BH+ 2011.12.537 Hőközpont létesítésével kapcsolatban a tulajdonost kártalanítás illeti meg, amely iránti igény a használati jog alapításakor nyílik meg [1962. évi IV. tv. 7. §, 38/1995. (IV. 5.) Korm. r. 24. §, 129/1991. (X. 15.) Korm. r. 5. §].

Kapcsolódó határozatok:

Dunaújvárosi Járásbíróság P.21330/2007/54., Székesfehérvári Törvényszék Pf.20191/2010/4., Kúria Pfv.22075/2010/6. (*BH+ 2011.12.537*), 3357/2012. (XII. 5.) AB végzés

***********

A jogerős részítélet által megállapított tényállás szerint az 1980-as évek elején építették a VIII. r. alperes (továbbiakban: alperes) társasház épületét, amelyet 1995-ben alakítottak társasházzá. A felperes a társasház részére írásban megkötött közüzemi szerződés nélkül biztosít ivóvíz-, szennyvízelvezetés és tisztítás szolgáltatásokat, használati melegvizet, továbbá fűtéskarbantartást is végez. Ezeket a szolgáltatásokat a társasház elfogadja és díjukat részben meg is fizeti. A felperes a társasházban egy szolgáltatói hőközpontot üzemeltet, amelynek kialakítására már az épület építésekor sor került, az alapító okirat hőközpont megjelöléssel tartalmazza ezt a helyiséget. Ebből a hőközpontból látja el a felperes az utcában levő további négy társasházat is használati melegvízzel. A hőközpont létesítésével egyidejűleg, illetve a társasházzá alakulást követően sem fizetett a felperes kártalanítást az alperes részére.

A felperes keresetében 533 070 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, a bekötési vízmérő és a mellékvízmérők fogyasztása közötti díjkülönbözet ellenértékeként, az osztott használati melegvíz szolgáltatásának díjaként, valamint a fűtés karbantartás ellenértékeként.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A fűtés karbantartás díját elismerte ugyan, de azt állította, hogy azt megfizette. A víz-, csatorna- és szennyvíz-követelést azonban vitatta. Arra hivatkozott, hogy nincs olyan előírás, amely az elszámolásra útmutatást adna. Locsolási díj iránti igényt terjesztett elő a vízfogyasztás után, mivel álláspontja szerint a jogszabályok szövegéből következően az alanyi jogon megilleti a fogyasztót. Kérte annak megállapítását, hogy a felek közötti jogviszony pontos tartalma miből áll, illetve kérte, hogy a bíróság hozza létre ítéletével a közüzemi szerződést. Viszontkeresetében az épületben található szolgáltatói hőközpont helyiség használata miatt 1.100.000 forint bérleti díj megfizetésére kérte kötelezni a felperest, az igazságügyi szakvéleményben meghatározott 392 forint/m2/hó+áfa összeget figyelembe véve.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 533 070 forintot és annak 2006. december 1. napjától a kifizetés napjáig, minden naptári félév teljes idejére, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá 55 000 forint perköltséget. A viszontkeresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek nem kötöttek írásban szerződést a közműves ivóvíz ellátásra, szennyvízelvezetésre és tisztításra, illetve azt kiegészítő, ún. mellékvízmérős elszámolásra, valamint a fűtéskarbantartásra. Azonban a Ptk. 198. § (3) bekezdése alapján, írásbeli közüzemi szerződés hiányában is létrejön a közüzemi jogviszony a felek között.

A felek között a közüzemi jogviszony fennállt, a felperes a vízfogyasztást az alperes ingatlanán elhelyezett bekötési vízmérő alapján mérte, és annak megfelelően az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. § (1) bekezdése szerint bocsátotta ki számláit, amely ellenértékének megfizetésére az alperes köteles. Az alperes a többi, az alperes ingatlanán található bekötési vízmérőről ivóvízzel és használati melegvízzel ellátott társasházzal szemben elszámolási igénnyel léphet fel a közüzemi díjkülönbözet iránt.

A fűtéskarbantartás díjának megtérítését az alperes elismerésére alapította.

Az alperes viszontkeresetét elutasította. Megállapította, hogy a hőközpont használatáért járó ellenszolgáltatás a felek közötti közüzemi jogviszonyra tekintettel csak egyszeri kártalanítás lehet (BH 1998/289.). A villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény (továbbiakban: régi VET) 7. §-a, valamint az 5/1990. IPM rendelettel módosított 4/1964. NIM rendelet értelmében a hőközpont helyiségének határidő nélküli használatában a távhőszolgáltatónak vagy az ingatlan tulajdonosával kellett megállapodnia vagy az önkormányzat jegyzője adhatott a használatra engedélyt. A kártalanítás mértéke pedig szabad megállapodás tárgya volt. A per alatt hatályba lépett a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény (továbbiakban: új VET) kimondta, hogy a hatályba lépését megelőzően kötött szerződésekre még a régi szabályozás érvényesül. Mindezek alapján tehát a társasház javára egyszeri, egyösszegű kártalanítás jár, a piaci viszonyokat figyelembe vevő bérleti díj nem állapítható meg. Bérleti jogviszony nem jött létre a felek között, az nem is hozható létre, a kártalanítás nem a használatért, hanem a használati jog alapításáért jár. Megállapította, hogy a használati jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése elkülönül a kártalanítás megfizetése iránti igénytől. A felperes elévülési kifogásával kapcsolatban kifejtette, hogy a kártalanítás, mint kötelmi igény a használat alapításától számított öt éven belül elévül. Az alperes nem igazolta, hogy az elévülési időn belül felszólította a felperest a kártalanítás megfizetésére, illetve a felperes elismerte ezt az igényt.

Az eset körülményeiből azt a következtetést vonta le az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a felperes javára ingyenes használatot engedélyezett.

A közműves ivóvíz ellátásról és a közműves szennyvíz elvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 24. § (4) bekezdés b) pontja alapján alaptalannak ítélte az alperes locsolási díjkedvezménnyel kapcsolatos beszámítási kifogását is, mivel az kifejezetten locsolási célú felhasználás esetére írta elő e kedvezmény figyelembevételét, tehát nem feltétel nélkül, alanyi jogon illeti meg ez a kedvezmény a fogyasztót.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás összegét 532 150 forintra és kamataira leszállította.

A viszontkereset körében a közüzemi szerződés létrehozására irányuló kérelem tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.

Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 35 000 forint másodfokú perköltséget. A hatályon kívül helyezés kapcsán a felek másodfokú perköltségét személyenként 6000 forintban állapította meg.

Másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott az eljáró bíró elfogultságára. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjához képest konzekvensen, az általa alkalmazhatónak ítélt jogszabályhoz igazodóan szabta meg az eljárás kereteit. A felperes javára indokolatlan eltérés e jogi állásponttól nem volt megállapítható.