A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata [Jpe.I.60.018/2021/10.]
jogegységi panasz elutasításáról
Az ügy száma: Jpe.I.60.018/2021/10.
A felperesek: az I. rendű felperes neve, a II. rendű felperes neve (a felperesek címe)
A felperesek képviselője: Dr. Halász Judit ügyvéd (a felperesek képviselőjének címe)
Az alperes: az alperes neve (az alperes címe)
Az alperes képviselője: Dr. Vígh Annamária ügyvéd (az alperes képviselőjének címe)
A per tárgya: öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása
A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperesek
A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Pfv.I.20.468/2020/6. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a felperesek jogegységi panaszát elutasítja.
Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint jogegységi panasz eljárási költséget.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] Az örökhagyó a 2010. szeptember 28-án aláírt öröklési szerződés szerint tartása fejében az alperest nevezte meg a lakóhelyéül szolgáló a település neve-i hétvégi ház, valamint az egyéb, bárhol fellelhető vagyontárgyai örököséül. A szerződő felek a tartás havi értékét 40.000 forintban határozták meg.
[2] Az örökhagyó a szerződés megkötésekor különféle betegségekben szenvedett. Túlélése érdekében - üszkösödő fekély miatt - orvosi szempontból indokolt lett volna a lábának amputációja, ezt azonban az örökhagyó ellenezte, és a 2010. szeptember 23-ára kiírt műtét elől a saját felelősségére eltávozott a kórházból.
[3] A szerződés megkötését követő napon az örökhagyó rossz állapotba került, mentővel kórházba szállították, ahol aznap este, 2010. szeptember 29. napján elhunyt.
A felperesek keresete és az alperes védekezése
[4] A felperesek (az örökhagyó törvényes örökösei) többször módosított keresetükben - a jelen eljárás tárgyát már nem képező első- és másodlagos keresetük mellett, harmadlagosan - az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték, arra alapítottan, hogy a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 200. § (2) bekezdése értelmében semmis.
[5] Az alperes (az eltartó) érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Ítéletének indokolása szerint nem volt vitás, hogy a felperesek nem tartották a kapcsolatot az örökhagyóval, ugyanakkor azt, hogy az alperes évek óta segítette, támogatta az örökhagyót, a tanúk vallomása és az örökhagyó öröklési szerződésbe foglalt nyilatkozata bizonyítja. Az elsőfokú bíróság kiemelt jelentőséget tulajdonított a háziorvos tanúvallomásának, amely szerint a műtét elvégzése esetén az örökhagyó még hosszú ideig élhetett volna, nem kellett számolni a szinte azonnali halálával. Erre az örökhagyó sem számított, az alperes pedig mindet megtett annak érdekében, hogy életben tartsa. Az elsőfokú bíróság ítéletének további indokai szerint nem lehetett megállapítani, hogy az alperes az öröklési szerződés megkötésével ne vállalt volna kockázatot, hiszen nem tudhatta biztosan, hogy az örökhagyó másnap, vagy néhány napon belül meg fog halni. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság: tiszteletben kell tartani az örökhagyó akaratát, ugyanis az örökhagyó több tanú egybehangzó vallomása szerint úgy nyilatkozott, hogy azt teszi meg örökösévé, aki gondoskodik róla; ez a személy pedig az alperes volt.
[7] A felperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és - helyt adva a keresetnek - megállapította, hogy az öröklési szerződés semmis. A jogerős ítélet indokai szerint a háziorvos tanúvallomása és a rendkívüli haláleset miatt folytatott rendőrségi eljárásban beszerzett orvosszakértői vélemény alapján az állapítható meg, hogy a szerződés megkötésekor az örökhagyó a lábszár lágy részének elhalása miatt már életveszélyes állapotban volt. Az alperes - személyes előadásából kitűnően - tudta, hogy műtét hiányában számolni kell az örökhagyó közeli halálával, ezért számára az öröklési szerződés nem jelentett valós kockázatot, a társadalmi közfelfogás szerint viszont az így megkötött öröklési szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. Utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az alperes lakhatásért cserébe, tehát visszterhesen nyújtotta a szolgáltatásokat az örökhagyónak, de a rendelkezésére álló adatok alapján egyébként sem állapítható meg, hogy jelentősebb értékű vagy intenzív ellátást nyújtott volna, és az öröklési szerződés sem rögzíti, hogy mikortól és miképpen gondoskodott az örökhagyóról.
[8] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a jóerkölcsbe ütközés körében okszerűtlenül mérlegelte felül a bizonyítékokat, ezért téves jogi megállapításra jutott.
A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata
[9] A Kúria Pfv.I.20.468/2020/6. számú határozatával - a felülvizsgálattal támadott részében, azaz az öröklési szerződés jóerkölcsbe ütközését illetően - hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben.
[10] A felülvizsgálati eljárásban hozott határozat indokai szerint a másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 253. § (2) bekezdése értelmében felülmérlegelhette a bizonyítás eredményét és új tényállást állapíthatott meg, ez azonban az adott esetben helytelenül, nyilvánvalóan okszerűtlenül történt, mert a bizonyítékok azt igazolják, hogy nem lehetett "kétséget kizáróan" számítani az örökhagyó rövid időn belül bekövetkező halálára. A Kúria rámutatott: a bírói gyakorlatnak megfelelően nem csupán a szerződéskötés körülményeit kellett feltárnia és értékelnie, hanem az ügy valamennyi lényeges körülményét, ezek körében a felek szándékát és a szerződés célját is. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az örökhagyó gyógyíthatatlan betegsége miatt kiszolgáltatott helyzetben volt, intenzív ápolásra és gondozásra szorult, közeli hozzátartozóira nem számíthatott, ugyanakkor - szemben a jogerős ítélet megállapításával - a bizonyítékok igazolják, hogy az alperes éveken át segítette, gondozta az örökhagyót. Az öröklési szerződést a már nyújtott tartásra, gondozásra is figyelemmel kötötték meg, a szerződéskötést az örökhagyó kezdeményezte. Jelentőséggel bír 2022. 06. 24. 8:56 Jpe.I.60.018/2021/10. számú határozat az a körülmény is, hogy az örökhagyó már három évvel korábban öröklési szerződést szeretett volna kötni az alperessel, aki ezt ekkor még visszautasította, 2010 szeptemberében azért fogadta el az ajánlatot, mert a "fiai egyáltalán nem foglalkoztak" az örökhagyóval. Hangsúlyozta a Kúria: a szerződéskötéskor az alperes tudata nem fogta át azt, hogy az örökhagyó halála biztos és közeli lenne. Ezt akkor még a szakorvosok sem tudták megjósolni, joggal bíztak a műtét eredményében, azt elő is készítették. Tekintettel arra is, hogy a büntetőeljárásban beszerzett szakvélemény szerint a "halálos eredmény" -ért kizárólag az örökhagyó tehető felelőssé, az öröklési szerződés nem illetéktelen előnyök szerzésére, nem anyagi haszonszerzésre irányult. A felülvizsgálati határozat indokolásának [48] pontja kiemelte: figyelemmel arra, hogy a perben feltárt bizonyítékokból kizárólag egyfajta, a jogerős ítélettől eltérő következtetésre lehetett jutni, a másodfokon eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont bizonyítékok egybevetése során nyilvánvalóan okszerűtlen következtetést vont le, ezért a Kúriát eljárása során nem kötötték a bizonyítékok felülmérlegelésére vonatkozó felülvizsgálati korlátok.
A jogegységi panasz
[11] A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott határozata ellen - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (2) bekezdésére hivatkozással - a felperesek (a továbbiakban: panaszosok) jogegységi panaszt nyújtottak be, a Bszi. 41/D. § (1) bekezdésének c) pontja alapján kérve a támadott határozat hatályon kívül helyezését és a Kúria eljáró tanácsának új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását.
[12] A panaszosok arra hivatkoztak, hogy a Kúria jogegységi panasszal támadott határozata eltér a Kúria BH2012.7.179., BH2013.5.119., BH+2013.12.531., BH2015.1.18. és BH2016.6.139 számon közzétett és a Pfv.21.920/2016/10. számú "precedensképes" eseti döntéseinek tartalmától.
[13] A per eseményeinek ismertetését követően panaszbeadványuk "III. Jogi érvelés" elnevezésű részében a panaszosok az irányadó jogszabályok és - az álláspontjuk szerint - a Kúria határozatával ellentétes döntések lényegének ismertetését (III. 12-19. pontok) követően részletezték azokat a bizonyítékokat, amelyeket nézetük szerint a Kúria a jogegységi panasszal támadott határozat meghozatala során figyelmen kívül hagyott vagy nem a súlyuknak megfelelően értékelt (III. 21-24. pontok).
[14] Azzal érveltek, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Kúria felülmérlegelési jogköre korlátozott, és nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha azokból más, eltérő következtetés is levonható lett volna, és nem ad alapot az sem, ha a fél álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságéval. Hangsúlyozták: a másodfokú bíróság az okiratokkal és a tanúvallomásokkal alátámasztott tényállásból okszerű jogi következtetéseket vont le, így sem a tényállás, sem a levont jogkövetkezmények tekintetében nem állt fenn a felülmérlegelés jogi lehetősége.
[15] Az adott ügy tényállását illetően előadták, hogy az örökhagyó a halálát megelőző egy hónaptól eltekintve nem szorult gondozásra, az alperes pedig a lakhatás ellenében látta el a kerti és a ház körüli munkákat. Nézetük szerint a rendelkezésre álló adatokból okszerűen az a következtetés vonható le, hogy a meghiúsult amputáció 2010. szeptember 23-ára kitűzött időpontja és a 2010. szeptember 28-i szerződéskötés között nem történt változás. A szerződéskötéskor nem volt esély arra, hogy az életveszélyes állapotban lévő örökhagyót sikerül rábeszélni a műtétre, s mivel ezt az alperes maga sem állította, az alperes tudta, hogy az örökhagyó közeli halálára nagy bizonyossággal számítani lehet, a szerződés aláírásával elenyésző szolgáltatás fejében jut hozzá jelentős vagyoni értékhez. Mivel az örökhagyó nem engedte megoperáltatni magát akkor, amikor még a műtét elvégezhető lett volna, nincsen jelentősége annak, hogy mi történt volna akkor, ha sikerül az amputáció. Mindezek miatt nem a másodfokú bíróság ítélete okszerűtlen, hanem a Kúria határozata, mert a Kúria az örökhagyó rövidesen bekövetkező halálát nem látta megállapíthatónak. Érvelésük szerint a tanúvallomások és az alperes nyilatkozata alapján megállapítható az is, hogy az alperes tudata átfogta: az örökhagyó közeli halálára nagy bizonyossággal számítani lehet.
[16] A panaszosok a jogegységi panasz eljárást illetően 50.000 forint illetéket elektronikus úton megfizettek. Panaszbeadványukban a Kúria ítélete végrehajtásának felfüggesztését is kérték, amelyről a Jogegységi Panasz Tanács a Jpe.I.60.018/2021/4. számú végzésében határozott.
Az ellenérdekelt fél jogegységi panaszra tett nyilatkozata
[17] Az ellenérdekelt fél (az alapügy alperese) a jogegységi panasz elutasítását és a jogegységi panasz kapcsán felmerült 250.000 forint összegű ügyvédi munkadíjának megtérítését kérte. Azzal érvelt, hogy a jogegységi panasz pusztán a felülvizsgálati ellenkérelem megismétlése, s mivel csupán felsorolja, de nem ismerteti és nem elemzi az ellentétesként megjelölt kúriai határozatokat, tartalmi hiánya miatt az ügyazonosság nem állapítható meg. Rámutatott az ellenérdekelt fél arra is, hogy a jogegységi panasszal támadott határozat egyébként sem sérti az eljárási szabályokat, mert a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése esetén a felülvizsgálati eljárásban nem érvényesül a bizonyítékok "felülmérlegelésének" tilalma.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
[18] Előre bocsátja a Jogegységi Panasz Tanács, hogy a panaszosok a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapították jogegységi panaszukat, ezért az arra vonatkozó előzetes vizsgálat során, hogy a jogegységi panasz befogadható-e, nem történhetett meg a jogegységi panasz Bszi. 41/C. § (6) bekezdése e) pontjának megfelelő elemzése (azaz a rendelkezés alapján annak a vizsgálata, hogy az előterjesztő hivatkozott-e a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltérésre), mert a Bszi. 41/C. § (6) bekezdésének e) pontja kizárólag arra az esetre vonatkozik, ha a jogegységi panasz a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésén alapul. Mivel a jogegységi panasz formálisan eleget tett a Bszi. 41/C. § (6) bekezdése a)-d) és f)-h) pontjaiban előírt követelményeknek, azt a Jogegységi Panasz Tanács befogadta, ez azonban nem tette mellőzhetővé azt, hogy a befogadást követően - a jogegységi panasz érdemi vizsgálata során -a Kúria vizsgálja a jogegységi panasz tartalmi követelményei is. Mindezekre és az ellenérdekelt fél jogegységi panaszra tett nyilatkozatának érveire is tekintettel a Jogegységi Panasz Tanácsnak a befogadást követően elsősorban abban kellett állást foglalnia, hogy a jogegységi panasz alkalmas-e az érdemi elbírálásra: nem szenved-e tartalmi hiányban, vagy egyéb olyan hiányosságban, amelyet a jogegységi panasz befogadása során nem lehetett figyelembe venni.
[19] Előre bocsátja a Jogegységi Panasz Tanács azt is, hogy a panaszbeadványban "ellentétesként" felsorolt határozatok egyikét: a Pfv.I.20.145/2015. számú ügyben hozott és a BH 2016.6.139. számon megjelentetett eseti döntését a Kúria nem tette közzé a Bírósági Határozatok Gyűjteményében. Mivel a bíróság mulasztása nem értékelhető a fél hátrányára, a Jogegységi Panasz Tanács haladéktalanul intézkedett az említett határozat közzétételéről, és a sérelmes határozatok körében figyelembe vette a BH 2016.6.139. számon közzétett eseti döntést is.
[20] A jogegységi panasz azonban az előbbiek szerint határozat figyelembevétele mellett sem felel meg a jogegységi panaszokkal szemben támasztott tartalmi követelményeknek.
[21] A jogirodalom szerint jogkérdés (questio iuris) valamely tény jogi megítélése, míg a ténykérdés (questio facti) a megítélés tárgyát képező tényre, tényállásra vonatkozik. A bizonyítás során feltárt tények bírói értékelése - jogi megítélése - a jogkérdés fogalomkörébe tartozik, így nem zárható ki a jogegységi panasz benyújtása, ha a panaszos a bizonyítékok jogsértő jellegét támadja.
[22] A panaszosok panaszbeadványuk III. részének 21-24. pontjaiban azonban csupán megismételték azokat a tényeket, körülményeket és bizonyítékokat, amelyeket - álláspontjuk szerint - a Kúria a Pfv.I.20.468/2020/6. számú határozat meghozatalakor, a bizonyítékok mérlegelése során figyelmen kívül hagyott, illetve okszerűtlenül értékelt, és amelyek egyébként rájuk kedvezőbb határozatot eredményeztek volna. Utaltak arra, hogy a Kúria "mint felülvizsgálati bíróság a felülbírálati jogkörén túlterjeszkedett", illetve nem állt fenn a bizonyítékok "felülmérlegelésének jogi lehetősége" és a "rendelkezésre álló bizonyítékokból nem csupán egyfajta ítéleti következtetés vonható le", azonban nem adták elő, így nem is indokolták meg, hogy az adott esetben konkrétan miben áll a közzétett határozatoktól való eltérés, amely az általuk megjelölt Bszi. 41/B. § (2) bekezdése alkalmazásával megalapozná a jogegységi panaszukat. A panaszbeadványban ellentétesként felsorolt határozatokban a Kúria akként foglalt állást, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem kizárt, csupán korlátozott a bizonyítékok "felülmérlegelésének" lehetősége, azonban ha a Kúria él a korlátozott lehetőséggel és a bizonyítékok eltérő értékelésének - amint a jelen esetben is - a sérelmezett határozatban kellő indokát adja, a panaszosok részéről nem elég a nézetük szerint figyelmen kívül hagyott bizonyítékok és tények felsorolása: meg kell jelölniük a jogegységet megbontó téves jogértelmezést, ki kell munkálniuk, hogy miben áll az eltérés és az ezzel megvalósított jogsértés, ki kell fejteniük a jogszabálysértésre és az eltérő jogalkalmazásra vonatkozó jogi álláspontjukat.
[23] A Jogegységi Panasz Tanács már több döntésében kifejtette, hogy a jogegységi panasz intézménye nem a per tárgyává tett jog- és érdeksérelem kiküszöbölésére, hanem a jogrendszer belső koherenciájának megteremtésére és fenntartására szolgál (Jpe.I.60.001/2021/2., Jpe.I.60.011/2021/2., Jpe.60.014/2021/3. számú határozatok). A jogegységi panasz eljárás nem a per folytatása, nem nyit újabb jogorvoslati fórumot a panaszosnak a megelőző eljárások során már érvényesített sérelmei orvoslására, és nem ad lehetőséget a "felülmérlegelt" bizonyítékok újabb összevetésére és értékelésére, hanem a közzétett határozattól jogkérdésben való eltérés feloldását célozza. Nem kizárt a jogegységi panasz előterjesztése és eredményessége abban az esetben, ha a bizonyítás eredményének értékelése eljárási szabálysértést valósít meg, téves jogértelmezésre vezethető vissza, azonban a panaszosoknak - az előzőekben említetteknek megfelelően - nem elég a döntések "eltérésének" tényére hivatkozniuk.
[24] Mindezek szerint a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszban foglaltak alapján -annak tartalmára figyelemmel - nem találta megállapíthatónak az eltérés tényét, ezért azt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdésének alkalmazásával elutasította.
Záró rész
[25] A panaszosok jogegységi panasza nem vezetett eredményre, így a Bszi. 41/C. § (2) bekezdése értelmében alkalmazott, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 82-83. §-a alapján viselik a jelen eljárásban felmerült költségeiket és az általuk megfizetett illetéket, egyben kötelesek az ellenérdekelt fél jogegységi panasz eljárásban felmerült költségének megtérítésére (Jpe.I.60.005/2021/4. számú határozat). A Jogegységi Panasz Tanács a jelen eljárásban felszámítható költség megállapítása során a Pfv.I.20.468/2020. számú eljárásban meghatározott pertárgyértéket vette figyelembe, az ügyvédi költség összegét pedig a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdésének alkalmazásával a pertárgyérték és a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység arányában határozta meg. A költség rendelkező részben meghatározott összege az ÁFÁ-t tartalmazza.
[26] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2022. február 14.
Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke
Dr. Harter Mária s. k.,
előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s. k.,
bíró
Dr. Bartal Géza s. k.,
bíró
Dr. Bartkó Levente s. k.,
bíró
Dr. Csák Zsolt s. k.,
bíró
Dr. Darák Péter s. k.,
bíró
Dr. Domonyai Alexa s. k.,
bíró
Dr. Döme Attila s. k.,
bíró
Dr. Dzsula Marianna bíró helyett
Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke
Dr. Farkas Attila s. k.,
bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
Dr. Hajnal Péter s. k.,
bíró,
Dr. Hajdu Edit s. k.,
bíró
Dr. Kovács András s. k.,
bíró
Dr. Kovács Zsuzsanna s. k.,
bíró
Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
bíró
Dr. Patyi András s. k.,
bíró
Dr. Sebe Mária s. k.,
bíró
Dr. Sperka Kálmán s. k.,
bíró
Dr. Tánczos Rita s. k.,
bíró