BH+ 2012.3.98 A rágalmazás tekintetében jogellenességet kizáró ok, ha a terhelt a magánvádló által sérelmezett - egyébként az ügyre tartozó, nem gyalázkodó - kijelentéseit érdekeinek legális érvényesítése céljából, hatósági eljárás kezdeményezése végett tette [Btk. 22. §, 179. §].

A városi bíróság a 2010. december 14-én a terhelt ellen végzésével megszüntette a magánvádló feljelentése alapján - rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. c) pont] miatt indult eljárást.

A magánvádló fellebbezése alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. január 11-én meghozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az elsőfokú végzéssel megállapított - és a másodfokú bíróság által sem változtatott - tényállás lényege a következő.

2010. december 9-én a magánvádló feljelentést tett a terhelt ellen rágalmazás vétsége miatt.

A feljelentés szerint a feljelentett a feljelentő becsületének csorbítására alkalmas tényeket állított a 2010. október 17-i keltezésű és a megyei jogú város Polgármesteri Hivatal Családvédelmi Osztály Intézményi és Gyámügyi Csoportja részére csatolt beadványában. A kifogásolt beadványt a feljelentő 2010. november 10-én vette kézhez, s ekkor értesült róla.

A feljelentés szerint a beadványban állított tények miatt a feljelentő ellen nagyszülői kapcsolattartás ügyében a gyámhatóság előtt eljárás indult, ami a feljelentő számára durván sértő, megalázó.

A feljelentés a feljelentett azon tényállításait kifogásolta, mely szerint a magánvádló a feljelentettet, annak gyermeke előtt - aki egyben a magánvádló unokája - verbálisan és fizikailag inzultálja, ordibál, szitkozódik, lökdösi és a karját csavarja. Sérelmezett állítás továbbá, miszerint a magánvádló azt mondta a feljelentettnek, hogy takarodjon a lakásból, mert megsemmisíti, tönkreteszi.

A feljelentés tartalmazza, hogy a magánvádló megbecsült tanszékvezető egyetemi tanár, professzor, így a beadványban kifogásolt állítások számára jelentős érdeksérelmet okoztak.

Az elsőfokú bíróság a Be. 501. § (2) bekezdése, illetve 493. § értelmében, a Be. 274. § (1) bekezdése szerint eljárva, a 267. § (1) bekezdés a) pontja alapján a büntetőeljárást megszüntette.

Álláspontja szerint a gyámhatóság előtt indult ügyben írásban tett, a magánvádló által sérelmezett nyilatkozat az üggyel összefüggésben a gyermek egészséges értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésével kapcsolatos, egyben az ügyfélre vonatkozott.

A nagyszülői kapcsolattartás esetében értékelést igénylő tényállításokat tartalmazott, melyek elősegíthetik, hogy a hatóság az anyagi igazságnak megfelelő határozatot hozzon. A sérelmezett beadvány megfogalmazása nem gyalázkodó vagy becsmérlő.

Eseti döntésekre hivatkozva kifejtette, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenesség hiánya kizárja a bűncselekmény megállapíthatóságát, amit pedig megalapoz, ha a sértő tényállítás valamely hivatalos eljáráshoz tartozóan, ahhoz illeszkedően történik. [BJD 1195., 3052., BH 1994/295., 2004/305., EBH 1011.] Így nem jogellenes az állami szervhez eljuttatott ügyfélnyilatkozatban rögzített negatív tartalmú tényállítás sem.

A másodfokú bíróság ezzel a jogi állásponttal maradéktalanul egyetértett.

Hivatkozott arra, hogy folyamatban lévő vagy folyamatba helyezett eljárásban az érintett által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett - gyalázkodástól, becsmérléstől mentes - tényállítás akkor sem valósít meg bűncselekményt, ha a becsület csorbítására alkalmas.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a magánvádló, jogi képviselője útján 2011. május 23-án terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.

Indokai szerint az eljárt bíróság megsértette a Btk. 10. és 179. §-át, valamint a Be. 75. § (1) és 351. § (2) bekezdését. A tényállás hiányos, iratellenes, téves ténybeli következtetést tartalmaz.

Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság hivatalos eljárásra hivatkozott, jóllehet amikor a feljelentett a beadványát készítette, hatósághoz eljuttatta, akkor nem volt folyamatban közigazgatási, hatósági eljárás. Erre vonatkozó bizonyíték nincs, így a beadvány sem tartozhatott hivatalos eljáráshoz. Az eljárt bíróság által hivatkozott - BH 1994/295., 2004/305., EBH 1011. számon közzétett - döntések pedig nem vonatkoznak jelen ügyre.

A rágalmazás törvényi tényállásában sincs olyan kivétel, ami szerint nem büntethető, aki cselekményét hivatalos eljáráshoz tartozóan, annak keretében, az ügy tisztázása érdekében fejti ki. Az ilyen értelmezés törvénysértő.

Ugyanakkor az állami és társadalmi szervezetekhez intézett panaszok, bírálatok, bejelentések nem nélkülözik eleve a társadalomra veszélyességet (BH 1998/211.). A gyalázkodó, becsmérlő tényállítás pedig akkor is megvalósítja a bűncselekményt, ha formailag kritikai megjegyzésként kerül nyilvánosságra (BH 1994/300., 2009/135.). A magánindítványban sérelmezett kifejezések viszont köztudomás szerint is gyalázkodók, becsmérlők.

Ehhez képest bizonyított, hogy a jogellenesség hiánya nem áll fenn, így a rágalmazás törvényi tényállási elemei megvalósultak.

Mindemellett anyagi jogszabályt sért, ha a bíróság a bűncselekmény megvalósítását avagy annak hiányát az általa felhívott eseti döntésekre alapítva bírálja el.

A feljelentett - felülvizsgálati indítványra tett - észrevételében a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.

Álláspontja szerint nem tett hatósági eljáráson kívül nyilatkozatot, beadványa hatósági eljáráson belül, kiskorú gyermekének érdekét szolgáló törvényi kötelességének teljesítése volt az 1997. évi XXXI. törvény 12. § (1) és (2) bekezdése alapján.

A kifogásolt kijelentések - túl azon, hogy hatósági eljárásban történtek - önmagukban sem alkalmasak rágalmazás megállapítására. A magánvádló ugyanis kizárólag egyéni, szubjektív érzékenysége alapján sérelmezi az egyébként nem lealacsonyító, nem becsmérlő kijelentéseket, ilyet meg sem jelölt.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a magánvádló jogi képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartva szólalt fel. Kifejtette, hogy az eljárt bíróság hagyományos értelemben nem állapított meg tényállást. Így az sem tűnik ki, hogy folyamatban volt-e hatósági eljárás. Enélkül pedig a jogellenesség hiánya sem állapítható meg. A terhelt és védője ezzel ellentétes, az írásbeli észrevételben foglaltaknak megfelelő tartalommal szólalt fel.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha az eljárás megszüntetésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor; s emiatt a magánvádló jogosult - a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított 6 hónapon belül - felülvizsgálati indítvány előterjesztésére [Be. 417. § (1) bek. I. pont b) alpont, 418. § (1) bek.].

A felülvizsgálati indítvány joghatályos, azonban az eljárt bíróság nem sértett büntető anyagi jogszabályt, amikor a büntetőeljárást megszüntette.