó kormányrendeletben, illetőleg a helyi önkormányzat rendeletében, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat határozatában meghatározott értékhatár feletti - vagyont értékesíteni, a vagyon feletti vagyonkezelés jogát, a vagyon használatát, illetve a hasznosítás jogát átengedni - ha törvény vagy állami vagyon esetében törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály kivételt nem tesz - csak nyilvános (indokolt esetben zártkörű) versenyeztetés útján, a legjobb ajánlatot tevő részére lehet. Nem vonatkozik ez a rendelkezés:

a) a bérbeadásra, használatba adásra, vagyonkezelésbe adásra, amennyiben az államháztartási körbe tartozó szervezet, illetve jogszabályban előírt állami, önkormányzati feladatot ellátó gazdálkodó szervezet javára történik,

b) ingatlancserére, amennyiben külön jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - a szolgáltatott ingatlan feletti rendelkezési jogot védetté nyilvánítással vagy más módon korlátozza, és az ellenszolgáltatás is ingatlan,

c) a helyi önkormányzat korlátozottan forgalomképes és forgalomképes vagyonának az Ötv. 80/A. § (5) bekezdés szerinti vagyonkezelésbe adására."

Az Ltv. rendelkezései:

"36. § (1) A nem lakás céljára szolgáló helyiség (a továbbiakban: helyiség) bérletének létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, valamint a bérlet megszűnésére a lakásbérlet szabályait - e törvény Második részében foglalt eltérésekkel - megfelelően kell alkalmazni.

(2) Az önkormányzat tulajdonában lévő helyiség (a továbbiakban: önkormányzati helyiség) bérbeadásának és a bérbeadó hozzájárulásának a feltételeit - az önkormányzati lakásokra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - önkormányzati rendelet határozza meg; a helyiségbér mértékét az önkormányzati rendelet nem szabályozhatja."

"38. § (1) A felek a helyiségbér összegében szabadon állapodnak meg."

"49. § (1) Az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került önkormányzati, illetőleg az állami lakásra, más személyt megelőző elővásárlási jog illeti meg

a) a bérlőt;

b) a bérlőtársakat egyenlő arányban;

c) a társbérlőt az általa kizárólagosan használt lakóterület arányában;

d) az a)-c) pontban felsoroltak hozzájárulásával, azok egyenes ági rokonát, valamint örökbe fogadott gyermekét."

3. Az Ör.1. vizsgált rendelkezései:

"20. § (2) Bérleti szerződés csak akkor köthető, ha a bérbe venni szándékozó[nak]:

(...)

f) vállalja, hogy a bérleti díj minden év május 1-jén 4%-kal emelkedik,

(...)"

"24. § (1) A bérleti díj határozatlan időre kötött szerződés esetén a 4. sz. mellékletben - az 5. sz. melléklet kategóriái és a bérleti díjhoz tartozó szorzó figyelembevételével - meghatározott összegénél, határozott időre kötött szerződés esetében az FV Kft. kezelési díja és - a társasházakban lévő helyiség esetében - a mindenkori közös költség összegénél kisebb nem lehet."

"26. § (1) A bérbe adott lakásokat csak a bérlőnek, bérlőtársnak, társbérlőnek, illetve ezek egyeneságbeli rokonainak és örökbefogadott gyermekének lehet eladni."

"34. (1) Bérbeadott helyiséget csak a bérlő részére lehet elidegeníteni. A forgalmi értéket csökkenteni kell a bérlő által elvégzett és meg nem térített értéknövelő beruházások szakértő által meghatározott értékével. A vételár meghatározásakor - a 8. sz. mellékletben lévő helyiségek kivételével - a csökkentett forgalmi értékből 20% kedvezményt kell adni. A kedvezmény magában foglalja a helyiség megszerzése során befizetett megszerzési (használatbavételi, igénybevételi) díjat. A vételárat egy összegben kell megfizetni."

"4. sz. melléklet

A helyiségek minimális bérleti díja (Ft/m2/év + Áfa)

5. sz. melléklet

A helyiségekben folytatható tevékenységek kategóriái és a bérleti díjhoz tartozó szorzó

A kategória: 75%

ruházati javító szolgáltatások, ruhatisztítás, háztartási kisgép javítás, könyvárusítás, könyvkölcsönzés, antikvárium, képző- és iparművészeti cikkek kereskedelme

B kategória: 150%

vendéglátás szeszesital forgalmazásával, pénzintézeti tevékenység, biztosító tevékenység

C kategória: 200%

a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényben meghatározott II. kategóriájú játékterem

D kategória: 100%

egyéb"

Az Ör.2. vizsgált szabálya:

"15. § (3) Az önkormányzat tulajdonában lévő 20 millió Ft értéket meghaladó vagyontárgyat, vagyonértékű jogot értékesíteni vagy koncesszióba adni - a bérbe adott nem lakás céljára szolgáló helyiségek kivételével - csak a 19/2005. (VI. 08.) sz. helyi rendelettel szabályozott versenyeztetési eljárás keretében lehet."

III. Az indítvány részben megalapozott.

1. Az Ltv. 36. § (2) bekezdése kifejezett tilalmat állapít meg a nem lakás céljára szolgáló, önkormányzati tulajdonban álló helyiségek bérleti díjának önkormányzati rendeletben történő szabályozására, amikor kimondja, hogy a helyiségbér mértékét az önkormányzati rendelet nem szabályozhatja. Az önkormányzat tulajdonában álló, nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti díja szabad áras szolgáltatásnak minősül, annak meghatározása a felek szabad megállapodásának tárgya. Ezt az Ltv. 38. § (1) bekezdése kifejezetten rögzíti azzal, hogy a felek a helyiségbér összegében szabadon állapodnak meg. Az Ör.1. 24. § (1) bekezdése a bérleti díj legalacsonyabb összegét határozza meg; határozatlan időre kötött szerződés esetében a 4. és 5. számú mellékletben foglaltak alapján összegszerűen, határozott időre kötött szerződések esetén pedig a társasházi közös költségre, illetve kezelési díjra történő utalással. Egy szolgáltatás legalacsonyabb árának meghatározása a hatósági ármegállapítás fogalomkörébe tartozik, tehát a helyiségbér mértékének olyan szabályozását jelenti, amelyre vonatkozóan az önkormányzat képviselő-testülete hatáskörrel nem rendelkezik.

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Tekintettel az Ltv. 36. § (2) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezésre, a helyiségbér legalacsonyabb összegének önkormányzati rendelettel történő meghatározása ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével.

Az indítványozó beadványában az Ör.1. 4. és 5. számú mellékletei díjtáblázatának megsemmisítését kérte. A megsemmisíteni kért díjtételek, illetve szorzószámok azonban önmagukban értelmezhetetlenek és így önmagukban nem is alkotmányellenesek. A mellékletekben foglaltak alkalmazásának feltételét az Ör.1. 24. § (1) bekezdésében foglaltak teremtik meg, és éppen ezen szoros összefüggés okán kellett az alkotmányossági vizsgálatot - a megsemmisíteni kért díjtételek értelmezhetősége érdekében - kiterjeszteni az Ör.1. 24. § (1) bekezdésére is. A megsemmisíteni kért rendelkezésekkel való szoros összefüggés miatt kiterjesztett alkotmányossági vizsgálat alapján állapította meg az Alkotmánybíróság az Ör.1. 24. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét, és azt, valamint az Ör.1. 4. és 5. számú mellékleteit a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette.

2. Alkotmányellenesnek tartja az indítványozó az Ör.1. 20. § (2) bekezdésének azon rendelkezését, amely szerint bérleti szerződés csak akkor köthető, ha a bérbe venni szándékozó vállalja, hogy a bérleti díj minden év május 1-jén 4%-kal emelkedik. Álláspontja szerint a rendelkezés ellentétes a felek szabad megállapodásának az Ltv. 38. § (1) bekezdésében megjelenített elvével azáltal, hogy a bérlő a bérleti díj emelésének mértékét nem vitathatja, mivel azt jogszabály, önkormányzati rendelet rögzíti, és ettől a bíróság sem térhet el.

Az Ltv. 38. § (1) bekezdése szerint a felek a helyiségbér mértékében szabadon állapodnak meg, tehát a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlete esetén az Ltv. - a lakásbérleti díjaktól eltérően - a szerződő feleknek a Polgári Törvénykönyv szabályainak megfelelő megállapodására bízza a bérleti díjak mértékének megállapítását. Az indítványozó érvelése szerint a támadott valorizációs szabály - az Ltv. rendelkezésével fennálló ellentéte mellett - lényegében a felek szerződéskötési szabadságának sérelmét jelenti.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Ör.1. támadott rendelkezése az önkormányzat, mint tulajdonos számára állapít meg magatartási szabályt, amikor előírja, hogy kivel köthető meg a bérleti szerződés, a leendő bérlő szabadon dönt arról, hogy elfogadja-e a bérleti díj valorizációjának ezt a feltételét. A támadott rendelkezés nem közvetlenül határozza meg a bérleti díj összegét, a valorizációs rendelkezés csak akkor válik a szerződés tartalmi elemévé, ha a felek ebben megállapodnak és azt a szerződésükbe foglalják. A bérleti díjnak az Ör.1. 20. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott emelése a konkrét jogviszonyokban nem az Ör.1. támadott rendelkezésén, hanem a felek akaratmegegyezésén, a bérleti szerződésen alapul [Ld.: 47/2002. (X. 11.) Ab határozat, ABH 2002, 610, 620.].

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Ör.1. 20. § (2) bekezdésének f) pontja nem ellentétes az Ltv. 38. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, ezért az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.

3. Magasabb szintű jogszabállyal ellentétesnek, következésképp alkotmányellenesnek tartja az indítványozó az Ör.2. 15. § (3) bekezdését, mivel az a bérbeadott, és 20 millió Ft értéket meghaladó nem lakás céljára szolgáló helyiségek értékesítését kiveszi a versenyeztetési eljárás kötelezettsége alól, ezért a támadott jogszabályhely "- a bérbeadott nem lakás céljára szolgáló helyiségek kivételével -" szövegrésze megsemmisítését kéri.

Az Áht. 108. § (1) bekezdése szerint az államháztartás alrendszeréhez kapcsolódó vagyont a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár felett csak nyilvános (indokolt esetben zártkörű) versenyeztetés útján, a legjobb ajánlatot tevő részére lehet értékesíteni (átengedni). A hivatkozott törvényhely a)-c) pontjai a versenyeztetési eljárás kötelezettsége alóli kivételeket állapítanak meg, ezek között azonban nem szerepel a bérbeadott nem lakás céljára szolgáló helyiségek érékesítése. Ebből következően az Ör.2. 15. § (2) bekezdésének "- a bérbeadott nem lakás céljára szolgáló helyiségek kivételével -" szövegrésze ellentétes az Áht. 108. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel. A magasabb szintű jogszabállyal való ellentéte folytán az Ör.2. támadott szabályának ez a kitétele sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért azt az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.

4. Törvényellenesnek tartja az indítványozó az Ör.1. 26. § (1) bekezdését, valamint 34. § (1) bekezdését, amely rendelkezések szerint a bérbe adott lakásokat csak a bérlőnek, bérlőtársnak, társbérlőnek, illetve ezek egyeneságbeli rokonainak és örökbefogadott gyermekének lehet eladni, illetve a bérbeadott helyiséget csak a bérlő részére lehet elidegeníteni. Ellentétesnek tartja egyrészt rendelkezéseket az Áht. már hivatkozott 108. § (1) bekezdésével, amennyiben azok nincsenek tekintettel - az Áht. felhatalmazása alapján az Ör.2. 15. § (3) bekezdésében meghatározott - 20 millió Ft értéket meghaladó lakások, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiségek értékesítésére előírt versenyeztetési eljárás kötelezettségére. A jelen határozat 3. pontjában írottak alapján a 20 millió Ft-os értékhatár feletti értékesítések tekintetében az Alkotmánybíróság a törvényellenességet az Ör.1. támadott rendelkezései tekintetében is megalapozottnak találta.

Mindezen túlmenően ellentétesnek tartja az indítványozó az Ör.1. 26. § (1) bekezdését az Ltv. 49. § (1) bekezdésével, amely az ott felsorolt személyeknek (akik egyébként azonosak az Ör.1. támadott rendelkezésében szereplőkkel) az önkormányzati lakásra elővásárlási jogot biztosít. Az elvásárlási jog alapján, ha a tulajdonos a dolgot el kívánja adni, a kapott ajánlatot köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni, akinek az ajánlatot elfogadó nyilatkozatával a szerződés létrejön. Az elővásárlási jog értelemszerűen nem azonos azzal, hogy az értékesítendő lakást csak a bérlő, illetve a vele együtt felsoroltak vásárolhatnák meg. Az elővásárlási jog érvényesítésére tipikusan, de nem kizárólagosan a versenyeztetési eljárás alkalmazása mellett, tehát a 20 millió Ft-os értékhatárt meghaladó lakások értékesítése során kerülhet sor, az Ör.1. 26. § (1) bekezdésében meghatározott, lehetséges vásárlói kizárólagosság azonban mindenképp ellentétes az Ltv. 49. § (1) bekezdése által biztosított elővásárlási joggal.

Az Ör.1. 34. § (1) bekezdését - az Áht. 108. § (1) bekezdésével való ellentétén túlmenően - ellentétesnek tartja az indítványozó a Kpt. 9. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezéssel, amely szerint a kárpótlásra jogosultat a volt tulajdonának az önkormányzat által történő értékesítése során - bizonyos kivételekkel - elővásárlási jog illeti meg. Az Ör.1. támadott rendelkezése szerint a bérbeadott helyiséget csak a bérlő részére lehet elidegeníteni. Az Ltv. 58. § (1) bekezdése szerint ha a törvény másként nem rendelkezik, az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került helyiségre a bérlőt (bérlőtársat) elővásárlási jog illeti meg. A Kpt. 9. § (1) bekezdése további elővásárlási jogosultat jelöl meg a kárpótlásra jogosult volt tulajdonos személyében. Bármelyik törvény által biztosított jogosultságról legyen is szó, a lakások értékesítése esetére fennálló elővásárlási joggal kapcsolatban elmondottak irányadók a nem lakás céljára szolgáló helyiségek esetén is; vagyis az Ör.1. 34. § (1) bekezdésében a helyiség bérlője részére biztosított vásárlói kizárólagosság ellentétes nem pusztán az indítványozó által hivatkozott Kpt. 9. §-ával, hanem az Ltv. 58. § (1) bekezdésével is.

Tekintettel arra, hogy a fentiek szerint az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.1. 26. § (1) bekezdése és 34. § (1) bekezdése ellentétes a hivatkozott törvényekkel, azokat az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelme folytán a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.

5. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kéri arra hivatkozva, hogy az önkormányzat képviselőtestülete az Ltv. 3. § (1) bekezdésében meghatározott jogalkotási kötelezettségének nem tett eleget, mivel nem szabályozta megfelelően az önkormányzati lakások szociális helyzet alapján történő bérbeadásának a lakás bérbeadásakor fennálló jövedelemi és vagyoni körülményekhez igazodó feltételeit.

Az Ör.1. 3. § (3) bekezdése szerint szociálisan rászorult az a személy, aki a gyermekjóléti és szociális ellátásokról szóló önkormányzati rendelet alapján szociálisan rászorultnak minősül. A Ferencvárosi Önkormányzat Képviselőtestületének a gyermekjóléti és szociális ellátásokról szóló 6/2006. (III. 10.) számú rendeletének 3. § (15) bekezdés a) pontja értelmében szociálisan rászorult az a vagyontalan személy (család), akinek az egy fogyasztási egységre jutó havi nettó jövedelme nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 2,1-szeresét. Az Ör.1. 4. § (4) bekezdése alapján a Vagyonkezelési Bizottság minősített többséggel dönt lakás bérbeadásáról évente legfeljebb 20 esetben azon szociálisan rászorult kérelmezők részére, akik legalább 5 éves lakáskérelemmel (lakásnyilvántartási kérelemmel) rendelkeznek, (6) bekezdése szerint pedig a Vagyonkezelési Bizottság a polgármester javaslatára, minősített többséggel dönt lakás bérbeadásáról évente legfeljebb 15 esetben azon kérelmezők részére, akiknél

- a kérelmező egészségi állapota indokolja, vagy

- a kérelmező létfenntartása veszélybe kerülhet, veszélyeztetett vagy ellehetetlenül, vagy

- a kérelmezővel élő kiskorú gyermek/ek családban nevelése veszélybe kerülhet, veszélyeztetett vagy ellehetetlenül, vagy

- a kérelmezővel élő beteg gyermek megfelelő elhelyezése, ápolása más módon nem biztosítható.

A lakáskérelem mintapéldányát az Ör.1. függeléke tartalmazza.

Az indítványozó álláspontja szerint az Ör.1. 4. § (3) és (5) [helyesen: (4) és (6)] bekezdéseinek összevetéséből nem állapítható meg, hogy mindkét bekezdésbeli körben alkalmazni kell-e a 3. § (3) bekezdését, valamint az sem, hogy a Vagyonkezelési Bizottság a jogosult személyek közötti sorrend felállításakor milyen szempontok alapján hozza meg döntését. További jogbizonytalanságot eredményező körülménynek tartja, hogy az önkormányzat az Ör.1. függelékében szabályozta a lakáskérelem benyújtásához szükséges adatokat, vagyis - mivel a függelék nem része a jogszabálynak - a rendelet módosítása nélkül bármikor más adatokat is bekérhet és a mérlegelése során értékelhet.

Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza.

Az Abtv. ezen rendelkezését, valamint az Alkotmánybíróság gyakorlatát is figyelembe véve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele van:

- a jogalkotó jogszabályi felhatalmazáson alapuló, vagy feltétlen jogszabályi rendezést igénylő kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget,

- és a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként alkotmányellenes helyzet keletkezik.

Az Alkotmánybíróság a 35/2004. (X. 6.) AB határozatában az alábbiakban összegezte az Abtv. 49. § (1) bekezdésében szereplő "jogalkotói mulasztás" és "alkotmányellenes helyzet" egymáshoz való viszonyára vonatkozó álláspontját: "Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968-969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, 2001, 123, 131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani." (ABH 2004, 504, 508.)

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó által előadott érvelés alapján a jogalkotói mulasztás, következésképp az ennek folytán előálló alkotmányellenes helyzet nem állapítható meg. Az Ör. 4. § (4) és (6) bekezdéseinek tartalmát illető indítványozói felvetés egyrészt jogértelmezés útján megfelelően kezelhető, másrészt pedig kifejezetten jogalkalmazói tevékenységet érint. Mindezek - éppen úgy, mint a függelék adattartalma, illetve annak megváltoztathatósága - nem jelentik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében írott jogállamiság részét képező jogbiztonság sérelmét, ezért a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.

Az Alkotmánybíróság jelen határozatának közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.

Budapest, 2010. december 14.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 668/H/2007.