T/7984. számú törvényjavaslat indokolással - Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről

2012. évi CLXXX. törvény az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről

ELSŐ RÉSZ

Általános rendelkezések

1. §

E törvényt a büntetőügyekben az Európai Unió más tagállamával (a továbbiakban: tagállam) folytatott együttműködés, valamint az európai elfogatóparancs alapján folytatott átadási eljárás során kell alkalmazni. Ha az együttműködés nemzetközi szerződésen alapul, a törvény alkalmazásának feltétele, hogy a végrehajtó tagállam a nemzetközi szerződés kötelező hatályát elismerte.

2. §

A tagállamokkal e törvény alapján folytatott eljárásokban a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt, a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényt (a továbbiakban Btk.) és a büntetőeljárásról szóló törvényt (a továbbiakban: Be.) az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

MÁSODIK RÉSZ

Az európai elfogatóparancs és az átadás

I. Fejezet

Átadás Magyarországról

1. Az európai elfogatóparancs végrehajtásának alapelvei

3. §

(1) A Magyarország területén tartózkodó személy a tagállam igazságügyi hatósága (a továbbiakban: tagállami igazságügyi hatóság) által kibocsátott európai elfogatóparancs alapján büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából elfogható és átadható olyan bűncselekmények esetén, amelyeknél a kibocsátó tagállam joga szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, vagy ha jogerősen legalább négy hónapi szabadságvesztésre, illetve szabadságelvonással járó intézkedésre ítélték.

(2) A keresett személyt a cselekmény kettős büntetendőségének mérlegelése nélkül az európai elfogatóparancs alapján át kell adni az 1. számú mellékletben meghatározott bűncselekményfajták esetében.

(3) Az 1. számú mellékletben meghatározott bűncselekményfajták esetében, ha az európai elfogatóparancsot kibocsátó igazságügyi hatóság államának joga szerint a büntetési tétel felső határa nem éri el a háromévi szabadságvesztést, illetve szabadságelvonással járó intézkedést, valamint az 1. számú mellékletben fel nem sorolt bűncselekményfajták esetében az átadás akkor engedélyezhető, ha azok a cselekmények, amelyek miatt az európai elfogatóparancsot kibocsátották, a magyar törvény szerint bűncselekménynek minősülnek.

(4) Ha az európai elfogatóparancs több bűncselekményre vonatkozik, és e bűncselekmények közül legalább egy megfelel az (1) bekezdésben meghatározott, a büntetési tétel felső határára vonatkozó előírásnak, az átadás a többi, olyan bűncselekményre is engedélyezhető, amely ennek az előírásnak nem felel meg, de a magyar törvény szerint is bűncselekménynek minősül.

(5) Az európai elfogatóparancs végrehajtása nem tagadható meg az adókkal és az illetékekkel, a vámokkal és a devizával kapcsolatos bűncselekmények esetén amiatt, hogy a magyar jog nem ismer ugyanolyan adót, illetéket, valamint vámmal illetve adóval, illetékkel azonos hatású díjat, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátó tagállam joga.

2. Az eljáró bíróság

4. §

E fejezet alapján, mint végrehajtó igazságügyi hatóság kizárólag a Fővárosi Törvényszék jár el egyesbíróként. Határozata ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla bírál el tanácsülésen. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

3. Megtagadási okok

5. §

Az európai elfogatóparancs végrehajtását a Fővárosi Törvényszék megtagadja, ha:

a) a keresett személy gyermekkor miatt nem büntethető,

b) a 3. § (3) bekezdésében említett valamely esetben az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény,

c) a magyar törvény szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült, feltéve, hogy az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik,

d) egy tagállamban a keresett személy ellen az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt már olyan határozatot hoztak, amely a büntetőeljárás megindításának akadályát képezi, vagy amely alapján a büntetést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó tagállam joga szerint az nem hajtható végre,

e) a keresett személyt egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen felmentették, vagy jogerősen elítélték, feltéve, hogy a büntetést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó állam joga szerint az nem hajtható végre,

f) az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt a keresett személy ellen Magyarország területén büntetőeljárás van folyamatban,

g) a magyar igazságügyi hatóság (bíróság, ügyész) vagy nyomozó hatóság az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást, illetve az eljárást megszüntette,

h) az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik, és a bűncselekményre a magyar törvény szerint közkegyelem terjed ki.

6. §

(1) Az európai elfogatóparancs végrehajtását a Fővárosi Törvényszék megtagadja, ha azt olyan határozat végrehajtása céljából bocsátották ki, amelyet a keresett személy távollétében hoztak.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a kibocsátó tagállam jogával összhangban

a) a keresett személyt megfelelő időben, határnapot és helyet megjelölve, közvetlenül idézték a tárgyalásra, vagy arról más módon hivatalos tudomást szerzett, továbbá tájékoztatták arról, hogy a tárgyalás a távollétében is megtartható, vele szemben az eljárás határozattal befejezhető,

b) a keresett személy által meghatalmazott vagy számára kirendelt védő a keresett személy érdekében a tárgyaláson eljárt,

c) a határozat kézbesítése megtörtént, a keresett személy tájékoztatást kapott a rendes, illetve a rendkívüli jogorvoslati lehetőségekről, de a rendelkezésre álló határidőn belül erre irányuló indítványt nem tett, vagy jelezte, hogy nem vitatja a távollétében hozott határozatot, vagy

d) a határozatot nem kézbesítették a keresett személynek, de az átadását követően haladéktalanul kézbesítik számára, tájékoztatják a rendes, illetve a rendkívüli jogorvoslati lehetőségekről, és az erre rendelkezésre álló határidőről.

(3) Ha az európai elfogatóparancsot a (2) bekezdés d) pontjában meghatározottak szerint bocsátották ki, az európai elfogatóparancs tartalmáról való tájékoztatás alkalmával a keresett személy kérheti, hogy az átadását megelőzően bocsássák rendelkezésére a kibocsátó tagállami határozat egy példányát. Ezt a Fővárosi Törvényszék a kézhezvételt követően haladéktalanul továbbítja - kizárólag tájékoztatás céljából - a keresett személynek. A keresett személy kérésének nincs halasztó hatálya az átadási eljárásra és az európai elfogatóparancs végrehajtására.

7. §

A Fővárosi Törvényszék az európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadhatja, ha az olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet egészben vagy részben Magyarország területén követtek el.

8. §

(1) Ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, a Fővárosi Törvényszék az európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadja, és - ha az előzetes adatok alapján nem áll fenn a végrehajtás átvételének egyetlen megtagadási oka sem - elrendeli a keresett személy ideiglenes végrehajtási letartóztatását, és az erről szóló határozatát haladéktalanul megküldi az igazságügyért felelős miniszternek (a továbbiakban: miniszter). A miniszter kezdeményezi a tagállamnál az elítélt szabadságvesztés büntetése vagy szabadságelvonással járó intézkedése végrehajtásának átvételét.

(2) Az ideiglenes végrehajtási letartóztatás legfeljebb a szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtására vonatkozó határozat meghozataláig tart, és nem lehet hosszabb, mint a tagállami határozatban szereplő büntetés vagy intézkedés tartama.

(3) Az ideiglenes végrehajtási letartóztatás teljes időtartamát be kell számítani a bíróság által elismert és végrehajtásra átvett szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés tartamába.

(4) A tárgyaláson ügyész és védő részvétele kötelező.

(5) Ha az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, csak akkor adható át, ha a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság megfelelő jogi garanciát nyújt arra, hogy szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jogerős kiszabása esetén a keresett személyt kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására visszaszállítják Magyarország területére.

9. §

(1) Ha ugyanazon személy ellen két vagy több tagállam bocsátott ki európai elfogatóparancsot, a Fővárosi Törvényszék határoz az európai elfogatóparancsok végrehajtásáról, és az összes körülmény mérlegelésével dönt arról, hogy melyik európai elfogatóparancs alapján kerüljön a keresett személy először átadásra. A Fővárosi Törvényszék a döntés meghozatalakor figyelemmel van különösen a bűncselekmény súlyára és elkövetési helyére, az európai elfogatóparancsok kibocsátásának időpontjára, valamint arra, hogy az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották-e ki.

(2) Az (1) bekezdés szerinti döntéshez a Fővárosi Törvényszék - szükség esetén - beszerezi az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 85. cikke szerinti Európai Igazságügyi Együttműködési Egység (a továbbiakban: Eurojust) véleményét.

(3) Ha egy európai elfogatóparancs és egy harmadik ország kiadatási kérelme ütközik, az eljárásra a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezései az irányadóak.

(4) E § nem érinti Magyarországnak a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumából eredő kötelezettségeit.

4. Őrizet

10. §

(1) A Magyarország területén elfogott személyt őrizetbe kell venni és a Fővárosi Törvényszék elé kell állítani, ha vele szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, illetve ha ellene valamely tagállam nemzetközi körözést rendelt el. Ez az őrizet hetvenkét óráig tarthat. Az őrizetet az azt foganatosító szerv az ügyész engedélyével azonnal megszünteti, ha minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az őrizetbe vett személy nem azonos azzal a személlyel, akivel szemben az európai elfogatóparancsot kibocsátották.

(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha a Magyarország területén elfogott személyre vonatkozóan a Schengeni Végrehajtási Egyezmény keretében történő együttműködésről és információcseréről szóló 2007. évi CV. törvény (a továbbiakban: SIS tv.) 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti figyelmeztető jelzést helyeztek el, és ez a figyelmeztető jelzés a (3) bekezdés szerint az európai elfogatóparanccsal egyenértékű.

(3) A Schengeni Információs Rendszerben elhelyezett figyelmeztető jelzés az európai elfogatóparanccsal egyenértékű, ha a figyelmeztető jelzés és az ahhoz kapcsolódó kiegészítő információ tartalmazza a SIS tv. 6. § (1) bekezdés a)-e) pontjaiban, valamint 14. §-ában meghatározott adatokat.

5. Tárgyalás

11. §

(1) A Fővárosi Törvényszék tárgyalást tart, amelyen

a) a keresett személyt meghallgatja, különösen személyazonosságára, állampolgárságára vonatkozó, és - ha erre nyilatkozni kíván - az átadás feltételeit e törvény alapján befolyásoló körülményekre;

b) tájékoztatja a keresett személyt az egyszerűsített átadási eljárás lehetőségéről és annak jogkövetkezményeiről;

c) ha a keresett személy nem kíván élni az egyszerűsített átadási eljárás lehetőségével, és a bíróság megállapítja, hogy nem áll fenn az 5. §-ban, a 6. §-ban, illetve a 8. § (1) bekezdésében említett megtagadási okok valamelyike, elrendeli a keresett személy ideiglenes átadási letartóztatását, és az erről szóló határozatot haladéktalanul megküldi a miniszternek.

(2) A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező. A Fővárosi Törvényszék a tárgyalásról az ügyészt értesíti, a tárgyalásra a védőt idézi.

(3) Ha keresett személynek nincs meghatalmazott védője, a Fővárosi Törvényszék számára védőt, ha a magyar nyelvet nem ismeri, tolmácsot rendel ki.

(4) Ha a tagállami igazságügyi hatóság kéri, a Fővárosi Törvényszék az átadási eljárás keretében elrendeli a 24. § (1) bekezdésében megjelölt tárgyaknak a rendőrség általi felkutatását és lefoglalását.

6. Egyszerűsített átadás

12. §

(1) A Fővárosi Törvényszék elrendeli a keresett személy átadási letartóztatását és átadását (egyszerűsített átadás), ha

a) az európai elfogatóparancs végrehajtásának és az átadásnak a feltételei fennállnak, és

b) a keresett személy - a megfelelő figyelmeztetést követően - az átadásába beleegyezik, ebben az esetben a figyelmeztetést és a beleegyezést, valamint adott esetben a 30. §-ban említett specialitás szabálya alkalmazásának jogáról való kifejezett lemondást jegyzőkönyvben rögzíti.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott beleegyezés nem vonható vissza.

(3) Az egyszerűsített átadás elrendelése ellen fellebbezésnek nincs helye.

7. Az európai elfogatóparancs végrehajtása

13. §

(1) Ha a keresett személy az átadásába nem egyezik bele, az ideiglenes átadási letartóztatás elrendeléséről a miniszter értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot az európai elfogatóparancs haladéktalan megküldése érdekében.

(2) Az európai elfogatóparancsot a miniszter fogadja, és azt haladéktalanul megküldi a Fővárosi Törvényszéknek.

(3) A Fővárosi Törvényszék tárgyalást tart, amelyre a 11. § rendelkezéseit az (1) bekezdésének b) és c) pontja kivételével alkalmazni kell.

(4) Ha az európai elfogatóparancs végrehajtásának és az átadásnak a feltételei fennállnak, a Fővárosi Törvényszék elrendeli a keresett személy átadási letartóztatását és átadását. A tárgyaláson hozott határozattal szembeni fellebbezésről az ügyésznek, a keresett személynek és védőjének a határozat kihirdetését követően nyomban nyilatkoznia kell.

(5) A fellebbezést két napon belül az iratokkal együtt közvetlenül kell felterjeszteni a Fővárosi Ítélőtáblához.

14. §

Ha a Fővárosi Törvényszék az európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadja, a megtagadás okáról a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot a miniszter a megtagadásról rendelkező jogerős határozat alapján tájékoztatja.

15. §

(1) A 11 . § (1) bekezdés c) pontja szerint elrendelt ideiglenes átadási letartóztatást meg kell szüntetni, ha annak elrendelésétől számított negyven napon belül az európai elfogatóparancs nem érkezik meg.

(2) A 12. § (1) bekezdése és a 13. § (4) bekezdése szerint elrendelt átadási letartóztatás a keresett személy átadásáig tart.

(3) Az átadási, az ideiglenes átadási, vagy az ideiglenes végrehajtási letartóztatás helyett más személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés nem alkalmazható, illetve óvadék ellenében a keresett személy átadási, ideiglenes átadási vagy ideiglenes végrehajtási letartóztatása nem szüntethető meg.

16. §

(1) Az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló jogerős határozatot, ha a keresett személy

a) beleegyezik az átadásába, a beleegyezés kinyilvánítását követő tíz,

b) az átadásába nem egyezik bele, az elfogását követő hatvan

napon belül kell meghozni.

(2) Ha kivételes esetben az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló határozat az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hozható meg, a Fővárosi Törvényszék a késedelem okainak közlése mellett - a miniszter útján -haladéktalanul tájékoztatja erről a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot. A határidő ebben az esetben további harminc nappal meghosszabbítható.

(3) Ha kivételes esetben nem lehet betartani az e §-ban előírt határidőket, a késedelem okainak közlése mellett a miniszter erről tájékoztatja az Eurojustot.

8. Menekültügyi hatóság értesítése

17. §

Ha az a személy, akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, a Fővárosi Törvényszék haladéktalanul értesíti a menekültügyi hatóságot arról, hogy az elismerését kérővel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki.

9. Eljárás mentességet élvező személyek esetében

18. §

(1) Ha a keresett személyt nemzetközi jogon vagy közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség illeti meg Magyarország területén, a 16. §-ban előírt határidőket attól a naptól kell számítani, amelyen a Fővárosi Törvényszékre érkezik a mentesség felfüggesztéséről, illetve a büntetőeljárás megindításához való előzetes hozzájárulásról szóló értesítés.

(2) A mentesség felfüggesztése érdekében a Fővárosi Törvényszék haladéktalanul megkeresi a nemzetközi jogon vagy a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség ügyében döntési jogkörrel rendelkező szervet, illetve személyt. Ha a mentesség felfüggesztése egy másik állam vagy valamely nemzetközi szervezet hatáskörébe tartozik, e tényről a szükséges intézkedés megtétele érdekében - a miniszter útján - értesíti a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot.

10. Kiegészítő információk kérése

19. §

Ha a Fővárosi Törvényszék megítélése szerint a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság által közölt tények és adatok nem elégségesek az európai elfogatóparancs végrehajtása és az átadás tárgyában történő határozathozatalhoz, kérheti a miniszter útján, hogy sürgősséggel bocsássák a rendelkezésére a szükséges kiegészítő információkat - különösen az 5. §-ban, a 8. § (5) bekezdésében, a 9. §-ban meghatározottakat - és a 16. §-ban előírt határidők figyelembevételével határidőt szabhat ezek megküldésére.

11. A keresett személy átadása

20. §

(1) Az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló jogerős határozatot a Fővárosi Törvényszék haladéktalanul megküldi a miniszternek.

(2) A miniszter az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló döntésről, valamint a keresett személy európai elfogatóparancs alapján történt fogva tartásának időtartamáról értesíti a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot és a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központot (a továbbiakban: NEBEK).

(3) A keresett személy átadásáról a NEBEK a rendőrség közreműködésével gondoskodik, és annak - az érintett hatóságok megállapodása szerinti - lehető legkorábbi időpontban meg kell történnie.

(4) A keresett személyt legkésőbb az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított tíz napon belül át kell adni a kibocsátó tagállam illetékes hatóságának.

(5) Ha a keresett személy átadása a (4) bekezdésben előírt határidőn belül a tagállamok bármelyikén kívül eső elháríthatatlan akadály miatt nem lehetséges, új átadási időpontban kell megegyezni. A keresett személyt ebben az esetben az így megállapított új határnapot követő tíz napon belül kell átadni.

(6) Az átadás kivételesen ideiglenesen elhalasztható különös méltánylást érdemlő emberiességi okból, különösen, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az átadás végrehajtása veszélyeztetné a keresett személy életét vagy egészségét. Az ideiglenes elhalasztási ok megszűnését követően az európai elfogatóparancsot végre kell hajtani. A Fővárosi Törvényszék az ideiglenes elhalasztásról és annak okáról - a miniszter útján - haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot, és új átadási időpontban állapodik meg. A keresett személyt ebben az esetben a megállapodás szerinti új időpontot követő tíz napon belül kell átadni.

(7) Az érintett személyt a (4)-(6) bekezdésben említett határidők lejárta után haladéktalanul szabadon kell bocsátani.

21. §

(1) Ha a keresett személy nem mondott le a 30. §-ban meghatározott specialitás szabályának alkalmazásáról, az átadását követően kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtásához a hozzájárulást a Fővárosi Törvényszék megadja, ha az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény e törvény rendelkezései szerint önmagában is átadási kötelezettséget von maga után. A 8. § (5) bekezdésében az átadás feltételeként megszabott jogi garanciákat ebben az esetben is meg kell követelni.

(2) A Fővárosi Törvényszék az erre vonatkozó határozatot legkésőbb a kérelem kézhezvételét követő harminc napon belül hozza meg.

(3) A (2) bekezdés szerinti határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

(4) Az (1) bekezdés szerinti eljárást kell lefolytatni további átadás esetén is, ha a keresett személy nem mondott le a specialitás szabályának alkalmazásáról, és az átadását követően egy másik tagállam bocsát ki ellene európai elfogatóparancsot. A hozzájárulást e törvény rendelkezéseivel, valamint a vonatkozó egyezményekkel összhangban kell elbírálni.

22. §

(1) A Fővárosi Törvényszék az európai elfogatóparancs végrehajtásáról hozott határozatában elhalaszthatja a keresett személy átadását annak érdekében, hogy ellene Magyarország területén a büntetőeljárást lefolytathassák, vagy ha már elítélték, az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekménytől különböző bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetését vagy szabadságelvonással járó intézkedését végrehajthassák.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott átadást elhalasztó határozatot a Fővárosi Törvényszék az európai elfogatóparancs végrehajtásáról hozott határozatát követően is meghozhatja.

(3) Az átadás elhalasztása helyett a Fővárosi Törvényszék - a kibocsátó tagállami igazságügyi hatósággal írásban történt közös megállapodásban meghatározott feltételek szerint - ideiglenesen átadhatja a keresett személyt a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságnak.

(4) A megállapodásnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

a) annak megjelölését, hogy milyen eljárási cselekmény lefolytatása céljából van szükség a keresett személy ideiglenes átadására;

b) arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy az ideiglenesen átadott keresett személyt a megjelölt eljárási cselekményt követően a kért, illetve engedélyezett átadási határidőn belül visszaszállítják Magyarországra, ez a határidő kérelemre meghosszabbítható;

c) arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy az ideiglenesen átadott keresett személy a tagállami tartózkodása alatt Magyarországra történő visszaszállításáig fogva tartásban lesz;

d) arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a keresett személy ideiglenes átadásával és visszaszállításával kapcsolatban felmerülő valamennyi költséget a megkereső tagállam vállalja.

23. §

Ha a keresett személy az átadási, az ideiglenes átadási, vagy az ideiglenes végrehajtási letartóztatás elrendelésekor előzetes letartóztatásban van, ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll, szabadságvesztését tölti, vagy vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, az átadási, az ideiglenes átadási, vagy az ideiglenes végrehajtási letartóztatást attól az időponttól kezdődően kell foganatba venni, amikor az előzetes letartóztatás vagy az ideiglenes kényszergyógykezelés megszűnik, a szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása befejeződik, illetve a keresett személyt feltételes szabadságra bocsátják vagy a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátják.

12. Tárgyak lefoglalása és átadása

24. §

(1) A Fővárosi Törvényszék a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság kérelmére vagy hivatalból elrendeli azoknak a tárgyaknak a lefoglalását és átadását

a) amelyek bizonyítási eszközként felhasználhatók, vagy

b) amelyeket a keresett személy a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.

(2) Az (1) bekezdésben említett tárgyak akkor is átadhatók, ha az európai elfogatóparancsot a keresett személy halála vagy szökése miatt nem lehet végrehajtani.

(3) Ha a Magyarország területén folyamatban lévő büntetőeljárásban az (1) bekezdésben említett tárgyakra szükség van, azokat ideiglenesen vissza lehet tartani, vagy a visszaszolgáltatás feltételével át lehet adni a kibocsátó tagállamnak.

(4) E § rendelkezései nem érintik az e tárgyakon fennálló tulajdonjogot és egyéb jogokat.

II. Fejezet

Átadás Magyarországra

13 . Az európai elfogatóparancs kibocsátása

25. §

(1) Ha a terhelttel szemben büntetőeljárást kell lefolytatni, az Európai Unió valamely tagállamában történő elfogása és átadása érdekében a bíróság - feltéve, hogy a bűncselekmény tárgyi súlya ezt indokolja - haladéktalanul európai elfogatóparancsot bocsát ki. Ha a terhelten jogerősen kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani, az európai elfogatóparancsot a büntetés-végrehajtási bíró bocsátja ki. A vádirat benyújtása előtt az európai elfogatóparancsot a nyomozási bíró bocsátja ki. Az európai elfogatóparancsot a bíróság vagy a büntetés-végrehajtási bíró a terhelt bejelentett lakóhelye, ennek hiányában bejelentett tartózkodási helye - ha a terhelt egyikkel sem rendelkezik, a kibocsátó bíróság székhelye - szerint illetékes rendőrkapitányságnak és a NEBEK-nek küldi meg.

(2) Az európai elfogatóparancs olyan cselekmények esetén bocsátható ki, amelyeknél a Btk. szerint a büntetési tétel felső határa legalább egyévi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés. Ha a szabadságvesztést kiszabó vagy a szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó határozatot már meghozták, az európai elfogatóparancs csak akkor bocsátható ki, ha a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés tartama legalább négy hónap.

(3) Az európai elfogatóparancsot a 2. számú mellékletben szereplő tanúsítványnak megfelelően, az 1. számú melléklet figyelembevételével kell kibocsátani.

(4) Az európai elfogatóparancsot le kell fordítani a végrehajtó tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére.

(5) A bíróság az európai elfogatóparancsban kérheti azon tárgyak lefoglalását és átadását,

a) amelyek bizonyítási eszközként felhasználhatók, vagy

b) amelyeket a keresett személy a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.

(6) A büntetőeljárás befejezését követően haladéktalanul és díjmentesen vissza kell szolgáltatni azokat az átadott tárgyakat, amelyekre az azokat átadó tagállamnak vagy harmadik személynek szerzett joga fennmaradt.

(7) Az európai elfogatóparancs hatálya kiterjed Magyarország területére is.

(8) Az európai elfogatóparancsot haladéktalanul vissza kell vonni, ha a kibocsátásának oka megszűnt. Az európai elfogatóparancs folyamatban lévő büntetőeljárás esetén az eljárás jogerős befejezéséig - a terhelt Magyarországon történő elfogásának vagy a terhelt halálának esetét kivéve - nem vonható vissza. Az európai elfogatóparancs visszavonásáról szóló végzést a kibocsátó bíróság haladéktalanul megküldi a terhelt bejelentett lakóhelye, ennek hiányában bejelentett tartózkodási helye - ha a terhelt egyikkel sem rendelkezik, a kibocsátó bíróság székhelye - szerint illetékes rendőrkapitányságnak és a NEBEK-nek.

26. §

Az európai elfogatóparancsot a bíróság a terhelt elfogásáról szóló értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul a miniszternek küldi meg továbbítás céljából.

14. Eljárás halmazati és összbüntetés esetén

27. §

(1) Szabadságvesztés végrehajtására irányuló átadás esetén, ha halmazati büntetést szabtak ki, és a tagállami igazságügyi hatóság nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására engedélyezi az átadást, az első fokon eljárt bíróság határozatot hoz az arra a cselekményre eső büntetésrészről, amellyel kapcsolatban az átadást a tagállami igazságügyi hatóság engedélyezi. Az eljárásra a büntetőeljárásról szóló törvénynek a különleges eljárásokra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben írt büntetésrészt a halmazati büntetés alapját képező bűncselekmények büntetési tételei felső határának egymáshoz viszonyított arányából kiindulva kell megállapítani.

(3) Ha a szabadságvesztést, amelyre az átadást a tagállami igazságügyi hatóság engedélyezi, összbüntetésbe foglalták, azt az alapítéletben kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyre az átadást kérik, illetve engedélyezik. Az (1) és (2) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell, ha az alapítéletben halmazati büntetést szabtak ki.

(4) Ha az átadást az összbüntetésbe foglalt valamennyi szabadságvesztés végrehajtására kérik, illetve engedélyezik, az összbüntetésben megállapított szabadságvesztést kell végrehajtani.

15 . Külföldi fogvatartás beszámítása

28. §

Az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő külföldi fogvatartás teljes időtartamát a Btk.-nak az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó szabályai szerint be kell számítani a bíróság által kiszabott büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe.

16. Megállapodás ideiglenes átadásról

29. §

Ha a tagállami igazságügyi hatóság az átadás elhalasztása helyett - az írásban kötött közös megállapodásban meghatározott feltételek szerint - a keresett személy ideiglenes átadásáról hoz határozatot, a megállapodásban rögzített feltételek minden magyar hatóságra kötelezőek. A megállapodásra a 22. § (4) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

17. A specialitás szabálya

30. §

(1) Az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha

a) a személy a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el -bár erre lehetősége lett volna - Magyarország területét, vagy elhagyása után ide visszatér;

b) a bűncselekmény szabadságvesztés büntetéssel nem büntethető, vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel nem fenyegetett;

c) a büntetőeljárás eredményeként nem kerül sor személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazására;

d) a személlyel szemben szabadságelvonással nem járó büntetés vagy intézkedés, különösen pénzbüntetés szabható ki, illetve alkalmazható, még akkor sem, ha a büntetés vagy intézkedés személyi szabadságának korlátozását eredményezheti;

e) a személy beleegyezett az átadásába, és ezzel egyidejűleg lemondott a specialitás szabályának alkalmazásáról;

f) a személy az átadása után, az átadását megelőzően elkövetett meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról, vagy

g) a személyt átadó tagállami igazságügyi hatóság a (4) bekezdéssel összhangban hozzájárulását adja.

(3) A (2) bekezdés f) pontja szerinti lemondás során a lemondó nyilatkozatot bíróság előtt kell megtenni, és azt jegyzőkönyvbe kell venni, amelyet mind az igazságügyi hatóság képviselőjének, mind a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A lemondó nyilatkozatot úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy azt az érintett személy önként és az abból adódó következmények teljes tudatában tette. A személy védőt vehet igénybe.

(4) A hozzájárulás iránti kérelmet a 25. § (3) bekezdésében hivatkozott adatok és a 25. § (4) bekezdése szerinti fordítás kíséretében kell a 26. §-ban meghatározott úton előterjeszteni a tagállami igazságügyi hatóságnak.

18. Átadás a végrehajtó államtól eltérő államnak

31. §

(1) Az európai elfogatóparancs alapján keresett személy azon tagállam hozzájárulása nélkül, amely őt átadta, az átadása előtt elkövetett bűncselekmény miatt kibocsátott európai elfogatóparancs alapján átadható a végrehajtó tagállamtól különböző tagállamnak, ha

a) a keresett személy a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el - bár erre lehetősége lett volna - Magyarország területét, vagy elhagyása után ide visszatér;

b) a keresett személy beleegyezik abba, hogy az európai elfogatóparancs alapján a végrehajtó tagállamtól különböző tagállamnak átadják;

c) a keresett személyre a 30. § (2) bekezdésének a), e), f) és g) pontja szerint nem vonatkozik a specialitás szabálya.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti beleegyezés során a beleegyező nyilatkozatot bíróság előtt kell megtenni, és azt jegyzőkönyvbe kell venni, amelyet mind a bírónak, mind a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A lemondó nyilatkozatot úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy azt az érintett személy önként és az abból adódó következmények teljes tudatában tette. A személy védőt vehet igénybe.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt eseteket kivéve az európai elfogatóparancs alapján átadott személy nem adható ki harmadik államnak azon tagállam illetékes hatóságának hozzájárulása nélkül, amely őt átadta.

19. A keresett személy átvétele

32. §

A keresett személy átvételéről a NEBEK a rendőrség közreműködésével gondoskodik.

III. Fejezet

Költségviselés, átszállítás

20. Költségviselés

33. §

A tagállami igazságügyi hatóság által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása során Magyarország területén felmerülő költség bűnügyi költség, amelyet a magyar állam visel.

21. Átszállítás

34. §

(1) A miniszter engedélyezi, hogy a keresett személyt Magyarország területén átadás céljából átszállítsák, feltéve, hogy tájékoztatást kapott

a) annak a személynek a személyazonosságáról és állampolgárságáról, aki ellen az európai elfogatóparancsot kibocsátották;

b) az európai elfogatóparancs meglétéről;

c) a bűncselekmény jellegéről és jogi minősítéséről;

d) a bűncselekmény körülményeinek ismertetéséről, ideértve az elkövetés időpontját és helyét is.

(2) Ha az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, a keresett személy csak akkor szállítható át, ha a kibocsátó tagállam megfelelő jogi garanciát nyújt arra, hogy a szabadságvesztés büntetés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés jogerős kiszabása esetén kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására visszaszállítják Magyarország területére.

(3) Ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés büntetés végrehajtása vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, a miniszter megtagadja az átszállítást.

(4) A légi úton történő átszállítás esetén az (1) bekezdés nem alkalmazható akkor, ha nem tervezett leszállásra kerül sor.

(5) Ha az átszállítás olyan személyt érint, akit harmadik állam ad ki egy tagállamnak, az (1)-(2) és (4) bekezdést megfelelően kell alkalmazni. Ebben az esetben az európai elfogatóparancs alatt kiadatási kérelmet kell érteni.

HARMADIK RÉSZ

Eljárási jogsegélyek

IV. Fejezet

A tagállamokkal büntetőügyekben folytatott eljárási jogsegély

22. Általános szabályok

35. §

(1) Ha e törvény vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, valamely tagállammal büntetőügyben folytatott együttműködés során az eljárási jogsegély iránti megkeresés előterjesztésére a büntetőeljárás megindítását követően a magyar igazságügyi hatóság közvetlenül jogosult.

(2) A büntetőeljárás megindítása előtt a tagállami bűnüldöző szerv által megküldött, valamint a magyar bűnüldöző szerv által előterjesztett eljárási jogsegély iránti megkeresés fogadására, teljesítésére és előterjesztésére a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a büntetőeljárás megindítása előtt előterjesztett megkeresés végrehajtása során az ügyben a büntetőeljárást megindítják, az együttműködést a továbbiakban - a közvetlen tájékoztatás kivételével - csak e törvény szerint, mint eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítését lehet folytatni.

(3) E fejezet rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.

36. §

Az eljárási jogsegély formái különösen:

a) közvetlen tájékoztatás,

b) tárgyak visszaadása,

c) fogva tartott személyek ideiglenes átszállítása,

d) kihallgatás zártcélú távközlő hálózat útján,

e) kihallgatás távbeszélő-készülék útján,

f) közös nyomozó csoport létrehozása,

g) fedett nyomozó alkalmazása,

h) bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele,

i) ellenőrzött szállítás,

j) bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés.

37. §

(1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a tagállami igazságügyi hatóság által előterjesztett eljárási jogsegélyformák iránti megkeresés fogadására és teljesítésére az a magyar igazságügyi hatóság illetékes, amelynek területén a visszaadni kért tárgy található, az ideiglenesen átszállítani kért személyt fogva tartják, a kihallgatni kért személy lakik vagy tartózkodik, illetve a kihallgatni kért személyt fogva tartják.

(2) A magyar igazságügyi hatóság nemzetközi szerződés alapján a tagállam bűnüldöző szerveitől is elfogadhat, illetve közvetlenül e szervekhez is intézhet eljárási jogsegély iránti megkeresést, ha a tagállam belső joga lehetővé teszi azt, hogy a bűnüldöző szerv a büntetőügyekben folytatott jogsegélyben részt vegyen.

(3) Az eljárási jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető és nem terjeszthető elő, ha az csorbítja Magyarország felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.

(4) A (2) és (3) bekezdésben foglalt feltételek vizsgálata a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, a vádirat benyújtása után a miniszter hatáskörébe tartozik.

38. §

(1) A megkeresést írásban, indokolt esetben a megkereső azonosítását lehetővé tevő más alkalmas módon vagy eszközzel - különösen telefax vagy számítástechnikai rendszer útján - is elő lehet terjeszteni, és az így előterjesztett megkeresést szabályszerűnek kell tekinteni.

(2) Ha a magyar igazságügyi hatóságnak a megkeresés teljesítésére nincs hatásköre, vagy nem rendelkezik illetékességgel, a megkeresést haladéktalanul átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar igazságügyi hatósághoz. A megkeresés áttételéről - a magyar igazságügyi hatóság pontos megjelölésével - az áttételt elrendelő magyar igazságügyi hatóság értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot.

39. §

(1) Ha a megkeresésben foglaltak alapján a teljesítés nem vagy csak részben lehetséges, a magyar igazságügyi hatóság e körülményről haladéktalanul tájékoztatja a tagállami igazságügyi hatóságot, és ezzel egyidejűleg megjelöli azokat az adatokat, amelyek ismerete a megkeresés teljesítéséhez szükséges. Szükség esetén a magyar igazságügyi hatóság a tagállami igazságügyi hatóságot közvetlenül, rövid úton keresi meg a szükséges adatok közlése érdekében.

(2) Ha a megkeresés teljesítése során olyan körülmény merül fel, amely alapján e törvény rendelkezései szerint nincs helye az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésének, az iratokat az akadály megjelölésével az ügyész a legfőbb ügyésznek, a bíróság pedig a miniszternek küldi meg. A legfőbb ügyész, illetve a miniszter - az ok megjelölésével - értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot a megkeresés teljesítésének akadályáról.

40. §

Ha a magyar igazságügyi hatóság által előterjesztett megkeresést a tagállami igazságügyi hatóság az abban megjelölt feltételek alapján nem vagy csak részben tudja teljesíteni, azonban a megkeresés indokai továbbra is fennállnak, a magyar igazságügyi hatóság a tagállami igazságügyi hatóság által megjelölt feltételek teljesítése iránt intézkedik.

41. §

Ha az eljárási jogsegély iránti megkeresést teljesítik, a külföldi személyek ki- és beutazásának, valamint a tárgyak átadásának és átvételének a magyar útlevél-, az idegenrendészeti és a vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát.

23. Alkalmazandó eljárási szabályok

42. §

A magyar igazságügyi hatóság az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítése során a tagállami igazságügyi hatóság által kifejezetten kért és megjelölt szabályok szerint, illetve technikai módszert alkalmazva jár el, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar jogrendszer alapelveivel.

43. §

A magyar igazságügyi hatóság kérheti a tagállami igazságügyi hatóságot, hogy megkeresését a magyar jogszabályokban foglaltak szerint, illetve az általa meghatározott technikai módszert alkalmazva teljesítse.

44. §

Az eljárási jogsegély keretében az érintett személy tanúként vagy terheltként történő kihallgatásakor a magyar és - erre vonatkozó kérelem esetén - a tagállam jogának a kihallgatásra, a vallomástétel megtagadására, illetve a vallomástételi mentességekre és akadályokra vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell.

45. §

E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni a jogi személlyel szemben indult büntetőeljárással összefüggésben előterjesztett jogsegély iránti megkeresésre is. A tagállami igazságügyi hatóság által jogi személy vonatkozásában előterjesztett eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésére - ha a megkeresésből más nem következik - a jogi személy székhelye szerint illetékes ügyész, illetve bíróság jogosult.

24. Határidők

46. §

(1) A megkeresést a tagállami igazságügyi hatóság által kért határidőt alapul véve kell teljesíteni.

(2) Ha a megkeresés fogadásakor nyilvánvaló, hogy annak teljesítése az abban foglalt határidőn belül nem lehetséges, a magyar igazságügyi hatóság haladéktalanul tájékoztatást ad a megkeresés teljesítéséhez szükséges időtartamról. A tagállami igazságügyi hatóságtól nyilatkozatot kell kérni arról, hogy a megjelölt teljesítési határidő ismeretében is fenntartja-e a megkeresését.

47. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság a megkeresésben megadott határidő kitűzésének indokát megjelöli.

(2) Ha a megkeresett tagállami igazságügyi hatóság arról tájékoztatja a magyar igazságügyi hatóságot, hogy a megkeresés a kért határidőn belül nem teljesíthető, a magyar igazságügyi hatóságnak haladéktalanul nyilatkoznia kell, hogy a megkeresést továbbra is fenntartja-e.

25. Hivatalos irat kézbesítése

48. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság a hivatalos iratot egy másik tagállamban tartózkodó címzett részére közvetlenül, posta útján, kézbesítési bizonyítvánnyal, zárt iratban kézbesíti.

(2) A hivatalos iratot - ha a címzett a magyar nyelvet nem ismeri - le kell fordítani a címzett anyanyelvére vagy az általa ismertként megjelölt más nyelvre, vagy - ha ezek a magyar igazságügyi hatóság által nem ismertek - a címzett tartózkodás helye szerinti tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. Az irathoz a címzett által ismert nyelven mellékelni kell a tájékoztatást az eljárási jogairól és kötelességeiről.

(3) Hivatalos iratot csak abban az esetben lehet a címzett tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságának eljárási jogsegély keretében a kézbesítés érdekében megküldeni, ha

a) a címzett címe ismeretlen,

b) a postai úton történő kézbesítés nem volt lehetséges, vagy

c) megalapozottan feltételezhető, hogy a postai úton való kézbesítés nem vezet eredményre.

26. Közvetlen tájékoztatás

49. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság a folyamatban lévő vagy befejezett büntetőügyben a tagállami igazságügyi hatóságnak közvetlenül tájékoztatást adhat, illetve ilyen üggyel kapcsolatban közvetlenül tájékoztatást kérhet.

(2) A nyomozó hatóság vagy az ügyész a büntetőeljárással kapcsolatban a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elrejtőzésének, a bűncselekmény befejezésének vagy újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása végett, vagy késedelmet nem tűrő más okból a tagállami igazságügyi hatóságtól vagy bűnüldöző szervtől közvetlenül tájékoztatást kérhet, illetve annak tájékoztatást adhat. A tájékoztatás tényéről és tartalmáról a nyomozó hatóság az ügyészt haladéktalanul értesíti.

50. §

(1) Ha a 49. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatáskérés eredménytelen vagy előreláthatóan nem vezetne eredményre, a nyomozó hatóság vagy az ügyész a 3. számú melléklet szerinti formanyomtatványon előterjesztett tájékoztatás iránti kérelemmel fordulhat a tagállami illetékes bűnüldöző szervhez vagy igazságügyi hatósághoz. Ha a kérelmet a nyomozó hatóság terjeszti elő, erről a tényről és annak tartalmáról az ügyészt haladéktalanul értesíti.

(2) A nyomozó hatóság vagy az ügyész a tájékoztatás iránti kérelem teljesítése végett a tagállami bűnüldöző szerv vagy igazságügyi hatóság számára tizennégy napos határidőt állapít meg.

(3) Ha a tájékoztatás iránti kérelem az 1. számú mellékletben meghatározott bűncselekmények valamelyikére vonatkozik, a nyomozó hatóság vagy az ügyész a tájékoztatás iránti kérelem teljesítése végett

a) hét napos határidőt,

b) sürgősségi megkeresés esetén nyolc órás határidőt állapíthat meg.

51. §

(1) Ha a tagállami bűnüldöző szervtől vagy igazságügyi hatóságtól a 49. § (2) bekezdésében meghatározott adatra vonatkozó, a 3. számú melléklet szerinti formanyomtatványon érkezik megkeresés, a nyomozó hatóság vagy az ügyész a rendelkezésére álló információt átadja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást a 4. számú melléklet szerinti formanyomtatványon kell megadni. Ha az információról a nyomozó hatóság ad tájékoztatást, erről és a tájékoztatás tartalmáról az ügyészt haladéktalanul értesíti.

(3) A megkeresést a nyomozó hatóság vagy az ügyész a hozzáérkezésétől számított tizennégy napon belül teljesíti.

(4) Ha a megkeresés az 1. számú mellékletben meghatározott bűncselekményfajták valamelyikére vonatkozik, és a kért információ a nyomozó hatóság vagy ügyész számára közvetlenül hozzáférhető, a megkeresést a nyomozó hatóság vagy az ügyész a hozzáérkezésétől számított

a) hét napon,

b) sürgősségi megkeresés esetén nyolc órán belül teljesíti.

(5) Ha a (4) bekezdés b) pontja szerinti tájékoztatás teljesítése aránytalan terhet jelent, azt a nyomozó hatóság vagy az ügyész legfeljebb három nappal elhalasztja. Erről a megkereső hatóságot haladéktalanul értesíti, és a késedelem okát a 4. számú melléklet megfelelő részének kitöltésével indokolja.

(6) Ha a (3)-(4) bekezdésben meghatározott határidőn belül a tájékoztatásadás nem teljesíthető, a nyomozó hatóság vagy az ügyész erről a megkereső hatóságot haladéktalanul értesíti, és a késedelem indokát a 4. számú melléklet megfelelő részének kitöltésével indokolja.

(7) A megkeresés teljesítését a nyomozó hatóság vagy az ügyész megtagadja, ha

a) a teljesítés

aa) Magyarország alapvető nemzetbiztonsági érdekét sérti, vagy

ab) folyamatban lévő nyomozás vagy bűnüldözési, bűnmegelőzési feladatok ellátását, illetve valamely személy biztonságát veszélyezteti, vagy

b) a kért információ

ba) jelentősége nem áll arányban a megkeresésben foglalt céllal, illetve a cél szempontjából lényegtelen,

bb) csak külön engedély alapján hozzáférhető, és ezen engedély hiányzik, vagy

bc) csak más tagállam vagy harmadik ország hozzájárulásával adható át, és ezen hozzájárulás hiányzik.

(8) A megkeresés teljesítése megtagadható, ha a kérelem olyan bűncselekményre vonatkozik, amely egy évnél rövidebb időtartamú szabadságvesztéssel büntetendő.

52. §

(1) A külön jogszabályban meghatározott nyomozó hatóság a bűncselekményből származó jövedelem és bűncselekményhez kapcsolódó más vagyon felkutatásának és azonosításának elősegítése érdekében az erre a feladatra kijelölt tagállami közigazgatási, bűnüldözési vagy igazságügyi hatóságtól közvetlenül tájékoztatást kérhet, illetve annak tájékoztatást adhat.

(2) A külön jogszabályban meghatározott nyomozó hatóság által előterjesztett tájékoztatáskérésre az 50. §, az általa történő tájékoztatásadásra az 51. § rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 3. számú melléklet szerinti formanyomtatványon előterjesztett kérelemben meg kell jelölni a megkereséssel érintett vagyonnal, illetve a vélhetően érintett természetes vagy jogi személlyel összefüggő ismert adatokat is. A külön jogszabályban meghatározott nyomozó hatóság a kérelemről és annak tartalmáról az ügyészt haladéktalanul értesíti.

(3) Ha a külön jogszabályban meghatározott nyomozó hatóság olyan tény vagy adat birtokába jut, amely alapján megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekményből származó jövedelem és bűncselekményhez kapcsolódó más vagyon felkutatásának és azonosításának elősegítése céljából a kijelölt tagállami hatóságnak feladata ellátásához erre szüksége van, a birtokába jutott adatról vagy tényről az (1) bekezdésben meghatározott kérelem nélkül is tájékoztatást adhat.

27. Tárgy visszaadása

53. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság azt a tárgyat, amelyre a bűncselekményt elkövették, a tagállami igazságügyi hatóság megkeresésére átadhatja abból a célból, hogy azt a tagállami igazságügyi hatóság a tulajdonosnak visszaadja. A megkeresés csak akkor teljesíthető, ha a tagállami igazságügyi hatóság a megkeresés alapjául szolgáló határozatában vagy a mellékletként csatolt okirattal kétséget kizáró módon igazolja az érintett személy tulajdonjogát.

(2) A magyar igazságügyi hatóság elrendeli az átadni kért tárgy lefoglalását, és -szükség esetén - az ismeretlen helyen lévő tárgy körözését rendelheti el.

(3) A tárgy átadása nem sértheti jóhiszemű harmadik személy jogait, és nem veszélyeztetheti a Magyarország területén folyamatban lévő büntetőeljárás sikerét.

(4) Ha az átadni kért tárgyra a Magyarország területén folyamatban lévő büntetőeljárásban szükség van, a tárgy átadását az eljárás jogerős befejezéséig vagy a lefoglalás jogerős megszüntetéséig a magyar igazságügyi hatóság elhalasztja, és erről a tagállami igazságügyi hatóságot haladéktalanul tájékoztatja.

(5) A magyar igazságügyi hatóság közvetlenül megkeresheti a tagállami igazságügyi hatóságot olyan tárgy átadása érdekében, amelyre a bűncselekményt elkövették, és amelynek visszaadása iránt a magyar igazságügyi hatóság előtt a tulajdonjogát kétséget kizáró módon igazoló személy kérelmet terjesztett elő. A kérelmet a tagállami igazságügyi hatósághoz intézett eljárási jogsegély iránti megkereséshez csatolni kell.

28. Fogva tartott személy ideiglenes átszállítása

54. §

(1) Ha a tagállami igazságügyi hatóság olyan, Magyarország területén teljesítendő eljárási cselekmény iránt terjesztett elő megkeresést, amelyen a megkereső tagállam területén fogva tartott személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt - a megkereső tagállammal megkötött eseti megállapodás alapján - az eljárási cselekmény végrehajtása érdekében Magyarország területére ideiglenesen át lehet szállítani.

(2) Az ideiglenesen átszállított személy fogva tartását a magyar büntetés-végrehajtási jogszabályok szerint Magyarország területén is biztosítani kell.

(3) Ha a magyar igazságügyi hatóság olyan eljárási cselekmény iránt terjesztett elő megkeresést, amelyen a Magyarország területén fogva tartott személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt - a megkeresett tagállammal megkötött eseti megállapodás alapján -ideiglenesen annak a tagállamnak a területére lehet átszállítani, ahol az eljárást le kell folytatni.

(4) Az előzetes letartóztatásban lévő terhelt ideiglenes átszállítására vonatkozó megállapodást a vádirat benyújtása előtt a legfőbb ügyész, a vádirat benyújtása után, illetve a szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést töltő személy esetében a miniszter köti meg. A megállapodás tartalmazza az érintett személy ideiglenes átszállításának részleteit, valamint azt a határnapot, amikorra az érintett személyt vissza kell szállítani a megkereső tagállam, illetve Magyarország területére.

(5) Az ideiglenes átszállításhoz az érintett személy kifejezett hozzájárulása szükséges. A Magyarország területén fogva tartott személy hozzájáruló nyilatkozatát tartalmazó iratot és annak fordítását csatolni kell a megkereséshez.

(6) A tagállam területén töltött fogva tartás esetén a magyar törvény szerint elrendelt kényszerintézkedés, illetve szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtását folyamatosnak kell tekinteni.

29. Kihallgatás zártcélú távközlő hálózat útján

55. §

(1) A tanú, a szakértő vagy - erre vonatkozó kifejezett írásbeli hozzájárulása alapján -a terhelt zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatására vagy meghallgatására vonatkozó, a tagállami igazságügyi hatóság által előterjesztett megkeresés teljesítésére kizárólag a bíróság jogosult.

(2) A bíróság a tagállami igazságügyi hatóságot közvetlenül megkeresheti tanú zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatása érdekében, ha Magyarország területén az érintett személy megjelenése nem lehetséges.

30. Kihallgatás távbeszélő-készülék útján

56. §

(1) Ha a tagállami igazságügyi hatóság tanú vagy szakértő - erre vonatkozó kifejezett írásbeli hozzájárulása alapján - távbeszélő-készülék útján történő kihallgatása iránt keresi meg a magyar igazságügyi hatóságot, a kihallgatás lefolytatására a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az ügyész is teljesítheti a jogsegély iránti megkeresést.

(2) A távbeszélő-készülék útján történő kihallgatásra vonatkozó jogsegély teljesítése nem tagadható meg arra hivatkozással, hogy a Be. nem teszi lehetővé e jogintézmény alkalmazását.

31. Közös nyomozócsoport létrehozása

57. §

(1) A legfőbb ügyész engedélyével az ügyész, illetve a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága közös nyomozócsoport létrehozását kezdeményezheti, ha

a) a már megindult büntetőeljárásban a több tagállamra kiterjedő bűncselekmény felderítése különösen bonyolult;

b) a bűncselekmény miatt több tagállam folytat büntetőeljárást, és ezért a nyomozások összehangolására van szükség.

(2) A bűncselekmény különösen akkor több tagállamra kiterjedő, ha

a) azt több tagállamban követik el;

b) azt egy tagállamban követik el, de előkészületének, irányításának, illetve a hozzá kapcsolódó részesi magatartásoknak a jelentős részét egy másik tagállamban fejtik ki;

c) azt egy tagállamban követik el, de abban olyan bűnszervezet érintettsége állapítható meg, amely egynél több államban folytat büntetendő tevékenységet;

d) azt egy tagállamban követik el, de más tagállam társadalmi vagy gazdasági rendjét is sérti vagy veszélyezteti.

(3) A legfőbb ügyész vagy az általa kijelölt ügyész az érintett tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatósággal - az érintettség mértékét is figyelembe véve - állapodik meg abban, hogy a közös nyomozócsoport mely tagállam területén működjön.

58. §

(1) A közös nyomozócsoport a legfőbb ügyész vagy az általa kijelölt ügyész és a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság közötti eseti megállapodással jön létre.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt megállapodás tartalmazza különösen:

a) a bűncselekmény leírását, amelynek nyomozására a közös nyomozócsoportot létrehozzák,

b) a működési területet,

c) a közös nyomozócsoport összetételét,

d) a közös nyomozócsoport vezetőjét,

e) a működés időtartamát és a meghosszabbítás feltételeit,

f) a közös nyomozócsoport más tagállamban eljáró tagjának kötelezettségeit és jogait,

g) a működés feltételeit,

h) a működés költségeinek viselését,

i) a közös nyomozócsoport más tagállamban eljáró tagja által működési körében okozott károkért való felelősségének szabályairól szóló tájékoztatást.

59. §

A Magyarország területén működő közös nyomozócsoportot az ügyész vagy a nyomozó hatóság vezetője, illetve a nyomozó hatóságnak a nyomozó hatóság vezetője által kijelölt tagja vezeti. Ha a közös nyomozócsoportot a nyomozó hatóság vezetője, illetve tagja vezeti, az ügyésznek rendszeresen beszámol a közös nyomozócsoport működéséről, és előzetesen tájékoztatja a foganatosítandó nyomozási cselekményekről.

60. §

(1) A tagállami nyomozó hatóság Magyarország területén eljáró tagja

a) a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kényszerítő eszközt alkalmazhat, továbbá szolgálati lőfegyverét magánál tarthatja, azt azonban kizárólag jogos védelmi helyzetben, illetve végszükségben használhatja; a magyar bűnüldöző szervek tevékenységére vonatkozó jogszabályokban meghatározott más kényszerítő eszközt nem vehet igénybe;

b) a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt elfoghatja, az elfogás helyszínén visszatarthatja, azonban köteles őt haladéktalanul a magyar nyomozó hatóságnak átadni; a magyar bűnüldöző szervek tevékenységére vonatkozó jogszabályokban meghatározott más intézkedést azonban nem alkalmazhat.

(2) A közös nyomozócsoport feladatának teljesítéséhez szükséges mértékben a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság Magyarország területén eljáró tagja

a) államának joga szerint és a tagállam hivatalos nyelvén - a 44. § rendelkezéseire figyelemmel - tanút vagy terheltet hallgathat ki és erről jegyzőkönyvet készíthet, amelynek másolati példányát és magyar fordítását az eljárás irataihoz kell csatolni,

b) a nyomozási cselekményeken jelen lehet, a nyomozási cselekményekről államának joga szerint és a tagállam hivatalos nyelvén jegyzőkönyvet készíthet, amelynek másolati példányát és magyar fordítását az eljárás irataihoz kell csatolni,

c) az ellenőrzött szállításban fedett nyomozóként eljárhat.

(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben, ha a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság Magyarország területén eljáró tagja az eljárási cselekmény során a tagállam hivatalos nyelvét használja, a magyar igazságügyi vagy nyomozó hatóság - szükség esetén - tolmácsot rendel ki. A tagállam hivatalos nyelvének használatával kapcsolatban felmerült költséget a megkereső tagállam viseli.

(4) Az (1) és (2) bekezdés szerinti intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásának feltételeiről a közös nyomozócsoport magyar vezetője tájékoztatja a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának tagját.

(5) Az eljárási jogsegély teljesítése során a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának tagja Magyarország területén a közös nyomozócsoport magyar vezetőjének utasítása szerint jár el.

(6) Az ügyész vagy a közös nyomozócsoport magyar vezetője haladéktalanul értesíti a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságot, ha a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának tagja a magyar jog szerint büntetendő cselekményt követett el.

61. §

(1) Az Eurojust, illetve annak nemzeti képviselője, valamint az Európai Rendőrségi Hivatal (a továbbiakban: Europol) által kezdeményezett közös nyomozócsoportra, a tagok jogaira és kötelezettségeire e törvényt kell alkalmazni. Az Europol tisztviselője e törvény szerint vehet részt a közös nyomozócsoportban, de feladatának végrehajtása során nem alkalmazhat a Be.-ben meghatározott kényszerintézkedést vagy a rendőrségről szóló törvényben (a továbbiakban: Rtv.) meghatározott kényszerítő eszközt.

(2) Valamely tagállammal, illetve az Europollal együttműködési megállapodást kötött külföldi hatósággal létrehozott, Magyarország területén működő közös nyomozócsoport kezdeményezheti a NEBEK-nél, hogy a számára engedélyezett körben adatot vagy más technikai tanácsadást kérjen az Europoltól.

(3) Minden olyan adatot, amely az (1) bekezdésben meghatározott közös nyomozócsoport tevékenységéből származik, a NEBEK-en keresztül az Europol részére továbbítani kell.

32. Az Europolnak Magyarország területén feladatot végrehajtó tisztviselőjére vonatkozó rendelkezések

62. §

(1) Az Europolnak a Magyarország területén működő közös nyomozócsoportban résztvevő tisztviselője a feladatának végrehajtása során a Magyarország területén okozott kárért a magyar jog szerint felel. Az ilyen kárt a közös nyomozócsoportban résztvevő nyomozó hatóság, ha a közös nyomozócsoportban több nyomozó hatóság vesz részt, a rendőrség téríti meg a károsultnak, vagy a károsult részéről arra jogosultnak. Az Europol teljes mértékben megtéríti azt az összeget, amelyet a nyomozó hatóság az e bekezdésben említett kár miatt a károsultnak, vagy a károsult részéről arra jogosultnak kifizetett.

(2) Az Europolnak a Magyarország területén működő közös nyomozócsoportban résztvevő tisztviselőjének szolgálati viszonyára, különös tekintettel fegyelmi felelősségére vonatkozóan az eredeti szolgálati helye szerinti tagállam jogát kell alkalmazni.

33 . Fedett nyomozó alkalmazása

63. §

(1) Ha a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága által folytatott büntetőeljárás eredményessége érdekében tagállami fedett nyomozónak Magyarország területén, illetve magyar fedett nyomozónak egy másik tagállam területén történő alkalmazása szükséges, a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága kérésére tagállami fedett nyomozó Magyarország területén, illetve magyar fedett nyomozó egy másik tagállam területén alkalmazható.

(2) Ha a Magyarország területén folyamatban lévő büntetőeljárás eredményessége érdekében egy másik tagállam területén magyar fedett nyomozó, illetve Magyarország területén tagállami fedett nyomozó alkalmazása szükséges, ezt a legfőbb ügyész a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál kezdeményezheti.

64. §

(1) A fedett nyomozó alkalmazására a legfőbb ügyész és a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága közötti eseti megállapodás alapján kerülhet sor.

(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás tartalmazza különösen:

a) a fedett nyomozó alkalmazásának időtartamát,

b) az alkalmazás feltételeit,

c) a fedett nyomozó jogait és kötelezettségeit,

d) a fedett nyomozó lelepleződése esetén alkalmazandó intézkedést,

e) a fedett nyomozó által működési körében okozott károkért való felelősségének szabályairól szóló tájékoztatást.

(3) A 60. §-t kell megfelelően alkalmazni, ha a tagállami fedett nyomozó Magyarország területén jár el.

34. Együttműködő személy igénybevétele

65. §

(1) A Magyarország területén működő közös nyomozócsoport tagja Magyarország területén tagállami hatósággal együttműködő személyt igénybe vehet.

(2) A tagállamban működő közös nyomozócsoportban eljáró magyar tag az ügyésszel vagy a nyomozó hatósággal együttműködő személyt akkor vehet igénybe, ha ezt a személyt, illetve az általa szolgáltatott adatot a tagállam legalább olyan védelemben részesíti, mint amilyet a magyar jogszabály előír.

35. Ellenőrzött szállítás

66. §

(1) A büntetőeljárás megindítását követően a tagállami hatóság megkeresése alapján, az ügyész vagy a nyomozó hatóság és a tagállami hatóság eseti megállapodása szerint Magyarország területén ellenőrzött szállítás hajtható végre.

(2) Az ellenőrzött szállításról szóló eseti megállapodás során rendelkezni kell:

a) a szállítmány tartalmáról, várható útvonaláról és időtartamáról, a szállítás módjáról, a szállítóeszköz azonosítására alkalmas adatokról,

b) az ellenőrzött szállítást irányító személyről,

c) a résztvevők kapcsolattartásának módjáról,

d) a kísérés módjáról,

e) a kísérésben részt vevő személyek számáról,

f) a szállítmány átadásának, átvételének körülményeiről,

g) az elfogás esetén alkalmazandó intézkedésekről,

h) váratlan esemény esetén alkalmazandó intézkedésekről.

(3) A Magyarország területén alkalmazott ellenőrzött szállítás során a művelet irányítására és ellenőrzésére a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyész vagy nyomozó hatóság jogosult.

(4) Az ellenőrzött szállítmány kísérésében - az (1) bekezdésben meghatározott eseti megállapodás szerint - a tagállami hatóság tagja is részt vehet. Az ellenőrzött szállítás kísérésében fedett nyomozó a legfőbb ügyész engedélyével vehet részt.

67. §

Az Eurojust magyar nemzeti tagjának tájékoztatása érdekében a Magyarország területén alkalmazott ellenőrzött szállítás irányítására és ellenőrzésére jogosult magyar bűnüldöző szerv a következő adatok közlésével tájékoztatja az ügyészt a legalább három államot és ebből legalább két tagállamot érintő ellenőrzött szállításról:

a) az érintett tagállamok és hatáskörrel rendelkező hatóságok,

b) olyan személy, csoport vagy szervezet azonosító adatai, aki vagy amely ellen büntetőeljárás van folyamatban,

c) a szállítás típusa,

d) annak a bűncselekménynek a típusa, amellyel kapcsolatosan az ellenőrzött szállítást végzik.

36. A bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés

68. §

(1) A büntetőeljárás megindítását követően az ügyész és a nyomozó hatóság - a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkezett megkeresés alapján - bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést (a továbbiakban: titkos adatszerzés) végezhet.

(2) A nyomozó hatóság a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól közvetlenül érkezett titkos adatszerzésre irányuló megkeresésről haladéktalanul értesíti az ügyészt.

(3) A megkeresés akkor teljesíthető, ha a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság a saját államának joga szerinti engedéllyel és a titkos adatszerzést végző ügyész vagy nyomozó hatóság a Be.-ben meghatározott bírói engedéllyel rendelkezik.

(4) A megkeresés teljesítése során a titkos adatszerzést a Fővárosi Törvényszék elnöke által e feladatra kijelölt bíró engedélyezi.

(5) A nyomozó hatóság a titkos adatszerzés lefolytatásáról folyamatosan tájékoztatja az ügyészt, és a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést az ügyésznek megküldi.

(6) Az ügyész a Be.-ben meghatározott titkos adatszerzés végrehajtására irányuló megkeresést kizárólag a magyar jogszabályok szerinti bírói engedély beszerzését követően terjesztheti elő a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál.

69. §

Az elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció, illetve a számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított adatok megismerésére, rögzítésére irányuló megkeresés - a 68. § (3) bekezdésében foglaltakon felül - akkor teljesíthető, ha a titkos adatszerzéssel érintett személy Magyarország területén tartózkodik, továbbá, ha a titkos adatszerzéssel érintett személy harmadik állam területén tartózkodik, azonban a közlemény vagy adat megismerése, rögzítése a Magyarország területén működő elektronikus hírközlési szolgáltató közreműködését igényli, vagy az azt lehetővé tevő technikai eszköz Magyarország területén található.

70. §

(1) Az ügyész által a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál előterjesztett titkos adatszerzés végrehajtására irányuló megkeresésnek tartalmaznia kell különösen:

a) a nyomozást végző ügyész vagy nyomozó hatóság megnevezését, a nyomozás elrendelésének időpontját, az ügy számát,

b) a titkos adatszerzés tervezett alkalmazásának helyét,

c) a titkos adatszerzés tervezett alkalmazásával érintett nevét, illetve az azonosítására alkalmas adatot, valamint a titkos adatszerzés vele szemben alkalmazni kívánt eszközének, illetve módszerének megnevezését,

d) az alkalmazás tervezett tartamának kezdő és befejező időpontját naptári napban és órában meghatározva,

e) a titkos adatszerzés alkalmazásának Be.-ben meghatározott feltételeinek a meglétére vonatkozó részletes leírást, így különösen az alapul szolgáló bűncselekmény megnevezését,

f) annak igazolását, hogy a titkos adatszerzést a folyamatban levő büntetőeljáráshoz kapcsolódóan szabályszerűen engedélyezték,

g) a titkos adatszerzés végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges további technikai és adminisztrációs adatokat.

(2) Az elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció, illetve a számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított vagy ott tárolt adatok megismerésére, rögzítésére irányuló, az ügyész által a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál előterjesztett megkeresésnek - az (1) bekezdésben foglaltakon kívül - tartalmaznia kell

a) a titkos adatszerzéssel érintett elektronikus hírközlési szolgáltatás, számítástechnikai eszköz, rendszer vagy módszer megnevezését,

b) a továbbítandó adatok körét,

c) a titkos adatszerzés időtartamát.

(3) A tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság által előterjesztett titkos adatszerzés végrehajtására irányuló megkeresés akkor teljesíthető, ha az tartalmazza az (1) és (2) bekezdésben meghatározott adatokat.

(4) Ha az elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció, illetve a számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított vagy ott tárolt adatok megismerésére, rögzítésére irányuló megkeresés esetén a titkos adatszerzéssel érintett személy nem Magyarország területén tartózkodik, de a közlemény vagy az adat megismeréséhez, rögzítéséhez vagy az érintett elektronikus hírközlési szolgáltatáshoz kötődő járulékos és kísérő adatok rögzítéséhez, továbbításához a magyar hatóságok közreműködése szükséges, a megkeresésnek - az (1) és a (2) bekezdésben foglaltak mellett - tartalmaznia kell a tényállás rövid ismertetését is.

71. §

(1) A 68. § (1) bekezdésében foglalt titkos adatszerzésre irányuló megkeresés alapján az ügyész vagy a nyomozó hatóság az ügyész útján a megfigyelt, illetve rögzített adatot a megkereső tagállami hatóságnak továbbítja.

(2) A titkos adatszerzésre irányuló megkeresés alapján az ügyész vagy a nyomozó hatóság - az (1) bekezdésben foglalt intézkedésen túl - az elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikációnak, illetve a számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított vagy ott tárolt adatnak azonos minősítési szinten

a) a megkereső tagállami hatóság eszközére történő átirányításáról (közvetlen továbbítás),

b) a kísérő és járulékos adatok rögzítéséről, illetve továbbításáról,

c) más tagállamban folytatott titkos adatszerzéshez technikai segítség nyújtásáról

rendelkezhet.

V. Fejezet

Az előzetes letartóztatás helyett alkalmazandó felügyeleti intézkedést elrendelő határozat végrehajtására irányuló jogsegély

37. Értelmező rendelkezés

72. §

(1) E fejezet alkalmazásában felügyeleti intézkedés: a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság által a büntetőeljárás során hozott határozatban elrendelt intézkedés, amely a terhelt számára olyan kötelezettséget állapít meg, amely az előzetes letartóztatással elérni kívánt célt szabadságelvonás nélkül is biztosítja.

(2) Az e fejezetben szabályozott eljárás során e törvénynek a közvetlen tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(3) Amennyiben az e fejezetben szabályozott eljárás során európai elfogatóparancs kibocsátására kerül sor, e törvénynek a Második Részét megfelelően alkalmazni kell.

38. A végrehajtás átvétele

73. §

(1) A bíróság elismeri és végrehajtja a tagállami hatóság felügyeleti intézkedést elrendelő határozatát (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat), ha azt az 5. számú melléklet szerinti tanúsítvánnyal együtt, magyar nyelven a bíróságnak megküldték, és a terhelt lakóhelye vagy tartózkodási helye Magyarországon van, valamint a terhelt a felügyeleti intézkedésről való tájékoztatást követően Magyarországra történő visszatéréséhez hozzájárult.

(2) A felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról a terhelt lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, valamint Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság intézkedik.

(3) Ha a Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező terhelt a felügyeleti intézkedés végrehajtásának magyar hatóság általi ellenőrzését kéri, és igazolja, hogy Magyarországhoz családi, kulturális vagy gazdasági kapcsolataira tekintettel szorosan kötődik, a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról a Budai Központi Kerületi Bíróság dönt, ha a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozatot az 5. számú melléklet szerinti tanúsítvánnyal együtt, magyar nyelven a bíróságnak megküldték.

74. §

(1) A bíróság 73. §-ban meghatározott feladatait a nyomozási bíró látja el. A nyomozási bíró határozata ellen benyújtott fellebbezést a törvényszék másodfokú tanácsa bírálja el.

(2) Ha a magyar igazságügyi hatóságnak a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerésére és végrehajtására nincs hatásköre, vagy nem rendelkezik illetékességgel, azt haladéktalanul átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, és az áttételről a kibocsátó tagállami hatóságot értesíti.

75. §

A nyomozási bíró a következő felügyeleti intézkedéseket elrendelő tagállami határozatot ismeri el és hajtja végre:

a) a terhelt kötelezése a magyarországi lakóhelye vagy tartózkodási helye címében történő változás bejelentésére,

b) arra vonatkozó tilalom, hogy a terhelt Magyarországon vagy a kibocsátó tagállamban meghatározott helyre, helységbe vagy meghatározott területre belépjen,

c) a terhelt kötelezése arra, hogy meghatározott időpontban meghatározott helyen tartózkodjon,

d) a terhelt kötelezése arra, hogy meghatározott időpontban meghatározott hatóságnál jelentkezzen,

e) a terhelt kötelezése arra, hogy tartózkodjon meghatározott személlyel való érintkezésbe lépéstől,

f) arra vonatkozó korlátozás, hogy a terhelt Magyarország területét elhagyja.

76. §

(1) A nyomozási bíró a rendelkezésére álló iratok alapján a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat elismeréséről annak kézhezvételétől számított harminc napon belül határozatot hoz, amelyet a tagállami hatóság részére haladéktalanul megküld. Ha az elismerő határozat ellen fellebbezést nyújtottak be, a nyomozási bíró számára az elismerésre nyitva álló határidő további harminc nappal meghosszabbodik. A nyomozási bíró az elismerő határozat ellen benyújtott fellebbezésről haladéktalanul tájékoztatja a tagállami hatóságot.

(2) Ha kivételes esetben az elismerő határozat az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hozható meg, erről a nyomozási bíró a késedelem okainak és az elismeréshez várhatóan szükséges időtartamnak a közlése mellett haladéktalanul tájékoztatja a tagállami hatóságot.

(3) A nyomozási bíró a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozatot hiányos, illetve pontatlan tanúsítvány alapján akkor ismeri el és hajtja végre, ha a pontatlan, illetve hiányos adatok annak elismerését és végrehajtását nem akadályozzák. Ha a tanúsítványban foglaltak alapján a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerése és végrehajtása nem, vagy csak részben lehetséges, a nyomozási bíró erről a tagállami hatóságot haladéktalanul értesíti, a tanúsítvány kiegészítésére, kijavítására határidőt tűz, és megjelöli azokat az adatokat, amelyek ismerete a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat elismeréséhez és végrehajtásához szükséges. A nyomozási bíró a hiányzó vagy pontatlan adatok pótlásáig, kijavításáig elhalasztja az elismerő határozat meghozatalát, és erről a tagállami hatóságot haladéktalanul tájékoztatja.

(4) Ha a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat és a tanúsítvány nem postai úton érkezett, a nyomozási bíró kérheti a tagállami hatóságot, hogy a határozat és a tanúsítvány eredeti példányát küldje meg számára.

77. §

(1) A nyomozási bíró a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerését és a végrehajtását megtagadja, ha

a) a határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény;

b) a határozat továbbításának a 73. §-ban meghatározott feltételei nem állnak fenn, vagy a megküldött tanúsítvány nem a 75. §-ban meghatározott felügyeleti intézkedést tartalmazza;

c) a megküldött tanúsítvány nyilvánvalóan nem a mellékelt, felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozatra vonatkozik;

d) a hiánypótlásra, kijavításra tűzött határidő eredménytelenül eltelt;

e) Magyarországon, illetve egy tagállamban a terhelt ellen a határozat kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt már olyan határozatot hoztak, amely a büntetőeljárás megindításának akadályát képezi, vagy amely alapján a felügyeleti intézkedést már végrehajtották, vagy annak végrehajtása folyamatban van;

f) a terheltet egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélték, vagy a terheltet egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen felmentették;

g) ha a magyar törvény szerint a büntethetőség elévült, feltéve, hogy a határozat alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik;

h) a végrehajtás ellenőrzését magyar törvény kizárja;

i) a keresett személy gyermekkor miatt nem büntethető.

(2) A nyomozási bíró a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerését és végrehajtását nem tagadhatja meg az adókkal és az illetékekkel, a vámokkal és a devizával kapcsolatos bűncselekmények esetén amiatt, hogy a magyar jog nem ismer ugyanolyan adót, illetéket, valamint vámmal illetve adóval, illetékkel azonos hatású díjat, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátó tagállam joga.

(3) Az (1) bekezdés b)-f) pontjaiban meghatározott megtagadási okok fennállása esetén a nyomozási bíró a megtagadó határozat meghozatala előtt egyeztet a tagállami hatósággal, és azt felkérheti a döntéséhez szükséges tájékoztatás megadására.

(4) A felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadásáról a nyomozási bíró indokolt határozatot hoz, amelyet a tagállami hatóság részére haladéktalanul megküld. A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

78. §

(1) A nyomozási bíró az elismerő határozatában a tagállami határozatban elrendelt felügyeleti intézkedésnek a magyar jog szerint leginkább megfelelő felügyeleti intézkedést állapítja meg alkalmazandó felügyeleti intézkedésként, azonban az nem lehet szigorúbb a tagállami határozatban elrendelt felügyeleti intézkedésnél.

(2) Ha ugyanazon terhelt ellen különböző bűncselekmények miatt több tagállam hatósága rendelt el felügyeleti intézkedést, és azok végrehajtását Magyarországtól kérik, a nyomozási bíró a szigorúbb felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozatot ismeri el és hajtja végre.

79. §

(1) A nyomozási bíró a 75. § a) pontjában meghatározott felügyeleti intézkedést elismerő határozatában a terheltet arra kötelezi, hogy magyarországi lakóhelye vagy tartózkodási helye címének megváltozását az elköltözés után három munkanapon belül jelentse be az elismerő határozatot hozó bíróságnál, és ezzel egyidejűleg a terheltet figyelmezteti arra, hogy ennek elmulasztása esetén rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhető.

(2) A nyomozási bíró

a) a 75. § b) és e) pontjában foglalt felügyeleti intézkedés esetében távoltartást,

b) a 75. § c) pontjában foglalt felügyeleti intézkedés esetében lakhelyelhagyási tilalmat vagy házi őrizetet,

c) a 75. § d) pontjában foglalt felügyeleti intézkedés esetében lakhelyelhagyási tilalmat vagy távoltartást

állapít meg alkalmazandó felügyeleti intézkedésként.

(3) A nyomozási bíró a 75. § b), d), e) pontjaiban meghatározott felügyeleti intézkedést elismerő határozatában a terheltet arra kötelezi, hogy a bíróság által meghatározott ideig a tagállami hatóság vagy a bíróság által meghatározott helytől, helységtől, területtől vagy személytől tartsa távol magát, továbbá szükség esetén előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként a bíróság által kijelölt nyomozó hatóságnál jelentkezzék. A nyomozási bíró a távoltartás e törvényben meghatározott elismerésekor a Be.-ben a távoltartás elrendelésére meghatározott egyéb feltételeket nem vizsgálhatja.

(4) A nyomozási bíró a 75. § c) vagy d) pontjában meghatározott felügyeleti intézkedést elismerő határozatában a terheltet arra kötelezi, hogy a bíróság által meghatározott ideig meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetve a lakóhelyét nem változtathatja meg, továbbá szükség esetén előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként a bíróság által kijelölt nyomozó hatóságnál jelentkezzék. A nyomozási bíró a lakhelyelhagyási tilalom e törvényben meghatározott elismerésekor a Be.-ben a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére meghatározott egyéb feltételeket nem vizsgálhatja.

(5) A nyomozási bíró a 75. § c) pontjában meghatározott felügyeleti intézkedést elismerő határozatában a terheltet arra kötelezi, hogy a bíróság által kijelölt lakásban és az ahhoz tartozó bekerített helyen tartózkodjék, és azt csak a bíróság által meghatározott célból, különösen a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása vagy gyógykezelés céljából a határozatban írt időben és távolságra (úti célra) hagyhatja el. A nyomozási bíró a házi őrizet e törvényben meghatározott elrendelésekor a Be.-ben a házi őrizet elrendelésére meghatározott egyéb feltételeket nem vizsgálhatja.

(6) A nyomozási bíró a távoltartás, a lakhelyelhagyási tilalom vagy a házi őrizet szabályainak megszegése esetén a terhelt előzetes letartóztatását nem rendelheti el, azonban a 83. § (2) bekezdésének megfelelően a tagállami hatóságot a felügyeleti intézkedés megsértéséről haladéktalanul értesíti. A lakhelyelhagyási tilalom szabályainak megszegése esetén házi őrizetet akkor rendelhet el, ha a 84. § (2) bekezdése szerint megküldött értesítése alapján a tagállami hatóság ezen alcím alapján olyan további határozatot hozott, amelynek értelmében a (4) bekezdés b) pontja szerint házi őrizet állapítható meg.

(7) A nyomozási bíró a 75. § f) pontjában meghatározott felügyeleti intézkedést elismerő határozatában a terheltnek megtiltja Magyarország területének elhagyását, továbbá a terheltet arra kötelezi, hogy úti okmányát az elismerő határozatot hozó bíróságnak adja át. A nyomozási bíró a határozatáról haladéktalanul értesíti az útlevélhatóságot a külön törvényben meghatározott külföldre utazási korlátozás biztosítása érdekében. Ha a tagállami hatóság a nyomozási bírót arról tájékoztatja, hogy a felügyeleti intézkedés elrendelésének oka már nem áll fenn, a nyomozási bíró haladéktalanul értesíti az idegenrendészeti hatóságot az úti okmány visszaadása és a külön törvényben meghatározott külföldre utazási korlátozás feloldása érdekében.

80. §

(1) A nyomozási bíró a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozatban megjelölt időtartamnak megfelelően állapítja meg az elismert felügyeleti intézkedés tartamát, úgy, hogy az a (2) bekezdésben meghatározott időtartamot nem haladhatja meg.

(2) Ha a nyomozási bíró felügyeleti intézkedésként

a) lakhelyelhagyási tilalmat állapít meg, akkor annak időtartamát legfeljebb hat hónapban,

b) házi őrizetet állapít meg, akkor annak időtartamát legfeljebb három hónapban,

c) távoltartást állapít meg, akkor annak időtartamát legfeljebb hatvan napban

határozhatja meg.

(3) A Be.-nek a lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet meghosszabbítására, fenntartására és megszüntetésére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak.

(4) Ha a Be. 137. § (7) bekezdése alkalmazásának van helye, azt azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felügyeleti intézkedés részleges feloldását kizárólag a nyomozási bíró rendelheti el.

(5) Az elismert felügyeleti intézkedés végrehajtásának ellenőrzésére a magyar jog az irányadó.

81. §

(1) Az elismert felügyeleti intézkedés időtartamának lejárta előtt tíz nappal a nyomozási bíró a 6. számú mellékletben szereplő formanyomtatvány megfelelő részének kitöltésével a tagállami hatóságot erről értesíti.

(2) Ha a tagállami hatóság a felügyeleti intézkedés fenntartására irányuló határozatát a felügyeleti intézkedés határidejének lejárta előtt a bíróságnak megküldi, e tagállami határozat elismerésére az általános szabályok irányadók azzal, hogy a megtagadási okok nem vizsgálhatóak.

(3) Ha a tagállami hatóság a nyomozási bírónak a (1) bekezdésben foglalt tájékoztatása ellenére nem kéri a felügyeleti intézkedés határidejének lejárta előtt a felügyeleti intézkedés fenntartását, a nyomozási bíró a felügyeleti intézkedést megszünteti.

82. §

A nyomozási bíró a felügyeleti intézkedés végrehajtása során bármikor megkereséssel fordulhat a tagállami hatósághoz azzal kapcsolatban, hogy a felügyeleti intézkedés végrehajtásának ellenőrzése a továbbiakban is indokolt-e.

83. §

A nyomozási bíró haladéktalanul értesíti a tagállami hatóságot, ha

a) a terhelt tartózkodási helye megváltozott, vagy

b) a végrehajtás ellenőrzése akadályba ütközik, különösen, ha a terhelt nem található Magyarországon.

84. §

(1) Ha a tagállami hatóság a nyomozási bírót az elismert felügyeleti intézkedés módosításáról tájékoztatja, a nyomozási bíró a módosított felügyeleti intézkedés elismerését és végrehajtását megtagadhatja, ha a módosított felügyeleti intézkedés nem felel meg a 75. §-ban meghatározott felügyeleti intézkedéseknek. A nyomozási bíró a megtagadásról haladéktalanul tájékoztatja a tagállami hatóságot.

(2) A nyomozási bíró a felügyeleti intézkedés megsértéséről a 6. számú mellékletben szereplő formanyomtatványon haladéktalanul értesíti a tagállami hatóságot.

(3) Ha a nyomozási bíró (2) bekezdésben meghatározott értesítése ellenére a tagállami hatóságtól az értesítés kézhezvételétől számított öt napon belül nem kap visszajelzést arról, hogy az ezen alcímben meghatározott további határozatot hozott, a bíróság határidő tűzésével felkérheti a tagállami hatóságot a határozat meghozatalára. Ha a tagállami hatóság a megjelölt határidőn belül nem hoz határozatot, a nyomozási bíró a felügyeleti intézkedés végrehajtásának ellenőrzését megszünteti, és az erről szóló határozatát a tagállami hatóság részére haladéktalanul megküldi.

(4) Ha a tagállami hatóság az ezen alcímben meghatározott további határozatot hoz, annak elismerésére az általános szabályok irányadók azzal, hogy a megtagadási okok nem vizsgálhatóak.

85. §

(1) A nyomozási bíró a felügyeleti intézkedés végrehajtásának ellenőrzését megszünteti, ha

a) a terhelt a felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerését követően Magyarország területén nem található, és a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, vagy a terhelt lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel Magyarországon már nem rendelkezik,

b) a tagállami hatóság a tanúsítvány visszavonásáról értesítette,

c) a módosított felügyeleti intézkedés elismerését és végrehajtását a 84. § (1) bekezdése alapján megtagadta,

d) a felügyeleti intézkedés határideje meghosszabbítás nélkül letelt.

(2) A megszüntető határozatot a nyomozási bíró a tagállami hatóság részére haladéktalanul megküldi.

86. §

A felügyeleti intézkedést elrendelő tagállami határozat végrehajtásának ellenőrzése során a Magyarország területén felmerülő költség bűnügyi költség, amelyet a magyar állam visel.

39. A végrehajtás átadása

87. §

(1) Ha a büntetőeljárás során a bíróság az előzetes letartóztatás helyett felügyeleti intézkedést rendel el, és

a) a terhelt lakóhelye vagy tartózkodási helye valamely tagállam területén van, valamint a terhelt a felügyeleti intézkedésről való tájékoztatást követően hozzájárult az e tagállamba történő visszatéréséhez, vagy

b) a terhelt a felügyeleti intézkedést elrendelő határozatnak a lakóhelyétől vagy a tartózkodási helyétől eltérő más tagállamban történő elismerését és végrehajtását kérte,

a bíróság a felügyeleti intézkedést elrendelő határozattal egyidejűleg kitölti az 5. számú melléklet szerinti tanúsítványt.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a határozatot a tanúsítvánnyal együtt le kell fordítani az (1) bekezdésben meghatározott tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. A bíróság a lefordított határozatot és tanúsítványt a tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósága számára közvetlenül küldi meg.

(3) A bíróság a lefordított határozatot és a tanúsítványt a tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósága számára posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján továbbítja. A számítástechnikai rendszer útján továbbított határozatot minősített elektronikus aláírással kell ellátni. Ha a bíróság a határozatot nem postai úton küldte meg, akkor kérelemre a határozat és a tanúsítvány eredeti példányát megküldi a tagállami hatóság számára.

(4) A határozatot és a tanúsítványt a bíróság egyidejűleg csak egy tagállamba továbbíthatja.

(5) Ha a bíróság nem tudja megállapítani, hogy a tagállamban melyik hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel a határozat elismerésére és végrehajtására, a kapcsolatfelvételhez szükséges adatokat az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjain keresztül szerzi be.

88. §

A bíróság a következő felügyeleti intézkedések végrehajtásának ellenőrzését kérheti a tagállami hatóságtól:

a) lakhelyelhagyási tilalom,

b) házi őrizet,

c) távoltartás.

89. §

(1) Ha a felügyeleti intézkedést másik tagállamban hajtják végre, és annak meghosszabbítása vagy fenntartása indokolt, az ügyész a felügyeleti intézkedés határidejének lejárta előtt tíz nappal a meghosszabbításra vagy a fenntartásra indítványt tesz a bíróságnak. A bíróság a felügyeleti intézkedés fenntartásáról határozatot hoz, amelyet a felügyeleti intézkedés határidejének lejárta előtt hét nappal megküld a tagállami hatóságnak.

(2) Ha a felügyeleti intézkedés határidejének lejárta előtt a tagállami hatóság a 6. számú mellékletben szereplő formanyomtatványon a határidő lejártáról értesíti a bíróságot, a bíróság az ügyész indítványára dönt a felügyeleti intézkedés fenntartásáról, és az erről szóló határozatát a tagállami hatóságnak haladéktalanul megküldi.

90. §

Ha a tagállami hatóság a felügyeleti intézkedésnek a tagállami jog szerinti leghosszabb időtartamáról vagy a felügyeleti intézkedés átalakításáról tájékoztatja a bíróságot, és a végrehajtó tagállamban a végrehajtás ellenőrzése még nem kezdődött meg, a bíróság, ha így az általa elrendelt felügyeleti intézkedés tagállami végrehajtását nem tartja megfelelőnek, a tájékoztatás kézhezvételétől számított tíz napon belül dönthet a tanúsítvány visszavonásáról, és az erről szóló határozatát a tagállami hatóság részére haladéktalanul megküldi.

91. §

A tagállami hatóság azzal kapcsolatos megkeresésére, hogy a felügyeleti intézkedés fenntartása a továbbiakban is indokolt-e, a bíróság haladéktalanul tájékoztatja a tagállami hatóságot, és szükség esetén további határozatot hoz.

92. §

Ha a tagállami hatóság a 6. számú mellékletben szereplő formanyomtatványon a bíróságot tájékoztatja a felügyeleti intézkedés megsértéséről, illetve bármely, a felügyeleti intézkedés végrehajtását érintő olyan körülményről, amelynek alapján a Be. szerint további határozat meghozatala válik szükségessé, a bíróság meghozza a szükséges határozatot, és azt a tagállami hatóság részére haladéktalanul megküldi.

VI. Fejezet

A bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog és a vagyonelkobzás alá eső vagyon megőrzését biztosító határozat végrehajtására irányuló eljárási jogsegély

40. A végrehajtás átvétele

93. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság elismeri és végrehajtja egy tagállami igazságügyi hatóság által

a) a bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása vagy felhasználása végett, vagy

b) az elkobzás, illetve a vagyonelkobzás biztosítása érdekében

kibocsátott határozatot (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat), ha azt a 7. számú melléklet szerinti tanúsítvánnyal együtt, magyar nyelven a magyar igazságügyi hatóságnak megküldték, és a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog, illetve a vagyonelkobzás alá eső vagyon Magyarország területén található.

(2) A biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerésére és végrehajtására az a magyar igazságügyi hatóság jogosult, amely a magyar jog szerint az ilyen határozatot meghozza, kényszerintézkedést elrendeli, és a végrehajtás iránt intézkedik.

(3) Ha ugyanazon bizonyítási eszköz, elkobzás alá eső dolog, illetve vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítására vonatkozóan két vagy több tagállam igazságügyi hatósága bocsátott ki biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozatot, a magyar igazságügyi hatóság az összes körülmény mérlegelésével dönt arról, hogy melyik tagállam határozatát hajtja végre. A döntés meghozatalakor a magyar igazságügyi hatóság különösen a bűncselekmény súlyát és elkövetési helyét, a tagállami határozat kibocsátásának időpontját veszi figyelembe.

(4) A biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat végrehajtására az a magyar igazságügyi hatóság illetékes, amelynek területén a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog, illetve a vagyonelkobzás alá eső vagyon található. Ha a tagállami határozat kibocsátásának alapjául szolgáló bűncselekmény miatt Magyarországon büntetőeljárás van folyamatban, a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat végrehajtására az a magyar igazságügyi hatóság illetékes, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van.

(5) Ha a magyar igazságügyi hatóságnak a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerésére és végrehajtására nincs hatásköre, vagy nem rendelkezik illetékességgel, azt haladéktalanul átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar igazságügyi hatósághoz, és az áttételről értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot.

94. §

(1) A biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozatot az 1. számú mellékletben meghatározott bűncselekményfajták esetében a cselekmény kettős büntetendőségének mérlegelése nélkül végre kell hajtani.

(2) Ha a tagállami igazságügyi hatóság államának joga szerint annak a bűncselekménynek a büntetési tétele felső határa, amely miatt a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerését és végrehajtását kérik, nem éri el a háromévi szabadságvesztést, illetve szabadságelvonással járó intézkedést, a tagállami határozatot csak akkor lehet elismerni és végrehajtani, ha a bűncselekmény megfelel az 1. számú mellékletben meghatározott bűncselekmények valamelyikének.

(3) Az 1. számú mellékletben fel nem sorolt bűncselekményfajták esetében a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozatot a magyar igazságügyi hatóság akkor ismeri el és hajtja végre, ha az a cselekmény, amely miatt a tagállami határozat elismerését és végrehajtását kérik, a magyar törvény szerint bűncselekménynek minősül.

95. §

(1) A biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerését és végrehajtását a magyar igazságügyi hatóság megtagadja, ha

a) a 94. § (2)-(3) bekezdés szerinti esetben a határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény;

b) a magyar jog szerint a határozat alapjául szolgáló bűncselekmény büntethetősége elévült;

c) Magyarországon, vagy valamely tagállamban a terhelt ellen a tagállami határozat alapjául szolgáló cselekmény miatt már olyan jogerős határozatot hoztak, amely a büntetőeljárás megindításának akadályát képezi, vagy olyan határozatot hoztak, amelynek alapján az elkobzást, a vagyonelkobzást, illetve az ennek megfelelő büntetést vagy intézkedést a tagállami határozatban megjelölt dologra vagy vagyonra már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó tagállam joga szerint az nem hajtható végre;

d) a terhelt ellen egy harmadik államban már jogerős határozatot hoztak, feltéve, hogy a tagállami határozatban megjelölt dologra vagy vagyonra az elkobzást, a vagyonelkobzást, illetve az ennek megfelelő büntetést vagy intézkedést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó állam joga szerint az nem hajtható végre;

e) a tagállami igazságügyi hatóság által megküldött tanúsítvány nyilvánvalóan nem a mellékelt biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozatra vonatkozik;

f) a hiánypótlásra, kijavításra tűzött határidő eredménytelenül eltelt, illetve a 96. § (2) bekezdésére figyelemmel kiegészített tagállami határozat végrehajtása továbbra sem lehetséges;

g) a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet, illetve nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személy birtokában lévő bizonyítási eszközre, elkobzás alá eső dologra vagy vagyonelkobzás alá eső vagyonra vonatkozik, és a mentelmi jogot, illetve a nemzetközi jogon alapuló mentességet nem függesztették fel;

h) a végrehajtást magyar törvény kizárja.

(2) A biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerése és végrehajtása nem tagadható meg az adókkal és az illetékekkel, a vámokkal és a devizával kapcsolatos bűncselekmények esetén amiatt, hogy a magyar jog nem ismer ugyanolyan adót, illetéket, valamint vámmal illetve adóval, illetékkel azonos hatású díjat, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátó tagállam joga.

96. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerése és végrehajtása feltételeinek fennállásáról határozatot hoz, amelyet a tagállami igazságügyi hatóság részére megküld. A magyar igazságügyi hatóság a határozatában a magyar jogszabályok szerint állapítja meg az alkalmazandó intézkedést, és ennek megfelelően rendelkezik ezen intézkedés végrehajtásáról úgy, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen annak az intézkedésnek, amelyet a tagállami határozat tartalmaz.

(2) A magyar igazságügyi hatóság a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozatot hiányos, illetve pontatlan tanúsítvány alapján akkor ismeri el és hajtja végre, ha a pontatlan, illetve hiányos adatok a tagállami határozat elismerését és végrehajtását nem akadályozzák. Ha a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozatban, illetve a tanúsítványban foglaltak alapján a tagállami határozat elismerése és végrehajtása nem, vagy csak részben lehetséges, a magyar igazságügyi hatóság erről a tagállami igazságügyi hatóságot haladéktalanul értesíti, a tanúsítvány, illetve a benne szereplő hiányzó vagy pontatlan adatok pótlására, kijavítására határidőt tűz, és ezzel egyidejűleg megjelöli azokat az adatokat, amelyek ismerete a tagállami határozat elismeréséhez és végrehajtásához szükséges.

(3) A magyar igazságügyi hatóság a tanúsítvány helyett olyan hivatalos iratot is elfogadhat, amely a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat végrehajtásához szükséges adatokat megfelelő módon tartalmazza.

(4) A határozat végrehajtása más hivatalos irat vagy feltétel meglétéhez nem köthető.

97. §

(1) A biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadásáról a magyar igazságügyi hatóság indokolt határozatot hoz, amelyet a tagállami igazságügyi hatóság részére megküld. E határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(2) A magyar igazságügyi hatóság haladéktalanul tájékoztatja a tagállami igazságügyi hatóságot, ha a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat elismerése és végrehajtása akadályba ütközik, különösen ha a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon eltűnt, megsemmisült, a tanúsítványban meghatározott helyen nem található, illetve kiegészítő információ kérése ellenére nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy a bizonyítási eszközt, az elkobzás alá eső dolgot vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyont a magyar igazságügyi hatóság megtalálja.

98. §

(1) A biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat végrehajtása elhalasztható, ha e határozat alapjául szolgáló cselekmény miatt vagy azzal összefüggésben Magyarország területén büntetőeljárás van folyamatban, és e büntetőeljárás sikerét a tagállami határozat végrehajtása jelentősen veszélyeztetné.

(2) Ha a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozattal érintett bizonyítási eszközt, elkobzás alá eső dolgot, illetve vagyonelkobzás alá eső vagyont Magyarország területén már lefoglalták, zár alá vették, valamint ha a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítási intézkedés hatálya alatt áll, illetve a bizonyítási eszköz megőrzése érdekében számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzését rendelték el, a tagállami határozatot akkor kell végrehajtani, ha a kényszerintézkedést megszüntették, illetve feloldották.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben, a magyar büntetőeljárásban elrendelt kényszerintézkedés megszüntetéséről, illetve feloldásáról szóló határozatot mindaddig nem lehet végrehajtani, amíg a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat végrehajtása érdekében a kényszerintézkedés fenntartására szükség van.

(4) A magyar büntetőeljárásban lefoglalt dolgot a Be. 155. §-a alapján nem lehet kiadni addig, amíg

a) a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat végrehajtása érdekében elrendelt kényszerintézkedést a magyar igazságügyi hatóság nem szüntette meg,

b) a tagállami igazságügyi hatóság által kibocsátott, a lefoglalt bizonyítási eszköz átadására vonatkozó kérelem, illetve a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat végrehajtása érdekében elrendelt kényszerintézkedés hatálya alatt lévő dolog vagy vagyon elkobzására, illetve vagyonelkobzására vonatkozó határozat elismeréséről és végrehajtásáról a magyar igazságügyi hatóság nem hozott határozatot.

(5) A magyar igazságügyi hatóság a biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat végrehajtásának elhalasztásáról határozatot hoz, amelyben a végrehajtás elhalasztásának időtartamát feltünteti; a végrehajtás elhalasztásáról szóló határozatot a tagállami igazságügyi hatóságnak megküldi. E határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(6) Ha a végrehajtás elhalasztásának oka megszűnt, a magyar igazságügyi hatóság haladéktalanul intézkedik a határozatban foglalt kényszerintézkedés elrendelése, illetve alkalmazása iránt. Erről a magyar igazságügyi hatóság a tagállami igazságügyi hatóságot írásban, azaz posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján értesíti. A számítástechnikai rendszer útján továbbított határozatot minősített elektronikus aláírással kell ellátni.

99. §

(1) A biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozatot a magyar igazságügyi hatóság a tagállami igazságügyi hatóság által kifejezetten kért és megjelölt szabályok szerint hajtja végre, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar jogrendszer elveivel.

(2) A biztosítási intézkedést elrendelő tagállami határozat végrehajtásáról a magyar igazságügyi hatóság a tagállami igazságügyi hatóságot írásban, posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján értesíti. A számítástechnikai rendszer útján továbbított iratot minősített elektronikus aláírással kell ellátni.

(3) Egyebekben az e fejezetben foglalt határozatok végrehajtása során a lefoglalásra, a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezésre, a zár alá vételre, illetve a biztosítási intézkedésre vonatkozó eljárási és végrehajtási szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

100. §

(1) Ha a Be. szabályai alapján a magyar igazságügyi hatóság a kényszerintézkedés megszüntetését tartja szükségesnek, erről a tagállami igazságügyi hatóságot értesíti, és a kényszerintézkedés megszüntetése előtt megfelelő határidőt állapít meg a tagállami igazságügyi hatóságnak annak érdekében, hogy észrevételt tegyen.

(2) Az ezen alcímben meghatározott eljárásokat soron kívül kell lefolytatni.

41. A végrehajtás átadása

101. §

(1) Ha a büntetőeljárás során lefoglalás, zár alá vétel, biztosítási intézkedés vagy számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezés elrendelése, illetve alkalmazása válik szükségessé, és a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog, illetve a vagyonelkobzás alá eső vagyon egy másik tagállam területén található, a magyar igazságügyi hatóság a kényszerintézkedést elrendelő határozattal egyidejűleg kitölti a 7. számú melléklet szerinti tanúsítványt.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a határozatot a tanúsítvánnyal együtt le kell fordítani annak a tagállamnak a hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére, amelynek területén a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog, illetve a vagyonelkobzás alá eső vagyon található (végrehajtó tagállam). A magyar igazságügyi hatóság a lefordított határozatot és tanúsítványt a tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező igazságügyi hatósága számára közvetlenül küldi meg.

(3) A határozat rendelkező része - a Be.-ben foglaltakon kívül - szükség szerint tartalmazza,

a) a lefoglalni kért bizonyítási eszköz átadása iránti kérelmet a magyar igazságügyi hatóság részére, vagy

b) rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a kényszerintézkedéssel érintett bizonyítási eszközt, elkobzás alá eső dolgot, illetve vagyonelkobzás alá eső vagyont az a) pont szerinti kérelem, illetve az elkobzására, illetve vagyonelkobzásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti kérelem továbbításáig a végrehajtó tagállamban kell tartani.

(4) Ha a nyomozó hatóság lefoglalás vagy számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezés elrendelését, illetve biztosítási intézkedés és zár alá vétel alkalmazását tartja szükségesnek olyan bizonyítási eszköz, elkobzás alá eső dolog vagy vagyonelkobzás alá eső vagyon tekintetében, amely egy másik tagállam területén található, előterjesztést tesz az ügyésznek az (1) bekezdésben meghatározott határozat meghozatala, vagy annak bíróságnál történő indítványozása iránt.

102. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság kérheti a tagállami igazságügyi hatóságtól, hogy a határozatot a magyar jogszabályokban foglaltak szerint hajtsa végre. Ebben az esetben az alkalmazandó magyar jogszabályokat a tanúsítványban részletesen ismertetni kell.

(2) Ha a magyar igazságügyi hatóság által kibocsátott határozatot a tagállami igazságügyi hatóság az abban megjelölt adatok és feltételek alapján nem, vagy csak részben tudja végrehajtani, a magyar igazságügyi hatóság a tagállami igazságügyi hatóság által megjelölt feltételek teljesítése iránt haladéktalanul intézkedik.

103. §

(1) A határozatot és a tanúsítványt írásban, posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján kell megküldeni a tagállam hatáskörrel rendelkező és illetékes igazságügyi hatósága részére. A számítástechnikai rendszer útján továbbított határozatot minősített elektronikus aláírással kell ellátni.

(2) Ha a magyar igazságügyi hatóság nem tudja megállapítani, hogy a végrehajtó tagállamban melyik igazságügyi hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel a határozat végrehajtására, a kapcsolatfelvételhez szükséges adatokat az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjain keresztül szerzi be.

(3) Ha a 101 . § (1) bekezdésében említett kényszerintézkedés elrendelésének oka megszűnt, a határozatot kibocsátó magyar igazságügyi hatóság ezt haladéktalanul közli a tagállami igazságügyi hatósággal.

VII. Fejezet

A büntetőeljárások során felmerülő, a tagállamok joghatóságának gyakorlásával kapcsolatos összeütközések megelőzése, rendezése

42. Tagállamok közötti információcsere

104. §

(1) A tagállami hatóság írásbeli megkeresése alapján - a megkeresésben megjelölt határidőn belül, vagy ha a tagállami hatóság a megkeresésben határidőt nem jelölt meg, akkor haladéktalanul - a legfőbb ügyész írásban tájékoztatást nyújt arról, hogy a megkeresésben megjelölt személlyel szemben a megkeresésben foglalt cselekmény miatt Magyarországon folyamatban van-e büntetőeljárás.

(2) Ha Magyarországon a megkeresésben megjelölt személlyel szemben büntetőeljárás van folyamatban, a legfőbb ügyész arról is tájékoztatja a tagállami hatóságot, hogy az eljárás mely ügyészség vagy bíróság előtt van folyamatban. Ha a megkeresésben foglalt ügyben jogerős határozat született, a legfőbb ügyész erről a tényről tájékoztatja a tagállami hatóságot.

(3) Ha a tagállami hatóság arról tájékoztatja a legfőbb ügyészt, hogy a megkeresésben említett személyt a tagállamban fogva tartják, a tagállami megkeresést soron kívül kell teljesíteni.

(4) Ha a legfőbb ügyész az (1) bekezdésben foglalt határidőn belül a tájékoztatást nem tudja megadni, erről a késedelem okainak megjelölése mellett haladéktalanul tájékoztatja a tagállami hatóságot, és megjelöli a tájékoztatás megadásához előreláthatóan szükséges időtartamot.

(5) Ha magyar hatósághoz valamely tagállamból az (1) bekezdés szerinti megkeresés érkezik, a magyar hatóság a megkeresést haladéktalanul továbbítja a legfőbb ügyésznek, és erről tájékoztatja a tagállami hatóságot.

105. §

(1) Ha adat merül fel arra vonatkozóan, hogy a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt másik tagállam is büntetőeljárást folytat, a vádirat benyújtása előtt az ügyész, azt követően a bíróság erről értesíti a legfőbb ügyészt. A legfőbb ügyész az adat megerősítése érdekében írásban megkeresi a tagállami hatóságot.

(2) Ha a legfőbb ügyész nem tudja megállapítani, hogy a tagállamban melyik hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel az (1) bekezdésben foglalt adat megerősítésére, a kapcsolatfelvételhez szükséges adatokat az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjain keresztül szerzi be.

(3) A legfőbb ügyész a megkeresésben ésszerű határidőt szab a megkeresés teljesítésére. Ha a terheltet Magyarországon fogva tartják, a legfőbb ügyész a megkeresés soron kívüli teljesítését kéri a tagállami hatóságtól.

(4) Megkeresésében a legfőbb ügyész legalább az alábbi adatokat közli a tagállami hatósággal:

a) a terhelt, valamint a sértett(ek) természetes személyazonosító adatai,

b) a büntetőeljárás tárgyát képező cselekmény(ek) és körülmények leírása,

c) a büntetőeljárás állása,

d) a büntetőeljárást folytató ügyészség vagy bíróság megnevezése,

e) az a tény, hogy a terheltet fogva tartják.

43. A konzultációs eljárás

106. §

(1) Ha a 104. és 105. §-ban foglalt eljárás során megállapítást nyert, hogy a terhelttel szemben a Magyarországon folyó büntetőeljárással párhuzamosan ugyanazon cselekmény miatt másik tagállam is büntetőeljárást folytat, erről a legfőbb ügyész a büntetőeljárást folytató ügyészt vagy bíróságot haladéktalanul tájékoztatja. Ezzel egyidejűleg a legfőbb ügyész konzultációt kezdeményez, vagy a tagállami hatóság kezdeményezése alapján konzultációt folytat - a büntetőeljárást folytató ügyész vagy bíróság bevonásával - a tagállami hatósággal a párhuzamos büntetőeljárások következményeinek elkerülése érdekében.

(2) A konzultáció megkezdésekor az ügyész a nyomozást, illetve a bíróság az eljárást határozattal felfüggeszti.

(3) A legfőbb ügyész a büntetőeljárás felfüggesztéséről tájékoztatja a tagállami hatóságot. A konzultáció során a legfőbb ügyész - ha lehetséges - teljesíti a tagállami hatóságnak a konzultáció elősegítése érdekében előterjesztett, információ átadása iránti megkeresését. A megkeresés teljesítését meg kell tagadni, ha a teljesítés Magyarország alapvető nemzetbiztonsági érdekét sérti.

(4) A felek a konzultáció során minden lényeges szempontot figyelembe vesznek annak eldöntése érdekében, hogy a továbbiakban melyik tagállam folytassa a büntetőeljárást. Ilyen lényeges szempont lehet különösen a tagállamokban folyó büntetőeljárások állása, az a tény, hogy melyik tagállamban áll rendelkezésre több bizonyíték, hogy a tagállamokban folyamatban lévő büntetőeljárások kapcsolódnak-e az adott tagállamban folyó más büntetőeljáráshoz, a terhelt fogva tartásának helye, illetve a terhelt állampolgársága.

107. §

(1) Ha a 106. §-ban foglaltak alapján a felek nem jutottak megállapodásra azzal kapcsolatban, hogy a továbbiakban melyik tagállam folytassa a büntetőeljárást, a legfőbb ügyész az Eurojusthoz fordulhat az ügy eldöntése érdekében, feltéve, hogy az Eurojust a konkrét esetben hatáskörrel rendelkezik. A legfőbb ügyész az Eurojust megkereséséről tájékoztatja a tagállami hatóságot.

(2) Ha a 106. §-ban foglaltak alapján a felek arra a megállapodásra jutottak, hogy az eset összes körülménye alapján indokolt, hogy a büntetőeljárást a továbbiakban Magyarország folytassa le, akkor az ügyben eljáró ügyész vagy bíróság a büntetőeljárást folytatja. A büntetőeljárás befejezéséről a legfőbb ügyész tájékoztatja a tagállami hatóságot.

(3) Ha a 106. §-ban foglaltak alapján a felek arra a megállapodásra jutottak, hogy az eset összes körülménye alapján indokolt, hogy a büntetőeljárást a továbbiakban a tagállam folytassa le, akkor az ügyben eljáró ügyész vagy bíróság a nyomozást, illetve az eljárást megszünteti. Az ügyész vagy a bíróság ilyen döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye.

(4) A 106. és 107. §-ban foglaltakat akkor is alkalmazni kell, ha a legfőbb ügyész nem a 104. és 105. §-ban meghatározott információcsere alapján, hanem más forrásból szerzett tudomást a másik tagállamban párhuzamosan folyó büntetőeljárásról.

NEGYEDIK RÉSZ

Végrehajtási jogsegélyek

VIII. Fejezet

A büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó ítéletek végrehajtására irányuló jogsegély

44. A végrehajtás átvétele

108. §

A jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat végrehajtásával kapcsolatos bírósági eljárásra a Be. 555. § (2) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott rendelkezés nem alkalmazható.

109. §

(1) A jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozatot vagy annak hitelesített másolatát, a 8. számú melléklet szerinti magyar nyelvű tanúsítványt, az elítélt nyilatkozatát tartalmazó jegyzőkönyvet és - ha az elítélt Magyarországon tartózkodik - az elítélt értesítését igazoló, a 9. számú melléklet szerinti formanyomtatványt a miniszter fogadja, és ha a 111. §-ban meghatározott feltételek fennállnak, megküldi a végrehajtó igazságügyi hatóságként kizárólagos illetékességgel eljáró Fővárosi Törvényszéknek. A Fővárosi Törvényszék egyesbíróként jár el.

(2) Ha a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozatban pénzbüntetés kiszabására, illetve vagyonelkobzás elrendelésére is sor kerül, a határozat elismerésére és a végrehajtásról szóló határozat meghozatalára a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.

(3) Ha a bírósághoz vagy más hatósághoz valamely tagállamból olyan megkeresés érkezik, amelynek elintézésére nem illetékes, vagy nem rendelkezik hatáskörrel, a megkeresést haladéktalanul továbbítja a miniszternek, és erről tájékoztatja a tagállami hatóságot.

110. §

(1) Ha a tagállami igazságügyi hatóság által kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés tartama hosszabb, mint ami a határozat alapjául szolgáló tényállás szerinti bűncselekményre vonatkozóan - a Btk.-nak a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályaira is figyelemmel - a magyar törvény alapján megállapítható lenne, akkor a bíróság által megállapított büntetés vagy intézkedés tartama nem lehet rövidebb, mint a határozat alapjául szolgáló tényállás szerinti bűncselekményre a Btk. által előírt büntetési tételkeret felső határa.

(2) A jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat végrehajtása során a magyar jog szabályai az irányadók.

(3) A jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat magyarországi elismerése és végrehajtása esetén is csak a határozatot hozó tagállam hatósága jogosult a határozat bármilyen felülvizsgálatával kapcsolatos döntés meghozatalára.

111. §

(1) A tagállami igazságügyi hatóság által kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása akkor vehető át, ha a határozat és a tanúsítvány miniszterhez történő érkezésekor az elítélt letöltendő büntetéséből vagy a vele szemben alkalmazott intézkedés tartamából még legalább hat hónap hátra van.

(2) A tagállami igazságügyi hatóság által kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása az elítélt hozzájárulása nélkül átvehető, ha

a) az elítélt Magyarországon lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár,

b) a magyar állampolgársággal rendelkező, vagy a Magyarországra bevándorolt, itt letelepedett, illetve Magyarország által menekültként elismert nem magyar állampolgár elítélt a tagállamban történt elítélését követően, vagy az ellene a tagállamban folyamatban lévő eljárásra tekintettel Magyarországra szökött, vagy ide más módon visszatért, vagy

c) az elítélt olyan magyar állampolgár, akit a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozatba, vagy a tagállami határozatra tekintettel hozott más határozatba foglalt kiutasításról vagy kitoloncolásról szóló rendelkezés alapján Magyarországra kitoloncolnának.

(3) A Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező, nem magyar állampolgár elítélttel szemben kiszabott büntetésnek vagy alkalmazott intézkedésnek a végrehajtása az elítélt hozzájárulásával átvehető, ha

a) az elítélt a szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat jogerőre emelkedésekor már legalább öt éve jogszerűen tartózkodott a magyar állam területén, és az állandó tartózkodási jogát nem veszíti el a határozat végrehajtását követően,

b) az elítélt Magyarországra bevándorolt, itt letelepedett, vagy Magyarország által menekültként elismert személy, vagy

c) Magyarországhoz családi, kulturális vagy gazdasági kapcsolataira tekintettel szorosan kötődik.

112. §

(1) A jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat elismerését és végrehajtását a Fővárosi Törvényszék megtagadja, ha

a) az elítélt gyermekkor miatt nem büntethető,

b) a tagállami határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar jog szerint nem bűncselekmény,

c) a magyar jog szerint a büntetés elévült,

d) Magyarországon, illetve egy tagállamban a határozat alapjául szolgáló cselekmény miatt korábban már olyan határozatot hoztak, amely alapján a büntetést vagy intézkedést végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős határozatot hozó tagállam joga szerint az nem hajtható végre,

e) az elítéltet egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélték, feltéve, hogy a büntetést vagy intézkedést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó állam joga szerint az nem hajtható végre,

f) az elítéltet egy másik tagállamban vagy egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen felmentették,

g) a tagállami igazságügyi hatóság által kibocsátott tanúsítvány nyilvánvalóan nem felel meg a mellékelt határozatnak,

h) a tagállami igazságügyi hatóság által kibocsátott tanúsítvány hiányos, pontatlan, és a hiánypótlásra, kijavításra kitűzött határidő eredménytelenül telt el, illetve a kiegészített tanúsítvány végrehajtása továbbra sem lehetséges,

i) az elítélt közjogi tisztség betöltésén vagy nemzetközi jogon alapuló mentességet élvez, és mentelmi jogát, illetve a diplomácia mentességét nem függesztették fel,

j) a tagállami határozat alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik, és a bűncselekményre közkegyelem terjed ki,

k) a tagállami igazságügyi hatóság a 118. § (2) bekezdés g) pontja és (3) bekezdése alapján nem járul hozzá ahhoz, hogy az elítélttel szemben az átszállítása előtt elkövetett, a határozat alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt Magyarországon büntetőeljárás induljon, őt elítéljék, vagy egyéb módon vonják el a szabadságát, l) a tagállami határozat olyan pszichiátriai vagy orvosi kezelésre irányuló, vagy más, szabadságelvonással járó intézkedést tartalmaz, amelyet Magyarország nem tud végrehajtani.

(2) A jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat elismerését és végrehajtását a Fővárosi Törvényszék megtagadja, ha azt a terhelt távollétében hozták, kivéve, ha a tanúsítványból egyértelműen megállapítható, hogy a tagállami igazságügyi hatóság államának jogával összhangban

a) a terheltet megfelelő időben, határnapot és helyet megjelölve, közvetlenül idézték a tárgyalásra, vagy arról más módon hivatalosan tudomást szerzett, továbbá tájékoztatták arról, hogy a tárgyalás a távollétében is megtartható, vele szemben az eljárás határozattal befejezhető,

b) a terhelt által meghatalmazott vagy számára kirendelt védő a terhelt érdekében a tárgyaláson eljárt, vagy

c) a tagállami határozat kézbesítése megtörtént, az elítélt tájékoztatást kapott a rendes, illetve a rendkívüli jogorvoslati lehetőségekről, de a rendelkezésre álló határidőn belül erre irányuló indítványt nem tett, vagy jelezte, hogy nem vitatja a távollétében hozott határozatot.

113. §

A jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat végrehajtásának átvétele nem tagadható meg az adókkal és az illetékekkel, a vámokkal és a devizával kapcsolatos bűncselekmények esetén amiatt, hogy a magyar jog nem ismer ugyanolyan adót, illetéket, valamint vámmal illetve adóval, illetékkel azonos hatású díjat, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a másik tagállam joga.

114. §

Ha a Fővárosi Törvényszék a 112. § (1) bekezdés h) pontjára tekintettel a tagállami határozat, vagy a határozat lényeges részeinek magyar nyelvre történő lefordítását kéri, a végrehajtásról szóló határozat meghozatala elhalasztható a fordítás kézhezvételéig.

115. §

A Fővárosi Törvényszék határozata ellen - ha e törvény nem zárja ki - fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla tanácsülésen bírál el. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van.

116. §

Ha a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról szóló határozat meghozatalához további információ szükséges, a Fővárosi Törvényszék a miniszter útján keresi meg a tagállami igazságügyi hatóságot.

117. §

Ha a tagállami igazságügyi hatóság által kibocsátott tanúsítvány olyan hiányosságokat, pontatlanságokat tartalmaz, amelyek miatt az elismerés és a végrehajtás nem, vagy csak részben lehetséges, illetve ha a tanúsítvány nyilvánvalóan nem felel meg a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozatnak, a bíróság határidőt tűz a hiányzó, pontatlan adatok pótlására, kijavítására, továbbá megjelöli azokat az adatokat, amelyek a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat elismeréséhez és végrehajtásához szükségesek. A bíróság a hiánypótlás elintézéséig elhalasztja a határozathozatalt. A miniszter erről haladéktalanul értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot.

118. §

(1) A végrehajtás érdekében Magyarországra átszállított személlyel szemben az átszállítása előtt elkövetett, a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától (a továbbiakban: a specialitás elve).

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha

a) az elítélt a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül - bár lehetősége lett volna rá - nem hagyja el Magyarország területét, vagy elhagyása után ide visszatér,

b) a bűncselekmény szabadságvesztés büntetéssel nem büntethető, vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel nem fenyegetett,

c) a büntetőeljárás eredményeként nem kerül sor személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazására,

d) az elítélttel szemben szabadságelvonással nem járó büntetés vagy intézkedés, különösen pénzbüntetés szabható ki, illetve alkalmazható, még akkor sem, ha a büntetés vagy intézkedés az elítélt személyi szabadságának korlátozását eredményezheti,

e) az elítélt hozzájárult az átszállításhoz,

f) az elítélt az átszállítása után, az átszállítását megelőzően elkövetett meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról,

g) a tagállami igazságügyi hatóság a (4) bekezdésben foglaltakhoz a hozzájárulását adja, vagy

h) az elítélt Magyarországra szökött vagy ide visszatért.

(3) A (2) bekezdés f) pontja szerinti lemondó nyilatkozatot a büntetés-végrehajtási bíró előtt kell megtenni, és azt jegyzőkönyvbe kell foglalni, amelyet mind a bírónak, mind a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A lemondó nyilatkozatot úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjék, miszerint azt az elítélt önként és az abból adódó következmények teljes tudatában tette. Az elítélt védőt vehet igénybe.

(4) A (2) bekezdés g) pont szerinti hozzájárulás iránti kérelmet a (3) bekezdés szerinti jegyzőkönyv és a 25. § (3) bekezdése szerinti európai elfogatóparancs kíséretében, a 25. § (4) bekezdése szerint kell a tagállami igazságügyi hatósághoz előterjeszteni.

119. §

(1) Ha nem állnak fenn a végrehajtás elhalasztásának feltételei, a bíróság az iratok kézhezvételétől számított kilencven napon belül jogerős határozatot hoz a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról.

(2) Ha kivételes esetben a határozat az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hozható meg, a bíróság - a késedelem okainak és a jogerős határozat meghozatalához előreláthatóan szükséges időnek a közlése mellett - a miniszter útján haladéktalanul tájékoztatja a tagállami igazságügyi hatóságot.

120. §

A jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat végrehajtásának megtagadásáról a bíróság indokolt határozatot hoz.

121. §

A jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat hatályon kívül helyezéséről vagy végrehajthatóságának megszűnéséről szóló értesítés alapján a Fővárosi Törvényszék haladéktalanul intézkedik a végrehajtás megszüntetése érdekében.

122. §

A 111 . § -ban meghatározott feltételek fennállása esetén a miniszter kezdeményezheti a tagállamnál az elítélt szabadságvesztés büntetése vagy szabadságelvonással járó intézkedése végrehajtásának átvételét.

123. §

A Fővárosi Törvényszék - a miniszter útján - írásban értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot

a) ha a büntetés vagy intézkedés arra tekintettel nem hajtható végre, hogy a határozat és a tanúsítvány Magyarországra történő továbbítását követően az elítélt nem található az ország területén,

b) a végrehajtás átvételéről szóló jogerős határozatról, beleértve a határozat jogerőre emelkedésének időpontját is,

c) a végrehajtás átvételét megtagadó bírósági határozatról, beleértve a megtagadás indokát is,

d) ha a végrehajtás megtagadására közkegyelem miatt kerül sor,

e) az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontjáról, valamint ha az elítéltet a bíróság pártfogó felügyelet alá helyezte, annak tényéről, feltéve, hogy a tagállami igazságügyi hatóság az erről szóló tájékoztatást kérte,

f) ha az elítélt a végrehajtás befejezését megelőzően megszökött,

g) ha a büntetést vagy intézkedést végrehajtották, vagy a végrehajtás egyéni kegyelem vagy közkegyelem miatt befejeződött.

124. §

A Fővárosi Törvényszék a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat és a tanúsítvány megérkezése, vagy a végrehajtásra vonatkozó határozat meghozatala előtt a Magyarország területén tartózkodó elítélt ideiglenes végrehajtási letartóztatását rendeli el, ha

a) a tagállami igazságügyi hatóság erre irányuló indítványt tett,

b) az előzetes adatok alapján nem áll fenn a végrehajtás átvételének egyetlen megtagadási oka sem, és

c) megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén az elítélt elrejtőzik, szökést kísérel meg, vagy más módon kivonja magát a büntetés végrehajtása alól.

125. §

Az ülésen ügyész és védő részvétele kötelező.

126. §

Az ideiglenes végrehajtási letartóztatás legfeljebb a büntetés végrehajtására vonatkozó határozat meghozataláig tart, és nem haladhatja meg a büntetés tartamát. Az ideiglenes végrehajtási letartóztatás teljes idejét - az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően - be kell számítani a végrehajtásra átvett szabadságvesztés büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe.

45. A végrehajtás átadása

127. §

(1) Ha az elítélt Magyarországon vagy a végrehajtó tagállamban tartózkodik, a magyar bíróság jogerős szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést tartalmazó ítélete és a 8. számú melléklet szerinti tanúsítvány az elítélt hozzájárulása nélkül továbbítható

a) az elítélt állampolgársága szerinti azon tagállamba, ahol az elítélt lakóhelye vagy állandó tartózkodási helye van,

b) abba a tagállamba, amelybe az elítéltet a szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtását követően, az ítéletbe, illetve az ítéletre tekintettel hozott más határozatba foglalt kiutasításról szóló rendelkezés alapján kitoloncolják, vagy

c) abba a tagállamba, amelybe az elítélt a Magyarországon történt elítélését követően, vagy az ellene Magyarországon folyamatban lévő eljárásra tekintettel elszökött, vagy oda visszatért.

(2) Ha a szabadságvesztés büntetésnek vagy szabadságelvonással járó intézkedésnek az (1) bekezdéstől eltérő más tagállamban történő végrehajtása - családi, kulturális vagy gazdasági kapcsolataira tekintettel - az elítélt társadalomba való beilleszkedésének elősegítését szolgálja, az ítélet és a tanúsítvány az elítélt hozzájárulásával továbbítható ebbe a tagállamba.

(3) A (2) bekezdés szerinti esetben, az ítélet és a tanúsítvány továbbítását megelőzően a miniszter előzetes egyeztetést folytathat a végrehajtó tagállam igazságügyi hatóságával arról, hogy az hozzájárul-e a tanúsítvány és az ítélet továbbításához.

128. §

(1) A tanúsítványt a jogerős ítélet alapján a fogvatartás helye szerint illetékes büntetésvégrehajtási bíró állítja ki. A hiányzó adatok beszerzése érdekében a büntetés-végrehajtási bíró a minisztert keresi meg.

(2) A bíróság által elítélt személy - ha a végrehajtás átadásának feltételei fennállnak, vagy megalapozottan feltehető, hogy a feltételei fenn fognak állni - a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetésnek vagy szabadságelvonással járó intézkedésnek egy másik tagállamban történő végrehajtása érdekében a büntetés-végrehajtási bíró előtt nyilatkozatot tehet, amelyet jegyzőkönyvbe kell foglalni. A jegyzőkönyvet a büntetés-végrehajtási bírónak és a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A nyilatkozatban fel kell tüntetni az elítélt személy tagállamban található lakóhelyét vagy állandó tartózkodási helyét, és a büntetés tagállami végrehajtásával kapcsolatban megfogalmazott indokait is.

(3) A büntetés-végrehajtási bíró a miniszternek továbbítja

a) a tanúsítványt,

b) az elítélt nyilatkozatáról készült jegyzőkönyvet,

c) az ítéletet.

129. §

(1) A végrehajtás átadása iránt a miniszter keresi meg a tagállami igazságügyi hatóságot.

(2) A tanúsítványt le kell fordítani a végrehajtó tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. Ha a végrehajtó tagállam olyan nyilatkozatot tesz, hogy más nyelven készült fordítást is elfogad, a tanúsítvány azon a nyelven is továbbítható.

(3) Az ítéletet csak akkor kell lefordítani a (2) bekezdésben megjelölt valamely nyelvre, ha a végrehajtó tagállam erre irányuló kérelmet terjeszt elő, és korábban olyan nyilatkozatot tett, amely alapján kérheti az ítéletnek vagy annak lényeges részeinek fordítását.

(4) A miniszter a 9. számú melléklet szerinti formanyomtatványon, az elítélt anyanyelvén vagy az általa ismertként megjelölt más nyelven értesíti az elítéltet az iratoknak a tagállami igazságügyi hatóság részére történt továbbításáról.

(5) A büntetés végrehajtásának megkezdése előtt a tanúsítvány - indokolással -visszavonható.

(6) A végrehajtás átadásáról a miniszter dönt.

130. §

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága havonta tájékoztatja a minisztert az Európai Unió valamely tagállamának állampolgárságával rendelkező, jogerősen szabadságvesztés büntetésre vagy szabadságelvonással járó intézkedésre ítélt személyekről.

46. Végrehajtás érdekében történő átszállítás

131. §

(1) Ha a magyar bíróság által jogerősen szabadságvesztés büntetésre, vagy szabadságelvonással járó intézkedésre ítélt személy Magyarország területén tartózkodik, a végrehajtó tagállami igazságügyi hatósággal egyeztetett időpontban, de legkésőbb a végrehajtás átvételéről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül az elítéltet át kell adni a végrehajtó tagállam hatóságának.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül az elítélt átadása nem lehetséges, haladéktalanul tájékoztatni kell a végrehajtó tagállami igazságügyi hatóságot, és új átszállítási időpontban kell megállapodni. Az elítélt átadására ebben az esetben az új időpontot követő tíz napon belül kerül sor.

132. §

A tagállami igazságügyi hatóság által elítélt személy átvételéről a NEBEK a rendőrség közreműködésével gondoskodik, és az elítéltet a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetbe szállítja.

47. Átmenő átszállítás

133. §

(1) A kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság által jogerősen szabadságvesztés büntetésre vagy szabadságelvonással járó intézkedésre ítélt személynek a végrehajtó tagállamba történő átszállítása esetén a miniszter engedélyezheti az elítéltnek a Magyarország területén történő átmenő átszállítását, feltéve, hogy a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság az erre irányuló kérelmét és a határozat alapján kiállított tanúsítvány egy példányát írásban megküldte.

(2) A miniszter tájékoztatja a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot, ha a kibocsátó tagállam területéről történő átszállítást megelőzően az elítélt által elkövetett, az ítélet alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény, vagy vele szemben kiszabott más büntetés miatt Magyarországon büntetőeljárás indítható, elítélhető, és szabadságától egyéb módon megfosztható.

(3) A miniszter az átmenő átszállítási kérelem kézhezvételétől számított hét napon belül dönt az átmenő átszállításról. Ha a tanúsítványhoz nem csatoltak magyar nyelvű fordítást, a miniszter a megkereső államtól kérheti a tanúsítvány angol, német vagy francia nyelvre történő fordítását. Ebben az esetben az átmenő átszállításról szóló határozat meghozatala a fordítás megérkezéséig elhalasztható.

(4) Az átmenő átszállítás ideje alatt az elítéltet fogva kell tartani.

134. §

(1) Ha a magyar bíróság által jogerősen szabadságvesztés büntetésre vagy szabadságelvonással járó intézkedésre ítélt személy valamely tagállamon keresztül történő átmenő átszállítására van szükség, a miniszter az erre irányuló kérelmet és az ítélet alapján kiállított tanúsítvány egy példányát írásban megküldi az érintett tagállamnak.

(2) Ha az átmenő átszállítás érdekében megkeresett tagállam arról tájékoztatja a minisztert, hogy a Magyarország területéről történő átszállítást megelőzően az elítélt által elkövetett, az ítélet alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény, vagy vele szemben kiszabott büntetés miatt a megkeresett tagállamban büntetőeljárás indítható, elítélhető, és szabadságától egyéb módon megfosztható, a kérelem visszavonható.

(3) Az átmenő átszállítást engedélyező tagállam erre irányuló kérése esetén a miniszter a tagállam által elfogadott nyelven továbbítja a tanúsítványt.

(4) Ha a légi úton történő átmenő átszállítás esetén egy tagállamban nem tervezett leszállásra kerül sor, a miniszter megküldi az érintett tagállamnak az (1) bekezdés szerinti dokumentumokba foglalt információkat.

48. Költségviselés

135. §

(1) Az átmenő átszállítás során Magyarország területén felmerülő költséget az átmenő átszállítást kérelmező tagállam viseli, a megtérítés érdekében a miniszter intézkedik.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha az átmenő átszállítást kérelmező tagállam és Magyarország között a költségviseléssel kapcsolatban a viszonossági elv érvényesül.

IX. Fejezet

A feltételes szabadság valamint a próbaidő tartamára előírt magatartási szabályok és egyéb alternatív szankciók végrehajtására irányuló jogsegély

49. Értelmező rendelkezés

136. §

E fejezet alkalmazásában alternatív szankció a végrehajtandó szabadságvesztés büntetéstől vagy szabadságelvonással járó intézkedéstől, illetve pénzbüntetéstől eltérő szankció.

50. A végrehajtás átvétele

137. §

(1) A bíróság elismeri egy tagállami hatóság által meghozott,

a) közérdekű munkát kiszabó határozatot, és gondoskodik annak végrehajtásáról,

b) felfüggesztett szabadságvesztésről, feltételes szabadságra bocsátásról, próbára bocsátásról rendelkező határozatot, és gondoskodik az abban foglalt egy vagy több alábbi, az elítélt személy számára előírt kötelezettség vagy tilalom végrehajtásáról:

ba) arra vonatkozó kötelezettség, hogy az elítélt lakóhelyének vagy munkahelyének megváltozását az illetékes hatóságnak bejelentse;

bb) arra vonatkozó tilalom, hogy az elítélt belépjen bizonyos helyekre vagy meghatározott területre;

bc) Magyarország területének elhagyására vonatkozó korlátozás;

bd) az elítélt magatartására, lakóhelyére, oktatására és képzésére, szabadidős tevékenységére, szakmai tevékenysége végzésének korlátozására vagy módjára vonatkozó előírások;

be) arra vonatkozó kötelezettség, hogy az elítélt meghatározott időpontokban egy meghatározott hatóságnál jelentkezzen;

bf) arra vonatkozó tilalom, hogy az elítélt meghatározott személyekkel kapcsolatot tartson;

bg) arra vonatkozó tilalom, hogy az elítélt a bűncselekmény elkövetéséhez felhasznált, meghatározott tárgyakat használjon;

bh) arra vonatkozó kötelezettség, hogy az elítélt a bűncselekménnyel okozott kárt megtérítse, illetve annak teljesítését bizonyítsa;

bi) arra vonatkozó kötelezettség, hogy az elítélt a pártfogó felügyelővel rendszeresen kapcsolatot tartson, vele együttműködjön;

bj) arra vonatkozó kötelezettség, hogy az elítélt meghatározott gyógykezelésnek vagy gyógyító eljárásnak vesse alá magát.

(2) A bíróság

a) az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben közérdekű munkát,

b) az (1) bekezdés ba), bb), bd)-bj) alpontjaiban foglalt kötelezettség vagy tilalom esetén a feltételes szabadság tartamára, a próbára bocsátás, illetve a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére elrendelt pártfogó felügyelet keretében előírt magatartási szabályt,

c) az (1) bekezdés bc) alpontjában foglalt korlátozás esetén a külön törvényben meghatározott külföldre utazási tilalmat

határoz meg, illetve szab ki.

(3) Az elismerés és végrehajtás feltétele, hogy a tagállami hatóság által hozott jogerős határozatot (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat) a 10. számú melléklet szerinti tanúsítvánnyal együtt, magyar nyelven a bíróságnak megküldték, és az elítélt lakóhelye vagy tartózkodási helye Magyarországon van, valamint az elítélt Magyarországra visszatért vagy vissza kíván térni.

(4) Az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról az elítélt lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság intézkedik.

(5) Ha a Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező elítélt a jogerős tagállami határozatba foglalt magatartási szabály vagy közérdekű munka magyar hatóság által történő végrehajtását kéri, és igazolja, hogy Magyarországhoz családi, kulturális vagy gazdasági kapcsolataira tekintettel szorosan kötődik, az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról a Budai Központi Kerületi Bíróság dönt, ha a tagállami határozatot a 10. számú melléklet szerinti tanúsítvánnyal együtt, magyar nyelven a bíróságnak megküldték.

(6) Ha az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat nem postai úton érkezett, a bíróság kérheti a tagállami hatóságot, hogy a határozat és a tanúsítvány eredeti példányát küldje meg számára.

(7) Ha a bírósághoz valamely tagállamból olyan megkeresés érkezik, amelynek elintézésére nem illetékes, vagy nem rendelkezik hatáskörrel, a megkeresést haladéktalanul továbbítja az illetékes törvényszék székhelyén működő helyi bíróságra vagy a Budai Központi Kerületi Bíróságra, és erről a tagállami hatóságot tájékoztatja.

138. §

(1) A bíróság legkésőbb az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat és a tanúsítvány kézhezvételétől számított hatvan napon belül dönt a tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról.

(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt döntés az ott meghatározott határidőn belül nem hozható meg, a bíróság a késedelem okainak megjelölése mellett erről haladéktalanul tájékoztatja a tagállami hatóságot, és megjelöli a döntéshez szükséges időtartamot.

139. §

(1) A bíróság az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismerését és végrehajtását megtagadja, ha

a) az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény;

b) a 137. § (1), (3) vagy (5) bekezdésében foglaltak nem teljesülnek;

c) Magyarországon, illetve egy tagállamban az elítélt ellen az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt már olyan határozatot hoztak, amely a büntetőeljárás megindításának akadályát képezi, vagy amely alapján az előírt magatartási szabályt vagy alternatív szankciót, illetve az ennek megfelelő szankciót már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős határozatot hozó tagállam joga szerint az nem hajtható végre;

d) az elítéltet egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélték, feltéve, hogy az előírt magatartási szabályt vagy alternatív szankciót, illetve az ennek megfelelő szankciót már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős határozatot hozó állam joga szerint az nem hajtható végre, illetve az elítéltet egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen felmentették;

e) az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik, és a magyar törvény szerint a kiszabott büntetés elévült;

f) az elítélt közjogi tisztség betöltésén alapuló vagy nemzetközi jogon alapuló mentességet élvez, és a mentelmi jogát, illetve a diplomáciai mentességet nem függesztették fel;

g) az elítélt a magyar szabályok szerint gyermekkor miatt nem büntethető;

h) a tagállami hatóság által megküldött tanúsítvány nyilvánvalóan nem a mellékelt, alternatív szankciót kiszabó határozatra vonatkozik;

i) a tagállami hatóság által megküldött tanúsítvány hiányos, pontatlan vagy a tanúsítvány hiányzik, és a hiánypótlásra, kijavításra tűzött határidő eredménytelenül telt el, illetve a kiegészített tanúsítvány végrehajtása továbbra sem lehetséges;

j) az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat olyan orvosi kezelést rendel el, amelyet Magyarország a magyar jognak megfelelő átalakítása ellenére sem tud végrehajtani; k) az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik, és a bűncselekményre a magyar törvény szerint közkegyelem terjed ki;

l) a felfüggesztett szabadságvesztés vagy a próbára bocsátás, illetve a feltételes szabadságra bocsátás tagállami határozatban megállapított próbaideje, illetve tartama nem éri el a hat hónapot.

(2) A bíróság az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismerését és végrehajtását megtagadja, ha azt a terhelt távollétében hozták, kivéve, ha a tanúsítványból egyértelműen megállapítható, hogy a tagállami joggal összhangban

a) a terheltet megfelelő időben, határnapot és helyet megjelölve, közvetlenül idézték a tárgyalásra, vagy arról más módon hivatalosan tudomást szerzett, továbbá tájékoztatták arról, hogy a tárgyalás a távollétében is megtartható, vele szemben az eljárás határozattal befejezhető,

b) a terhelt által meghatalmazott vagy számára kirendelt védő a terhelt érdekében a tárgyaláson eljárt, vagy

c) az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat kézbesítése megtörtént, az elítélt tájékoztatást kapott a rendes, illetve a rendkívüli jogorvoslati lehetőségekről, de a rendelkezésre álló határidőn belül erre irányuló indítványt nem tett, vagy jelezte, hogy nem vitatja a távollétében hozott határozatot.

(3) A bíróság az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismerését és végrehajtását nem tagadhatja meg az adókkal és az illetékekkel, a vámokkal és a devizával kapcsolatos bűncselekmények esetén amiatt, hogy a magyar jog nem ismer ugyanolyan adót, illetéket, valamint vámmal illetve adóval, illetékkel azonos hatású díjat, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátó tagállam joga.

(4) Az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadásáról a bíróság indokolt határozatot hoz, amelyet a tagállami hatóság részére haladéktalanul megküld. A határozat meghozatala előtt - ha az szükséges - a bíróság egyeztet a tagállami hatósággal. A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(5) A bíróság haladéktalanul tájékoztatja a tagállami hatóságot, ha az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat végrehajtásának megkezdése akadályba ütközik, különösen, ha az elítélt Magyarország területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel már nem rendelkezik.

140. §

(1) A bíróság az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról hozott határozatát megküldi a tagállami hatóságnak.

(2) A bíróság a határozatában az 137. § (2) bekezdése szerint állapítja meg az adott bűncselekményre alkalmazandó magatartási szabályt vagy alternatív szankciót, és ennek megfelelően rendelkezik ennek végrehajtásáról úgy, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen annak a magatartási szabálynak vagy alternatív szankciónak, amelyet a tagállami határozat tartalmaz.

(3) Ha a 137. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetben

a) a tagállami hatóság úgy függesztette fel a szabadságvesztés végrehajtását, hogy annak a Btk. szerint nincs helye,

b) az elítélt olyan bűncselekményt követett el, amely miatt a büntetés kiszabása a Btk. szerint próbaidőre nem halasztható el,

c) a tagállami hatóság a szabadságvesztésre ítéltet úgy bocsátotta feltételes szabadságra, hogy annak a Btk. szerint nincs helye,

a bíróság az ilyen felfüggesztett szabadságvesztést, próbára bocsátást vagy feltételes szabadságra bocsátást is felfüggesztett szabadságvesztésként, próbára bocsátásként vagy feltételes szabadságra bocsátásként ismeri el úgy, mintha a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése, a próbára bocsátás, illetve a feltételes szabadságra bocsátás a Btk. rendelkezései szerint történt volna.

(4) Ha a magatartási szabály vagy alternatív szankció tagállami határozatban megjelölt időtartama meghaladja a Btk. szerint megállapítható leghosszabb időtartamot, akkor a bíróság a szankció időtartamát a Btk. szerint meghatározható leghosszabb időtartamban állapítja meg.

(5) Ha a magatartási szabály vagy alternatív szankció tagállami határozatban megjelölt időtartama nem éri el a Btk. szerint megállapítható legrövidebb időtartamot, akkor a bíróság a szankció időtartamát a tagállami határozatban megjelölt időtartamban állapítja meg.

(6) A bíróság a magatartási szabály vagy alternatív szankció időtartamát - a (4) és (5) bekezdés figyelembevételével - a tagállami határozatban foglalt időegységek alapján határozza meg.

(7) A bíróság az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozatot hiányos, illetve pontatlan tanúsítvány alapján akkor ismeri el és hajtja végre, ha a pontatlan, illetve hiányos adatok a tagállami határozat elismerését és végrehajtását nem akadályozzák. Ha a tanúsítványban foglaltak alapján az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismerése és végrehajtása nem, vagy csak részben lehetséges, a bíróság erről a tagállami hatóságot haladéktalanul értesíti, a tanúsítvány kiegészítésére, kijavítására határidőt tűz, és megjelöli azokat az adatokat, amelyek ismerete az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismeréséhez és végrehajtásához szükséges. A bíróság a hiányzó vagy pontatlan adatok pótlásáig, kijavításáig elhalasztja az elismerő határozat meghozatalát, és erről a tagállami hatóságot haladéktalanul tájékoztatja.

(8) Ha a tanúsítvány hiányzik, a bíróság annak pótlásáig elhalasztja az elismerő határozat meghozatalát, és erről a tagállami hatóságot haladéktalanul tájékoztatja.

141. §

(1) Az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat végrehajtása során a magyar jog szabályai irányadók, ideértve a feltételes szabadság megszüntetésére, a próbára bocsátás megszüntetésére és büntetés kiszabására, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtására, az előírt magatartási szabályok módosítására, a közérdekű munka átváltoztatására vonatkozó szabályokat. Az e bekezdésben foglalt határozatok meghozataláról a bíróság haladéktalanul értesíti a tagállami hatóságot.

(2) A bíróság a magatartási szabály vagy az alternatív szankció megsértéséről a 11. számú mellékletben szereplő formanyomtatványon haladéktalanul értesíti a tagállami hatóságot.

(3) A bíróság a tagállami hatóságot kérelemre haladéktalanul tájékoztatja az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat alapjául szolgáló bűncselekmény kapcsán a magyar jog szerint kiszabható szabadságvesztés maximális mértékéről, valamint arról, hogy a tagállami határozatban előírt magatartási szabály vagy alternatív szankció megsértése esetén a magyar jog szerint milyen szankciók szabhatók ki.

142. §

(1) Az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat végrehajtását a bíróság haladéktalanul megszünteti, ha

a) a tagállami hatóság a tanúsítvány visszavonásáról értesíti a bíróságot;

b) ha az elítélt a végrehajtás megkezdése után Magyarország területén nem található, és a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, vagy az elítélt lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel Magyarországon már nem rendelkezik;

c) az elítélt Magyarországon a végrehajtás megkezdése után kegyelemben részesül;

d) a tagállami hatóság a határozat hatályon kívül helyezéséről, visszavonásáról, vagy végrehajthatóságának megszűnéséről értesíti a bíróságot.

(2) Az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat végrehajtását a bíróság haladéktalanul megszünteti, ha a tagállamban az elítélt ellen új büntetőeljárás indult, és a végrehajtás megszüntetését a tagállami hatóság kéri.

(3) A végrehajtás megszüntetéséről a bíróság haladéktalanul értesíti a tagállami hatóságot.

143. §

Az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat végrehajtásának befejezéséről a bíróság a tagállami hatóságot írásban, posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján értesíti. A számítástechnikai rendszer útján továbbított iratot minősített elektronikus aláírással kell ellátni.

144. §

Az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismerése és végrehajtása során felmerülő költségek bűnügyi költségnek minősülnek, amelyet a magyar állam visel.

51. A végrehajtás átadása

145. §

(1) Ha a bíróság

a) a szabadságvesztés végrehajtását felfüggeszti, próbára bocsátást alkalmaz, a szabadságvesztésre ítéltet feltételes szabadságra bocsátja, a próbaidőre, illetve a feltételes szabadság tartamára pártfogó felügyeletet rendel el, és a következő, egy vagy több magatartási szabályt állapítja meg:

aa) az elítélt a bűncselekmény elkövetésében részt vett, meghatározott személlyel ne tartson kapcsolatot;

ab) az elítélt a bűncselekmény sértettjétől, illetve annak lakásától, munkahelyétől vagy attól a nevelési-oktatási intézménytől, ahová a sértett jár, tartsa távol magát;

ac) az elítélt meghatározott jellegű nyilvános helyeket és nyilvános rendezvényeket, továbbá meghatározott közterületeket ne látogasson;

ad) az elítélt nyilvános helyen ne fogyasszon szeszes italt;

ae) az elítélt meghatározott helyen és időközönként, meghatározott szervnél vagy személynél jelentkezzék;

af) az elítélt meghatározott tanulmányokat folytasson;

ag) az elítélt - hozzájárulása esetén - meghatározott gyógykezelésnek vagy gyógyító eljárásnak vesse alá magát;

ah) az elítélt, ha munkaképes - a lehetőségekhez képest - álljon munkaviszonyban, vagy egyéb kereső foglalkozást folytasson;

ai) az elítélt a munkahelyének és a lakóhelyének megváltoztatására irányuló szándékát a pártfogó felügyelőnek előzetesen jelentse be;

aj) az elítélt a pártfogó felügyelővel rendszeres kapcsolatot tartson; ak) az elítélt a bűncselekménnyel okozott kárt térítse meg;

b) közérdekű munkát szab ki, akkor e magatartási szabályoknak és alternatív szankcióknak valamely tagállam által történő elismerése és végrehajtása érdekében a bíróság a jogerős ítéletet és a 10. mellékletben megjelölt tanúsítványt megküldi

ba) az elítélt személy lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságának, ha az elítélt visszatért vagy vissza kíván térni abba a tagállamba, vagy

bb) az elítélt kérelmére - ha családi, kulturális vagy gazdasági kapcsolataira tekintettel a társadalomba való beilleszkedésének elősegítését szolgálja - ettől eltérő tagállam hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságának, feltéve hogy ez utóbbi a továbbításhoz hozzájárult.

(2) Az elítélt kérelmét, illetve arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy vissza kíván térni a lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti tagállamba, a bíróság jegyzőkönyvbe foglalja.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a határozatot a tanúsítvánnyal együtt le kell fordítani a tagállam hivatalos nyelvére, hivatalos nyelveinek egyikére vagy a tagállam által megjelölt nyelvre. A bíróság a lefordított határozatot és a tanúsítványt a tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósága számára posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján továbbítja. A számítástechnikai rendszer útján továbbított határozatot minősített elektronikus aláírással kell ellátni. A határozatot és a tanúsítványt egyidejűleg csak egy tagállamba lehet továbbítani. Ha a bíróság a határozatot nem postai úton küldte meg, akkor kérelemre a határozat és a tanúsítvány eredeti példányát meg kell küldeni a tagállami hatóság számára.

(4) Ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy a tagállamban a határozat elismerésére és végrehajtására melyik tagállami hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, a kapcsolatfelvételhez szükséges adatokat az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjain keresztül kell beszerezni.

146. §

(1) Ha

a) a tagállami hatóság a magatartási szabályt vagy alternatív szankciót a nemzeti jogának megfelelően átalakította,

b) a tagállami hatóság a bíróságot kérelemre tájékoztatta a határozat alapjául szolgáló bűncselekmény kapcsán a tagállam joga szerint kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartamáról, valamint arról, hogy az előírt magatartási szabály vagy alternatív szankció megsértése esetén a tagállam joga szerint milyen szankciók szabhatók ki,

és a tagállamban a végrehajtás ellenőrzése még nem kezdődött meg, a bíróság, ha erre tekintettel az általa előírt magatartási szabály vagy alternatív szankció tagállami végrehajtását nem tartja megfelelőnek, az erről szóló tagállami tájékoztatás kézhezvételétől számított tíz napon belül dönthet a tanúsítvány visszavonásáról, és az erről szóló határozatát a tagállami hatóság részére haladéktalanul megküldi.

(2) Ha

a) a bíróság a tanúsítványt az (1) bekezdés szerint visszavonta, és erről a tagállami hatóságot értesítette;

b) az elítélt ellen Magyarországon új büntetőeljárás indult, és erről a magyar bíróság a tagállami hatóságot értesítette;

c) az elítélt a végrehajtás megkezdése után a tagállam területén nem található és a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, vagy lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel a tagállamban már nem rendelkezik;

d) a magatartási szabályok megszegése miatt a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása, a feltételes szabadság megszüntetése, a próbára bocsátás megszüntetése és büntetés kiszabása, vagy a közérdekű munka végzésére vonatkozó kötelezettség megszegése miatt a kiszabott közérdekű munka átváltoztatása válik szükségessé, és az ezzel kapcsolatos határozat meghozatalát a tagállami hatóság megtagadta;

és a tagállami hatóság a végrehajtást ez alapján megszüntette, a továbbiakban a bíróság a végrehajtást a magyar szabályok szerint folytatja.

(3) A (2) bekezdés d) pontjában foglalt határozatok meghozataláról, valamint a végrehajtás idejének leteltéről a bíróság haladéktalanul tájékoztatja a tagállami hatóságot.

147. §

(1) Ha az a tagállami határozat eredményes végrehajtása érdekében szükséges, a bíróság és a tagállami hatóság egyeztetést folytat egymással.

(2) A bíróság a határozatának hatályon kívül helyezéséről vagy végrehajthatóságának megszűnéséről haladéktalanul értesíti a tagállami hatóságot.

(3) A bíróság haladéktalanul értesíti a tagállami hatóságot, ha olyan körülményt észlel, amely a feltételes szabadság megszüntetését, a próbára bocsátás megszüntetését és büntetés kiszabását, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, az előírt magatartási szabályok módosítását vagy a közérdekű munka átváltoztatását alapozhatja meg.

X. Fejezet

Pénzbüntetés végrehajtására irányuló jogsegély

52. A végrehajtás átvétele

148. §

(1) Egy másik tagállamban bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott pénzösszeg (a továbbiakban: tagállami pénzbüntetés), jogi személlyel szemben büntetőeljárásban alkalmazott pénzbírság, büntetőeljárásban megállapított eljárási költség, valamint a sértett vagy a köz javára fizetendő jóvátétel végrehajtása iránti megkeresés esetén a bíróság dönt a megkeresés alapjául szolgáló jogerős határozat (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat) elismeréséről és végrehajtásáról, ha a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozatot a 13. számú melléklet szerinti tanúsítvánnyal együtt, magyar nyelven a bíróságnak megküldték, feltéve, hogy a terhelt Magyarországon lakóhellyel, tartózkodási hellyel, vagyonnal vagy jövedelemmel, a jogi személy Magyarországon székhellyel vagy telephellyel rendelkezik.

(2) A pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról a terhelt, a jóvátétel fizetésére kötelezett lakóhelye, az eljárás alá vont jogi személy székhelye, ezek hiányában a végrehajtás alá vonható vagyontárgy helye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság intézkedik. Ha az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról a Budai Központi Kerületi Bíróság dönt.

(3) Ha a szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozatban pénzbüntetés kiszabására is sor kerül, a tagállami határozat elismerésére és a végrehajtásról szóló határozat meghozatalára a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.

(4) A bíróság határozatában megállapítja a végrehajtandó összeget, amelynek előírása és beszedése a törvényszék szervezetében működő bírósági gazdasági hivatal feladata.

(5) Ha a bírósághoz vagy más igazságügyi hatósághoz valamely tagállamból olyan megkeresés érkezik, amelynek elintézésére nem illetékes, vagy nem rendelkezik hatáskörrel, a megkeresést haladéktalanul továbbítja az illetékes helyi bíróságra, és erről a tagállami igazságügyi hatóságot tájékoztatja.

(6) A 12. számú mellékletben meghatározott bűncselekményfajták esetében a végrehajtásról a cselekmény kettős büntetendőségének mérlegelése nélkül intézkedni kell.

(7) A 12. számú mellékletben fel nem sorolt bűncselekményfajták esetében a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozatot akkor lehet végrehajtani, ha a cselekmény, amely miatt a végrehajtást kérik, a magyar törvény szerint is bűncselekménynek minősül.

(8) Ha a tagállami hatóság olyan cselekmény miatt terjeszt elő jogsegély iránt megkeresést, amely államának joga szerint bűncselekmény, de a magyar jog szerint szabálysértés, a bíróság erről értesíti a megkereső tagállami hatóságot. Ha a tagállami hatóság az értesítésre adott nyilatkozatában a jogsegély teljesítése iránti kérelmét fenntartja, a bíróság a megkeresést teljesítés végett átteszi a szabálysértési jogsegélyről szóló törvényben meghatározott központi hatósághoz.

149. §

(1) A bíróság a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat elismerését és végrehajtását megtagadja, ha

a) a keresett személy gyermekkor miatt nem büntethető;

b) a 148. § (7) bekezdésében meghatározott esetben, ha a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény;

c) a magyar törvény szerint a büntetés elévült;

d) egy tagállamban a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat alapjául szolgáló cselekmény miatt korábban már olyan határozatot hoztak, amely a büntetőeljárás megindításának akadályát képezi, vagy amely alapján a pénzbüntetést már megfizették vagy végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős határozatot hozó tagállam joga szerint az nem hajtható végre;

e) a terheltet egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélték, feltéve, hogy a büntetést vagy intézkedést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős határozatot hozó állam joga szerint az nem hajtható végre, vagy a terheltet egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen felmentették; j) a tagállami hatóság által megküldött tanúsítvány nyilvánvalóan nem a mellékelt határozatra vonatkozik;

g) a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik, és a bűncselekményre a magyar törvény szerint közkegyelem terjed ki;

h) a természetes személy terhelt közjogi tisztség betöltésén vagy nemzetközi jogon alapuló mentességet élvez, és a mentelmi jogát nem függesztették fel;

i) a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozatban meghatározott összeg vagy annak a tagállami határozat jogerőre emelkedésének napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett átváltási árfolyamon euróra átszámított összege nem haladja meg a 70 eurót.

(2) A bíróság a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat elismerését és végrehajtását megtagadja, ha azt a terhelt távollétében hozták, kivéve, ha a tanúsítványból egyértelműen megállapítható, hogy a tagállami joggal összhangban

a) a terheltet megfelelő időben, határnapot és helyet megjelölve, közvetlenül idézték a tárgyalásra, vagy arról más módon hivatalosan tudomást szerzett, továbbá tájékoztatták arról, hogy a tárgyalás a távollétében is megtartható, vele szemben az eljárás határozattal befejezhető,

b) a terhelt által meghatalmazott vagy számára kirendelt védő a terhelt érdekében a tárgyaláson eljárt, vagy

c) a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat kézbesítése megtörtént, az elítélt tájékoztatást kapott a rendes, illetve a rendkívüli jogorvoslati lehetőségekről, de a rendelkezésre álló határidőn belül erre irányuló indítványt nem tett, vagy jelezte, hogy nem vitatja a távollétében hozott határozatot.

(3) A bíróság a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat elismerését és végrehajtását megtagadhatja, ha a tagállami hatóság által megküldött tanúsítvány hiányos, vagy a tanúsítvány hiányzik. A hiánypótlásra a 96. § (2)-(4) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni. A pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat elismerését és végrehajtását meg kell tagadni, ha a hiánypótlásra, kijavításra tűzött határidő eredménytelenül telt el, vagy a kiegészített tanúsítvány végrehajtása továbbra sem lehetséges.

150. §

(1) A pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadásáról a bíróság indokolt határozatot hoz, amelyet a tagállami hatóság részére megküld.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(3) Ha a terhelt igazolja, hogy a megkeresésben megjelölt összeget részben vagy egészben megfizette, a bíróság az eljárást felfüggeszti, és egyidejűleg megkeresi a tagállami hatóságot, hogy a megfizetés tényét harminc napon belül igazolja vissza. Ha a megadott határidőn belül a tagállami hatóság a megkeresésre nem válaszol, az eljárást meg kell szüntetni.

(4) A tagállami hatóságnak a határozata hatályon kívül helyezéséről, visszavonásáról, vagy végrehajthatóságának megszűnéséről szóló értesítése alapján a végrehajtást haladéktalanul meg kell szüntetni.

151. §

(1) Ha a megkeresés a sértett vagy a köz javára rendelt jóvátétel megfizetésére vonatkozik, a bíróság jogszabályban meghatározott módon intézkedik ennek végrehajtása iránt.

(2) A büntetőeljárásban megállapított eljárási költség végrehajtása iránti megkeresést a bűnügyi költség végrehajtására vonatkozó szabályok szerint kell végrehajtani.

(3) A végrehajtás alá eső vagyonon fennálló büntetőeljárási kényszerintézkedésekkel összefüggésben a 98. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

152. §

(1) Ha a megkeresésben meghatározott tagállami pénzbüntetés végrehajtásának a feltételei fennállnak, de a tanúsítványban vagy a határozatban a tagállami hatóság nem határozta meg a tagállami pénzbüntetés napi tételeinek számát vagy egy napi tétel összegét, azt a bíróság a Btk. 51. §-ának megfelelően határozatban állapítja meg. A pénzbüntetés így megállapított mértéke - a (2) bekezdés esetét kivéve - megegyezik a tagállami pénzbüntetésnek a tagállami határozat jogerőre emelkedése napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett átváltási árfolyamon forintra átszámított összegével.

(2) Ha a megkeresésben megjelölt cselekmény a magyar büntető joghatóság alá tartozik, és a tagállami pénzbüntetés mértéke meghaladja a pénzbüntetés Btk. szerint kiszabható legmagasabb mértéket, tekintettel a Btk. 2. §-ára is, akkor a bíróság a Btk. szerint kiszabható legmagasabb összegben állapítja meg azt.

(3) Ha a megkeresésben megjelölt cselekmény nem tartozik magyar büntető joghatóság alá, a tagállami pénzbüntetés határozatban, illetve tanúsítványban megjelölt mértékének megváltoztatása nélkül a bíróság a napi tételek számát a Btk. 51. §-ának megfelelően határozza meg. Ha a tagállami pénzbüntetés mértéke meghaladja a Btk. szerint kiszabható legmagasabb mértéket, a napi tétel összege a Btk. 51. §-ában megjelöltnél magasabb összegben is meghatározható.

(4) Ha a tagállami hatóság a tanúsítványban megjelölte, hogy a tagállami pénzbüntetés végrehajthatatlansága esetére az átváltoztatásához hozzájárul, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén a Btk. 52. §-át és 114. § (2) bekezdését, valamint a Be. 563. §-át értelemszerűen alkalmazni kell. A bíróság az átváltoztatásról a tagállami hatóságot a jogerős határozat megküldésével tájékoztatja.

(5) A jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság esetén a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 6. §-ában meghatározott korlátozás nem alkalmazható.

(6) A bíróság határozata ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye, amelyet a törvényszék tanácsülésen bírál el.

153. §

(1) Az összeg megfizetéséről, illetve az eljárási költség megfizetésére kötelezést követően a végrehajtási eljárás eredményéről a bíróság tájékoztatja a tagállami hatóságot.

(2) Ha a terhelt nem fizette meg a pénzbüntetést, és a tagállami hatóság az átváltoztatáshoz nem járult hozzá, vagy ha a terhelt nem fizette meg önként a sértett vagy a köz javára rendelt jóvátételt, a bíróság tájékoztatja a tagállami hatóságot, hogy a pénzbüntetést kiszabó tagállami határozat végrehajtása Magyarországon nem lehetséges.

(3) E fejezet alapján a terhelt (jóvátételre-kötelezett) által megfizetett, illetve a terhelten végrehajtott pénzösszeg nemzetközi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a magyar államra száll.

53. A végrehajtás átadása

154. §

(1) A pénzbüntetésnek egy másik tagállamban való végrehajtása iránt a bíróság, amelynek eljárásában a pénzbüntetés, a bűnügyi költség végrehajthatóvá válik, a hatáskörrel rendelkező és illetékes tagállami hatósághoz címzett közvetlen megkeresés útján intézkedhet, feltéve, hogy a pénzbüntetés összege a határozat jogerőre emelkedésének napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamon átszámítva meghaladja a 70 eurót.

(2) A bíróság kiállítja a 13. számú mellékletben szereplő tanúsítványt, amelyet a végrehajtó tagállam hivatalos nyelvére vagy a tagállam által megjelölt nyelvre lefordítva posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján továbbít. A számítástechnikai rendszer útján továbbított határozatot minősített elektronikus aláírással kell ellátni.

(3) Ha a pénzbüntetés, a bűnügyi költség végrehajtása egyidejűleg több tagállamban is lehetséges, a bíróság az összes körülmény mérlegelésével határoz arról, hogy a végrehajtás iránti megkeresést melyik tagállamba küldi meg. A megkeresést egyidejűleg csak egy tagállamba lehet továbbítani.

(4) Ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy a végrehajtó tagállamban a határozat végrehajtására melyik tagállami hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, a kapcsolatfelvételhez szükséges adatokat az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjain keresztül kell beszerezni.

155. §

(1) A bíróság a végrehajtási eljárás megszüntetésére vagy felfüggesztésére, továbbá a végrehajtás alá eső összeg csökkentésére okot adó körülményről haladéktalanul tájékoztatja a végrehajtó tagállamban eljáró hatóságot.

(2) A tanúsítványban meg kell jelölni, hogy a pénzbüntetés végrehajthatatlansága esetén a bíróság a büntetés átváltoztatásához hozzájárul.

XI. Fejezet

Vagyonelkobzás végrehajtására irányuló jogsegély

54. A végrehajtás átvétele

156. §

(1) Egy másik tagállamban lefolytatott büntetőeljárásban,

a) bűncselekményből származó vagy azzal egyenértékű vagyon,

b) bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett vagyon, illetve

c) bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt, vagy arra szánt dolog

végleges tulajdonvesztését elrendelő szankciót tartalmazó bírósági határozat végrehajtása iránti megkeresés esetén a bíróság dönt a megkeresés alapjául szolgáló tagállami határozat (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat) elismeréséről és végrehajtásáról, ha a jogerős vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozatot a 14. számú melléklet szerinti tanúsítvánnyal együtt, magyar nyelven a bíróságnak megküldték, ha a határozatból megállapítható, hogy a terhelt Magyarországon lakóhellyel, tartózkodási hellyel, illetve megalapozott feltételezés szerint vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik.

(2) A vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról

a) a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat alá eső vagyon vagy dolog helye,

b) ha a vagyon vagy a dolog helye nem ismert

ba) a terhelt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye,

bb) ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozatot jogi személlyel szemben hozták, a jogi személy székhelye

szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság dönt. Ha az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, vagy a végleges tulajdonvesztést jelentő szankció alá eső vagyon több helyen található, a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról a Budai Központi Kerületi Bíróság dönt.

(3) Ha a szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozatban vagyonelkobzás elrendelésére is sor kerül, a tagállami határozat elismerésére és a végrehajtásról szóló határozat meghozatalára a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.

(4) Ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat meghozatalát megelőzően a tagállami hatóság annak a dolognak vagy vagyonnak a biztosítása érdekében, amelyre a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat vonatkozik, a bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása vagy felhasználása végett, illetve az elkobzás, vagyonelkobzás biztosítása érdekében határozatot bocsátott ki, és azt magyar igazságügyi hatóság a 93-100. § alapján végrehajtotta, akkor a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról a 93-100. § szerint eljárt igazságügyi hatóság székhelye szerint illetékes törvényszék székhelyén működő helyi bíróság dönt.

(5) Ha a bírósághoz valamely tagállamból olyan megkeresés érkezik, amelynek elintézésére nem illetékes, vagy nem rendelkezik hatáskörrel, a megkeresést haladéktalanul továbbítja az illetékes helyi bíróságra, és erről egyidejűleg a tagállami bíróságot tájékoztatja.

(6) Az 1. számú mellékletben meghatározott bűncselekmények esetében a végrehajtásról a cselekmény kettős büntetendőségének mérlegelése nélkül intézkedni kell.

(7) Az 1. számú mellékletben fel nem sorolt bűncselekmények esetében a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozatot akkor lehet végrehajtani, ha a cselekmény, amely miatt a végrehajtást kérik, a magyar törvény szerint is bűncselekmény.

(8) A bíróság a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtásának biztosítása érdekében lefoglalást vagy zár alá vételt rendel el akkor is, ha erre vonatkozóan korábban a 93-100. § szerinti megkeresés nem érkezett.

157. §

A vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról hozott bírósági határozat végrehajtása vagyonelkobzás esetén a törvényszéki végrehajtó feladata.

158. §

(1) A bíróság a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat elismerését és végrehajtását megtagadja,

a) a 156. § (7) bekezdésében meghatározott esetben, ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény;

b) ha Magyarországon, vagy egy másik tagállamban a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat alapjául szolgáló cselekmény miatt korábban már olyan határozatot hoztak, amely a büntetőeljárás megindításának akadályát képezi, vagy amely alapján a végleges tulajdonvesztést jelentő szankciót végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, illetve a jogerős határozatot hozó tagállam joga szerint az nem hajtható végre;

c) ha a terheltet egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélték, feltéve, hogy a végleges tulajdonvesztést jelentő szankciót már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó állam joga szerint az nem hajtható végre, illetve a terheltet egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen felmentették;

d) ha a tagállami hatóság által megküldött tanúsítvány nyilvánvalóan nem a mellékelt vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozatra vonatkozik;

e) ha a terhelt közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet, illetve nemzetközi jogon alapuló mentességet élvez, és a mentelmi jogot nem függesztették fel, illetve a nemzetközi jogon alapuló mentességet nem függesztették fel;

f) ha a vagyonelkobzást a tagállami határozathoz csatolt tanúsítvány i. pont 1.2. iii vagy iv alpontja szerinti vagyonra kell elrendelni, de a Btk. 77/B. § (1) bekezdés b) pontja a vagyonelkobzásra nem ad lehetőséget;

g) ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat alapjául szolgáló bűncselekmény magyar joghatóság alá tartozik, és a bűncselekményre a magyar törvény szerint közkegyelem terjed ki.

(2) A bíróság a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat elismerését és végrehajtását megtagadja, ha azt a terhelt távollétében hozták, kivéve, ha a tanúsítványból egyértelműen megállapítható, hogy a tagállami joggal összhangban

a) a terheltet megfelelő időben, határnapot és helyet megjelölve, közvetlenül idézték a tárgyalásra, vagy arról más módon hivatalosan tudomást szerzett, továbbá tájékoztatták arról, hogy a tárgyalás a távollétében is megtartható, vele szemben az eljárás határozattal befejezhető,

b) a terhelt által meghatalmazott vagy számára kirendelt védő a terhelt érdekében a tárgyaláson eljárt, vagy

c) a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat kézbesítése megtörtént, az elítélt tájékoztatást kapott a rendes, illetve a rendkívüli jogorvoslati lehetőségekről, de a rendelkezésre álló határidőn belül erre irányuló indítványt nem tett, vagy jelezte, hogy nem vitatja a távollétében hozott határozatot.

(3) A bíróság a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat elismerését és végrehajtását megtagadja, ha a tagállami bíróság által megküldött tanúsítvány hiányos, vagy a tanúsítvány hiányzik, és a hiánypótlásra, kijavításra tűzött határidő eredménytelenül telt el, illetve a kiegészített tanúsítvány végrehajtása továbbra sem lehetséges. A hiánypótlásra a 96. § (2)-(4) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

(4) A vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtásának megtagadásáról a bíróság indokolt határozatot hoz, amelyet a tagállami hatóság részére megküld.

159. §

(1) A vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtását a bíróság határozatában - ha a 158. § szerinti megtagadási okok nem állnak fenn - a 156. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott vagyonra vonatkozó határozat esetén vagyonelkobzásként, a 156. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott dologra vonatkozó határozat esetén elkobzásként rendeli végrehajtani.

(2) Ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat meghatározott vagyontárgyra vonatkozik, és a tanúsítványból megállapítható, hogy a tagállami hatóság ehhez hozzájárult, a bíróság a vagyonelkobzást a vagyontárgy értékének megfelelő pénzösszegben kifejezve is elrendelheti.

(3) Ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat meghatározott pénzösszegre vonatkozik, a bíróság a vagyonelkobzást a pénzösszeg értékének megfelelő vagyon elkobzására is elrendelheti.

(4) A pénzösszeget a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat kibocsátásának napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett átváltási árfolyamon forintra átszámított összegben kell meghatározni.

(5) A bíróság a határozatában rendelkezik arról, hogy ha az elkobzás, illetve vagyonelkobzás végrehajtásából befolyt összeg a (4) bekezdés szerinti átszámítási szabályok figyelembevételével

a) a tízezer eurónak megfelelő forintösszeget nem haladja meg, akkor az a magyar államot illeti;

b) a tízezer eurónak megfelelő forintösszeget meghaladja, akkor a végrehajtásból befolyt összeg 50%-a magyar államot, 50%-a pedig a kibocsátó tagállamot illeti.

(6) Ha több vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat

a) azonos dologra vagy vagyontárgyra vonatkozóan, vagy

b) azonos természetes vagy jogi személyre nézve pénzösszegben meghatározva

tartalmaz rendelkezést, és a b) pont esetében a természetes vagy a jogi személy Magyarország területén nem rendelkezik elegendő vagyonnal valamennyi vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtásához, akkor a bíróság az eset összes körülményének mérlegelésével dönt arról, hogy melyik tagállam határozatát hajtja végre. A döntés meghozatalakor a bíróság különösen a bűncselekmény súlyát és elkövetési helyét, a határozat kibocsátásának időpontját veszi figyelembe.

(7) A bíróság határozata ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye, amelyet a törvényszék tanácsülésen bírál el. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van. A fellebbezésben a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat nem támadható. A fellebbezés tényéről az első fokon eljárt bíróság értesíti a tagállami hatóságot.

160. §

(1) A bíróság az eljárást felfüggeszti,

a) ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat meghatározott pénzösszegre vonatkozik, és a tanúsítványból megállapítható, hogy a határozatot egyidejűleg több tagállamnak küldték meg, és a bíróság szerint megalapozottan feltehető, hogy fennáll annak a veszélye, hogy Magyarország és az érintett többi tagállam területén történő végrehajtásból származó teljes összeg meghaladja a tagállami határozatban meghatározott pénzösszeget;

b) a büntetőeljárás jogerős befejezéséig, ha Magyarország területén olyan büntetőeljárás van folyamatban, amelynek sikerét a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtása veszélyeztetné;

c) a hiánypótlásra, kijavításra tűzött határidő leteltéig, ha a tagállami hatóság által megküldött tanúsítvány hiányos, vagy a tanúsítvány hiányzik;

d) ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozattal érintett személy igazolja, hogy a határozat szerinti szankciót bármely államban részben vagy egészben már végrehajtották;

e) ha megalapozottan feltehető, hogy az elkobzás alá eső dolog, vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyontárgy a kulturális örökség védett eleme.

(2) Az eljárás felfüggesztéséről a bíróság indokolt határozatot hoz, amelyet a tagállami hatóság részére értesítésként megküld.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti felfüggesztést követően a bíróság

a) az eljárást megszünteti, ha a tagállami hatóság arról értesíti, hogy a határozatában meghatározott pénzösszeg a többi tagállam területén történt végrehajtás eredményeként teljes összegben végrehajtásra került, vagy a tagállami hatóság a (2) bekezdés szerinti értesítésre harminc napon belül nem válaszol;

b) az eljárást folytatja, és a vagyonelkobzást a tagállami hatóság értesítésében megjelölt pénzösszeg erejéig rendeli végrehajtani, ha a tagállami hatóság arról értesíti, hogy határozatának teljes összegre történő végrehajtásához az értesítésében megjelölt összeg még hiányzik.

(4) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti felfüggesztés esetén a büntetőeljárás jogerős befejezését követően a bíróság a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtását

a) elrendeli, ha a büntetőeljárásban a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat alapján az elkobzás alá eső dolog, vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon elkobzását vagy vagyonelkobzását nem rendelték el;

b) megtagadja, ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat alapján az elkobzás alá eső dolog, vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon elkobzását vagy vagyonelkobzását a büntetőeljárásban elrendelték.

(5) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti felfüggesztést követően a bíróság

a) az eljárást folytatja, ha a hiánypótlást, kijavítást a tagállami hatóság a megadott határidőig teljesítette;

b) a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtását megtagadja, ha a hiánypótlásra, kijavításra tűzött határidő eredménytelenül telt el, illetve a kiegészített tanúsítvány alapján a végrehajtás továbbra sem lehetséges.

(6) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti felfüggesztést követően a bíróság megkeresi a tagállami hatóságot, hogy a határozata végrehajtásának tényét harminc napon belül igazolja. Ha a megadott határidőn belül a tagállami hatóság igazolja határozata végrehajtásának tényét, vagy a megadott határidőn belül nem válaszol, a bíróság határozatában a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtását megtagadja. Ha a tagállami hatóság azt igazolja, hogy határozatának végrehajtása nem történt meg, a bíróság az eljárást folytatja.

(7) Az (1) bekezdés e) pontja szerinti felfüggesztést követően a bíróság megkeresi a kulturális örökségvédelmi hatóságot annak megállapítása céljából, hogy az elkobzás alá eső dolog vagy vagyonelkobzás alá eső vagyontárgy a kulturális örökség védett eleme-e. Ha a kulturális örökségvédelmi hatóság megállapítja, hogy az adott dolog vagy vagyontárgy a kulturális örökség védett eleme, a bíróság az elkobzás vagy a vagyonelkobzás végrehajtását úgy rendeli el, hogy a tárgy a magyar állam tulajdonába és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdonosi joggyakorlása alá kerüljön, és ezzel egyidejűleg értesíti a tagállami hatóságot, hogy az a dolog vagy vagyontárgy, amelyre a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat vonatkozik, nemzeti kulturális örökséghez tartozó tárgy, így annak átadását megtagadja. Ha a dolog vagy a vagyontárgy nem a kulturális örökség védett eleme, akkor a bíróság az eljárást folytatja.

161. §

A tagállami hatóságnak a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat hatályon kívül helyezéséről, visszavonásáról, vagy végrehajthatóságának megszűnéséről szóló értesítése alapján a végrehajtást haladéktalanul meg kell szüntetni.

55. A végrehajtás átadása

162. §

(1) A bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt vagy arra szánt dolog elkobzásának, vagy a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a)-c) pontja alapján elrendelt vagyonelkobzásnak egy másik tagállamban való végrehajtása iránt az a bíróság, amelynek eljárásában az elkobzás vagy a vagyonelkobzás végrehajthatóvá válik, a hatáskörrel rendelkező és illetékes tagállami hatósághoz címzett közvetlen megkeresés útján intézkedhet.

(2) A bíróság kiállítja a 14. számú mellékletben szereplő tanúsítványt, amelyet - a megkeresés alapjául szolgáló határozattal együtt - a végrehajtó tagállam hivatalos nyelvére vagy a tagállam által megjelölt nyelvre lefordítva posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján továbbít. A számítástechnikai rendszer útján továbbított tanúsítványt és határozatot minősített elektronikus aláírással kell ellátni.

(3) A határozatot és a tanúsítványt egyidejűleg - a (7) bekezdésben foglalt kivétellel -csak egy tagállamba lehet továbbítani.

(4) Ha a bíróság a vagyonelkobzást pénzösszegben rendelte el, a határozatot és a tanúsítványt ahhoz a tagállami bíróságához továbbítja, amelynek területén a vagyonelkobzással érintett természetes vagy jogi személy megalapozottan feltehetően vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik.

(5) Ha a bíróság a vagyonelkobzást nem pénzösszegben rendelte el, illetve határozata elkobzásra vonatkozik, a határozatot és a tanúsítványt ahhoz a tagállami bírósághoz továbbítja, amelynek területén megalapozottan feltehető, hogy

a) a vagyonelkobzással érintett természetes vagy jogi személy vagyonnal rendelkezik,

b) meghatározott vagyontárgyra vonatkozó vagyonelkobzás, illetve elkobzás esetén, a vagyonelkobzás alá eső vagyontárgy, illetve az elkobzás alá eső dolog található.

(6) Ha a (4) és (5) bekezdés alapján nem állapítható meg, hogy melyik tagállam hatósága illetékes a bíróság határozatának végrehajtására, akkor a határozatot és a tanúsítványt annak a tagállamnak az illetékes hatóságához kell továbbítani, amelynek területén az elkobzással, illetve vagyonelkobzással érintett természetes személy utolsó ismert tartózkodási helye, illetve jogi személy nyilvántartott székhelye található.

(7) A tanúsítvány egyidejűleg több tagállam illetékes hatóságához is továbbítható, ha a bíróság megalapozottan feltételezi, hogy a határozata alapján

a) elkobzás alá eső több dolog, vagy vagyonelkobzás alá eső több vagyontárgy különböző tagállamokban található;

b) elkobzás alá eső dolog, illetve vagyonelkobzás alá eső vagyontárgy elkobzása több tagállam területére kiterjedő fellépést tesz szükségessé;

c) elkobzás alá eső dolog, illetve vagyonelkobzás alá eső vagyontárgy több meghatározott tagállam egyikében található;

d) pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás teljes összegének fedezésére Magyarország és bármelyik további tagállam területén található vagyon értéke nem elegendő.

(8) Ha a bíróság a tanúsítványt több tagállamnak küldi meg, akkor a tanúsítványban ennek okát megjelöli.

(9) Ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy a végrehajtó tagállamban a határozat végrehajtására melyik hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, a kapcsolatfelvételhez szükséges adatokat az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjain keresztül kell beszerezni.

163. §

A bíróság az elkobzás vagy a vagyonelkobzás végrehajtására vonatkozó eljárás megszüntetésére vagy felfüggesztésére, illetve a vagyonelkobzás alá eső pénzösszeg vagy vagyon csökkentésére okot adó körülményről haladéktalanul tájékoztatja a tagállami hatóságot. A vagyonelkobzás alá eső pénzösszeg vagy vagyon csökkentésére okot adó körülményről szóló tájékoztatással egyidejűleg a bíróság meghatározza azt az összeget, amelyre nézve határozatának végrehajtása még nem történt meg.

ÖTÖDIK RÉSZ

Az Europol és az Eurojust

XII. Fejezet

Az Europol

56. Értelmező rendelkezések

164. §

E fejezet alkalmazásában

1. hatáskörrel rendelkező hatóság: a tagállamok mindazon állami szervei, amelyek a nemzeti jog szerint a bűncselekmények megelőzésére, felderítésére és üldözésére hatáskörrel rendelkeznek,

2. Magyarország hatáskörrel rendelkező hatósága: a Be.-ben meghatározott nyomozó hatóság, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben meghatározott pénzügyi információs egységként működő hatóság, az Rtv.-ben meghatározott terrorizmust elhárító szerv, továbbá a szervezett bűnözés elleni koordinációt végző szerv,

3. nemzeti egység: az adott tagállam által az Europollal való kapcsolattartásra kijelölt rendvédelmi szerv vagy az adott tagállam valamely rendvédelmi szervének az Europollal való kapcsolattartásra kijelölt szervezeti egysége.

57. Az Europol jogállása és rendeltetése

165. §

Az Europol jogi személy.

166. §

Az Europol segítséget nyújt a tagállamok nyomozó hatóságai, pénzügyi információs egységként működő hatósága számára a szervezett bűnözés, a terrorizmus, valamint a 15. számú mellékletben meghatározott, több tagállamot érintő bűncselekmények felderítésében és nyomozásában, amennyiben e bűncselekmények jelentősége és következményei miatt a tagállamok közös fellépése szükséges.

58 . Az Europollal történő kapcsolattartással és információcserével összefüggő feladatokat ellátó szerv és Magyarország hatáskörrel rendelkező hatósága

167. §

(1) Magyarországon az Europollal történő kapcsolattartással és információcserével összefüggő feladatokat a NEBEK látja el.

(2) Magyarország hatáskörrel rendelkező hatósága közvetlenül is tarthat fenn kapcsolatot az Europollal. Magyarország hatáskörrel rendelkező hatóságának a vezetője jelöli ki az általa vezetett szervnél az Europollal történő közvetlen kapcsolattartásra feljogosított személyt és e személyről - neve, beosztása, szolgálati helye és elérhetősége megadásával -tájékoztatja a NEBEK-et.

(3) A NEBEK vezetője gondoskodik Magyarország hatáskörrel rendelkező hatósága és az Europol közötti közvetlen kapcsolattartás feltételeinek és módjának a kidolgozásáról, továbbá Magyarország hatáskörrel rendelkező hatósága, valamint az annál közvetlen kapcsolattartásra feljogosított személy számára hozzáférhetővé tételéről.

(4) A NEBEK vezetője szakmai felügyeletet gyakorol az Europol és a NEBEK, továbbá Magyarország hatáskörrel rendelkező hatóságának közvetlen kapcsolattartásra feljogosított tagjai közötti információcsere, a nyílt, valamint a minősített adatok átadása felett.

(5) Magyarország hatáskörrel rendelkező hatósága az Europoltól közvetlenül érkező minden adatot átad a NEBEK-nek.

(6) Magyarország hatáskörrel rendelkező hatóságának közvetlen kapcsolattartásra feljogosított tagja tájékoztatja a NEBEK-et az Europol információk, nyílt vagy minősített adatok átadására vonatkozó megkereséséről, illetve a hatáskörrel rendelkező hatóság által a megkeresésre adandó válaszról. A tájékoztatást követő huszonnégy órán belül a NEBEK a megkeresés teljesítését megtiltja, ha annak teljesítése jogszabályba ütközik, vagy a megkeresés megtagadásának (10) bekezdés szerinti feltételei fennállnak. A megkeresés teljesíthetőségének akadályairól, illetve a megkeresés teljesítésének (10) bekezdés szerinti megtagadásáról a NEBEK haladéktalanul értesíti az Europolt.

(7) A NEBEK a feladatai ellátása érdekében az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló törvényben meghatározottak szerint jogosult a személyes adat és a bűnüldözési adat - ideértve a titkos információgyűjtéssel érintett adatot és információt is - kezelésére, átvételére és továbbítására. Ezen adatokat a NEBEK jogosult -közvetlen hozzáféréssel is - térítés nélkül átvenni az ilyen adatot tartalmazó adatállományból. Az adatátvételi igényt a megkeresett adatkezelő haladéktalanul köteles a leggyorsabb adattovábbítási úton teljesíteni.

(8) A (7) bekezdésben meghatározottakon kívül a NEBEK a feladatai ellátásához szükséges információk beszerzése érdekében megkeresi Magyarország feladatánál fogva érintett hatáskörrel rendelkező hatóságát. Magyarország hatáskörrel rendelkező hatósága haladéktalanul átadja a megkeresésben megjelölt adatokat.

(9) A NEBEK a (7)-(8) bekezdésben foglalt feladatait a nemzetbiztonsági szolgálatok vonatkozásában az adott nemzetbiztonsági szolgálattal kötött együttműködési megállapodásban meghatározottak szerint gyakorolja.

(10) A NEBEK vezetője az Europol vagy más tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának információk, nyílt vagy minősített adatok átadására vonatkozó megkeresésének teljesítését megtagadhatja, amennyiben a válaszadás

a) veszélyeztetné a közrend vagy a közbiztonság megőrzését,

b) sértené Magyarország alapvető nemzetbiztonsági érdekét,

c) folyamatban lévő titkos információgyűjtés vagy nyomozás sikerét, természetes személyek életét, testi épségét, vagyonát veszélyeztetné, vagy

d) a nemzetbiztonsági szolgálatokra, avagy az azok által végzett műveleti tevékenységre vonatkozó információk kiszolgáltatását jelentené.

59. Az Europol által kezdeményezett nyomozás

168. §

Az Europolnak nyomozás megindítására, lefolytatására vagy összehangolására irányuló megkeresésére a választ, valamint a nyomozás eredményéről az Europolnak nyújtott tájékoztatást Magyarország hatáskörrel rendelkező hatósága a NEBEK-en keresztül küldi meg.

60. Összekötő tisztviselő

169. §

(1) A rendészetért felelős miniszter az általa felügyelt rendvédelmi szervek állományából legalább egy fő összekötő tisztviselőt küld az Europolhoz. Más miniszter az általa felügyelt rendvédelmi szerv állományából, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felügyeletét ellátó miniszter a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állományából a rendészetért felelős miniszter egyetértésével küldhet összekötő tisztviselőt az Europolhoz.

(2) Az összekötő tisztviselő az Europol nemzeti összekötő irodájában, a NEBEK vezetőjének utasításai szerint teljesít szolgálatot, a magyar jogszabályoknak és az Europol működésére vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően.

61. Europol Információs Rendszer

170. §

Ha az Europol Információs Rendszerbe a NEBEK által bevitt adatok és az ilyen adatokhoz kapcsolódó, másik tagállam nemzeti egysége által bevitt kiegészítő adatok között nyilvánvaló ellentmondás van, akkor a NEBEK és a kiegészítő adatot bevivő nemzeti egység konzultálnak és megegyeznek egymással. Ugyanilyen módon kell eljárni akkor is, ha a NEBEK visz be az Europol Információs Rendszerbe a másik tagállam nemzeti egysége által bevitt adathoz kapcsolódó, ám azzal nyilvánvaló ellentmondásban lévő kiegészítő adatot.

171. §

A NEBEK az Europol kérésére vagy saját kezdeményezésére e törvény rendelkezései alapján továbbítja az Europolnak mindazon információkat, amelyekre az érintett elemzési munkafájlhoz szüksége van. Magyarország hatáskörrel rendelkező hatóságának közvetlen kapcsolattartásra feljogosított tagja a kért adatokat a 167. § (3) bekezdésével összhangban közvetlenül is eljuttatja az elemzési munkafájlokba.

172. §

(1) Bármely természetes személy - annak megismerése érdekében, hogy az Europol kezel-e vele kapcsolatos személyes adatot - a kérelmét a NEBEK vezetőjéhez is benyújthatja.

(2) A NEBEK vezetője a kérelmet az Europol munkanyelvére lefordítva, legkésőbb a kérelem kézhezvételétől számított harminc napon belül megküldi az Europolnak. A NEBEK vezetője harminc napon belül gondoskodik az Europol válaszának magyarra fordításáról és a kérelmezőnek történő kézbesítéséről, ha az Europol a kérelemre adott választ a NEBEK-en keresztül továbbítja.

62. Nemzeti ellenőrző szerv

173. §

A NEBEK e törvényben meghatározott adatkezelési tevékenységét a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ellenőrzi.

XIII. Fejezet

Az Eurojust

63. Az Eurojust eljárásának formái

174. §

Az Eurojust a magyar nemzeti tagja útján vagy a tagállamokat képviselő nemzeti tagok által alkotott testületként jár el.

64. A testületként eljáró Eurojust

175. §

Ha az Eurojust testületként jár el,

a) a szervezett bűnözés, a terrorizmus, valamint a 15. számú mellékletben meghatározott, több tagállamot érintő bűncselekmények és az azokkal együtt elkövetett más bűncselekmények vonatkozásában az ügyésztől indokainak közlésével kérheti:

aa) meghatározott bűncselekmény miatt a nyomozás elrendelését,

ab) annak elfogadását, hogy az ügyész az érintett más tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainál kedvezőbb helyzetben lehet meghatározott bűncselekmény miatt a nyomozás elrendelésére,

ac) az érintett más tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival való koordináció biztosítását,

ad) az együttműködés jogi eszközeinek megfelelően közös nyomozócsoport létrehozását az érintett más tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival,

ae) az Eurojust feladatainak ellátásához szükséges információ átadását,

b) biztosítja, hogy az ügyész és az érintett más tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai tájékoztassák egymást a tudomásukra jutott olyan nyomozásról, amelynek uniós szintű következményei vannak, vagy amely a közvetlenül érintetteken túl más tagállamokat is érinthet,

c) az ügyész kérésére segítséget nyújt a nyomozás lehető legmegfelelőbb összehangolásához,

d) elősegíti az ügyész és más tagállamok hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságai együttműködésének javítását, különösen az Europol elemzései alapján,

e) együttműködik és konzultál az Európai Igazságügyi Hálózattal (a továbbiakban: Hálózat), többek között igénybe veszi a Hálózat dokumentációs adatbázisát, és hozzájárul annak javításához,

f) segítheti az Europolt, többek között az Europol elemzéseire támaszkodó vélemények kifejtésével,

g) az a), c) és d) pontban említett esetekben logisztikai támogatást - fordítást, tolmácsolást és koordinációs értekezlet-szervezést - nyújthat.

65. Intézkedés az Eurojust kérésének nem teljesítése esetén

176. §

Ha az Eurojust a magyar nemzeti tagja útján vagy testületként eljárva az indokai közlésével nyomozás elrendelését, az ügyésznek a nyomozás elrendelésére vonatkozó kedvezőbb helyzetének elfogadását, koordináció biztosítását, közös nyomozó csoport létrehozását vagy a feladatai ellátásához szükséges információ átadását, illetve a magyar nemzeti tagja útján nyomozással kapcsolatos intézkedés vagy a büntetőeljárás szempontjából indokolt bármely más intézkedés megtételét kéri, a kérés nem teljesítése esetén az ügyész e döntésről és annak indokáról haladéktalanul tájékoztatja az Eurojustot. Ha a kérés elutasítása indokának közlése nemzetbiztonsági érdeket sértene vagy valamely személy biztonságát veszélyeztetné, az ügyész működési indokokra hivatkozhat.

66. Az Eurojust és a magyar igazságügyi hatóság közötti információcsere

177. §

Az Eurojust és a magyar igazságügyi hatóság között az információcserét a magyar nemzeti tag útján kell lebonyolítani.

HATODIK RÉSZ

Záró rendelkezések

67. Hatálybalépés

178. §

(1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

(2) Az 1-177. §, a 179. §, a 180. § (3)-(11) és (14) bekezdése, valamint a 182-183. § 2013. január 1-jén lép hatályba.

68. Az Európai Unió jogának való megfelelés

179. §

Ez a törvény

1. az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-én elfogadott Egyezményének;

2. az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló Egyezmény

2001. október 16-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyvének;

3. az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezmény 2002. november 28-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyvének;

4. a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló 2002. november 28-i 2002/90/EK tanácsi irányelvnek;

5. a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló 2002. február 28-i 2002/187/IB tanácsi határozatnak;

6. a közös nyomozócsoportokról szóló 2002. június 13-i 2002/465/IB tanácsi kerethatározatnak;

7. az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatnak;

8. a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló 2002. november 28-i 2002/946/IB tanácsi kerethatározatnak;

9. a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi kerethatározatnak;

10. a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló 2005. február 24-i 2005/214/IB tanácsi kerethatározatnak;

11. a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló 2006. október 6-i 2006/783/IB tanácsi kerethatározatnak;

12. az Európai Unió tagállamainak bűnüldöző hatóságai közötti, információ és bűnüldözési operatív információ cseréjének leegyszerűsítéséről szóló 2006. december 18-i 2006/960/IB tanácsi kerethatározatnak;

13. a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről szóló 2007. december 6-i 2007/845/IB tanácsi határozatnak;

14. a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározatnak;

15. a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról szóló 2008. november 27-i 2008/947/IB tanácsi kerethatározatnak;

16. a 2002/584/IB, a 2005/214/IB, a 2006/783/IB, a 2008/909/IB és a 2008/947/IB kerethatározat módosításáról a személyek eljárási jogainak megerősítése, valamint a kölcsönös elismerés elvének az érintett személy megjelenése nélkül lefolytatott eljárásokat követően hozott határozatokra való alkalmazásának előmozdítása tekintetében szóló 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározatnak;

17. az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 9-i 2009/371/IB tanácsi határozatnak;

18. az Eurojust megerősítéséről és az Eurojust létrehozásáról a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából a 2002/187/IB határozat módosításról szóló 2008. december 16-i 2009/426/IB tanácsi határozatnak;

19. a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az előzetes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló 2009. október 23-i 2009/829/IB tanácsi kerethatározatnak és

20. a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről szóló 2009. november 30-i 2009/948/IB tanácsi kerethatározatnak való megfelelést szolgálja.

69. Módosító rendelkezések

180. §

(1 ) A Btk. 114. § (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(3) A pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű munkát úgy kell megállapítani, hogy egy napi tétel helyébe két óra közérdekű munka lép. Egyebekben a pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű munkára a 49. §-ban foglaltak irányadóak azzal, hogy annak tartama eltérhet a 49. § (4) bekezdésében meghatározottaktól.

(4) Ha a fiatalkorú a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Ezt a szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy két óra közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg, egyebekben az 50. §-ban foglaltak irányadóak."

(2) A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Bv. tvr.) 68. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű munka végrehajtására az V. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a napi munkaidő legalább két óra, legfeljebb nyolc óra."

(3) A Bv. tvr. 116/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"116/A. § A kiadatási letartóztatás, az ideiglenes kiadatási letartóztatás, az átadási letartóztatás, az ideiglenes átadási letartóztatás, az ideiglenes végrehajtási letartóztatás, valamint az Európai Unió tagállamaival büntetőügyekben folytatott eljárási jogsegély teljesítéséhez szükséges fogvatartás végrehajtásakor e fejezet rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell."

(4) A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt,)

"d) aki az őrizetbe vétel, az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kiadatási letartóztatás, a kiadatási letartóztatás, az ideiglenes átadási letartóztatás, az átadási letartóztatás, az ideiglenes végrehajtási letartóztatás, a szabadságvesztés vagy az elzárás végrehajtása során megszökött, vagy a fogvatartás helyéről engedéllyel eltávozva oda nem tért vissza, a lakhelyelhagyási tilalom, a házi őrizet, valamint a távoltartás szabályait megszegte, illetőleg, aki az ideiglenes kényszergyógykezelés, az elmeállapotának megfigyelése, a kényszergyógykezelés vagy a javítóintézeti nevelés alól magát kivonta;"

(5) A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 16. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Nem utazhat külföldre, a) aki előzetes letartóztatásban, kiadatási letartóztatásban, ideiglenes kiadatási letartóztatásban, átadási letartóztatásban, ideiglenes átadási letartóztatásban, ideiglenes végrehajtási letartóztatásban van, ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll, illetve akit javítóintézetből ideiglenesen elbocsátottak;

b) aki lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet hatálya alatt áll;

c) akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, büntetésének kitöltéséig vagy végrehajthatósága megszűnéséig, illetve akinek a bíróság a kényszergyógykezelését rendelte el, a kényszergyógykezelés tartama alatt;

d) akinek az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény alapján megtiltották Magyarország területének elhagyását és úti okmányának átadására kötelezték."

(6) A Be. 188. § (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:

(Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha)

"i) az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény alapján konzultációs eljárás lefolytatására kerül sor."

(7) A Be. 190. § (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:

(Az ügyész a nyomozást határozattal megszünteti,)

"i) ha az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény szerinti konzultációs eljárás eredménye alapján a büntetőeljárást az Európai Unió másik tagállama folytatja le,"

(8) A Be. 207. §-a a következő (2b) bekezdéssel egészül ki:

"(2b) A vádirat benyújtása előtt az európai elfogatóparancsot a nyomozási bíró bocsátja ki."

(9) A Be. 266. § (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

(A bíróság az eljárást)

"f) hivatalból felfüggeszti, ha az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény alapján konzultációs eljárás lefolytatására kerül sor."

(10) A Be. 267. § (1) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:

(A bíróság az eljárást megszünteti,)

"m) ha az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény szerinti konzultációs eljárás eredménye alapján a büntetőeljárást az Európai Unió másik tagállama folytatja le."

(11) A Be. 332. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:

(A bíróság az eljárást megszünteti)

"h) ha az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény szerinti konzultációs eljárás eredménye alapján a büntetőeljárást az Európai Unió másik tagállama folytatja le."

(12) A Be. 563. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:

"A pénzbüntetés átváltoztatása"

(13) A Be. az 563. §-t követően a következő 563/A. §-sal egészül ki:

"563/A. § (1) A bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára a fiatalkorúval szemben kiszabott pénzbüntetés behajthatatlansága esetén, ha a Btk. 114. §-a a közérdekű munkára átváltoztatást lehetővé teszi, a pénzbüntetés közérdekű munkára való átváltoztatásáról, ha pedig az kizárt, a pénzbüntetés szabadságvesztére való átváltoztatásáról határoz.

(2) Az átváltoztatást kimondó végzés ellen fellebbezésnek nincs helye."

(14) A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény a következő 35/B. §-sal egészül ki:

"35/B. § (1) Amennyiben az elismerését kérő európai elfogató parancs hatálya alatt áll, a menekültügyi hatóság érdemi döntését a kiadatás végrehajtása előtt hozza meg.

(2) A döntéssel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelemnek az átadás végrehajtására nincs halasztó hatálya."

181. §

A Bv. tvr. 11/A. § (3) bekezdésében a "le nem töltött munkanapok" szövegrész helyébe a "le nem töltött munkaórák" szövegrész lép.

70. Hatályon kívül helyező rendelkezések

182. §

Hatályát veszti az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény.

71. Az Alaptörvény sarkalatosságra vonatkozó követelményének való megfelelés

183. §

E törvény 180. § (4) bekezdése az Alaptörvény 46. cikk (6) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.

1. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

E törvény 3. § (2)-(3) bekezdése, 50. § (3) bekezdése, 51. § (4) bekezdése, 94. §-a és 156. § (6)-(7) bekezdése értelmében a bűncselekményfajtákhoz a Btk. következő bűncselekményei tartoznak:

2. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

3. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

E törvény 50. § (1) bekezdése szerinti formanyomtatvány az alábbi adatokat tartalmazza:

4. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

E törvény 51. § (2) bekezdése szerinti formanyomtatvány az alábbi adatokat tartalmazza:

5. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

6. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

7. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

E törvény 102. §-a értelmében a tanúsítvány az alábbi adatokat tartalmazza:

8. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

9. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

10. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

E törvény 138. §-a értelmében a tanúsítvány az alábbi adatokat tartalmazza:

11. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

E törvény 142. §-a értelmében a jelentés az alábbi adatokat tartalmazza:

12. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

E törvény 148. § (4) bekezdése értelmében a bűncselekményfajtákhoz a Btk. következő bűncselekményei tartoznak:

13. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

14. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

E törvény 157. §-a értelmében a tanúsítvány az alábbi adatokat tartalmazza:

15. számú melléklet a 2012. évi CLXXX. törvényhez

Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 9-i 2009/371/IB tanácsi határozat mellékletében megjelölt bűncselekményfajták megfeleltetése a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) alapján

INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Az Amszterdami Szerződés az Európai Unió céljai közé emelte a "szabadság, biztonság és jog térségének" létrehozását, ezzel radikális változások előtt nyitotta meg az utat a nemzetközi bűnügyi együttműködés területén. E folyamat egyik első lépéseként az Európai Tanács Tampere-i ülésén döntöttek az Európai Unió tagállamai között a formális kiadatási eljárás eltörléséről, és egy gyors átadási eljárással történő felváltásáról. Ekkor határozták el, hogy "a bírói határozatok és ítéletek kölcsönös elismerésének kell a büntető ügyekben is az igazságügyi együttműködés alapkövévé válnia". A kölcsönös elismerés elve a tagállamok közötti kölcsönös bizalomra épül, amelynek eredményeként az Európai Unióban meghozott valamennyi bírósági határozatot - noha az Unión belüli büntető igazságszolgáltatási rendszerek eltérőek - egyenértékűnek kell tekinteni. Ez a jogi megoldás egy fontos lépés volt az európai bűnüldözési terület "egységesítése" felé azzal, hogy megkönnyíti a tagállamok közötti "határokon" átnyúlóan is a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást.

Az Európai Unió Tanácsa 2002. június 13-án ezen elv megvalósítása érdekében elfogadta az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló 2002/584/IB kerethatározatot (a továbbiakban: 2002/584/IB kerethatározat). Az európai elfogatóparancsot az Unió tagállamainak 2004. január 1-jétől kell alkalmazniuk. Az európai elfogatóparancs rendszerének, működésének alapja a tökéletes bizalom a tagállamok között a politikai megbízhatóságukra, illetve a jogrendszereik minőségére nézve.

Az európai elfogatóparancs alapvető gondolata az volt, hogy ha valamely tagállam igazságügyi hatósága az általa kibocsátott jogi aktus alapján valamely büntetőeljárás alatt álló, vagy már elítélt személy átadását kéri, e határozatát az Európai Unió egész területén végrehajtják, és a személyt a lehető legrövidebb időn belül az őt kereső tagállamnak átadják. Az új eljárási rendszerben az államközi kapcsolatokat lényegében felváltották az igazságügyi hatóságok közötti kapcsolatok. Az európai elfogatóparancs végrehajtása ugyanis elsődlegesen az igazságügyi hatóságok közötti eljárásra épül, és megszűnt a hagyományos kiadatási eljárásban jelen lévő közigazgatási és politikai döntési szint.

A 2002/584/IB kerethatározat rendelkezéseinek magyar jogba történő átültetésére az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi jogsegélyről szóló 2003. évi CXXX. törvénnyel (a továbbiakban: EU tv.) sor került, azonban a gördülékenyebb alkalmazhatóság érdekében - a gyakorlati tapasztalatokra is figyelemmel - több alkalommal is módosult az EU tv.-nek az e jogintézményt szabályozó II. Fejezete.

A fentiekre is figyelemmel a Javaslat Második Része tartalmazza az európai elfogatóparancsra és az átadásra vonatkozó rendelkezéseket.

A Javaslat Harmadik Része a tagállamokkal büntetőügyekben folytatott eljárási jogsegélyekre, az előzetes letartóztatás helyett alkalmazandó felügyeleti intézkedést elrendelő határozat végrehajtására irányuló jogsegélyre, a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog és a vagyonelkobzás alá eső vagyon megőrzését biztosító határozat végrehajtására irányuló eljárási jogsegélyre, és a büntetőeljárások során felmerülő, a tagállamok joghatóságának gyakorlásával kapcsolatos összeütközések megelőzésére és rendezésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A hatályos rendelkezések új jogsegélyformákkal történő kiegészítése az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi jogsegély forgalom felgyorsulását, a hatékonyság növelését, illetve a hazai eljárások rövidülését eredményezhetik. A Harmadik Rész esetében két új kerethatározat végrehajtási szabályainak megalkotását tartalmazza a Javaslat: egyrészt az előzetes letartóztatás helyett alkalmazandó felügyeleti intézkedésekre vonatkozó rendelkezések, amelyek lehetővé teszik, hogy egy másik tagállamban büntetőeljárás alatt álló személlyel szemben elrendelt bizonyos kötelezettségek vagy tiltások Magyarországon is, illetve a magyar büntetőeljárás során elrendelt ilyen intézkedések egy másik tagállamban is végrehajthatóak legyenek. Másrészt a joghatósági összeütközések kiküszöbölése érdekében a Javaslat két új eljárás bevezetésével (információcsere és konzultációs eljárás) lehetővé teszi a tagállamok közötti közvetlen, gyors és folyamatos párbeszédet.

A Javaslat Negyedik Része két új kerethatározatnak megfelelő szabályrendszert alakít ki. Először is megteremti a jogerős szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami ítéletek végrehajtásának átvételét, illetve átadását. Erre azért volt szükség, mert az EU tv. hatályos szabályai nem tartalmazzák az uniós tagállami ítélet érvényének elismerésére és a szabadságvesztés büntetések vagy szabadságelvonással járó intézkedések végrehajtásának átvételére vonatkozó rendelkezéseket. Erre jelenleg a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, amelynek alapján a külföldi állampolgárságú elítélteknek a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetés letöltése céljából az állampolgárságuk szerinti államba történő átszállítására a vonatkozó nemzetközi szerződésekben foglaltaknak megfelelően kerül sor, feltéve, hogy erre vonatkozóan a kibocsátó és a végrehajtó tagállam megegyezik.

Az Európai Unió Tanácsa 2008. november 28-án fogadta el a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló 2008/909/LB kerethatározatot (a továbbiakban: 2008/909/LB kerethatározat). E kerethatározat 29. cikke előírja, hogy a tagállamoknak 2011. december 5-ig kell megtenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megfeleljenek a rendelkezéseknek, a Tanács pedig 2012. december 5-ig vizsgálja meg azt, hogy a tagállamok mennyiben felelnek meg a kerethatározat rendelkezéseinek.

A 2008/909/LB kerethatározat megteremti annak a lehetőségét, hogy az Európai Unió valamely tagállamában elítélt személyek visszaszállíthatók legyenek az állampolgárságuk vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti tagállamba, illetve abba a tagállamba, amelyhez szoros kötelékek fűzik, annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a társadalmi rehabilitációjuk és a társadalomba való beilleszkedésük.

A 2008/909/LB kerethatározat egyik legnagyobb újítása, hogy határidők előírásával gyorsítja az eljárást, továbbá nem pusztán az érintett tagállamok megegyezésére bízza az átszállítás kérdésében történő megegyezést, hanem részletes szabályokat, illetve feltételrendszert szab a döntéshozatal tekintetében. Szélesíti azon esetek körét, amikor nincs szükség az átszállításhoz az elítélt személy hozzájárulására, például hozzájárulása nélkül átszállítható az elítélt a végrehajtó tagállamba, ha ez utóbbi az elítélt állampolgársága és lakóhelye, illetve szokásos tartózkodási helye szerinti állam is egyben.

A 2008/909/LB kerethatározat rendelkezik továbbá a bírósági határozatok elismerésének és átalakításának szabályairól, a végrehajtásánál irányadó joggal kapcsolatban pedig rögzíti, hogy a végrehajtó tagállam joga az irányadó, beleértve a feltételes szabadságra vonatkozó szabályokat is. Ha egy tagállam átveszi a határozatok végrehajtását, akkor a végrehajtási költségek - az elítélt végrehajtó államba történő átszállításának költségét és a kizárólag a kibocsátó állam területén felmerülő költségeket kivéve - a végrehajtó államot terhelik.

Az Európai Unió Tanácsa a büntetőeljárás alá vont személyek eljárási jogainak erősítése és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - különösen a bírósági határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerésének javítása - céljából 2009. február 26-án elfogadta a 2002/584/IB, a 2005/214/IB, a 2006/783/IB, a 2008/909/LB és a 2008/947/LB kerethatározat módosításáról szóló 2009/299/LB kerethatározatot (a továbbiakban: 2009/299/IB kerethatározat). Ez közös szabályokat állapít meg a kibocsátó tagállam által olyan eljárást követően meghozott határozatok végrehajtó tagállamban történő elismerésével, illetve végrehajtásával kapcsolatban, amelyen az érintett személy nem volt jelen. A 2009/299/IB kerethatározat átültetési határideje 2011. március 28-a volt, azonban a tagállamok nyilatkozhattak, hogy amennyiben nem tudják teljesíteni ezt a határidőt, úgy az érintett személy távollétében megtartott tárgyalás során hozott határozatok elismerésére és végrehajtására e kerethatározatot legkésőbb 2014. január 1 -jétől kell alkalmazni.

A Javaslat Negyedik Része továbbá megalkotja a feltételes szabadság valamint a próbaidő tartamára előírt magatartási szabályok és egyéb alternatív szankciók részletes végrehajtási szabályait. Az alapjául szolgáló kerethatározat a felfüggesztett szabadságvesztésről, a próbára bocsátásról, a feltételes szabadságra bocsátásról és egyéb alternatív szankciókról rendelkező határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának lehetőségét teremti meg az Európai Unióban. A kerethatározat célja, hogy megkönnyítse az elítéltek számára a társadalomba történő visszailleszkedést azáltal, hogy az elkövetés helye szerinti tagállam által kiszabott, a felfüggesztett szabadságvesztésről, a próbára bocsátásról, a feltételes szabadságra bocsátásról rendelkező határozat kapcsán előírt magatartási szabályokat és egyéb alternatív szankciókat az elítélten a lakóhelye, tartózkodási helye szerinti tagállamban hajtják végre. Így az elítélt számára lehetővé válik családi, nyelvi, kulturális és egyéb kapcsolatainak megőrzése.

A Javaslat Ötödik Részében átültetésre kerül az Eurojust megerősítéséről szóló 2009-es kerethatározat. Az Eurojust fő feladata a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés és koordináció megerősítése és fokozása. A Javaslat a testületként eljáró Eurojust által megtehető intézkedéseket állapítja meg a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénnyel (a továbbiakban: Be.) összhangban.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Általános rendelkezések

az 1-2. §-hoz

A Javaslat szabályozási és alkalmazási köre eltér az Nbjt. hatályától, jóval szűkebb annál. A javaslat szerinti együttműködési formák csak az Európai Unió tagállamaival folytatott igazságügyi hatóságok közötti bűnügyi együttműködés során lesznek alkalmazhatók, míg az Nbjt. szabályai az államok szélesebb körére nézve kerülnek alkalmazásra, akár nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában is. Ugyanakkor az Nbjt. mind az európai elfogatóparancs intézményének, mind a bűnügyi jogsegély új formáira vonatkozó végrehajtási rendelkezéseinek közös háttérszabálya, és a Be.-vel együtt rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a Javaslat másképpen nem rendelkezik. A Be. szabályainak fontos szerepe van mind a magyar igazságügyi hatóságok által előterjesztett, mind a tagállami igazságügyi hatóságok által megküldött eljárási jogsegély iránti megkeresések teljesítése területén.

Az európai elfogatóparancs és az átadás

a 3. §-hoz

Az európai elfogatóparancs egy igazságügyi hatóság által hozott olyan - a 2002/584/IB kerethatározatban és a Javaslat 2. számú mellékletében meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelelő - határozat, amelyet valamely tagállamban bocsátanak ki annak érdekében, hogy egy másik tagállam a keresett személyt elfogja és a kibocsátó igazságügyi hatóságnak átadja. Célja a keresett személynek az egyik tagállamból a másik tagállamba büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása végett történő kényszerátadása. A kibocsátó igazságügyi hatóság határozatát végre kell hajtani az Európai Unió egész területén. A végrehajtást csak abban az esetben lehet, illetve kell megtagadni, ha fennáll a mérlegelhető, illetve a kötelező megtagadási okok valamelyike.

Az európai elfogatóparancs alkalmazási területe lényegében megegyezik a kiadatásról szóló, Párizsban 1957. december 13-án kelt európai egyezmény alkalmazási területével: az európai elfogatóparancs kibocsátásának olyan bűncselekmények esetén van helye, amelyek büntetési tételének felső határa a kibocsátó tagállam belső joga szerint legalább tizenkét havi szabadságvesztés büntetés; ítélet végrehajtása esetén pedig a jogerősen kiszabott szabadságvesztés, vagy alkalmazott szabadságelvonással járó intézkedés időtartama legalább négy hónap.

A 2002/584/IB kerethatározat a 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolt 32 bűncselekményfajta vonatkozásában a kettős büntetendőség nem mérlegelhető, ha azon bűncselekmények büntetési tételének felső határa - a kibocsátó tagállam joga szerint - legalább három évi szabadságvesztés vagy egyéb szabadságelvonással járó intézkedés. Az európai elfogatóparancsot a 32 bűncselekmény-fajtába tartozó bűncselekmények esetén a végrehajtó tagállamban kiszabható büntetés mértékétől függetlenül végre kell hajtani. A Javaslat 1. számú mellékletében felsorolt olyan bűncselekmények esetén, amelyek büntetési tételének felső határa a kibocsátó tagállam joga szerint nem éri el a három évi szabadságvesztés büntetést, illetve a fel nem sorolt bűncselekmények esetén továbbra is vizsgálni kell a kettős büntetendőség meglétét.

a 4. §-hoz

Az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és annak alapján a keresett személy átadásáról szóló döntést a végrehajtó tagállam belső joga által meghatározott ún. végrehajtó igazságügyi hatóság hozza meg a törvényben meghatározott eljárási rend szerint.

A 2002/584/LB kerethatározat 6. cikkének (3) bekezdése alapján minden tagállamnak ki kell jelölnie az európai elfogatóparancs végrehajtására illetékes igazságügyi hatóságát.

Tekintettel az európai elfogatóparancs alapján történő átadási eljárásban meghatározott rendkívül rövid határidőkre, valamint az ott kialakult gyakorlatra és szakértelemre, a Javaslat továbbra is úgy rendelkezik, hogy Magyarország vonatkozásában kizárólagos illetékességgel a Fővárosi Törvényszék járjon el végrehajtó igazságügyi hatóságként. Ha határozata ellen fellebbezéssel éltek, úgy azt a Fővárosi Ítélőtábla bírálja el tanácsülésen.

az 5. §-hoz

Az európai elfogatóparancsot, sürgős ügyként kezelve, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló nemzetközi jogi dokumentumok rendelkezéseinek maradéktalan tiszteletben tartásával, a kerethatározatban biztosított garanciákra tekintettel, és a végrehajtó tagállam igazságszolgáltatási érdekeit is figyelembe véve kell végrehajtani, ha nem áll fenn a kötelező, illetve mérlegelhető megtagadási okok valamelyike.

A 2002/584/LB kerethatározat 3. cikkében felsorolt kötelező megtagadási okok ("ne bis in idem", a büntetőjogi felelősségre vonhatóság határát el nem érő életkor, közkegyelem) esetében a végrehajtást akkor is meg kell tagadni, ha az átadáshoz egyébként a keresett személy hozzájárult. Meg kell továbbá tagadni az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha

> a kettős büntetendőség vizsgálatát előíró, a Javaslat 3. §-ának (3) bekezdésében meghatározott esetekben az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény;

> az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló, magyar joghatóság alá tartozó bűncselekmény büntethetősége vagy a büntetés a magyar törvény szerint elévült;

> ugyanazon cselekményért harmadik államban történt az elítélés ("ne bis in idem"); továbbá akkor is,

> ha az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény miatt Magyarország területén büntetőeljárás van folyamatban.

Ez utóbbi megtagadási ok magába foglalja azt a lehetőséget is, hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar hatóság - a Btk. 3-4. §-ai alapján - az európai elfogatóparancs alapján indítja meg a keresett személy ellen a büntetőeljárást, ha célszerű, hogy azt a magyar hatóság folytassa le. Ezzel összefüggésben az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni abban az esetben is, ha a magyar igazságügyi vagy nyomozó hatóság az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást, illetve az eljárást megszüntette.

a 6. §-hoz

A Javaslat e rendelkezése az ún. "in absentia" határozatok (azaz olyan határozatok, amelyek meghozatalára olyan tárgyaláson került sor, amelyen a keresett személy nem volt jelen) végrehajtására irányuló európai elfogatóparancs megtagadásával kapcsolatban állapít meg szabályokat a 2002/584/IB kerethatározatot is módosító 2009/299/IB kerethatározat 2. cikkében foglaltaknak megfelelően.

E § (1) bekezdése rögzíti, hogy a Fővárosi Törvényszék megtagadhatja az "in absentia" határozatok végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, feltéve, hogy a (2) bekezdésben meghatározott feltételek nem állnak fenn. E feltételeket egyébként Magyarország is teljesíteni tudja, tekintettel a Be.-nek a távollévő terhelttel szemben lefolytatott eljárással kapcsolatos rendelkezéseire.

A 2009/299/IB kerethatározat arról is rendelkezik, hogy mi a teendő, ha az érintett személy korábban nem kapott hivatalos tájékoztatást arról, hogy büntetőeljárás folyik ellene, a szabadságvesztés büntetést tartalmazó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó határozatot a távollétében hozták, és a határozatot nem kézbesítették a keresett személynek. A Javaslat ennek megfelelően úgy rendelkezik, hogy amennyiben ezek a feltételek fennállnak, de az érintett személy átadását követően haladéktalanul kézbesítik számára a határozatot, és -határidő megjelölésével - tájékoztatják a jogorvoslati lehetőségekről, a kibocsátó tagállami határozat egy példányát a Fővárosi Törvényszék - tájékoztatás céljából - továbbítja a keresett személynek. Ez pusztán tájékoztatási célt szolgál, nem késleltetheti a keresett személy átadási eljárását, illetve az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó határozatot, nem tekinthető a kibocsátó tagállami határozat hivatalos kézbesítésének, továbbá nem befolyásolhatja a jogorvoslatra nyitva álló határidőket sem.

a 7. §-hoz

A végrehajtó igazságügyi hatóság, a Fővárosi Törvényszék dönthet arról, hogy megtagadja-e az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha a bűncselekményt részben vagy egészben Magyarországon követték el. Az erre vonatkozó döntés meghozatalakor figyelemmel kell lenni a Btk. 3-4. §-ában meghatározott joghatósági szabályokra (a büntető törvény területi hatálya), valamint arra is, hogy célszerű-e a büntetőeljárásnak magyar hatóság által történő lefolytatása.

a 8. §-hoz

Az európai elfogatóparancs az uniós (állam)polgárság elvét veszi figyelembe; a 2002/584/IB kerethatározat rendelkezéseiből kitűnik, hogy nem alkalmazhatók az egyes tagállamok saját állampolgáraira vonatkozó - a hagyományos kiadatási eljárásban lehetőségként biztosított -kivételek, így főszabályként nem tagadható meg a saját állampolgár átadása. Ugyanakkor a 2002/584/IB kerethatározat az egyes tagállamokra bízza, hogy bizonyos esetekben hozzájárulnak-e, és ha igen, úgy milyen feltételekkel saját állampolgáraiknak a kibocsátó igazságügyi hatóság részére történő átadásához.

Ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, a Javaslat szerint az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni, el kell rendelni a keresett személy ideiglenes végrehajtási letartóztatását, és meg kell keresni az igazságügyért felelős minisztert (a továbbiakban: miniszter), hogy kezdeményezze a kibocsátó tagállamnál a szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átvételét. Ez a szabályozás figyelembe veszi a 2008/909/LB kerethatározat rendelkezéseit.

Ha az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából olyan magyar állampolgárral szemben bocsátották ki, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, akkor az átadás feltételéül kell szabni azt, hogy abban az esetben, ha a büntetőeljárás eredményeként a keresett személyt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, illetve vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést szabnak ki, kérelmére őt a büntetés vagy intézkedés végrehajtására visszaszállítják Magyarországra. Ha a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság nem nyújt erre vonatkozóan megfelelő garanciát, úgy az elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a keresett személy mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól. A Javaslat háttérjogszabálya, az Nbjt. 28. §-a alapján ugyanis ebben az esetben a büntetőeljárás megindításának vagy egyéb intézkedésnek a megfontolása céljából a miniszter megküldi az iratokat (az európai elfogatóparancsot) a legfőbb ügyésznek.

Bár a büntetőeljárás lefolytatása céljából kiadott európai elfogatóparancs végrehajtása és a keresett személy átadására irányuló döntéshozatal biztosítása céljából lehetőség van az átadási és ideiglenes átadási letartóztatás elrendelésére, azonban arra tekintettel, hogy európai elfogatóparancs szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából is kibocsátható, a Javaslat rendelkezik egy új jogintézményről, az ideiglenes végrehajtási letartóztatásról is.

Mivel az ideiglenes végrehajtási letartóztatás személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, a Javaslat rendelkezik annak tartamáról is. E szerint az ideiglenes végrehajtási letartóztatás legfeljebb a büntetés végrehajtására vonatkozó határozat meghozataláig tart, és nem eredményezheti a büntetés időtartamának meghosszabbodását.

a 9. §-hoz

Abban az esetben, ha ugyanazon személy ellen több európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, akkor - az összes körülmény mérlegelésével - a Fővárosi Törvényszék dönt arról, hogy melyik európai elfogatóparancs kerüljön végrehajtásra, és annak alapján a keresett személy átadásra.

Ha több európai elfogatóparancs ütközik egymással, úgy a Fővárosi Törvényszék a döntéshozatal megkönnyítése érdekében beszerezheti az - Európai Unión belüli igazságügyi együttműködésben koordináló szerepet betöltő - Európai Igazságügyi Együttműködési Egység, az Eurojust véleményét.

Ha a keresett személy kiadatása végett egy harmadik állam (vagyis nem az Európai Unió tagállama) kérelmet terjeszt elő, akkor a továbbiakban a Fővárosi Törvényszék az Nbjt.-ben szabályozott eljárást lefolytatja le, és az ott meghatározott határidők, valamint a vonatkozó nemzetközi szerződés előírásai érvényesülnek. Ebben az esetben az Nbjt. 17. §-ában meghatározott szempontok figyelembevételével a miniszter dönt arról, hogy a keresett személy mely államnak kerül kiadatásra, illetve átadásra. Előfordulhat ugyanis, hogy sokkal súlyosabb bűncselekmény képezi az alapját a harmadik államtól érkezett kiadatási kérelemnek, mint az európai elfogatóparancs kibocsátásának.

Az Egyesült Nemzetek Rómában megtartott Diplomáciai Konferenciáján 1998. július 17. napján elfogadott Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma 90. cikkében meghatározza azokat a szabályokat, amelyeket a keresett személy átadására, illetőleg kiadására vonatkozó párhuzamos megkeresések esetén annak az államnak kell követnie, amely a Nemzetközi Büntetőbíróságtól egy személy átadása iránti megkeresést kap, és ezzel párhuzamosan másik állam is ugyanazon bűncselekmény miatt, ugyanazon személyre vonatkozó kiadatási kérelmet terjeszt elő. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság által egy személy átadása iránt előterjesztett megkeresés, és az európai elfogatóparancs összeütközése esetén, az összeütközés feloldására a Statútum rendelkezéseit kell alkalmazni.

a 10. §-hoz

A tagállami igazságügyi hatóságok a gyakorlatban a körözés elrendelésekor nem feltétlenül ismerik a keresett személy tartózkodási helyét. Az országon belül elrendelt körözés sikertelensége esetén, általában továbbra sem rendelkeznek ismeretekkel arról, hogy a keresett személy egy külföldi tagállam területén tartózkodik-e vagy sem, erre tekintettel ezt követő lépésként nemzetközi körözést rendelnek el. Ha a nemzetközi körözést kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság tudomást szerez arról, hogy a keresett személy egy tagállam területén tartózkodik, vagy a keresett személyt a nemzetközi körözés alapján ott elfogják, akkor európai elfogatóparancsot kell kibocsátani. A Javaslat ezért meghatározza azt az eljárást, amelyet abban az esetben kell követni, ha más tagállam által kibocsátott olyan nemzetközi körözés alapján fogják el a keresett személyt Magyarország területén, amely európai elfogatóparancs kibocsátásának alapját képezheti.

A 2002/584/IB kerethatározat 9. cikkének (3) bekezdése értelmében a Schengeni Információs rendszerben (a továbbiakban: SIS) elhelyezett jelzés egyenértékű az európai elfogatóparanccsal, amennyiben az minden szükséges - e kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontjába foglalt - adatot tartalmaz. A keresett személy elfogására a SIS-ben elhelyezett jelzés alapján is lehetőség van. A 2002/584/IB tanácsi kerethatározat alapján az európai elfogadóparancs és a SIS jelzés egyenértékűségét meg kell teremteni, amely alapján őrizetbe vételre kerülhet sor.

A Magyarországon elfogott személy őrizetbe vételére tehát sor kerülhet európai elfogatóparancs vagy nemzetközi körözés alapján. Az európai elfogatóparancs alapján történő őrizetbe vételnek kell tekinteni azt is, ha erre a SIS jelzés alapján kerül sor. A törvény alapján az őrizetbe vételre akkor is sor kerülhet, ha az európai elfogatóparancs nem áll a magyar hatóságok rendelkezésére, ennek feltétele azonban, hogy a SIS jelzés mindazon adatokat tartalmazza, amelyeket az európai elfogatóparancsnak is tartalmaznia kell.

Az így elfogott személyt, őrizetbe vételét követően a Fővárosi Törvényszék elé kell állítani.

a 11-12. §-hoz

A Fővárosi Törvényszék tárgyalást tart, amelyen az ügyész és a védő részvétele kötelező. A tárgyaláson a keresett személlyel ismertetni kell az európai elfogatóparancs tartalmát, és tájékoztatni kell annak lehetőségéről, hogy hozzájárulhat a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság részére történő átadásához (egyszerűsített átadás). Ha a keresett személynek nincs meghatalmazott védője, részére védőt kell kirendelni, szükség esetén tolmácsot kell biztosítani, és késedelem nélkül ki kell hallgatni.

Tekintettel arra, hogy az európai elfogatóparancs lényegében letartóztatási parancs, az eljárás folyamán a Fővárosi Törvényszéknek döntenie kell a fogvatartásról, amely biztosítja, hogy a keresett személy a hatóságok rendelkezésére álljon mindaddig, amíg a végrehajtó igazságügyi hatóság dönt az európai elfogatóparancs végrehajthatóságáról, és annak alapján átadásáról, illetve ameddig a személy átadására sor nem kerül. A Fővárosi Törvényszék akkor elrendeli a keresett személy átadási letartóztatását és átadását, ha az egyszerűsített átadás lehetőségéről szóló tájékoztatást követően a keresett személy a hozzájárulásáról - önkéntesen és a következmények teljes tudatában - a kihallgatása során nyilatkozott. A beleegyezés nem vonható vissza (az Nbjt. az ún. egyszerűsített kiadatási eljárás során sem teszi lehetővé az ehhez való hozzájáruló nyilatkozat visszavonását). Az átadási letartóztatás a keresett személy átadásáig tart.

Az elfogott személyt nyilatkoztatni kell arra is, hogy lemond-e a nemzetközi jog általánosan elismert elvének, a specialitás szabályának az alkalmazásáról. A specialitás szabálya szerint az átadott személy csak az átadása előtt elkövetett olyan cselekmény miatt üldözhető, amelyre nézve az átadását kérték, és amelyre nézve azt a végrehajtó igazságügyi hatóság engedélyezte. E szabály alkalmazásáról való lemondás esetén a keresett személy ellen az átadása után bármely az átadása előtt elkövetett cselekménye miatt büntetőeljárást lehet indítani. Az átadást elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

a 13-15. §-hoz

Ha a keresett személy nem egyezik bele az átadásába, és nem áll fenn a megtagadási okok egyike sem, a Fővárosi Törvényszék elrendeli a keresett személy ideiglenes átadási letartóztatását és erről, a határozat megküldésével egyidejűleg tájékoztatja a minisztert, aki értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot az elfogatóparancs haladéktalan megküldése érdekében. Ha az európai elfogatóparancs az ideiglenes átadási letartóztatás elrendelésétől számított negyven napon belül nem érkezik meg, akkor a letartóztatást meg kell szüntetni. Az európai elfogatóparancsot a miniszter fogadja, és azt haladéktalanul megküldi a Fővárosi Törvényszéknek. A Fővárosi Törvényszék az európai elfogatóparancs megérkezését követően ismételten tárgyalást tart, amelyen megvizsgálja a végrehajtás és az átadás feltételeit, és ha azok fennállnak, elrendeli az átadási letartóztatást, amely a keresett személy átadásáig tart.

A letartóztatás kötelezővé tételének az az indoka, hogy az európai elfogatóparancs kibocsátására, és az ennek alapján lefolytatásra kerülő eljárásra általában súlyos bűncselekmények esetében kerül sor. Az eljárást nagyon rövid határidőn belül be kell fejezni, és ilyen feltételek mellett a letartóztatás elrendelése nélkül nem biztosítható, hogy az esetek túlnyomó többségében amúgy is szökésben lévő, és más állam által körözött személy ne vonja ki magát az eljárás alól, és így meghiúsítsa az európai elfogatóparancs időben történő végrehajtását és magát az átadást.

a 16. §-hoz

A 2002/584/IB kerethatározat 17. cikkének (1) bekezdése szerint az európai elfogatóparancsot sürgős ügyként kell kezelni és ennek megfelelően rövid időn belül kell végrehajtani. A kerethatározat így előírta azokat a határidőket, amelyeket minden tagállamnak a belső jogában meg kellett jelenítenie.

Erre figyelemmel kerül sor azoknak a határidőknek a meghatározására, amelyek a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére állnak az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó jogerős határozata meghozatalára, illetve a keresett személy átadására.

A kerethatározatban meghatározott szoros határidők csak kivételes esetekben módosíthatók, illetve hosszabbíthatók meg. A Javaslat ezért előírja, hogy ha az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló határozat a Javaslatban meghatározott határidőn belül nem hozható meg, akkor a Fővárosi Törvényszék a késedelem okainak közlése mellett - a miniszter útján - haladéktalanul tájékoztatja erről a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot. A kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően a Javaslat ebben az esetben lehetővé teszi a határidő további harminc nappal való meghosszabbítását.

a 17. §-hoz

Ha az a személy, akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, a menekültügyi eljárás nem lehet akadálya a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság részére - határidőn belül - történő átadásának. Az Európai Unió tagállamai egymás közötti viszonyaikban biztonságos származási országnak minősülnek.

Figyelemmel arra a tényre, hogy az európai elfogatóparancs jogintézménye kizárja a politikai elem jelenlétét az átadási eljárásban, a keresett személy menedékjog iránti kérelme nem akadályozhatja meg az európai elfogatóparancs határidőben történő végrehajtását és a személy átadását a tagállami kibocsátó igazságügyi hatóságnak. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha az a személy, akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, az átadása esetén a menekültügyi eljárást fel kell függeszteni, és azt akkor kell folytatni, ha a személy Magyarország területére visszatér.

a 18-19. §-hoz

A Fővárosi Törvényszék az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó döntését meghatározott alaki és formai szabályok szerint kibocsátott olyan igazságügyi határozat alapján hozza meg, amely kellő részletességgel, ugyanakkor áttekinthetően és könnyen kezelhetően tartalmazza a végrehajtás szempontjából lényeges, szükséges információkat. Az európai elfogatóparancsban foglalt adatoknak - kivételes esetektől eltekintve - elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy a végrehajtó tagállami igazságügyi hatóság annak alapján a döntését meg tudja hozni.

Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor a Fővárosi Törvényszék a rendelkezésre álló információk alapján nem tud dönteni. Ilyenkor kiegészítő információkat kérhet a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságtól. A jogerős döntés meghozatalára irányadó határidőket azonban ebben az esetben is figyelembe kell venni, így a Fővárosi Törvényszék határidőt szabhat a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságnak a kiegészítő adatok megküldésére.

Ha a döntéshozatalt nem információhiány, hanem az a tény akadályozza, hogy a keresett személyt nemzetközi jogon vagy a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség illeti meg Magyarország területén, akkor a határidőket attól a naptól kell számítani, amelyiken a Fővárosi Törvényszékre megérkezik a mentesség felfüggesztéséről szóló értesítés.

a 20. §-hoz

Az európai elfogatóparancs végrehajtására és a keresett személy átadására irányuló döntéshozatal kizárólag az egyes tagállamok végrehajtó igazságügyi hatóságainak hatáskörébe tartozik. A 2002/584/IB kerethatározat ugyanakkor lehetővé teszi központi hatóság részvételét is az európai elfogatóparancsok igazgatási továbbításában, fogadásában, valamint az ezekkel kapcsolatos minden egyéb hivatalos levelezésben.

Az európai elfogatóparancs végrehajtása tárgyában hozott jogerős határozatról a miniszter útján értesíteni kell a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot. A miniszter értesíti a NEBEK-et annak érdekében, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a keresett személy kellő időben történő átadásának megszervezése és lebonyolítása érdekében.

A 2002/584/IB kerethatározat a tagállamok számára kötelező jelleggel szoros határidőket szab meg az európai elfogatóparancs végrehajtására, az átadási eljárásra. Erre figyelemmel kerül sor a Javaslatban azoknak a határidőknek a meghatározására, amelyek a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére állnak nemcsak az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó jogerős határozata meghozatalára, hanem a keresett személy tényleges átadására is. A Javaslat a kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően így előírja, hogy a keresett személyt legkésőbb az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított tíz napon belül át kell adni az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam illetékes hatóságának.

A kerethatározatban meghatározott szoros határidők csak kivételes esetekben módosíthatók, illetve hosszabbíthatók meg. A keresett személy átadásának a tagállamok bármelyikén kívül eső elháríthatatlan akadály (vis maior) miatt történő ideiglenes elhalasztását a nemzetközi jognak megfelelően szigorúan kell értelmezni. Erre olyan előre nem látható és elkerülhetetlen helyzetekben kerülhet sor, mint pl. természeti katasztrófa, közlekedési baleset, a keresett személy súlyos, sürgős kórházi kezelést igénylő betegsége. Az akadály elhárultával azonban az átadásnak ilyen esetben is a lehető leggyorsabban, a kerethatározatban, illetve a Javaslatban meghatározott újabb határidő lejártát megelőzően meg kell történnie.

a 21. §-hoz

Ha a keresett személy kifejezett nyilatkozatával nem mondott le a specialitás szabályának alkalmazásáról, az átadását követően a kibocsátó vagy más tagállami igazságügyi hatóság által megküldött - kiegészítő - európai elfogatóparancs(ok) végrehajthatósága tárgyában a Fővárosi Törvényszék dönt. A végrehajtáshoz meg kell adnia a hozzájárulását, kivéve, ha fennáll a Javaslatban szabályozott kötelező vagy mérlegelhető megtagadási okok valamelyike. Ha a végrehajtáshoz való hozzájárulás a kibocsátó vagy más tagállami igazságügyi hatóság által biztosítandó jogi garancia megadásától függ, úgy azt a Fővárosi Törvényszéknek be kell szereznie.

a 22. §-hoz

Ha a keresett személlyel szemben Magyarországon is folyamatban van büntetőeljárás más bűncselekmény miatt, mint ami az európai elfogatóparancs kibocsátására alapul szolgált, a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság részére történő átadása a magyarországi eljárást meghiúsíthatja. Ebben az esetben, ha a Fővárosi Törvényszék döntött az európai elfogatóparancs végrehajtása tárgyában, akkor határozatában, illetve a határozathozatalt követően is elhalaszthatja a keresett személy átadását a magyarországi eljárás, illetőleg az eljárás eredményeként kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának befejezésig. Szemben az átadás ideiglenes elhalasztásának eseteivel, itt értelemszerűen a 2002/584/IB kerethatározat, és így a Javaslat sem ír elő határidőt a végrehajtó igazságügyi hatóság számára az átadás teljesítésére.

E döntésének meghozatalakor a Fővárosi Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy milyen cselekmény miatt van folyamatban a keresett személy ellen Magyarországon büntetőeljárás; milyen nehézséget okozna, ha a keresett személy átadására az eljárás befejezése előtt kerülne sor. Meg kell vizsgálnia, hogy folytatható-e a keresett személy személyes jelenléte nélkül az eljárás. Mérlegelnie kell továbbá azt is, hogy az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény és a Magyarországon folyamatban lévő eljárás alapjául szolgáló cselekménynek milyen a tárgyi súlya, illetőleg azokban a keresett személy milyen minőségben vett részt.

Miután azonban a keresett személy átadásának elhalasztása nemcsak veszélyeztetheti, de meg is hiúsíthatja a keresett személynek a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság általi felelősségre vonását, a Javaslat lehetővé teszi a keresett személy ideiglenes átadását, a kibocsátó tagállami igazságügyi hatósággal írásban történt közös megállapodásban meghatározott feltételek szerint. A megállapodás alapvető tartalmi elemeit a Javaslat meghatározza.

Eszerint a megállapodásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

> annak az eljárási cselekménynek a megjelölését, amely miatt szükség van a keresett személy ideiglenes átadására,

> az ideiglenes átadott személy engedélyezett átadási határidőn belül történő visszaszállítására vonatkozó kötelezettség vállalást;

> arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy az ideiglenesen átadott keresett személy a tagállami tartózkodása alatt Magyarországra történő visszaszállításáig fogva tartásban lesz;

> arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a keresett személy ideiglenes átadásával és visszaszállításával kapcsolatban felmerülő valamennyi költséget a megkereső tagállam vállalja.

a 23. §-hoz

Ha a terheltet a magyar igazságügyi hatóság nem tartja fogva, akkor annak érdekében, hogy a másik tagállam által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása biztosított legyen és a terhelt a másik tagállam rendelkezésére álljon, a terhelt átadási, ideiglenes átadás, illetve ideiglenes végrehajtási letartóztatását mikortól kell foganatba venni.

a 24. §-hoz

A bizonyítási eszközként felhasználható, illetve a bűncselekmény elkövetése során, vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonnak a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság részére - kérelemre történő - átadásról való rendelkezéssel a 2002/584/IB kerethatározat, és így a Javaslat az európai kiadatási egyezményben a jelenleg hatályos kiadatási rendszerben is alkalmazható lehetőséget biztosítja.

a 25. §-hoz

A hagyományos kiadatási eljárásban a keresett személy felkutatása, őrizetbe vétele és fogvatartása érdekében az eljáró igazságügyi hatóság (ügyészség, bíróság) elfogatóparancsot bocsát ki. A keresett személy elfogását követően kerül sor a kiadatási kérelem előterjesztésére, amelynek alapját a Nbjt. 32. §-a alapján a bíróság által kibocsátott elfogatóparancs képezi. Ez a bíróság által kibocsátott elfogatóparancs tulajdonképpen egy letartóztatási parancs.

Az európai elfogatóparancs tartalmában a felkutatásra, őrizetbe vételre, fogvatartásra és a kibocsátó igazságügyi hatóság részére történő átadásra irányuló kérelmet egyaránt magába foglaló igazságügyi hatósági határozat, alakiságát tekintve pedig egy, a 2002/584/IB kerethatározathoz mellékletként csatolt "formanyomtatvány". Tekintettel arra, hogy az európai elfogatóparancs elsősorban a keresett személy letartóztatására irányuló határozat, amelyet a kölcsönös elismerés elve alapján - a kevés számú megtagadási okot kivéve -automatikusan végre kell hajtani az Európai Unió egész területén, kibocsátására - a belső joggal összhangban - kizárólag a letartóztatás feltételeinek vizsgálatára és elrendelésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jogosult, illetve köteles. Erre figyelemmel az európai elfogatóparancsot - csakúgy, mint a kiadatási eljárásban a nemzetközi elfogatóparancsot - büntetőeljárás lefolytatása céljából a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező büntetés-végrehajtási bíró, a vádirat benyújtása előtt pedig a nyomozási bíró bocsátja ki, a Javaslat 2. számú mellékletében szereplő formanyomtatványnak megfelelően.

Az európai elfogatóparancsban szereplő információk, adatok pontos, hiánytalan megjelölése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a végrehajtó tagállami igazságügyi hatóság - az előírt határidőket is figyelembe véve - dönteni tudjon a parancs végrehajtásáról és annak alapján a keresett személy átadásáról. Az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló bűncselekmény(ek) meghatározásánál kiemelkedő jelentőségű a 2002/584/IB kerethatározat 2. cikkének 2. bekezdésében meghatározott harminckét bűncselekmény-fajtába tartozó bűncselekmény(ek) megjelölése. E bűncselekmény-fajtákba tartozó bűncselekmények esetén ugyanis a végrehajtó igazságügyi hatóság - amely kötve van a kibocsátó igazságügyi hatóságnak a cselekményre vonatkozó minősítéséhez - a kettős büntetendőség feltételének vizsgálata nélkül határoz az európai elfogatóparancs végrehajtásáról. A Javaslat 1. számú melléklete határozza meg, hogy a Btk. Különös Részébe foglalt bűncselekmények közül melyek tartoznak a kerethatározatban megjelölt bűncselekmény-fajtákhoz.

A magyar nyelven kibocsátott európai elfogatóparancs idegen nyelvre történő fordítása iránt a miniszter intézkedik; a fordítás költsége bűnügyi költség, amelyet az európai elfogatóparancsot kibocsátó bíróságnak, büntetés végrehajtási bírónak, illetve nyomozási bírónak kell megelőlegeznie.

A Javaslat rendelkezik továbbá az európai elfogatóparancs visszavonásáról is, azaz az európai elfogatóparancsot vissza kell vonni, ha kibocsátásának oka megszűnt. Folyamatban lévő büntetőeljárás esetén a kibocsátás oka - ha a keresett személy átadására még nem került sor -nem szűnik meg az elsőfokú eljárás nem jogerős befejezésével, hiszen változatlanul indokolt, hogy elfogják, és utána átadják Magyarországnak. Erre tekintettel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy - az átadás esetét kivéve - folyamatban lévő büntetőeljárás esetén az európai elfogató parancs az eljárás jogerős befejezéséig nem vonható vissza.

a 26. §-hoz

Ha a keresett személy elfogására az Európai Unió valamely tagállamában kerül sor, szükséges, hogy a bíróság utólag az európai elfogatóparancsot bocsássa ki és küldje meg továbbításra a miniszternek, a terhelt elfogását követően haladéktalanul.

a 27. §-hoz

A Javaslat a halmazati büntetés és az összbüntetés bírói feloldására teremt módot abban az esetben, ha a tagállami igazságügyi hatóság nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására engedélyezi az átadást. A gyakorlatban ugyanis nehézséget okozhat, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtására irányuló európai elfogatóparancsot azért nem lehet végrehajtani, mert az elítélés több cselekmény miatt történt, de ezek közül nem mindegyik miatt lehetséges a végrehajtás, illetve az átadás.

a 28. §-hoz

Ha a keresett személlyel szemben, átadását követően, büntetés kiszabására vagy szabadságelvonással járó intézkedés elrendelésére kerül sor, ezek időtartamába az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő külföldi fogvatartás teljes időtartamát be kell számítani.

a 29. §-hoz

Ha a halasztott átadás esetén a keresett személyt a tagállami igazságügyi hatóság ideiglenesen átadja (pl. sürgős nyomozati cselekmény, bizonyítási eljárás, szembesítés lefolytatása céljából), úgy az európai elfogatóparancsot kibocsátó magyar igazságügyi hatóság és a tagállami igazságügyi hatóság írásban kötött közös megállapodásában meghatározott feltételek (pl. fogvatartása biztosítása, a keresett személy visszaszállításának időpontja stb.) minden magyar hatóságra kötelezőek.

a 30-31. §-hoz

Miután az átadással a keresett személy fizikai értelemben kikerül a végrehajtó tagállami igazságügyi hatóság hatóköréből, a nemzetközi jog általánosan elismert elvéből, a specialitás szabályából fakadóan főszabályként biztosítani kell, hogy a felelősségre vonására csak olyan cselekmények miatt kerüljön sor, amelyekkel kapcsolatban az átadást a végrehajtó igazságügyi hatóság engedélyezte. E §-ok a specialitás szabályának alkalmazása alóli kivételekről rendelkeznek. A kivételek lehetővé teszik, hogy az a tagállam, amelynek igazságügyi hatósága az európai elfogatóparancsot kibocsátotta, az átadást követően a keresett személlyel szemben az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző olyan bűncselekmény miatt is büntetőeljárást indítson, illetve őt elítélje, amelyet a keresett személy az átadása előtt követett el.

A Javaslat a specialitás szabálya alól kivételként határozza meg azt az esetet, ha a keresett személy a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el - bár erre lehetősége lett volna - Magyarország területét, vagy elhagyása után ide visszatér. Ebben az esetben a keresett személy magatartása akként értékelhető, hogy az átadását megelőzően elkövetett, de az elfogatóparancsban nem szereplő bűncselekmény miatt indítandó büntetőeljárás esetén nem kíván a specialitás szabályában biztosított védelemmel élni.

Nem vonatkozik a specialitás szabálya arra az esetre sem, ha az a bűncselekmény, amelyet a keresett személy az átadása előtt követett el, szabadságvesztés büntetéssel nem büntethető, vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel nem fenyegetett, illetőleg ha e bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás eredményeként nem kerül sor személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazására. Nem alkalmazható a specialitás szabálya akkor sem, ha a keresett személy beleegyezett az átadásába, és ezzel egyidejűleg lemondott a specialitás szabályának alkalmazásáról, illetve ha a személy az átadása után, az átadását megelőzően elkövetett meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról. A Javaslat az utóbbi esetben garanciális szabályként írja elő, hogy a lemondó nyilatkozatot az ügyben eljáró bíróság előtt kell megtenni, és azt jegyzőkönyvbe kell venni, amelyet mind az igazságügyi hatóság képviselőjének, mind a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a lemondó nyilatkozat megtételével összefüggésben a keresett személy védőt vegyen igénybe.

A Javaslat szerint az európai elfogatóparancs alapján átadott személy nem adható ki harmadik államnak azon tagállam illetékes hatóságának hozzájárulása nélkül, amely őt átadta. A Javaslat a kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően szabályozza azokat az eseteket is, amikor az európai elfogatóparancs alapján keresett személy az átadása előtt elkövetett bűncselekmény miatt kibocsátott európai elfogatóparancs alapján a végrehajtó tagállam hozzájárulása nélkül is átadható a végrehajtó tagállamtól különböző tagállamnak.

a 32. §-hoz

A magyar bíróság által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása és az átadás elrendelése esetén a személy átvétele érdekében a NEBEK - a rendőrség közreműködésével -teszi meg szükséges intézkedéseket, gondoskodik az átvétel megszervezéséről és annak lebonyolításáról.

a 33. §-hoz

A nemzetközi bűnügyi együttműködésben régóta alkalmazott gyakorlat szerint minden tagállam viseli az eljárási jogsegély végrehajtásából eredő, a saját területén felmerülő költségeket. Ennek megfelelően a magyar bíróság által kibocsátott európai elfogatóparancs fordításának költsége, illetve az európai elfogatóparancs alapján átadott személy Magyarországra szállításának költsége bűnügyi költség, amelyet az európai elfogatóparancsot kibocsátó bíróságnak kell megelőlegeznie.

a 34. §-hoz

A 2002/584/IB kerethatározat 25. cikke rendelkezik az átszállítás szabályairól. A Javaslat 35. § -a a kerethatározatban foglaltak szerint alakítja ki a Magyarország területén történő átszállítás szabályait, és a miniszter hatáskörébe utalja az átszállítás engedélyezését.

A tagállamokkal büntetőügyekben folytatott eljárási jogsegély

a 35. §-hoz

Az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartás intézményének célja, hogy kiiktassa a központi hatóságokon keresztül történő hosszadalmas eljárást, amely ezáltal a jogsegélykérelmek elintézésének gyorsabbá, hatékonyabbá tételét segíti elő. A Javaslat szerint az Európai Unió tagállamai igazságügyi hatóságainak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar igazságügyi hatóságok közvetlenül küldik meg és az említett szervektől közvetlenül fogadják a jogsegélykérelmeket. A Javaslat szabályozási hátterét jelentő Egyezmény (az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-én kelt egyezmény) ugyanis általános és kötelező szabályként írja elő a területileg illetékes igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartást az eljárási jogsegély iránti megkeresések tekintetében.

A Javaslat az Európai Unió tagállamainak igazságügyi hatóságaival a büntető ügyekben folytatott jogsegélyforgalomban a közvetlen kapcsolattartás főszabályként előírásával eltér a hatályos magyar szabályozást jelentő Nbjt. alapelveitől. Az Nbjt. - összhangban az Európa Tanács keretében Strasbourgban, 1959. április 20-án elfogadott, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: Európai bűnügyi jogsegély egyezmény) rendelkezéseivel - ugyanis a központi hatóságok (legfőbb ügyész, igazságügyért felelős miniszter) útján megküldött megkereséseket tekinti főszabálynak. E szabály alapján tehát a magyar igazságügyi hatóságok a Javaslatban meghatározott egyes eljárási jogsegélyformák teljesítése érdekében közvetlen kapcsolatba léphetnek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező tagállami igazságügyi hatóságokkal, míg az eljárási jogsegély egyéb formái esetében az Nbjt. által meghatározott kapcsolattartási mód az irányadó.

A közvetlen kapcsolattartás során felmerülő esetleges nehézségek, problémák megoldása érdekében természetesen a magyar igazságügyi hatóságok továbbra is jogi segítséget, tájékoztatást kérhetnek mind a legfőbb ügyésztől, mind a minisztertől, és mindezeken túlmenően az Eurojust mellett az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjaihoz is fordulhatnak segítségért.

A területi szervek közötti együttműködés egyik nehézségeként merülhet fel a megkeresés elintézésére illetékes és hatáskörrel rendelkező szerv felkutatása, beazonosítása. Az Európai Unió Tanácsa által 1998. június 29-én elfogadott közös fellépés (98/428/JHA) a bűnügyi együttműködés megkönnyítése, eredményesebbé tétele és feltételeinek javítása érdekében létrehozta az Európai Igazságügyi Hálózatot. A Hálózatot a tagállamoknak a nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős központi hatóságai és e területen hatáskörrel rendelkező egyéb hatóságai alkotják. A kontaktpontok feladatai az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartás elősegítése információval, megfelelő tájékoztatással. A kontaktpontoknak naprakész adatbázissal kell rendelkezniük az igazságügyi hatóságok egyszerűsített listájával és a helyi hatóságok teljes címjegyzékével minden tagállamra nézve, illetve megfelelő információt kell nyújtaniuk az egyes tagállamok igazságügyi és eljárási rendszeréről.

Hasonló információátadást tesz lehetővé a bűnözés súlyosabb formái elleni fellépés megerősítése érdekében az Eurojust-ot létrehozó, az Európai Unió Tanácsa által 2002. február 28-án elfogadott határozat is, melynek alapján a nemzeti tagok segítségével gyorsan pontos információk szerezhetők a külföldi államok igazságügyi rendszeréről, illetékes területi szerveiről.

A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény az Egyezményben meghatározott együttműködési formáknak a büntetőeljárást megelőző felderítési szakban, a bűnüldöző hatóságok közötti alkalmazását szabályozza. A Javaslat ezért a büntetőeljárás megindítását követően az igazságügyi hatóságok közötti együttműködés formáit határozza meg.

A Javaslat pontosan meghatározza, hogy az eltérő eljárási szakaszokhoz (felderítési szak, majd a büntetőeljárási szak) kapcsolódó nemzetközi együttműködés során mely belső jogszabályt kell alkalmazni. A büntetőeljárás megindítása előtt (felderítési szakasz) a tagállami bűnüldöző szerv által megküldött, illetve a magyar bűnüldöző szerv által előterjesztett jogsegély iránti megkeresés fogadására és teljesítésére, illetve előterjesztésére a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a büntetőeljárás megindítása előtt előterjesztett megkeresés végrehajtása során az ügyben a büntetőeljárást megindítják, az együttműködést a továbbiakban csak a Javaslat rendelkezései szerint, mint eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítését lehet folytatni. Egyetlen kivételt ez alól a közvetlen tájékoztatás jelent, így a büntetőeljárás megindítását követően is megmarad a rugalmas, közvetlen együttműködés lehetősége a bűnüldöző szervek számára. Ennek megvalósulását szolgálja az a jogszabályi felhatalmazás, amely lehetővé teszi, hogy a büntetőeljárást folytató tagállami bűnüldöző hatóságok információcserére vonatkozó megkereséseit a magyar bűnüldöző hatóságok megválaszolják, teljesítsék, amely így gördülékenyebbé teszi az információcserét.

A Javaslatnak az eljárási jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseit - az Egyezmény 1. Cikkében megfogalmazott kiegészítő jellegével összhangban - csak akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik. Ez az alapelv lehetővé teszi, hogy az Európai Unió valamint az Európa Tanács többi, a bűnügyi együttműködést is érintő nemzetközi szerződésének az eljárási jogsegélyre vonatkozó rendelkezései, illetve a tagállamok közötti kétoldalú megállapodások kedvezőbb rendelkezései továbbra is alkalmazhatóak legyenek a magyar és a tagállami igazságügyi hatóságok közötti jogsegélyforgalomban.

Az Európai Unió jogforrásai közül a legfontosabb jogi norma az Egyezmény, valamint annak a 2001. október 16-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyve. Egyes eljárási jogsegély-formák esetében alkalmazni lehet az Európai Unió tagállamai által 1985. június 14-én elfogadott, a közös határokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről rendelkező schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló 1990. június 19-i egyezmény rendelkezéseit is. Alkalmazni lehet továbbá az Európai bűnügyi jogsegély egyezményt - lényegében ezt az egyezményt egészíti ki az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény - valamint annak Strasbourgban, 1978. március 17-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyvét, és a Strasbourgban, 2001. november 8-án kelt Második Kiegészítő Jegyzőkönyvét is.

a 36. §-hoz

A jogsegélyformákra vonatkozó részletes szabályokat az Egyezmény tartalmazza, a Javaslat így csak az egyes jogintézményekre vonatkozó, a magyar jogalkalmazás szempontjából lényeges, az Egyezmény által részletekbe menően nem rendezett kérdéseket szabályozza.

a 37. §-hoz

A Javaslat 36. §-a példálózva sorolja fel az eljárási jogsegélyfajtákat, e felsorolás azonban a gyakorlatban nem meríti ki a közvetlen együttműködés összes lehetséges formáját. E rendelkezések gyakorlati alkalmazását elősegítendő fontos megemlíteni, hogy e területet szabályozza az 1959-ben kelt, a tagállamok közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló Európa Tanácsi egyezmény, valamint a Schengeni Végrehajtási Egyezmény. Azon tagállamok esetében, amelyek nem részesei a 2000. évi Egyezménynek, a kapcsolattartást e két másik nemzetközi szerződés tartalmazza, amelyek azonban a közvetlen kapcsolattartást nem teszik lehetővé. Közvetlen megkeresés előterjesztésére tehát nincs lehetőség azon tagállam irányába, amelyik a 2000. évi Egyezménynek nem részese mindaddig, amíg e tagállam a közvetlen megkeresések teljesítésének feltételeit a hazai jogrendjében nem teremti meg. Ezen tagállamok igazságügyi hatóságai mindaddig a központi hatóságokon keresztül, a miniszter közreműködésével kereshetőek meg, ameddig a kötelező hatály elismerésére ott nem kerül sor. E kérdésben kétség esetén a miniszter nyilatkozata irányadó, az adatok pedig nyilvánosan hozzáférhetőek az Európai Unió Tanácsának honlapján.

A Javaslat főszabályként az igazságügyi hatóságok (bíróság, ügyész) közötti jogsegélyforgalmat szabályozza. A Javaslat szerint az Európai Unió tagállamai igazságügyi hatóságainak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar igazságügyi hatóságok közvetlenül küldik meg, és az említett szervektől közvetlenül fogadják a jogsegélykérelmeket. Tekintettel arra, hogy az eljárási jogsegély iránti megkeresésben megjelölt cselekmény elvégzése a Be. szerint bizonyos esetekben a nyomozó hatóság hatáskörébe is tartozhat, ezért a Javaslat egyes eljárási jogsegély-formák esetén a nyomozó hatóságok számára is jogkört biztosít az eljárási jogsegély iránti kérelem előterjesztésére, illetve annak teljesítésére.

Az Európai Unió több tagállamának belső joga szerint a büntető ügyekben a bírósági eljárást megelőző szakban (vizsgálat, nyomozás) bűnüldöző szervek is terjeszthetnek elő, illetve teljesíthetnek eljárási jogsegély iránti megkeresést. A Javaslat éppen ezért az (1) bekezdésben meghatározott, az igazságügyi hatóságok közötti kapcsolattartás főszabályától eltérve lehetővé teszi, hogy a magyar igazságügyi hatóságok - nemzetközi szerződés alapján és ha a tagállam belső joga is biztosítja azt - a tagállamok bűnüldöző szerveitől is elfogadjanak, illetve közvetlenül e szervekhez is intézhessenek eljárási jogsegély iránti megkeresést.

Az állam joghatóságot gyakorol a területén tartózkodó személyek és javak felett, illetve a saját állampolgáraira vonatkozó jogokat és kötelességeket maga határozza meg. A Javaslat pontosan meghatározza azokat az eseteket, amikor Magyarország a szuverenitásából eredő bizonyos jogkörét más tagállam igazságügyi hatóságának adhatja át annak érdekében, hogy a bűncselekmények elkövetését hatékonyabban felderíthesse, illetve az olyan elkövetők elleni fellépést is biztosíthassa, akik Magyarország területén keresnének menedéket a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Az állam bűnüldöző jogkörébe és büntető hatalmába való beavatkozás azonban adott esetben sértheti Magyarország felségjogait, ezért az ilyen eljárási cselekmény teljesítésére irányuló megkeresést el kell utasítani, illetve ilyen megkeresés nem terjeszthető elő. A Javaslat ezért külön közrendi záradékban meghatározza a büntető ügyekben folytatott eljárási jogsegély korlátait. Az eljárási jogsegély teljesítésére csak olyan mértékben kerülhet sor, ameddig az nem csorbítja a magyar szuverenitást (felségjogot), nem veszélyezteti Magyarország biztonságát vagy nem sérti közrendjét.

A Javaslat szerint abban az esetben, ha kétség merül fel a megkeresés teljesíthetősége kapcsán (ellentétes a magyar jog alapelveivel), vagy a megkeresést az Európai Unió tagállamának nem igazságügyi hatósága terjesztette elő, illetve másik tagállamban a bűnüldöző szervek eljárási jogsegély iránt megkeresésének szükségessége merül fel, és kérdéses, hogy a megkeresett tagállam joga ezt lehetővé teszi-e, akkor a magyar igazságügyi hatóság köteles a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyészt, a vádirat benyújtása után a minisztert ennek tisztázása végett megkeresni.

a 38. §-hoz

A közvetlen kapcsolattartás jogszabályi hátterének megteremtésén túlmenően az Egyezménnyel összhangban biztosítani kell a jogsegélykérelmeknek nemcsak írásban, hanem faxon, illetve elektronikus levél formájában történő megküldését és fogadását is. Az Nbjt. 76. §-a szerinti hatályos szabályozás ugyanis az eljárási jogsegély iránti megkeresésnél csak az írásbeli formát fogadja el. Ezt az alakszerűségi szabályt megerősíti az Nbjt. 80. § (2) bekezdése, amely az eljárási jogsegély iránti megkeresés formai követelményeként előírja, hogy azt el kell látni a megkereső igazságügyi hatóság képviselőjének aláírásával és pecsétjével. A Javaslat biztosítja az elektronikus hírközlési eszközök útján (telefax, számítástechnikai berendezés útján elektronikus levél formájában) továbbított megkeresések fogadását, illetve azok ily módon történő megküldését, természetesen azzal a feltétellel, hogy a megkeresés előterjesztője megfelelően azonosítható és a megkeresés írásbeli formában is reprodukálható legyen.

A Javaslat rendelkezik az eljárási jogsegély iránti megkeresés áttételéről is, ha a magyar igazságügyi hatóságnak a megkeresés teljesítésére nincs hatásköre, vagy nem rendelkezik illetékességgel. Az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartás szempontjából alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy a megkereső tagállami igazságügyi hatóság minden esetben pontos ismerettel rendelkezzen arról, hogy melyik magyar igazságügyi hatóság teljesíti az eljárási jogsegély iránti megkeresést. A Javaslat ezért előírja, hogy az áttételéről -a magyar igazságügyi hatóság pontos megjelölésével - az áttételt elrendelő magyar igazságügyi hatóságnak értesítenie kell a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot.

a 39. §-hoz

A Javaslat a jobb áttekinthetőség érdekében két önálló bekezdésben, világosan elkülönítve szabályozza az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésével kapcsolatban felmerülő akadályok megoldása érdekében követendő eljárást.

Az első bekezdés azt az esetkört fogja át, ha már a megkeresés kézhezvételekor megállapítható, hogy a megkeresés nem vagy csak részben teljesíthető. Ennek alapvetően két oka lehet: egyrészt a megkeresés hiányos, nem tartalmazza az eljárási cselekmény teljesítéséhez elengedhetetlen adatokat, vagy másrészt már a megkeresésből kitűnik, hogy teljesítésének jogszabályi akadályai vannak, az törvénybe ütközik, illetve a magyar jog nem teszi lehetővé a kért eljárási cselekmény foganatosítását. A közvetlen kapcsolattartás elvére valamint az eljárási jogsegély gyors elintézésének követelményére tekintettel a Javaslat biztosítja a magyar igazságügyi hatóságok számára azt a lehetőséget - főképpen, ha a megkeresés hiányosságainak orvoslásáról van szó, és az egyszerű adatkéréssel megoldható -hogy a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot közvetlenül, rövid úton megkereshessék a szükséges adatok közlése érdekében. Ha a magyar igazságügyi hatóság úgy ítéli meg, hogy az eljárási jogsegély iránti megkeresésben kért intézkedés csorbítja Magyarország felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét, akkor a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyészhez, a vádirat benyújtása után a miniszterhez kell felterjeszteni a megkeresést a teljesíthetőségről történő döntés meghozatala érdekében.

A második bekezdésben az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítése során felmerülő akadályok esetén követendő szabályokat határozza meg a Javaslat. A megkeresés alapján ebben az esetben a magyar igazságügyi hatóság előkészíti vagy megkezdi a kért eljárási cselekmény foganatosítását, azonban olyan akadály merül fel, amely kizárja az eljárási cselekmény megkezdését, illetve továbbfolytatását. Ebben az esetben az ügyész a legfőbb ügyésznek, a bíróság pedig a miniszternek küldi meg a megkeresést. A legfőbb ügyész, illetve a miniszter - az ok megjelölésével - értesíti a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot a megkeresés teljesítésének akadályáról.

a 40. §-hoz

A Javaslat rendelkezik arról az esetről is, ha a magyar igazságügyi hatóság által előterjesztett megkeresést a tagállami igazságügyi hatóság az abban megjelölt feltételek alapján nem, vagy csak részben tudja teljesíteni. Ha a megkeresés indokai ebben az esetben továbbra is fennállnak, azaz a magyar igazságügyi hatóság továbbra is szükségesnek tartja az eljárási cselekmény tagállami igazságügyi hatóság általi foganatosítását, akkor a Javaslat kötelezettségként írja elő, hogy a magyar igazságügyi hatóság a tagállami igazságügyi hatóság által megjelölt feltételek teljesítése érdekében intézkedjék. A közvetlen kapcsolattartás elvének érvényesülése érdekében a Javaslat a hiányok pótlását, a felmerült akadályok megoldását a megkereső magyar igazságügyi hatóság feladatává teszi, az együttműködésben jelentkező akadályok elhárítását nem utalja a legfőbb ügyész, illetve a miniszter hatáskörébe, lehetővé téve így a közvetlen kapcsolatfelvételt a megkeresett tagállami igazságügyi hatósággal.

a 41. §-hoz

E § elsőbbséget biztosít a Javaslat rendelkezéseinek azzal, hogy a magyar útlevél-, az idegenrendészeti és a vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésének, mint például a letartóztatásban lévő személyek határon történő átszállítása, muzeális értékű tárgyak visszaadása esetében.

a 42-45. §-okhoz

Az Nbjt. 64. § (1) bekezdése szerint az eljárási jogsegély teljesítése során főszabályként a magyar büntetőeljárási szabályok szerint kell eljárni. E rendelkezés azonban biztosítja azt a lehetőséget, hogy a megkereső tagállami igazságügyi hatóság kérelmére más eljárásmódot is alkalmazzon a magyar igazságügyi hatóság, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar jogrendszer alapelveivel. Az Nbjt. így nem kötelezettségként, hanem csak lehetőségként szabályozza a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kért szabályok alkalmazását, annak eldöntését teljes mértékben a megkeresést teljesítő magyar igazságügyi hatóság mérlegelési jogkörébe utalva.

A Javaslat szerint - az Egyezmény 4. Cikkének rendelkezéseivel összhangban - a magyar igazságügyi hatóságnak a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kifejezetten megjelölt formai előírások és eljárási szabályok szerint kell teljesítenie a jogsegély iránti megkeresésben foglalt intézkedést. A Javaslat - az Egyezmény szabályozási alapelveit követve - szakít a büntető ügyekben nyújtott eljárási jogsegély területén korábban uralkodó "locus regit actum" hagyományos elvével.

A Javaslat ezért kifejezetten rendelkezik arról, hogy főszabályként a magyar büntetőeljárási szabályok szerint kell teljesíteni a jogsegély iránti megkeresést, azonban a megkereső tagállami igazságügyi hatóság kérelmére kötelező jelleggel - és nem csak lehetőségként - a megkeresésben megadott eljárási módokat és szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha azok ellentétesek a magyar jogrendszer alapelveivel.

A megkereső és a megkeresett állam eljárási szabályainak párhuzamos érvényesülése és alkalmazása abban az esetben kifejezetten megengedett, ha az a tanúk, illetve terheltek eljárási jogainak minél szélesebb körű érvényesülését szolgálja. Ennek érdekében a Javaslat előírja, hogy az eljárási jogsegély keretében az érintett személy tanúként vagy terheltként történő kihallgatásakor a magyar, és - erre vonatkozó kérelem esetén - a megkereső tagállam jogának a kihallgatásra, a vallomástétel megtagadására, illetve a vallomástételi mentességekre és akadályokra vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell. Főszabályként így a tanú, illetve a terhelt kihallgatása során a magyar jog szerint kell eljárni, azonban a megkereső tagállami igazságügyi hatóság kifejezett kérésére a megkereső állam jogát is alkalmazni kell. A párhuzamos alkalmazás azonban azt is jelenti, hogy a megkereső tagállam joga szerint kihallgatott tanú a magyar büntetőeljárási törvény rendelkezései alapján akkor is megtagadhatja a tanúvallomást, ha a megkereső tagállam joga ilyen megtagadási okot nem ismer.

Az Egyezmény a jogi személlyel szemben indult, vagy azt érintő büntetőeljárásokban is lehetővé teszi az igazságügyi hatóságok közötti együttműködést, így a Javaslat erről kifejezetten rendelkezik. A Javaslat pontosan megjelöli azt az illetékességi okot (jogi személy székhelye), amely alapján meghatározható a jogsegély iránti megkeresést teljesítő magyar igazságügyi hatóság. A jogi személy székhelye, mint illetékességi ok azért lett főszabályként meghatározva, mert a jogi személlyel kapcsolatos megkeresések nagy többsége előreláthatólag a jogi személy nyilvántartásával, bejegyzésével, vele szemben alkalmazott joghátrányokkal lesz kapcsolatos. A jogi személyre vonatkozó cégadatokat, illetve társadalmi szervezet esetén az egyéb adatokat pedig annak székhelye szerinti megyei bíróság, mint cégbíróság tartja nyilván. Indokolt így a gyors és hatékony teljesítés elősegítése érdekében a jogi személy székhelyét illetékességi okként meghatározni a jogsegély iránti megkeresés teljesítésével összefüggésben. Természetesen, ha az eljárási jogsegély iránti megkeresés tartalmából más következik, illetve az abban foglalt eljárási cselekmény teljesítése nem a jogi személy székhelye szerinti igazságügyi hatóság eljárását követeli meg, akkor más ügyész, illetve bíróság is jogosult a megkeresés teljesítésére.

a 46-47. §-okhoz

A Javaslat szerint - az Egyezmény 4. Cikk (2) bekezdésével összhangban - az eljárási jogsegély iránti megkeresést a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kért eljárási határidőt alapul véve kell teljesíteni. A hatályos szabályozást jelentő Nbjt. 64. § (1) bekezdése, amikor lehetővé teszi a megkereső állam által kért eljárási módok alkalmazását, egyben biztosítja a megkereső állam által alkalmazni kért eljárási határidők megtartását is. Indokolt azonban, hogy a Javaslat önálló rendelkezésként kifejezetten előírja a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kért határidők figyelembe vételének szabályát. A kért eljárási határidők figyelembe vétele az egyik legfontosabb feltétele az eredményes együttműködésnek, hiszen mindenképpen tekintettel kell lenni arra, hogy a megkereső igazságügyi hatóság saját belső jogának szabályai milyen határidőket biztosítanak a bizonyítási cselekmények elvégzésére, a bizonyítási eszközök beszerzésére, illetve felhasználására.

A kért határidők figyelembe vételének kötelezettségéhez kapcsolódóan fontos rendezni a határidő túllépésével, előzetes vagy utólagos módosításával, valamint az erre vonatkozó tájékoztatással, illetve egyeztetési kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat. A Javaslat ezért a megkeresett magyar igazságügyi hatóság kötelezettségeként írja elő, hogy ha a megkeresés fogadásakor nyilvánvaló, hogy annak teljesítése az abban foglalt határidőn belül nem lehetséges, a magyar igazságügyi hatóságnak haladéktalanul tájékoztatást kell adnia a megkeresés teljesítéséhez szükséges időtartamról.

A Javaslat éppen a kért eljárási határidők betartásának elősegítése érdekében kötelezettségként írja elő az eljárási jogsegély iránti megkeresést előterjesztő magyar igazságügyi hatóság számára, hogy a megkeresésben megadott határidő kitűzésének indokát jelölje meg. Ez például az adott eljárási határidőt előíró jogszabályhely megjelölése és rövid ismertetése (a rendelkezés fénymásolatának csatolása) mellett természetesen lehet az is, hogy a megkereső magyar bíróság utal arra, hogy melyik határnapra tűzött ki tárgyalást az adott ügyben, és így addig az időpontig szükséges a megkeresésben kért eljárási cselekmény elvégzése.

a 48. §-hoz

Az Egyezmény az 5. Cikkében az eljárás gyorsítása érdekében az eljárási iratok közvetlenül, postai úton történő kézbesítéséről rendelkezik. Az "eljárási iratok" kifejezés nemcsak az idézések, értesítések kategóriáját fogja át, hanem kiterjed az eljárás során hozott határozatokra is.

Az Nbjt. az európai bűnügyi jogsegélyegyezmény alapelvéhez hasonlóan nem teszi lehetővé az eljárási iratok közvetlen kézbesítését. Az Nbjt. 61. § (2) bekezdéséből, 63. §-ából, 70. §-ából és 80. § (3) bekezdéséből az következik, hogy Magyarországon az eljárási iratok kézbesítése minden esetben csak külön megkeresés alapján, a központi hatóságokon - a legfőbb ügyészen és a miniszteren - keresztül lehetséges. A Be. 70. § (1) bekezdés e) pontja is külön esetként szabályozza a nemzetközi jogsegély keretében történő kézbesítést, utalva így a külföldre továbbítandó iratoknak az általánostól eltérő kézbesítési rendszerére.

A Javaslat az Európai Unió tagállamainak vonatkozásában a közvetlen, postai úton történő kézbesítést fogalmazza meg főszabályként. Magyar viszonylatban (belföldön) a kézbesítés megtörténtének igazolására a kézbesítési bizonyítvány (tértivevény) alkalmazása elegendő, így a tagállamok viszonylatában sem támasztható ezt meghaladó további követelmény. Az Egyezmény 5. Cikk (2) bekezdés b) pontja is csak akkor teszi lehetővé a közvetlen kézbesítés kizárását, ha az adott államon belül sem elfogadott a postai úton történő kézbesítés. Ez természetesen nem érinti a többi állam vonatkozásában a már meglévő kézbesítési eljárási szabályokat, így a Be. 70. § (1) bekezdés e) pontja - amely az Nbjt. külföldi kézbesítésre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását biztosítja - továbbra is alkalmazható a nem tagállamokba irányuló iratkézbesítések esetében. A Javaslat taxatíve meghatározott kivételes esetekben lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar igazságügyi hatóságok a hivatalos iratot a címzett tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságainak útján, eljárási jogsegély keretében kézbesítésék.

A Javaslat szerint - összhangban az Egyezmény 5. Cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel - a hivatalos iratot, ha a címzett a magyar nyelvet nem ismeri, le kell fordítani a címzett anyanyelvére, illetve az általa ismertként megjelölt más nyelvre vagy - ha ezek a magyar igazságügyi hatóság által nem ismertek - a címzett tartózkodásának helye szerinti tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. Az Egyezmény ugyanis a hatályos magyar rendelkezéseknél jóval szélesebb körben, és külön erre irányuló kérelem vagy az államok közötti kétoldalú megállapodás hiányában is főszabályként követeli meg a külföldre kézbesítendő iratok idegen nyelvre történő lefordítását. Az Nbjt. 82. §-a ugyanakkor csak abban az esetben írja elő a megkeresés és mellékleteinek lefordítását, ha azt a külföldi állam megköveteli. A Javaslat ezért az Nbjt. rendelkezéseiben megfogalmazott alapelvtől eltérő szabályt határoz meg a tagállamba történő iratkézbesítésekhez kapcsolódó nyelvhasználat tekintetében.

A kézbesítendő irathoz csatolt tájékoztatás intézményével a Javaslat az Nbjt.-ben nem szereplő intézményről rendelkezik. Az Egyezmény rendelkezései szerint ugyanis az igazságügyi hatóságnak tájékoztatnia kell a címzettet arról, hogy a kibocsátó állam mely hatóságától kaphat felvilágosítást az eljárással összefüggő jogairól és kötelességeiről. A Javaslat az Egyezmény hivatkozott rendelkezésével összhangban ezért előírja, hogy az irathoz a címzett által ismert nyelven tájékoztatást kell mellékelni az eljárási jogairól és kötelességeiről.

a 49-52. §-okhoz

A Javaslat - az Egyezmény 7. Cikkének megfelelően - lehetővé teszi, hogy a magyar és a tagállami igazságügyi hatóságok erre irányuló megkeresés nélkül is közvetlen információcserét folytassanak. A magyar igazságügyi hatóság az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás során felmerült egyes adatokról, tényekről tájékoztathatja a tagállam igazságügyi hatóságát, ha úgy véli, hogy az hasznos lehet a külföldi állam számára, például büntetőeljárás megindítását, lefolytatását segítve elő, esetleg későbbi eljárási jogsegély iránti megkeresés előterjesztésének alapjául szolgálhat.

A Javaslat kifejezetten rendelkezik arról, hogy az igazságügyi hatóságok a magyar büntetőeljárás szabályaival összhangban tájékoztatást adhatnak a tagállamok igazságügyi hatóságainak az előttük folyamatban lévő üggyel kapcsolatban, figyelembe véve a magyar eljárás (nyomozás) érdekeit, valamint az államtitok és a szolgálati titok védelmével kapcsolatos szabályokat. Hasonlóan közvetlenül megkereshetik a tagállami igazságügyi hatóságokat valamely büntető üggyel kapcsolatos tájékoztatás kérése, adatok szolgáltatása érdekében. A Javaslat - a nyomozás érdekeire figyelemmel, illetve az eljárási jogsegély egyszerűsítése érdekében - meghatározott körben lehetővé teszi a magyar nyomozó hatóság számára közvetlen tájékoztatás kérését, illetve adását. Tekintettel arra, hogy a Be. szerint a nyomozásról az ügyész rendelkezik, ezért a nyomozó hatóságnak ebben az esetben a tájékoztatás tényéről, valamint a tájékoztatás tartalmáról az ügyészt haladéktalanul értesítenie kell.

A 2006/960/IB kerethatározatnak való megfelelés biztosítása érdekében beiktatott 50. §-a szabályozza azt az esetet, amikor a hazai nyomozó hatóság vagy ügyész kér közvetlen tájékoztatást egy tagállami illetékes bűnüldöző hatóságtól vagy ügyésztől. Ilyenkor a kérelmet a 3. számú mellékletben meghatározott formanyomtatványon kell előterjeszteni, és ebben egyértelműen meg kell jelölni a teljesítési határidőt is: a (2)-(3) bekezdések meghatározzák, milyen határidővel lehet a kérelmet előterjeszteni a tagállami hatóságok irányába.

Az 51. § azt az esetet szabályozza, amikor a hazai nyomozó hatósághoz vagy ügyészséghez megkeresés érkezik, és annak kell megválaszolnia a megkeresést a tagállami megkereső nyomozó hatóság vagy ügyész irányába. Ebben az esetben a tájékoztatást a 4. számú melléklet szerinti formanyomtatványon kell megadni, külön ügyelve a teljesítési határidőkre, amelyeket a (3)-(6) bekezdések határoznak meg. A Javaslat rendelkezik a megkeresés megtagadásának kötelező [(8) bekezdés] és lehetséges [(9) bekezdés] okairól.

Az 52. § végzi el a 2007/845/IB határozat szabályainak hazai jogba történő átültetését. Ezek a rendelkezések megteremtik a meghatározott célból történő tájékoztatáskérés és tájékoztatásadás esetében a közvetlen tájékoztatás lehetőségét, ha egyik oldalról a hazai vagyon-visszaszerzési hivatal, másik oldalról - attól függően, hogy más tagállamok milyen hatóságo(ka)t jelölnek ki erre a feladatra - egy tagállami közigazgatási, bűnüldözési, vagy igazságügyi hatóság között kerül erre sor.

Mivel a 2007/845/IB határozat a 2006/960/IB kerethatározat által meghatározott eljárási szabályokra, határidőkre és formanyomtatványokra épül, továbbá rendelkezései erre a kerethatározatra utalnak vissza, ezért ezek alkalmazására utal az 52. § (2) bekezdése, azzal az eltéréssel, hogy a 3. számú mellékletben meghatározott formanyomtatványon előterjesztett kérelemben meg kell jelölni a megkereséssel érintett vagyonnal, illetve a vélhetően érintett természetes vagy jogi személyekkel összefüggő ismert adatokat is.

az 53. §-hoz

Az Egyezmény 8. Cikke lehetővé teszi, hogy a megkeresett tagállam - a megkereső tagállam kérelmére és jóhiszemű harmadik személyek jogainak a sérelme nélkül - a bűncselekmény útján megszerzett tárgyakat a megkereső tagállam rendelkezésére bocsássa abból a célból, hogy azokat a jogos tulajdonosnak visszaszolgáltassák. Az Egyezmény hivatkozott rendelkezése már nem a korábbi jogsegélyegyezményekben meghatározott, bizonyítási eszközként szolgáló tárgyak ideiglenes, eljárási cselekmények elvégzése, és a bizonyítási eljárás elősegítése érdekében történő átadásáról szól, hanem ebben az esetben a megkereső államban élő jogos tulajdonosnak történő végleges visszaszolgáltatásról van szó.

Az Nbjt. 67. §-a szabályozza a tárgyak átadását külföldi állam megkeresésére, azonban kifejezetten nem rendelkezik a visszaadásra vonatkozó igényről történő lemondás lehetőségéről. A hatályos magyar szabályozás elvileg lehetővé teszi a tárgyak visszaadását, mivel az Nbjt. 3. §-a alapján alkalmazható európai bűnügyi jogsegélyegyezmény 6. Cikk (2) bekezdése biztosítja a visszaküldés jogáról történő lemondást, azaz tárgyak végleges átadását.

Az Nbjt. 30. §-ában a kiadatási eljárással összefüggésben is szabályozza a tárgyak átadásának kérdését.

A visszaadás jogintézménye részletes szabályozásának alapvető indoka az, hogy az Egyezmény rendelkezései mellett további feltételeket szükséges szabni a tárgyak visszaadására vonatkozó jogsegély iránti megkeresés teljesítéséhez. A Javaslat így többletfeltételként írja elő, hogy a tárgyak visszaadására csak akkor kerülhet sor, ha a megkeresésben kétséget kizáró módon igazolták a tulajdonjogot, és a visszaadás nem sérti harmadik személy jóhiszeműen szerzett jogait.

A visszaadás további feltételeként határozza meg a Javaslat, hogy a megkeresésben szereplő tárgyra folyamatban lévő más magyar büntetőeljárás során (például, mint bizonyítási eszköz) nincs szükség. Ha valamely személy a bűncselekmény tárgyán a magyar jog szerint később tulajdonjogot szerzett (a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés polgári jogi esetei), ez a tulajdonszerzés akadálya lehet a dolog visszaadásának. Természetesen a dolgon harmadik személy részéről fennálló egyéb használati, haszonélvezeti, bérleti jogokat is figyelembe kell venni a tárgyak visszaadására irányuló eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésekor.

Tekintettel arra, hogy a tárgy véglegesen visszakerül a tagállamba, ezért a magyar büntetőeljárás sikeréhez és az állami büntetőjogi igény érvényesítésének elsődlegességéhez kapcsolódó érdek érvényesülésének biztosítása végett a Javaslat lehetővé teszi az átadás elhalasztását addig, míg az adott tárgyra a magyar büntetőeljárásban szükség van. A tárgyak visszaadására vonatkozó eljárási jogsegély iránti megkeresés a legtöbb esetben egy lefoglalás iránti megkeresést is feltételez, illetve ilyen jellegű kényszerintézkedést tesz szükségessé, ezért a Javaslat szerint a magyar igazságügyi hatóság elrendeli az átadni kért tárgy lefoglalását, és - szükség esetén - az ismeretlen helyen lévő tárgy körözését rendelheti el.

az 54. §-hoz

Az Egyezmény lehetőséget biztosít arra, hogy ha egy tagállami igazságügyi hatóság olyan eljárási cselekmény foganatosítása iránt terjesztett elő megkeresést, amelynél a területén fogvatartott személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt ideiglenesen annak a tagállamnak a területére szállíthatják át, ahol az eljárási cselekményt le kell folytatni. Az Nbjt. 66. §-a a fogva tartott személy ideiglenes átadását szabályozza, amely azonban eltér az Egyezményben foglalt jogintézménytől. Az Egyezmény esetében ugyanis az az állam tartja fogva a személyt, aki a megkeresést terjeszti elő, és ennek az államnak a büntetőeljárása során szükséges foganatosítani eljárási cselekményt egy másik tagállam területén.

A jogintézmény újszerű jellegére figyelemmel - tisztázva így az eltérést az Nbjt.-ben szabályozott intézménytől - a Javaslat részletesen rendelkezik az ideiglenes átszállításról (az átadás elnevezés az európai elfogatóparancs végrehajtásához kapcsolódó fogalom). Az Egyezmény 6. Cikk (8) bekezdése szerint - eltérve így a közvetlen kapcsolattartás elvétől - a fogvatartott személyek ideiglenes átadására vonatkozó eljárási jogsegély iránti megkeresést minden esetben a központi hatóságokon keresztül kell továbbítani. A Javaslat szerint ezért az előzetes letartóztatásban lévő terhelt ideiglenes átszállítására vonatkozó eseti megállapodást a vádirat benyújtása előtt a legfőbb ügyész, a vádirat benyújtása után, illetve a szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést töltő személy esetében a miniszter köti meg. A Javaslat nem részletezi a megállapodás tartalmi és alaki kellékeit, azonban a megállapodás egyik fontos elemeként külön kiemeli a visszaszállítás határnapjának meghatározását.

A Javaslat kötelező jelleggel írja elő, hogy mind Magyarország területére, mind a magyarországi büntetőeljárás során más tagállam területére történő ideiglenes átszállításhoz az érintett személy kifejezett hozzájárulása szükséges. A Javaslat rendelkezik arról is, hogy az ideiglenesen átszállított személy fogvatartását a magyar büntetés-végrehajtási jogszabályok szerint Magyarország területén is biztosítani kell.

Az ideiglenes átszállítás keretében a más tagállam területén töltött fogvatartásnak nincs jogi hatása a magyar fogvatartásra, azt jogilag nem szakítja meg. A Javaslat ezért kimondja, hogy a tagállam területén töltött fogvatartás esetén a magyar törvény szerint elrendelt kényszerintézkedés, illetve szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtását folyamatosnak kell tekinteni.

az 55. §-hoz

Az Egyezmény lehetővé teszi a bűnügyi jogsegély keretében a tanúk, szakértők és vádlottak kihallgatását videokonferencia (a magyar jogi terminológia szerint: zártcélú távközlő hálózat) útján. A Be. 244/A-244/D. §-a új jogintézményként vezette be a zártcélú távközlő hálózat útján történő tárgyalás jogintézményét. A magyar büntető eljárási szabályozás teljes mértékben összhangban van az Egyezmény rendelkezéseivel. A Javaslat így csak arról rendelkezik, hogy Magyarország területén - a Be. szabályaira és a kiépülő infrastruktúrára is figyelemmel - kizárólag a bíróságok teljesíthetnek zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásra irányuló megkeresést. A megkeresés teljesítésében magyar részről így csak a bíróságok vesznek részt, mivel a Be. szabályai szerint csak a bíróság rendelheti el a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatást. Az ügyészhez érkező megkeresések teljesítése is a bíróság feladata lesz.

A Be. ugyan nem teszi lehetővé szakértő kihallgatását zártcélú távközlő hálózat útján, azonban ez nem ellentétes a magyar jog alapelveivel. Tekintettel arra, hogy a videokonferencia során elsődlegesen a megkereső állam jogát kell alkalmazni, ezért az erre irányuló megkeresés esetén nincs jogi akadálya annak, hogy a magyar bíróság, mint megkeresett fél a szakértő kihallgatásához nyújtson segítséget. A szakértő kihallgatásának lehetőségét azonban a belső jogban megteremteni szükségtelen, mivel az teljes mértékben idegen a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás tanúvédelmi, áldozatvédelmi célkitűzéseitől.

az 56. §-hoz

Az Egyezmény 11. Cikke a távbeszélő készülék felhasználásával történő kihallgatást (telefonkonferencia) is lehetővé teszi, a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatáshoz hasonló szabályozást teremtve meg. Fontos eltérés a videokonferenciától, hogy ilyen formában nem teszi lehetővé a vádlott telefonkonferencia útján történő kihallgatását, és a szakértő vagy tanú kihallgatása esetén is kötelező jelleggel előírja hozzájárulásuk beszerzését.

A Javaslat ezért rendelkezik a távbeszélő készülék útján történő kihallgatásról. Tekintettel arra, hogy a távbeszélő készülék felhasználásával történő kihallgatásnak hasonló alaki és tartalmi kellékei vannak, mint a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásnak - a kihallgatott személy azonosításához, személyazonossága igazolásához, valamint befolyásmentes vallomástételéhez, illetve a tanúvédelmi program hatálya alatt álló személy biztonságához szükséges eljárási garanciák - ezért a Javaslat csak utal a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás szabályaira. A zártcélú hálózat útján történő kihallgatástól eltérően azonban itt az ügyész is részt vehet a megkeresés teljesítésében, hiszen az ahhoz szükséges infrastruktúra a rendelkezésére áll, és a magyar jog sem korlátozza ebben a tekintetben az ügyész jogkörét.

az 57-61. §-okhoz

A nemzetközi bűnözés kiszélesedése, a mind gyakoribbá váló határon átívelő bűncselekmények, a nemzetközi szintű szervezett bűnözés térhódítása az eljárási jogsegély hagyományos formái mellett újabb, hatékonyabb jogi eszközök biztosítását teszik szükségessé a nyomozó hatóságok számára. Míg a bűnelkövetők az Európai Unión belül a négy alapszabadság alapján gyakorlatilag teljesen szabadon mozoghatnak a tagállamok között, addig a büntető igazságszolgáltatás nemzeti határok közé szorul. Ezen a tényen kívánt változtatni az Egyezmény, amely a több államot érintő büntető ügyekben közös nyomozócsoportok felállításának lehetőségét teremti meg, illetve erre ösztönzi a tagállamokat.

Az Egyezmény 13. Cikk (1) bekezdése értelmében két vagy több tagállam illetékes hatóságai meghatározott céllal, és korlátozott időtartamra közös nyomozócsoportot állíthatnak fel, a csoportot létrehozó egy vagy több tagállamban végrehajtandó bűnügyi nyomozás elvégzése céljából.

A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény csak a büntetőeljáráson kívül létrehozható közös bűnfelderítő csoportokról rendelkezik. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 2. § (4) bekezdése szabályozza a külföldi nyomozó hatóság tagjának cselekvési jogkörét, biztosítva számára, hogy nemzetközi megállapodás alapján Magyarország területén rendőri jogosítványokat gyakorolhasson. Ez a felhatalmazás azonban csak a büntetőeljáráson kívül érvényesül, mivel a büntetőeljárásról szóló törvény nem biztosítja a külföldi nyomozó hatóság tagja számára az eljárási cselekmény foganatosításának jogát. A Be. 36. § (5) bekezdése utalásszerű, összefoglaló rendelkezést tartalmaz a közös nyomozócsoport legalapvetőbb szabályairól.

A Javaslat a közös nyomozócsoport létrehozásának feltételeiről rendelkezve biztosítja a közös nyomozócsoportban részt vevő tagállami nyomozó számára - garanciális okokból - pontosan meghatározott eljárási cselekmények foganatosításának jogát. Az Egyezmény ugyanis a külföldön működő ún. kihelyezett tagok számára nemcsak az eljárási cselekményeken való jelenlét jogát biztosítja, hanem ezek a nyomozók a csoport vezetőjének utasítására, és a küldő állam jóváhagyása alapján eljárási cselekmények végrehajtásában is közreműködhetnek. A Javaslat ugyanakkor - az Egyezménnyel összhangban - korlátozásként előírja, hogy az e §-ban meghatározott eljárási cselekményeket a közös nyomozócsoportban részt vevő tagállami nyomozó csak a csoport magyar vezetőjének utasítása szerint végezheti.

A Javaslat biztosítja a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnak Magyarország területén eljáró tagja számára azt a jogot, hogy - a közös nyomozócsoport feladatának teljesítéséhez szükséges mértékben - a tagállam hivatalos nyelvén tanút vagy terheltet hallgasson ki. E jog hatékony érvényesülése érdekében ugyanakkor a Javaslat a magyar igazságügyi vagy nyomozó hatóság számára előírja azt is, hogy - szükség esetén - tolmácsot rendeljen ki a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság tagja részére, ha az az eljárási cselekmény során a tagállam hivatalos nyelvét használja.

A Javaslat rendezi - a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseire utalással - a kényszerítő eszközök alkalmazásának és a kényszerintézkedések foganatosításának kérdését is, és biztosítja a közös nyomozócsoport tevékenysége felett az ügyészi felügyeletet.

A közös nyomozócsoport létrehozásáról szóló eseti megállapodás megkötésére az ügyész jogosult, mivel a Be. 165. § (1) bekezdése szerint az ügyész rendelkezik a nyomozásról. Az ügyész e jogköre fontos garanciát jelent a megállapodás tartalmi minőségének biztosítására, a magyar jogalkalmazói és bűnüldözési érdekek kellő figyelembe vételére a közös nyomozó csoport feladatának, tevékenységi körének meghatározása során. A Javaslat meghatározza a megállapodás lényeges tartalmi elemeit is. Az erre vonatkozó felsorolás - figyelemmel a gyakorlati alkalmazás során esetlegesen felmerülő további igényekre - nem taxatív, hanem példálódzó jellegű. Ennek megfelelően az adott esettől függően a megállapodás tartalmi elemei bővíthetők, azonban a Javaslatban meghatározott körülményeket a megállapodásban mindenképpen rendezni kell.

A Javaslat tisztázza a Magyarország területén működő közös nyomozócsoport vezetésére vonatkozó jogköröket. Az ügyésznek a nyomozás során elfoglalt központi szerepére figyelemmel a Javaslat előírja, hogy ha a közös nyomozócsoportot a nyomozó hatóság vezetője, illetve tagja vezeti, akkor rendszeresen be kell számolnia az ügyésznek a közös nyomozócsoport működéséről, és előzetesen tájékoztatnia kell a foganatosítandó nyomozási cselekményekről.

Az Európai Unió Tanácsának az Eurojust létrehozásáról a súlyos bűncselekmények elleni közös fellépés megerősítése érdekében című, 2002. február 28-án elfogadott határozata, valamint az Európai Uniónak az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezményének 2002. november 28-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyve a két említett szervezet számára biztosítja azt a jogot, hogy a tagállamoknál közös nyomozócsoport létrehozását kezdeményezzék, illetve az Europol tisztviselője maga is részt vehessen a közös nyomozócsoportban. A Javaslat az így felállított közös nyomozócsoportok működése jogi hátterének megteremtése érdekében előírja, hogy az Eurojust, illetve annak nemzeti képviselője, valamint az Europol által kezdeményezett közös nyomozócsoportra, a tagok jogaira és kötelezettségeire a Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni. A Javaslat szabályait kell alkalmazni az Europol tisztviselőjének a közös nyomozócsoportban való részvételére is.

a 62. §-hoz

A 62. §-ban a harmadik személynek okozott kárért való felelősségi szabályok kerültek meghatározásra olyan módon, hogy az Europol tisztviselői az általuk Magyarországon okozott kárért a magyar jog szerint felelnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közös nyomozócsoportban közreműködő Europol tisztviselők által akár jogszerűen, akár vétkes kötelességszegéssel okozott kárért a magyarországi nyomozó hatóságok hasonló kárviselési szabályai szerint köteles helytállni a károkozót foglalkoztató nyomozó hatóság. A 2009/371/IB határozat alapján azonban az ilyen károkozással összefüggésben kifizetett összeget az Europol teljes egészében megtéríti a tagállamnak, vagyis a jelen esetben Magyarországnak.

A 15. számú melléklet a 2009/371/IB határozat által az Europol tevékenységi körébe utalt bűncselekménytípusok magyar büntetőjog szerinti, a Btk.-ban szereplő megfeleltetését határozza meg.

a 63-64. §-okhoz

Az Egyezmény 14. Cikke lehetővé teszi, hogy a megkereső és a megkeresett tagállam megállapodjon abban, hogy a nyomozás során egymást fedett személyazonossággal tevékenykedő tisztviselők útján segítik (fedett nyomozás).

A Be. 178. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a nyomozó hatóság adatszerző tevékenysége során az ügyész engedélyével fedett nyomozót alkalmazhat. A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény 25-26. §-a már nemzetközi együttműködés keretében is lehetővé teszi a fedett nyomozó alkalmazását, azonban csak a büntetőeljárást megelőző szakban.

A Javaslat a büntető ügyekben nyújtott eljárási jogsegéllyel kapcsolatban a büntetőeljárási szakban is megteremti a fedett nyomozó alkalmazásának feltételeit. A fedett nyomozó alkalmazásáról szóló megállapodás megkötésére a legfőbb ügyész jogosult. A legfőbb ügyész e jogköre fontos garanciát jelent a megállapodás tartalmi minőségének biztosítására, a magyar jogalkalmazói és bűnüldözési érdekek kellő figyelembe vételére a fedett nyomozó jogkörének, tevékenységi körének meghatározása során. A Javaslat meghatározza a megállapodás főbb tartalmi elemeit. A tagállami fedett nyomozó magyarországi eljárása esetén jogaira, kötelezettségeire és felelősségére a közös nyomozócsoportnak Magyarország területén eljáró tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság tagjára vonatkozó rendelkezései az irányadóak. A Javaslat így biztosítja a tagállami fedett nyomozó magyarországi eljárása felett a magyar ügyész felügyeletét is.

a 65-67. §-okhoz

Az Egyezmény kötelező jelleggel előírja a tagállamok részére az ellenőrzött szállítások alkalmazásának biztosítását. A Javaslat ugyanakkor túllép az Egyezmény szabályozási körén és az ellenőrzött szállítás mellett a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés körében az együttműködő személy igénybevételére és az ellenőrzött szállításra is tartalmaz rendelkezést. A Be. csak röviden, egyetlen bekezdésben - 178. § (2) bekezdésében - utal a nyomozó hatóság adatszerző tevékenységével összefüggésben a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés eljárásainak, módszereinek és eszközeinek a büntetőeljárásban való alkalmazására. Tekintettel arra, hogy ezeket az intézményeket a büntetőeljárási törvény részletesen nem szabályozza, és azoknak a büntetőeljárás során való foganatosítása lényegében azonos a büntetőeljárást megelőzően, a felderítési szakban történő alkalmazásukkal, a Javaslat rögzíti az együttműködő személy igénybevételének és az ellenőrzött szállításnak a szabályait.

Minthogy a nemzetközi együttműködésben megvalósuló ellenőrzött szállítással kapcsolatban az ügyésznek csak akkor van feladata, ha az ellenőrzött szállítás kísérésében fedett nyomozó vesz részt, az ellenőrzött szállításokról az ügyészségnek nem állnak rendelkezésére az új Eurojust határozatban felsorolt azon adatok, amelyek a nemzeti tag számára adandó tájékoztatáshoz szükségesek az olyan ellenőrzött szállításról, amely legalább három olyan államot érint, amelyből legalább kettő tagállam. A rendelkezés ezért az új Eurojust határozat mellékletére figyelemmel meghatározza, hogy melyek azok az adatok, amelyekről az ilyen ellenőrzött szállítással kapcsolatban az ügyésznek közölnie kell az Eurojust magyar nemzeti tagjával.

a 68-71. §-okhoz

Az Egyezmény 17-20. Cikkei szabályozzák mind a földi alapú, mind a műholdas rendszerű távközlő hálózat lehallgatásának jogintézményét. A távközlő hálózat fogalmát kiterjesztően kell értelmezni, így az az Internetet is átfogja.

A bűnügyi jogsegély keretében történő lehallgatásra kizárólag a büntetőeljárási törvénynek a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzésre vonatkozó rendelkezéseit lehet alkalmazni. A Be. 200. § (1) bekezdés b) és c) pontja biztosítja az ügyész, illetve a nyomozó hatóság számára bírói engedély alapján a távközlő hálózat útján továbbított közlések és a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatok megismerését és rögzítését. A Be. így az Egyezménynek megfelelően a legszélesebb körben teszi lehetővé a közlések kifürkészését, biztosítva a világháló lehallgatását is.

Az elektronikus hírközlő hálózat lehallgatásával kapcsolatos állami és szolgálati titkok, valamint a magántitok védelmére figyelemmel a Javaslat - a Be. és az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban - részletesen szabályozza az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított adatok kifürkészésére irányuló megkeresés alaki és tartalmi kellékeit, teljesítésének feltételeit.

A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény szabályozási megoldásához hasonlóan nemcsak az elektronikus hírközlő hálózatok, illetve a számítástechnikai rendszer kifürkészésére vonatkozóan, hanem a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés teljes körében szabályozza a tárgykört. Ez a szabályozási megoldás adott esetben lehetővé teszi, hogy a tagállami fedett nyomozó alkalmazása helyett - amely jelentősen érinti a magyar állam szuverenitását - a magyar igazságügyi hatóságok foganatosíthassák tagállami megkeresésre a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést.

A Javaslat szerint a büntetőeljárás megindítását követően az ügyész és a nyomozó hatóság - a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkezett megkeresés alapján - bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést végezhet. Tekintettel arra, hogy a Be. szabályozása értelmében az ügyész rendelkezik a nyomozásról, ezért ha a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól a magyar nyomozó hatósághoz közvetlenül érkezik titkos adatszerzésre irányuló megkeresés, erről köteles haladéktalanul értesíteni az ügyészt. A Javaslat az ügyész büntetőeljárási szerepével összhangban további kötelezettségként írja elő a magyar nyomozó hatóság számára, hogy a titkos adatszerzés lefolytatásáról folyamatosan tájékoztassa az ügyészt, és a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést küldje meg az ügyésznek.

Tekintettel arra, hogy a titkos adatszerzés intézménye az egyénnek a magánélet védelméhez, a magántitok tiszteletben tartásához fűződő alapvető emberi jogait jelentős mértékben érinti, fontos eljárási garanciaként írja elő a Javaslat a kettős engedélyezés feltételét. E szerint a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkező megkeresés csak akkor teljesíthető, ha a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság a saját államának joga szerinti engedéllyel, és a titkos adatszerzést végző ügyész vagy nyomozó hatóság a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott bírói engedéllyel is rendelkezik.

A Javaslat szerint a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkezett megkeresés teljesítése során a titkos adatszerzést a Fővárosi Törvényszék elnöke által e feladatra kijelölt bíró engedélyezi. Indokolt egyetlen bíróság kizárólagos illetékességébe utalni az engedélyezési eljárást, mivel nem biztos, hogy Magyarországon folyamatban van büntetőeljárás az adott személlyel szemben, illetve mobiltelefon lehallgatására irányuló megkeresés esetén nehezen határozható meg az engedélyezésre illetékes bíróság.

Az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatok kifürkészésére irányuló, az ügyész által a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál előterjesztett megkeresések esetében - azok speciális jellegére tekintettel - a Javaslat tartalmi többletkövetelményeket ír elő (pl.: a titkos adatszerzéssel érintett elektronikus hírközlő eszköz, számítástechnikai rendszer vagy módszer megnevezését, a továbbítandó adatok körét).

Az Egyezmény külön rendelkezik az elektronikus hírközlő hálózaton továbbított adatok, közlések kifürkészése kapcsán a rögzítés nélküli adattovábbítás biztosításának követelményéről. A Javaslat ennek érdekében szabályozza a közvetlen továbbítás intézményét, amely azt jelenti, hogy az ügyész vagy a nyomozó hatóság rendelkezhet az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közleménynek, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatoknak a megkereső tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának eszközére azonos titkossági fokon történő átirányításáról. A Javaslat biztosítja azt a lehetőséget is a megkeresett ügyész, illetve nyomozó hatóság számára, hogy más tagállamban folytatott titkos adatszerzéshez technikai segítség nyújtásáról rendelkezzen.

Az előzetes letartóztatás helyett alkalmazandó felügyeleti intézkedést elrendelő határozat végrehajtására irányuló jogsegély

Az e Fejezetben szereplő rendelkezések célja a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az előzetes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló 2009/829/IB tanácsi kerethatározat (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: kerethatározat) végrehajtási szabályainak megalkotása, amely kerethatározat 2009. október 23-án került elfogadásra. A kerethatározat alapvető célja a lakosság védelmének erősítése azáltal, hogy lehetővé teszi, hogy a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező, de egy másik tagállamban büntetőeljárás alatt álló személy a tárgyalás előtti időszakban a lakóhely szerinti tagállam hatóságainak felügyelete alatt álljon. Másrészt célja a szabadsághoz való jog és az ártatlanság vélelmének erősítése az Európai Unióban, valamint a tagállamok közötti együttműködés biztosítása olyan esetekben, amikor az ítélethozatal előtt valamely személlyel szemben kötelezettségeket írnak elő, vagy felügyeleti intézkedést rendelnek el.

Magyarország a kerethatározat végrehajtásával kapcsolatban a 14. cikk (4) bekezdése alapján nyilatkozatot tett, amely szerint a kerethatározat 14. cikkének (1) bekezdését az ott említett bűncselekmények tekintetében nem alkalmazza. Mindez azt jelenti, hogy Magyarország minden egyes esetben vizsgálni kívánja, hogy a határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar jog szerint bűncselekmény-e.

a 72. §-hoz

A Javaslat a Fejezet elején értelmező rendelkezésben határozza meg a felügyeleti intézkedés kerethatározatból következő fogalmát, tekintettel arra, hogy a hatályos magyar büntető jogszabályok ilyen összefoglaló kifejezést/jogintézményt nem ismernek.

a 73. §-hoz

A Javaslat az Európai Unió valamely tagállamában kibocsátott felügyeleti intézkedést elrendelő határozat elismeréséhez és végrehajtásához szükséges feltételeket állapítja meg arra az esetre, ha Magyarország a végrehajtó állam, kitérve arra a követelményre is, hogy a határozatot a tanúsítvánnyal együtt magyar nyelven kell megküldeni. Meghatározza továbbá, hogy ezekben az esetekben mely bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel a tagállami határozat elismerésére és végrehajtására.

A kerethatározat 9. cikke alapján két esetben kerülhet sor a felügyeleti intézkedést elrendelő határozat végrehajtásával kapcsolatos jogsegélyre. Egyrészt az Európai Unió valamely tagállamában büntetőeljárás alatt álló személynek Magyarországon van a lakóhelye vagy tartózkodási helye, és a felügyeleti intézkedés végrehajtása céljából vállalja, hogy hazatér. Ebben az esetben a büntetőeljárás alatt álló személynek a tagállami hatóság előtt nyilatkoznia kell arról, hogy a visszatéréshez hozzájárul. Az ilyen típusú ügyek elaprózásának elkerülése érdekében a Javaslat meghatározza, hogy a határozat elismerésére és végrehajtására a lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, valamint Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság illetékes.

Másrészt a tagállami határozat elismerésére és végrehajtására akkor is sor kerülhet, ha a büntetőeljárás alatt álló személynek ugyan nincs Magyarországon lakóhelye vagy tartózkodási helye, azonban a felügyeleti intézkedés végrehajtását Magyarországtól kéri, és ehhez a végrehajtó tagállam hatósága hozzájárul. Ebben az esetben a határozat elismerésére és végrehajtására kizárólagos illetékességgel a Budai Központi Kerületi Bíróság rendelkezik, amely az elismeréssel egyidejűleg dönt a hozzájárulás megadásáról. A kerethatározat 9. cikk (3) bekezdése alapján ilyen esetben megvan a végrehajtó államnak a lehetősége arra, hogy meghatározza, milyen feltételekkel adja meg hozzájárulását, ezért a Javaslat előírja, hogy a büntetőeljárás alatt álló személynek igazolnia kell a magyarországi kötődését családi, kulturális vagy gazdasági kapcsolatai alapján.

a 74. §-hoz

A Javaslat a felügyeleti intézkedést elrendelő határozat elismerését és végrehajtását a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon a nyomozási bíró feladatkörébe telepíti, tekintettel arra, hogy az előzetes letartóztatás helyett elrendelhető felügyeleti intézkedések nagymértékben hasonlóságot mutatnak a Be.-ben szabályozott egyes kényszerintézkedésekkel, amelyekkel kapcsolatos feladatok többnyire a nyomozási bíró eljárását érintik. A Javaslat továbbá rendelkezik az áttételről is, amennyiben a tagállami határozat nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező igazságügyi hatósághoz érkezett.

a 75. §-hoz

A Javaslat a kerethatározat 8. cikkében feltüntetett felügyeleti intézkedések típusai alapján pontosan előírja azokat a kötelezettségeket és tiltásokat, amelyeket a tagállami határozat alapján a nyomozási bíró elismerhet. A kerethatározat 8. cikk (2) bekezdése meghatároz továbbá olyan felügyeleti intézkedéseket is, amelyek esetében a végrehajtó tagállam vállalhatja, hogy a végrehajtásukat ellenőrzi. E rendelkezés átültetésére azonban nem kerül sor, tekintettel arra, hogy a magyar büntetőeljárási jog az előzetes letartóztatás helyett, mint alternatívát, csak a lakhelyelhagyási tilalmat, a házi őrizetet és a távoltartást ismeri el alkalmazható kényszerintézkedésként.

a 76. §-hoz

A Javaslat a határidők - a kézhezvételtől számított legkésőbb 30 napon belül - pontos meghatározásával rendelkezik a tagállami határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó eljárásról, biztosítva, hogy kivételes esetekben, valamint a tagállami határozat vagy tanúsítvány hiányosságai esetén a határidő meghosszabbodhat. Amennyiben a nyomozási bíró által a hiányok pótlására vagy a kijavításra kitűzött határidő eredménytelenül telik el, a 77. § (1) bekezdés d) pontja alapján a határozat elismerésének megtagadására kerül sor. A (4) bekezdés a kerethatározatban megfogalmazott azon követelményről rendelkezik, hogy a nyomozási bíró kérheti a tagállami hatóságtól az iratok eredeti példányát, ha annak megküldésére nem postai úton került sor.

a 77. §-hoz

A Javaslat e rendelkezése a megtagadási okokat állapítja meg a kerethatározat 15. cikkével összhangban. Ennek megfelelően a nyomozási bíró megtagadja a tagállami határozat elismerését és végrehajtását, ha a határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény, ha a határozat nem felel meg a továbbításra a 73. §-ban előírt feltételeknek vagy nem azokat a felügyeleti intézkedéseket tartalmazza, amelyeket a Javaslat a 75. §-ban előír, ha a tanúsítvány nem az intézkedést elrendelő határozatra vonatkozik, vagy ha a tagállami hatóság a kitűzött határidőn belül a hiánypótlásnak nem tett eleget, a "ne bis in idem" elv esetén, a határozat alapjául szolgáló, magyar joghatóság alá tartozó bűncselekmény büntethetősége a magyar törvény szerint elévült, magyar törvény a végrehajtás ellenőrzését kizárja, illetve, ha a büntetőjogi felelősségre vonhatóság határát el nem érő életkor áll fenn, azaz a keresett személy gyermekkor miatt nem büntethető. A megtagadásról szóló indokolt határozatot haladéktalanul meg kell küldeni a tagállami hatóság részére.

a 78. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a tagállami határozat a 75. §-ban meghatározott kötelezettségeket és tiltásokat tartalmazza, szükséges, hogy a nyomozási bíró a végrehajtás biztosítása érdekében a magyar jognak megfelelően határozza meg a felügyeleti intézkedést az elismerő határozatában. Az elismert felügyeleti intézkedés esetében követelmény, hogy a nyomozási bírónak azt a tagállami határozatban elrendelt felügyeleti intézkedéshez a leginkább megfelelő formában kell megállapítania, és az nem lehet szigorúbb a tagállami hatóság által elrendelt felügyeleti intézkedésnél. A Javaslat továbbá előírja a nyomozási bíró számára, hogy amennyiben ugyanazon terhelt ellen több tagállamból is érkezik felügyeleti intézkedést elrendelő határozat, akkor azok közül a szigorúbbat kell elismernie.

a 79. §-hoz

Az előző §-ban foglaltakra tekintettel a Javaslat kitér arra, hogy a magyar büntetőeljárásban ismert hasonló kényszerintézkedésekhez és kötelezettségekhez képest az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködés során a nyomozási bíró az elismerő határozatában milyen kötelezettségeket és tiltásokat fogalmazhat meg, meghatározza azok részletszabályait továbbá előírja, hogy a magyar büntetőeljárásban ismert hasonló kényszerintézkedések és kötelezettségek elrendelésére megállapított egyéb feltételek ilyen jellegű együttműködés során nem vizsgálhatóak.

a 80. §-hoz

A Javaslat a tagállami határozatban elrendelt felügyeleti intézkedés tartama tekintetében előírja, hogy az elismerés során elsődlegesen a tagállami hatóság által megjelölt időtartam az irányadó oly módon, hogy az elismert felügyeleti intézkedés tartama nem haladhatja meg a (2) bekezdésben feltüntetett időtartamokat. A Javaslat továbbá egyértelműen rögzíti, hogy lakhelyelhagyási tilalom és házi őrizet esetén a Be.-nek a meghosszabbításra, fenntartásra és megszüntetésre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak. Amennyiben a lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet esetén a Be. 137. § (7) bekezdésében foglalt részleges feloldás lehetősége fennáll, a Javaslat egyértelműsíti, hogy erről a kérdésről kizárólag a nyomozási bíró jogosult dönteni.

a 81. §-hoz

A Javaslat előírja, hogy a nyomozási bírónak a felügyeleti intézkedés időtartamának lejártát megelőzően, 10 nappal korábban a törvény 6. számú mellékletében szereplő formanyomtatványon kell értesítenie e tényről a tagállami hatóságot. Ha a tagállami hatóságtól határidőben megérkezik a felügyeleti intézkedés fenntartására, meghosszabbítására irányuló határozat, a bíróság az elismerés szabályait alkalmazva a megtagadási okok újbóli vizsgálata nélkül hoz határozatot. Amennyiben a tagállami hatóság határidőben nem kéri a felügyeleti intézkedés végrehajtásának további ellenőrzését, a nyomozási bíró megszünteti a felügyeleti intézkedést.

a 82. §-hoz

A Javaslat a kerethatározat 19. cikk (1) bekezdése alapján lehetővé teszi a nyomozási bíró számára, hogy a felügyeleti intézkedés tartama alatt bármikor megkereséssel forduljon a tagállami hatósághoz azzal kapcsolatban, hogy a felügyeleti intézkedés fenntartása továbbra is indokolt-e. A tagállami hatóság e megkeresésre köteles válaszolni, adott estben oly módon, hogy a felügyeleti intézkedést érintő újabb határozatot hoz.

a 83. §-hoz

A Javaslat értesítési kötelezettséget ír elő a nyomozási bíró számára, ha a terhelt tartózkodási helyének címében változás következik be - amely rendelkezés hozzájárul az idézések megfelelő kézbesítéséhez - továbbá, ha a terhelt elhagyta Magyarország területét, amely miatt a végrehajtás akadályba ütközik.

a 84. §-hoz

A Javaslat az (1) bekezdésben meghatározza, hogy amennyiben a tagállami hatóság módosítja a felügyeleti intézkedést, és erről értesíti a bíróságot, a nyomozási bírónak lehetősége van megtagadni az elismerést, ha a módosított felügyeleti intézkedés nem felel meg a 75. §-ban felsorolt felügyeleti intézkedéseknek. A (2) bekezdés rendelkezik a nyomozási bíró azon kötelezettségéről, hogy a vonatkozó tanúsítványon jeleznie kell a tagállami hatóságnak, ha a terhelt megsértette a felügyeleti intézkedést. Ha a tagállami hatóság megválaszolatlanul hagyja ezeket az értesítéseket, a (3) bekezdés alapján a nyomozási bíró felkérheti a határozat meghozatalára a tagállami hatóságot. Ha a nyomozási bíró által megjelölt határidőn belül nem kerül sor további határozat meghozatalára, a nyomozási bíró megszünteti a felügyeleti intézkedést. A (4) bekezdés megállapítja, hogy amennyiben a tagállami hatóság bármilyen újabb határozatot hoz, azzal kapcsolatban a nyomozási bíró az elismerés általános szabályai szerint köteles eljárni, azonban a megtagadási okokat már nem vizsgálhatja.

a 85. §-hoz

E rendelkezés a kerethatározat alapján azokat az eseteket sorolja fel, amikor a nyomozási bíró a felügyeleti intézkedés végrehajtásának ellenőrzését megszüntető határozatot hoz, amelynek következtében a végrehajtás joga visszaszáll a tagállami hatóságra.

a 86. §-hoz

A Javaslat rendelkezik arról, hogy a felügyeleti intézkedés végrehajtásával kapcsolatban Magyarországon felmerült költség bűnügyi költség. A nemzetközi bűnügyi együttműködésben régóta alkalmazott gyakorlat szerint minden tagállam viseli az eljárási jogsegély végrehajtásából eredő, a saját területén felmerülő költségeket.

a 87. §-hoz

A Javaslat e rendelkezésben - párhuzamosan a 73. §-sal - megállapítja azokat a feltételeket, amelyek alapján a bíróság az elrendelt felügyeleti intézkedés végrehajtását egy másik tagállamtól kérheti. Ebben az estben a bíróság a határozatát a törvény 5. számú mellékletében szereplő tanúsítvánnyal együtt közvetlenül küldi meg a tagállami hatósághoz a tagállam hivatalos nyelvére lefordítva.

A Javaslat szabályozza továbbá a határozat és a tanúsítvány megküldésének módját is, amelyre lehetőség van posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján is. Ha a bíróság nem postai úton küldi meg az iratokat, a tagállami hatóság kérésére köteles azok eredeti példányát is megküldeni.

A kerethatározat 10. cikkének rendelkezései alapján az iratokat egyszerre csak egy tagállamba lehet megküldeni.

A területi szervek közötti együttműködés egyik nehézségeként merülhet fel a megkeresés elintézésére illetékes és hatáskörrel rendelkező szerv felkutatása, beazonosítása. Az Európai Unió Tanácsa által 1998. június 29-én elfogadott közös fellépés (98/428/JHA) a bűnügyi együttműködés megkönnyítése, eredményesebbé tétele és feltételeinek javítása érdekében létrehozta az Európai Igazságügyi Hálózatot. A Hálózatot a tagállamoknak a nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős központi hatóságai és e területen hatáskörrel rendelkező egyéb hatóságai alkotják. A kontaktpontok feladatai az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartás elősegítése információval, megfelelő tájékoztatással. A kontaktpontoknak naprakész adatbázissal kell rendelkezniük az igazságügyi hatóságok egyszerűsített listájával és a helyi hatóságok teljes címjegyzékével minden tagállamra nézve, illetve megfelelő információt kell nyújtaniuk az egyes tagállamok igazságügyi és eljárási rendszeréről.

a 88. §-hoz

A 75. §-hoz hasonlóan a Javaslat előírja, hogy a bíróság mely felügyeleti intézkedések végrehajtását kérheti a tagállami hatóságtól. A magyar büntetőeljárási jog az előzetes letartóztatás helyett, mint alternatívát, csak a lakhelyelhagyási tilalmat, a házi őrizetet és a távoltartást ismeri el alkalmazható kényszerintézkedésként.

a 89. §-hoz

A felügyeleti intézkedés fenntartásának szükségessége esetén a Javaslat meghatározza, hogy ha egy másik tagállamban végrehajtott felügyeleti intézkedés további fenntartása indokolt, akkor az ügyész indítványt tesz a bíróságnak a felügyeleti intézkedés meghosszabbítására vagy fenntartására, azonban a Javaslat a Be.-hez képest speciális határidőket állapít meg, figyelemmel arra, hogy a határozat tagállamba való megküldésére és az elismerésre is maradjon elegendő idő. Ugyanakkor a tagállami hatóság is felhívhatja a bíróság figyelmét arra, hogy a határidő hamarosan lejár, amelynek alapján - szintén ügyészi indítványra - a bíróságnak döntenie kell a felügyeleti intézkedés fenntartását vagy fenn nem tartását illetően.

a 90. §-hoz

A kerethatározat 13. cikke alapján a Javaslat előírja, hogy ha a tagállami hatóság a bíróságot tájékoztatja a felügyeleti intézkedés tagállami jog szerint meghatározott leghosszabb időtartamáról, vagy arról, hogy a felügyeleti intézkedést átalakította, a bíróság e körülmények mérlegelése alapján - így már nem tartja megfelelőnek az általa elrendelt felügyeleti intézkedés végrehajtását - a megadott határidőn belül dönthet a tanúsítvány visszavonásáról, feltéve, hogy a végrehajtás még nem kezdődött meg a tagállamban.

a 91. §-hoz

A felügyeleti intézkedés fenntartásának indokoltságára vonatkozó tagállami megkeresés esetén a bíróság köteles tájékoztatást adni, adott esetben a szükséges határozat meghozatalával.

a 92. §-hoz

Amennyiben a 6. számú formanyomtatványon értesítés érkezik a tagállami hatóságtól, hogy az elrendelt felügyeleti intézkedést a terhelt megsértette, vagy bármely más olyan körülmény merült fel, amely a végrehajtást érintheti, és ez alapján a bíróságnak további határozatot kellene hoznia (például: meghosszabbítás, felülvizsgálat, visszavonás, módosítás, elfogatóparancs vagy más azonos joghatállyal bíró végrehajtható bírósági határozat), a bíróság köteles a szükséges döntést meghozni.

A bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog és a vagyonelkobzás alá eső vagyon megőrzését biztosító határozat végrehajtására irányuló eljárási jogsegély

Ezen alcím az Európai Unió valamely tagállamában, azaz a külföldön kibocsátott, a Magyarország területén található bizonyítási eszköz, elkobzás alá eső dolog, vagyonelkobzás alá eső vagyon, illetőleg az ezek megőrzése érdekében szükséges kényszerintézkedéseket elrendelő határozatok elismerésének és végrehajtásának szabályait foglalja össze. A kerethatározat alapján lehetővé kell tenni, hogy a Magyarország területén működő igazságügyi hatóságok (így a bíróságok és az ügyészségek) az Európai Unió tagállamaiból érkező, egyes kényszerintézkedések végrehajtására irányuló határozatokat közvetlenül fogadják, azokat bizonyos kivételektől (megtagadási okok) eltekintve elismerjék és végrehajtsák. E kényszerintézkedések köre kiterjed a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog, illetve a vagyonelkobzás alá eső vagyon megőrzésére irányuló intézkedésekre, azaz a magyar büntetőeljárás szabályai szerint a lefoglalást, a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezést, a zár alá vételt, illetve biztosítási intézkedést elrendelő határozatokat foglalja magában.

a 93. §-hoz

A 93. § a kerethatározat 1. cikkében meghatározott célkitűzésnek megfelelően előírja, hogy Magyarország elismeri, és saját területén végrehajtja egy másik tagállam igazságügyi hatósága által büntetőeljárás során kibocsátott, "biztosítási intézkedést" elrendelő határozatokat. A kerethatározatban szereplő "biztosítási intézkedés" fogalma nem korlátozódik a magyar büntetőeljárásban ismert, Be. 160. § szerinti biztosítási intézkedésekre. A kerethatározat 2. cikke c) pontjának megfelelően e fogalmi körbe tartozik minden olyan határozat, amelyet a bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása vagy felhasználása végett, illetve az elkobzás, illetőleg a vagyonelkobzás biztosítása érdekében hoztak. E határozatok fajtáit kimerítően nem lehetséges felsorolni, mert az Európai Unió többi tagállamában alkalmazott minden büntetőeljárási kényszerintézkedés ide tartozik, ha a célja a kerethatározatban előírtaknak megfelel. A jogalkalmazónak a külföldről érkezett megkeresés végrehajtásánál a határozat célját kell tehát vizsgálnia; az elnevezés nem lényeges körülmény.

A tagállami határozatot a magyar igazságügyi hatóságok részére magyar nyelven kell megküldeni, a törvény mellékletében szereplő formanyomtatvány szerinti tanúsítvány kíséretében. A megkeresések magyar nyelven való fogadásáról az Európai Unió Bizottságát és Tanácsát, valamint az Európai Igazságügyi Hálózat adatbázisát kezelő szervet a Kormány tájékoztatta. A nem magyar nyelven érkezett megkeresést az igazságügyi hatóság nem köteles teljesíteni; a hatékony együttműködés és a kölcsönösség alapján célszerű azonban ilyen esetben felvenni a kapcsolatot a kibocsátó tagállami igazságügyi hatósággal, és a határozat lefordítását kérni.

A kerethatározat 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja a végrehajtás lehetséges akadályaként sorolja fel a formanyomtatvány hiányát vagy hibás kitöltését. A magyar igazságügyi hatóságok a tagállami megkeresés végrehajtását a formanyomtatvány miatt csak akkor tagadhatják meg, ha a formanyomtatvány hiányzik, és más hivatalos iratból nem tűnnek ki a végrehajtáshoz szükséges adatok. A törvény szerint, ha a formanyomtatvány hibája orvosolható, illetőleg a hiányosságok ellenére a megkeresés legalább részben teljesíthető, a megkeresés elutasításának nincs helye. Ebben az esetben a 96. § szerint kell eljárni.

A 93. § (2) bekezdése a hatásköri szabályokat fekteti le. A törvény értelmében az a bíróság, illetőleg ügyészség köteles a határozatot végrehajtani, amely a magyar Be. hatásköri szabályai szerint erre fel van hatalmazva. Ha a határozat végrehajtására mind a bíróság, mind az ügyészség jogosult, a megkeresés áttételére nincs lehetőség, a megkeresett szerv köteles a határozatot végrehajtani.

A törvény által beiktatott 93. § (3) bekezdése arról az esetről rendelkezik, amikor ugyanarra a bizonyítási eszközre, dologra, vagyonra vonatkozóan két vagy több tagállam igazságügyi hatósága bocsátott ki határozatot. Ilyenkor az összes körülmény mérlegelésével kell dönteni arról, hogy melyik tagállam határozatát hajtsák végre.

A Be. illetékességi szabályai a bűncselekmény elkövetési helyéhez, illetve a terhelt lakó- vagy tartózkodási helyéhez kötődnek. Tekintettel arra, hogy a törvény által érintett kényszerintézkedés alkalmazásának eseteiben a bűncselekményt legtöbbször külföldön követték el, illetve a terhelt korábbi magyarországi tartózkodási helye, ha egyáltalán ilyennel rendelkezett, nem mérvadó, ezen illetékességi szabályok a tagállami igazságügyi hatóság által kezdeményezett eljárási jogsegélykérelmek esetében nem alkalmazhatók. Ezért a törvény 93. §-ának (4) bekezdése új illetékességi szabályokat iktat be a törvénybe, amely alapján a már folyamatban lévő büntetőeljárás esetén az eljárást lefolytató igazságügyi hatóság illetékességét állapítja meg, ennek hiányában azonban a bizonyítási eszköz, elkobzás alá eső dolog, vagyonelkobzás alá eső vagyon fellelhetőségéhez igazodik az illetékesség.

A kerethatározat 4. cikke (4) bekezdésének megfelelően a törvény által megállapított 93. § (5) bekezdése előírja, hogy ha a határozat végrehajtására a címzett igazságügyi hatóság nem illetékes, vagy nem rendelkezik hatáskörrel, a Be. és e törvény alapján a hatáskörrel rendelkező illetékes igazságügyi hatóságot meg kell állapítani, és a megkeresést haladéktalanul tovább kell küldeni. A megkereső tagállami igazságügyi hatóságot az áttételről - a hatáskörrel rendelkező, illetékes magyar igazságügyi hatóság megjelölésével - értesíteni kell.

a 94. §-hoz

A tervezet 94. §-a meghatározza azokat a bűncselekmény-fajtákat, amikor a tagállami határozatot végre kell, illetőleg végre lehet hajtani. Az (1) bekezdés utal a kerethatározat 3. cikkében meghatározott azon 32 bűncselekmény-fajtára, amelyek esetében a kettős büntetendőség vizsgálata nem megengedett, ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa - a kibocsátó tagállam joga szerint - legalább háromévi szabadságvesztés. Ebben az esetben a tagállami határozatot a cselekmény kettős büntetendőségének mérlegelése nélkül végre kell hajtani, függetlenül a végrehajtó tagállamban kiszabható büntetés mértékétől. A bűncselekmények fajtáihoz tartozó konkrét bűncselekmények tájékoztató jellegű listáját a törvény 1. számú melléklete tartalmazza. A törvény 1. számú mellékletében felsorolt olyan bűncselekmények esetén, amelyek büntetési tételének felső határa a kibocsátó tagállam joga szerint nem éri el a háromévi szabadságvesztés büntetést, illetve a fel nem sorolt bűncselekmények esetén továbbra is vizsgálni kell a kettős büntetendőség meglétét. Ennek hiányában a 95. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a határozat végrehajtását meg kell tagadni.

a 95. §-hoz

A 95. § a megkeresések végrehajtásának megtagadási okait állapítja meg a kerethatározat 7. cikkével összhangban. A lista kimerítő felsorolást tartalmaz, a megkeresést a kizáró okok hiányában teljesíteni kell. A tagállami igazságügyi hatóság határozata nem végrehajtható a kettős büntetendőség hiánya, illetőleg az elévülés esetén kívül akkor, ha büntethetőséget megszüntető ok áll fenn; ha a kiszabott büntetés elévülés miatt nem végrehajtható; ha a végrehajtás sértené a ne bis in idem elvét; ha mentességet élvező személyt érintene a végrehajtás, illetőleg ha azt a magyar törvény kizárja.

a 96. §-hoz

A 96. § (1) bekezdése a magyar igazságügyi hatóság határozatának tartalmáról rendelkezik. A határozati formára azért van szükség, hogy a tagállami igazságügyi hatóság tájékozódni tudjon a magyar igazságügyi hatóság előtti eljárás menetéről. A külföldi megkeresés magyar jog szerinti végrehajthatóságának feltételeit e határozat teremti meg, hiszen a magyar igazságügyi hatóság határozata szükségszerűen elvégzi a tagállami igazságügyi hatóság által elrendelt kényszerintézkedés "transzformálását".

A 96. § (2) bekezdése a kerethatározat 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően rendelkezik az eljárásról hiányos, illetőleg pontatlanul kitöltött tanúsítvány esetén.

A határon átnyúló bűnüldözés rugalmas és gyors feltételeit teremti meg a törvény által bevezetett 96. § (3) bekezdése, amely a hiányzó tanúsítvány esetét szabályozza. Célszerűtlen lenne előírni a megkeresés végrehajtásának megtagadását, ha a törvényben előírt formanyomtatvány hiányzik, de az abban feltüntetendő adatokat a tagállami igazságügyi hatóság a magyar hatóságok rendelkezésére bocsátotta. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a tagállami határozatban a tanúsítványban feltüntetendő minden adat szerepel, a tanúsítvány hiányában is intézkedni kell a határozat végrehajtása iránt.

Tekintettel arra, hogy a kerethatározat célja a tagállamok által előírt formai követelmények egyszerűsítése és egységesítése, a 96. § (4) bekezdése értelmében a törvényben meghatározott előírásokon túl semmilyen feltételhez nem köthető a megkeresés végrehajtása.

a 97. §-hoz

A törvény által beiktatott 97. § a kerethatározat 7. cikke (3)-(4) bekezdéseinek megfelelően részletezi a végrehajtás megtagadása esetén szükséges teendőket. A kerethatározat előírja, hogy az elismerés vagy a végrehajtás megtagadására vonatkozó döntést haladéktalanul meg kell hozni, és megfelelő írásbeli rögzítést biztosító eszköz felhasználásával közölni kell azt a kibocsátó tagállami igazságügyi hatósággal. Amennyiben a biztosítási intézkedést elrendelő határozat végrehajtása gyakorlatilag lehetetlen annak következtében, hogy a vagyon vagy bizonyíték eltűnt, megsemmisült vagy nem lelhető fel a tanúsítványban megjelölt helyen, illetve a vagyon vagy bizonyíték fellelhetőségének helyét nem kellően pontosan adták meg még a kibocsátó állammal folytatott konzultációt követően sem, a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságait hasonlóképpen haladéktalanul értesíteni kell erről a körülményről.

a 98. §-hoz

A törvény által beiktatott 98. § a tagállami igazságügyi hatóság által kibocsátott határozat minél hatékonyabb végrehajtása érdekében rendelkezik arról is, hogy ha e határozat alapjául szolgáló bűncselekmény miatt Magyarország területén büntetőeljárás van folyamatban, és a magyar büntetőeljárásban a tagállami igazságügyi hatóság által kibocsátott határozatban biztosítani kért dolgot lefoglalták, azt addig nem lehet a Be. 155. §-a alapján kiadni, amíg annak biztosítására, megőrzésére a tagállami igazságügyi hatóság által kibocsátott határozat végrehajtása érdekében szükség van. Ezt a kerethatározat 8. cikke is előírja.

a 99. §-hoz

A törvény által beiktatott 99. § - a kerethatározat 5. cikkével összhangban - megteremti a lehetőségét annak, hogy a tagállamok eltérő jogrendszereiből adódó, elsősorban a bizonyítási eljárás során jelentkező problémákat megoldják. Ezért az eljáró igazságügyi hatóságnak törekednie kell arra, hogy Magyarországon a külföldi jog előírásai szerint biztosítsa a biztosítani kért dolgot, vagyont, bizonyítási eszközt, ha ezt a tagállami igazságügyi hatóság az eljárási szabályok részletes ismertetésével egyidejűleg kéri.

A törvény által beiktatott 99. § (3) bekezdése a törvényben nem szabályozott esetekre a Be. mint háttérjogszabály alkalmazását írja elő. Ez alatt elsősorban a Be. lefoglalásra, számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezésre, zár alá vételre és biztonsági intézkedésre vonatkozó szabályait kell érteni.

a 100. §-hoz

A törvény által beiktatott 100. § - a bármilyen okból korábban elrendelt - kényszerintézkedés megszüntetése esetén követendő eljárást szabályozza. A biztosítani kért bizonyítási eszköz, elkobzás alá eső dolog, illetőleg vagyonelkobzás alá eső vagyon főszabály szerint mindaddig biztosítva marad a végrehajtó államban, ameddig a megkereső állam előterjeszti a bizonyítási eszköz átadása, elkobzás, illetőleg vagyonelkobzás iránti kérelmét. Ugyanakkor a kerethatározat 6. cikke lehetővé teszi, hogy a kibocsátó állammal folytatott konzultációt követően a végrehajtó állam nemzeti jogával és gyakorlatával összhangban megfelelő feltételeket állapítson meg az eset körülményeire figyelemmel a bizonyítási eszköz, dolog, vagyon biztosítása időtartamának korlátozása céljából. Amennyiben a végrehajtó állam az említett feltételekkel összhangban az intézkedés megszüntetését tervezi, tájékoztatja arról a kibocsátó államot, amelynek lehetőséget kell biztosítani észrevételei közlésére.

a 101 . §-hoz

A 101-103. §-ok azokat az eseteket szabályozzák, amikor a magyar igazságügyi hatóság bocsát ki a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog, a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása érdekében határozatot. A kerethatározat lehetővé teszi a magyar igazságügyi hatóságok számára, hogy a fent említett kényszerintézkedések elrendeléséről szóló határozatokat a jövőben ne a miniszter, illetőleg a legfőbb ügyész útján juttassák el az Európai Unió tagállamaiban működő igazságügyi hatóságokhoz, hanem azokat közvetlenül megküldhessék. Ezzel az ilyen eljárások lényegesen gyorsabbá és rugalmasabbá tehetők. Az Európai Unió tagállamainak igazságügyi hatóságai között létrejött szakértői hálózat (Európai Igazságügyi Hálózat) ad tájékoztatást arra nézve, hogy ki jogosult egy másik tagállamban az ilyen megkeresések fogadására.

A törvény a 101. §-ban határozza meg a követendő eljárási szabályokat: a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog, illetve vagyonelkobzás alá eső vagyon megőrzésére irányuló igazságügyi határozatokkal összefüggésben a közvetlen kézbesítésre, a határozat tartalmi és formai kellékeire vonatkozó szabályokat.

A kerethatározat a büntetőeljárás lefolytatásához szükséges bizonyítási eszközök megőrzését, az elkobzás, illetőleg a vagyonelkobzás érdekében az ezen intézkedések alá eső dolog, illetőleg vagyon biztosítását tűzte ki célul. A Be. e cél megvalósítása érdekében négy kényszerintézkedés elrendelését teszi lehetővé: a lefoglalást, a zár alá vételt, a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezést, illetőleg a biztosítási intézkedést. A törvény szerint tehát e határozatok elismerése és végrehajtása kérhető az Európai Unó valamely tagállamában.

A 101 . § (1) bekezdése értelmében a határozatot a 3. számú mellékletben szereplő formanyomtatvánnyal együtt kell megküldeni a másik tagállam igazságügyi hatósága részére, a tagállam által megjelölt nyelven. E nyelvről az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartói adnak tájékoztatást. A kerethatározat nem írja elő, hogy hiteles vagy hitelesítés nélküli (szakszerű) fordítást kell készíteni a magyar igazságügyi hatóság határozatáról; tehát mindkettő elfogadható.

A felsorolt kényszerintézkedések elrendelésével kapcsolatban a Be. szerint feljogosított nyomozó hatóságok - ha a kényszerintézkedést külföldön kellene végrehajtani - önállóan nem járhatnak el. Ha a nyomozó hatóság tartja szükségesnek ezen eljárási kényszerintézkedések külföldön való végrehajtását, ennek érdekében a törvény által beiktatott 101 . § (4) bekezdése alapján a nyomozás felügyeletét ellátó ügyésznek tehet előterjesztést. Ez a korlátozás következik abból is, hogy a nyomozó hatóságok nem tagjai az Európai Igazságügyi Hálózatnak.

A jogalkotó feladatát nehezíti, hogy a tanúsítvány szövegének magyar változatát az Európai Unió szervei véglegesítették, és az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelentették. A magyar jogalkotónak nincs módja a tanúsítvány pontatlan fordításából eredő hibák kiküszöbölésére. Ezért ahol a tanúsítványban biztosítási intézkedést elrendelő határozat szerepel, ott a bizonyítási eszköz, az elkobzás alá eső dolog, illetve a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítását és megőrzését biztosító határozatokat, azaz a lefoglalás, a zár alá vétel, a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezés, illetőleg a biztosítási intézkedés elrendelését kell érteni.

a 102. §-hoz

A kerethatározat 5. cikke alapján a törvény 102. §-a lehetővé teszi, hogy a magyar igazságügyi hatóság a végrehajtó tagállam igazságügyi hatóságától kérje a magyar büntetőeljárás szabályainak alkalmazását. E szabályokat a tanúsítványban pontosan fel kell tüntetni és ki kell fejteni, nem elég tehát a magyar Be. rendelkezéseire való hivatkozás.

a 103. §-hoz

A 103. § rendelkezik arról, hogy a határozatot és a tanúsítványt írásban, vagyis posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján kell megküldeni a tagállam hatáskörrel rendelkező és illetékes igazságügyi hatósága részére. Ha a magyar igazságügyi hatóság nem tudja megállapítani, hogy a végrehajtó tagállamban melyik igazságügyi hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel a határozat végrehajtására, a kapcsolatfelvételhez szükséges adatokat az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjain keresztül szerzi be.

A büntetőeljárások során felmerülő, a tagállamok joghatóságának gyakorlásával kapcsolatos összeütközések megelőzése, rendezése

A joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről szóló 2009/948/IB tanácsi kerethatározat 2009. november 30-án került elfogadásra. A kerethatározat célja egy olyan eljárási mechanizmus létrehozása, amely szerint a tagállami hatóságok információt cserélnek egymással annak megállapítása érdekében, hogy ugyanazon cselekményekkel kapcsolatban párhuzamosan folyik-e büntetőeljárás más tagállamban. Ha bebizonyosodik, hogy párhuzamos büntetőeljárások vannak folyamatban, akkor a tagállami hatóságok közvetlen konzultációt folytatnak egymással annak érdekében, hogy konszenzusra jussanak bármilyen olyan tényleges megoldásra vonatkozóan, amelynek célja a párhuzamos eljárások hátrányos következményeinek elkerülése.

a 104-105. §-hoz

A törvény a kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően előírja, hogy amennyiben a tagállami hatóságtól arra vonatkozó megkeresés érkezik, hogy folyamatban van-e a megkeresésben megjelölt személlyel szemben a megkeresésben megjelölt bűncselekmény miatt Magyarországon büntetőeljárás, a legfőbb ügyész erről tájékoztatást ad, pozitív válasz esetén feltüntetve azt is, hogy az eljárás mely hatóság (ügyészség, bíróság) előtt van folyamatban. A megkeresést soron kívül kell teljesíteni, amennyiben a tagállam arról ad tájékoztatást, hogy a megkeresésben megjelölt személyt fogva tartják. Tekintettel arra, hogy a törvény értelmében kizárólag a legfőbb ügyész jogosult válaszolni ilyen megkeresésre, ha más magyar hatósághoz valamely tagállamból megkeresés érkezik, a magyar hatóságnak a megkeresést haladéktalanul továbbítania kell a legfőbb ügyésznek.

A 105. § az előbb leírt folyamat fordítottját szabályozza. Vagyis azt az esetet, amikor a Magyarországon folyamatban lévő büntetőeljárás során adat merül fel arra vonatkozóan, hogy a terhelttel szemben más tagállamban is folytatnak büntetőeljárást. Erről az eljáró ügyész vagy a bíróság értesíti a legfőbb ügyészt, aki az adat megerősítése érdekében az információcsere eljárás keretében határidő tűzésével erre vonatkozóan tájékoztatást kér a tagállami hatóságtól.

a 106-107. §-hoz

Amennyiben az előzőekben ismertetett információcsere eljárás során nyilvánvalóvá válik, hogy egy másik tagállamban párhuzamosan büntetőeljárás van folyamatban ugyanazon személy ellen ugyanazon cselekmény miatt, a legfőbb ügyész - a büntetőeljárást folytató ügyész vagy bíróság bevonásával - konzultációt kezdeményez vagy a tagállami hatóság kezdeményezése alapján konzultációt folytat az érintett tagállami hatósággal. A cél a párhuzamos büntetőeljárások hátrányos következményeinek elkerülése, és a büntetőeljárás egy tagállam által történő folytatása.

A törvény előírja, hogy a konzultáció megkezdésekor az ügyész a nyomozást, illetve a bíróság az eljárást határozattal felfüggeszti. E szabályra tekintettel a Be. megfelelő rendelkezései is módosításra kerültek. Az eljárás megszüntetése miatti jogorvoslati jog kizárásra került, tekintettel arra, hogy az arra jogosult igazságügyi hatóságok korábban már megállapodtak abban, hogy Magyarország lemond a joghatóságáról, amelynek következtében a jogorvoslati jog kiüresedne.

A konzultációs eljárásban résztvevő feleknek az ügy minden lényeges szempontját figyelembe kell venniük ahhoz, hogy megállapítható legyen, melyik tagállamban célszerű a büntetőeljárás lefolytatása. A törvény példálózó jelleggel felsorol néhány olyan körülményt, amelyet a jogalkotó véleménye szerint a döntés meghozatala előtt mindenképpen vizsgálni szükséges.

Ha a konzultációs eljárás eredménye alapján a felek döntése értelmében a büntetőeljárást Magyarország folytatja le, akkor annak befejezéséről értesíti a tagállami hatóságot. Amennyiben a tagállamban célszerűbb a büntetőeljárás lefolytatása, Magyarországon az eljáró ügyész a nyomozást, a bíróság az eljárást megszünteti.

A büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó ítéletek végrehajtására irányuló jogsegély

a Negyedik Rész VIII. Fejezetéhez

A Javaslat Negyedik Részének VIII. Fejezete - öt alcímbe rendezve - tartalmazza az uniós tagállami ítéletek érvényének elismerésére és a szabadságvesztés büntetések vagy szabadságelvonással járó intézkedések végrehajtásának átvételére vonatkozó rendelkezéseket. Ezen szabályok megalkotásának alapjául a 2008/909/IB és az ezt módosító 2009/299/IB kerethatározat szolgál. A Javaslat 2. §-ára tekintettel e fejezet rendelkezései mellett az Nbjt., a Btk. és a Be. vonatkozó szabályait is alkalmazni kell.

Az Európai Bizottság 2011 júniusában kiadott, A kölcsönös bizalom megerősítése a jog érvényesülésén alapuló európai térségben - Zöld könyv az őrizetre vonatkozó uniós büntető igazságszolgáltatási jogszabályok alkalmazásáról című dokumentuma (a továbbiakban: Zöld Könyv) is felhívja a figyelmet arra, hogy korábban a fogvatartottak átszállítását maga az érintett is megakadályozhatta. Ha ugyanis el kívánta kerülni az átszállítást, elegendő volt arra hivatkoznia, hogy fennáll a veszélye annak, hogy embertelen vagy megalázó bánásmódban fog részesülni.

A Zöld Könyv ezzel kapcsolatban megállapítja: a 2008/909/IB kerethatározat azzal, hogy létrehozza az elítélteknek az állampolgárságuk vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti tagállamba történő visszaszállításának rendszerét, "feloldja azt a követelményt, hogy az elítéltnek hozzá kell járulnia saját átszállításához." Ez természetesen egyszersmind azt is jelenti, hogy "még a korábbinál is nagyobb figyelmet kell fordítani az alapvető jogok átszállítás utáni esetleges sérülésére." Ezt támasztja alá a kerethatározat 3. cikkének (4) bekezdése is, amely alapján a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogokat és alapvető jogelveket.

Bár a 2008/909/IB kerethatározat célja azon szabályok megállapítása, amelyekkel a tagállamok az elítélt személy társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében elismernek egy ítéletet és végrehajtják a büntetést [3. cikk (1) bekezdés], a Zöld Könyv szerint több probléma is nehezítheti a sikeres alkalmazást. Az egyik az, hogy "fennáll a veszélye annak, hogy az átszállításokkal esetleg az egyik tagállamban uralkodó túlzsúfoltságot szándékoznak enyhíteni, miközben lehet, hogy ezzel egy másik tagállamban [...] fokozódik a túlzsúfoltság." Ez tipikusan akkor jelentkezhet, ha egy tagállamban jelentős számban vannak olyan fogvatartottak, akik egyébként egy szomszédos tagállam állampolgárai. További problémát jelenthetnek a szabadságvesztés büntetések végrehajtására, különösen a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó eltérő tagállami rendelkezések, tekintettel arra, hogy egyes tagállamokban léteznek automatikus szabadságra bocsátási okok, máshol mérlegelési rendszer van, megint máshol pedig vegyes (automatikus és mérlegelési) rendszert alakítottak ki. Ily módon például akadályozhatja az átszállítást, ha az elítéltnek hosszabb büntetést kellene letöltenie átszállítása esetén, mintha az ítéletet hozó tagállamban maradt volna.

a 108. §-hoz

A Javaslat ezen rendelkezése határozza meg az alkalmazandó eljárási szabályokat. E szerint az új EUtv. mellett a Be. különleges eljárásokról szóló XXIX. Fejezetének általános rendelkezéseit is alkalmazni kell az alábbi két kivétellel.

A Be. 555. §-a (2) bekezdésének b) pontját azért nem kell alkalmazni, mert a tagállami határozat végrehajtása átvételének kérdésében értelemszerűen nem az alapügyben eljáró bíróság dönt.

A Be. 555. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint amennyiben az ügyész visszavonja az indítványát, a bíróság megszünteti az eljárást. Ez a tagállami határozat elismerése vonatkozásában jogalkalmazási problémát eredményezhet, ugyanis ha a terhelttel szemben büntetőeljárás van folyamatban, miközben egy vele szemben hozott tagállami határozat végrehajtásának átvételéről kell dönteni, és az ügyész visszavonja az indítványát, a bíróságnak az eljárást meg kell szüntetni, anélkül, hogy döntött volna a tagállami határozat végrehajtásáról.

a 109. §-hoz

A 2008/909/IB kerethatározat 2. cikke alapján meg kell határozni, mely hatóság illetékes a tagállami határozatok végrehajtásával kapcsolatos eljárásban. A Javaslat 1 09. §-ának (1) bekezdése alapján a tagállamból érkező dokumentumokat a miniszter fogadja, aki a kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Törvényszéknek továbbítja azokat, amennyiben a Javaslat szerinti - elsősorban az érintett személy állampolgárságával, illetve hozzájárulásával kapcsolatban meghatározott - 111 . § szerinti feltételek teljesültek.

A 2008/909/IB kerethatározat 3. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a kerethatározat rendelkezéseit csak a kerethatározat szerinti tagállami határozatokban szereplő szabadságvesztés büntetések és szabadságelvonással járó intézkedések végrehajtásával kapcsolatban lehet alkalmazni. Amennyiben a tagállami határozatban pénzbüntetés kiszabására, illetve vagyonelkobzás elrendelésére is sor kerül, és a megfizetése, illetve a végrehajtás még nem történt meg, ezek a körülmények nem akadályozzák a kibocsátó tagállami határozat végrehajtó államnak történő továbbítását. Ilyen esetben a pénzbüntetés, illetve a vagyonelkobzás elismerésére és végrehajtására a 2005/214/IB és a 2006/783/IB kerethatározat alapján kerülhet sor. A kerethatározatok magyar jogba történő átültetése már korábban megtörtént.

Az EUtv.-nek az Európai Unió tagállamaiban kiszabott pénzbüntetés végrehajtásával kapcsolatos rendelkezése szerint a tagállami határozat alapján a végrehajtásról a terhelt (jóvátétel fizetésére kötelezett) lakóhelye, ennek hiányában a végrehajtás alá vonható vagyontárgy helye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság intézkedik. Amennyiben az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, a megkeresést a Budai Központi kerületi Bíróság fogadja, és intézkedik a végrehajtás iránt.

A vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat alapján a végrehajtásról a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat alá eső vagyon vagy dolog helye, ha pedig a vagyon vagy dolog helye nem ismert, akkor a terhelt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság intézkedik. Ha az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, vagy a végleges tulajdonvesztést jelentő szankció alá eső vagyon több helyen található, a megkeresést a Budai Központi kerületi Bíróság fogadja, és intézkedik a végrehajtás iránt.

A fentiekre figyelemmel jogalkalmazási probléma adódna, ha a tagállami határozatban szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés mellett pénzbüntetés kiszabására, illetve vagyonelkobzás elrendelésére is sor kerül, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy minden ilyen esetben a határozat elismerésére és a végrehajtásról szóló határozat meghozatalára a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.

Szintén a lehetséges jogalkalmazási problémák elkerülése érdekében, valamint a 2008/909/LB kerethatározat 5. cikkének (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha bármely magyar hatósághoz vagy bírósághoz hatáskörébe és illetékességébe nem tartozó tagállami megkeresés érkezik, azt a miniszternek kell továbbítania, aki természetesen megteszi a további szükséges intézkedéseket.

a 110-111. §-hoz

Az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett, Strasbourgban, 1983. március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja, illetve a 2008/909/IB kerethatározat 9. cikke (1) bekezdésének h) pontja egyaránt rögzíti, hogy az elismerés és végrehajtás feltétele, hogy az ítéletnek a végrehajtó állam általi kézhezvétele időpontjában a büntetésből legalább hat hónap legyen hátra.

A Javaslat erre figyelemmel rögzíti, hogy a tagállami igazságügyi hatóság által kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása akkor vehető át, ha a tanúsítvány és a határozat a miniszterhez érkezésekor az elítéltnek még legalább hat hónap letöltendő büntetése van.

Tekintettel arra, hogy az Nbjt. a külföldi ítélet érvényének elismerésével kapcsolatos szabályait részletesen rögzíti, a Javaslat nem ismétli meg azokat a rendelkezéseket. A 2008/909/IB kerethatározat 8. cikkének (2) bekezdésére figyelemmel azonban a Javaslat külön rendelkezik arról az esetről, amikor a kibocsátó tagállami határozatban szereplő jogkövetkezmény - időtartamát tekintve - azért nem egyeztethető össze a magyar büntetőjogi rendelkezésekkel, mert a büntetés vagy intézkedés mértéke meghaladja a magyar jogban a hasonló bűncselekményekre előírt maximális büntetést.

A Javaslat szerint ilyen esetben a bíróság által megállapított büntetés vagy intézkedés tartama nem lehet rövidebb, mint a tagállami határozat alapjául szolgáló tényállás szerinti bűncselekményre a magyar Btk. által előírt büntetési tételkeret felső határa.

A Javaslat a 2008/909/IB kerethatározat 4. cikke alapján határozza meg azokat az előfeltételeket, amelyek meglétét a miniszternek vizsgálnia kell, ha a tagállami igazságügyi hatóságtól a büntetés vagy intézkedés végrehajtásának átvétele érdekében megkeresés érkezik. A miniszter - a Javaslat 110. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel - csak akkor küldheti tovább a dokumentumokat a Fővárosi Törvényszéknek, ha ezek a feltételek fennállnak.

Az elítélt hozzájárulása nélkül csak az alábbi esetekben vehető át a végrehajtás:

a) ha az elítélt magyar állampolgár rendelkezik magyarországi lakóhellyel, vagy

b) ha a magyar állampolgársággal rendelkező elítélt Magyarországon található, mivel az elítélését követően, vagy az ellene folyamatban lévő tagállami eljárásra tekintettel Magyarországra szökött vagy ide visszatért, vagy

c) ha elítélt nem magyar állampolgár, de rendelkezik Magyarországon bevándorolt, letelepedett, illetve menekült státusszal, továbbá Magyarországon található, mivel az elítélését követően vagy az ellene folyamatban lévő tagállami eljárásra tekintettel Magyarországra szökött vagy ide visszatért, vagy

d) ha a magyar állampolgársággal rendelkező elítéltet a büntetés vagy intézkedés tagállami végrehajtását követően Magyarországra toloncolnák ki.

A b) és c) pont vonatkozásában a rendelkezés indoka az, hogy amennyiben az elítélt a büntetés vagy intézkedés végrehajtása előtt Magyarországra visszatér, azt úgy kell tekinteni, mintha a hozzájárulását adta volna ahhoz, hogy a végrehajtást a magyar államnak átadják.

Az elítélt hozzájárulásával vehető csak át a végrehajtás az alábbi esetekben:

a) ha az elítélt Magyarországon élő nem magyar állampolgár, feltéve, hogy a kibocsátó tagállam határozatának jogerőre emelkedésekor már legalább öt éve jogszerűen tartózkodik a magyar állam területén, és ezt a jogát nem fogja elveszíteni a végrehajtást követően sem, vagy

b) ha az elítélt Magyarországon élő nem magyar állampolgár, aki azonban Magyarországon bevándorolt, letelepedett, illetve menekült státusszal rendelkezik.

a 112-117. és a 119-120. §-hoz

A Javaslat 112. §-a a 2008/909/IB kerethatározat 9. cikkében, illetve a 2009/299/IB kerethatározatban foglaltaknak megfelelően határozza meg a tagállami határozat végrehajtása megtagadásának okait. A megtagadásra kizárólag a Javaslatban felsorolt, mérlegelést nem tűrő esetekben kerülhet sor, ezért amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy nem áll fenn kizáró ok, a végrehajtás átvételét nem lehet megtagadni.

A Javaslat 112. §-a (1) bekezdésének l) pontja szerinti megtagadási okkal összefüggésben kiemelendő, hogy mielőtt a végrehajtó állam visszautasítja a szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtását, mérlegelnie kell a tagállami határozatban szereplő büntetés vagy intézkedés kerethatározattal összhangban történő átalakításának lehetőségét. Ezen okot alkalmazni (illetve meglétét vizsgálni) lehet továbbá abban az esetben is, ha a tagállami hatóság a határozatában szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazott, miközben a terhelt bűnösségének megállapítására nem került sor.

A Javaslat 113. §-a a 2008/909/IB kerethatározat 9. cikke (1) bekezdésének d) pontjára tekintettel mondja ki azt, hogy a tagállami határozat végrehajtását nem lehet megtagadni az adókkal és az illetékekkel, a vámokkal és a devizával kapcsolatos bűncselekmények esetén amiatt, hogy a magyar jog nem ismer ugyanolyan adót, illetéket, valamint vámmal illetve adóval, illetékkel azonos hatású díjat, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a másik tagállam joga.

A végrehajtás átvétele megtagadásának egyik lehetséges oka, ha a tagállami igazságügyi hatóság által kibocsátott tanúsítvány hiányos, pontatlan, és a hiánypótlásra, vagy kijavításra kitűzött határidő eredménytelenül telt el, továbbá, ha a kiegészített tanúsítvány végrehajtása továbbra sem lehetséges. Amennyiben a bíróság hiányosságot, pontatlanságot tapasztal, a 2008/909/IB kerethatározat 23. cikkének (3) bekezdésére is figyelemmel lehetősége van arra, hogy a tagállami határozat, vagy annak lényeges részeinek lefordítását kérje a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságtól. Ilyen esetben - a Javaslat 114. §-a alapján a lehetőség van arra, hogy a Fővárosi Törvényszék a végrehajtással kapcsolatos határozatának meghozatalát elhalassza addig, amíg a fordítást meg nem kapja.

A Javaslat 117. §-a - szintén formai hibák esetén - biztosítja, hogy a tagállam a bíróság által tűzött határidőn belül a kifogásolt hiányosságokat orvosolja, kijavítsa a tanúsítványt. A kibocsátó tagállam általi hiánypótlás elintézéséig a Fővárosi Törvényszék elhalasztja a végrehajtás átvételével kapcsolatos határozat meghozatalát.

A 2008/909/IB kerethatározat 12. cikke rögzíti a tagállami határozat elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos határidőket. E szabályozásra is figyelemmel a Javaslat 119. §-a úgy rendelkezik, hogy amennyiben azonban a végrehajtás átvételével kapcsolatos határozat meghozatala elhalasztásának fenti feltételei nem állnak fenn, a bíróságnak az iratok kézhezvételét követő kilencven napon belül jogerős határozatot kell hoznia a kibocsátó tagállami határozat végrehajtásának átvételéről. Ha - kivételes esetben - a kilencven napos határidő nem tartható, a bíróságnak e tényről a miniszter útján kell tájékoztatnia a tagállami igazságügyi hatóságot, és közölni kell azt is, hogy a jogerős határozat meghozatalához előreláthatóan mennyi időre van szükség.

A Javaslat 116. §-a szerint minden olyan esetben, amikor a Fővárosi Törvényszéknek a határozata meghozatalához további információra van szüksége, a miniszter útján lép kapcsolatba a tagállami igazságügyi hatósággal.

A Javaslat 115. §-a biztosítja a Fővárosi Törvényszék határozata elleni jogorvoslati jogot, azzal, hogy a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, a 120. §-a pedig azt írja elő, hogy a tagállami határozat végrehajtásának megtagadásáról a bíróságnak indokolt határozatot kell hoznia. E határozat ellen azonban fellebbezésnek nincs helye.

a 118. §-hoz

Mivel a végrehajtás érdekében Magyarországra szállított elítélt az átadással - fizikai értelemben - kikerül a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság hatóköréből, a nemzetközi jog általánosan elismert elvéből, a specialitás szabályából fakadóan főszabályként biztosítani kell, hogy vele szemben ne kerüljön sor olyan felelősségre vonásra, amelynek alapja az átadása előtt elkövetett, a tagállami határozatban szereplő bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény. Ezzel a szabállyal biztosítható az, hogy az elítélt felelősségre vonására csak olyan cselekmények miatt kerüljön sor, amelyekkel kapcsolatban az átadást a kibocsátó igazságügyi hatóság engedélyezte.

Mindazonáltal a specialitás főszabálya bizonyos esetekben, nem alkalmazható. E § (2) bekezdése - a 2008/909/IB kerethatározat 18. cikkének (2) bekezdésére is figyelemmel - a specialitás szabályának alkalmazása alóli kivételekről rendelkezik, amellyel lehetővé válik, hogy Magyarországon az átadást követően az elítélttel szemben, az átadásának (és a kibocsátó tagállami határozatnak) alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző olyan bűncselekmény miatt is büntetőeljárást indítsanak, illetve őt elítéljék, amelyet az átadása előtt követett el.

a 122 . §-hoz

A 2008/909/IB kerethatározat 4. cikkének (5) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállami hatóságoknak arra, hogy amennyiben a végrehajtás átvételének 11 1 . §-ban meghatározott előfeltételei fennállnak, saját maguk kezdeményezzék a kibocsátó tagállamnál az átvételt. Természetesen a kezdeményezéssel a kibocsátó tagállamnak nem keletkezik kötelezettsége arra, hogy teljesítse a végrehajtó tagállam kérését: a tagállami határozat és tanúsítvány együttes megküldését. A Javaslat 122. §-a ezen rendelkezéseknek megfelelően rögzíti, hogy az előzetes feltételek fennállta esetén a miniszter kezdeményezheti a tagállamnál a végrehajtás átvételét.

a 121. és a 123. §-hoz

A 2008/909/IB kerethatározat 20. cikke rögzíti, hogy a kibocsátó tagállamnak haladéktalanul tájékoztatnia kell a végrehajtó tagállamot minden olyan intézkedésről, határozatról, amelynek eredményeként a büntetés végrehajthatósága megszűnt, illetve rövid időn belül megszűnik. Ennek eredményeként a végrehajtó tagállamnak a határozat alapján a büntetés végrehajtását azonnal meg kell szüntetni. A Javaslat 121 . §-a erre figyelemmel rendelkezik úgy, hogy a kibocsátó tagállami határozat hatályon kívül helyezéséről vagy végrehajthatósága megszűnéséről szóló értesítés alapján a végrehajtást haladéktalanul meg kell szüntetni.

A 123. § a 2008/909/IB kerethatározat 21. cikkére figyelemmel határozza meg azt, hogy mely esetben kell a bíróságnak - a miniszter útján - tájékoztatnia a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot.

a 124-126. §-hoz

A 2008/909/IB kerethatározat 14. cikke rendelkezik az ideiglenes letartóztatás elnevezésű, személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedésről. A Javaslat e szabályokra figyelemmel vezet be egy új jogintézményt, az ideiglenes végrehajtási letartóztatást, amelynek az a célja, hogy a Magyarországon tartózkodó elítélt jelenléte biztosítható legyen azon időszakra is, amikor még a tagállami határozat és a tanúsítvány nem érkezett meg, illetve a bíróság nem hozta meg a végrehajtásra vonatkozó határozatát.

A magyar állam területén tartózkodó elítélttel szemben az ideiglenes végrehajtási letartóztatás elrendelésére a Fővárosi Törvényszék akkor jogosult, ha a Javaslat szerinti három konjunktív feltétel teljesült, azaz a kibocsátó tagállami hatóság erre irányuló indítványt tett, nem áll(nak) fenn a végrehajtás átvétele megtagadásának oka(i), és tartani kell az elítélt szökésétől, elrejtőzésétől.

Mivel az ideiglenes végrehajtási letartóztatás szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, annak tartamát is meg kell határozni. A Javaslat a 2008/909/IB kerethatározatban a végrehajtás átvételével kapcsolatos határozat meghozatalára megállapított határidőre tekintettel úgy rendelkezik, hogy e kényszerintézkedés legfeljebb a határozat meghozataláig tart, és nem eredményezheti a büntetés időtartamának meghosszabbodását.

a 127 . §-hoz

E § szerint a magyar bíróság által meghozott, szabadságvesztés büntetést, vagy szabadságelvonással járó intézkedést tartalmazó ítélet végrehajtása átadható egy másik tagállamnak, amennyiben ez az elítélt társadalomba való ismételt beilleszkedésének megkönnyítését szolgálja.

Az (1) bekezdés tartalmazza azokat a vagylagos előfeltételeket, amelyek teljesülése esetén a végrehajtás az elítélt hozzájárulása nélkül is átadható, a (2) bekezdés pedig azt írja elő, hogy az (1) bekezdéstől különböző más tagállamnak is átadható a végrehajtás az elítélt hozzájárulásával, amennyiben ez a társadalomba való beilleszkedését szolgálja, és ahhoz az elítélt hozzájárult. Ez utóbbi esetben lehetőség van arra is, hogy a miniszter előzetes egyeztetést folytasson az adott tagállammal.

Ez a szabályozás tehát figyelembe veszi nemcsak a 2008/909/IB kerethatározatban foglaltakat, de az Európában hatályos és a tagállamok által is ratifikált azon nemzetközi szerződéseket is, amelyek célul tűzték ki annak elősegítését, hogy az elítélt a büntetése kitöltését követően a társadalomba - ahol korábban élt - vissza tudjon illeszkedni.

a 128-129. §-hoz

A bíróság ítélete azután hajtható végre, miután jogerőre emelkedett. A bíróság büntetésvégrehajtási feladatait a fogvatartás helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró látja el, ezért a Javaslat 128. §-a az ő hatáskörébe utalja a végrehajtás átadásához szükséges, az ítélet alapján kiállítandó tanúsítvány kitöltését. Előfordulhat azonban, hogy a büntetés-végrehajtási bíró nem rendelkezik megfelelő információval a tanúsítvány kitöltéséhez [például a tanúsítvány e), f) vagy g) pontjával összefüggésben], ebben az esetben a hiányzó adatok beszerzése érdekében megkeresheti a minisztert.

A 2008/909/IB kerethatározat 4. cikkének (5) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy az elítélt személy akár a kibocsátó, akár a végrehajtó tagállamnál kezdeményezhesse a végrehajtás átvételére irányuló eljárást. Erre figyelemmel a Javaslat 128. §-ának (2) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy az elítélt a büntetés-végrehajtási bíró előtt tett, jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatával kérje az ítélet másik tagállamban történő végrehajtását. Ezt követően a büntetés-végrehajtási bíró a végrehajtás átadásában központi hatóságként eljáró miniszternek továbbíthatja a szükséges dokumentumokat, aki a tagállami igazságügyi hatósággal felveszi a kapcsolatot.

A 2008/909/IB kerethatározat 23. cikkének (1) bekezdése, illetve a Javaslat 129. §-ának (2) bekezdése alapján csak a tanúsítványt kell lefordítani a végrehajtó tagállam hivatalos nyelvére, vagy ha a tagállam nyilatkozatot tesz arról, hogy az Európai Unió intézményeinek egy vagy több más hivatalos nyelvén készült fordítást is elfogad, akkor arra a nyelvre. Az ítéletet, illetve annak lényeges részeit főszabály szerint nem kell lefordítani, azonban ha a végrehajtó tagállam kérheti azt, feltéve, hogy korábban ilyen tartalmú nyilatkozatot tett a Tanács Főtitkárságánál.

Tekintettel a 2008/909/IB kerethatározat 6. cikkének (4) bekezdésére, a Javaslat 129. §-ának (4) bekezdése alapján az ítélet végrehajtásának átadását kezdeményező elítéltet a kerethatározat mellékletében szereplő formanyomtatványon tájékoztatni kell az ítélet és a tanúsítvány végrehajtó államba történő továbbításáról.

A Javaslat 129. §-ának (5) bekezdése alapján a miniszter visszavonhatja a tanúsítványt, feltéve, hogy a végrehajtó tagállamban még nem kezdődött meg az ítélet végrehajtása. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha a végrehajtó állam joga szerint például a feltételes szabadságra bocsátás miatt hamarabb szabadulna az elítélt. Bár a Javaslat nem tartalmaz külön a 2008/909/IB kerethatározat 22. cikke (1) bekezdésének megfelelő szabályt (amely szerint a kibocsátó állam nem folytathatja azon büntetés végrehajtását, amelynek a végrehajtása a végrehajtó államban már megkezdődött), a tanúsítvány visszavonásának lehetőségére vonatkozó rendelkezésből egyértelmű, hogy a szabadságvesztés büntetés, vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának tagállamok közötti többszöri átadására nincs lehetőség. Ha a büntetés végrehajtása megkezdődött, a tanúsítvány már nem vonható vissza.

a 130 . §-hoz

E § a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által teljesítendő tájékoztatási kötelezettséget rögzíti.

a 131 . §-hoz

A 2008/909/IB kerethatározat 15. cikkének (1) bekezdése határozza meg azt, hogy a kibocsátó és végrehajtó államnak mennyi idő áll rendelkezésére a végrehajtás érdekében történő átszállításra. Erre az egyébként rendkívül szoros határidőre tekintettel a Javaslat 131. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a magyar és a végrehajtó tagállami hatóságoknak kell megállapodniuk az átszállítás időpontjáról, azonban az átadás időpontjának legkésőbb a végrehajtás átvételéről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül meg kell történnie.

A szoros határidő - a Javaslat 131. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel - csak kivételes esetben, előre nem látott körülmények esetén módosítható. Ebben az esetben az átszállításra az új átszállítási időpontról szóló megállapodást követő tíz napon belül sort kell keríteni.

a 132 . §-hoz

A nemzetközi bűnügyi együttműködés és információcsere magyar központja a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ (a továbbiakban: NEBEK), amelynek a rendőrség közreműködésével kell gondoskodnia azon személy átvételéről, akit valamely tagállami bíróság jogerősen elítélt, és büntetésének vagy intézkedésének a végrehajtását Magyarország átvette. Tekintettel arra, hogy az elítéltek átszállításával kapcsolatos ügyek a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe, illetve illetékességébe tartoznak, a Javaslat - célszerűségi szempontokra figyelemmel - előírja, hogy elítélteket a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetbe kell szállítani.

a 133-135. §-hoz

A 2008/909/IB kerethatározat 16. cikke határozza meg azon feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a tagállamok a saját területükön történő, a kibocsátó és a végrehajtó állam közötti átszállítást engedélyezzék.

A Javaslat 133. §-ának (1) bekezdése szerint az engedélyezési jogkör gyakorlója - a feltételek teljesülése esetén - a miniszter. Az (2) bekezdés előírja, hogy az átmenő átszállítás érdekében a miniszterhez fordult tagállami igazságügyi hatóságot tájékoztatni kell a specialitás szabályának alkalmazása alóli kivételről. Nyilvánvalóan ennek fényében dönthet a kibocsátó tagállam igazságügyi hatósága arról, hogy mégis Magyarország területén szállítják át az elítéltet, vagy sem. Tekintettel a 2008/909/IB kerethatározat 16. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidőre, a Javaslat 133. §-ának (3) bekezdése az átszállítási kérelem kézhezvételétől számítva hét napot biztosít a miniszternek arra, hogy döntsön az átszállítás kérdésében. A Javaslat arról is rendelkezik, hogy kizárólag az átmenő átszállítás idejére tartható fogva az elítélt személy.

A miniszter nemcsak az átmenő átszállítás engedélyezésének központi hatósági feladatait látja el, hanem ő küldi meg az átmenő átszállításra irányuló magyar kérelmet, és a magyar bíróság jogerős ítélete alapján kiállított tanúsítvány egy példányát is azon tagállamnak, amelynek a területén átmenő átszállításra van szükség annak érdekében, hogy az elítéltet Magyarországról a végrehajtó államba szállítsák. A miniszter dönt akkor is, ha az átmenő átszállítással érintett tagállamtól a specialitás szabályának alkalmazása alóli kivételről kap tájékoztatást. Ebben az esetben lehetősége van arra, hogy a megkeresést visszavonja. Amennyiben légi úton történő átszállításra kerül sor, az idő rendkívüli rövidségére tekintettel nem a dokumentumokat, hanem a dokumentumokban szereplő információkat küldi meg a miniszter a másik tagállamnak.

A nemzetközi bűnügyi együttműködésben régóta alkalmazott gyakorlat szerint minden tagállam viseli az átmenő átszállítás során, a saját területén felmerülő költségeket. Ezt rögzíti a Javaslat 135. §-a.

A feltételes szabadság valamint a próbaidő tartamára előírt magatartási szabályok és egyéb alternatív szankciók végrehajtására irányuló jogsegély

a 136. §-hoz

Az értelmező rendelkezés beillesztése azért szükséges, hogy a jogalkalmazók számára teljesen egyértelmű legyen, mit ért a tervezet az "alternatív szankció" fogalma alatt, tekintettel arra, hogy ilyen fogalmat az EU tv. eddig nem használt.

a 137. §-hoz

A kerethatározat a felfüggesztett szabadságvesztésről, a próbára bocsátásról, a feltételes szabadságra bocsátásról és egyéb alternatív szankciókról rendelkező határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának lehetőségét teremti meg az Európai Unióban. A kerethatározat célja, hogy megkönnyítse az elítéltek számára a társadalomba történő visszailleszkedést azáltal, hogy az elkövetés helye szerinti tagállam által kiszabott, a felfüggesztett szabadságvesztésről, a próbára bocsátásról, a feltételes szabadságra bocsátásról rendelkező határozat kapcsán előírt magatartási szabályokat és egyéb alternatív szankciókat az elítélten a lakóhelye, tartózkodási helye szerinti tagállamban hajtják végre. Így az elítélt számára lehetővé válik családi, nyelvi, kulturális és egyéb kapcsolatainak megőrzése. A kerethatározat hatálya az abban felsorolt kötelezettségekre és tilalmakra terjed ki, amelyek között egyaránt megtalálható a felfüggesztett szabadságvesztéshez, a próbára bocsátáshoz, a feltételes szabadsághoz kapcsolódó pártfogó felügyelet időtartamára előírt magatartási szabály, illetve egyéb alternatív szankció is. Az alternatív szankciók, illetve a feltételes szabadság tartamára és a próbaidő tartamára előírt magatartási szabályok több olyan fajtája létezik, amelyek minden tagállamban megtalálhatók, és amelyeket elvben valamennyi tagállam kész felügyelni. A magatartási szabályok és alternatív szankciók e fajtáinak végrehajtását a kerethatározat kötelezővé teszi. A tagállamok azonban nyilatkozhatnak úgy, hogy ezen kívül készek felügyelni a magatartási szabályok és alternatív szankciók egyéb fajtáit is. Magyarország nem kíván élni a kerethatározat által biztosított ezen lehetőséggel, így csak a kerethatározat által kötelezően előírt alternatív szankciókat és magatartási szabályokat hajtja végre.

A kerethatározat által előírt, a tagállamok által kötelezően végrehajtandó magatartási szabályok és alternatív szankciók közé tartoznak az elítélt magatartására (pl. az alkoholfogyasztás tilalma), a lakóhelyre (pl. családon belüli erőszak okán a lakóhely megváltoztatásának kötelezettsége), az oktatásra és képzésre (pl. biztonságos vezetésről szóló tanfolyamon való részvétel kötelezettsége), a szabadidős tevékenységekre (pl. bizonyos sporttevékenységgel való felhagyás kötelezettsége), valamint a szakmai tevékenység folytatásának korlátozására vagy módjára (pl. annak kötelezettsége, hogy az elítélt eltérő munkahelyi környezetben folytasson szakmai tevékenységet; ez a kötelezettség nem foglalja magában a személlyel szemben a szankció részeként kiszabott, foglalkozástól való eltiltás betartásának felügyeletét) vonatkozó rendelkezések.

A kerethatározatban foglalt magatartási szabályok megfeleltethetők a magyar Btk. által a feltételes szabadság, valamint a próbaidő tartamára előírt magatartási szabályoknak, a kerethatározat által említett alternatív szankciók pedig a közérdekű munkának, valamint a külföldre utazási tilalomnak.

Előfordulhat olyan helyzet, hogy a magyar jog szerint magatartási szabálynak minősülő kötelezettség vagy tilalom a határozatot hozó tagállam joga szerint nem kapcsolódik felfüggesztett szabadságvesztéshez, próbára bocsátáshoz vagy feltételes szabadságra bocsátáshoz. Példa lehet erre, ha a tagállami bíróság önálló szankcióként rendeli el azt, hogy az elítélt nyilvános helyen ne fogyasszon szeszes italt. Mivel ebben az esetben a magatartási szabályt a magyar jog nem tudja értelmezni, hiszen azok a magyar jog szerint nem állnak önállóan, ezért ezt a lehetőséget a tervezet eleve kizárja azzal, hogy a jogsegély feltételei között csak a "nem önálló" magatartási szabályok elismeréséről és végrehajtásáról rendelkezik.

A kerethatározatban felsorolt kötelezettségek és tilalmak között kettő olyan található, amely a magyar jog szerint önállóan, tehát nem felfüggesztett szabadságvesztéshez, próbára bocsátáshoz vagy feltételes szabadságra bocsátáshoz kapcsolódóan létezik. Ilyen a közérdekű munka végzésére vonatkozó kötelezettség, illetve a Magyarország területének elhagyására vonatkozó korlátozás. E szankcióknak a magyar jogban a közérdekű munka és a külföldre utazási tilalom feleltethető meg.

Ezzel Magyarország biztosítja, hogy a nemzeti jog által meghatározott kereteken belül a kerethatározatban felsorolt valamennyi magatartási szabály és alternatív szankció elismerésre és végrehajtásra kerüljön.

A jogerős határozatot hozó tagállam a határozatot akkor továbbítja Magyarországnak, ha az elítélt személy itt lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, és Magyarországra visszatért vagy vissza kíván térni. Fontos kiemelni, hogy az elítélt nem kötelezhető arra, hogy visszatérjen a lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti tagállamba, ez csupán egy lehetőség számára. Ebben az esetben a tagállami hatóságok közötti közvetlen kapcsolat követelménye értelmében az elítélt lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság intézkedik a tagállami határozat elismeréséről és végrehajtásáról.

A kerethatározat arra is lehetőséget ad az elítéltnek, hogy akkor is Magyarországtól kérje a határozat elismerését és végrehajtását, ha itt lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel nem rendelkezik. Ebben az esetben Magyarország hozzájárulása szükséges a végrehajtáshoz, amelynek megadásáról - tekintettel arra, hogy az elítélt Magyarország területén lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkezik - a Budai Központi Kerületi Bíróság dönt. A hozzájárulás különösen akkor adható meg, ha az elítélt személy társadalmi beilleszkedése érdekében - a tartózkodási jogának elvesztése nélkül - másik tagállamba kíván költözni, mivel ott munkaszerződést kapott, vagy ha valamely, az adott tagállamban lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező személynek a családtagja, esetleg az adott tagállamban tanulmányokat kíván folytatni vagy képzésben kíván részt venni. A tervezet ez alapján előírja, hogy a BKKB a kérdésről eseti alapon dönthet és csak akkor, ha az elítélt igazolja, hogy Magyarországhoz családi, kulturális vagy gazdasági kapcsolataira tekintettel szorosan kötődik. A lakóhelyen, tartózkodási helyen kívül ugyanis ezek azok a tényezők, amelyek indokolhatják a magyar bíróság eljárását.

a 138. §-hoz

Az illetékes bíróságnak a tagállami határozat kézhezvételétől számított hatvan nap áll rendelkezésére, hogy megvizsgálja az ügyet, a tagállami határozatot és a tanúsítványt, és döntsön arról, hogy elismeri-e a tagállami határozatot, és gondoskodik-e annak végrehajtásáról, vagy valamely megtagadási okra hivatkozik. Abban az esetben, ha a bíróság a hatvan nap alatt valamely okból nem tud dönteni, erről haladéktalanul köteles a tagállami hatóságot értesíteni, és megjelöli a döntéshez előreláthatóan szükséges időtartamot.

a 139. §-hoz

A 139. § azokat az eseteket sorolja fel, amikor a bíróság a tagállami határozat elismerését és végrehajtását meg kell, hogy tagadja. Ide tartozik pl. az az eset, ha az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény; ha a magyar bíróság eljárása sértené a "ne bis in idem" elvét; ha a magyar törvény szerint a kiszabott büntetés elévült; ha az elítélt a magyar szabályok szerint gyermekkor miatt nem büntethető; vagy pl. ha a bűncselekményre a magyar törvény szerint közkegyelem terjed ki. Külön bekezdés rendelkezik az "in absentia" eljárásokról, amelynek beiktatását egy külön kerethatározat (a Tanács 2009/299/IB kerethatározata) tette szükségessé. Az alternatív szankciót kiszabó tagállami határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadásáról a bíróság indokolt határozatot hoz, amelyet a tagállami hatóság részére haladéktalanul megküld. A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs. A 138. §-ban foglaltak alapján ismételten hangsúlyozni kell, hogy a tagállami határozat kézhezvételét követően a bíróság számára hatvan nap áll rendelkezésre, hogy valamely megtagadási okra hivatkozzon.

a 140. §-hoz

Ha Magyarország elismeri a tagállami határozatot, akkor a bíróság a végrehajtandó magatartási szabályt vagy alternatív szankciót az 137. § (2) bekezdése szerint állapítja meg, vagyis magatartási szabályt ír elő, közérdekű munkát szab ki vagy külföldre utazási tilalmat rendel el.

A tervezet szabályozása a bíróság által meghatározott magatartási szabály vagy alternatív szankció vonatkozásában a továbbiakban igen széles körű. Ez azt jelenti, hogy a tervezet lehetőséget ad a Btk-tól való eltérésre a tagállami határozatban előírt magatartási szabály vagy alternatív szankció időtartama, a magatartási szabály vagy alternatív szankció tagállami határozatban foglalt időegységei, a felfüggesztett szabadságvesztés, próbára bocsátás, feltételes szabadságra bocsátás feltételei tekintetében.

A tervezet rögzíti, hogy mi a teendő akkor, ha a tagállami határozatot hiányos, illetőleg pontatlan tanúsítvány kíséri, vagy tanúsítványt egyáltalán nem csatoltak hozzá. Ekkor a bíróság akkor hajthatja végre a határozatot, ha a pontatlan, illetőleg hiányos adatok a végrehajtást nem akadályozzák. Ha a tanúsítványban foglaltak alapján a tagállami határozat végrehajtása nem, vagy csak részben lehetséges, a bíróság a tanúsítvány kiegészítésére, kijavítására hívja fel a tagállami hatóságot és ehhez határidőt tűz. A bíróság a hiányzó vagy pontatlan adatok pótlásáig, kijavításáig, valamint a tanúsítvány pótlásáig elhalasztja az elismerő határozat meghozatalát. Ha a hiánypótlásra, kijavításra tűzött határidő eredménytelenül telt el, a bíróságnak a határozat elismerését meg kell tagadnia.

a 141 . §-hoz

A tervezet az egyértelműség érdekében rögzíti, hogy a tagállami határozat végrehajtása során a magyar jog szabályai irányadók. A végrehajtó tagállamnak lehetősége van arra, hogy ha a feltételes szabadság megszüntetése, a próbára bocsátás megszüntetése és büntetés kiszabása, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása, alternatív szankció esetén büntetés kiszabása lenne indokolt, az e határozatok meghozatalával kapcsolatos felelősségvállalást megtagadhatja.

Magyarország nem kíván élni a megtagadás lehetőségével. Ez azt jelenti, hogy valamely magatartási szabály megsértése vagy a közérdekű munka nem teljesítése esetén a bíróság a magyar szabályok szerint rendelkezik a feltételes szabadság megszüntetéséről, a próbára bocsátás megszüntetéséről és büntetés kiszabásáról, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról, közérdekű munka esetén annak átváltoztatásáról. Ez azért is fontos, mert így biztosítható, hogy az elítélt folyamatosan a hatóságok látókörében, Magyarországon tartózkodjon. Ez nem lenne lehetséges, ha az e határozatok meghozatalával kapcsolatos felelősségvállalás megtagadása miatt a határozat meghozatalának kötelezettsége visszaszállna a határozatot hozó tagállamra.

a 142. §-hoz

E § rendelkezik azokról az esetekről, ha Magyarország, mint végrehajtó állam a végrehajtást már megkezdte, de azt valamely ok miatt meg kell szüntetni. Ide tartoznak azok az esetek, ha a tagállami hatóság a tanúsítvány visszavonásáról értesíti a bíróságot; ha az elítélt a végrehajtás megkezdése után Magyarország területén nem található, és a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, vagy az elítélt lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel Magyarországon már nem rendelkezik; ha az elítélt Magyarországon a végrehajtás megkezdése után kegyelemben részesül; ha a tagállami hatóság a határozat hatályon kívül helyezéséről, visszavonásáról, vagy végrehajthatóságának megszűnéséről értesíti a bíróságot, illetve, ha a tagállamban az elítélt ellen új büntetőeljárás indult, és a végrehajtás megszüntetését a tagállami hatóság kéri. A végrehajtás megszüntetéséről a bíróság haladéktalanul értesíti a tagállami hatóságot.

a 143 . §-hoz

A tagállami határozat végrehajtásának befejezéséről a bíróság a tagállami hatóságot bármilyen írásban dokumentált módon, posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján értesíti.

a 144. §-hoz

A tagállami határozat elismerése és végrehajtása során felmerülő költségek bűnügyi költségnek minősülnek, amelyet a magyar állam visel.

a 145. §-hoz

Ez a fejezet azokat a szabályokat tartalmazza, amikor Magyarország a határozatot hozó tagállam, és a jogerős magyar ítélet elismeréséről és végrehajtásáról az elítélt lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti tagállam vagy az a tagállam gondoskodik, amelyhez az elítéltet családi, kulturális, gazdasági kapcsolatai kötik.

A bíróság abban az esetben adhatja át a végrehajtást másik tagállamnak, ha ítéletében a szabadságvesztés végrehajtását felfüggeszti, próbára bocsátást alkalmaz, az elítéltet feltételes szabadságra bocsátja, a próbaidőre, illetve a feltételes szabadság tartamára pártfogó felügyeletet rendel el, és egy vagy több, a tervezetben felsorolt magatartási szabályt állapít meg, vagy közérdekű munkát szab ki.

Ebben az esetben a bíróságnak a jogerős ítéletet a tanúsítvánnyal együtt le kell fordítani a tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. A bíróság a lefordított határozatot és a tanúsítványt a tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósága számára írásban, posta, telefax vagy számítástechnikai rendszer útján továbbítja.

Ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy a tagállamban a határozat elismerésére és végrehajtására melyik tagállami hatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, a kapcsolatfelvételhez szükséges adatokat az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjain keresztül kell beszerezni.

a 146. §-hoz

A 146. § azokról az esetekről rendelkezik, amikor Magyarország a végrehajtást már átadta, de a § -ban felsorolt okok valamelyike miatt a tagállami hatóság a végrehajtást megszüntette. Ebben az esetben a joghatóság visszakerül Magyarországhoz, a továbbiakban a végrehajtást a bíróság a magyar szabályok szerint folytatja.

a 147 . §-hoz

A tervezet rögzíti, hogy ha az a tagállami határozat eredményes végrehajtása érdekében szükséges, a bíróság és a tagállami hatóság egyeztetéseket folytat egymással.

Az Európai Unió tagállamaiban kiszabott pénzbüntetés végrehajtása, valamint a pénzbüntetés végrehajtása az Európai Unió tagállamaiban

a 148. §-hoz

A kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/214/IB tanácsi kerethatározat (a továbbiakban: 2005/214/IB kerethatározat) alapján a Kormány köteles lehetővé tenni, hogy a Magyarország területén működő bíróságok az Európai Unió tagállamaiból érkező megkereséseket főszabályként közvetlenül, vagy - szükség esetén - a központi hatóság segítségével közvetve fogadják és végrehajtsák.

A Javaslat hatálya - a kerethatározatnak megfelelően - kiterjed a bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott pénzösszeg elismerésére és végrehajtására, amely több típusú fizetési kötelezettséget jelent. Magában foglalja a magyar büntetőjogi joghátrányok közül a természetes személyekkel szemben kiszabott pénzbüntetést, valamint a jogi személyekkel szemben alkalmazott pénzbírságot.

A 2005/214/IB kerethatározat rendelkezése alapján a Javaslat tartalmazza továbbá annak a lehetőségét, hogy az Európai Unió tagállamában büntetőeljárásban alkalmazott, a sértettnek vagy valamely közcélú szervezetnek fizetendő jóvátétel esetén a megkeresést teljesítsék. Ennek szükségességét támasztja alá, hogy a 2005/214/IB kerethatározat az 1. cikk a) pontja alapján a bíróságon kívül más hatóság határozatának végrehajtására is vonatkozik, ha "az érintett személynek lehetősége nyílt arra, hogy valamely, különösen büntetőügyben hatáskörrel rendelkező bíróság elbírálja az ügyét", illetve az 1. cikk b) pontja alapján a pénzbüntetés fogalmába a "sértett javára megállapított kártérítés", és a büntetőügyben hozott határozatban kiszabott, "valamely állami alapnak vagy sértetteket segítő szervezetnek fizetendő pénzösszeg" is beletartozik. A 148. § a Fejezet hatályát erre is kiterjeszti. Ezeken túlmenően a X. Fejezet a 2005/214/IB kerethatározat 1. cikkének b) pontja iii) alpontjának megfelelően a büntetőeljárásban felmerült eljárási költség tekintetében is lehetővé teszi a külföldi megkeresés alapján való elismerést és végrehajtást.

A Javaslat szerinti eljárásban a külföldi ítélet érvényének külön eljárásban történő elismerésére nem kerül sor. Ennek oka, hogy a 2005/214/IB kerethatározat 6. cikke előírja: a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai minden további alaki követelmény nélkül ismerjék el a részükre továbbított határozatot.

A hatáskör és az illetékesség szabályainak a Javaslat szerinti meghatározását célszerűségi szempontok támasztják alá. Ennek megfelelően az elismerés és a végrehajtás érdekében azon törvényszék székhelyen működő helyi bíróság jár el, amelynek területén a terhelt lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, jogi személy esetén annak székhelye, telephelye található. Ezek hiányában is előfordulhat, hogy a terhelt, vagy az érintett jogi személy Magyarországon jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezik, ilyenkor a végrehajtás alá vonható vagyontárgy helye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság jár el. Ha az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, a megkeresést a Budai Központi Kerületi Bíróság fogadja.

A 2005/214/IB kerethatározat lehetővé teszi, hogy a tagállamok központi hatóságot jelöljenek ki a jogsegély-kérelmek fogadására, illetve továbbítására. Magyarország esetében - a bizonyítási eszköz, valamint a lefoglalás alá eső dolog, vagyon biztosítására szolgáló jogsegély-eljáráshoz hasonlóan - ilyen központi hatóság kijelölésére nem került sor. Ennek elsősorban az oka, hogy az Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumra, mint központi hatóságra súlyos munkateher járulna, amely elsősorban az iratok továbbítására korlátozódna, anélkül azonban, hogy érdemi szerepet kapna az eljárásban. Az adminisztratív terhek ilyen típusú növelése nem célszerű. Különös tekintettel arra is, hogy Magyarországon a megkeresések fogadására magyar nyelven kerül sor, a pénzbüntetés végrehajtására vonatkozó iratokat a törvényben meghatározott illetékességi szabályok szerint, közvetlenül a végrehajtásra illetékes bíróságnak kell megküldeni. Ezek az Európai Unió erre hivatott szervezetei segítségével, illetőleg a kapcsolattartásra kijelölt nemzeti összekötők révén megismerhetők a tagállami bíróságok számára.

A Javaslat a 2005/214/IB kerethatározat 4. cikkének (6) bekezdésével összhangban rendelkezik az áttétel szabályairól is.

A 148. § a 2005/214/IB kerethatározat 5. cikkére támaszkodva rendelkezik arról is, hogy a mellékletben felsorolt bűncselekmények esetén a kettős büntetendőség elvét nem lehet alkalmazni, hanem a cselekmény büntetendő jellegétől függetlenül a végrehajtás iránt kell intézkedni. A fel nem sorolt bűncselekményeknél azonban az eljáró bíróság köteles megvizsgálni, hogy a határozatban szereplő tényállás a magyar jog szerint bűncselekménynek minősül-e; ennek hiányában a megkeresés teljesítését meg kell tagadni. A 2005/214/EK kerethatározat szélesebb körben határozza meg a kettős büntetendőség elve alól kivételt jelentő bűncselekményeket az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584/IB számú tanácsi kerethatározathoz, valamint a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003/577/IB számú tanácsi kerethatározathoz képest. Lényeges különbség, hogy a pénzbüntetések elismerésénél több bűncselekmény-fajtát nevesít a 2005/214/IB kerethatározat, illetőleg a kettős büntetendőség alóli kivételek nem korlátozódnak a három évnél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények körére. Ezért a 12. számú mellékletben vétségek is szerepelnek, a felsorolt bűntettek köre pedig tágabb. Ezért e bűncselekmények listájának elhelyezése külön mellékletben indokolt. A megfeleltetési táblázat a jogalkalmazás számára csupán irányadó.

Az a tény, hogy a jogsegély iránti megkeresésekkel kapcsolatos cselekmények jogi megítélése (bűncselekmény, szabálysértés) államonként eltérő lehet, indokolttá teszi annak az esetnek a szabályozását a törvényben, amikor a cselekmény a megkereső állam joga szerint bűncselekmény, de a magyar jog szerint szabálysértés.

Ebben az esetben a bíróság értesíti a megkeresés alapjául szolgáló cselekmény eltérő jogi megítéléséről a jogsegély iránti megkeresést előterjesztő külföldi hatóságot, amely, ha a bíróság értesítésére adott nyilatkozatában fenntartja a jogsegély teljesítése iránti kérelmét, a bíróság a megkeresést teljesítés végett átteszi a szabálysértési jogsegélyről szóló törvény szerinti központi hatósághoz.

a 149. §-hoz

A 149. § a határozat végrehajtása megtagadásának okait a 2005/214/IB kerethatározat 7. cikkének megfelelően határozza meg. A végrehajtás megtagadásának okai a vonatkozó kerethatározatok hasonlósága miatt részben megegyeznek az európai elfogatóparancs, illetőleg a bizonyítási eszköz, elkobzás alá eső dolog, vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása iránti intézkedés végrehajtásával összefüggésben a törvényben felsorolt okokkal. Ha a végrehajtás e §-ban fel nem sorolt okból lehetetlen, az eljáró bíróságnak a megkeresés kiegészítése iránt kell intézkednie, amelynek részletes szabályait a 96. § tartalmazza.

A Javaslat a 2005/214/IB kerethatározattal egybehangzóan gazdaságossági okokból rendelkezik úgy, hogy a 70 eurót meg nem haladó összeg végrehajtása iránti megkeresést Magyarország nem fogadja. A büntetés összege, illetőleg az egy napi tételnek megfelelő összeg forintra való átszámításánál a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, a külföldi határozat jogerőre emelkedésének napján alkalmazott hivatalos devizaárfolyam irányadó. Ha a határozatban, illetőleg a tanúsítványban az összeget nem euróban tüntették fel, az átszámításnál az MNB hivatalos árfolyamait kell figyelembe venni azzal, hogy az eredeti összeget először forintra, majd az így meghatározott összeget euróra kell átváltani. Ha tehát a jogerős határozat cseh koronában tartalmazza a pénzbüntetés összegét, akkor azt az MNB hivatalos árfolyama alapján át kell számítani először forintra, majd euróra, és meg kell vizsgálni, hogy az ilyen módon euróra átszámított összeg meghaladja-e a 70 eurós összeghatárt. Ha a határozatban és a tanúsítványban feltüntetett pénznem eltér, a határozatban megjelölt összeg (pénznem) figyelembe vételére van szükség.

A 149. §-ban fel nem sorolt ok alapján a megkeresés megtagadására nem kerülhet sor.

a 150. §-hoz

A megkeresés végrehajtása érdekében a magyar bíróság megvizsgálja, hogy a Javaslatban meghatározott feltételek fennállnak-e. Ha a 149. §-ban meghatározott okok valamelyike fennáll, az eljáró bíróság ezt végzésben állapítja meg, amelyet a megkeresést kibocsátó hatóságnak kézbesíteni kell. A 2005/214/IB kerethatározat 12. cikke alapján a 150. § rendelkezik az eljárás megszüntetéséről, ha a végrehajtás oka a kibocsátó tagállamban megszűnt, és az eljáró bíróságot erről értesítették.

a 151. §-hoz

A 151. § nem határozza meg a sértett vagy a köz javára rendelt jóvátétel megfizetésére, valamint a bűnügyi költség végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, hanem ehelyett az ilyen összeg végrehajtására vonatkozó külön jogszabályokra utal.

a 152. §-hoz

A 152. § alapján, ha a tagállami pénzbüntetésről rendelkező határozat vagy a tanúsítvány nem tartalmazza a napi tételek számát, illetve egy napi tétel összegét, ezt az eljáró magyar bíróság pótolja a Btk. vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott szempontok mérlegelésével. E rendelkezés értelemszerűen nem vonatkozik a bűnügyi költségre, illetve a jóvátétel összegére, ahol összegszerű korlátozást a magyar jog nem ismer. A 2005/214/IB kerethatározat 8. cikke lehetőséget teremt Magyarország számára, hogy a Btk.-ban meghatározott, a pénzbüntetés, pénzmellékbüntetés mértékére vonatkozó korlátozást alkalmazza, ha a bűncselekményt nem a megkeresést kibocsátó tagállamban követték el, és a cselekmény magyar joghatóság alá is tartozik.

A 2005/214/IB kerethatározat 8. cikkére tekintettel a Javaslat különbséget tesz a magyar joghatóság alá tartozó bűncselekmények és a magyar joghatóság alá nem tartozó bűncselekmények között. Ez utóbbinál a büntetés összege meghaladhatja a Btk.-ban meghatározott maximumot, míg a magyar joghatóság alá tartozó bűncselekmények esetében a bíróság a megkeresésben meghatározott összeget a törvényben meghatározott legmagasabb összegre csökkenti. Ez a napi tételek száma és az egy napi tételnek megfelelő összeg csökkentésével egyaránt történhet.

A magyar bíróság határozza meg a Btk. vonatkozó rendelkezései szerint a napi tételnek megfelelő összeget abban az esetben is, ha azt sem a határozat, sem a tanúsítvány nem tartalmazza. A pénzbüntetés összege akkor haladhatja meg a magyar Btk. alapján meghatározott maximumot, ha a bűncselekmény nem tartozik magyar joghatóság alá. Ilyenkor is korlátot jelent azonban, hogy átváltoztatás esetén a szabadságvesztés tartama nem haladhatja meg a Btk.-ban meghatározott leghosszabb tartamot, ezért a napi tételek száma sem lépheti túl a pénzbüntetésnél meghatározott maximumot. Ebből következően egy napi tétel összege magasabb összegben is megállapítható, mint a Btk. alapján kiszabható összeg.

A büntetés összege, illetőleg az egy napi tételnek megfelelő összeg forintra való átszámításánál az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyam irányadó.

A pénzbüntetés végrehajtása a magyar jogszabályok szerint felnőttkorú elkövető esetén az önkéntességen alapul; ennek hiányában a pénzbüntetés szabadságvesztésre való átváltoztatásának van helye. Fiatalkorú elkövető esetén az átváltoztatásra csak a büntetés behajthatatlansága esetén, azaz a Vht. értelmében sikertelen végrehajtási eljárást követően kerül sor, ekkor a pénzbüntetés végrehajtása iránt a bíróság a bírósági végrehajtót keresi meg. A Btk.-n alapuló ilyen különbséget a felnőttkorú és a fiatalkorú elkövető között a Javaslat is fenntartja azzal, hogy a magyar végrehajtási szabályok alkalmazásáról rendelkezik.

A külföldről érkező megkeresések esetében az átváltoztatásra a fiatalkorú és a felnőtt terheltek esetében is csak akkor kerülhet sor, ha az ehhez való hozzájárulását a kibocsátó hatóság kifejezetten feltüntette. Az átváltoztatáshoz való hozzájárulás megtagadása esetén, önkéntes teljesítés hiányában, a határozatot nem lehet végrehajtani. Ha a tanúsítvány e hozzájárulást nem tartalmazza, a 153. § értelmében a végrehajtás akadályáról a kibocsátót értesíteni kell.

A jogi személlyel szemben nem érvényesül az a korlátozás, amely a jogi személy által elért eredménnyel arányosan határozza meg a kiszabható pénzbírság maximumát. Ennek az az oka, hogy az Európai Unió tagállamában a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbüntetés, illetőleg pénzbírság mértékét a természetes személy terheltekhez hasonlóan a bűncselekményhez rendelt büntetési tételek határozzák meg. Ez alapvetően más tényezők mérlegelését kívánja meg az eljáró bíróságtól, mint a bűncselekménnyel elért eredményhez arányos joghátrány alkalmazása. A magyar jogban ismert korlátozás alkalmazása a tagállamban kiszabott pénzbírság felülmérlegelését jelentené, amelyet a kerethatározat nem tesz lehetővé.

A Javaslat biztosítja jogorvoslathoz való jog mint alkotmányos alapjog érvényesülését, amelyet a bűnügyi jogsegélyhez kapcsolódó eljárásokban is biztosítani kell.

a 153 . §-hoz

A Magyarországon folytatott eljárás eredményéről a kibocsátó hatóságot értesíteni kell.

a 154-155. §-hoz

Ha a büntetőügyben eljáró bíróság Magyarországon kiszabott pénzbüntetés, pénzmellékbüntetés végrehajtását külföldön célszerűnek látja, a külföldi végrehajtása iránti megkeresést az eljáró bíróság közvetlenül külföldre küldi meg. A Javaslat gazdaságossági okokból rendelkezik úgy, hogy a 70 eurót meg nem haladó összeg végrehajtása iránt Magyarország nem intézkedhet. Arról, hogy a megkeresését a hová kell küldenie, a bíróság az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartóján keresztül tájékozódik.

A megkereséshez mindig csatolni kell a tanúsítványt, amely a törvény mellékletében található. A megkeresést a 2005/214/IB kerethatározat 16. cikkére tekintettel a fogadó állam hivatalos nyelvén, illetve az általa megadott más nyelvre lefordítva kell elküldeni. A fordítás költségei az elj áró bíróságot terhelik.

A 2005/214/IB kerethatározat 4. cikkének (4) bekezdése kizárja, hogy a megkeresést az eljáró magyar bíróság egyszerre több tagállamba is megküldje, ezért az eljáró bíróság mérlegelésén múlik, hogy mely tagállamba küldi meg a határozatát.

Az Európai Unió valamely tagállamában sikeresen végrehajtott pénzbüntetés összege eltérő megállapodás hiányában a 2005/214/IB kerethatározat 13. cikke alapján a végrehajtó tagállamban marad.

A határozatot a 2005/214/IB kerethatározat rendelkezésének megfelelően a 13. számú mellékletben szereplő formanyomtatvánnyal együtt kell megküldeni a másik tagállam igazságügyi hatósága részére. A formanyomtatvány megegyezik az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelent tanúsítvánnyal.

Az Európai Unió tagállamaiban elrendelt vagyonelkobzás végrehajtása, valamint a vagyonelkobzás végrehajtása az Európai Unió tagállamaiban

A törvény 156-163. §-ai - a kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően - az Európai Unió tagállamaiban elrendelt vagyonelkobzás végrehajtásának átvételéről, valamint a Magyarországon elrendelt vagyonelkobzás végrehajtásának átadásáról szóló rendelkezéseket tartalmazzák. A törvény szerinti eljárásban a külföldi ítélet érvényének külön eljárásban történő elismerésére nem kerül sor. Ennek oka, hogy a kerethatározat 7. cikke előírja, hogy a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai minden további alaki követelmény nélkül el kell, hogy ismerjék a részükre továbbított határozatot.

a 156. §-hoz

A hatáskör és az illetékesség szabályait a törvény célszerűségi szempontok alapján határozza meg. Ennek megfelelően a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtása érdekében annak a törvényszéknek a székhelyén működő helyi bíróság jár el, amelynek területén a határozattal érintett dolog, vagyon található; ennek hiányában, amelynek területén a terhelt lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, jogi személy esetén annak székhelye, telephelye található. Ha az eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, vagy a vagyon több helyen található, és így egyszerre több bíróság volna illetékes, a megkeresést a Budai Központi Kerületi Bíróság fogadja.

Célszerűségi szempontok alapján indokolt, hogy ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat későbbi végrehajthatóságának biztosítása érdekében a kibocsátó tagállam korábban biztosítási intézkedés végrehajtását kérte, és annak végrehajtásáról a magyar bíróság korábban már rendelkezett, akkor a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtására -függetlenül az előzőekben bemutatott illetékességi szabályoktól - ugyanaz a magyar bíróság legyen illetékes. Erre tekintettel a törvény 156. § (3) bekezdése a fent ismertetett általános illetékességi szabályhoz képest kivételes illetékességet megállapító rendelkezést tartalmaz.

A vagyonelkobzás végrehajtására vonatkozó dokumentumokat (határozat, tanúsítvány) a törvényben meghatározott illetékességi szabályok szerint, közvetlenül a végrehajtásra illetékes bíróságnak kell megküldeni. Ezek az adatok az Európai Unió erre hivatott szervezetei segítségével, illetőleg a kapcsolattartásra kijelölt nemzeti összekötők révén elérhetők a tagállami hatóságok számára.

A törvény a kerethatározat 4. cikkének (5) bekezdésével összhangban rendelkezik az áttétel szabályairól is.

A törvény 156. § (5) és (6) bekezdése a kerethatározat 6. cikkére tekintettel úgy rendelkezik, hogy a mellékletben felsorolt bűncselekmények esetén a kettős büntetendőség követelményét nem lehet figyelembe venni, attól függetlenül intézkedni kell a végrehajtás iránt. A fel nem sorolt bűncselekményeknél azonban az eljáró bíróság köteles megvizsgálni, hogy a határozatban szereplő cselekmény a magyar jog szerint bűncselekménynek minősül-e. Ennek hiányában a megkeresés teljesítését meg kell tagadni.

A kerethatározat azonos körben határozza meg a kettős büntetendőség elve alól kivételt jelentő bűncselekmény-fajtákat, mint az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat. Ezért a törvény az európai elfogatóparanccsal azonos módon, az 1. számú mellékletre utal azon bűncselekmény-fajták meghatározásakor, amelyek esetében a kettős büntetendőséget nem lehet vizsgálni. A megfelelési táblázat ebben az esetben is csupán irányadó a jogalkalmazók számára. Azt hivatott elősegíteni, hogy ha a magyar bíróság a megkereső fél, akkor könnyebben tudja megállapítani, hogy milyen bűncselekmény-fajta esetén lehet arra számítani, hogy a megkeresett tagállami bíróság a kettős büntetendőséget vizsgálja.

a 157. §-hoz

A tagállami határozat végrehajtása céljából hozott magyar bírósági határozat végrehajtása vagyonelkobzás esetén a törvényszéki végrehajtó feladata.

a 158. §-hoz

A törvény által beiktatott 158. § a határozat végrehajtása megtagadásának okait a kerethatározat 6. cikke (3) bekezdésének, valamint 8. cikkének megfelelően határozza meg. A végrehajtás megtagadásának okai a vonatkozó kerethatározatok hasonlósága miatt részben megegyeznek az európai elfogatóparancs, illetőleg a bizonyítási eszköz, elkobzás alá eső dolog, vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása iránti intézkedés végrehajtásával összefüggésben a törvényben felsorolt okokkal. Ha a végrehajtás azért nem lehetséges, mert a tanúsítvány hiányos vagy teljesen hiányzik, akkor hiánypótlásra kell felszólítani a tagállamot, és ha határidőben ennek ellenére nem küldi meg, vagy egészíti ki a kért adatokkal a tanúsítványt, akkor a végrehajtást meg kell tagadni. A megkeresés kiegészítésének részletes szabályait a 96. § már tartalmazza, így a törvény a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozatok esetében is erre a rendelkezésre utal.

A törvényben fel nem sorolt ok alapján a megkeresés megtagadására nem kerülhet sor, mivel a megtagadási okokat a kerethatározat kimerítő felsorolásként tartalmazza.

A vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtása érdekében a magyar bíróság megvizsgálja, hogy a törvényben meghatározott megtagadási okok valamelyike fennáll-e. Az eljáró bíróság ezt végzésben állapítja meg, a végrehajtást megtagadja, és határozatát értesítésként a tagállami határozatot kibocsátó bíróságnak kézbesíti.

a 159. §-hoz

A törvény által beiktatott 159. § meghatározza, hogy a bűncselekményből származó vagy azzal egyenértékű, valamint a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett vagyon végleges tulajdonvesztését jelentő tagállami szankciót a magyar bíróság vagyonelkobzásként, míg a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt, vagy arra szánt dolog végleges tulajdonvesztését jelentő tagállami szankciót elkobzásként hajtja végre.

A kerethatározat 7. cikkének (2) bekezdése alapján beiktatott 159. § (2) bekezdés értelmében, ha a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat meghatározott vagyontárgyat érint, akkor a bíróság csak akkor rendelheti el pénzösszegben kifejezve a vagyonelkobzást, ha ehhez a kibocsátó állam a tanúsítványon hozzájárul. Ugyanakkor, ha a tagállam nem járul hozzá a pénzösszegben történő elrendeléshez, ez nem jelenti azt, hogy a kerethatározat 16. cikke szerinti vagyonmegosztás esetén magát a vagyontárgyat kell 50%-ban a kibocsátó tagállamnak átadni. A kerethatározat 16. cikkének (2) bekezdése szerint ugyanis a végrehajtó tagállam döntheti el, az ott meghatározott igen széles lehetőségek között, hogy az így elkobzott vagyontárgyat adja-e át a kibocsátó államnak, vagy azt értékesíti, és az így befolyt összeget utalja át, esetleg a c) pont alapján más megoldást választ.

A végrehajtás tekintetében - a két állam közös tulajdonából fakadó esetleges nehézségek elkerülése érdekében - az a megoldás célszerű, hogy a magyar állam az elkobzásból, vagyonelkobzásból megszerzett vagyon megosztása esetén mindig pénzösszeget utaljon át a kibocsátó tagállamnak. Ez nem jelenti azt, hogy az elkobzott vagyontárgyat az állam minden esetben értékesítse, hanem megteheti, hogy azt független értékbecslővel felbecsülteti, és az így megállapított összeg felét utalja át a kibocsátó tagállamnak.

A bíróság a vagyonelkobzásra vonatkozó tagállami határozat végrehajtását elrendelő határozatában rendelkezik arról, hogy ha a végrehajtásból befolyt összeg a tízezer eurót nem haladja meg, akkor az a magyar államot illeti, ha meghaladja, akkor pedig 50%-a magyar államot, 50%-a pedig a vagyonelkobzást elrendelő határozatot kibocsátó tagállamot illeti. Erre azért van szükség, hogy már a végrehajtható okiratból a végrehajtó számára kiderüljön, hogy a vagyonelkobzás uniós együttműködés keretében történt, ezért az erre a helyzetre vonatkozó végrehajtási szabályok szerint járjon el.

A törvény által beiktatott 1 59. § (7) bekezdés a vagyonelkobzást elrendelő tagállami határozat végrehajtásának elrendelése esetére biztosítja a jogorvoslathoz való jog érvényesülését. A jogorvoslat tényéről a kerethatározat 9. cikkének (3) bekezdése szerint a kibocsátó tagállami bíróságot értesíteni kell, a törvény ennek megfelelően ezt az értesítési kötelezettséget az első fokon eljárt bíróság feladatává teszi.

a 160. §-hoz

A kerethatározat 10. cikke szabályozza a végrehajtás elhalasztására vonatkozó lehetőségeket. Ez valójában a végrehajtható okirat kibocsátása érdekében szükséges eljárás lefolytatásának felfüggesztését jelenti. Erre tekintettel iktatta be a törvény a 160. §-t, amely részletesen szabályozza azokat az eseteket, amikor az eljárást fel kell függeszteni, valamint minden felfüggesztési esetre vonatkozóan meghatározza, hogy a felfüggesztést követő eseményektől függően az eljárást mikor és hogyan kell folytatni.

a 161 . §-hoz

A 161 . § arról rendelkezik, hogy a tagállami hatóságnak a határozat hatályon kívül helyezéséről, visszavonásáról, vagy végrehajthatóságának megszűnéséről szóló értesítése alapján a végrehajtást haladéktalanul meg kell szüntetni.

a 162 . §-hoz

A törvény a címben a Magyarországon elrendelt vagyonelkobzás külföldi végrehajtásának alapvető eljárási szabályait teremti meg. Az a bíróság, amelynek eljárásában az elkobzás vagy a vagyonelkobzás végrehajthatóvá válik, a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt vagy arra szánt dologra vonatkozó elkobzás vagy a Btk. 77/B. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontja alapján kiszabott vagyonelkobzás végrehajtása iránti megkeresést közvetlenül a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező tagállami bíróságnak, vagy a kijelölt hatóságnak küldi meg. Arról, hogy a megkeresését mely hatóságnak kell megküldenie, a bíróság az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartóján keresztül tájékozódhat.

A 162. § (2) bekezdése értelmében a bíróság határozatához mindig csatolni kell a tanúsítványt, amely a 14. számú mellékletben található. A megkeresést a kerethatározat 19. cikkére tekintettel a fogadó állam hivatalos nyelvére, illetve az általa megadott más nyelvre lefordítva kell elküldeni. A fordítás költségei az eljáró bíróságot terhelik.

A törvény a kerethatározat 5. cikke alapján főszabályként azt tartalmazza, hogy a határozatot egy időben egyszerre csak egy tagállam bíróságának lehet továbbítani. A törvény a kerethatározat 4. cikkének megfelelően meghatározza azokat az elveket, amelyek mentén a magyar bíróság el tudja dönteni, hogy mely tagállam illetékes bíróságához küldje meg a vagyonelkobzás, elkobzás végrehajtását kérő határozatát.

Ha a bíróság a vagyonelkobzást pénzösszegben rendelte el, ez az a tagállam, amelynek területén a vagyonelkobzással érintett természetes vagy jogi személy megalapozottan feltehetően vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik.

Ha a bíróság a vagyonelkobzást nem pénzösszegben rendelte el, illetve határozata elkobzásra vonatkozik, a határozatot és a tanúsítványt annak a tagállamnak az illetékes bíróságához továbbítja, amelynek területén megalapozottan feltehető, hogy a vagyonelkobzással érintett természetes vagy jogi személy vagyonnal rendelkezik, meghatározott vagyontárgyra vonatkozó vagyonelkobzás, illetve elkobzás esetén, amelynek területén a vagyonelkobzás alá eső vagyontárgy, illetve az elkobzás alá eső dolog található.

Ha a fentiek alapján nem állapítható meg, hogy melyik tagállam bírósága illetékes a határozat végrehajtására, akkor a határozatot és a tanúsítványt annak a tagállamnak az illetékes bíróságához kell továbbítani, amelynek területén az elkobzással, illetve vagyonelkobzással érintett természetes személy utolsó ismert tartózkodási helye, illetve jogi személy nyilvántartott székhelye található.

A kerethatározat ugyanakkor bizonyos esetekben lehetőséget ad a határozat több tagállamba történő megküldésére is, ha az szükséges a határozat teljes körű vagy hatékony végrehajtásához. A törvény ezeket a lehetőségeket a 162. § (7) bekezdésében tartalmazza.

a 163. §-hoz

A kerethatározatban előírt tájékoztatási kötelezettségnek megfelelően a törvény a 163. §-ban értesítési kötelezettséget ír elő a bíróság számára, ha az elkobzás vagy vagyonelkobzás végrehajtására vonatkozó eljárás megszüntetésére, felfüggesztésére, illetve a vagyonelkobzás alá eső pénzösszeg vagy vagyon csökkentésére okot adó körülmény merül fel.

Az Europol

a 164. §-hoz

A 164. § meghatározza a hatáskörrel rendelkező hatóság, Magyarország hatáskörrel rendelkező hatósága és a nemzeti egység fogalmát. A Javaslat ugyanakkor tartózkodik további fogalmak meghatározásától, hiszen az Europol működése, tevékenysége során felmerülő olyan alapvető jelentőségű kategóriák, mint amilyen például a bűnszervezet, a terrorszervezet, a terrorizmus vagy a szervezett bűnözés, a magyar jogban bevett jogfogalmak, amelyek biztonságos alkalmazása nem igényel újabb jogszabályi definíciót.

a 165. §-hoz

Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 9-i 2009/371/IB tanácsi határozat (a továbbiakban: 2009/371/IB határozat) kimondja, hogy az Europol jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. E rendelkezéseknek az az indoka, hogy a 2009/371/IB határozat 2. Cikke alapján az Europol minden tagállamban jogképességgel rendelkezik. A 2009/371/IB határozat megfogalmazásában a jogképességnek legalább ki kell terjednie az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jog- és szerződéskötési képességre. A 171. § ennek megfelelően csak annyit mond ki, hogy az Europol jogi személy. Az Europol jogképességével összefüggő további nemzeti jogi intézkedések nem szükségesek, mert az Europol a Határozat alapján jogi személynek minősül valamennyi tagállamban, így Magyarországon is és a magyar jog szerinti, a jogi személyekre vonatkozó jogképességgel rendelkezik.

a 166. §-hoz

A 166. § meghatározza az Europol tevékenységi körét. Az Europol nem rendvédelmi szerv, nemzetközi egyezmény nem ruházza fel nyomozó hatósági jogkörrel, így nem végez titkos információgyűjtést, illetőleg nyomozást, ezért e nemzetközi szervezet esetében nem beszélhetünk hatáskörről. Erre figyelemmel a Javaslat nem az Europol hatáskörébe tartozó bűncselekményeket és bűnelkövetési formákat határozza meg, hanem azokat, amelyekre az Europol tevékenysége kiterjed.

Az Europol legfontosabb tevékenysége a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni közösségi szintű fellépés, illetve a tagállamok ilyen irányú tevékenységének az összehangolása és segítése. Tevékenységébe tartozik továbbá a tagállamok rendvédelmi szerveinek támogatása a 2009/371/IB határozat mellékletében meghatározott, több tagállamot érintő bűncselekménytípusok elleni eredményes fellépésben, amennyiben azok jelentősége vagy következményei ezt indokolják.

A 2009/371/IB határozat mellékletében található bűncselekménytípusoknak a Btk. különös részének való megfeleltetését a Javaslat 15. melléklete tartalmazza.

Az Europol tevékenysége a tevékenységi körébe utalt bűncselekmények büntetendő előkészületére, az azokhoz nyújtott bűnrészesi magatartásokra, valamint az azokhoz kapcsolódó bűnpártolásra és orgazdaságra is kiterjed. A 2009/371/IB határozat további eseteket is meghatároz, amelyek nem vonhatóak az imént írt bűnkapcsolati körbe.

Az Europol tevékenységi körében a tagállamok rendvédelmi szerveinek titkos információgyűjtéseit és nyomozásait segíti az alábbiak szerint:

1. nyílt és minősített adatokat gyűjt, dolgoz fel, értékel, és ezeket szükség esetén átadja,

2. titkos információgyűjtést vagy nyomozást kezdeményez, koordinál, valamint közreműködik ezek végrehajtásában,

3. segítséget nyújt a tagállamok részére nagyszabású események zavartalan, biztonságos lebonyolításában,

4. fenyegetésértékeléseket és stratégiai elemzéseket készít és ezeket a tagállamok rendelkezésére bocsátja,

5. összegyűjti és átadja a tagállamoknak a titkos információgyűjtések és nyomozások tapasztalatai alapján a legjobb módszereket, technikát és gyakorlatokat,

6. tudományos, oktatási és kutatási támogatást nyújt a tagállamok kriminalisztikai és bűnügyi szakértői tevékenységének fejlesztése céljából,

7. kezdeményezheti több tagállam rendvédelmi szerveinél közös nyomozócsoport létrehozását, az Europol személyzete e nyomozócsoportok munkájában részt vehet, kényszerítő eszközök alkalmazásának a kivételével nyomozási cselekményeket végezhet.

a 167. §-hoz

A 167. § értelmében a NEBEK látja el Magyarországon a nemzeti egység feladatait. A titkos információgyűjtésre, illetőleg nyomozásra feljogosított magyar hatóságok a NEBEK-en keresztül szolgáltatnak nyílt és minősített adatokat az Europolnak, és juthatnak onnan ugyanilyen adatokhoz. A 2009/371/IB határozat alapján az egyes tagállamok kompetenciájába tartozik annak eldöntése, hogy lehetővé teszik-e titkos információgyűjtésre, illetőleg nyomozásra feljogosított szerveik számára az Europollal való közvetlen kapcsolattartást. A Javaslat ezt a lehetőséget megteremti Magyarország nyomozó hatóságai, a Terror Elhárítási Központ, valamint a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ (vagyis a törvény értelmében a Magyarország hatáskörrel rendelkező hatóságai) számára. E közvetlen kapcsolattartás azonban kivételes és korlátozott, a Javaslat szerinti jogszabályi rendelkezések keretei között gyakorolható, amelyet a NEBEK felügyel. További megkötés az, hogy a közvetlen kapcsolattartásból származó nyílt vagy minősített adatokat a NEBEK-nek is át kell adni.

Szintén a 167. § hatalmazza fel a NEBEK-et arra, hogy a 2009/371/IB határozat 8. cikkének (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően hozzáférjen a feladatai ellátásához szükséges nemzeti adatokhoz és adatbázisokhoz. E felhatalmazás kialakítása során a Javaslat figyelemmel volt az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvényben írtakra. Az ennek megfelelően szabályozott közvetlen adatátvételt és adathozzáférést kiegészítő szabályként került meghatározásra a hatáskörrel rendelkező magyar hatóságok megkeresése. Ugyanebben a körben, szintén kisegítő jelleggel rögzíti a 167. § azt, hogy a NEBEK mind a katonai, mind a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok vonatkozásában gyakorolhatja a feladati ellátáshoz szükséges információk megszerzésével összefüggő hatásköreit, azonban - figyelemmel a nemzetbiztonsági szolgálatok sajátos feladataira - ezt a NEBEK és az adott nemzetbiztonsági szolgálat között megkötésre kerülő együttműködési megállapodás szabályozza.

a 168. §-hoz

A 2009/371/IB határozat megteremti annak a lehetőséget az Europol számára, hogy bármely tagállamot nyomozás elrendelése, vagy teljesítése céljából megkeressen. A Magyarországra vonatkozó, ilyen megkereséssel kapcsolatos feladatokat és eljárási rendet szabályozza a törvény a 1 68. §-ban. Az Europol megkeresését a tagállamok nyomozásra feljogosított, az adott megkeresés teljesítésére hatáskörrel rendelkező hatósága köteles teljesíteni. Az ilyen megkeresést a tagállamok az adott eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján teljesítik vagy elutasítják.

a 169. §-hoz

A 169. § fogalmazza meg azt a kötelezettséget, miszerint a 2009/371/IB határozat értelmében minden tagállamnak legalább egy összekötő tisztviselőt kell delegálnia az Europol nemzeti összekötő irodájához. Az összekötő tisztviselő feladata a kapcsolattartás, az adattovábbítás és az együttműködés az Europol többi tagállamának összekötő tisztviselőivel.

a 170-171. §-okhoz

A 170-171. §-ok rendelkeznek az Europol információ-feldolgozó rendszeréről. Az Europol az információ-feldolgozó rendszerben azokat az adatokat dolgozza fel, amelyeket a tagállamok a nemzeti egységen keresztül az Europolnak átadnak. Az Europol az információs rendszerben tárolt adatokat értékeli, elemzi, feldolgozza és azokat saját döntése alapján vagy tagállami kérésre továbbítja a tagállamnak. Az Europolnak átadott adatok minősítési szintjét az adatokat átadó tagállam határozza meg. A tagállamoktól kapott adatokat az Europol elemzési munkafájlokban tárolja.

Az Europol az információ feldolgozó rendszerében, illetőleg az elemzési munkafájljaiban személyes és különleges adatokat kezel. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 5. § (1) bekezdése szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli. Az Infotv. értelmében a különleges adat - a faji eredetre, a nemzetiséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra, a szexuális életre vonatkozó személyes adat, az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi személyes adat - a 6. §-ban meghatározott esetekben, valamint akkor kezelhető, ha

a) az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul,

b) a 3. § 3. pont a) alpontjában foglalt adatok esetében az törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés végrehajtásához szükséges, vagy azt az Alaptörvényben biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűncselekmények megelőzése vagy üldözése érdekében vagy honvédelmi érdekből törvény elrendeli, vagy

c) a 3. § 3. pont b) alpontjában foglalt adatok esetében törvény közérdeken alapuló célból elrendeli.

Az Europolt a 2009/371/IB határozat hozta létre, így az része a hatályos uniós elsődleges joganyagnak. Az Europol és annak adatkezelési joga így nemzetközi egyezményen alapul, ezért az megfelel a magyarországi adatvédelmi előírásoknak.

a 172. §-hoz

A 2009/371/IB határozat értelmében az adatokért való felelősség megoszlik az Europol és a tagállamok között. Az adatok bevitelének jogszerűségéért és pontosságáért az azt szolgáltató tagállam felelős. A már továbbított, de az Europol adatfájljába még be nem vitt adatok biztonságáért szintén az adott tagállam felel. A 2009/371/IB határozat megadja a lehetőséget minden személynek arra, hogy adatokat kérjen az Europoltól annak eldöntésére, hogy az Europol kezel-e vele kapcsolatban személyes vagy különleges adatokat. A 2009/371/IB határozat alapján bárki kérheti a rá vonatkozó adatok helyesbítését vagy pontosítását az Europoltól. A Javaslat a 2009/371/IB határozat e szabályaiból a 172. §-ban az egyén adathozzáférési jogát rögzíti azzal, hogy annak az egyéb, az Infotv.-ben meghatározott összefüggéseit nem ismétli meg. A Javaslat rendszerében az egyén az adathozzáférési kérelmet a NEBEK vezetőjéhez is előterjesztheti, amely joga értelemszerűen nem érinti az őt az Infotv. alapján megillető jogosultságot.

Az Europol az adatkérelmet elutasító, az adat pontosítását vagy helyesbítését megtagadó döntése ellen fellebbezési lehetőséget biztosít a 2009/371/IB határozat. A fellebbezést a közös ellenőrző szerv bírálja el, döntése ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

a 173. §-hoz

A 2009/371/IB határozat az Europol által végzett adatkezelés ellenőrzésére kétlépcsős mechanizmust ír elő. Egyrészt a nemzeti ellenőrző szervet, másrészt a közösségi ellenőrző szervet szabályozza. A Javaslat a 173. §-ban értelemszerűen csak a nemzeti ellenőrző szervre vonatkozó szabályokat ülteti át a nemzeti jogba. A Javaslat, összhangban az Infotv. rendelkezéseivel, valamint az összes többi tagállam nemzeti joga szerinti szabályozással és a már Magyarországon is ennek megfelelően kialakult gyakorlattal, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságra bízza a nemzeti ellenőrző szerv feladatainak az ellátását.

Az Eurojust

a 174. §-hoz

Az ügyészségről szóló 2011. CLXIII. törvény 2. § (1) bekezdés j) pontja értelmében az ügyészség teljesíti Magyarországnak az Eurojustban való részvételével kapcsolatos feladatokat. Erre figyelemmel a 174. § kimondja egyrészt azt, hogy az Eurojust a magyar nemzeti tagja útján jár el, másrészt azt, hogy az Eurojust az Európai Unió tagállamait képviselő nemzeti tagok által alkotott testületként jár el.

a 175. §-hoz

A 175. § az Eurojust megerősítéséről és az Eurojust létrehozásáról a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából szóló 2002/187/IB határozat módosításról szóló 2008. december 16-i 2009/426/IB tanácsi határozatnak (a továbbiakban: 2009/426/IB határozat) megfelelően meghatározza a testületként eljáró Eurojust feladatait. Minthogy az Eurojust magyar nemzeti tagja ügyész, a 2009/426/IB határozatnak a nemzeti tagok feladatait meghatározó rendelkezésének átültetése nem indokolt, figyelemmel arra, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek az ügyész feladatait általánosságban meghatározó 28. § (4) bekezdése alapján a magyar nemzeti tag jogosult a 2009/426/IB határozatban felsorolt, a nemzeti tag számára biztosított intézkedések megtételére. Arról azonban szükséges rendelkezni, hogy milyen intézkedéseket tehet az Európai Unió tagállamait képviselő nemzeti tagok által alkotott testületként eljáró Eurojust Magyarország vonatkozásában. Mivel az Eurojust fő feladata a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés és koordináció megerősítése és fokozása, a rendelkezés értelmében a testületként eljáró Eurojust az ügyésztől, mint igazságügyi hatóságtól kérheti a felsorolt intézkedések megtételét.

a 176. §-hoz

A 176. § a tagállam indokolási kötelezettségét, illetve az ez alóli kivételeket állapítja meg arra az esetre, ha az Eurojust akár a magyar nemzeti tagja útján, akár testületként eljárva intézkedés megtételét kéri az ügyésztől.

a 177 . §-hoz

A 177. § előírja, hogy az Eurojust és a magyar igazságügyi hatóság között az információcserét a magyar nemzeti tag útján kell lebonyolítani, arra is figyelemmel, hogy az Eurojust testületében csak a magyar nemzeti tag ismeri a magyar nyelvet, illetve a magyar jogszabályokat.

a 178. §-hoz

E § hatályba léptető rendelkezést tartalmaz.

a 179. §-hoz

E rendelkezés felsorolja azokat az uniós jogi aktusokat, amelyek végrehajtását a Javaslat szolgálja.

a 180-181. §-hoz

E § a Javaslathoz kapcsolódó módosító rendelkezéseket tartalmazza.

A Btk. 2012. június 29-én hatályba lépett módosítása értelmében, ha a fiatalkorú elkövetővel szemben a bíróság pénzbüntetést szabott ki, annak behajthatatlansága esetén - ha a fiatalkorú az ítélet meghozatalakor a tizenhatodik életévét betöltötte - a pénzbüntetést közérdekű munkára kell átváltoztatni. A Btk. 49. § (4) bekezdése szerint a közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke negyvenkét, legnagyobb mértéke háromszáz óra lehet. Ehhez képest a behajthatatlan pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű munka tartama eltérő (akár jóval magasabb is lehet), illetve a 114. § az átváltási arányt úgy határozza meg, hogy egy napi tétel helyébe egy napi közérdekű munka lép. Ha a fiatalkorú a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés átváltására az általános szabályok irányadóak [50. § (2) bekezdés].

Tekintettel arra, hogy a Btk. 114. §-a a 49-50. §-tól eltérően (és a fiatalkorúra nézve az általános szabályhoz képest aránytalanul súlyosan) állapítja meg a pénzbüntetés közérdekű munkára való átváltásának szabályait, ezért javítani szükséges a fiatalkorúval szemben kiszabott, de behajthatatlan pénzbüntetés közérdekű munkára (illetve ezzel összefüggésben a közérdekű munka szabadságvesztésre) történő átváltoztatására vonatkozó előírásokat. A

Javaslat 180. § (1)-(2) és (12)-(13) bekezdései, valamint a 181. § e szabályokat átvezeti mind a Btk., mind a Be. és a Bv. tvr. vonatkozó rendelkezésein.

A (3)-(4) bekezdés alapján az európai bűnügyi együttműködéshez kapcsolódó új fogvatartási formára, az ideiglenes végrehajtási letartóztatásra tekintettel módosul a Bv. tvr. 116/A. §-a, és az Rtv. 33. § (1) bekezdés d) pontja, amelynek révén e kényszerintézkedés végrehajtásakor is a Bv. tvr.-nek az előzetes letartóztatás végrehajtásáról szóló X. fejezetének rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni, illetve kiegészül a rendőrség számára meghatározott elfogási és előállítási okok.

Az (5) bekezdésben a Javaslat módosítja a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvényt. Az alternatív szankciók felügyeletéről szóló kerethatározatban foglalt kötelezettségek és utasítások megfeleltethetők a magyar Btk. által a feltételes szabadság, valamint a próbaidő tartamára előírt magatartási szabályoknak, a közérdekű munkának, valamint a külföldre utazási tilalomnak.

A külföldre utazási tilalom a magyar jog szerint nem önálló szankció. Az 1998. évi XII. törvény hatályos 16. §-a értelmében nem utazhat külföldre, aki előzetes letartóztatásban, kiadatási letartóztatásban, ideiglenes kiadatási letartóztatásban, átadási letartóztatásban, ideiglenes átadási letartóztatásban van, illetve ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll, aki lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet hatálya alatt áll, illetve akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, büntetésének kitöltéséig vagy végrehajthatósága megszűnéséig, illetőleg akinek a bíróság a kényszergyógykezelését rendelte el, a kényszergyógykezelés tartama alatt.

Ezt a szabályt kellett kiegészíteni egy újabb ponttal, amelynek értelmében nem utazhat külföldre, akinek az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény alapján megtiltották Magyarország területének elhagyását és úti okmányának átadására kötelezték. Ezzel a módosítással az említett kerethatározatban szabályozott esetekben, vagyis másik tagállamban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés, feltételes szabadságra bocsátás vagy próbára bocsátás magyarországi végrehajtása során is lehetségessé válik az utazási tilalom elrendelése.

A Javaslat továbbá a jogintézmény céljának megfelelően kiegészíti az 1998. évi XII. törvény 16. § (1) bekezdésének a) pontját azzal az esettel, amikor a jelenlegi érintetti kört bővítve -utazási korlátozás alá kívánja vonni azokat is, akik ideiglenes végrehajtási letartóztatásban vannak, illetve akiket javítóintézetből ideiglenesen elbocsátottak. Ennek az az indoka, hogy nemcsak ahhoz fűződik érdek, hogy az előzetes letartóztatásban, kiadatási letartóztatásban, ideiglenes kiadatási letartóztatásban, átadási letartóztatásban, ideiglenes átadási letartóztatásban lévők, illetve a kényszergyógykezelés alatt állók bármikor az igazságszolgáltatás rendelkezésére álljanak eljárási cselekmény folytatása céljából, hanem ahhoz is, hogy a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátottak, valamint az új fogvatartási formával, az ideiglenes végrehajtási letartóztatással érintettek is ebbe a körbe tartozzanak.

A (6)-(7) és az (9)-(11 ) bekezdések a büntetőeljárások során felmerülő, a tagállamok joghatóságának gyakorlásával kapcsolatos összeütközések megelőzése, rendezése eljáráshoz kapcsolódó Be. módosításokat tartalmazzák. A törvény a kerethatározat értelmében ugyanis előírja, hogy a konzultáció megkezdésekor az ügyész a nyomozást, illetve a bíróság az eljárást határozattal felfüggeszti, illetve amennyiben a tagállamban célszerűbb a büntetőeljárás lefolytatása, Magyarországon az eljáró ügyész a nyomozást, a bíróság az eljárást megszünteti. E szabályokra tekintettel a Be. megfelelő rendelkezései is módosításra kerültek.

A Javaslat 25. § (1) bekezdése szerint a vádirat benyújtása előtt az európai elfogatóparancsot a nyomozási bíró bocsátja ki. A (8) bekezdésben a Be. 207. § új (2b) rendelkezése az ehhez szükséges Be. hátteret teremti meg azzal, hogy a nyomozási bíró feladatai között megjeleníti e feladatot is.

A (14) bekezdés szerint a kiadatás végrehajtását megelőzően menedéket kérő külföldi állampolgár esetében a menekültügyi hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy az európai elfogató parancsot kiadó, kiadatási kérelmet előterjesztő állam megfelel-e az elismerését kérő esetében a biztonságos származási, illetve biztonságos harmadik ország kritériumainak. Annak érdekében, hogy a menekültügyi eljárás ne legyen akadálya a kiadatás végrehajtásának, a menekültügyi hatóságnak a kérelmet a kiadatás végrehajtásának kitűzött időpontja előtt érdemben el kell bírálnia. Tekintettel arra, hogy a kérelmező kiadására európai elfogató parancsot kibocsátó ország számára történik, nem indokolt a felfüggesztő hatályú jogorvoslat.

a 182. §-hoz

A hatályon kívül helyező rendelkezést tartalmazza.

a 183 . §-hoz

Sarkalatossági záradékot tartalmaz.